Chai latte parfé

Ki mit szeret jobban. Ki a fagyit (ez lenne a férjem), ki a parfét ( ez lennék én). Olyannyira parfépárti vagyok, hogy a fagyit nem is nagyon eszem meg. Csak a szorbetet ( de ez már egy másik történet persze).

Mert imádom a csinos kis formákba fagyasztott, elképesztően krémes állagú, három falatnyi desszerteket, amihez ráadásul mindig lehet valamilyen izgalmas öntetet is passzintani. Tökéletes befejezés egy vacsorához.

És akkor szegény férjem meg néz, hogy csak ennyi, és különben is ezt kiskanállal kell enni, és még akkor is gyorsan fogy. Mert ő meg inkább nagykanállal, dobozból ( és az egész dobozzal :D ) Most majd jól kikapok ha ezt elolvassa, hogy miért írok ilyesmit róla, de hát ez az igazság :D Szóval veszünk egy fagyigépet, persze, és rengeteg fagyit fogok csinálni, joghurtosat, gyümölcsöset, mindenfélét, és ez lesz az étkezések között, nasinak, neki, de a vacsora végén marad a parfé.

Az öntetért meg elnézést kérek, ezidáig nem tudtam eldönteni, hogy ez most nagyon jó, vagy nagyon rossz, gyanítom, az előbbi, mert sikeresen elfogyott. És így sajnos továbbra sem tudok szabadulni a Cointreau-narancs-ánizs bűvös háromszögéből…

4-6 adag

2 dl tejszín (lehetőleg ne UHT), 1 tk ceyloni tea ( 1 filter kibontva), 1 tk édeskömény (én 1/2 teafilternyit használtam), 1/2 tk ánizsmag megtörve, 1/2 kk kardamom mag, 1/2 rúd fahéj, 4 szem szegfűszeg, 0,5 cm gyömbér felaprítva, 2 tojás fehérje, 2 ek méz

3 narancs, 1/2 kk ánizs, 1 ek Cointreau, 2 ek cukor

A tejszínt a fűszerekkel, a tea kivételével felforralom, majd fél-egy órán át pihentetem. Ismét felforralom, beleteszem a teafüvet, és 5 percig állni hagyom (mert nem szeretném, hogy túlságosan csersavas legyen), leszűröm, belekeverem a mézet, kihűtöm. A tojások fehérjét nagyon kemény habbá verem ( ettől lesz igazán könnyű, habos és  krémes, nem tömény, zsíros érzetet keltő  a parfé), és a fűszeres tejszínt is igyekszem habosra felverni, amennyire csak lehet. A tejszínbe óvatosan beleforgatom a tojáshabot, és formákba kanalazom. Én szilikonos muffin formákban szoktam kifagyasztani, vagy jól záródó tetejű, kerek kis műanyag edénykékben, ha aznap várhatóan nem fogy el mind. Tálalás előtt 20 perccel kiveszem a mélyhűtőből. A formát meleg vízbe mártom, így könnyen és szépen ki lehet borítani, de ha nem, 5 perc alatt annyira felenged, hogy a vizes bűvészkedés nélkül is könnyen kijön (csak nem annyira szépen). A szilikonos formából meg azonnal ki lehet fejteni, a vizes trükközés nélkül, ilyenkor a legszebb a végeredmény.

Az öntethez meg a narancsok kifacsart levéből, cukorból és a kicsit megtört  ánizsmagokból szirupot főzök, átszűröm, és ha kihűlt, hozzáadom a Cointreaut. Valami egészen elképesztő, jaffa szörp-szerű dolog sikeredett belőle, ami meglepő módon jól passzol a parféhoz ( a férjem szerint, én nem eszek most alkoholos dolgokat. Persze azért megkóstoltam egy nyalatnyit), és remek vitatémát szolgáltatott délutánra, hogy vajon melyik kanalas orvosságra emlékezetet a gyerekkorunkból ( a férjem szerint a B12 szirup volt ilyen, nekem meg valami köptető rémlik, nem hangzik túl bizalomgerjesztő ajánlásnak, tudom, de mi mindketten jó emlékeket őrzünk a kanalas orvosságokkal kapcsolatban)

Címkék: édes, parfé, tea

Avokádókrémleves

Mert imádom az avokádót. És ettől az sem tántorít el, hogy nehézkes a beszerzése egy-egy ehetőbb  példánynak, hogy itthon, a kamrapolc tetején kell megérlelni, naponta ellenőrizve, hogy vajon ehető e, és hogy biztosan fényévekkel jobb az, amit frissen, éretten szüretelnek. De még így is… Bár én akár magában is el tudok majszolni egyet-egyet, azért igyekszem “főzni” is belőle. Azért az idézőjel, mert ez igazából hidegen készül, és nem is igazán krémleves, inkább állagában a gazpachora emlékeztető avokádóturmix. Azért nagyon finom.

2 főre

1 érett avokádó , 1 kígyóuborka, 2 szál újhagyma, fél citrom leve, 2-4 ek tejszín, só, bors

Az avokádó akkor érett, ha puha, de nincsenek rajta fekete pöttyök, és a héját le lehet húzni mindenféle erőfeszítés nélkül. Szóval ilyenkor lenyúzom a héját, a húsát kettészelem, lecsavarom a magjáról, és a turmixgépbe aprítom. Megy hozzá a hámozott, nagyobb darabokra vágott  uborka, az újhagyma, citromlé, ízlés szerint só bors. És a tejszín. Itt bevallom, kicsit csaltam, mert én 1 dl tejszínnel szoktam készíteni, de ilyet épeszű ember ne csináljon. A 2-4 ek bőségesen elég, de nekem a napi átlag tejszínfogyasztásom mostanában 1 dl körül van, gondolom, a szoptatás miatt. Ez is olyan lehet mint a többi, szerencsére átmenetinek bizonyult táplálkozási anomália, nem baj, majd elmúlik. De az íze kevesebb tejszínnel jobb.

A recepthez visszatérve, simára turmixoljuk, természetesen, és hidegen tálaljuk. Én teszek rá néhány levél felmetélt mentát, ez jól áll neki díszítésként.

Címkék: avokádó, fél óra, leves