Flat-Cat

Babakeksz Update- almás-mézes-zabpelyhes 1 éves kor felett

Nem, nem a Norbis update, isten őrizze tőle a babákat, hanem a tojásmentes változat updateje (milyen hülye szó ez, de a frissített változat meg nemkülönben), tojással, vajjal, de egyelőre még olajos magvak nélkül. Mivel már Ponty elmúlt egy éves.

Mivel idegenbe szakadt barátném hasonló élelmezési gondokkal küzd, mint mi, csak nála két éhes száj csipog egyszerre reggelente, így ezt a receptet is neki, illetve az ikreknek, Borkának és Bercinek ajánlom!

A keksz kifejezés persze itt is egy puha, cookies-hoz hasonló süteményt takar, ami csak enyhén édes, hogy ne rontsuk el az apróságok fogait és ízlését, és azért azt is el kell, hogy mondjam, nem csak a babák fognak belőle fogyasztani szívesen.

3 tepsi

10 dkg zabpehely (finomra hengerelt)

10 dkg finomliszt

10 dkg rétesliszt (ha nincs, helyette finomliszt)

10 dkg vaj (lehetőleg puha)

10 dkg durvára reszelt alma

10 dkg méz

1 tojás

2 tk őrölt fahéj vagy mézeskalács fűszerek finomra őrölve (vanília, szegfűszeg, fahéj, kardamom, narancshéj)

1 púpos tk sütőpor

Az összes hozzávalót összegyúrjuk annyira, hogy lehetőleg nem maradjanak benne vajdarabkák, majd egy órára (vagy többre, ahogy sikerül) félretesszük pihenni a hűtőbe.

A masszából diónyi gombócokat formázunk, ezeket két tenyerünk között ellapítjuk, majd egymástól tisztes távolságra sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük. (azért nem fog annyira megnőni)

200°C fokon (gázsütőben)  15 perc alatt megsült. (villanysütő: 180°C fok, légekeverés, és 10 perc után érdemes már ránézni)

Lehetőleg rácsra emelve hűtjük ki.

Az én minimanóm imádja.

Címkék: alma, babának, cookies, édes, gyors&könnyű, méz, zabpehely

Zabpelyhes, répás palacsinta

Nem múlhat el hét újabb palacsinta nélkül, ismét bővült a repertoár.

Igazából kísértetiesen hasonlít az almás, zabpelyhes változatra, csak az almát cseréltem le répára, a joghurtot pedig tejre, meg még néhány apróságot megváltoztattam benne, amit szükségesnek láttam.

Mint minden répás süti, ez is finom. A fő szempont pedig ismét az, hogy minél többféle zöldséget, gyümölcsöt juttassak a fiatalúrba, mintegy észrevétlenül, többnyire palacsinta formájában.

A spanyolviaszt ismét nem én találtam fel, a répa müzlibe keverve nem egy szokatlan dolog, így a palacsintába való hasznosítása is logikusnak tűnt. Legalábbis számomra…

2 kicsi adag (igazából 1+1/2)

4 ek = 5 dkg zabpehely (finomra hengerelt)

2  ek = 3 dkg simaliszt

2 tojás

1 dl tej

1 közepes répa (tisztíva ~ 6 dkg)

2 ek olvasztott vaj vagy olívaolaj (vagy sima napraforgó olaj)

2 ek nádcukor (vagy méz)

1 kk sütőpor (lehet foszfátmentes is)

1 kk fahéj, kevés reszelt szerecsendió és őrölt kardamom

( de mehet bele még vanília, vagy akár mézeskalács fűszerkeverék is, ízlés szerint)

juharszirup, mézzel kikevert joghurt vagy vaníliás cukorral kikevert tejszínes krémsajt a tálaláshoz

A répát megtisztítom, finomra reszelem.

Hozzáadom a tojást, sütőporral elkevert lisztet, zabpelyhet, vajat/olajat, cukrot, fűszereket, majd lehetőleg habverővel alaposan kikeverem. Sűrű palacsintatészta állagúnak kell lennie.

Félreteszem pihenni fél órára, de ha tovább, az még jobb.

Mérsékelt láng fölött, lehetőleg vastag aljú, teflon serpenyőben két evőkanálnyi adagokban sütöm a palacsintákat, mindkét oldalukon pirosra. Szétkenni nem kell, magától szétterül. Teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása már nem is szükséges a sütéshez, a hagyományos serpenyőt viszont ki kell olajozni minden adag előtt.

Tálalásnál a vaníliás cukorral kikevert tejszínes krémsajt a kedvencünk hozzá(a’la Martha Stewart), de a juharszirup és a mézes joghurt is megteszi.

Megjegyzés: Ha nincs finomra hengerelt zabpehely, csak a hagyományos, akkor legalább egy órát pihenjen a tészta, vagy még jobb, ha előző este összeállítjuk, és betesszük a hűtőbe.

Címkék: édes, gyors&könnyű, palacsinta, reggeli, répa, zabpehely

Tejcsokis, zabpelyhes banánkenyér

Vagyis majomkenyér, Férj szerint.

Trinity aszalt sárgabarackos és narancsos-vörösáfonyás banánkenyere annyira meghozta a kedvem a banánnal való sütkérezéshez, hogy készítettem belőle én is egy változatot. Tejcsokival és zabpehellyel, mert ki tudja milyen gondolatmenet alapján nekem ezek illenek a banánhoz a legjobban.

Nagyon finom, visszafogottan édes, reggeli helyett vagy kávé mellé. Vagy a gyerkőcöknek, mert szerintem ez a süti a kicsiknél abszolút befutó lehet. (legalábbis nálunk minimanó részéről volt egy ilyen tendencia, de szegénykém a gonosz, túlképzett szülei miatt sütit még csak kóstolóba kap. Azt hiszem, nem túl elégedett a helyzetével. És megtanult hisztizni is…)

Egyébként ez is kevert tészta, szóval az összeállítása öt perc alatt megvan, aztán már csak a sütés végét kell kivárni.

25 cm hosszú gyümölcskenyér formához

3 kisebb, érett banán (tisztítva ez pont 20 dkg volt)

4 tojás

10 dkg mascarpone

10 dkg nádcukor

10 dkg simaliszt

5 dkg zabpehely (finomra hengerlet)

10 dkg tejcsoki

1 púpos tk sütőpor

A félbetört banánokat a tojásokkal együtt turmixgép kancsójába teszem, megy mellé a mascarpone és a nagyobb darabokra tördelt csoki is. Addig mixelem, amíg már nem maradnak benne nagyobb darabok.

Turmixgép hiányában a banánt lehet villával pépesíteni, a csokit meg késsel apróra vágni hozzá, és ezek után kikeverni a tojásokkal és a mascarponeval.

A lisztet a sütőporral és a zabpehellyel elkeverem, hozzáöntöm a banános pépet, majd alaposan kikavarom a tésztát.

Szilikonos sütőformába öntöm, ha ez nincs, béleljünk ki sütőpapírral egy hagyományos őzgerincformát.

160°C fokos sütőben (gázsütő) nálam 80 percet sült, de akkor jó, ha a tűpróbánál már nem ragad a tészta a tűre/fogvájóra.

Megjegyzés: Nekem ez a sütőforma félig lett csak tele a tésztával, szóval lehet kisebb formát is használni, akkor magasabb lesz a süti, bár a sütési idő nőni fog.

Címkék: banán, édes, mascarpone, tejcsoki, zabpehely

Szülinaposok reggelije: almás-zabpelyhes-joghurtos palacsinta mézzel

Az úgy történt, hogy a tojás bevezetésénél már kicsit liberálisabbak voltunk, így minimanót 1 hete 1 évesnek nyilvánítottuk, és megkapta az első adag palacsintáját. Elvileg egy éves kor után, először keményre főtt tojás sárgájával kellene kezdeni a bevezetését, majd 1-2 hónap múlva következhetne csak az alaposan hőkezelt fehérje. De mi nem így tettünk, hanem egyből jött a palacsinta. (bizony, bizony, ilyen felelőtlen szülők vagyunk) Persze ha valakit ez vigasztal, a gyári bébiételekbe simán belekerül  a tojás már a hat vagy nyolc hónapos címkével ellátott termékeknél is (pl babapiskóta, babakeksz).

Nem ez a lényeg, hanem a palacsinta. Ponty Úr zabálta. Szó szerint. Kevés étel aratott nála ilyen elsöprő sikert, főleg úgy, hogy nincs is benne sütőtök, vagy krumpli. Külön öröm, hogy ebben a formában az almát is megette. 3 palacsinta lett az adagja, és bár a nagyszülőknél most erre nem volt lehetőség, de otthon ő juharsziruppal szereti.

Az elkészítéséhez lehet használni foszfátmentes sütőport (DM-ben szoktam venni) és babáknak készült zabpelyhet (bármelyik hiperben kapható a bébiételeknél), de nagyobb gyerekeknél jó a “sima” sütőpor és a finomra hengerelt zabpehely is.

Tej továbbra sincs benne, ennek a fogyasztását továbbra is szeretnénk a minimumon tartani, de a többi tejtermék már bevezetésre került a szülinappal.

2-3 adag

5 dkg finomliszt

5 dkg finomra hengerelt zabpehely (vagy babáknak készített, egészen finom pelyhű bio zabpehely)

15 dkg joghurt (vagy tejföl)

10 dkg durvára reszelt alma

2 tojás

1 kk sütőpor (foszfátmentes is lehet)

2 dkg olvasztott vaj (vagy  2 ek olívaolaj)

1 ek méz

1/2 kk őrölt fahéj

méz, juharszirup a tálaláshoz

A lisztet elkeverjük a sütőporral, hozzáadjuk a zabpelyhet, tojásokat, joghurtot, olvasztott vajat, fahéjat, reszelt almát és egy evőkanálnyi mézet, majd lehetőleg habverővel csomómentesre keverjük. Elég sűrű lesz a massza, de ennek ilyennek is kell lennie.

Fél órára félretesszük pihenni.

Nem túl forró teflon serpenyőbe evőkanálnyi halmokat teszünk a masszából, ezeket a kanál hátával kissé elsimítjuk, és mindkét oldalukon világos aranyszínűre sütjük. További zsiradék nem szükséges a sütéshez, a tésztában lévő vaj, vagy olaj pont elég.

Tálalásnál meglocsolhatjuk mézzel, vagy juharsziruppal, de “üresen” is nagyon finom.

Megjegyzés: 1.) A tejföllel készült változat talán még egy fokkal a joghurtosnál is finomabb, érdemes kipróbálni!

2.) Ha nincs finomra hengerelt zabpehely, csak hagyományos, a tésztát célszerű előző este összeállítani, és a hűtőbe tenni pihenni. Ilyenkor én az almát csak másnap reszelem hozzá.

Címkék: alma, édes, méz, palacsinta, reggeli, zabpehely

Duplán mandulás muffin és még egy muffin alaptészta

Már írtam korábban a zabpelyhes, almás muffinnál, hogy én kétféle alapreceptet használok és azokat variálom az olajos magvak, gyümölcsök, fűszerek változtatásával.

Az elsőben a tésztában reszelt gyümölcs van, ettől puha, szaftos, ízes lesz a tészta és, nem utolsó sorban, nem szárad ki.

A második a kevésbé egészséges verzió. A tésztájában tejszín és vaj van, ettől nem szárad ki. Puha, szaftos és nagyon finom ez is, csak hát kevéssé mondható diétásnak. De ennyi néha belefér. Főleg ha azt nézzük, hogy ez most reggelire, péksütemény helyett készült.

A tészta itt is egy sima kevert tészta, leginkább az egyensúlytésztához hasonló. Szintén nagyon egyszerű, egy tál kell hozzá meg egy habverő.

Itt is el kell még mondanom, hogy ez nem az az amerikai típusú, autentikus fűrészporra emlékeztető verzió, ez a nevét sokkal inkább csak a sütésére használt formának köszönheti. De garantáltan nagyon finom.

A mandula helyett itt is használható bátran bármilyen olajos mag, az aszalt feketeribizli is helyettesíthető más aszalt gyümölccsel, de a fűszerezése is opcionális, szóval mindenki engedje szabadon a fantáziáját és süsse bele amit szeret!

24 db mini vagy 12 db normál méretű muffinhoz

10 dkg finomliszt, 10 dkg darált mandula, 5 dkg finomra hengerelt zabpehely

4 tojás,

2 dl tejszín, 5 dkg puha vagy olvasztott vaj,

6 (8-10) dkg cukor

5 dkg aszalt feketeribizli, 0,5 dl Cointreau (vagy narancslé, vagy tetszés szerinti likőr)

5 dkg mandula

1 púpos tk fahéj, 1 púpos tk sütőpor (~ 1/2 zacskó)

A mandulát, amely lehet héjas vagy blansírozott is (nálam ez utóbbi), szárazon egy serpenyőben mérsékelt lángon aranyszínűre pirítom. Ha kihűlt, késsel durvára vágom.

Az aszalt feketeribizlit a Cointreauval gyorsforralóban addig főzöm, amíg az összes likőr elpárolog illetve az aszalt gyümölcs magába nem szívja.

A tojásokat a vajjal, cukorral egy tálba teszem, majd habverővel addig verem-kavarom, amíg az egész habos nem lesz, kissé megemelkedik és kivilágosodik. Ezt követően megy hozzá a sütőporral elkevert liszt, darált mandula, zabpehely, tejszín és fahéj.

Ha kaptam volna  bio narancsot földi halandók számára is megfizethető árban, akkor annak a héjából is reszeltem volna bele.

Habverővel alaposan kikavarom a masszát, majd szilikonos muffin sütőbe, vagy hagyományos, papírkapszlikkal bélelt muffin sütőbe kanalazom a masszát.

180°C fokon 45 percig sül a mini változat, 55 percig a hagyományos méretű. Egyébként meg tűpróbáig.

Miután megsült, rácsra szedegetve hűtöm ki.

Két dolgot fűznék még hozzá a recepthez.

A cukor mennyisége nekünk így pont elég benne. De ez így nem túl édes. Ha valaki klasszikusan édes desszertre vágyik tegyen bele 8, illetve a felhasznált aszalt gyümölcs édességétől függően 10 dkg-ot!

A másik az aszalt gyümölcs. Lehet helyette friss gyümölcsöt is használni, nekem az egyik kedvencem az áfonyás, ez mirelit gyümölcsből is készíthető, csak akkor ne olvasszuk ki felhasználás előtt, hanem fagyosan kerüljön a tésztába. 10 dkg lédúsabb gyümölcs még nem áztatja el a tésztát. Szárazabb húsú gyümölcsből, mint amilyen a birsalma (és amivel szintén nagyon finom!), 15 dkg is kerülhet bele.

Címkék: aszalt gyümölcs, édes, gyors&könnyű, mandula, muffin, zabpehely

Céklás, almás muffin karácsonyi hangulatban

Vendégségbe menni pedig nem illik üres kézzel.

Hogy mivel érdemelték ki az öcsémék, hogy éppen tomboló céklás süti mániám produktumait kapják? Semmivel… Rossz helyen voltak (lesznek), rossz időben.

De a (fa)humort félretéve, ez is egy igen finom, egyáltalán nem formabontó ízű sütemény lett. Kíváncsi voltam, hogy a cékla-alma páros sütiben is működik e, hát működik. Szóval tessék félretenni az előítéleteket, és kipróbálni. Garantáltan nem fogja megbánni senki.

A karácsonyi hangulat meg a fűszerezésre vonatkozik. Kicsit talán még korai, de szerintem ez a kombináció, a mézeskalács fűszerek annyira finomak, hogy vétek lenne őket csak a karácsonyra tartogatni.

A süti tésztája ismét annak a kevert tésztának egy változata, amit előszeretettel használok.

24 mini muffin vagy 12 muffin

15 dkg cékla (tisztítva mérve), 15 dkg alma (tisztítva mérve), 1 dl narancslé (~ 1 narancs leve),

10 dkg darált dió, 10 dkg zabpehely (finomra hengerelt), 10 dkg simaliszt,

5 dkg olvasztott vaj, 15 dkg nádcukor, 4 tojás, 1 tk sütőpor

1-1 tk őrölt fahéj és gyömbér por, 8 szem szegfűszeg, mozsárban porrá őrölve, 1 narancs héja reszelve, 1 ek vaníliás cukor

A céklát és almát is finomra reszelem, hozzáadom a többi összetevőt, jól kikeverem.

Szilikonos muffin formába adagolom, vagy hagyományos muffin formába papírkapszlikat rakosgatok és abba dagaolom a masszát.

180°C fokon 45 percig sült a mini, 55 percig a normál méretű. Vagy tűpróbáig.

Rácsra szedegetve hűtöm ki.

Címkék: alma, cékla, dió, édes, muffin, zabpehely

Zabpelyhes, almás muffin aszalt áfonyával, dióval

De nem úúúgy! Ez nem az a frissen is száraz, néhány óra múlva meg már egyenesen ehetetlen (számomra, persze, csak számomra. Meg Férj számára. Ízlések, kérem, ízlések…), klasszikusan olajjal (brrr) készült amerikai “finomság”!

Persze ha ennyire utálom, minek sütök ilyet és nem hagyom a fenébe az egész muffin-témát. A felvetés jogos. Hát vannak azok a cuki kis formák. Ilyen-olyan, szilikonos, virág alakú, meg szívecskés. Ezért.

Eleinte kipróbáltam sokféle(?) autentikusnak írt receptet (de igazából mind rendkívül hasonló volt), na azok igazán rosszak voltak. Nekem, megint mondom, csak nekem, a csoporttársak, kollégák rajongtak érte. Aztán végül maradtam én is a jól bevált poharas-joghurtosnál, ez a változat igen népszerű, tudom, sok blogon találkoztam már vele. Tényleg ez volt a legjobb, ezt frissen néha még én is megettem, de többnyire szépen feldíszítettem és elajándékoztam. Biztos volt a siker mindig és nem csak azért, mert a felnőttek többsége meglepő módon imádja a színes, vicces, cicomázott sütiket.

Aztán végül mégiscsak elhatalmasodott rajtam a vágy, hogy én is enni szeretnék belőle. Így lett végül két alaprecept, ami lehet, hogy nem az a hagyományos muffin, de nagyon finom. És nem száraz!!! Napok múlva sem. Mert amúgy ez nagyon praktikus kis jószág, jól szállítható, kirándulásra, tízóraira, munkahelyre, jól kézre áll és reggel nem kell még szeletelni sem a kávé mellé szánt adagot. És igen, ezt is lehet díszíteni! Bár a saját fogyasztásra szánt daraboknál a mesterségesen színes csodák helyett elég naturális módozatok jönnek csak szóba.

Szóval két alaprecept, tengernyi variációval. Az elsőben a tésztába van reszelve a gyümölcs húsa és nem jelképes mennyiségű tojással készül, mint a muffinok általában, ezért nem lesz végül száraz. Ilyen ez az almás muffin is. De az alma helyett lehet körte, sütőtök, barack, nektarin akár. Az aszalt gyümölcs, a fűszerek és az olajos magvak is variálhatóak benne ízlés szerint. Sőt. Mehet bele még darabolt csoki is.

A másik alaprecept is nagyon finom, de azt majd később.

Ráadásul ez megint egy olyan süti, aminek kifejezetten jól áll a teljes kiőrlésű liszt meg a nádcukor (vagy helyette  fruktóz). Szóval még egészséges is.

12 db normál méretű vagy 24 db mini muffin

10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 10 dkg darált dió, 5 dkg zabpehely, 5 dkg aszalt vörösáfonya (vagy más aszalt gyümölcs), 10 dkg nádcukor

10 dkg joghurt, 20 dkg durvára reszelt alma, 4 tojás, 5 dkg olvasztott vaj, 1 tk sütőpor, 1 tk őrölt fahéj, 8 szem szegfűszeg, 1 tk őrölt gyömbér, 1 kk reszelt citromhéj

Az áfonya kivételével az összes hozzávalót beleöntjük egy nagyobb tálba és habverővel alaposan kikeverjük a masszát.

Végül hozzáforgatjuk az aszalt gyümölcsöt is, és papírkapszlikkal kibélelt muffin sütőbe vagy szilikonos muffinsütőbe adagoljuk.

180°C fokon 30 percig sül a mini, 40 percig a normál méretű muffin.

Rácsra szedegetve hűtjük ki.

Címkék: áfonya, alma, aszalt gyümölcs, dió, édes, gyors&könnyű, joghurt, muffin, reggeli, zabpehely

Kelt müzliszelet (vagy inkább rúd)

Ennek az eredeti leírását Lúdanyónál találtam. Az a recept is nagyon tetszik, de szerintem ő már meg sem lepődik azon, hogy ezt-azt megváltoztattam rajta.

Nagyon finom lett, bár formáját tekintve az én változatom közelebb áll a grissinihez, mint a müzliszelethez…

Férj pedig szokás szerint a rudacskák csócsálása közben már arról érdeklődött, hogy mikor készül el belőle sós változat… (hamarosan)

3 tepsi

20 dkg graham liszt, 10 dkg zabpehely, 5 dkg pirított, darált mogyoró, 7 dkg durvára reszelt alma, 1 dl víz, 5 dkg aszalt vörös áfonya, 5 dkg méz, 1,5 dkg (2 púpos ek) lenmag, 3 dkg (földi)mogyoró olaj (vagy napraforgó), 1 kk reszelt citromhéj, 1 kk fahéj, 1 dkg friss élesztő, 1/2  kk só

Az élesztőt a liszttel elmorzsolom, majd a vörös áfonya és lenmag kivételével a többi hozzávalót hozzáadom és alaposan összedolgozom. Keményebb, de rugalmas, könnyen gyúrható tészta lesz a végeredmény.

Nedves konyharuhával letakarva félreteszem kelni.

Az áfonyát megmosom ( ha nagyon száraz, be is lehet áztatni), majd késsel durvára aprítom. Ha a tészta duplájára kelt, megy hozzá az áfonya lenmag is.

A tésztát átgyúrom, és gyúródeszkán vékony3-4 mm átmérőjű, kb 20 cm hosszú rudakat sodrok belőle.

Sütőpapírral bélelt tepsibe kerülnek, majd 15 perc pihentetés után 220°C fokon 15 perc alatt aranyszínűre sülnek. (villanysütőben alacsonyabb hőfok és rövidebb idő szükséges a süléshez, továbbá a sütési idő függ a rudak vastagságától is)

Címkék: áfonya, alma, kelt tészta, lenmag, mogyoró, reggeli, zabpehely

Rebarbara kétszer: rebarbara krém, és rebarbarás crumble

Kaptam két kiló rebarbarát. Onnan, ahonnan jövőre palántákat is kapok a kertünkbe. Hát, van nagy boldogság!

Mindig meglepődök azon, amikor eljutok egy-egy kedves, kedvenc növényem elkészítéséhez, hogy mennyire nagyon, nagyon-nagyon-sokkal-jobban tudom őket szeretni. Nem azért, mert különlegesebbek, jobbak, szebbek, mint a többi. (igazából a végetlenül egyszerű tök például az egyik legnagyobb kedvencem) Nem azért, mert… nem is tudom miért. Egyszerűen csak szeretem őket, sőt, rajongok értük. Megmagyarázhatatlanul.

A rebarbara az egyik közülük. Pedig savanyú. Meg csúf is. De az első fél kilót vajon megpárolva, kis cukorral tüntettem el percek alatt. Mert semmi nem hiányzott nekem az ízéhez. Nem akartam fűszerezni, elváltoztatni, elnyomni, “megbolondítani” semmivel.

Aztán persze győzött a megszokás, és elkezdtem mindenfélét sütni-főzni belőle. És ezek is finomak, persze, mi az hogy! Csodálatosak, isteniek, nyálcsorgatóak! (hiszen rebarbara van bennük)

De a csúcspont mégiscsak az volt, úgy magában, vajon sütve…

A rebarbara krémre azóta fáj a fogam, amióta megláttam Lúdanyónál a vörösboros rebarbara szószt, és a fagyit belőle. Eredetileg nálam is ez készült volna, de vörösborból csak egy, nagyon jó, minőségi palack van itthon, aminek a  felbontás után nem akadt volna gazdája (Férj csak társaságban/társasággal iszik, én meg Ponty Úrral vagyok függőségi viszonyban… ) Szóval nem akartam, hogy a maradék bor megpimpósodjon a hűtőben, így inkább rummal készült. És annyira finom lett! A fagyigép túlterheltsége miatt csak másnap lett volna el belőle a fagyi, de ki bírt addig várni, úgyhogy tojáshabbal fellazítva csodás krémként végezte.

A harmadik fél kilóból jó kis crumble lett. A negyedik negyed pedig még ott csücsül a hűtőben, és várja a sorsát. Ami párolás-sütés lesz, csak úgy, magában, egy kis vajon…

A krémhez:

500 gr rebarbara (tisztítva mérve), 0,5 dl rum, 4 szem szegfűszeg, 1 csapott tk fahéj, 1 ek házi vaníliás cukor, 3 dkg vaj, 1 dl mascarpone, 4 tojás fehérje, 4-6 ek cukor

A rebarbara szárakat megtisztítom, a fás részeket “lenyúzom” róluk, és 2-3 cm darabokra vágom. Vajon magas falú, fedeles serpenyőben sütni kezdem, fedő alatt. Annyi levet enged, hogy nem kell alá több vaj, vagy folyadék. Néhány rázogatás, 5-10 perc, és pürévé olvadnak szét a szárak. Megy hozzá a mozsárban porrá őrölt szegfűszeg, a fahéj, cukor, vaníliás cukor, és a rum. Fedő nélkül, kevergetve besűrítem a masszát. Ha kész, megy hozzá a mascarpone. Ha kihűlt, a csipet sóval keményre vert tojás fehérje habbal óvatosan összeforgatom, poharakba merem a krémet, és irány a hűtő. Csodálatos desszert.

A crumble:

kb 18X22 cm sütőtálhoz

a rebarbarás keverékhez: 50 dkg rebarbara szár(tisztítva mérve), 1 bő marék nagy szemű, arany mazsola, 4-6 ek cukor, vaj a kenéshez

a morzsához: 50 gr zabpehely (finomra hengerelt) 50 gr mandulaforgács, 100 gr rétesliszt, 50 gr cukor, 100 gr vaj

A szóráshoz: cukor

A rebarbara szárakat tisztítom, a fás részeket lehúzkodom róluk. 2-3 cm darabokra vágom. Összekeverem a cukorral, leöblített mazsolával, és a kivajazott sütőtálba terítem.

A morzsa hozzávalóit nagyjából összedolgozom, nem kell túl alaposan. Darabosnak kell lennie. A rebarbarára szórom egyenletesen. A tetejére még szórok kevés cukrot, hogy a sütésnél ez karamellizálódjon.

220°C fok, 35 perc, vagy amíg aranybarna nem lesz a teteje.

Langyosan, vanília fagyival.

A rebarbarát el lehet keverni 1 csapott evőkanálnyi étkezési keményítővel is, akkor kellemes, puding-szerű lesz a gyümölcsös réteg állaga. De én kicsit szottyosan szeretem…

És végül néhány szó a crumbleről. Eredetileg angol találmány, a második világháború után a szűkös élelmiszer készletek miatt, a hagyományos pite kiváltására találták ki. Így sok gyümölcshöz kevés liszt és vaj kellet a sütibe.

Eredetileg a morzsa csak lisztből, cukorból, és vajból állt, de később került már bele zabpehely, olajos magvak finomra őrölve, és néha író is. Az arányoknál csak annyi a szempont, hogy morzsalékos maradjon, azaz ne legyen benne túl sok a vaj. De a 2 rész liszt (esetleg részben olajos mag őrlemény): 1 rész vaj receptektől kezdve a 3:1 arányon át számtalan variáció előfordul.

A műfaj fő előnye számomra a kevés macera-gyors elkészülésen  kívül az, hogy olyan közel áll ízvilágában az én személyes nagy kedvenceimhez, a pitékhez. Csak ráadásul ez még ropogós is.

És persze én értelemszerűen a saját kedvenc morzsa-receptjeimet fogom ide lejegyezni a későbbiekben. Viszont ez a műfaj annyira kötetlen, hogy mindenkit csak buzdítani tudok arra, hogy kísérletezze ki a saját kedvenc morzsáját, ami az ízlésének leginkább megfelel.

Címkék: aszalt gyümölcs, édes, mandula, mascarpone, pohárkrém, rebarbara, zabpehely

Répás cookies vaníliás sajtkrémmel

Sikerült néhány igazán ígéretes cookie receptet találnom, ez az egyik közülük. A sajtkrém már önmagában is komoly érzelmeket váltott ki belőlem, de a süti legalább ennyire finom. Nem az a ropogós cookies, inkább puha a tésztája, és nem is lehet hetekig eltárolni, de hát erre nem is kerülhetne sor. Recept Martha Stewarttól.

A sütihez

1 csésze nádcukor, 1/2 csésze cukor, 2 csésze zabpehely, 2 csésze teljes kiőrlésű búzaliszt, 2 tojás, 2 tk vaníliakivonat, 25 dkg olvasztott vaj, 1 csomag sütőpor, 1-1 tk őrölt szerecsendió és gyömbér, 2 tk őrölt fahéj, 1,5 csésze finomra reszelt répa, 3/4-3/4 csésze pirított kesudió és vörösáfonya apróra vágva (nem szükséges aprítani, de így könnyebb szeletelni a tésztát), 1 kk só

A sajtkrémhez

250 gr Philadelphia, 125 gr vaj, 2 tk vaníliakivonat, 1/2 csésze porcukor

A tészta hozzávalóit összegyúrom, 5 cm átmérőjű hengert formázok belőle, és folpackba csavarva a hűtőben pihentetem egy éjszakán át. ( nagyon lágy a tészta, tényleg szükséges neki ennyi idő a hűtőben) 3 mm vastag korongokat vágok belőle másnap, és sütőpapírral bélelt tepsiben 15 perc alatt aranyszínűre sütöm 180°C fokon. Nekem ebből kétszeres mennyiségű sütemény jött ki az eddigi cookie receptekhez képest. (mondjuk elfogyott ennyi is…)

A sajtkrém hozzávalóit habverővel simára keverem. Ez a cukormennyiség már csökkentett, de szerintem még így is elég édes.

Két sütikorongot összeragasztok a sajtkrémmel, és így lesz belőle szendvics.

Címkék: áfonya, apró, cookies, édes, répa, sajt, zabpehely