Kukoricalisztes stanglik bazsalikommal, aszalt paradicsommal, olajbogyóval

Sikerült megfertőznöm a családom többi tagját is a kukoricaliszt mániámmal! Tegnap az öcsém számolt be róla, hogy pizzát sütött az én instrukcióim alapján, és milyen jól sikerült ( :D ). Csak neki nem volt teljes kiőrlésű búzalisztje, így kukorica lisztet és sima lisztet használt fele-fele arányban. Mondanom sem kell, hogy a vacsora terveim azonnal 180 fokos fordulatot vettek, mert egyszerűen muszáj volt kipróbálnom ezt a tésztát.

Itt jött Férj, aki közölte, hogy ne variáljak már megint. Tessék szépen úgy sütni a pizzát, mint eddig. Ezek a bűvös szavak, amik elhangzásakor azonnal megmakacsolom magam, és csakazértsemúgycsinálom!

De hogy lássa Férj, mennyire kész vagyok a kompromisszumokra, a tenger gyümölcsei “feltétet”  a hagyományos formában megkapta, rukkolával, és mellé pedig, próbaképpen a stanglikból kóstolót, mondván ha rossz, nem kell megennie. De megette. És persze kért még.

• 8 kicsi veknihez
• 15 dkg kukoricaliszt,
• 15 dkg rétesliszt,
• 1,7 dll víz (igen, életemben először megmértem!)
• 4 ek olívaolaj,
• 1 tk fehérborecet,
• 4 tk cukor,
• 1 tk só,
• 0,5 dkg élesztő
• 4 db aszalt paradicsom (olajban eltett),
• 8 db fekete olajbogyó,
• 12 darab nagy bazsalikomlevél

A kétféle lisztet elmorzsolom az élesztővel, hozzáadom a cukrot, olajat, sót, ecetet, vizet, és alaposan kidolgozom. Ez a tészta kicsit lágyabb, mint a szokásos kenyér tésztáim, de az aszalt paradicsomom annyira puha és mállékony, hogy nem szerettem volna, ha a tésztába dolgozáskor pürévé változik. Szóval közepesen kemény, rugalmas  tésztát kell kapnunk. (ez a kukorica liszt miatt egyébként is célszerű, mert kissé “parázsabb”, szárazabb tud vele lenni a tészta) Cipót formálok belőle, olajjal bekenem a tetejét, és letakarva két órán át kelesztem. (vagy amíg a duplájára kel)
Az aszalt paradicsomot és az olajbogyót 2-3 mm, egyforma darabokra vagdosom, a bazsalikomot vékonyan felmetélem, majd a tésztába dolgozom. Alaposan átgyúrom. És akkor jött volna a formázás lisztezett gyúródeszkán, de erre idő hiányában nem került sor, szóval egyforma gombócokat tépkedtem ki a tésztából, és kézzel megpróbáltam stangli formájúra hengergetni (a képen látszik, mennyire sikerült :) ) Ezt lisztbe hempergettem, de mostanában a stanglijaim tetejét inkább olajjal szoktam átkenni, és így finom, ropogósak lesznek, de erre szintén a fent említett okok miatt nem került sor. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a vekniket, éles késsel (vagy csak a konyhában használt sniccerrel) átlósan néhány mélyebb  bemetszést ejtek a tetejükön, és 15-20 percig, vagy amíg a duplájukra nem nőnek, kelni hagyom. 260°C fokon kezdem sütni, 5 percig, sütőben persze lapos tálban forró víz,  majd további 12 perc következik 220°C fokon.
Igazán aznap, a kissé mediterrán hangvételű vacsorához volt finom, de én ma ezt reggeliztem, és egyáltalán nem panaszkodom!

Címkék: kelt tészta, kukoricaliszt, paradicsom