Gyermekétkeztetési project, első rész. Jelentem: eddig sikeres.
A sajt nem darabos benne, ergo nem zavarja az állaga (és nem tudja kipiszkálni), a lencse nem látszik, a répát azt szereti, van benne fehérje és zöldség, és úgy tűnik, hogy jó magyar szokás szerint az könnyebben lecsúszik Pontynál, ami panírozva van és bő olajban sütve. Ez van, így jártunk. Ma veszek egy rekesz napraforgóolajat.
A sajtról még egy szó: én az ALDIban kapható Weichkäse-t (pontos leírás német billentyűzet hiányában képtelenség), a magyar “fordítás” szerint fehér sajtot használtam hozzá, ez egy sós lében érlelt friss sajt, kemény, zsíros, a legtöbb nálunk kapható fetánál morzsalékonyabb, tömörebb a szerkezete. Hasonló állagú sajtokat a kimérős feták között találtam már, illetve a görög sós lében érlelt, szintén vákuumzacskózott kecskesajt is ilyen, ami a legtöbb hiperben kapható. Bár szerintem egy szilárdabb állagú, semlegesebb ízű akármilyen sajt is megfelel a célra.
Egyébként meg mi is szerettük, a fotózásnál, ami most a sötét (plusz a teraszon lődörgő kisded) miatt kicsit hosszúra nyúlt, egyre kisebb tálkákba kellett pakolni hogy ne mutasson bután, mert mindig “eltűntek” a felső golyóbisok.
A fűszerezésnél persze a döntő a gyerkőc ízlése, nálunk Ponty nagyon szereti a római köményes-fahéjas dolgokat (vagy csak erre lett szocializálva), így én ezt tettem bele, de válogatósabb babáknak a fokhagymán kívül a többi úri huncutság elhagyható. Ha pedig csak felnőtteknek készül, akkor kerülhet bele több fűszer, csili, gyömbér, szegfűbors, kinek mi tetszik.
A vöröslencsét átmosom, majd 1,5 dl forróvízbe szórom, és fedő alatt, de gyakran megkeverve 2-3 percig főzöm. A tűzről lehúzom és fedő alatt hagyom kihűlni.
A megtisztított répát késes robotgépbe teszem, összeszecskázom, majd hozzáadom a mozsárban porrá őrölt római köményt és oregánót, fahéjat, a finomra reszelt fokhagymát, paradicsompürét, olívaolajat és a lencsét (ha maradat alatt víz, azt is). Ezzel is összedolgozom, majd megy hozzá az összemorzsolt sajt, és ismét egy-két keverés, nem kell sok, a sajt már nem kell, hogy teljesen pürés legyen. Só nem kell hozzá, legalábbis nekünk, a sajt elég sós hozzá. (robotgép hiányában a lencsét villával összetörni, a répát finomra, a sajtot durvára reszelni, majd kézzel összegyúrni a masszát)
A masszából diónyi centis gombócokat formázok és zsemlemorzsába hempergetem.
Bő forró olajban minden oldalukon pirosra sütöm a gombócokat.
A miniatűrnek magában gondoltam, magunknak mentás joghurttal. De magában is finom.