Mentás, citromos rizottó, zöld spárgával és körtével

Férj ma még nem evett spárgát, úgyhogy ezen változtatnom kellett. Én meg így rájöttem, hogy egy nap kétszer is meg tudom enni, anélkül, hogy megunnám. Persze, azért mire elfogy mind a másfél kiló, szerintem lesz egy egészséges fenntartásom az irányába, de hát egy teljes évem lesz majd rá, hogy ezt leküzdjem. Szóval rizottó, még egyszer.

Most a mentás-citromos alap változatba került a körte, hogy ellensúlyozza a savanyúságot, és a spárga, az meg csak úgy. Nagyon finom lett ez is. Férj persze végig azt kotyogta közben, hogy minek fényképezem, amikor ez pont úgy néz ki, mint a múltkori (ez sajnos igaz), és hogy finom-finom, de miért kell a rizottónak folyósnak lennie, aztán végül elcsendesedett, és hát most sem láttam maradékot a tányérján.

2 főre

2 dl rizottó rizs, 300 gr zöld spárga (tisztítva), 300 gr vilmoskörte (2 db), 0,7 l csirke alaplé, 1 citrom leve (0,5 dl) és reszelt héja, 2 szál újhagyma, 2 kis gerezd fokhagyma, 3 dkg parmezán, 0,5 dl száraz fehérbor (rizling), 3 dkg vaj, kb 25 mentalevél (4 nagyobb ág)

A vaj felén megpirítom kicsit a rizst, majd a vékonyra karikázott hagymát és a kés hátával megtört fokhagymagerezdet is. A borral felöntöm, nagy lángon elforralom az alkoholt, és elkezdem apránként felöntögetni az alaplével, időnként megkeverve. Végül hozzáadom a hámozott, lereszelt körtét, a citrom reszelt héját és levét is.

A spárgát elpattintom, ha kell, levagdosom a hibás, fás részeket, és centis darabokra vágom. Ha úgy ítélem meg, hogy a rizs lassan megfő, 2-3 percre hozzákeverem a spárgát is, meg még egy kis alaplevet, hogy kellően krémes legyen az állaga. Ha elkészült, lehúzom a tűzről, majd a  maradék vajat, a menta vékony csíkokra vágott leveleit  a reszelt sajttal együtt belekeverem. Az én kis csenevész mentám halványzöld, aprócska levelei nem túl erős ízűek, szóval a mentalevelek adagolása  történjen inkább ízlés szerint.

Címkék: körte, parmezán, rizottó, rizs, spárga, újhagyma

Aszalt szilva krémleves sült, édes polentával

A mai nap nem volt jó. Az ilyen napok jellemzője, hogy kompenzálásként elkezdek valami finomat főzni. Például ezt a levest. Mivel Férj saját bevallása szerint úúútálja az aszalt szilvát és a narancsot, ezért abból. Csak azért, hogy büszkének érezhessem magam, amikor maradéktalanul belapátolja mindet a tányérjából, és repetát kér. Meg jó látni a kissé meggyötört arcán a kisimuló vonásokat. Hogy azért nincsen minden veszve…

Ez a leves persze szintén egy családi klasszikus, csak én kicsit újragondoltam, és polentát adok levesbetétnek.

4 adag

20 dkg aszalt szilva, 2 dl tejföl, 2-3 narancs leve (1,5 dl) és 1 narancs reszelt héja, 5 szem szegfűbors, cukor ízlés szerint, 1 ek étkezési keményítő (elhagyható)

1 dl kukoricadara, 1/3 rúd vanília, 3 dkg vaj, 1 ek cukor

A kukoricadarához 5 dl vizet forralok a vaníliával, beleszórom a darát, és kevergetve megfőzöm. Ha kész, megy hozzá a vaj és a cukor. Sütőpapírral kibélelek egy 20×20 cm tálat, belesimítom a masszát, és kihűtöm. Amikor már hideg, és megszilárdult (legalább 30 perc, de érdemes jóval korábban elkészíteni), akkor a papírral együtt kiemelem, felszeletelem. Én 8 kis háromszögre vágtam.

Az aszalt szilvát átöblítem, és 8 dl vízzel felteszem főni. Hozzáreszelem a narancs héját, és megy bele a szegfűbors is. Ha az aszalt szilva elkezd szétfőni (10 perc), hozzáadom a narancslevet (ha teszek bele keményítőt is, akkor ezzel előbb simára keverem, de ebből a levesből még én is gyakran elhagyom), kevergetve 1-2 percig főzöm, azután botmixerrel pürésítem. Ha ez kész, ízlés szerint cukrozom (bár én most nem tettem bele), megy bele a tejföl, vissza a tűzre, egyet forr, és kész. Közben teflon serpenyőben (grillserpenyő még jobb, csak én most lusta voltam elővenni) megsütöm a kis háromszögek mindkét oldalát. Tányér aljára szedem a polentát, rámerem a levest, tejföllel pöttyözöm a tetejét.

Címkék: aszalt szilva, kukoricadara, leves

Prosciuttoban sült spárga, avagy lélekemelés fél óra alatt

Ismét egy zseniálprimitív recept, azaz hogyan kényeztessük magunkat királynői ebéddel fél óra alatt. Egy régi klasszikus, még az egyetemi évekből (igen, tényleg sok volt az ösztöndíjam…)

Szóval kell hozzá JÓ minőségű zöld spárga. Legnagyobb megdöbbenésemre ezt az Aldiban(!) kaptam tegnap. Pedig jobb szeretem a zöldségest, meg a piacot, de hát a szükség törvényt bont… Aztán kell hozzá némi felindultság, amire egyetlen gyógyírt ismerek ( ha a szokásos Ponty-puszifesztivál nem kivitelezhető a kisded és a cecelégy különös találkozásából született alvásmaraton miatt), ez pedig a nagyon finom, és nagyon gyorsan elkészülő étel.

A felindultság adott volt a ma hajnalig tartó járóka-összeszerelő project miatt, melynek végeredménye, hogy  a magyar kisipar eme félrefuratozott remeke továbbra is darabokban hever a nappaliban (és a boltba való visszaszállításra vár), illetve a ma reggeli kis akciója miatt a  Mozillának, melynek során egy nem létező számítógép szektorba költözött, frissítésestül, majdan helyhiány miatt megsemmisítette önmagát. Ezt követően törvényszerű volt, hogy remegő kezeimből a reggeli kávém nem a tervezett helyén, hanem  gusztusos barna tócsaként a konyhapulton végezte.

Szóval a felindultság megvolt. És ezért dühömben nekiláttam spárgát készíteni. Annyira dühös voltam, hogy friss kenyeret is sütöttem hozzá. Csak hogy megnyugodjak. És ez meg is történt.

Aztán Ponty felébredt, és derűs kis angyalként gurgulázni kezdett a nyálával (ez ugye gusztustalan is lehetne, de hát ő még csak egy csecsemő…), én lassan elfelejtem, hogy a bosszúságok megtörténtek, és csak a spárgára emlékezem…

2 főre előétel / 1 főre reggeli vagy ebéd

12 szál zöld spárga (kb 200 gr), 6 szelet prosciutto crudo, 3 dkg reszelt pecorino, 2 ek olívaolaj, 0,3 dl száraz fehérbor (rizling), 1 gerezd fokhagyma, bors

A spárgát megmosom, elpattintom, és az így maradt szárakat  egyenként fél szelt prosciuttoba göngyölöm.  Sütőtálba rakom, majd megszórom a reszelt pecorinoval. A megtisztított, kés pengéjével megnyomott fokhagymát mellédobom, olívaolajjal meglocsolom, borsot őrölök rá, alálöttyintem a bort, és sütőben 220°C fokon 20 perc alatt megsütöm. Sózni nem kell, mert a sonka és sajt elég sós. Én most löttyintettem alá még 2-3 ek vizet, mert célom volt a szafttal.

Ha kész, tányérra szedem, és friss kenyérrel tálalom. Én most félbevágtam egy frissen sült stanglit, meglocsoltam a szafttal, belerakosgattam a spárgákat, rá a stangli tetejét, és jó étvággyal elfogyasztottam. Szerintem legalább annyira nagyszerű, mint amennyire egyszerű.

Ja, és ez hidegen is finom!

Címkék: fél óra, reggeli, sonka, spárga