Szintén egy nagy kedvenc. Nekem ez elég retro étel, olyan szempontból, hogy a kilencvenes évek elején feltörekvő éttermek konyháját idézi. De hát én amúgy is a Konyhaművészeten/Konyhaművészettel nőttem fel, szóval nagyon bejön ez a stílus, még akkor is, ha tudom hogy ez ma már annnnyira nem divatos, hogy csak na.
A szűzpecsenyéről levagdosom a zsíros részeket, lehártyázom. Az átpréselt fokhagymát elkeverem a mustárral, olívaolajjal, sóval, borssal. Sóval óvatosan, a bacon elég sós! Ezt a masszát egyenletesen rákenem a húsra. Egy méretes darab folpack fóliára ráfektetem a bacon szeleteket egymás mellé, úgy, hogy a következő szelet mindig kicsit átfedésben legyen az előző szélével, azaz tetőcserépszerűen. A húst ráhelyezem a baconsor egyik végére, a szalonnákra merőlegesen, és a fólia segítségével begöngyölöm, mintha rétest tekernék fel. Egy sütőtálba teszem, meglocsolom kevés olívaolajjal, aláöntöm a bort, és lefedem a tálat alufóliával. 20 percig 180°C fokon sütöm, utána leveszem a fóliát, és 20 percig 220°C fokon készre sütöm, majd 250°C fokon még 10 percig pirítom. Ha készen van a hús, vágódeszkára teszem, és 10 percig pihentetem szeletelés előtt. A sütőtálban maradt szaftot serpenyőbe öntöm (vagy ha alkalmas rá a tál, ebben is készülhet a mártás), miután a tetején összegyűlt zsírt kanállal lehalásztam róla. Nagy lángon beforralom, mehet hozzá a húsból időközben még kicsorgó lé is, és ha már elég sűrű, beledobom a vajat, a leszűrt, lecsepegtetett gyöngyhagymát, 1-2 percig forralom, majd végül hozzáadom a tejszínt. Egyet forr, és kész. (nem szabad túl sokáig főzni vagy újramelegíteni, mert darabossá válik, kicsapódik benne a tejszín, szóval az utolsó pillanatban érdemes elkészíteni)
A polentához 5 dl vizet forralok csipet sóval, belekeverem a darát és néha megkavargatva fedő alatt 10 percig főzöm (de ez erősen függ a dara szemcseméretétől, lényegesen tovább is eltarthat!) Ezután belekeverem a vajat, és még hagyom fedő alatt 10 percet pihenni. Végül sütőpapírral bélelt tálba öntöm ( 20×20 cm), úgy, hogy kb 1 cm vastag legyen a kiterített massza. Így később könnyen kiemelhető. Ha kihűlt és megszilárdult, felkockázom (3×5 cm), és grillserpenyőben mindkét oldalát addig sütöm, amíg szép aranybarna csíkos nem lesz.
Reggelikészítés közben szóba került, hogy a ricottás palacsintáról még nem írtam külön bejegyzést, csak a sós változatról. Ezen a férjem nagyon meglepődött, mivel ez a Nigella recept hetente legalább egyszer készül, főleg hétvégén, reggelire. Igaz, én teljes kiőrlésű búzaliszttel készítem, nem feltétlenül az egészséges életmód jegyében, csak így szerintünk jobb az íze. Meg van még néhány apróbb módosítás, de lényegében ugyan az a receptje. A mákos változat is hasonló, mint a “sima” , csak ez liszt+ mákkal készül a 100 gr liszt helyett (ezt most csak azért írom ide le, mert az már tényleg nincs előttem, hogy a sima változatot is posztolom, annyira keveset változtattam az eredeti recepten, viszont azért azt a keveset is képes vagyok elfelejteni, szóval most feljegyzéseket készítek magamnak ) Na, ez az értekezés már messzire vezet, inkább jöjjön a recept. Amiről még csak annyit, hogy nálunk letaszította trónjáról a sima változatot. Nagyon finom!
A hozzávalókból sűrű palacsintatésztát keverek (simára, habverővel), nekem általában még kell bele önteni egy kevés tejet. Fél óra pihentetés után teflon serpenyőben kisütöm evőkanálnyi adagokban, kis, duci, kerek palacsintáknak további zsiradék hozzáadása nélkül. Erdei gyümölcsből sűrű szószt főzök hozzá, és juharszirupot is teszek az asztalra. De a férjem csak “üresen” szereti.