Harissza (Hareesa)

Ez nem a fűszerpaszta harissza!

Ezt a bejegyzést azért írom meg most, mert az előző bejegyzés megírása óta megettem még 3 szelet harisszát, szóval ha az éjszaka folyamán nem szállítanak el a sürgősségi osztályra heveny hasnyálmirigy gyulladás miatt, akkor legkésőbb holnap nagyon beteg leszek, és rá sem bírok majd nézni a maradékra. Ami nem baj, mert jön Öccs, aki azt majd szépen mindet megeszi, és aztán ő lesz beteg. Ez egy szép, kerek, ugyanakkor rendkívül jellemző családi történet rólunk, és az arab édességekről.

Aki eddig eljutott, azt egyfelől irigylem a kitartásáért, másfelől most figyelmeztetem, hogy ez irgalmatlanul édes.

Furcsa, mert amúgy nem szeretjük az édeset (én meg Öccs. Férj nem, ő szereti. A moderáltan édes dolgokat. A harisszát nem, az nem ilyen), de a szirupos-virics arab cuccokért odavagyunk.

És ez az első házi készítésű harissza, ami jobb (elnézést, de tényleg), mint amit Pécsett ettünk az Oázisban, ahová amúgy az igen ízletes gyros miatt jártunk, és ahol a kedves arab úriembert 4 éven át győzködtük, én meg Férj (látogatásai alkalmával Öccs is csatlakozott lelkes kis csapatunkhoz), hogy ugyan árulja már el, hogyan készítik. Ő fennhangon kacagott sokat, és azt mondta: nem.

Ez egy egész jó recept, és itt még számos más ígéreteset találtam. Változtatások persze vannak, de csak a szükségesek.

Utolsó figyelmeztetés, nagyon-nagyon édes!

20×20 cm formához

2 csésze búzadara, 1 csésze kókuszreszelék, 1 csésze joghurt, 1 csésze cukor, 1/4 csésze tej, 1/4 csésze olvasztott vaj, 1/3 tk sütőpor, fél citrom leve és reszelt héja, 165 ml (1 doboz) kókusztej

vaj és kókuszreszelék a szóráshoz

A sziruphoz

1 csésze cukor, 1 csésze víz, 1 citrom reszelt héja, másfél citrom leve

És akkor én még nem édesített kókuszt használtam…

Szóval ez is rém egyszerű, a joghurtot, tejet, cukrot, vajat, kókusztejet, citrom levét és héját habverővel simára keverem. Ezután apránként hozzáadom a darát, a kókuszt, és a sütőport. Eredeti receptben nincs kókusztej, de eredeti recepttel nekem majdhogynem szilárd halmazállapotú volt a massza. Eredeti recept szerint ilyenkor kell még bele tej, de én annak használatát Ponty Úr táplálása miatt igyekszem mellőzni. De természetesen tejjel is jó. A sütőformát kivajazom, “kilisztezem” kókuszreszelékkel, és beleöntöm a masszát.

175°C fok, 45 perc, vagy amíg aranyszínű nem lesz.

Közben elkészítem a szirupot: a hozzávalókat gyorsforralóba öntöm, elkeverem, és 2/3-ra beforralom.

Ha a tészta megsült, rálocsolom a szirupot, és 5 percre visszateszem a sütőbe. Eredeti recept szerint ekkor magába kellene szívnia a szirupot. Ez nálam nem történt meg, csak az egész tészta szépen felúszott a szirup tetejére, és ekkor kissé megijedtem, pedig még csak a fele szirupot öntöttem rá.

Szóval hagytam hűlni, és valóban, elkezdett beszivárogni a tésztába a nedvesség. De azért nem túl gyorsan. Szóval inkább meghagytam a szirup másik felét locsolgatni a felvágott szeleteket.

Megjegyzem, tényleg akkor jó igazán a tészta, ha alaposan eláztatja a szirup, de ezt még nem tudom, hogy lehet elérni. Addig is locsolgatunk.

Megjegyzés: a képen látható mindenféle ( fahéj, kesudió) azért kerültek oda, hogy ne úgy nézzen ki, mintha tejbegrízt fényképeznék. Nos, sajnos nem sokat javított a végeredményen. Mármint a képén. Az összezavarásért elnézést kérek!.

Címkék: édes, kókusz

Bárány T-bone steak mentás joghurttal, fűszeres pirított újburgonyával

Ma mentünk Ponty Úrral az APEHhez. Valamiféle ellenőrzésre, amelynek lényege az volt, hogy bármit elkövetnek, csak ne kelljen nekem semennyi adójóváírást sem visszatéríteni. (nem fog menni, megjegyzem) A hely szellemét igen jól jellemzi, hogy ott, ahol az ivararány: 100% nő, senki még csak el sem mosolyodott az én világszép, tündéri kisfiam láttán, aki életének rövid 4 hónapja alatt eddig még a legmufurcabb, leghivatalosabb fapofákból is legalább 1 mosolyt+ 1 lopva eldörzsölt könnycseppet csikart ki eddig (jónapotkívánokközútiellenőrzés-úristenmilyentündérezagyerek-khmmm…-jogosítványtforgalmitkérekellenőrzésre). Pedig a gyerek tegnap óta nem lett csúnyább. Sem kevésbé kedves. Egy marcona hölgy még sikeresen rá is borított minket az íróasztalra, annyira sürgős ebédelhetnékje támadt, mi meg ugye útban voltunk 90 kilós habtestének, az íróasztal meg az étkező között.

Mindegy, nem azért vittem magammal, mert előnyökhöz akartam jutni velőtrázó sikítása által-amúgy is a gyermek édesdeden szendergett A Hivatalban tett látogatás során-, csak hát ő másfél-két óránként eszik, és a cumisüveget még csak hírből sem ismeri. Gondoltam, nem most fognak bemutatkozni egymásnak. Meg egyébként sem hagynám senkire, annyira picike még. Meg különben is.

Na szóval, sejtettem én már tegnap azért valami hasonlót, szóval jó előre bepácoltam a bárányt. Mert az ennyire felindult lelkiállapotomon csak egy kiadós főzést követő kiadós étkezés tud segíteni (jelenleg). Lett is három fogás, vöröslencse krémlevessel, harisszával. Erre amúgy szükség is volt, mert a bárány már megint nevetségesen aprócska volt, a nem jelentéktelen ára ellenére.

De annnnyira finom, hogy az elképesztő! Én már megint elfogult vagyok, mert a bárányhúsra egyszerűen nem találok szavakat. Isteni!

És aki még isteni, az természetesen Gordon Ramsay, mert ez már megint az  ő receptje, az F word sorozatból!

(na jó, majdnem. Kicsit belepiszkáltam, ez van, bocsi)

rendkívül európai adag  2 főre , vagy 1/2 felnőttnek

350 gr/ 6 db (szupermini) bárány T- bone steak

A páchoz:  1-1 ek szárított menta (teafilterből), oregánó, tárkony, 1 citrom leve és reszelt héja, 5 ek olívaolaj, 1 gerezd kés hátával meglapított fokhagyma, fekete bors

A mentás joghurthoz:  25 nagy levél menta, 1 tk nádcukor, 1 ek citromlé, 2 dl natúr, zsíros joghurt

Az újburgonyához: 50 dkg újkrumpli, 1 ek mustármag, 1 kk római kömény, 3 gerezd fokhagyma, 3 ek olívaolaj

A húst én egy nappal előtte bepácoltam, de ezek annyira kis hajszálvékony (1 cm), puha húsok, hogy 4-5 óra is elégséges lehet. A pác hozzávalóit összekevertem, és alaposan bedörzsöltem vele a húsok mindkét oldalát. Egy akkora lapos tálba tettem a szeleteket, hogy egy rétegben férjen el a hús (mondjuk nem kellett túl nagy), és a maradék pácot rájuk öntöttem. Folpackkal lezártam, ment a hűtőbe, félidőben egyszer megfordítottam, hogy mindkét oldalukat alaposan átjárják a fűszerek. Sózás csak sütés előtt.

Grillserpenyőben sütöttem, csak hogy csíkos legyen, de ez a képen szerencsére nem látszik. Minek a nagy igyekezet ugye , ha utána annyira éhes vagyok, hogy nincs türelmem fényképezni. Meg különben is, még kihűlt volna. Azt meg azért már mégse.

Mindegy, így jó volt, szóval legközelebb is grillserpenyőben sütöm. Sütés előtt a szárított fűszerek nagyját letöröltem a húsról (vagy a kés tompa élével is le lehet kapargatni óvatosan). Oldalanként 3-4 percnél több nem kellett nekik, puha lett, rózsaszínű, és nagyon finom.

A joghurtos szósz sem egy nagy kaland: a joghurtot a többi hozzávalóval botmixer segítségével megpróbáltam homogenizálni. Ez nem sikerült. De így guszta zöld pöttyös szószom lett, ami nekem tetszett. Ez a mennyiség amúgy nagyon sok ilyen jelképes mennyiségű húshoz, de mi utána simán kikanalazgattuk a szószos tálból, csak úgy, magában.

A krumpli a legbonyolultabb és egyben leghosszadalmasabb része az egész műveletnek. Legalább 20 perc. Először is meg kell tisztítani, utána négyfelé vágni (vagy annyi cikkre, hogy nagyjából egyforma méretű darabokat kapjunk), majd egy fedővel rendelkező, felforrósított teflonserpenyőbe hajítani a mozsárban durvára őrölt mustármaggal, római köménnyel, egész fokhagymagerezdekkel és olajjal egyetemben. Néhány gyors rázogatás után mehet rá a fedő, és fedő alatt készre sütjük. Nagy lángon, azt még nem írtam eddig. 2-3 percenként megrázogatjuk a serpenyő tartalmát, nyitogatni nem célszerű az elején, mert a bent lévő nedvesség szükséges a párolódáshoz. (ezért jó az üveg (átlátszó) fedő, mert így azért kíváncsiskodni lehet) Újkrumplinál 10 perc után azért lehet már ellenőrizni, hogy elkészült e. Nekem személy szerint ez a kedvenc elkészítési módom, mert egyfelől nagyon finom, másfelől egészséges.

Ha az ellenőrizgetések során nem távozott volna el a felesleges nedvesség, akkor a végén lehet fedő nélkül sütni kicsit, de ilyen velem még nem fordult elő. Végül megsózom.

Azért írok ennyit a krumpliról, mert különben nevetségesen egyszerűnek tűnne a recept (az is!), de az meg már hogy néz ki, amikor mégiscsak egy T-bone steak, ráadásul bárány.

Mindent egybevetve ez a része a vacsorának fél órán belül készült el, az egész három fogásos pedig nem tartott tovább háromnegyed óránál.

És miután mostanra már megettem kb 5 szelet harisszát is, ami közel van az emberi teljesítőképesség felső határához, már a  lelki egyensúlyom is helyreállni látszik. :D

Megjegyzés: Mi (én) félangolosan szeretjük a bárányt (is). Sütésnél a hús akkor lesz ilyen, ha már nem puha az állaga, de még rugalmas, keményebb gumicukorhoz hasonló. Ha  kemény tapintatúvá válik, akkor át/túlsült.

Címkék: joghurt, juh-bárány-birka, újburgonya