Utolsó spárga az évben. Ez is egy harminc perces recept, nem direkt, viszont a gyorsaság sosem hátrány, ha esti főzőcskézésről van szó. Kicsit orientálisabb, mint az eddigi spárgás receptek a blogon, de nagyon jól áll neki, az aszalt szilva-kacsa kombináció pedig eleve biztos befutó.

• 4 főre
• 2 pecsenyekacsamell (bőrrel együtt mérve 40 dkg)
• 3/4 köteg zöld spárga (~ 38 dkg)
• 7,5 dkg aszalt szilva
• 5 szál újhagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 0,5 dl tokaji aszú (vagy sherry)
• 2 ek szójaszósz
• 1 csillagánizs
• 4 cm gyömbérgyökér
• földimogyoró olaj
• 1 csokor petrezselyemzöld

A kacsamell bőrét lehúzom (ez majd jó lesz később tepertőnek), a húsról levágom a hártyákat, ereket. Kevés felhevített mogyoróolajban mindkét oldalán 2-2 percig sütöm a kacsamelleket, majd egy hőálló tálba szedem, lefedem alufóliával/a tál tetejével, és pihentetem, amíg a leves elkészül.

A kacsa visszamaradt szaftjára dobom a meglapított gerezd fokhagymát, majd néhány másodpercnyi sütés után felengedem egy liternyi vízzel. Hozzáadom a csillagánizst, az aszút, szójaszószt, a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, sózom, és közepes láng felett háromnegyed részére beforralom. Hozzáadom a nagyobb darabokra vágott aszalt szilvát, összeforralom.

Közben a spárgát elpattintom, a felső részét 2 centis darabokra vágom, az újhagymát a szár zsenge zöld részével együtt felkarikázom. Hozzáadom a leveshez a zöldségeket és nagyjából 2 percig együtt főzöm, amíg a zöldségek kissé megpuhulnak, de még roppanósak maradnak. Végül a leveshez adom a nagyon vékony szeletekre vágott kacsahúst, a hús alatt összegyűlt húslét, összeforralom, lehúzom a tűzről, utánaízesítem, ha szükséges.

A tányérokba szedett levest finomra aprított petrezselyemmel szórom meg.

Mostanában nagyon rákaptunk a lazacra, mindenféle formában, szóval nagyon komolyan vesszük az omega 3 védelmünket. Legalábbis ezzel próbálom magyarázni a helyzetet. Persze naponta több szeletnyi filé elfogyasztása költséges hobbi lenne, de a füstölt lazac remek íze egészen kis mennyiségekben is feldob egy-egy ételt, például ezt a ricottás lepényt. Ami eredetileg amerikai palacsintafélének indult, de aztán a zacskós Szarvasi ricotta keresztül húzta a számításaimat, aminek a száraz, morzsás állaga nem túl jó ehhez a műfajhoz, viszont mást meg mostanában nem kapni abban az időpontban, amikor végre eljutok bevásárolni. Tehát az első megjegyzés: a recept a zacskós, száraz Szarvasi ricottával készült, egy krémesebb, például a tégelyes kék-fehér olasz vagy az Óvártej hasonló kiszerelésű ricottája sokkal lágyabb tésztát eredményez majd, ezért ezeknél lehet, hogy csökkenteni kell majd a felhasznált tej mennyiségét. A második megjegyzés: a creme fraiche. Senki ne keseredjen el, ha nem akad belőle otthon, mert remek recept van Piszkénél a házi előállítására. Végső esetben pedig nem szentségtörés a tejföllel való helyettesítése sem.

Tehát a recept, villásreggelikre vagy laza vacsorákra, fél óra alatt.

• 2-3 főre (~12 kis lepény)
• 25 dk ricotta
• 10 dkg rétesliszt
• 1,5 dl tej
• 2 tojás
• 3 dkg vaj
• 7,5 dkg füstölt lazac
• 3 szál újhagyma
• 1 tk zöld bors (elhagyható)
• 1 tk sütőpor
• szőlőmagolaj vagy napraforgóolaj a sütéshez
• 2 dl creme fraiche
• 2 ek pácolt  zöld bors
• 1 citrom héja

A ricottát kikeverem a sütőporral elkevert liszttel, tejjel, tojásokkal, az olvasztott vajjal, és hozzáadom a mozsárban porrá tört zöld borsot, a zöld szár zsenge részével együtt felaprított újhagymát és apróra tépkedett füstölt lazacot is. 15 percig állni hagyom. A tésztának a palacsintatésztánál sűrűbb masszának kell lennie.

Közben a creme fraichebe keverem az átöblített, lecsepegtetett zöld borsot és a citrom finomra reszelt héját. Sózom, ha szükséges, de a zöld bors általában elég sós.

A tésztából nagyjából másfél evőkanálnyi adagokat felhevített, kiolajozott, vastag aljú serpenyőbe szedek, kanál hátával elegyengetem, nagyjából centi vastagra. Mérsékelt láng felett mindkét oldalán aranyszínűre sütöm.

A creme fraiche-sel tálalom.

Utolsó spenótos (a hétre), ígérem! Szerencsére könnyű lesz ezt úgy betartanom, hogy learattam hozzá az utolsó maréknyit is a kertben. De hát szezonja van nálunk, nincs mit tenni.

Ez most egy nagyon gyors és szinte elronthatatlan péksütemény, vagyis inkább instant szendvics, amolyan kirándulásra vagy munkahelyi reggelinek való darab. Amitől igazán könnyű elkészíteni, az a lágy, fakanállal kidolgozható tészta, amihez nem kell gyakorlat a dagasztásban, és a formázás, illetve annak a hiánya, mivel a tésztát muffin formába kanalazva sütöttem ki a végén.

A végeredmény pedig átmenet a pogácsa és a zsömle között, sóval nehéz definiálni, de ettől függetlenül nagyon finom.

• 12 darabhoz
• 15 dkg rétesliszt
• 15 dkg finomliszt
• 1 tojás
• 2 dl víz
• 2 dkg vaj
• 1 dkg friss élesztő
• 1 ek cukor
• 1 kk só
• 3 szál újhagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 20 dkg feta
• 1 marék spenót (4 dkg)
• kukoricaliszt a tetejére

Az élesztőt feloldom a langyos vízben a cukorral, majd hozzákeverem a liszteket, tojást, puha vajat, sót, és fakanállal addig keverem, amíg szép sima, lágy, rugalmas tésztát nem kapok. A kelesztőtálat letakarom és félreteszem, amíg a tészta a duplájára nem kel.

A fetát a tésztához morzsolom, a fokhagymát finomra aprítva(reszelve) szintén hozzáadom, a szár zsenge zöld részével együtt felkarikázott újhagymával, felcsíkozott spenóttal együtt. Alaposan átkavarom, majd szilikonos muffin sütőbe kanalazom, nagyjából egy zölddiónyi adagot minden mélyedésbe, a tetejüket elegyengetem (de puha a tészta, magától is elterül majd). Ha nincs szilikonos forma, akkor a hagyományos muffin sütő mélyedéseit vajazzuk ki alaposan, hintsük ki liszttel és ebbe tegyük a tésztát, kapszli nélkül. A gombócok tetejére kukoricalisztet szitálok.

Félreteszem pihenni nagyjából 20 percre.

Előmelegített sütőben 200°C, 25 perc (villanysütő, alsó-felső sütés), vagy amíg aranyszínűek nem lesznek.

Rácsra szedve hűtöm ki.

A kacsáról majdnem azt írtam, hogy lerágott csont, hányszor volt már a blogon, aztán keresgélek -és egyszer sem. Milyen furcsa ez, pedig a rozmaringos fokhagymás után ezt készítem talán a leggyakrabban. Ugyanis amikor fiatal és tudatlan voltam, mindig ilyennek képzeltem a pekingi kacsát: narancs, ötfűszer, újhagyma, valamilyen kevéssé autentikus kínai étterem után szabadon. Mára ugyan már egy fokkal okosabb lettem, de ezt a változatot még akkor is nagyon szeretem.

A másik, a köret. Ez viszont új fejlesztés, kicsit talán téli hangulatú, de a megmaradt gyökérzöldség készletek felhasználására ideális. Lesz belőle még zellergumós is, hamarosan, amint sikerül megírnom az összes elmaradásomat, sőt, igazából az volt először, és annyira megtetszett, hogy kipróbáltam petrezselyemgyökérrel is, vajon működik-e? Mi az hogy! Tehát petrezselyemgyökér, hagymával kissé lepirítva, juharsziruppal, krumplival, pürének megtörve, isteni!

• 4 főre
• 4 pecsenyekacsacomb
• 4 szál újhagyma
• 2 narancs
• 2 tk ötfűszer keverék
• 4 ek kacsazsír
• köret:
• 50 dkg petrezselyemgyökér
• 40 dkg krumpli
• 2 salotta (ha nincs, 6-7 dkg édeskés vöröshagyma)
• 3 ek juharszirup
• 3 dkg vaj
• 2 ek tejszín

 

Az újhagymákat megtisztítom, a szárakon hagyok egy kevés zsenge zöld részt, kettévágom, majd kizsírozott sütőtálba fektetem. A narancsok héját finomra reszelem, az újhagymákra, majd a levüket is ráfacsarom. A kacsát megtisztítom, majd bedörzsölöm az ötfűszer keverékkel, sózom és a hagymára fektetem, bőrös részükkel felfelé, elosztom rajtuk a maradék kacsazsírt. A sütőtálat lefedem alufóliával, és előmelegített sütőbe teszem, 160°C, 2-2,5 óra, a combok méretétől függően. A sütési idő felénél leveszem a fóliát, a sütési idő vége felé pedig meglocsolgatom a combokat egy-két alkalommal a saját zsírjukkal.

A körethez a megtisztított és feldarabolt petrezselyemgyökeret a felaprított hagymával együtt  a vajon kis láng felett aranyszínűre sütöm, hozzáadom a juharszirupot, sózom, majd egy-két perc után a meghámozott, felkockázott krumplit is. Aláöntök egy kevés vizet, lefedem, és fedő alatt, kis lángon puhára párolom. Végül hozzáadom a tejszínt és burgonyanyomóval összetöröm a puha zöldségeket.

Meg persze párolt rizzsel, a fiúknak, majd pótebédre-elővacsorára(vagy minek is nevezzem), de a képen az én egyszemélyes, magányos kis ebédem látható. Nem véletlen egyébként, hogy a saláta neve került előre, nekem most az volt a fő attrakció, a szűzérme meg csak hab a tortán, édes, savanyú, csípős mázban. (bár ez így most nem hangzott túl jól ha jobban belegondolok…)

Szóval a saláta az aktuális kedvenc uborka-gyömbér duó egy újabb változata, és nekem nagyon megkönnyítette a pomelo megkedvelését. Annyi helyen kapni már, hogy mostanában én is elkezdtem ismerkedni vele, először csak magában, aztán gyümölcssalátában, most pedig ebben, és meg kell mondjam, nálam ez az abszolút csúcs. A gyümölcs húsa egyébként a grapefruitra emlékeztet, de annál sokkal kevésbé keserű, a nagyon enyhe kesernyésség és enyhe savanyúság mellé pedig nekem egy kis lime íz is társul, szóval nagyon kellemes, érdemes kipróbálni. A filézése egyébként összehasonlíthatatlanul könnyebben megy, mint a narancsnál, a keményebb gyümölcshúsnak és a hatalmas méretének hála, és bár megpróbálom majd leírni a receptben is, de azért a biztonság kedvéért idelinkelek egy videót a citrusok filézéséről.

A szűzérmékről még néhány szó: a sütés ismét Anthony Bourdain Francia bisztrókonyhájában olvasott módszere szerint zajlott, én a szűzérméket nagyon szeretem így készíteni, mert viszonylag hamar lehet vele szaftos, egyáltalán nem száraz végeredményhez jutni, ahol a vastagabb szeletek is szépen át, és nem pedig túlsülnek. Az elősütés után a húsra kerülő fűszeres réteg (ez jelen esetben a mézes, csilis máz) nálam főként arra szolgál, hogy egy ízes, színes elem legyen a hús mellett, de anélkül, hogy elnyomná, megváltoztatná a hús eredeti ízét, mint ahogy ez a pácolás esetében történik. Nekem ez a jó minőségű, házi sertésszűz esetében fontos szempont, hiszen a húsnak nagyon finom a saját íze, igazából egy kevés sóval is tökéletesen élvezhető. (sőt, hát valójában többnyire nálunk így kerül az asztalra, a pecsenyeszaftból készített mártással, de arról talán majd legközelebb)

Az adagok száma jelen esetben kettő és fél, vagyis két felnőtt és egy gyerek, de párolt rizzsel igazából három főre elvileg ez a mennyiség elég.

• 1 kisebb pomelo
• 1 kígyóuborka
• 2 szál újhagyma
• 1 marék bébispenót
• 3 cm gyömbérgyökér
• 1 tk cukor
• csipet só
• 1 ek hidegen sajtolt szőlőmagolaj (vagy egyéb, semlegesebb ízű hidegen sajtolt olaj)
• 1 szűzpecsenye (~45 dkg)
• 2 ek méz
• 2 ek rizsecet
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 kis csili
• 1 ek földimogyoró (vagy napraforgó) olaj+ a sütéshez
• só

A pomelot meghámozom, ehhez az aljáról és a tetejéről levágom a héját, mintha talpat vágnék a gyümölcsnek, majd az aljára állított citrusról cikkenként haladva függőlegesen is levágom a héjat. A megmaradt hordó alakú gyümölcsből a hártyák mentén vezetve a kés pengéjét kivágom a gyümölcshúst.

Az újhagymát egy kevés zsenge zöld szárral együtt vékonyra karikázom.

A hártyák között/körül maradt gyümölcshúsból kinyomom a levet, ezt elkeverem a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levével, nádcukorral, csipet sóval, olajjal és az újhagymával.

Az uborkát meghámozom, majd a vágódeszkára fektetem és a zöldséghámozóval hosszában vízszintesen haladva “hámozni” kezdem, azaz vékony szalagszerű csíkokra vágom. (de lehet helyette simán csak vékony szeletekre vágni) A bébispenótot mosom, centrifugálom. Az uborkát összeforgatom a pomeloval, bébispenóttal és végül meglocsolom az öntettel.

A szűzpecsenyéről levágom a hártyákat, majd két ujjnyi (3 cm) szeletekre vágom. A csilit és a fokhagymát finomra aprítom, majd elkeverem a mézzel, ecettel, sóval, 1 ek olajjal.

Felhevített serpenyőben, kevés zsiradékon, nagy lángon 2-2 percig sütöm a szűzérmék mindkét oldalát, majd mindegyiket megforgatom a mézes mázban. Sütőtálba teszem, ha maradt a mézes keverékből, azt ráöntöm és előmelegített sütőben 180°C (alsó-felső sütés) 10 percig sütöm. Tálalás előtt még kb 5 percig meleg helyen pihentetem.

Párolt jázminrizzsel és pomelo salátával tálalom.

Most úgy alakult, hogy az új kenyér ünnepén nálunk pont kenyér az nincs. A sütőm ajtaja még mindig boldogtalanul liffeg az egy megmaradt rögzítőpánton, a bevásárlás meg… nos az nem az erősségem az elmúlt napokban.

Minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy kihasználjuk a nyár utolsó perceit és még annyi strandot szuszakoljunk bele a fennmaradó időbe amennyit csak lehet, de a napi 130 km levezetése, a korai kelés-késői fekvés azzal is jár, hogy a legmozgalmasabb és legvidámabb napok egyben a legfárasztóbbak is lettek. De ez egyáltalán nem panaszkodás, már most keserédes nosztalgiával gondolunk arra, hogy egy teljes évet várni kell, amíg újra egy teljes napot átizgulhatunk, hogy vajon a gyerek melyik pillanatban tűnik el a víz alatt, hogy soha többet nem akar kimászni belőle, hogy a kisautó alakú úszógumicsónak szerinte a szárazföldön való közlekedésre is alkalmas (azt már nem is említem, hogy itthon is lerakja a földre, beleül, és abban kucorog). Mikor dönt úgy, hogy az a kék tüskés gumilabda még pont hiányzik a több száz példányos gyűjteményéből, és hangosan sivalkodva veti rá magát az utcai árusnál. És teljes egy évig nem kell gondolkodnunk azon sem, hogy vajon a gyermekmedence vize miért sokkal sósabb, mint a többi gyógyvíz…

De most ez nem lesz megint egy strandbeszámoló, csak még egy-két kép, mert anyukám kérte. (a fáradtságnak ugyanis az az az előnye is megvan, hogy még utoljára elfelejtettem kipakolni a fényképezőgépet a strandolós táskánkból)

Vissza a palacsintához. Nem kínai, csak rizsliszttel készült, a hamis tortillák mintájára. Ahogy a kacsa sem pekingi, csak ötfűszeres tepertővel van “ízesítve”. (az ötfűszeres tepertő egyébként valami eszméletlen lett, csak úgy magában, nasinak sem utolsó!) Szóval megint csak egy “inspired by” recept. De finom. Ráadásul annyira, hogy ez a palacsinta különféle formában nemsokára ismét felbukkan majd a blogon. Meg még annyit, hogy a látszat és a bőséges hozzávalólista ellenére sem macerás. Tényleg nem.

• 3-4 főre
• hús+tepertő:
• 2 bőrös, csont nélküli kacsamell (60 dkg)
• 2 ek szójaszósz
• 2+1 tk méz
• 1 púpos tk ötfűszer keverék
• só
• szilvaszósz:
• 30 dkg szilva (magozva)
• 2 dl száraz fehérbor
• 1-2 ek cukor
• 2 cm gyömbérgyökér
• palacsinta:
• 30 dkg rizsliszt
• 6 dl víz
• 3 ek földimogyoró (vagy napraforgó) olaj

A rizslisztet habverővel csomómentesre keverem a vízzel, olajjal, két csipet sóval. Félreteszem pihenni 15 percre.

Sütés előtt (minden sütés előtt, a rizsliszt hajlamos leülepedni) alaposan átkeverem, majd nagyon forró teflon palacsintasütőben további zsiradék hozzáadása nélkül sütöm ki kis merőkanálnyi adagokban (érdemes kör alakúra kicsorgatni a masszát a merőkanálból, a palacsintasütő mozgatásával való formázásra itt nem nagyon lesz lehetőség). Mini, úgy 15 centi átmérőjű palacsintákat lehet sütni belőle, mert ennél nagyobbnál szakad a tészta a fordításnál. Akkor kell fordítani, ha a széle elkezd pöndörödni, akkor sült ropogósra egy oldal.

A kisütött palacsintákat egymás tetejére fektetem, majd lefedem alufóliával és langyos sütőben vagy a gáztűzhely szélén melegen tartom.

Az újhagymát vékony csíkokra vágjuk, és ha nem elég zsenge, akkor blansírozzuk is (fél percre lobogó forró vízbe dobjuk, majd jéghideg vízbe szedjük és ha kihűlt leszűrjük)

A kimagozott szilvát felöntöm a borral és hozzáadom a finomra reszelt gyömbér kicsavart levét. Addig főzöm, amíg a folyadék majdnem teljesen elpárolog alóla, majd botmixerrel pürésítem. Annyi cukrot adok hozzá, hogy édeskés legyen, de nem túl édes, ez nem csatni, csak gyümölcsszósz. Érett, édes szilvánál a cukor lecsökkenthető, esetleg el is maradhat.

A kacsa bőrét lenyúzom, majd fél centis kockákra vágom és nagyon kis lángon ropogós tepertőnek kisütöm. Az elején lehet hozzá löttyinteni egy kevés vizet, de teflon edényben készítve még ez sem szükséges. Időnként megrázogatom, majd ha már aranyszínűek a pörcök, leszűröm róluk a zsírt, visszateszem a tepertőt az edénybe, egyenletesen megszórom az ötfűszer keverékkel, sóval, meglocsolom a mézzel, és alacsony láng felett pár pillanata alatt összeforgatom. Ha a fűszerek mindenhol egyenletesen vonják be a tepertőt, akkor kész.

Közben a kacsamellből kivágok minden nagyobb eret és hártyát, a húst pedig fél centis csíkokra vágom. A kiolvadt zsírból két evőkanálnyin 2-3 perc alatt, nagy lángon, gyakran rázogatva megsütöm a húst. Teljesen átsütjük, vagyis meg kell várni sütés közben, amíg mindenhol kivilágosodik a hús és már nem szivárog belőle színes (véres) lé, de ez néhány perc alatt megvan, ha túlsütjük, megkeményedhet. Ha kész a hús, hozzáadjuk a 2 tk mézet és a szójaszószt, nagy lángon összeforgatjuk még pár másodpercig, mélyebb tálba szedjük, azt lefedjük alufóliával, majd meleg helyre tesszük tálalásig.

Tálalásnál mindent kis tálkákban az asztalra teszünk, és mindenki összeállíthatja magának ízlés szerint a palacsinta batyukat.

Hát lehet hogy megint nem a legszerencsésebb az elnevezés, mert mondjuk erről mindenki egy egészen másféle tavaszi tekercsre asszociál, de hát késő van már megint.

Szóval ez nem az a bizonyos, ez egy tavaszi zöldségekkel bekevert, kecsketúrós változat. A kecsketúró természetesen helyettesíthető juhtúróval vagy sima túróval, esetleg ezek keverékével kecsketúró hiánya, illetve nem szeretése esetén.

A zöldségek tekintetében sem lennék szőrösszívű, bátran lehet variálni, nálam csak azért lett benne bébispenót, mert ez nő a kertben, és most még éppen bébi, illetve a zsenge újhagymáról is hasonlókat tudnék elmondani.

Meg még az is van, hogy ha nem megy az írás, akkor nem kell erőltetni.

• 6 tekercs
• 20 dkg kecsketúró
• 8 szál zsenge újhagyma (ceruza vastagságú)
• 2 marék bébispenót (5 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 ek zsemlemorzsa
• só
• bors
• 1 csomag réteslap (én most teljes kiőrlésű lisztből készült Tante Fannyt használtam)
• 1 dl olívaolaj

A spenótot megmosom, laskára vágom, a megtisztított újhagymát vékony karikákra szeletelem. A fokhagymát nagyon finomra aprítom, majd hozzákeverem a túróhoz a zsemlemorzsával, spenóttal, újhagymával, sóval, borssal együtt.

Egy-egy réteslap felét lekenem olívaolajjal, a másik felét ráhajtom, majd az így kapott téglalap keskenyebbik végére halmozok 2 evőkanálnyi tölteléket. A tészta széleit ráhajtom a töltelékre, majd feltekerem, mint a töltött káposztát szokás.

A tekercseket sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, lekenem a maradék olajjal, majd 220°C fokon (gázsütőben) 20 perc alatt ropogós pirosra sütöm.

Igazából hidegen a legfinomabb.

Az áprilisi menü cigánypecsenye tavaszi sült zöldségekkel: újkrumplival, újhagymával és hónapos retek salátával a Gasztrotippen.

• hozzávalók adagonként:
• 15 dkg tarja (1 nagy tenyérnyi szelet, nagyjából hüvelykujjnyi, 2 cm vastag)
• 1 szelet füstölt szalonna (2-3 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 kk pirospaprika
• A körethez:
• 2-3 közepes újkrumpli
• 4 szál újhagyma
• 1 fej újfokhagyma
• olívaolaj
• A salátához:
• 1 csomag hónapos retek
• 1 tk só
• 1 ek cukor
• 1/4 citrom leve

A retket megtisztítjuk, esetleg meghámozzuk, hajszálvékony karikákra vágjuk, sózzuk, elkeverjük a cukorral, majd félretesszük jó félórára. Miután levet engedett, azt leöntjük róla, alaposan kifacsarjuk, majd meglocsoljuk a citromlével. A saláta kész, félretesszük tálalásig.
Az újkrumplit, újhagymát megtisztítjuk, a krumplit 3 milliméteres karikákra vágjuk, az újhagymát hosszában kettéhasítjuk. Az újfokhagyma szárát levágjuk, a fejet keresztben fél centis karikákra vágjuk. A zöldségeket egy evőkanálnyi olívaolajjal összeforgatjuk úgy, hogy az olaj végül mindenütt vékonyan, de egyenletesen bevonja őket.

Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral és szétterítjük rajta a zöldségeket, egyenletesen, lehetőleg egy rétegben.
220°C fokra (gázsütő) előmelegített sütőben nagyjából 20 percig sütjük. A sütési idő attól is függ, hogy hány adag köretet készítünk egyszerre, mennyire sikerült (vagy nem sikerült) egy rétegben elteríteni a zöldségeket.

A húst enyhén kiklopfoljuk úgy, hogy mindenhol egyenletes vastagságú legyen és kellően fellazuljanak a rostok. Széttrancsírozni nem kell, egy centinél vékonyabbra pedig semmiképpen ne lapítsuk ki. Az erősebb hártyákat a húson belül egy éles kés hegyével megvagdossuk, hogy ne nagyon kapják össze a húst, ha sütés közben összehúzódnak.
A szalonnát egyik hosszanti oldalán centinként bevagdossuk úgy, hogy a másik oldal felől legalább fél centis része maradjon egyben. Azaz kakastaréjszerűen.
A szalonnát forró serpenyőbe tesszük, majd mérsékelt lángon mindkét oldalán aranybarnára sütjük, hogy minél több zsiradék süljön ki belőle.

Ha ezzel megvagyunk, kivesszük a szalonnát, majd leöntünk a zsiradékból 2-3 evőkanálnyit és félretesszük. A maradék zsírt felhevítjük, és ha forró, beletesszük a tarját. A húst közvetlenül sütés előtt sózzuk. Mindkét oldalán nagy láng felett 1-1 percig pirítjuk, majd közepes erősségűre mérsékeljük a lángot, és így sütjük mindkét oldalán oldalanként 4-5 percig, amíg a hús át nem sül teljesen. Ezt úgy lehet ellenőrizni, hogy villával rányomunk, és ha már csak színtelen lé távozik belőle, akkor elkészült.
Közben a félretett zsiradékot felforrósítjuk, majd lehúzzuk a tűzről, és belekeverjük a fokhagymanyomón átpréselt vagy lereszelt fokhagymát, elkeverjük, majd a pirospaprikát is hozzáadjuk.
Az átsült tarjaszeleteket alaposan lecsepegtetjük, tányérra szedjük, majd még forrón megkenjük a fokhagymás, paprikás zsírral. Tetejére a ropogósra sült szalonna, mellé a sült zöldségek és reteksaláta kerül.

És még a tészta is enyhén zöld lett (nem kell félni, nem matcha!).

Férj imádja a pizzát, minimanó szintén, de én meg már unom sütni. Szóval a saját szórakoztatásomra variációkat gyártok egy témára. Ezúttal a téma a tavasz, mind színben, mind ízben, mind zöldségekben.

Ez a lepény (mert hát nevezzük inkább annak) először méregzöld tésztával készült, ami az olajban eltett aprított medvehagymától lett olyan, de Ponty újabban nem eszik meg semmit, ami nagyon zöld, illetve Férj is kiérdemelt némi medvehagymától mentes időszakot.

Aztán van még a sült retek, ami annyira megtetszett Beatbullnál, hogy azóta többször is készült nálunk, most éppen a lepény tetejére került hónapos retek formájában.

A halványzöld színű tészta most szárított petrezselyemtől zöldellik, mert a vad fauna (csigák és hangyák) együttes erővel elpusztították a kertben lévő egy árva bokrot, de akinek nincsenek ilyen gondjai, használjon hozzá frisset, úgy sokkal intenzívebb lesz a lepények színe. (ekkor jó egy maréknyi petrezselyemzöldet a dagasztáshoz kimért vízzel és olajjal turmixgépben addig kell pépesíteni, amíg homogén massza nem válik belőle)

Recept.

• 2 lepényhez:
• 20 dkg rétesliszt
• 1 dl víz
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek szárított petrezselyem
• 1 tk fehérborecet
• 1 tk só
• 1 dkg friss élesztő
• a feltéthez:
• 15 dkg juhtúró
• 8 szál nagyon zsenge újhagyma
• 1 csomag hónapos retek (4-5 szem)
• 5 ek tejföl
• 2 ek olívaolaj

A petrezselymet mozsárban porrá őrlöm a sóval.

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a vizet, olajat, petrezselymet, ecetet, és alaposan kidolgozom, rugalmas, közepesen kemény, sima felszínű tésztát gyúrok belőle, ami a kéztől szépen elválik. A kelesztőtálat letakarom konyharuhával, majd félreteszem kelni, amíg a tészta a duplájára nem nő. De ha 3-4 órát pihen, az sem árt neki.

A megkelt tésztát átgyúrom, két cipóra osztom, és lisztezett deszkán 2-3 mm vastagra nyújtom.

A lepényeket egy nagyobb darab sütőpapírra teszem, majd megkenem 1-1 ek olajjal. Rámorzsolom a juhtúrót, és erre halmozom a vastagabb (kb 3 mm) karikákra vágott retket, illetve a hosszában négyfelé hasított újhagymát. Végül rápöttyözöm a tejfölt, és kicsit szétkenem rajta.

A maximális hőfokra (ez nálam 290°C fok, gázsütő) előmelegített sütő rácsára emelem a lepényeket a sütőpapír segítségével, és 8-9 percig sütöm. (kiemelésnél vigyázat! a sütés végén a sütőpapír szakadékonnyá válik!)

Ha van alul lukacsos aljú tepsink, az is jó, akkor tegyük abba a tésztát, és nem kell ügyeskedni a sütőpapírral.

Mivel nem szeretném életem párjával örökre megutáltatni a medvehagymát, ezért főztem inkább tegnap “rendes” ételt is.

Írnék még róla hosszasan, ha nem fájna annyira a fejem, és a gyermekem nem vesztette volna el végleg a türelmét, ezt oly módon jelezve, hogy narancssárga lóhere alakú Post-it-eket ragasztgat a hátamra, miközben gépelek.

Recept

• 4 adag
• 1 nagyobb csirke (2,5 kg) csontos bőrös melle és combjai
• 1 doboz hámozott, darabolt paradicsomkonzerv (400 gr)
• 1 csokor petrezselyem
• 1/ csokor bazsalikom (vagy 1 ek szárított)
• 1 fej újfokhagyma (vagy 10 gerezd régi)
• 1 csokor újhagyma
• só

A csirke mellét a melle csontjánál kettévágtam, a combokat az izületbe illesztett kés pengéjére mért erőteljesebb ütéssel egy alsó és egy felső combra bontottam.

Egy alkalmas méretű sütőtálba raktam a besózott húsdarabokat, itt az alkalmas méret azt jelenti, hogy 1-2 centinél több hely ne maradjon a darabok között, mert a paradicsom csak így fogja kellőképpen beteríteni.

A húsok közé-alá rakosgattam az egészben hagyott újhagymákat, a négy-hat cikkre vágott újfokhagymát (meghámozni nem kell, ilyenkor még az egész, héjastól ehető), megszórtam a laskára vágott petrezselyemzölddel, bazsalikommal, majd ráöntöttem a paradicsomot, és elegyengettem rajta, úgy hogy mindenhova egyformán jusson a hús közé.

Sütőben 160°C fokon (gázsütő) sült két és fél órát, közben óránként megfordítottam a húsokat, majd a hőfokot a maximálisra állítva még 15 percig pirult.

A csirke mellé sült krumpli készült, és tálalásnál minden darab húst meglocsoltam az alatta maradt paradicsomos szafttal.

Megjegyzés: Ez a csirke olyannyira tanyasi volt, hogy a szomszédban rohangált napi 10 kilométert az udvaron a szemem láttára. Ez azt jelenti, hogy a húsa ilyenkor szívós, kemény, hosszas sütés után puhul fel kellőképpen (mint a libáé például).

Vagyis ha hús céljából tartott tanyasi csirkét sütünk, vagy esetleg broilert, akkor a sütési idő jelentősen csökken.

A broiler 180°C fokon 1 óra alatt megsül, a “tenyésztett” tanyasi 1,5 óra 160°C fokon+ a pirítás.

]]> http://flat-cat.hu/2010/04/15/paradicsomos-petrezselymes-sult-csirke/feed/ 5