Mert nem lehet mindig csak browniest sütni a vendégeknek…(ezt meg ki mondta?)
A tészta isteni, puha, nem szárad ki, jobb mint az “igazi” piskótatészta. A fehér csokis-rumos belevaló meg csak ráadás.
19X25 cm tepsihez
1 dl tejszín, 3 tojás, 20 dkg liszt, 5 dkg cukor, 5 dkg olvasztott vaj, 1/2 csomag sütőpor, 10 dkg fehér csoki durvára vágva, 10 dkg aszalt gyümölcs (most meggy, alma és nagy szemű mazsola)+ 0,5 dl rum az áztatáshoz, 10 dkg dióféle (most kesu, mandula, mogyoró)
A rumot felforralom, az aszalványokra öntöm, lefóliázom, és időnként összerázom a tálat, hogy mindenhova jusson. A dióféléket és a fehér csokit durvára vágom. A többi hozzávalóból habverővel sima tésztát keverek, hozzákeverem a csokit és az aszalt gyümölcsöket, és sütőpapírral bélelt formába öntöm. A tetejére szórom a magvakat. A csoki miatt elegendő bele ennyi cukor, de ha csak “natúr” piskóta készül 8 dkg kell bele legalább. 180°C fokos sütőben 30 perc alatt kész (tűpróba)
Kókuszos cookiest akartam sütni, és ezt a receptet találtam csak a Good Food honlapon. Egyszerű volt, jónak tűnt, sokan dicsérték. Ehhez képest az első adagot a kutyák vacsorázták meg… Bár a golden syrup helyett juharszirupot használtam, nem lévén itthon más, és ez a kettő persze nem ugyanaz, de nem gondolom, hogy ez volt a magyarázata a kellemetlen keserű mellékízének. Inkább talán a kétes eredetű szódabikarbóna lehetett, amin én lepődtem meg a legjobban, hogy egyáltalán találtam itthon(remélem, tényleg az volt) Pedig ezt leszámítva a tészta rendben volt, ízre és állagra is, szépen megnőttek a sütőben, forrón puha, hidegen ropogós- pont ahogy ígérték. Az első adag ráadásul nádcukorral és teljes kiőrlésű búzaliszttel készült, szóval egészséges is lett volna. Mondjuk sikeresen félre is olvastam a receptet, és teáskanálnyi helyett 1 evőkanálnyi szódabikarbónát ( hmmm…, vajon mitől volt keserű??) használtam, ami kicsit nagy mennyiség ennyi tésztába, de legalább a kutyák gyomorégése megszűnt. Igen, nekik ízlett…
Aztán tegnap második forduló, mert alapvetően tetszett a süti, fehér liszttel, fehér cukorral, a golden syrup, víz és szódabikarbóna helyett fél csomag sütőpor és egy tojás. Meg datolya, gondoltam, nem árthat, és az előző tészta úgyis kicsit lehetett volna édesebb. A végeredmény nagyon finom lett (tényleg), de nem nagyon hasonlít arra a bizonyos Anzac biszkitre. De mivel ez finom lett, amaz meg nem, hát ez marad meg az utókornak.
85 gr zabpehely, 85 gr kókuszreszelék, 100 gr liszt, 100 gr cukor, 100 gr olvasztott vaj, 1/2 csomag sütőpor, 1 tojás, 100 gr datolya magozva, apróra vágva
A hozzávalókat összegyúrom, és diónyi gombócokat formázok belőle, ezt jól szétlapítom, mert ez a tészta magától nem nagyon terül szét a tepsiben (azért persze kicsit ez is megnő!), és 180°C fokon 17-18 perc alatt aranyszínűre sütöm. Ropogós, omlós, finom. Másnap is. Több nap nem volt.
Az eredeti recept tojás és sütőpor helyett 1 evőkanálnyi golden syrupot ír, és 2 ek forróvízben feloldott 1 teáskanálnyi szódabikarbónát, melyeket az olvasztott vajjal kell elkeverni, mielőtt a száraz hozzávalókhoz öntjük. Ez a változat sütés közben jobban megnőtt, szétterült, melegen puha volt, de kihűlve igazán ropogós lett, és elég volt 15 perc neki 180°C fokon. Ha mégiscsak nekivágnék még egyszer…
Update: teljes kiőrlésű búzalisztből 1 tk őrölt gyömbérrel még finomabb! A hűtő-folpack-szeletelés módszer itt is jó!