Aszalt szilva hab ánizsos, kukoricalisztes kekszecskékkel

Az utóbbi idők legjobban sikerült desszertje. De tényleg. A keksz valami elképesztően ropogós, omlós (másnap is!), és annyira kellemes az íze, hogy számomra ez lett minden idők legjobb teasüteménye (amit igazából inkább a kávé mellé eszegetünk). A hab mellé pedig nagyszerű kontrasztot adott a ropogós kis félfalatnyi semmiség. És amúgy is imádom az aszalt szilva-kukoricaliszt kombinációkat, mert alapvetően szabolcsi lány vagyok-voltam-maradok.

4 adag hab

15 dkg aszalt szilva, 2 narancs leve+ amennyi még szükséges, 4 tk nádcukor, 2 dl tejszín

Semmi extra, az aszalt szilvát megmosom, és a narancsok levével, meg a cukorral botmixerrel pürésítem. Ha szikkadtabb-szárazabb aszalt szilva van itthon, akkor kevesebb kell belőle, és jelentősen megnőhet a felhasznált narancslé mennyisége. Ilyenkor érdemes néhány órával előtte beáztatni a gyümölcslébe. Az a lényeg, hogy lágy püré legyen végül, nem száraz, de az nem baj, ha emellett kicsit darabos is marad (izgalmas textúrájú, így mondják a lusták). A tejszínt felhasználás előtt 10 percre a mélyhűtőbe teszem, hogy igazán kemény habbá tudjam majd felverni. Robotgéppel érdemes, itt még én is képes vagyok lemondani a kézi habverés gyönyöreiről :) A kemény tejszínhabba beleforgatom lazán a szilvapürét. Négy tálkába elosztom, a tetejét kanál hátával elsimítom. Időmilliomosok használhatnak habzsákot is. A hűtőben tárolom felhasználásig (ez azért fél napnál ne legyen több), de fogyasztás előtt 10 percre megy a mélyhűtőbe. Tálalásnál 3-6 kekszecskét nyomkodok a hab tetejére.

2 tepsi kekszhez (ami lényegesen több, mint amit a szilvahab megkíván, de nálunk azért ez nem okoz gondot, sőt, legközelebb duplázom a mennyiséget)

100 gr kukoricaliszt, 50 gr finomliszt, 100 gr olvasztott, kihűtött vaj, 20 gr narancslé, fél narancs reszelt héja, 30 gr finomított kristálycukor, 20 gr méz, 1 tk ánizs, csipet sütőpor

Az ánizst mozsárban porrá őrölöm, majd a többi hozzávalóval együtt összegyúrom. Hűtőben pihentetem 15 percig. 1 cm átmérőjű golyókat formázok belőle, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, és egy villával lelapítom a tetejét. 180°C fokon 8-10 perc alatt megsül. Amikor a kekszek alja kezd  narancssárgára pirulni (kezd, és nem barna, csak halványan narancssárgára vált), akkor kész. Figyelni kell, nem szabad túlsütni, mert keserű, ha megég. Nem fognak nagyon megnőni, szóval lehet szorosabban is rakosgatni a tepsibe, ha nem teszünk bele több sütőport egy csipetnyinél. Ez is csak azért kell, hogy leheletnyit lazuljon a tészta, de nem a habszivacs szerkezet a cél. Komolyan ez a legfinomabb aprósütemény, amit valaha ettem ( igen, a karamellás-barnított vajas keksz a második helyre szorult). Persze van az a mondás az ízlésekről, meg a pofonokról…

Címkék: apró, aszalt szilva, édes, fél óra, keksz, kukoricaliszt, pohárkrém

Paradicsomos borjúragu háromféle gombával

Férj ma megint úton, névnapok szünetelnek, főzés minimál programon. De enni azért csak kell, meg csomagolni ebédet/vacsorát is, szóval egy régi kedvenc kerül ismét terítékre. A nap híre pedig nem az étel, hanem hogy 32 év után megtanultam kést fenni önállóan. Ugyanis születésemtől fogva lenyűgözve figyeltem édesapámat, hogy mit művel a késekkel, de valahogyan eddig nem sikerült lemásolni a mozdulatsort. Szánalmas próbálkozásaim eredménye eddig csak néhány hullámos, csorba penge lett. De nem ma! Mivel elfelejtettem megkérni eme rituáléra, amikor itt járt, nekiveselkedtem, és addig nem hagytam abba, amíg borotvaéles pengét nem varázsoltam a fenővel. Mert fél óra küzdelem után valahogy ráállt a kezem a jól ismert mozdulatokra. Csodálatos dolog a genetika mégiscsak!

4 adag

50 dkg borjúcomb, 30 dkg laskagomba, 1 marék szárított rókagomba, 10 dkg vargánya (ha nincs friss, megteszi mirelit vagy 1 bő maréknyi szárított is persze), 2  fej hagyma, 4 gerezd fokhagyma, 1 doboz (40 gr) paradicsompüré, 1 dl száraz fehérbor, 30 dkg hámozott, magozott paradicsom ( vagy 1 doboz Mutti pelati), 1 csokor petrezselyem, só, bors, 1 ág oregánó, 2 ág rozmaring, 1 babérlevél, 5 ek olívaolaj

600 gr gnocchi
A húst lehártyázom, a faggyút levagdosom, fél centisre kockázom, nagy lángon rázogatva megpirítom az olívaolajon. Megy hozzá az apróra kockázott hagyma, fokhagyma, majd a bor. Beforralom, hozzáadom a szintén fél centisre kockázott laskát és vargányát, ismét lepirítom, majd megy rá a paradicsompüré, hámozott, kimagozott paradicsom, fűszerek (rozmaring, babérlevél, oregánó), hideg vízbe beáztatott, majd lecsöpögtetett rókagomba, fedő alatt fél órát rotyog (vagy ameddig a hús megpuhul), ha szükséges, kis vizet pótolok hozzá. A végén megy hozzá a felaprított petrezselyem is, egyet forr, és kész. Gnocchit főzök, azzal tálalom, tetejére friss petrezselymet csipkedek.

Eredetileg persze erdei csiperkével készítettem laska helyett, és a rókagomba is friss volt benne, de ez csak a lebutított, hétköznapi változat, arra az esetre, ha gyorsan kell valami finomat összeütni, és nem pedig éppen most érkeztem roskadozó kosárral a piacról. (mert ilyen azért előfordul)

Címkék: borjú, gomba, paradicsom, vargánya

Tőkehal diós barna kenyér kéregben, sült spárgával

És akkor elkezdem lassan bejegyezgetni a névnap(ok)i recepteket. Azért lassan, mert a kívánságlistán annyi minden sorakozott, hogy nem fért bele egy vacsiba, sőt egy teljes napba sem, úgyhogy névnapokat tartunk, még legalább vasárnapig. És az időm zömét főzéssel vagy Ponttyal töltöm, szóval nincs számítógép. Csak éjszaka. Meg nálunk kicsit mindig szétzilálja a vacsorát a fényképezés, úgyhogy igyekszem csak akkor fényképezni, ha nagyon muszáj, vagyis ha nem tudom semlegesebb időszakban megismételni a “művet”. Például a nehezen beszerezhető alapanyag miatt. Például most. Mert igazán  jó minőségű tőkehalat azért nem kapunk minden nap, főleg nem egy fél állatot frissen, azaz egy másfél kilós darabot egyben. Az is igaz persze, hogy ez a recept bármilyen semlegesebb ízű hallal is működik, bár én igazából lazacra szerkesztettem eredetileg. Szóval hajrá, fog ez menni tőkehal nélkül is!

A kenyér pedig az a bizonyos “féltégla” pumpernickel, a színe szinte már fekete, az íze karakteres, kicsit savanykás, és nagyon tömör az állaga. A kedvencem. De működik rozskenyérrel is.

2 főre

40 dkg tőkehalfilé (bőrös), 2 szelet barna kenyér( kb 5 dkg), 1 marék dió (kb 5 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 1 ek lecsipkedett, friss kakukkfűlevélke, 2 ek dióolaj,

50 dkg spárga (tisztítva 35 dkg), 4 ek olívaolaj, só, bors, 2 gerezd fokhagyma

A tőkehalat leöblítem, alaposan leszárítom, kettévágom hosszában, hogy két keskenyebb szeletet kapjak. A bőrét olajjal lekenem, sütőrácsra fektetem, a bőrös részével a lefelé. De mivel nekem ilyenem nincs, ezért a tortahűtő rácsomat használom, és egy nagy tepsit alá. (akartam én venni, de Nyíregyházán ez sincs. Többek között. Jelenleg e sorok írás közben hangos morgást hallatok) Szóval a rácsra. És így oda fog ragadni a bőre (elvileg nem, de a valóságban igen), és szépen le tudom emelni róla a húst, ha megsült, mert jelenleg az összes késem életlen, nem tudok filézni halat (sem),holnap jön apu, és megfeni. De addig is. Ha valaki meg szeretné a bőrét is elfogyasztani (férjem), akkor kilyuggatott sütőpapírt teszek a rácsra a hal alá. Rengeteget beszélek mellé, valószínűleg túl sok volt a kávé, most már ígérem, megpróbálok összpontosítani a receptre.

A kenyeret blenderben ledarálom, így lesznek benne nagyobb darabok is. A diót enyhén megpirítom, és finomabbra darálom a kenyérnél, szintén blenderben. A kenyeret a dióval, dióolajjal összekeverem. A fokhagymagerezdet átpréselem, és a kakukkfűvel, meg 1 tk sóval elkeverem. A filét először a fokhagymás keverékkel kenem be egyenletesen, majd a kenyérmorzsás keveréket rányomkodom, hogy kicsit rátapadjon. Én most hosszában még ejtettem egy bemetszést a filén, így több diós morzsát sikerült belenyomkodnom. Viszont az és halfilém kb 4-5 cm vastag volt, ennél vékonyabbnál ez persze nem lehetséges. 220°C fokon 30 percig sült.

A spárga sajnos jelentősen rontotta az est fényét, ugyanis a legszebb, állítólag első osztályú spárga, amit itt kapni lehetett, fás kívül-üreges belül, és a virágocska a tetején oszlásnak indult. Kár volt ragaszkodni a sült spárgához, így utólag. Mert rossz volt. De hál’istennek ez szezonális, legközelebb még csak esélyem sem lesz kísértésbe esni, és simán sütök mellé karfiolt. Amit ugyanúgy szoktam sütni, mint a spárgát, szóval akkor mégiscsak leírom. A spárgát zöldséghámozóval megpróbáltam famentesíteni, és azután sütőtálba tettem egy rétegben. (Karfiolt hüvelyujjbegynyi rózsácskákra bontom, és szintén egy rétegben elterítem.) Meglocsolom olívaolajjal, sózom, borsozom, mellédobom a szétlapított fokhagymagerezdeket, kevés vizet locsolok alá (fél deci), és a sütő alsó rácsán megsütöm, amíg sül a hal. Szóval 220°C fok, 30 perc (!)(igen, ennyi idő alatt puhult meg a csodaspárgám!). Félidőben egyszer átforgatom őket, hogy a másik oldaluk is piruljon.

Mellé adok citromot is, nagy úr a megszokás.

Címkék: dió, hal, spárga

Citrompáj parfé

Ígérem, jó ideig nincs több parfé. Könnyű ezt most megígérni, mert miután mindegyiket végigkóstoltuk, kicsit elteltünk a jóval. ( a mérleg meg ma reggel azt írta ki, hogy “error” amikor ráálltam, és azon gondolkodtam, hogy üzenni akart ezzel valamit…) Szóval az utolsó. És este tízkor már csak erre futotta. Egyszerűen nem jutott más az eszembe, és mivel kekszet is sütöttem, hát lett ez a parfé.

4-6 adag

1 dl tejszín, 1 dl mascarpone, 2 tojás, fél citrom leve, 1 citrom lereszelt héja, 2 ek cukor, 2 db zabpelyhes keksz+ a díszítéshez

A tojások sárgájából a tejszínnel és a citromhéjjal sűrű krémet főzök, mint mindig. Aztán megy bele a cukor, citromlé, mascarpone, majd a keményre felvert tojásfehérje. A formákat félig megtöltöm a masszával, 1-1 kekszet rámorzsolok, majd a maradék masszát is szétosztom. Kifagyasztom. Tálalás előtt 20 perccel kiveszem a mélyhűtőből.

Kekszmorzsával tálalom. Mert már csak ennyi jutott eszembe :)

Címkék: édes, mascarpone, parfé

Tiramisu parfé

Kézenfekvő ízválasztás. Nem túl eredeti, de késő volt már, és a konyhát is meg lehet unni egyszer. A tiramisu ízű dolgokat meg amúgy is jobban szeretem, mint az igazit :)

4-6 adag

1 dl tejszín, 1 dl mascarpone, 2 tojás, 1/3 rúd vanília belseje, 3 ek cukor, 4 db babapiskóta, 1 presszókávé ( 3 cl, szóval inkább ristretto), 1 ek rum

A tejszínből, vaníliából, tojássárgából sűrű krémet főzök, ha kész, folyamatos habverés mellett belekeverem a cukrot, mascarponet. A kávét a rummal összekeverem. A babapiskótát elmorzsolom kézzel, úgy, hogy finom por állagú és nagyobb darabos része is legyen a morzsának. Meglocsolom a rumos kávéval. A tojások fehérjéből kemény habot verek. Ha már teljesen hideg a tejszínes massza, beleforgatom a piskótamorzsát és a tojáshabot. Parféformába öntöm és kifagyasztom. 20 perccel fogyasztás előtt veszem ki a mélyhűtőből.

Kávéból és cukorból kevés kakaóporral sűrű szirupot főztem hozzá, és kakaóporral megszórtam tálaláskor a tányért, de a fényképezős példányhoz ma már csak babapiskóta jutott :) .

Címkék: édes, kávé, mascarpone, parfé

Narancsos ricotta parfé

A harmadik, és egyben az eddigi  kategóriagyőztes (na jó, a chai lattessal holtversenyben)

4-6 adag

2 dl tejszín, 2 tojás, 5 dkg ricotta, 1/2 narancs leve, 1 narancs lereszelt héja, másfél narancs húsa filézve, 2 ek cukor, 1/3 rúd vanília belseje

A tojások sárgáját a tejszínnel, narancshéjjal, narancslével és a vaníliával sűrűre főzöm( folyamatos kevergetés-verés habverővel, vízgőz felett vagy óvatosan, kis lángon, szóval a szokásos), hozzáadom a cukrot, majd folyamatos habverés mellett kihűtöm. Megy hozzá a ricotta is. A tojásfehérjékből vert kemény habot óvatosan hozzáforgatom. A parféformák alját kibélelem a narancsgerezdekkel, ha szükséges felezem a gerezdeket, a lényeg, hogy ne legyen hézagos, különben lukacsos lesz a parfé. Szétosztom a masszát, kifagyasztom.

Tálalásnál lehet hozzá adni további lehártyázott narancsgerezdeket, de nekem erre most nem jutott időm.

Címkék: édes, parfé, ricotta

Körtés csokoládéparfé gyömbéres körteraguval

A második.

4-6 adag

1 körte, 2 dl tejszín, 5 dkg étcsokoládé (70%), 3 ek nádcukor, 1 tk reszelt gyömbér, 3 tojás fehérje

2 vilmoskörte, 2 ek cukor, fél citrom leve, 1 tk reszelt gyömbér

A tejszínt a csokoládéval összeolvasztom, megy hozzá a cukor. A körtét meghámozom, lereszelem, a gyömbérrel sűrűre főzöm,a csokis masszához keverem. Az egészet kihűtöm, majd egy óra pihenés után szitán/szűrőn áttöröm, és hozzáforgatom a nagyon kemény habbá vert fehérjét. Parféformákba, majd fagyasztóba.

A raguhoz a körtét meghámozom, fél centis kockákra vágom, majd a többi hozzávalóval addig főzöm, amíg a leve szirupos lesz. Kihűtöm.

Én most kihasználtam, hogy nem én rázom a kisded popóját, és hideg csokiszószból rajzolgattam a tányérra, a körte szirupjával meg kitöltöttem a minta hézagjait, a körtéből meg kicsi piramist építettem a parfé tetejére (persze a hűtőben lévő szósz túl híg volt ehhez, de újat már nem főztem, mindegy, így is üdítő volt ez a fajta változatos cselekvéssor számomra a pelenkázás-szoptatás-éneklés-rohamtempóbanházimunkavégzéshez képest, szóval mindenki nézze el most nekem, hogy kicsit bumfordira sikerült. És itt kérek elnézést a fényképekért is, de vagy fotózok, vagy főzök, vagy blogot írok, nekem a háromból egyelőre csak kettő sikerül egyszerre :D )

Címkék: édes, étcsoki, körte, parfé

Zöldteás gyömbérparfé mentás őszibarackkal

Az történt, hogy hazavittem egy hadseregnek elegendő tejszínt, és otthon konstatáltam, hogy 2 napig szavatos még. Így aztán, mivel a férjem menedzselte kisdedünket, nekiálltam parfét készíteni ipari mennyiségben. Íme, az első.

4-6 adag

2 dl tejszín, 1 tk porrá őrölt zöld tea (matcha porból gondoltam volna, de hát kicsiny városunkban ezt még hírből sem ismerik), 1 ek reszelt gyömbér, 1 ek citromfű, 2 ek nádcukor, 2 tojás fehérje

300 gr őszibarack, 3 ek nádcukor, 1 citrom leve, 10 levél menta

A zöld teát 2 ek forróvízzel elkeverem, a tejszínhez adom. Megy hozzá a gyömbér és citromfű is, felforralom, cukrozom, majd egy órán át pihentetem. Leszűröm, kihűtöm, megpróbálom felhabosítani. Beleforgatom óvatosan a kemény habbá vert tojásfehérjét. Szétosztom négy parféformába, kifagyasztom.

Az őszibarackot meghámozom, fél centisre felkockázom, és a citromlével meg a cukorral felfőzöm, néhány percig forralom. Miután lehúztam a tűzről, belekeverem a csíkokra metélt mentalevélkéket. Hidegen adom a parfé mellé.

Megjegyzés: Ez a parfé főként gyömbér ízű. Ha igazán zöld tea parfét akarunk készíteni, azt csak matcha porból érdemes, mert a sima zöld tea nem oldódik jól át a tejszínbe, ezen a forró vizes mutatvány sem igazán változtat. Viszont ha valakinek van matcha por otthon, nem kell a forró vízzel bűvészkedni, és bátran hagyja el a gyömbért, akár még a citromfüvet is!

Címkék: édes, őszibarack, parfé, tea

Parajkrémleves

Pontyomat az elmúlt napok kötelező programjai igencsak leamortizálták, így aztán maratoni alvásba kezdett. Mert voltak doktornénik, védőnéni, meg mindenféle néni, akik meggátolták a mindennapi tevékenykedéseiben, úgymint a plüss olvasókönyvéből való hangos felolvasás, majd annak elrágása, illetve a plüssbéka elmajszolása ( kicsi gourmet). Nem, nem, nem beteg, ezek csak a kötelező szűrések és oltások, meg vizitek. Így aztán most tenger időm van, szóval lehet blogot írni. Kicsit először azért erőt kell gyűjtenem, mielőtt a hétvégi parfétermést írásba öntöm, szóval először két recept, ami hetek óta bejegyzésre vár. Az egyik az, alapdarabnak számító, kedvenc krémlevesünk, szintén a luxusmenza irányvonalat követve készül. Szóval semmi extra.

4 adag

600 gr paraj, 15-20 gerezd fokhagyma, 2 dl tejszín (felezhető), 1 tk étkezési keményítő (elhagyható), 4-6 ek fenyőmag, só, bors

A világ legegyszerűbb levese. A parajt felöntöm annyi vízzel, hogy 1 liternyi legyen, a fokhagymagerezdeket hozzáadom, majd főzöm tíz percig. (azért 10 perc, mert ennél kevesebb idő már pofátlanság lenne) A tejszínben habverővel simára keverem a keményítőt, vékony sugárban folyamatos keverés mellett a levesbe csurgatom, majd egyet forralok rajta. Botmixerrel simára turmixolom, majd pirított fenyőmaggal tálalom.

Címkék: fél óra, leves, spenót

Szűzpecsenye gyöngyhagymás raguval, grillezett polentával

Szintén egy nagy kedvenc. Nekem ez elég retro étel, olyan szempontból, hogy a kilencvenes évek elején feltörekvő éttermek konyháját idézi. De hát én amúgy is a Konyhaművészeten/Konyhaművészettel nőttem fel, szóval nagyon bejön ez a stílus,  még akkor is, ha tudom hogy ez ma már annnnyira nem divatos, hogy csak na.

• 2 főre
• 1 szűzpecsenye (35 dkg)
• 200 gr bacon,
• 1 ek magos mustár,
• 3 gerezd fokhagyma,
• 1 ek olívaolaj,
• só,
• bors,
• 0,5 dl száraz fehérbor
• 100 gr ecetes gyöngyhagyma,
• 2 dkg vaj,
• 2 ek tejszín
• 1 dl kukoricadara,
• 2 dkg vaj

A szűzpecsenyéről levagdosom a zsíros részeket, lehártyázom. Az átpréselt fokhagymát elkeverem a mustárral, olívaolajjal, sóval, borssal. Sóval óvatosan, a bacon elég sós! Ezt a masszát egyenletesen rákenem a húsra. Egy méretes darab folpack fóliára ráfektetem a bacon szeleteket egymás mellé, úgy, hogy a következő szelet mindig kicsit átfedésben legyen az előző szélével, azaz tetőcserépszerűen. A húst ráhelyezem a baconsor egyik végére, a szalonnákra merőlegesen, és a fólia segítségével begöngyölöm, mintha rétest tekernék fel. Egy sütőtálba teszem, meglocsolom kevés olívaolajjal, aláöntöm a bort, és lefedem a tálat alufóliával. 20 percig 180°C fokon sütöm, utána leveszem a fóliát, és 20 percig 220°C fokon készre sütöm, majd 250°C fokon még 10 percig pirítom. Ha készen van a hús, vágódeszkára teszem, és 10 percig pihentetem szeletelés előtt. A sütőtálban maradt szaftot serpenyőbe öntöm (vagy ha alkalmas rá a tál, ebben is készülhet a mártás), miután a tetején összegyűlt zsírt kanállal lehalásztam róla. Nagy lángon beforralom, mehet hozzá a húsból időközben még kicsorgó lé is, és ha már elég sűrű, beledobom a vajat, a leszűrt, lecsepegtetett gyöngyhagymát, 1-2 percig forralom, majd végül hozzáadom a tejszínt. Egyet forr, és kész. (nem szabad túl sokáig főzni vagy újramelegíteni, mert darabossá válik, kicsapódik benne a tejszín, szóval az utolsó pillanatban érdemes elkészíteni)

A polentához  5 dl vizet forralok csipet sóval, belekeverem a darát és néha megkavargatva fedő alatt 10 percig főzöm (de ez erősen függ a dara szemcseméretétől, lényegesen tovább is eltarthat!) Ezután belekeverem a vajat, és még hagyom fedő alatt 10 percet pihenni. Végül sütőpapírral bélelt tálba öntöm ( 20×20 cm), úgy, hogy kb 1 cm vastag legyen a kiterített massza. Így később könnyen kiemelhető. Ha kihűlt és megszilárdult, felkockázom (3×5 cm), és grillserpenyőben mindkét oldalát addig sütöm, amíg szép aranybarna csíkos nem lesz.

Címkék: köret, kukoricadara, sertés