Diós-karamellás mini csokoládé muffinok

Tegnap nem nekem kellett főzni. Az Uram ugyanis kecsegepörköltet kívánt inkább az én eszement kis konyhai kreatív unaloműzéseim helyett (az álnok dög!). Szóval kecsegepörkölt (fujj). Azt én sem meg nem eszem, de főleg nem főzöm meg. Próbáltam már pörköltet főzni többször is, de valahogy mindig egész más lett belőle a végén. Annyira utálom, hogy egyszerűen nem visz rá a lélek. Szegény Férj meg azért normális ember, néha enne borjú bécsit, meg paprikás krumplit is. És mire jó az após (többek között)? (azért zárójelben megjegyzem, hogy nősülni tudni kell: ha már az asszony nem főzi meg amit szeretsz, akkor célszerű ha egy világbajnok főzőzseni az apósod, aki nem akarja állandóan nyakatekerni a magyar konyhát, “csak” szenzációsan megfőzni a hagyományos recepteket)

Lényeg a lényeg: nem én főztem. Ezen annyira megsértődtem, hogy elkezdtem sütni. (most aztán jól kibabráltam mindenkivel!) Szóval lett ez a muffin. A kihívás pedig az volt benne, hogy én is megegyem, annak ellenére, hogy muffin. Mert-bármilyen meglepő-, azt is úútálom. Sütni, meg elajándékozni szeretem persze, helyes kis forma, díszítés, miegymás, de az olajos, jellegtelen tészta nem a kedvencem. És akkor kínomban összekevertem a kedvenc sütireceptjeimet, és amikor kész lett, akkor meg három perc alatt elfogyott (már a maradék, amit addig még anyu nem lopkodott ki a formából)

Persze ez most nem az a gyerekcsábító édes-csokis, sokkal inkább kávé mellé való (milyen meglepő fordulat ez tőlem), decensen édes,  selymesen puha, lágy tésztájú

12 darab mini muffinhoz

5 dkg vaj, 5 dkg cukor, 5 dkg rétesliszt, 2,5 dkg darált dió (vagy mogyoró, vagy mandula, amelyik éppen van otthon), 2,5 dkg étcsoki (jó minőség, 60 %), 2 ek tejszín, 1 ek ristretto (vagy erős presszókávé), 1 csapott mokkáskanál sütőpor, 1 ek házi vaníliás cukor, 2 tojás, 12 db felezett dióbél

A felezett dióbeleket megpirítom kicsit, ledörzsölöm a barna héjukat, és a muffinsütő minden mélyedésébe teszek egyet.

A cukorból karamellt készítek, állandó kevergetés mellett kis lángon. Ha már borostyánsárga, hozzáadom a vajat (vigyázat, fröcsög), és kevergetve feloldom vele a karamellt. Lehúzom a tűzről, hozzáadom a darabokra tördelt csokit folyamatos kavargatás mellett szintén, a kávét, tejszínt, és kanalanként a lisztet, és a darált diót. Homogén állagúnak kell lennie. Ha kihűlt, mehet hozzá a tojások sárgája (ami így nem fő meg) és a sütőpor is (ami így nem pezseg), és addig keverem habverővel, amíg árnyalatnyit kivilágosodik, és selymes kinézetűvé válik a tészta. A tojások fehérjéből csipet sóval kemény habot verek, és óvatosan beleforgatom a csokis masszába. Szétosztom a muffin-sütő mélyedéseibe a tésztát. Mivel szilikonos formám van, nem használok papírkapszlit, de sima forma esetén marad a vajazás vagy a papírszoknyácskák. 180°C fok, 20 perc, vagy az enyémnél jobb sütő esetén kevesebb idő, és tűpróba.

A formákból 5 perc után kiszedem, rácson kihűtöm.

Címkék: dió, édes, étcsoki, karamell, kávé, muffin