Mandulaforgácsba “panírozott” keksz aszalt földieperrel

Ez a recept már jó ideje várakozik arra, hogy elkészüljön. A kezdeti nehézségek, ti. mivel lehet helyettesíteni a citromkakukkfüvet, a hétvége után megoldódni látszottak: Férj kijelentette, hogy kakukkfű sütibe nem való, bors meg bazsalikom sem, a levendula az egy molyirtó, kamillát legfeljebb gargalizálásra, a vágott virágnak meg vázában a helye! (mondjuk ez utóbbiban kivételesen egyetértünk. Nekem sem fordulna meg soha a fejemben, hogy az anyák napi orgona csokrom desszertként prezentáljam az ünnepi ebéd végén :) )

Szóval citromkakukkfű sztornó, de akkor meg minek betartani a recept további utasításait. És lőn. Random módon kiválogattam, amit megtartani gondoltam, a többit lecseréltem/elhagytam. A végeredmény: egy tökéletesen ropogós teasütemény, aminek egyetlen hibája van: a szárított  eper.

A szárított epernek ugyanis csak nyomokban, jelzetten van eper íze, inkább csak viricsédes-csupamag, gumicukor állagú érdekesség. Na persze, az eredeti receptben ez is házilag készült, ami feltehetően lényegesen finomabb az ipari változatnál, de ennyire elhivatott azért én nem vagyok.

Szóval elkészítem e legközelebb is? Igen! Szárított eperrel? Soha!

Viszont aszalt cseresznyével, vagy meggyel határozottan kellemes lehet…

32 darab/ 2 tepsi

150 gr aszalt eper, 113 gr olvasztott vaj, 100 gr cukor, 188 gr rétesliszt, 2 ek citromlé, 1 citrom reszelt héja, 2 ek tejszín, csipet só, csipet sütőpor

100 gr mandula forgács

Az epret megmostam, 3 mm darabokra vagdostam. A tészta hozzávalóival összegyúrtam, és 2 cm átmérőjű golyókat formáltam belőle. Ezeket ellapítottam, és mindkét oldalukat a mandulaforgácsba paníroztam, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. 180°C fok, 17 perc.

Megjegyzés: a mandulaforgácsos eljárást nagyon sok angol nyelvű gasztroblogon láttam, gyakorlatilag mindenféle, lágyabb tésztájú cookieshoz használható (így megtapad a mandula). Tényleg nagyon finom a  ropogósra sült mandula bunda a kekszeken.

Címkék: apró, édes, eper, keksz, mandula

Zöld spárgás juhsajtos pite

Flancos néven quiche. Szintén arra lett teremtve, hogy Férj ilyen formátumban elfogyassza a spárgát. Rémesen egyszerűen kész van ez is, az effektív munka nagyjából fél óta alatt megvan, utána már csak ki kell várni, amíg megsül.

2 változata van, ez az egyik, a másikhoz a juhsajt helyett 10 dkg kéksajt, a tejszín helyett pedig 250 gr mascarpone szükséges, de minden másban hasonlóképpen kell eljárni. Mindkettő nagyon finom, főleg másnap reggelire!

Ez(ek) is gyors, könnyű alaprecept(ek), melyben a spárga tetszőleges zöldséggel helyettesíthető. A legnépszerűbb persze a póréhagymás, de szerintem finom zöldborsóval, cukkinival is.

• 15 dkg rétesliszt, 7,5 dkg vaj, 1 tojás, 1 csapott mk sütőpor, csipet só,
• 2-3 szelet prosciutto crudo
• 750 gr zöld spárga (kb fele maradt tisztítás után), 3 tojás, 1 gerezd fokhagyma, 20 dkg juhsajt (friss típusú, krémes állagú, vagy helyette juhtúró), 2 dl tejszín, 3 dkg vaj, bors

A tészta egy majdnem hagyományos omlós tészta. A hozzávalókat összegyúrjuk, egy 24 cm átmérőjű piteforma aljába nyomkodjuk, perem nélkül. A tetejére fektetjük a nagyobb darabokra tépkedett prosciuttot, úgy, hogy mindenhol sonka borítsa a tésztát. 10 perc alatt 180°C fokon elősütjük.

A spárgát elpattintjuk, és a megmaradó részét 4-5 mm karikákra vágjuk, majd a vajon puhára (illetve ízlés szerinti állagúra) sütjük. A sajtot villával összetörjük, a tejszínnel simára kikeverjük, megy hozzá az átpréselt fokhagyma, bors és a felvert tojás. Hozzákeverjük a sült spárgát is. Sózni nem kell, a többnyire ez a típusú sajt és sonka együtt elég sós.

Az elősütött tésztára szedjük a sajtos tölteléket, és 160°C fokon 50 percig sül.

Címkék: juhsajt, pite, reggeli, sonka, spárga

Kéksajtos, zöld spárgás gnocchi- avagy mi lesz a spárgából 15 perc alatt

Férj hétvégén öntudatára ébredt, és közölte, hogy házias ízekre vágyik. Ez sajnos háromhavonta ismétlődő, ciklikusan rátörő érzés- nem baj, majd elmúlik, ki kell várni, túl kell élni.

Mert a baj ugye az, hogy ő a házias alatt nem kifejezetten a szabolcsi paraszt-ételeket érti, hanem a múlt század (igen, a huszadik) “polgári(?) konyha” vonulatát, azaz tejfölöspaprikás-rántotthús-rizibizi-tavaszi zöldborsóleves-túróspalacsinta nagyjából egy jobb menza színvonalán elkészítve. Véletlenül sem jobban. Egyszer csináltam neki mákos gubát, ahogy kell, gubatésztából, satöbbi, mire Férj közölte, hogy ő a vizeskiflikarikákra-szórjuk-a-cukrosmákot-leöntjükjóóósoktejjel változatot szereti- most ehhez nincs több hozzáfűznivalóm.

A közölnivalóm lényege lemaradt (megint), szóval engem ezzel a világból ki lehet üldözni. Én képes lennék éhen halni egy zöldborsóleves mellett, ha egyáltalán a közelében bírnék maradni, mert még a szagától is rosszul vagyok. (igen, nagyon válogatós vagyok, és tudom, hogy bennem van a hiba. Senkit nem akarok a fent leírtakkal megbántani, én elismerem a tavaszi zöldborsóleves erényeit, és tudom, hogy nem kifejezetten egy alávaló dolog azt szeretni, sőt, kissé szégyellem is magam, hogy én nem tartozok a népes rajongótáborába. Természetesen a fent leírt becsmérlő szavak nem a leves intézményére vonatkoznak, hanem jelenlegi sanyarú sorsomat illusztrálják)

Szóval ennek köszönhető, hogy a spárgafogyasztás mostanában rejtett formában kell majd történjen. Sajtba, sonkába, amit Férj szeret.

Mert a zöld spárgáról azért lemondani nem fogok. Ez az egyetlen zöldség, ami erőteljes pozitív érzelmeket vált ki belőlem. Gyümölcs, meg hús az van sok, de zöldség, az nincs több. Megeszem, kedvelem a többit is, de igazából csak ez az egy a nagy szerelem. Még akkor is, ha sajttal-sonkával kell enni.

Ha valaki még nem vesztette el a fonalat, és nem adta fel, annak ellenére, hogy a recepthez való eljutás tovább tart, mint maga az elkészítés, akkor itt a “recept”, kis fellengzéssel annak lehet nevezni, igazából csak használati útmutató. Az arányokat mindenki alakítsa saját ízlése szerint, én így főztem:

fejenként 10 dkg tisztított, fél centisre aprított zöld spárga, 2 dkg vaj, 4 dkg kék sajt (Dorblu vagy Danish blue cheese, NEM márványsajt), 2 szelet prosciutto crudo, 1 gerezd fokhagyma, 1 ek tejszín, bors

20 dkg gnocchi (mirelit)

Én most voltam olyan szerencsés, hogy csak spárgasípokból készítettem el, mert a pitébe azt némileg pocsékolásnak éreztem volna felhasználni.

A vaj felén megsütöm a spárgát (5-10 perc, a spárga zsengeségétől függően, és attól is, hogy ki mennyire átsütve szereti. Férj-jóól megsütve, én azért egy kicsit roppanósan). Ha ezzel megvolnék, kiszedem a spárgát a serpenyőből, félreteszem, és a maradék vajon megsütöm a félbevágott fokhagymát a nagyon apróra vagdosott prosciuttoval együtt. A prosciuttot célszerű ollóval nyirbálni, és akkor nem leszünk idegesek attól, hogy foszlik szeletelés közben.

Ha megsültek, megy a serpenyőbe az elmorzsolt kék sajt, és a tejszín, pár pillanat alatt kevergetve felolvasztjuk a sajtot, őrölünk rá borsot, visszatesszük a spárgát, és ezzel kész is a szósz. Szerintem több tejszín nem szükséges, de persze ez is ízlés szerint. Én inkább a tészta leszűrését végzem kevésbé alaposan, és az így átszedett főzővízzel hígítom a szószt.

Közben pedig kifőzzük a gnocchit (mert én azzal szeretem, de mindenki használja  a  kedvenc tésztáját), és a szószra szedjük összeforgatjuk, és tálaljuk.

Mint látszik, az elkészítése, majd az elfogyasztása (mert azért ez finom) lényegesen rövidebb ideig tart, mint ennek a bejegyzésnek az elolvasása! :)

Címkék: fél óra, kéksajt, spárga, tészta