Citrompáj fagyi

Miután elült a lakásban a gyermeki zsivaj, azaz meguntam hogy reggel óta teli torokból csatakiáltva rohangál fel és alá a gyermek miközben időnként térdkalácson harap, pusztán a fogzására való tekintettel (bár nem hiszem, hogy ez csillapítaná a fájdalmát, inkább csak úgy van vele, hogy szenvedjen anya is), így kiraktam a teraszra aludni, ahol meg egyébként azonnal elszenderült, szóval tehát most, hogy végre a számítógép közelébe jutottam, gondoltam írok néhány bejegyzést. Hátha valakit érdekel. (na ez volt két napja)

Persze most annyi minden mondanivalóm támadt hirtelen, nem is tudom hol kezdjem, vagy hogy jó ötlet e egyáltalán elkezdeni.

A Pontyos történeteket állandóan számon kérik rajtam, szóval akkor legyen először az. Bár az elmúlt napok elég eseménydúsra sikeredtek, volt itt néhány nagymama, keresztlány, sok utazgatás, meg közben kicsit fel is újítottam a lakást, de a legmarkánsabb élményt mégis az jelentette, amikor Ponty életében először megérkezett az állatkertbe. Egészen pontosan az Indonézia házba. Az akváriumok teli színes halakkal az egy dolog. De a függőhidakon a pálmák és vízesés felett egy szál pelusban (tekintettel a házban lévő 40°C fokra) rohangáló, közben teli torokból Tarzanként üvöltöző, a köteleket apró vadállatként cibáló Ponty kétségkívül a nap élménye volt, és nem csak nekem. Az eső elől a kisgyermekes szülők mind a fedett házba húzódtak, de itt a kis dúvadamat látva rettegve szorították magukhoz a gyermekeiket. Hogy a félelemtől vagy azért, hogy el ne tapossa őket az én cseppet sem konszolidáltan viselkedő fiam, az sosem derül már ki. Részben mert szemlesütve és igen gyorsan távoztak még a környékünkről is. Hát ez van, kicsit el vagyunk szokva a civilizációtól, nekem sem jutott eszembe megfékezni Pontyot, egyrészt nem is tudtam gondolkodni a röhögéstől, másrészt meg amikor mégis, akkor vizionáltam az ölemben hisztiző, harapó és rúgó, maximális hangerővel bömbölő kisdedem, aki a kötelekre mászna vissza, és erre valahogy nem vágytam. Közben a keresztlány feje kicsit égett, cikik az ilyen rokonok, de őt aztán kiengeszteltem a receptben következő fagyival. Mivel ő már visszautazott székesfővárosunkba, így könnyen megbocsátott, legközelebb úgyis csak jövőre jön ide nyaralni.

Recept. A citromos pite után szabadon.

Még egy érdekesség: a fagyi fura formája annak köszönhető, hogy este készült, így eltettem egy keveset belőle a fotózáshoz egy műanyagpohárba, és hát Férj szerint, aki a fotómodelleket rendszerint fogyasztja, nem ártott neki a mélyhűtés egyáltalán. Szóval ez a fagyi a másnap is krémes fajta.

• 750 ml fagyasztandó masszához
• 1dl citromlé
• 2 citrom finomra reszelt héja
• 300 gr Philadelphia típusú krémsajt
• 2 dl tejszín (főzőtejszín vagy kávétejszín)
• 10 dkg cukor
• 2 tojássárgája
• 10-12 darab zabpelyhes keksz (vagy tetszés szerinti zabpelyhes kekszből 6-8 dkg)

Először néhány szó a tejszínről. Én most a President 12% zsírtartalmú főzőtejszínjét használtam, ebben nincs keményítő, nem szükséges főzni. Elég sok helyen kapható, és kb 20 forinttal drágább a többinél. Ha ez nincs, jó helyette kávétejszín is. Én azért nem akartam habtejszínt használni hozzá, mert féltem, hogy úgy túl zsíros és sűrű lenne a massza, és azonnal ráfagyna a fagyigép falára. De nem kizárt, hogy habtejszínnel is működik, csak én úgy nem próbáltam.

A citromlé felét a tojások sárgájával és a cukorral vízgőz felett vagy igen kis lángon habverővel való folyamatos kavarás közben besűrítem. Kihűtöm (ha hideg vízzel telt tálba állítjuk gyorsabban megy), majd hozzáadom a maradék citromlevet, tejszínt, krémsajtot, reszelt citromhéjat és habverővel csomómentesre keverem.

A masszát fagyigépben kifagyasztom.

A kiadagolt fagyit morzsásra tört keksszel szórom meg.

Címkék: édes, fagyi, sajt, zabpehely

Meggyes-gesztenyés crumble (vagy morzsasüti)

Ami csak annyiban szezonális, hogy hihetetlen készleteket találtam belőle a mélyhűtőmben. Közvetlenül három, egy tömbbe fagyott fácán alatt, de arról majd legközelebb. Mivel már megint nem férek a sok fagyasztott cucctól, ezért takarítás címszóval a múltkor sütöttem crumblet a készleteim egy részéből. És isteni finom lett. Mivel még nem sikerült elhasználni mindet az alapanyagokból, ezért most sűrű ismétlések következnek a tartalékaim végéig. Ha esetleg nem lenne otthon mirelit, előfőzött gesztenye, én azért azt is elképzelhetőnek tartom, hogy szétmorzsolt gesztenyepürével keverjük el a meggyet, az állaga rendben lesz, és gyanítom az íze is. Mert a gesztenye meggyel párosítva igen finom, ezt már régóta tudom.

Ha valakiben pedig az merülne fel (megjegyzem, teljesen jogosan), hogy ez nem egy könnyed, nyárias desszert, inkább az a kanapéra kucorodós, téli hangulatú, hát annak igaza van, de csak nézzen ki az ablakon és érteni fogja, hogy miért ragadtatom ilyesmire magam.

• 40 dkg magozott meggy
• 25 dkg előfőzött gesztenye
• 2 ek étkezési keményítő
• 2-3 ek nádcukor
• 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• vaj a kenéshez
• a morzsához:
• 8 dkg vaj
• 8 dkg zabpehely (finomra hengerelt)
• 8 dkg rétesliszt
• 3 ek nádcukor
• bő csipet sütőpor

A felengedett meggyet és gesztenyét elkeverem a nádcukorral, vaníliás cukorral és a keményítővel, majd kivajazott sütőtálba öntöm.

A morzsa hozzávalóit gyorsan összegyúrom, majd a gyümölcsök tetejére morzsolom. Nem baj, ha maradnak benne nagyobb darabok is.

Előmelegített sütőben 180°C fokon (gázsütő) 45 perc, amíg a morzsa megpirul.

Címkék: babának, édes, gesztenye, gyors&könnyű, meggy, zabpehely

Nagyon baba répatorta mézzel, zabpehellyel

Ez pedig egy baba barát változat. (úgy tűnik, ma ilyen babás hét lesz, hiába, kárpótolnom kell Pontyot a sok medvehagyma miatt…)

Azt egyáltalán nem ígérem, hogy ez az utolsó répatorta a blogon, mert Earl narancs szirupos répatortája után tervbe van még véve egy csupa répa, házi fejlesztés is, meg Mamma mogyorós-csokoládés répatortája is. Szóval egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy rákattantunk kicsit a répatortára.

A mostani viszont babáknak készült, mézzel, olajos magvak nélkül, zabpehellyel. De hazudnék, ha azt akarnám elhitetni bárkivel is, hogy az apukák nem kedvelik…

• 26 cm kapcsos tortaforma
• 40 dkg répa (tisztítva mérve)
• 10 dkg zabpehely (finomra hengerelt)
• 5 dkg rétesliszt
• 20 dkg mascarpone
• 5 tojás
• 10 dkg méz
• 1 púpos tk őrölt fahéj
• 1 csapott tk őrölt gyömbér (elhagyható)
• 4 kardamom tok magja (mozsárban porrá őrölve)
• szerecsendió frissen reszelt (vagy őrölt) ízlés szerint (én 1/4 kk-nyit használtam)
• 1 púpos tk sütőpor

A répát finomra reszeljük, majd elkeverjük a zabpehellyel, mézzel, sütőporral elkevert liszttel, mascarponeval, fűszerekkel és a tojások sárgájával.

A tojások fehérjét kemény habbá verjük, majd óvatosan a répás masszához forgatjuk.

Kivajazott, kilisztezett tortaformába simítjuk a masszát, majd 180°C fokon (gázsütőben) 70 percig sütjük.

Rácsra borítva hűtjük ki.

Ez egy szolidan édes, továbbá nagyon puha, szaftos, mondhatni szottyos tészta(a jó értelemben, emberek, a jó értelemben!), rizskoch-szerű az állaga, én a 15 hónapos kisfiamnak sütöttem, így nem is került rá se krém, se szirup, mert annyira nem szükséges, de ehhez is jól illik a narancsos szirup, illetve valamilyen mascarpones krém.

Ha valakit érdekelne, akkor annak leírom Férj kedvenc mascarpones krémjét, amit sütőtök tortára is szoktam kenni:

40 dkg mascarponet kikeverek egy citrom és egy narancs finomra reszelt héjával, ízlés szerinti mennyiségű mézzel (nagyjából 1 dl szokott kerülni bele), és hozzáadom még a citrusok 1 púpos ek étkezési keményítővel csomómentesre kevert és összeforralt levét is. Miután kihűlt, bevonom vele a tortát.

Ha pedig hígabb, öntetszerű krémet szeretnénk, akkor a keményítős sűrítés el is maradhat.

Címkék: édes, gyors&könnyű, méz, répa, zabpehely

Babakeksz Update- almás-mézes-zabpelyhes 1 éves kor felett

Nem, nem a Norbis update, isten őrizze tőle a babákat, hanem a tojásmentes változat updateje (milyen hülye szó ez, de a frissített változat meg nemkülönben), tojással, vajjal, de egyelőre még olajos magvak nélkül. Mivel már Ponty elmúlt egy éves.

Mivel idegenbe szakadt barátném hasonló élelmezési gondokkal küzd, mint mi, csak nála két éhes száj csipog egyszerre reggelente, így ezt a receptet is neki, illetve az ikreknek, Borkának és Bercinek ajánlom!

A keksz kifejezés persze itt is egy puha, cookies-hoz hasonló süteményt takar, ami csak enyhén édes, hogy ne rontsuk el az apróságok fogait és ízlését, és azért azt is el kell, hogy mondjam, nem csak a babák fognak belőle fogyasztani szívesen.

• 3 tepsi
• 10 dkg zabpehely (finomra hengerelt)
• 10 dkg finomliszt
• 10 dkg rétesliszt (ha nincs, helyette finomliszt)
• 10 dkg vaj (lehetőleg puha)
• 10 dkg durvára reszelt alma
• 10 dkg méz
• 1 tojás
• 2 tk őrölt fahéj vagy mézeskalács fűszerek finomra őrölve (vanília, szegfűszeg, fahéj, kardamom, narancshéj)
• 1 púpos tk sütőpor

Az összes hozzávalót összegyúrjuk annyira, hogy lehetőleg nem maradjanak benne vajdarabkák, majd egy órára (vagy többre, ahogy sikerül) félretesszük pihenni a hűtőbe.

A masszából diónyi gombócokat formázunk, ezeket két tenyerünk között ellapítjuk, majd egymástól tisztes távolságra sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük. (azért nem fog annyira megnőni)

200°C fokon (gázsütőben)  15 perc alatt megsült. (villanysütő: 180°C fok, légekeverés, és 10 perc után érdemes már ránézni)

Lehetőleg rácsra emelve hűtjük ki.

Az én minimanóm imádja.

Címkék: alma, babának, cookies, édes, gyors&könnyű, méz, zabpehely

Zabpelyhes, répás palacsinta

Nem múlhat el hét újabb palacsinta nélkül, ismét bővült a repertoár.

Igazából kísértetiesen hasonlít az almás, zabpelyhes változatra, csak az almát cseréltem le répára, a joghurtot pedig tejre, meg még néhány apróságot megváltoztattam benne, amit szükségesnek láttam.

Mint minden répás süti, ez is finom. A fő szempont pedig ismét az, hogy minél többféle zöldséget, gyümölcsöt juttassak a fiatalúrba, mintegy észrevétlenül, többnyire palacsinta formájában.

A spanyolviaszt ismét nem én találtam fel, a répa müzlibe keverve nem egy szokatlan dolog, így a palacsintába való hasznosítása is logikusnak tűnt. Legalábbis számomra…

• 2 kicsi adag (igazából 1+1/2)
• 4 ek = 5 dkg zabpehely (finomra hengerelt)
• 2  ek = 3 dkg simaliszt
• 2 tojás
• 1 dl tej
• 1 közepes répa (tisztíva ~ 6 dkg)
• 2 ek olvasztott vaj vagy olívaolaj (vagy sima napraforgó olaj)
• 2 ek nádcukor (vagy méz)
• 1 kk sütőpor (lehet foszfátmentes is)
• 1 kk fahéj, kevés reszelt szerecsendió és őrölt kardamom
• ( de mehet bele még vanília, vagy akár mézeskalács fűszerkeverék is, ízlés szerint)
• juharszirup, mézzel kikevert joghurt vagy vaníliás cukorral kikevert tejszínes krémsajt a tálaláshoz

A répát megtisztítom, finomra reszelem.

Hozzáadom a tojást, sütőporral elkevert lisztet, zabpelyhet, vajat/olajat, cukrot, fűszereket, majd lehetőleg habverővel alaposan kikeverem. Sűrű palacsintatészta állagúnak kell lennie.

Félreteszem pihenni fél órára, de ha tovább, az még jobb.

Mérsékelt láng fölött, lehetőleg vastag aljú, teflon serpenyőben két evőkanálnyi adagokban sütöm a palacsintákat, mindkét oldalukon pirosra. Szétkenni nem kell, magától szétterül. Teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása már nem is szükséges a sütéshez, a hagyományos serpenyőt viszont ki kell olajozni minden adag előtt.

Tálalásnál a vaníliás cukorral kikevert tejszínes krémsajt a kedvencünk hozzá(a’la Martha Stewart), de a juharszirup és a mézes joghurt is megteszi.

Megjegyzés: Ha nincs finomra hengerelt zabpehely, csak a hagyományos, akkor legalább egy órát pihenjen a tészta, vagy még jobb, ha előző este összeállítjuk, és betesszük a hűtőbe.

Címkék: édes, gyors&könnyű, palacsinta, reggeli, répa, zabpehely

Tejcsokis, zabpelyhes banánkenyér

Vagyis majomkenyér, Férj szerint.

A  gasztroblogokon látható banánkenyerek annyira meghozták a kedvem a banánnal való sütkérezéshez, hogy készítettem belőle én is egy változatot. Tejcsokival és zabpehellyel, mert ki tudja milyen gondolatmenet alapján nekem ezek illenek a banánhoz a legjobban.

Nagyon finom, visszafogottan édes, reggeli helyett vagy kávé mellé. Vagy a gyerkőcöknek, mert szerintem ez a süti a kicsiknél abszolút befutó lehet. (legalábbis nálunk minimanó részéről volt egy ilyen tendencia, de szegénykém a gonosz, túlképzett szülei miatt sütit még csak kóstolóba kap. Azt hiszem, nem túl elégedett a helyzetével. És megtanult hisztizni is…)

Egyébként ez is kevert tészta, szóval az összeállítása öt perc alatt megvan, aztán már csak a sütés végét kell kivárni.

• 25 cm hosszú gyümölcskenyér formához
• 3 kisebb, érett banán (tisztítva ez pont 20 dkg volt)
• 4 tojás
• 10 dkg mascarpone
• 10 dkg nádcukor
• 10 dkg simaliszt
• 5 dkg zabpehely (finomra hengerlet)
• 10 dkg tejcsoki
• 1 púpos tk sütőpor

A félbetört banánokat a tojásokkal együtt turmixgép kancsójába teszem, megy mellé a mascarpone és a nagyobb darabokra tördelt csoki is. Addig mixelem, amíg már nem maradnak benne nagyobb darabok.

Turmixgép hiányában a banánt lehet villával pépesíteni, a csokit meg késsel apróra vágni hozzá, és ezek után kikeverni a tojásokkal és a mascarponeval.

A lisztet a sütőporral és a zabpehellyel elkeverem, hozzáöntöm a banános pépet, majd alaposan kikavarom a tésztát.

Szilikonos sütőformába öntöm, ha ez nincs, béleljünk ki sütőpapírral egy hagyományos őzgerincformát.

160°C fokos sütőben (gázsütő) nálam 80 percet sült, de akkor jó, ha a tűpróbánál már nem ragad a tészta a tűre/fogvájóra.

Megjegyzés: Nekem ez a sütőforma félig lett csak tele a tésztával, szóval lehet kisebb formát is használni, akkor magasabb lesz a süti, bár a sütési idő nőni fog.

Címkék: banán, édes, mascarpone, tejcsoki, zabpehely

Szülinaposok reggelije: almás-zabpelyhes-joghurtos palacsinta mézzel

Az úgy történt, hogy a tojás bevezetésénél már kicsit liberálisabbak voltunk, így minimanót 1 hete 1 évesnek nyilvánítottuk, és megkapta az első adag palacsintáját. Elvileg egy éves kor után, először keményre főtt tojás sárgájával kellene kezdeni a bevezetését, majd 1-2 hónap múlva következhetne csak az alaposan hőkezelt fehérje. De mi nem így tettünk, hanem egyből jött a palacsinta. (bizony, bizony, ilyen felelőtlen szülők vagyunk) Persze ha valakit ez vigasztal, a gyári bébiételekbe simán belekerül  a tojás már a hat vagy nyolc hónapos címkével ellátott termékeknél is (pl babapiskóta, babakeksz).

Nem ez a lényeg, hanem a palacsinta. Ponty Úr zabálta. Szó szerint. Kevés étel aratott nála ilyen elsöprő sikert, főleg úgy, hogy nincs is benne sütőtök, vagy krumpli. Külön öröm, hogy ebben a formában az almát is megette. 3 palacsinta lett az adagja, és bár a nagyszülőknél most erre nem volt lehetőség, de otthon ő juharsziruppal szereti.

Az elkészítéséhez lehet használni foszfátmentes sütőport (DM-ben szoktam venni) és babáknak készült zabpelyhet (bármelyik hiperben kapható a bébiételeknél), de nagyobb gyerekeknél jó a “sima” sütőpor és a finomra hengerelt zabpehely is.

Tej továbbra sincs benne, ennek a fogyasztását továbbra is szeretnénk a minimumon tartani, de a többi tejtermék már bevezetésre került a szülinappal.

• 2-3 adag
• 5 dkg finomliszt
• 5 dkg finomra hengerelt zabpehely (vagy babáknak készített, egészen finom pelyhű bio zabpehely)
• 15 dkg joghurt (vagy tejföl)
• 10 dkg durvára reszelt alma
• 2 tojás
• 1 kk sütőpor (foszfátmentes is lehet)
• 2 dkg olvasztott vaj (vagy  2 ek olívaolaj)
• 1 ek méz
• 1/2 kk őrölt fahéj
• méz, juharszirup a tálaláshoz

A lisztet elkeverjük a sütőporral, hozzáadjuk a zabpelyhet, tojásokat, joghurtot, olvasztott vajat, fahéjat, reszelt almát és egy evőkanálnyi mézet, majd lehetőleg habverővel csomómentesre keverjük. Elég sűrű lesz a massza, de ennek ilyennek is kell lennie.

Fél órára félretesszük pihenni.

Nem túl forró teflon serpenyőbe evőkanálnyi halmokat teszünk a masszából, ezeket a kanál hátával kissé elsimítjuk, és mindkét oldalukon világos aranyszínűre sütjük. További zsiradék nem szükséges a sütéshez, a tésztában lévő vaj, vagy olaj pont elég.

Tálalásnál meglocsolhatjuk mézzel, vagy juharsziruppal, de “üresen” is nagyon finom.

Megjegyzés: 1.) A tejföllel készült változat talán még egy fokkal a joghurtosnál is finomabb, érdemes kipróbálni!

2.) Ha nincs finomra hengerelt zabpehely, csak hagyományos, a tésztát célszerű előző este összeállítani, és a hűtőbe tenni pihenni. Ilyenkor én az almát csak másnap reszelem hozzá.

Címkék: alma, édes, méz, palacsinta, reggeli, zabpehely

Duplán mandulás muffin és még egy muffin alaptészta

Már írtam korábban a zabpelyhes, almás muffinnál, hogy én kétféle alapreceptet használok és azokat variálom az olajos magvak, gyümölcsök, fűszerek változtatásával.

Az elsőben a tésztában reszelt gyümölcs van, ettől puha, szaftos, ízes lesz a tészta és, nem utolsó sorban, nem szárad ki.

A második a kevésbé egészséges verzió. A tésztájában tejszín és vaj van, ettől nem szárad ki. Puha, szaftos és nagyon finom ez is, csak hát kevéssé mondható diétásnak. De ennyi néha belefér. Főleg ha azt nézzük, hogy ez most reggelire, péksütemény helyett készült.

A tészta itt is egy sima kevert tészta, leginkább az egyensúlytésztához hasonló. Szintén nagyon egyszerű, egy tál kell hozzá meg egy habverő.

Itt is el kell még mondanom, hogy ez nem az az amerikai típusú, autentikus fűrészporra emlékeztető verzió, ez a nevét sokkal inkább csak a sütésére használt formának köszönheti. De garantáltan nagyon finom.

A mandula helyett itt is használható bátran bármilyen olajos mag, az aszalt feketeribizli is helyettesíthető más aszalt gyümölccsel, de a fűszerezése is opcionális, szóval mindenki engedje szabadon a fantáziáját és süsse bele amit szeret!

24 db mini vagy 12 db normál méretű muffinhoz

10 dkg finomliszt, 10 dkg darált mandula, 5 dkg finomra hengerelt zabpehely

4 tojás,

2 dl tejszín, 5 dkg puha vagy olvasztott vaj,

6 (8-10) dkg cukor

5 dkg aszalt feketeribizli, 0,5 dl Cointreau (vagy narancslé, vagy tetszés szerinti likőr)

5 dkg mandula

1 púpos tk fahéj, 1 púpos tk sütőpor (~ 1/2 zacskó)

A mandulát, amely lehet héjas vagy blansírozott is (nálam ez utóbbi), szárazon egy serpenyőben mérsékelt lángon aranyszínűre pirítom. Ha kihűlt, késsel durvára vágom.

Az aszalt feketeribizlit a Cointreauval gyorsforralóban addig főzöm, amíg az összes likőr elpárolog illetve az aszalt gyümölcs magába nem szívja.

A tojásokat a vajjal, cukorral egy tálba teszem, majd habverővel addig verem-kavarom, amíg az egész habos nem lesz, kissé megemelkedik és kivilágosodik. Ezt követően megy hozzá a sütőporral elkevert liszt, darált mandula, zabpehely, tejszín és fahéj.

Ha kaptam volna  bio narancsot földi halandók számára is megfizethető árban, akkor annak a héjából is reszeltem volna bele.

Habverővel alaposan kikavarom a masszát, majd szilikonos muffin sütőbe, vagy hagyományos, papírkapszlikkal bélelt muffin sütőbe kanalazom a masszát.

180°C fokon 45 percig sül a mini változat, 55 percig a hagyományos méretű. Egyébként meg tűpróbáig.

Miután megsült, rácsra szedegetve hűtöm ki.

Két dolgot fűznék még hozzá a recepthez.

A cukor mennyisége nekünk így pont elég benne. De ez így nem túl édes. Ha valaki klasszikusan édes desszertre vágyik tegyen bele 8, illetve a felhasznált aszalt gyümölcs édességétől függően 10 dkg-ot!

A másik az aszalt gyümölcs. Lehet helyette friss gyümölcsöt is használni, nekem az egyik kedvencem az áfonyás, ez mirelit gyümölcsből is készíthető, csak akkor ne olvasszuk ki felhasználás előtt, hanem fagyosan kerüljön a tésztába. 10 dkg lédúsabb gyümölcs még nem áztatja el a tésztát. Szárazabb húsú gyümölcsből, mint amilyen a birsalma (és amivel szintén nagyon finom!), 15 dkg is kerülhet bele.

Címkék: aszalt gyümölcs, édes, gyors&könnyű, mandula, muffin, zabpehely

Céklás, almás muffin karácsonyi hangulatban

Vendégségbe menni pedig nem illik üres kézzel.

Hogy mivel érdemelték ki az öcsémék, hogy éppen tomboló céklás süti mániám produktumait kapják? Semmivel… Rossz helyen voltak (lesznek), rossz időben.

De a (fa)humort félretéve, ez is egy igen finom, egyáltalán nem formabontó ízű sütemény lett. Kíváncsi voltam, hogy a cékla-alma páros sütiben is működik e, hát működik. Szóval tessék félretenni az előítéleteket, és kipróbálni. Garantáltan nem fogja megbánni senki.

A karácsonyi hangulat meg a fűszerezésre vonatkozik. Kicsit talán még korai, de szerintem ez a kombináció, a mézeskalács fűszerek annyira finomak, hogy vétek lenne őket csak a karácsonyra tartogatni.

A süti tésztája ismét annak a kevert tésztának egy változata, amit előszeretettel használok.

24 mini muffin vagy 12 muffin

15 dkg cékla (tisztítva mérve), 15 dkg alma (tisztítva mérve), 1 dl narancslé (~ 1 narancs leve),

10 dkg darált dió, 10 dkg zabpehely (finomra hengerelt), 10 dkg simaliszt,

5 dkg olvasztott vaj, 15 dkg nádcukor, 4 tojás, 1 tk sütőpor

1-1 tk őrölt fahéj és gyömbér por, 8 szem szegfűszeg, mozsárban porrá őrölve, 1 narancs héja reszelve, 1 ek vaníliás cukor

A céklát és almát is finomra reszelem, hozzáadom a többi összetevőt, jól kikeverem.

Szilikonos muffin formába adagolom, vagy hagyományos muffin formába papírkapszlikat rakosgatok és abba dagaolom a masszát.

180°C fokon 45 percig sült a mini, 55 percig a normál méretű. Vagy tűpróbáig.

Rácsra szedegetve hűtöm ki.

Címkék: alma, cékla, dió, édes, muffin, zabpehely

Zabpelyhes, almás muffin aszalt áfonyával, dióval

De nem úúúgy! Ez nem az a frissen is száraz, néhány óra múlva meg már egyenesen ehetetlen (számomra, persze, csak számomra. Meg Férj számára. Ízlések, kérem, ízlések…), klasszikusan olajjal (brrr) készült amerikai “finomság”!

Persze ha ennyire utálom, minek sütök ilyet és nem hagyom a fenébe az egész muffin-témát. A felvetés jogos. Hát vannak azok a cuki kis formák. Ilyen-olyan, szilikonos, virág alakú, meg szívecskés. Ezért.

Eleinte kipróbáltam sokféle(?) autentikusnak írt receptet (de igazából mind rendkívül hasonló volt), na azok igazán rosszak voltak. Nekem, megint mondom, csak nekem, a csoporttársak, kollégák rajongtak érte. Aztán végül maradtam én is a jól bevált poharas-joghurtosnál, ez a változat igen népszerű, tudom, sok blogon találkoztam már vele. Tényleg ez volt a legjobb, ezt frissen néha még én is megettem, de többnyire szépen feldíszítettem és elajándékoztam. Biztos volt a siker mindig és nem csak azért, mert a felnőttek többsége meglepő módon imádja a színes, vicces, cicomázott sütiket.

Aztán végül mégiscsak elhatalmasodott rajtam a vágy, hogy én is enni szeretnék belőle. Így lett végül két alaprecept, ami lehet, hogy nem az a hagyományos muffin, de nagyon finom. És nem száraz!!! Napok múlva sem. Mert amúgy ez nagyon praktikus kis jószág, jól szállítható, kirándulásra, tízóraira, munkahelyre, jól kézre áll és reggel nem kell még szeletelni sem a kávé mellé szánt adagot. És igen, ezt is lehet díszíteni! Bár a saját fogyasztásra szánt daraboknál a mesterségesen színes csodák helyett elég naturális módozatok jönnek csak szóba.

Szóval két alaprecept, tengernyi variációval. Az elsőben a tésztába van reszelve a gyümölcs húsa és nem jelképes mennyiségű tojással készül, mint a muffinok általában, ezért nem lesz végül száraz. Ilyen ez az almás muffin is. De az alma helyett lehet körte, sütőtök, barack, nektarin akár. Az aszalt gyümölcs, a fűszerek és az olajos magvak is variálhatóak benne ízlés szerint. Sőt. Mehet bele még darabolt csoki is.

A másik alaprecept is nagyon finom, de azt majd később.

Ráadásul ez megint egy olyan süti, aminek kifejezetten jól áll a teljes kiőrlésű liszt meg a nádcukor (vagy helyette  fruktóz). Szóval még egészséges is.

12 db normál méretű vagy 24 db mini muffin

10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 10 dkg darált dió, 5 dkg zabpehely, 5 dkg aszalt vörösáfonya (vagy más aszalt gyümölcs), 10 dkg nádcukor

10 dkg joghurt, 20 dkg durvára reszelt alma, 4 tojás, 5 dkg olvasztott vaj, 1 tk sütőpor, 1 tk őrölt fahéj, 8 szem szegfűszeg, 1 tk őrölt gyömbér, 1 kk reszelt citromhéj

Az áfonya kivételével az összes hozzávalót beleöntjük egy nagyobb tálba és habverővel alaposan kikeverjük a masszát.

Végül hozzáforgatjuk az aszalt gyümölcsöt is, és papírkapszlikkal kibélelt muffin sütőbe vagy szilikonos muffinsütőbe adagoljuk.

180°C fokon 30 percig sül a mini, 40 percig a normál méretű muffin.

Rácsra szedegetve hűtjük ki.

Címkék: áfonya, alma, aszalt gyümölcs, dió, édes, gyors&könnyű, joghurt, muffin, reggeli, zabpehely