Mennyei fish pie-vagy halas pástétom? Ahogy tetszik!

Sajnos nem találom a szavakat. Sem az angol név hű fordítására, sem annak a leírására, hogy ez milyen isteni finom volt!

Ha valaki nem szereti a halat, az ezután fogja! Én még mindig nem zökkentem ki a zen állapotából, ahová a mai vacsoránk repített. (kicsit szánalmas, tudom, de engem egy ennyire finom étel tényleg képes teljesen kisimítani, és a világ legboldogabb és legkiegyensúlyozottabb emberévé tenni- legalább átmenetileg)

A hozzávalók ne riasszanak el senkit, halnak a legegyszerűbb fehér húsú, viszonylag semleges ízű is megteszi, az édesburgonya már a legtöbb szupermarketben kapható, de uram bocsá’ sütőtökkel is helyettesíthető, vagy egyszerűen elhagyható, és mehet rá sima krumplipüré, de a cheddar helyett is el tudok képzelni másféle aromásabb, kemény sajtot. De ha csak ementáli van otthon, akkor az is megteszi.

Igazi angol klasszikus, csak egy egészen picit másképpen!

2 (nem túl nagy) adag

25 dkg fehér húsú halfilé (nálam tőkehal), 1 nagy fej fehér hagyma (10 dkg), 1 nagy szál sárgarépa (10 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 1 dl száraz fehérbor, 0,5 dl tejszín, 1 ek kakukkfű levélke, só, bors, napraforgó olaj

25 dkg újkrumpli, 1 közepes édesburgonya (20 dkg), 3 dkg vaj, 0,5 dl tejszín, 1 tojás, 3-4 dkg érett cheddar, őrölt szerecsendió, só, bors

Ha van késes robotgépünk, akkor ne féljünk használni. Ezzel órákat spórolhatunk meg.

Tehát a megtisztított, nagyobb darabokra vágott sárgarépát és hagymát késes robotgéppel felszecskázom. Ennek hiányában nagyon apróra felkockázom. Kevés olajon teflon serpenyőben megdinsztelem, majd hozzáadom a centis kockákra vágott halat, és erősebb lángon átsütöm. Megy hozzá a bor, az átpréselt fokhagyma, só, bors és a kakukkfű. Erős lángon beforralom, majd hozzáadom a tejszínt, egyet forr, és kész.

A krumplit és az édesburgonyát szintén meghámozom, nagyobb darabokra vágom, és a késes robotgép gondjaira bízom. Ha ez nincs, akkor a legegyszerűbb durvára reszelni. A vajon átpirítom, majd kevés vizet öntök alá, és fedő alatt puha pürévé párolom. Ez nem több tíz percnél. Ha már kész, és még maradt alatta folyadék, azt célszerű állandó kevergetés mellett elforralni. Ízesítem sóval, borssal, reszelt szerecsendióval, és ha kihűlt kicsit, hozzáadom a tojást, tejszínt és a lereszelt sajtot is. Homogén masszává keverem.

A halas ragut szétosztom két egyszemélyes, hőálló formába- vagy ami van otthon, egy alkalmas méretű sütőtál vagy jénai is megteszi. Az édesburgonya-pürét én most habzsákba töltöttem, és úgy rétegeztem a tetejére, de ez az én személyes perverzióm, mert szeretek habzsákot használni. Igazából kanállal is rá lehet pakolni, a kanál hátával meg elsimítani, még hullám mintásra is akár, csak hogy szép is legyen, ne csak finom.

Ezután 25 perc következett a sütőben, 220°C fokon.

Fejes salátára csepegtettem citromot, meg olívaolajat, azt ettük mellé.

Isteni volt.

De ezt már mondtam…

Címkék: cheddar, édesburgonya, hal, újburgonya

Tutti frutti szorbet

Ki mondta, hogy szorbetet csak egyféle gyümölcsből lehet készíteni?

És azt, hogy egy recept elé sok szöveg kell?

750 ml massza

1 kis sárga/cukordinnye, 3 őszibarack, 3 marék meggy

1 lime leve, 3-4 ek nádcukor

A gyümölcsök mennyiségét illetően csak annyi volt a szempont, hogy nagyjából egyforma mennyiségben kerüljön belőlük a turmixgép kancsójába, és az összmennyiség ne haladja meg a fagyigépem kapacitását.

Ízlés szerint került még bele cukor, egy lime leve, leturmixoltam, és a többi a fagyigép dolga volt.

Vigyázni kell, hamar elfogy!

Címkék: édes, meggy, őszibarack, sárgadinnye, szorbet

Zöldfűszeres újkrumpli palacsinta zöldsalátával és tejföllel a’la Degenfeld Panzió

Az érdem ismét nem az enyém, ezúttal a Degenfeld panzióé, Tokajban.

A helyet nem ragoznám, messze van a csúcsgasztronómiától, de mi szeretjük, és nagyon meg tudjuk becsülni már azt is, ha valahol kedves a kiszolgálás, Ponty Úr csendben el tud matatni a kerthelyiségben, és nem méregetnek minket szúrós szemmel, csak azért, mert babakocsival érkeztünk. Az étel pedig ehető, azaz nem kell érintetlenül visszaküldenünk a tányért az Anikó mirelit rósejbnivel, amit bő, fekete zaccos, alig használt Vénusz olajban sütöttek szárazra és karcosra.

Az étel pedig ez esetben több, mint ehető volt. A desszertek kivételével, amiket sajnos részben a  porból készült gyári piskóta és krémek (ez a rész ehetetlen), részben pedig a bájos esetlenséggel, de házilag elkészített, nagyon is ehető, sőt néha egészen finom kreálmányok jellemeznek, de obligátan betonkemény Hulala növényi rettenettel kísérve tejszínhab helyett. Igazából mind az előétel, mind a főfogások annyira ízletesnek találtattak, hogy itthon ismétlés lesz belőle, némi továbbgondolással, és a gyermekbetegségeik kiküszöbölésével.

Előételnek édes-csípős szűzérme csíkokat rendeltünk, salátaágyon. Nem kötözködtek, hogy ketten kértünk megfelezve előételnek egy olyan fogást, ami a főételek között szerepel (lehet, hogy ez az ország más részein evidens, de mifelénk nem igazán). A zöldsaláta kissé fáradt volt (madárbegy és fodros), bár hétköznap este, a hét közepén közel nulla forgalom mellett ez nálam bocsánatos bűn, és a hús különben is szaftos, omlós. A pirítós előreszeletelt toast kenyérből, de akkor, ott jól esett.

Én ezután diós bundában rántott camembert kértem, szezámmagos sült almával, ami ízre és látványra is meggyőző volt (most kötözködök megint: gyári prézli-kissé tömör-tömbös. Mártás hozzá ipari karamell. De a sajt és alma sütése kiválóra sikerült, a korong alakú szeletekből épített torony rendkívül dekoratív, és az alma karikák szezám- és lenmagos panírja pedig nagyon ízletes). Férj főétele pedig az volt, amit én ma itthon reprodukálni próbáltam.

Ennek az ételnek az eredetije a “házi zöldfűszeres tócsni, salátával és füstölt sajttal” név alatt futott az étlapon. Nem tócsni volt ugyan, hanem krumplis palacsinta, kicsit kevés krumplival, de sok petrezselyemmel és fokhagymával, de ez az érdemein mit sem változtatott. A saláta rajta bőséges volt, bár nem a legfrissebb (madárbegy és fodros, nem jég, és főleg nem előrecsomagolt Tesco-s mix), a füstölt sajttal meg a tejföllel sem spóroltak, Férj pedig összességében meg volt vele elégedve. Sőt, mi több, felvetette, hogy esetleg nem csinálnék-e neki valami hasonlót.

Én pedig pusztán azért lopkodtam belőle annyit a tányérjáról, hogy minél pontosabban tudjam itthon reprodukálni ezt a könnyű, egyszerű, de igen ízletes fogást!

1 főre főétel/ 2 főre előétel/4 közepes palacsintához

160 gr újkrumpli, reszelve, 40 gr finomliszt, 2 tojás, 50 gr feta, 20 gr olívaolaj, 10 gr tökmag, 2 ek apróra vágott friss zöldfűszer, jelen esetben rozmaring és oregánó, 2 gerezd fokhagyma, só, bors

1 közepes fejes saláta, tökmagolaj, balzsamecet, tökmag

1,5 dl tejföl

A reszelt krumplit (a levével együtt), olívaolajat, tojásokat, durvára reszelt fetát, lisztet és a zöldfűszereket, az átpréselt fokhagymát habverővel homogén tésztává keverem. Sűrű palacsinta tészta állagúnak kell lennie. Ha nem az, még liszttel, vagy kevés (szóda)vízzel korrigálom. Hozzáforgatom a száraz serpenyőben időközben megpirított tökmagot is, sózom (ha már a feta nem volt eleve elég sós), borsozom, és 15 percig pihentetem. Teflon palacsintasütőben további zsiradék hozzáadása nélkül 4, közepes méretű, vastagabb palacsintát sütök belőle.

Ha kész, tejföllel vékonyan megkenem, feltekerem.

A salátát megmosom, leszárítom, nagyobb darabokra tépkedem, és ízlés szerinti mennyiségű balzsamecettel és tökmagolajjal meglocsolom, összeforgatom.

A tányéron a feltekert palacsinta mellé halmozom a salátát, amit még pirított tökmaggal megszórok, és kevés tejfölt is szedek mellé.

Nem igazán olyan, mint a Degenfeld panzióban. Picit jobb.

Címkék: feta, palacsinta, saláta, tökmag, újburgonya

Mentás málna szorbet

Ha most nem éjfél felé járna az idő, és/vagy nem lennék ennyire álmos, hosszan értekeznék arról, hogy a szorbet műfaja milyen csodálatosan  egyszerű, de azért nagyszerű, hogy az érett, zamatos gyümölcsök íze önmagukban is mennyire rabul ejtően finom tud lenni, de hogy azt egy kevés extravagánciával, mint például a menta, megfűszerezve milyen bámulatosan addiktív összhatás érhető el.

De álmos vagyok, meg fáradt, szóval nem irkálok össze mindenféle csacsiságot, csak azt hogy bocsi a képért, de nagyon gyorsan meg kellett ennem, a fent említett okok (álmos, fáradt) miatt, és nem volt türelmem fényképezni (sem).

Ha holnap még marad, mire felkelek (Férj munkahelyi bulin, ki tudja, mi marad a hűtőben reggelre, mire Ponty Úrral felkelünk), akkor lehet, csinálok másik képet, de ha nem, akkor el kell nekem hinni bemondásra, hogy ez amúgy mutatós desszert is, nemcsak finom. Merthogy az. Nagyon is.

1 liter massza

1 liter málna tisztítva (nem tudom, mennyi pontosan, mert tisztítás közben a nagyobbik részét megettem, és csak ennyi maradt), 1 nagy marék friss menta levélke, akácméz, ízlés szerint

Az egészet összeturmixolom, aztán irány a fagyigép.

Ez NAGYON egészséges, és még Apu is ehet belőle.

És ha valaki azon gondolkodna-jogosan-, hogy hogy lehet ennyi mentát megenni egyszerre-nos nem tudom.

Ez most így alakult. De senki nem bánta!

Megjegyzés: Nincs új kép. Férj megette, amint hazajött. Jó is ez a háborgó gyomorra!

Címkék: édes, fél óra, málna, szorbet

Töltött patisszon- picit(?) másképpen

Eredetileg persze nem így szerettem volna elkészíteni, hanem így. De úgy most nem, hanem majd egyszer. Ember, ugye tervez… De nem gondolkodik. Mármint én. Első buktató ott akadt, hogy Férj ma megint ügyel, tehát ilyenkor szép dolog ugyan a gasztronómia, de ha az eredeti elgondolás szerinti mutatós remekművel örvendeztetem meg, akkor futhattam volna hazáig. Merthogy ne ilyenkor akarjam már húsmentes, csak kiadós körítéssel laktató (Őneki! Nem nekem!) ételféleségekkel elkápráztatni. Azt majd otthon, most meg inkább valami egyszerűen fűszerezett, laktató, egy darab villával elfogyasztható, de könnyű egytálétel legyen, husival. Férj védelmére megjegyzem, hogy ezen beszélgetés természetesen csak az én fejemben zajlott le. De a korábbi beszélgetéseinkből extrapoláltam…

Szóval a terv változott, más lesz a töltelék. Második buktatóhoz érkeztünk kérem szépen, hogy akkor mibe? Ebbe a három patisszonba? Hát az meg kinek lesz elég? És ilyen kevés belevalót meg hogyan lehet csinálni egy csirkemellből? És ha meg lehet, akkor is ennyitől éhen veszünk (ez nálunk visszatérő motívum, nem tudom honnan ered, de komolyan félünk tőle, én is, meg Férj is). Rendben, a csillagtököt felezem, így hat darab töltögetni való lesz, az talán már csak elég.

Harmadik akadály következik, a patisszon héja. Eredetileg úgy terveztem, hogy rajtamarad. És akkor elképzeltem Férjet, amint a villájával dühödten hadonászva próbálja kinyerni a matériát a héj alól. Nem tűnt boldognak lelki szemeim előtt. Héj le, közben szilárd elhatározás, hogy legközelebb picike tököt töltök, de patisszont nem hámozok soha többet.

A negyedik probléma már annyira aprócska volt az előzőekhez képest (amik azért, lássuk be, szintén nem voltak eget rengetőek), hogy szinte említésre sem méltó. Persze azért mégis megemlítem, mivel írásban szószátyár vagyok. Vagyis mi legyen a tetején? Nem a kalap, mert abban töltelék csücsül. Sajt, kézenfekvő, de milyen? Aztán a bennem az elkészítéssel kapcsolatban körvonalazódni látszó mediterrán képzavar mentén tovább haladva fetára esett a választás, és némi joghurtos szósszal is megtoldottam a produktumot.

Most megint azt fogom írni, hogy ez isteni lett. De erre már azt mondhatják sokan, hogy nem vagyok hiteles, mert mindenre ezt írom. De ez tényleg isteni lett! (mert ami meg nem lett az, azt ide nem is írom le )(máshova sem)

Végre, végre, végre, recept következik!

6 db felezett tök/ 3 fős adag

3 közepesen nagy csillagtök (20-25 cm átmérő)

1 nagy csirkemell filé (25-30 dkg), 1 nagy fej fehér hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 ág friss oregánó, 1 közepes padlizsán (25 dkg), 4 púpos ek kukorica dara (80 ml), 1,5 dl száraz fehérbor, 1,5 dl Mutti passata (passzírozott paradicsom), 1,5 dl víz, só, bors, olívaolaj, 20 dkg nem túl sós feta

2 dl natúr joghurt, 1 gerezd fokhagyma, 1 marék petrezselyemzöld finomra vágva, só, bors, olívaolaj

A patisszonokat meghámozom, félbevágom, a magokat egy evőkanállal kivájom (óvatosan, hogy ne lyukadjon át az alja) és egy vékonyan kiolajozott tepsibe ültetem.

A húst késes robotgépben a hagymával és fokhagymával  finomra darálom. Akinek van húsdarálója, használja azt hozzá. Nekem nincs. De erről már máskor is panaszkodtam.

2-3 evőkanálnyi olajon vastag aljú teflon serpenyőben a húsos masszát folyamatos kevergetés mellett megsütöm. Ha ez kész, hozzáadom az egyenletesen 4 mm kockákra vágott hámozott padlizsánt. Kicsit még ezzel is együtt pirítom, majd megy hozzá a bor. Nagy lángon elforralom. Ezután jön a paradicsomvelő, víz, a dara, és a fűszerek. Fedő alatt kis lángon addig párolom, amíg a dara megpuhul, ez nekem 10 perc volt, de ez igen változó, a dara minőségétől függ. Ha kell még hozzá víz, akkor pótolom. Ha esetleg sok víz lenne, akkor a végén még azt el lehet forralni, de ha kevés, akkor nem puhul meg a kukorica dara.

Miután elkészült, a tölteléket szétosztom a tökökben, és a 3-4 mm kockákra vágott fetával megszórom, azt kicsit a töltelékbe is nyomkodom. Vékony sugárban kevés olajat locsolok a tetejükre. Sütőben 200°C fok, 50 perc, vagy amíg a tök puha, a sajt pedig picit színes nem lesz.

A joghurtot elkeverem a petrezselyemmel, az egészben hagyott, kicsit megzúzott fokhagymával, egy evőkanálnyi olívaolajjal, sóval, borssal. Legalább egy órácskát kell így pihennie, hogy a fokhagyma ízét átvegye, szóval amíg a tök sül, addig összeérnek az ízek. Tálalás előtt megpróbálom megkeresni és eltávolítani a fokhagymát.

Most én nem állok neki bizonygatni megint, de ez tényleg nagyon finom volt, nnna!

Jó, az is igaz, hogy Ponty Úrral együtt szállítmányoztuk az eleséget Férjnek, így szerintem azt sem bánta volna, ha zsíros kenyeret viszünk.

Címkék: csirke, feta, joghurt, kukoricadara, padlizsán, tök

Kenyér zabpehellyel, aszalt gyümölcsökkel, őrölt mogyoróval és mandulával- röviden: a müzli kenyér

Esküszöm, ez az utolsó kenyér, amit a hétvégén sütöttem! Ezután tartok egy kis szünetet kenyér témakörben. Had ülepedjen…

Szóval az inspirációt Beatbull aszalt sárgabarackos kenyere szolgáltatta. Meg Férj szintén szezonálisan jelentkező, és éppen most aktuálisát élő szokása, hogy müzlit reggelizik. Ez a két dolog vezetett nálam egy kissé zavaros, és teljesen lekövethetetlen gondolatmenet mentén a müzlis kenyér megsütéséig. Ismételten megjegyzem, hogy tudom, nem én fedeztem fel a spanyol viaszt, és hogy ennek a műfajnak már biztosan számos képviselője létezik. De nekünk akkor is ez a szívünk csücske, mert ez a mienk, az összes bolondériánk bele van sütve, és nekünk így ízlik. De nagyon!

1 kis cipó/24 cm fedeles sütőtál

200 gr teljes kiőrlésű búzaliszt, 50 gr zabpehely ( a finomabbra hengerelt, nem a hagyományos), 25-25 gr pirított, darált  mogyoró és mandula,

150 gr víz,  40 gr méz, 10 gr dió- vagy mogyoróolaj, 1 csapott tk só,

5 gr friss élesztő

60 gr aszalt gyümölcs (most: 20-20 gr aszalt ribizli, meggy, és nagy szemű arany mazsola),  1-1 tk ánizs és koriandermag, 1 db 80 gr-os őszibarack, meghámozva, durvára reszelve

Az élesztőt a liszttel elmorzsolom, hozzáadom a mogyoró- és mandula őrleményt (az arányuk tetszőleges, nekem csak ennyi mandula volt most itthon, de akár lehet csak az egyiket, vagy másikat használni. A lényeg az 50 gr összmennyiség), a zabpelyhet, az olajat, mézet, sót, és a vizet. Alaposan kidolgozom, keményebb, rugalmas tésztává. A kéztől való elválás itt nem annyira egyértelmű, a méz miatt, de határozottan észlelhető a tészta állagának a megváltozása még akkor is, ha mindvégig kissé ragacsos marad. Cipóvá formázom, a tetejét olajjal lekenem.

A kelesztőtálat konyharuhával lefedve jelen esetben 6 órát pihent.

Ezt követően a koriandert és ánizst egy száraz serpenyőben illatosra pirítom, majd mozsárban porrá őrlöm, és a tésztához adom. Akárcsak az aszalt gyümölcsöket, és az őszibarack reszelt húsát. Itt jegyzem meg, hogy az aszalt gyümölcsök természetesen helyettesíthetők, ízlés szerint. Mivel ezek apró szeműek voltak, nem aprítottam őket, de akár durvára is lehet vágni, ha úgy jobban szeretjük. Az őszibarack szintén helyettesíthető más, keményebb húsú gyümölccsel, pl körte, vagy alma, a lényeg a kb 50 gr nettó súly, közepesen lédús állag (tehát nem dinnye), és az enyhe savasság, a tészta állagának javítása miatt.

A tésztát átgyúrom, és négy, egyforma cipóra osztom. Erre csak és kizárólag azért van szükség, mert most kisebb kenyérszeleteket szerettem volna, de csak ez az egy fedeles sütőformám van, amiben csak nagy, kerek cipót lehet sütni. Vagy ez esetben 4 kis, kerek(?) cipót. Szóval egy nagyobb darab sütőpapírra teszem a kis gömböcöket, úgy, hogy az oldalaik egymáshoz simuljanak, mint egy virág szirmai, vagy egy négylevelű lóhere levelei. A cipók tetejét  ferdén, mélyen bemetszem egy éles késsel, úgy, hogy a metszések a cipók által alkotott geometriai képződmény közepe felé mutassanak. De ez pusztán csak esztétikai kérdés.

(Bár az esztétikához jelen esetben az is hozzátartozik, hogy a rengeteg aszalt finomságtól egyenetlen, kissé rücskös lett a kenyér felszíne, ti. a meggy és mazsola sok helyen kiemelte a tésztát. De ezt a formai hibát mi megbocsátottuk neki. Az íze miatt! )

Fél órát hagyom még kelni (amíg a tészta a duplájára nem nőtt), nem túl meleg helyen, közben a sütőt a sütőtállal együtt előmelegítem. 280°C fokos sütőbe teszem, úgy, hogy a papírral együtt átemelem a sütőtálba, ecset segítségével vízzel lekenem a tetejét, majd lefedem. 15 perc maximális hőfokon, lefedve, majd 220°C fokra mérsékelem a hőt. Ezután még 10 perc fedő nélkül, 220°C fokon.

Rácsra emelve hűtöm ki.

Frissen, langyosan, vajjal. Vagy vaj nélkül, magában. Vagy nem is frissen. De még csak nem is pirítva.

Isteni!

Címkék: aszalt gyümölcs, kelt tészta, kenyér, mandula, mogyoró

Tökmagos kenyér

Ismét egy relatív koffeinmegvonási állapotban elkövetett konyhai baleset következik.

Az történt, hogy most meg véletlenül beleöntöttem a dagasztó tálba az egész pohár, előre kikészített vizet. Aztán nem volt kedvem hozzáadni több lisztet. Még később pedig (másnap), mindenféle dolgunk akadt Ponty Úrral, úgyhogy a tészta kb 18-20 órát kelt.

Az eredmény: vékony, ropogós héjú, lukacsos, könnyű szerkezetű tészta, annak ellenére, hogy teljes kiőrlésű búzalisztet használtam csak a dagasztáshoz. Na, ez tudom, hogy többeknek bejön (Férj!). Én speciel utálom, amikor a likacsokban elakad a vaj vagy a sajtkrém kenegetés közben (igen, tudom, sajnálom, bennem van a hiba), de vannak egyesek lakásszerte, akik meg szeretik. És a jó feleség képes áldozatokat hozni!

És igen, már megint van benne gyümölcs, mert Férj addig nyüszögött nekem a konyhában, Ponty Úrral az ölében (azt sugallva ezzel, hogy a kisded is ezért lobbizik), amíg csak került bele ez is, az amúgy is lágy tészta ellenére. Ezúttal alma.

1 kis cipó/ 24 cm átmérőjű fedeles sütőtál

300 gr teljes kiőrlésű búzaliszt, 200 gr víz, 2 tk cukor, 1 púpos tk só, 30 gr tökmagolaj, 2 nagy marék (kb 75 gr) tökmag (sózatlan, hántolt), 2 ek koriandermag, 75 gr durvára reszelt alma, 1 gr=bő csipetnyi (nagyon) friss élesztő (tényleg 1 gr volt, lemértem)

A liszttel elmorzsolom az élesztőt, és a vízzel, cukorral, sóval, olajjal alaposan kidolgozom. Ezúttal közepesen kemény, inkább lágyabb tészta az eredmény. Megpróbálom cipóvá formázni, olajjal lekenem a tetejét, és megfeledkezem róla.

Kb 18 óra múlva eszembe jut, hogy tegnap dagasztottam. Megnézem a tésztát, és tapsikolva rohangálok körbe a konyhában, hogy milyen szépen megnőtt, de nem esett össze. Mindeközben házastárs a mentális épségemért aggódik.

Ennek annyira megörülök, hogy elkezdek mást főzni, mondván egy kevés időt akkor még várhat a tészta.

Estefelé a koriandermagot száraz serpenyőben megpirítom, majd mozsárban porrá őrölöm. Megy a tésztához, akárcsak a frissen megpirított, egész tökmag és a reszelt alma. Jól kidolgozom ismét, és tapasztalom, hogy a tészta olyan lágy, hogy szinte lemászik a gyúródeszkáról. Így hát a formázásról kivételesen lemondok, és próbálom cipó formájú kupacban egy alkalmas méretű sütőpapírra borítani. A mindenféle bevagdosásokra ezúttal kísérletet sem teszek.

Fedeles sütőtállal együtt beizzítom közben a sütőt 290°C fokra. Ha a hőfokot elérte, és a tészta is megnőtt a duplájára (kb 30 perc), akkor a papírral együtt átemelem az amorf pacát a sütőtálba. Fedővel, max hőfokon 15 perc, majd mérsékelem a hőfokot 220°C fokra, így még 20 perc fedél nélkül.

Ha megsült, rácson hűtöm ki.

Férjnek le kellett vagdosni az összes csücskét, és azon frissiben megette.

A szétszórtság pedig ezek szerint néha hasznos is lehet.

Címkék: alma, kelt tészta, kenyér, tökmag

Bárány T-bone steak, cukkinis-padlizsános raguval töltött gombafejek kecskesajttal, tejfölös-újburgonyás kenyér

Amikor már nem egyértelmű, hogy ki kivel van. Vagyis hogy melyik a főétel, és melyik a körítés. Ugyanis most attól való félelmemben, hogy a szuper mini steakek mellett éhen halunk, két, igen kiadós, és főfogásnak is beillő garnírungot készítettem mellé, méghozzá dupla adagban.

Férj határozottan állította, hogy jelen esetben a körítés verte a bárányt. (pedig az is igen jól sikerült)

A hús mennyisége 2 főre elegendő, a kenyér és a gomba 4 fős adag. (tényleg 4 fős! Még mi sem bírtuk ketten megenni!)

A hús:

350 gr bárány T-bone steak (6 kicsike szelet), 1-1 tk szárított rozmaring, zsálya, bazsalikom, 1 kk reszelt citromhéj, 1 kk fokhagyma granulátum, 1/2 citrom leve, 1 ek sherry ecet, 3 ek olívaolaj

A kenyér:

150 gr tejföl (most 12% zsírtartalmút használtam), 100 gr finomra reszelt, nyers újkrumpli, 300 gr rétesliszt, 2 tk cukor, 1 púpos tk só, 10 gr friss élesztő, 10 gr olívaolaj, 2 gerezd fokhagyma átpréselve, frissen őrölt fekete bors

A gomba:

12 db, nagy  champion gombafej  (12-15 cm átmérőjű), 1 közepes padlizsán (25 dkg), 1 közepes cukkini (25 dkg), 20 dkg kecskesajt, 1 nagy fej fehér hagyma, 6 gerezd fokhagyma, 1 dl száraz fehérbor, 0,5 dl  Mutti passata (passzírozott paradicsom, vagy ha van otthon jó érett paradicsom, akkor 2 nagyobb darab hámozva, kimagozva, felaprítva), 1-1 mokkáskanálnyi rozmaring, kakukkfű, borsfű, zsálya, bazsalikom, oregánó, majoranna, tárkony,

fekete bors, olívaolaj

A hús:

A hús mellett felsorolt alapanyagokat összekeverem, és a szeletek mindkét oldalát bedörzsölöm vele. A bárányt én előző nap bepácoltam, de ez igazán nem szükséges, bőven elég ezeknek a vékony szeletkéknek 1 óra is a fűszeres lében. Közvetlenül tálalás előtt érdemes sütni, mert nagyon hamar kész. Forró grillserpenyőben mindkét oldalukon 3-3 percig sütöm őket, hogy szaftos és rozé legyen.

A kenyér:

A kenyérhez az élesztőt egy mély tálban elmorzsoltam a liszttel, és a többi alapanyagot hozzáadva alaposan kidolgoztam a tésztát. Rugalmas, keményebb állagú cipót kell kapni a végén. A tetejét lekentem olajjal, és konyharuhával lefedve meleg helyre tettem kelni. Tényleg meleg helyre, mert nem akartam sokat várni, amíg megkel. Így egy óra alatt a duplájára nőtt. Átgyúrtam, 4 részre osztottam a tésztát, és kb 20 cm hosszú, vékony (3 cm átmérő) rudakat hengergettem belőle lisztezett gyúródeszkán. Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, és 2 cm-ként ferdén bevagdostam a tetejét. Miután duplájára kelt (kb 20 perc), 240°C fokon 15 percig sütöttem.

És itt kell megjegyeznem, hogy ez a pont változtatásra szorulna, de sajnos én ezt jelenleg nem tudom kivitelezni. A 240°C fok a maximális hőfok volt a sütőmben, amit egy tál gőzölgő víz mellett el tudtam érni. Ez azonban igen keveset segített a kenyér ropogósságán (vagyis annak hiányán), mivel a rendkívül jól szellőző sütőmben egy fia gőzmolekula sem volt hajlandó így bennmaradni. Szóval gőz semmi, ropogás semmi, de legalább a hőfok is alacsonyabb volt, maximális láng mellett. És erre az egészre azért került sor, mert nincs megfelelő alakú és méretű lefedhető jénai tálam. Akinek van, az tegye szépen bele abba. És úgy süsse, ahogy a kenyeret. (de ne addig! Az idő-15 perc-az stimmelni fog) Még jobb, ha villanysütője van. Annak  lehet a falát spriccolni vízzel, és nincs több macera. Akkor ropogni fog a héja is. Így “csak” a kenyér belseje lett mennyei!

A gomba:

Ez a legmacerásabb rész, de azért még ez sem annyira, hogy elrettentsen egy rendkívül lusta háziasszonyt (mármint engem). A hagymát apró kockákra vágom, és 2 ek olívaolajon üvegesre sütöm, Megy hozzá a vékony szeletekre vágott fokhagyma, a fél centis kockákra vágott cukkini és padlizsán is. Nagy lángon sütöm-pirítom pár percig, majd felöntöm a borral. Némi forralás után alkoholmentesnek nyilvánítom az elegyet, ekkor megy hozzá a passata/paradicsomkockák és a fűszerek is. Fedő alatt, kis lángon 5 percig párolom. A gombákat közben megtisztítom, a tönkjüket kitöröm, majd olívaolajjal kikent sütőtálba teszem őket sorban, a tönk helyével felfelé. A padlizsános keveréket szétosztom a gombafejekben, és mindegyik tetejére teszek egy-egy szeletke kecskesajtot (ha következetes akartam volna lenni, akkor juhsajtot, de az most nem volt itthon). Borsot őrölök rá, kevés olívaolajat csurgatok a tetejükre vékony sugárban, és 200°C fokon 20 perc alatt megsütöm (vagy amíg a sajt kicsi színt nem kap).

Végül mindenből megfelelő mennyiséget (sok) kiszedek egy nagyon nagy tányérra, és lehet fogyasztani. Mint már említettem, ez tényleg négy adag, a kenyér és a gomba is, szóval a fele megmaradt vacsorára. És még akkor is isteni volt!

Címkék: cukkini, gomba, juh-bárány-birka, kecskesajt, kelt tészta, kenyér, padlizsán, újburgonya

Aszalt szilva és mákparfé aszalt szilva pürével pálcikán -a jégkrém, és egyéb történetek

Nahát, nahát megint parfé! És ráadásul milyen csúf!

Hát igen, ez van, ronda volt, de finom volt.

Mivel alapvetően szemérmes vagyok (OK, ez nem igaz, csak jól hangzik), és ez meg ráadásul egy gasztroblog, ezért most nem taglalom, hogy mihez hasonlítottak leginkább az elkészült jégkrémek. (pedig ennek a fotónak az eltorzításán is sokat dolgoztam, hogy a hasonlóság minél kevésbé legyen szembeötlő.)

Persze ez nem csak a kecses fröccsöntött műanyag forma kifinomult dizájnja miatt van. Nem feltétlenül szerencsés ötlet ugyanis kevéssé vonzó küllemű dolgokat a maguk pőre valójában közszemlére tenni. Ráadásul pont ebben a geometriai formában. Na mindegy, ez a fejtegetés messzire vezetne, summa summárum- ha vendégek jönnek, NE ez legyen a desszert. Különben még kikacagnak minket. Vagy ha igen, akkor ne pálcikás jégkrém formájában. És lehetőség szerint öntsük is le valamiféle szósszal, hogy minél kevesebb látsszon belőle.

Remélem, mostanra már sikerült mindenkit elrettentenem.

Ha nem, akkor még dolgozok rajta egy kicsit.

Szóval arra jutottam, hogy kell kerítenem ennél helyesebb jégkrém formákat, ennek a kivitelezésén jelenleg még dolgozom. Ugyanis a parfé ilyen formában fogyasztva számomra tökéletes- krémes, hideg, finom, nincs macera a tányérokkal, meg az evőeszközökkel, kicsi adagok eleve, nem kell szeletelni, nem kell mosogatni, és még nem is kell előre kivenni a mélyhűtőből. És el lehet vele vonulni csendben, egyedül a teraszra, és lassan le lehet rágicsálni a pálcikáról, mert én a jégkrémet úgy szeretem, és közben csak picit zavar, hogy a lábam alatt torka szakadtából ordít Lola, a frissen betelepült kölyökcicánk…

Szóval minden szempontból ideális lenne- ha nem lenne ennyire csúf.

Mert azt csak Férj tudja, hogy ezek a nem túl előnyös fotók is mennyi khmmm.. morcos szó elhangzása közepette készültek … Bár kétségtelen, hogy közben azért khmmm… annyit nevettünk, hogy megfájdult a pocink tőle!

És akkor még nem is írtam a parfé/jégkrémről! Az íze klasszikus, mind az aszalt szilvás, mind a mákos rétegnek, nem akartam csavarni rajta, szerintem ezeken nem szükséges. Ami rendkívül jól sikerült, az a gyümölcs velő a jégkrém közepén, igazi meglepetés, amikor ide elérkezünk a fogyasztás során- az aszalt szilva alacsony víztartalma miatt nem lesz betonkemény, hanem meglepő módon finom, krémes marad. Nagyon finom kontrasztot ad a mákos réteggel!

Házi fogyasztásra mindenképpen érdemes kipróbálni!

6 jégkrém

15 dkg aszalt szilva, 1 nagy, lédús narancs leve (1 dl), 1 tk fahéj, 1 kk reszelt narancshéj, 1 ek rum, 1 ek nádcukor

2 dl tejszín, 2 tojás fehérje

1,5 ek finomra darált mák, 1/6 rúd vanília, 1,5 ek cukor, 1/2 kk reszelt citromhéj

Az aszalt szilvát a narancslével, rummal, narancshéjjal és a fahéjjal összeforralom, és hagyom, hogy a szilva jól magába szívja a fűszeres levet. (így könnyebb lesz turmixolni) Ezt követően hozzáadom a nádcukrot, botmixerrel pürésítem.

A mákot ekkora mennyiségben én mozsárban szoktam őrölni, így kevesebb a mosogatnivaló. Ha ez kész, akkor 1,5 dl tejszínnel, a vaníliarúd kikapirgált belsejével és a hüvellyel, meg a citromhéjjal összefőzöm, kb 5 percig kis lángon forralom. Hozzáadom az 1 ek cukrot, és félreteszem kihűlni.

A tojások fehérjét csipet sóval kemény habbá verem, és kétfelé osztom a masszát.

A maradék 0,5 dl tejszínt két púpos ek szilvapürével simára keverem, lazán összeforgatom a tojás fehérje hab felével, majd szétosztom a jégkrém formákban.

A mákos masszából eltávolítom a vaníliarudat, majd felhabosítom habverővel, és összeforgatom a maradék tojás fehérje habbal. A műanyag formában szilvás masszára rétegezem.

Végül 1-2 teáskanálnyi szilvapürét kanalazok minden jégkrém közepébe, ami a mákos rétegen át a parfé közepébe süllyed (de a sűrű szilvás rétegen nem megy át, így tényleg középen is marad). Nekem ekkora mennyiséggel pont tele lett a hat forma, egy pici püré maradt ki, de azt friss, fehér zsömlével megettem.

Mélyhűtőben  kb 5 óra alatt megfagyott, innentől kezdve fogyasztható jégkrémként, előtte szigorúan csak kanalas krémdesszert.

A tartóból való kinyerés legegyszerűbb módja pedig az, ha néhány pillanatra meleg vizet engedünk rá. Ezt egyesével is ki lehet vitelezni a jégkrémeknél, nem kell vízbe mártani az egész formát. Mondjuk ilyenkor pálcikával lefelé kell a csap alá tartani, és ezért célszerű alulról tartani a kivarázsolandó darabot, mielőtt szélsebesen a mosogatóban landol. (vajon ezt honnan tudom?) Mindegy, ha nekem ment, akkor más is képes erre, az bizonyos!

Azért még ide tartozik, hogy a formákat a Lidlben vettem, nem tudom, mekkora az űrtartalmuk. Ha emellett a kivitelezés mellett döntünk, akkor a mennyiségek erre a formára vonatkozva elégségesek hat pálcikás nyalánkság előállításához.

Nahát, már megint kisregényt írtam egy 10 perces konyhai munkát igényelő krémes-édes csacskaságról!

Címkék: aszalt szilva, édes, mák, parfé

Cseresznye szorbet rózsavízzel

Az egyik legegyszerűbb desszert, amit valaha készítettem. És az elkészítés egyszerűsége jelen esetben fordítottan arányos az élménnyel, amit az íz-illat-látvány tengelyek mentén megtapasztalunk! Hihetetlen, hogy a rózsavíz mennyit tud dobni a cseresznyén! Gondolom, ezzel nem én találtam fel a spanyolviaszt, hiszen a két íz társítása szerintem kézenfekvő. De egyszerűen nem tudom megállni, hogy írásos nyomot ne hagyjon maga után ez a finom, könnyű kis gyönyörűség!

Amúgy Apunak készült, mert még a legszigorúbb fogyókúrába is beleilleszthető belőle 1-2 gombóckával, hiszen ez tisztán csak gyümölcs. Csak egy kicsit elvarázsolva!

750 ml massza/ 1 adag a fagyigépbe

500 gr friss, édes, ropogós cseresznye, 1 nagyobb, lédús narancs leve, 1,5 ek rózsavíz

(esetleg nádcukor, ha a cseresznye nem elég édes)

A kimagozott cseresznyét turmixgépben a többi hozzávalóval pürésítem. Fagylaltgépben kifagyasztom. Ennyi.

Nagyon meg tudja simogatni az ember lelkét egy tálkányi belőle!

Férj persze amikor megérezte az illatát, először azt rikkantotta, hogy “Szabad e locsolni?”, de később az utolsó cseppig kikapirgálta a maradékot a fagyigépből. Szóval nem szabad komolyan venni a férfiemberek első reakcióját ezzel a jeges csodával kapcsolatban!

Címkék: cseresznye, édes, szorbet