Joghurtos banán fagylalt avokádóval

Férj kérte. Mert a banánfagyi az egyik kedvence.

Az avokádó pedig azért került bele, hogy üde zöld színt, és mély, bársonyos, telt ízt kölcsönözzön neki. Hiszen mindenki készített már banánhabot, vagy krémet, esetleg fagyit, és emlékszik a piszkos-barna, nem túl vonzó színére, mely mindenképpen orvoslásra szorul-írhatnám ezt is. De ez nem igaz! Ugyanis azért került bele, mert megtaláltam a hűtőben, és éppen tökéletesen érett állapotában leledzett. Nem akartam hát kockáztatni, hogy hipp-hopp elillanjon ez a ritka pillanat, majd bánatos barnán, lottyadtan a kukában kössön ki végül, így hát belekerült a fagyiba ez is. Mivel az íze szerintem passzolt, és sejtettem, hogy a színének is jót tesz majd. És így is lett. Bár ez a képen nem látszik, mert megint későeseti nasinak készült, és, hát a fények és egyéb körülmények ilyen tájban nálam finoman szólva is messze állnak az ideálistól, már ami az ételfotózást illeti.

Fehércsokiból szószt is főztem hozzá, csak hogy teljes legyen az élmény.

Férj élete legjobb banánfagyijának tüntette ki ezt a halványzöld remeket.

1 liter masszához (ebből 2,5 dl-t, amivel már nem bír el a fagyigépem, Férj egyszerűen megitta)

1 avokádó, 1 nagy vagy 2 kis citrom leve, 2 banán, 3 ek nádcukor, 2 dl natúr joghurt, 2 dl sűrített tej

6 dkg fehércsokoládé, 1 dl sűrített tej

Az avokádóról lehúzom a héját (ha elég érett, ez könnyen megy), és a húsát levágom a magról. A banánnal, nádcukorral, citromlével, joghurttal és sűrített tejjel együtt turmixgépben pürésítem, majd a masszát fagylaltgépben kifagyasztom.

A fehércsokit durvára darabolom, és a sűrített tejjel állandó kavargatás mellett összeolvasztom. Kihűtöm, és hidegen kanalazom a gombócok tetejére.

Címkék: avokádó, banán, édes, fagyi, joghurt

Cseresznyés ricottalepény mandulával és mandulás ricottalepény

Férj megint dolgozik, és ilyenkor néha hazafelé készülődve ránéz a blogomra, hogy vajon mi lesz a reggeli.

Szóval most ezért írom meg gyorsan ezt a bejegyzést, hogy tudja. Bár saját bevallása szerint ez nem a kedvence, mert szerinte ez egy kalács, és azt ő nem, a cseresznyés-meggyes dolgok meg végképp távol állnak tőle, de amikor legutóbb szintén egy hajnalba nyúló főzőcske-maraton kapcsán ennek a cseresznyés változata készült, akkor hajnali kettőkor, félig csukott szemmel botorkált ki a konyhába, hogy lehet e akkor kóstolni. Aztán eltüntette a süti negyedét. Másnap reggel azzal keltett, hogy hidegen ez még finomabb, bár ő továbbra sincs oda érte, szóval hagyott egy(azaz 1!) szeletet nekem. És hogy legközelebb ne cseresznyével süssem.

Hát legyen! Most kettéosztottam a tésztát, és kétféle készült. Cseresznyés, mert én azért szeretem, és valamire el kell használni azt a 4-5 kiló cseresznyét, amit Anyuék hoztak. Meg mandulás, Férjnek.

Kis konyhai malőr is történt: elfogyott a rétesliszt, úgyhogy 1/3 arányban teljes kiőrlésű búza került bele. És nem rontotta el.

A tészta az a ricottás kelt, amit már korábban is használtam.

2×22 cm piteforma/ egy kis, 20×40 cm tepsi

A tésztához: 25 dkg ricotta, 27 dkg rétesliszt (most: 2/3 rétes, 1/3 teljes kiőrlésű búza), 2 tojás, 7,5 dkg olvasztott, kihűtött vaj, 5 dkg cukor, 2 dkg élesztő, 1 ek (házi) vaníliás cukor, reszelt citromhéj, csipet só

A cseresznyéshez: 30 dkg cseresznye, 1 ek házi vaníliás cukor, 1 ek cukor, 3 púpos ek darált mandula, 3 púpos ek mandula lapocska

A manduláshoz: 1 dl tejföl, 1 tojás, 1 ek házi vaníliás cukor, 1 ek cukor, 3 ek darált mandula, 3 ek szeletelt mandula

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, hozzáadom a többi összetevőt, és alaposan kidolgozom. Elég lágy massza lesz, de azért végül elválik a kéztől. Bár a múltkor már géppel dagasztottam, de valahogy a kézi dagasztás nekem mégis jobban fekszik, még az ilyen ragacsos tésztáknál is. Meg az élesztő is megköszöni a kéz melegségét! :)

Letakarom nedves konyharuhával a kelesztőtálat, és másfél órára magára hagyom. (vagy amíg jól meg nem nő)

A cseresznyés

A cseresznyét kimagozom, összekeverem a vaníliás cukorral, cukorral, darált mandulával.

A tészta felét sütőpapírral bélelt kerek piteformába nyomkodom ( papír a széleken lógjon túl, hogy aztán azzal könnyű legyen kiemelni). Igen, nyomkodom, most megspórolom a nyújtást. Ugyanis a kézzel való nyomkodás nagy előnye jelenleg az ujjaink nyomán maradó lyukacskák, amikbe majd a cseresznyék szépen “beleülnek”. Ha ez kész, akkor a dimbes-dombos tésztára kanalazom a gyümölcsöt, lehetőleg egyenletesen, majd kicsit bele is nyomkodom a tésztába.  A kemény húsú cseresznyének nincs túl sok leve, azt a mandula felfogja. Ha mégis levesesebb a gyümölcs, mehet hozzá több mandula.

A lepény tetejére szórom a mandula lapokat, 10 percig a tűzhely tetején, meleg helyen pihen, majd 180°C fokon sütöm 40-50 percig, amíg aranyszínű nem lesz a széleken a tészta. (ennek a tésztának kicsit hosszabb a sülési ideje, a ricotta miatt)

A mandulás

A tészta másik felével hasonlóképpen járok el, mint az előbb. A tetejére ennek a tojással, darált mandulával és a cukrokkal alaposan kikevert tejföl kerül. Végül ezt is megszórom a mandula lapokkal, és ugyan úgy sütöm, mint a cseresznyéset.

Mindkét tésztát sütőrácsra emelve hűtöm ki.

Remek reggeli, nem túl édes, könnyű, foszlós tésztával, akár cseresznyével, akár anélkül!

Megjegyzés: Férj szerint a mandulásra mehetett volna kétszer annyi tejfölös cucc. Nem tudom, ráfér e, de legközelebb megpróbálom! Esetleg nyomkodok neki peremet… :)

És készült már korábban úgy is, hogy a teljes tésztamennyiséget egy 20×20 cm sütőtálban sütöttem, ugyan ennyi cseresznyével (igaz, így egy órán át sült). Ez tényleg olyan lett, mint egy finom kalács, sok tészta, kevés cseresznyével, és nekem nagyon ízlett, de tekintettel kell lennem a ház urára is, aki a kevesebb tészta-több töltelék irányvonalat képviseli! Hát, nekem így is jó!

Címkék: cseresznye, kelt tészta, mandula, ricotta