Csokis túrós palacsinta

Csak azért sem túró rudis, pedig…

Szóval azon gondolkodtam el, hogy milyen fura a magyar ember ízlése, hogy tudjuk mi így imádni együtt a túrót, a citromot meg az étcsokit? Mert imádjuk, ez tény.

De ebbe most nem fogok belemenni mégsem, mert a gyerek épp most firkálja össze (nem is firkál, napocskát rajzol…) rotring ceruzával az LCD monitort. Még szerencse(?) hogy a többit már megírtam.

És igen. Finom.

• 3-4 főre
• 10 dkg simaliszt
• 2 tojás
• 2 dl tej
• 25 dkg sovány(!) túró
• 5 dkg étcsoki (min. 60%, én most 75% kakaótartalmút használtam)
• 3 ek cukor
• 3 dkg vaj
• 1 citrom finomra reszelt héja

A lisztet lehetőleg habverővel simára keverjük a tojások sárgájával, a túróval, a tejjel, cukorral, olvasztott vajjal, finomra reszelt citromhéjjal, majd ha a massza már csomómentes, hozzákeverjük a késsel apróra (de nem szilánkosra, csak kisebb kockákra) vágott csokit is.

Pihenni hagyjuk sütés előtt jó 15 percet (még jobb, ha félórát), majd közvetlenül a sütés előtt lazán, óvatosan hozzáforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét is.

Teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül evőkanálnyi halmokban kisütjük. A kanál hátával itt nem kell nagyon egyengetni, nehogy kinyomkodjuk a levegőt a habból, a massza valamelyest úgyis magától szétterül. A nagyon a szélekre került csoki (nem kell megijedni, ez nem túl sok) hajlamos kiolvadni sütés közben a palacsintából, ezért a serpenyőből az olvadt csokit (ha van) papírtörlővel töröljük ki minden újabb adag előtt.

Melegen, hidegen, langyosan, akárhogy nagyon finom.

Megjegyzés: elméletileg ilyen célra a nálunk nem kapható csokipasztilla lenne az ideális, de teljesen jól működik a 75% kakaótartalmú étcsokival is. Csak teflon legyen a serpenyő, meg ne hagyjuk ki az adagok sütése közbeni papírtörlős törölgetést, ha kiolvadna egy kevés csoki.

Címkék: édes, étcsoki, gyors&könnyű, palacsinta, túró

Túró Rudi torta

Bár a pöttyös az igazi, de azért ez sem rossz. Sőt. Továbbá sütő nélkül elkészíthető, és ami szintén nem mellékes, nagyjából 10 perc alatt. Vagy kevesebb.

Maga a Túró Rudi torta egyébként már létező dolog, de az ineterneten keringő receptek nekem nem nyerték el a tetszésemet úgy egyáltalán. Sütőmargarin, egy deci vízben feloldott tömérdek zselatin, mazsola, soroljam még? Szóval ez itt most olyan, amilyennek én képzelem a Túró Rudi tortát. Étcsokis kekszalap, rajta dús, enyhén citromos túrókrémmel.

Az érdem pedig már csak azért sem az enyém teljes egészében, mert ez ismét a barátnőm kislánya, Hanna miatt készült, ő szeretett volna a szülinapjára Túró Rudi tortát, és az emiatt történt e-amil váltások során kezdett bennem körvonalazódni a recept. Aztán most megcsináltam, jelentem, remek lett, szóval még a real time szülinapi bulira is elkészíthető.

A megadott mennyiségek 18 centis tortaformára vonatkoznak, de egy egyszerű térfogatszámítást elvégezve nagyjából ezek másfélszerese szükséges egy 28 centis formához. (tudtátok e, hogy egy 18 centis, 5 centi magas torta térfogata 141 cm3, míg egy 28 centis, szintén 5 centi magas tortáé 219 cm3?)

• 18 cm kapcsos tortaformához
• 13 dkg zabpelyhes keksz
• 6 dkg étcsoki
• 3 dkg vaj
• 50 dkg túró (félzsíros)
• 2 dl tejszín
• 5 dkg cukor
• 1 nagy vagy 2 kicsi citrom finomra reszelt héja
• 1 púpos tk zselatin (4 gr)
• a tetejére durvára reszelt étcsoki

A kekszet erős műanyagzacskóba öntöm, majd a zacskó száját összefogom és sodrófával/egyéb masszív tárggyal morzsásra töröm. A széttördelt csokit a vajjal együtt megolvasztom igen kis láng felett, majd hozzákeverem a kekszmorzsát és az így nyert masszát sütőpapírral kibélelt kapcsos tortaforma aljába nyomkodom. (a kekszet nagyon finom morzsásra törjük, majd az alaposan összekevert csokis-kekszes masszát jól nyomkodjuk a forma aljába, lehetőleg gyorsan, amíg a csoki még meg nem szilárdul, így szépen egyben marad majd a torta alapja)

A tejszínt felmelegítem a zselatinnal együtt, kevergetve, amíg a zselatin feloldódik (de hosszasan forralni nem szabad, mert elveszti a zselírozó képességét), majd hozzáadom a cukrot, a finomra reszelt citromhéjat, és villával alaposan összedolgozom a túróval. Kóstoljuk meg, nekünk ez így elég édes volt, de lehet, hogy másnak még kíván egy kevés cukrot a krém. A csokis alapra egyengetem.

Néhány órára hűtőbe kerül amíg a zselatin megköt.

Tálalás előtt csokit reszelek a tetejére.

Címkék: édes, étcsoki, gyors&könnyű, túró

Zöldbabos juhtúrós túrótorta padlizsánnal, paradicsommal

Mit nekem mindenféle quichek, ha egyszer van túrótortánk is? Na jó, az igazság inkább az, hogy szeretem én a quicheket, nagyon is, de ahhoz tészta kell, azt meg nyújtani kell, mennyi macera. Ez meg annyira egyszerű. És finom.

Az alap az a túrótorta, amit a leggyakrabban készítek, csak általában édesen. Némi változtatást persze kellett eszközölnöm a rengeteg zöldség miatt, de azért ez mégis ugyanaz a rusztikus, tésztaalap nélküli torta. Csak sósan. Fél óra alatt összeállítható, aztán meg 90 percet sül, ez igaz, de én most például a gáztűzhellyel fűtök a nyári zimankóra való tekintettel. Mit írjak még róla így, hogy mindjárt fölébred a kisded?

Finom. Főleg hidegen.

• 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformához
• 50 dkg félzsíros túró
• 25 dkg juhtúró
• 5 nagy tojás
• 12 dkg búzadara
• 30 dkg zöldbab
• 1 közepes padlizsán (35 dkg)
• 5 közepes paradicsom (45 dkg)
• 1 kis fej vöröshagyma (5 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 ek szárított oregánó
• 2 ek olívaolaj
• vaj és búzadara a formához

A padlizsánt meghámozom, a magvasabb részét kivágom, centis kockákra aprítom. A paradicsomot leforrázom, lehűtöm, meghámozom, kimagozom, nagyobb kockákra aprítom. A megtisztított vöröshagymát finomra aprítom a fokhagymával együtt. A megtisztított zöldbabot 5 centis darabokra vágom.

A felhevített olajon aranyszínűre sütöm a padlizsánt a hagymával együtt, majd sózom, hozzáadom a zöldbabot, fokhagymát, paradicsomot, oregánót és mérsékelt lángon gyakran rázogatva addig sütöm így az egészet, amíg már nem marad alatta folyadék.

Közben a túrót, juhtúrót alaposan kikeverem a búzadarával és a tojásokkal.

A kissé kihűlt zöldséges keveréket összeforgatom a túrós masszával, majd kivajazott, búzadarával kiszórt tortaformába öntöm. (a kiálló zöldbab végeket érdemes visszanyomkodni a túró alá, hogy ne égjen meg a sütés során)

160°C fokon (gázsütőben) 90 percig sült.

Hidegen szépen szeletelhető.

Címkék: babának, gyors&könnyű, hús nélkül, juhtúró, padlizsán, paradicsom, sós, túró, zöldbab

Túrós áfonyafagyi étcsokival

Mit is csinálhatnék, amíg a gyerek alszik az utolsó tálca hiperszuperakciós áfonyámból?

Fagyit!

Főként azért ebben az időpontban, mert szolidárisak vagyunk kisdeddel, így előtte nem eszünk édességet egy ideig, legalábbis amíg ő egyszerű szénhidrát elvonón van.

A fagyi egyébként megint az az 5 perc munkával elkészülő fajta, mert az igaz, hogy tegnap kinéztem magamnak Niki áfonyagyűjteményéből ezt a fantasztikus cheesecake fagyi receptet, de miután ma beszereztük hozzá miniatűrrel a hozzávalókat, győzött a türelmetlenség, és nem győztem kivárni a az alap elkészítéséhez és kihűtéséhez szükséges időt.(de majd legközelebb!) Addig pedig lett belőle ez, ami eszméletlen finom, csak azonnal meg kell enni, mert a fagyasztást-tárolást kevésbé jól viseli, mint a főzött társai. Bár az azonnali elfogyasztás nálunk igazából egyáltalán nem szokott problémát okozni.

Mit is írhatnék még róla ha az már elhangzott hogy eszméletlen finom? Semmit. Recept.

• ~750 ml fagyasztandó massza
• 400 gr natúr joghurt (3,5%)
• 100 gr tejszín
• 125 gr sovány túró
• 125 gr áfonya (egy kis tálca)
• 25 gr étcsoki (minimum 60% kakaótartalom)
• 20-40 gr cukor, ízlés szerint
• Créme de Cassis, reszelt étcsoki a tetejére

A joghurtot, tejszínt, túrót a cukorral csomómentesre keverem, lehetőleg habverővel, hozzáadom a megmosott, villával enyhén összetört áfonyát és a finomra reszelt csokit.

Még egy kavarás, és fagyigépben kifagyasztom.

Tálalásnál mehet rá még több reszelt csoki és esetleg egy kis Créme de Cassis a felnőtteknek.

Megjegyzés: Ez a massza kiválóan alkalmas arra is, hogy jégkrémtartóban kifagyasztva pálcikás hűsítő legyen belőle.

Címkék: áfonya, édes, étcsoki, fagyi, fél óra, gyors&könnyű, joghurt, túró

Pöttyös Guru kehely

A minap beállított az öcsém, kezében egy Pöttyös Guruval, és közölte hogy új feladat van: domesztikáljam a Gurut. Merthogy az asszony (aka a keresztanya) rákapott, és hogy nem lehetne e ezt is házilag, ha már a Túró Rudit sikerült.

No jó, hát legyen, szeretem az ilyen projecteket. Aztán ma telefon, és egy rövid értesítés, hogy ma érkeznek kölöklátogatóba. Hát a savó kipréselésre, hosszas pepecselésre nem volt már idő, szóval egy ilyen pohárkrém lett belőle.

(ha valaki úgy látja, hogy mennyi tenger időm van nekem már megint, az nem téved, az egyik fiú alszik, a másik dolgozik (tisztázzuk a félreértések elkerülése végett, Ponty alszik, Férj dolgozik), én meg beszabadultam a konyhába felügyelet nélkül. Ez van. De szerintem az öcsémék örülni fognak, ha befutnak végre.)

Ja igen, vissza a recepthez. Ez finom! Meg még gyorsan készen van, szóval Guru rajongóknak tökéletes.

• 4 adag
• túrós réteg:
• 50 dkg sovány túró
• 1 citrom reszelt héja
• 4-6 ek cukor (ízlés szerint)
• karamellás réteg:
• 1,5 dl tejszín
• 10 dkg cukor
• csokis réteg
• 8 dkg tejcsoki
• 8 dkg tejszín
• 4 dkg törökmogyoró

A túrót kikeverjük a citrom finomra reszelt héjával és a cukorral. Kelyhekbe vagy poharakba kanalazzuk/ töltjük habzsák (kivágott sarkú műanyagzacskó) segítségével.

A cukorból nagyobb lángon, néha rázogatva az edényt világos karamellt készítünk egy kis csipet sóval, majd felöntjük a tejszínnel, és folyamatos kavargatás mellett addig melegítjük, amíg a karamell felolvad. (kitartás, lassan, de menni fog). Ha már kihűlt, a túrókrém tetejére kanalazzuk.

A törökmogyorót kis láng felett megpirítjuk száraz serpenyőben, amíg illatozni kezd, majd ha langyos, ledörzsöljük a héját a teljesség igénye nélkül, és késsel durvára vágjuk. Az apróra tördelt csokit összemelegítjük a tejszínnel, és ha megolvadt (30°C fok körül már megvan, ne melegítsük tovább!), belekeverjük a mogyorót. Ha langyos, a túrós desszertek tetejére kanalazzuk egyenletesen szétosztva.

Fogyasztás előtt célszerű 1-2 órát pihentetni a hűtőben, hogy megdermedjen a tetején a csoki.

Címkék: édes, karamell, mogyoró, pohárkrém, tejcsoki, túró

Túrós, rozsos kiflik köménymaggal

Egyedülálló anyának lenni pedig nehéz, főleg ha van egy férjed is közben, akiről gondoskodnod kell.

Férj ismét egy vasárnapi apuka frekvenciájával látogatja meg a házunk táját, ez elég baj, neki is meg nekünk is, meg aztán még etetni is kell. (de nem bántom többet szegényt, nem tehet róla, meg van neki elég gondja enélkül is)

Szóval a mai ellátmányt részben ez a kifli jelentette, aminek az elkészítésében KicsiCsipesz szintén aktívan közbenjárt (ezért ment olyan lassan), az elfogyasztásáról nem is beszélve (az meg elég gyors volt, in contrast). Egyébként a mai, Metroban lenyomott zenés-táncos akciókomédia után komolyan elgondolkodtam a névváltoztatásán, és olyanok jutottak eszembe, mint az Ördögfiók, Pokolfajzi, vagy nem is tudom, de a csendes és békés élőlény benyomását keltő Ponty Úr név azt hiszem, végérvényesen elavult.

A kifli. Na, hát nem túl szép, mert a sok túró miatt ilyen kis csúfan kel a tészta. De finom. Meg aztán van benne fehérje is bőven a miniatűrnek. Persze lehet, hogy a kiflik formázását meg lehetett volna spórolni, mivelhogy úgyis csúfak lettek, és annak jó a zsemle is (meg akkor lehet, hogy nem bosszan fel a kisember, amiért nem kapta meg a derelyevágót játszani), de csak utólag okos az ember. Legalábbis én. Legalábbis többnyire.

Köménymag: azt meg nem kell egészben hagyni, sőt, szigorúan porrá kell őrölni, ha a pici babának készül, vagy eleve őrölt köményt használni hozzá.  (én két részre osztottam a  tésztát, fele baba, őrölt köménnyel, fele felnőtt egész magokkal)

• 24 db kicsi kifli/ 2 tepsi
• 50 dkg sovány túró
• 20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
• 20 dkg rétesliszt
• 10 dkg búzadara
• 5 dkg olívaolaj (vagy olvasztott vaj)
• 3 dkg friss élesztő
• 2 tk köménymag (egész, babáknak: őrölt)
• 2 tk só

Az élesztőt elmorzsolom a lisztekkel, majd a többi hozzávalóval együtt közepesen kemény, rugalmas, kéztől szépen elváló tésztává dolgozom össze. Addig kell dagasztani, amíg a tészta felszíne sima és ruganyos nem lesz.

A sovány túró nedvességtartalma elég magas, így más folyadék nem szükséges s tésztához. De mivel nem minden túró egyforma, így ha túl keménynek, morzsalékonynak éreznénk a tésztát, adjunk hozzá még néhány evőkanálnyi vizet a dagasztás során.

A kelesztőtálat takarjuk le, majd tegyük félre kelni. A túró miatt ez nem túl gyors folyamat, 2-3 óráig eltart, amíg a duplájára nő.

Ha megkelt a tészta, gyúrjuk át, majd osszuk két gombócra és lisztezett gyúródeszkán nyújtsuk ki 3 mm vastag kör alakra. Derelyevágóval vagy késsel vágjuk hat felé a kört, majd tekerjük fel a cikkeket kifli alakúra az íves külső szélük felől a csúcsok felé. A csúcsoknál én egy kevés vízzel kentem meg a tésztát, kicsit rányomtam a feltekerés után és így rögzítettem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe kerültek szépen meghajlítva, és kelés közben kétszer lekentem a tetejüket vízzel. Jó háromnegyed órát pihentek, akkor lehet sütni, ha már legalább a másfélszeresükre megnőttek.

Előmelegített sütőben 220°C fokon (gázsütő) 20 perc, vagy amíg a tetejük aranyszínű nem lesz.

Megjegyzés:

1.) lehet szórni a tetejére még köménymagot vagy durva szemcséjű sót is az utolsó vizes lekenés után.

2.) lehet kenni elhabart tojással is, de én most olyat akartam, minta “bolti” kifli.

3.) a túró részben helyettesíthető juhtúróval is, és kerülhet bele még fokhagyma is, finomra reszelve. A juhtúró kicsit szárazabb, itt szükség lehet esetleg némi víz hozzáadására a tésztához.

Címkék: babának, kelt tészta, sós, túró

Medvehagymás túrótorta

Sós, persze hogy sós.

Tegnap előtt egy kedves, nagyon kedves olvasómnak hála, egy hatalmas kazalnyi friss medvehagymával és egy üveg olívaolajban eltett medvehagyma levéllel lettem gazdagabb. Akkor itt most meg is ragadnám az alkalmat hogy megköszönjem.

Kedves peel, köszönöm!

A feladat innentől fogva adott, feldolgozni a növényt. Nos, rajta vagyok a témán. Minimanó enyhén náthás állapotban elkövetett több órás délutáni szundikái alatt mi mást is lehetne csinálni, míg kint zuhog az eső, bent pedig elfogyott az olvasnivaló (mindkét fajta), marad a főzés.

Igazából medvehagyma ide vagy oda, ebben a tortában mégis a legjobban az alap tetszett, a tökmagos omlós tészta, az egyszerűen isteni benne. A túrós feltét sem kutya, a medvehagyma és a túró szerintem nagyon jó párosnak bizonyult.

A medvehagymát egyébként én kicsit megfonnyasztottam vajon, mielőtt felhasználásra került, ugyanis a zsiradék az, ami kihozza ezt az élénk zöld színt, anélkül csak zöldfűszeres túrónak imponálna a torta teteje.

Az, hogy szerencsés dolog volt e esztétikai szempontból egy zöld tortaalapra zöld feltétet tenni, ki-ki döntse el maga, mindenesetre íz szempontjából jó választásnak bizonyult.

Még egy dolog a végére: a tortaforma. Én 18 centis kapcsosban sütöttem, mert ez, és még egy 26 illetve 28 centis van itthon. De a mennyiségeket tekintve egy 20 vagy 22 centis szerencsésebb lett volna, mert így a méretei miatt szeletelni sem lehetett túl szépen. Szóval ha valakinek van otthon 20 vagy 22 centis formája, az egyfelől süsse abban, így a maratoni sütési idő is lerövidül, másfelől meg kérem szépen írja meg nekem, hogy honnan szerezte! (előre is köszönöm!)

• 18 centis kapcsos formához (4-6 adag):
• tészta:
• 10 dkg rétesliszt
• 5 dkg tökmag durvára darálva
• 7,5 dkg vaj
• 1 kis tojás
• 1 tk só
• 2 tk nádcukor
• feltét:
• 50 dkg túró
• 5 dkg zsemlemorzsa
• 5 tojás
• 1 nagy marék medvehagyma (4-5 dkg)
• 2 dkg vaj
• só

A tészta hozzávalóit összegyúrom, majd fél órára hűtőbe kerül. Ezt követően enyhén lisztezett deszkán kinyújtom, hogy nagyjából egy 18 centis kör legyen (perem nem kell majd a tortának). A kapcsos tortaformát kibélelem sütőpapírral, az alját és a szélét is (ez a rész elvileg elmaradhat, de nekem mindig kifolyik a megolvadt vaj a tortaforma alján sütés közben, és innentől fogva az egész sütő füstöl. Ezért inkább kibélelem a formát egy nagyobb darab, kör alakúra vágott sütőpapírral. Jól záró formák esetén ez a rész elhagyható.), ezután belefektetem a tésztát.

Előmelegített sütőben 200°C fokon (gázsütő) 15 percig elősütöm.

Amíg a tészta a hűtőben pihen, elkészül a túró. A medvehagymát megmosom, laskára vágom, és a vajon megfonnyasztom. Nem kell sütni, épp csak hogy összeessen. Ha kihűlt, a tojásokkal együtt késes robotgépbe vagy turmixgépbe teszem, és addig aprítom, amíg az egészből egyenletes élénkzöld habos pép lesz.

Hozzákeverem a zsemlemorzsát és a túrót, sózom ízlés szerint.

A túrós pépet az elősütött tésztára öntöm, majd a sütőben a hőfokot 160°C fokra állítom, így sül 80 percet. (nagyobb formában kevésbé vastag lesz a túrós réteg, így kevesebb sütési idő is elegendő)

A formában hűtöm ki, csak azután szeletelem.

(Ellenkező estben a teteje szét fog repedezni, mint az a képen is látható)

Címkék: medvehagyma, reggeli, sós, tészta, tökmag, túró

Kelt túrós palacsinta

Amiért ez a bejegyzés halaszthatatlanná vált, az:

1.) Három napja zsinórban ez a reggeli, és ma már dupla adagot sütöttem belőle.

2.) A nálunk vendégeskedő anyósomnak annyira ízlett ez a palacsinta, hogy elkérte a receptjét.

3.) Ponty a legnagyobb betegség közepette is betuszkolja a szájacskájába, akkor is, ha mást már nem hajlandó megenni vagy meginni.

Egyébként az egész a véletlen műve volt, mert az amerikai típusú túrós palacsintát akartam megsütni, de a kamrában lévő totális káoszban nem találtam meg a sütőport. Így hát élesztőt tettem bele. Aztán a recept kis tökéletesítésen ment keresztül, és megszületett a végeredmény, ami leginkább egy instant túrós buktához hasonló, és NAGYON finom!

• 4-6 adag
• 500 gr félzsíros tehéntúró
• 3 dl tej
• 1 dl tejszín (vagy helyette tej, de tejszínnel finomabb lesz)
• 8 dkg vaj
• 25 dkg rétesliszt
• 4 tojás
• 4 ek (nád)cukor
• 2 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• 1 tk szárított citromhéj (vagy egy kisebb citrom finomra reszelt héja)
• 2 dkg friss élesztő

A tejet a vajjal és a tejszínnel összemelegítem, és ha már a vaj felolvadt, hozzáöntöm a túróhoz, cukrokhoz, citromhéjhoz, liszthez.

Ha a sima állagú túrós édességeket kedveljük, akkor botmixerrel is át lehet dolgozni a masszát, hogy ne maradjon benne szemcsés a túró. De mi szemcsésen szeretjük, úgyhogy én nem szoktam.

Elkeverem lehetőleg  habverővel, majd ha már az egész massza csak langyos, de nem túl meleg, megy hozzá a tojás és az élesztő is. (az élesztőt érdemes egy kicsit eldolgozni előtte egy kevés palacsintatésztával, és úgy visszaönteni a tésztába)

Habverővel addig kavarom, amíg a masszában egyenletesen el nem oszlanak a hozzávalók. Sűrű palacsintatésztát kell kapnunk.

Félreteszem kelni, amíg a tésztában meg nem jelennek a buborékok, ez körülbelül háromnegyed-egy óra.

Vastag aljú, lehetőleg teflon serpenyőben sütöm, további zsiradék hozzáadása nélkül, kis merőkanálnyi adagokban, mérsékeltebb tűzön, mindkét oldalán pirosra. (ha nem teflonban sütjük, akkor szükség lehet zsiradékkal, olajjal átkenni a serpenyőt minden sütés előtt)

Címkék: édes, kelt tészta, palacsinta, reggeli, túró

Retrománia/ Túró Rudi

Külhonba szakadt barátném, és pici lánya, Hanna kedvére a Túró Rudi. Vagyis inkább túrórúd, hiszen a címben szereplő név jogvédett.

Igazából ezzel szenvedtem meg eddig a leginkább, amíg sikerült egy megtévesztésig hasonló másolatot legyártanom belőle. (mostanában RENGETEG túrórudis pohárkrémet, csokis-törmelékes gombócot, és csúf küllemű, de finom, göcsörtös túrós csokirudat ettünk…)

Az eredeti recept szerint nincs benne más, csak túró, cukor, és citromolaj. (nem a mostani “eredeti” receptre gondolok, hanem a régire!) Ez eddig rendben is van, de hogy lesz akkor olyan, hogy szilárd is, meg nem is darabos? A válasz egyszerű és kézenfekvő (bár a folyamat maga hosszadalmas), a  botmixeres homogenizálás után le kell préselni és  csepegtetni, legalább egy napon át. Szóval a munka vele nem túl sok, csak türelmesnek kell lenni hozzá. (ezért is próbálkoztam eddig mindenféle egyéb szilárdítással, hiszen a türelem nem az erősségem. Viszont az “igazi” is valószínűleg így készül.)

Én most félzsíros tehéntúrót használtam hozzá, de készülhet soványból is, azt még botmixerezni sem kell, sőt, szilárdabb massza marad vissza a sajtolás után. És ráadásul az eredeti recept szerint is abból készül. De én nem tehetek róla, ennyi zsírhoz azért ragaszkodom!

A préselés és csöpögtetés sem egy ördöngősség, csak kell hozzá némi hely a hűtőszekrényben, hogy elférjen az a kissé instabil építmény, ami a felesleges savó kipréselésére hivatott. Én most 250 gr túróból készítettem, ennek elég volt egy nap, amíg elérte a megfelelő állagot, több túrónak viszont lehet, hogy több idő kell.

A szerkezet, ami a sajtolást végzi, egyébként egy meglehetősen kezdetleges, házilag barkácsolt struktúra, kell hozzá egy tésztaszűrő/gyümölcsmosó kosár, egy darab sűrű szövésű textil pelenka/tüll/muszlin, alkalmas méretű kistányér/műanyag zacskó, és sok-sok konzervdoboz. A konzervdoboz helyett jó kis kézi súlyzó is, az kisebb helyet foglal. Ha van. De szerintem ezt a részt mindenki a saját eszköztárának megfelelően tökéletesítheti.

• 5 db
• 25 dkg túró
• 5 dkg cukor
• 1 kicsi citrom reszelt héja
• 15 dkg étcsoki (50%, de max 60%)

A túrót a citrom lereszelt héjával és a cukorral botmixerrel összedolgozom. Sovány, sima állagú túró esetén elég villával.

A masszát textilpelenkába/muszlinba/sűrű szövésű tüllbe lapátolom, betekerem, majd egy tésztaszűrő aljába teszem. Én egy alkalmas méretű kistányért tettem rá, és erre annyi konzerv paradicsomot, amennyi csak ráfért, de műanyag zacskóba is lehet pakolni a nehezékeket, és úgy lesúlyozni a túrót. A lényeg csak annyi, hogy a túró tetejét egyenletesen, mindenhol nyomja a súly.

Az egész tákolmányt betettem a hűtőbe, legalább 24 órára (több túró= több idő!), és bevallom őszintén, este még egy kicsit kézi erővel is rásegítettem a sajtolásra. (ez a rész veszélyes, nem szabad nagyobb erővel nyomni, különben helyes kis túró kukacok bukkannak elő a pelenka rostjai között!)

Másnap késsel öt részre vágom, majd  műanyag/üveg vágódeszkán(?) 2 cm átmérőjű, 10 cm hosszú rudakat formázok belőle.

A csokit apróra tördelem, majd vastag aljú, lehetőleg teflon edénybe téve kis láng fölött addig melegítem, amíg éppen csak megolvad, azaz 30°C fok körüli lesz a csoki hőmérséklete.

A rudakat rácsra teszem, tetejére csorgatom a csokoládét, ecsettel egyenletesen elkenem, ha szükséges, majd a hűtőbe teszem fél órára dermedni.

Ha nem sikerült elég vastagon bevonni a rudakat, érdemes még egy réteg csokit tenni rájuk, a fent leírtakhoz hasonlóan.

Miután a csoki teljesen megszilárdult rajta, óvatosan lefejtem a rácsról, megfordítom a rudakat, majd az aljukat is bekenem olvasztott csokival. Ezt már érdemes eleve ecsettel végezni. (ha a csoki közben megszilárdulna, természetesen kicsit melegítsük meg)

Ismét hűtő, ismét addig, amíg megszilárdul.

Ha kész, lehet még éles késsel óvatosan igazítani rajtuk, ha sok helyen folyt volna túl a csoki, majd lehet csomagolni.

Azoknak a gyerkőcöknek, akik pedig nem szeretik a csokit a Túró Rudin (van ilyen! Például Hanna és én…), az egész macerát el lehet hagyni, és elég csak a túrót elkészíteni belőle.

Ha valakit érdekel, annak pedig itt a túrórudis fagyi receptje.

Megjegyzés: a házi változat azért nem lesz olyan tükörsima felszínű. Persze sima lesz, de nem annnnnyira sima, mint a bolti. Lehetne a kész, már csokival bevont rudat még egyszer megmártani, akkor teljesen sima lesz a felülete, de akkor túl vastag rajta a csoki (próbáltam!).

Az is lehet, hogy kis gyakorlással mégiscsak tükörsima lesz a  felszíne elsőre is. Próbálkozni kel.

Címkék: édes, étcsoki, retro, túró

Retrománia/ vaníliás-mazsolás krémtúró

A retrománia átmeneti szünetelésének igen prózai oka volt: kigyulladt a kávédarálónk, amivel az olajos magvakat, fűszereket szoktam volt őrölni, és eddig nem került még sor a pótlására.

A gondolkodásmódom néha kicsit szögletes, így a terveim szerint következő két-három, porrá őrölt olajos magból készülő csoki megvalósításának hiányában ezen a vonalon nem tudtam továbblépni.

Szerencsére ma Jókaja közzétette a mazsolás krémtúró nem-retro receptjét, így bevillant, hogy majdnem egy éve, véletlenül nekem már sikerült előállítanom házilag az “igazi” retro mazsolás krémtúrót, amikor lustaságból kíváncsiságból a turmixgéppel kevertem össze a túrótorta hozzávalóit, úgy, hogy véletlenül már a mazsolát is hozzáadtam. A titok ugyanis csak annyi, hogy a mazsolát majdnem teljesen pürésíteni kell hozzá. Ezt az információt aztán elraktároztam magamban, majd később le akartam írni a retromániában, majd még később teljesen elfelejtettem…

A gyári krémtúró egyébként sovány túróból és tejszínből készül, és valóban, a sovány túróval sokkal “igazibb” eredmény érhető el, már csak azért is, mert annak eleve sokkal krémesebb az állaga. Persze nagyon finom félzsíros túróval is, sőt, mert hiszen nem mindig az autentikus recept a legjobb.

Egyébként a mazsolás ízesítésűt csak azért választottam, mert nálunk ez volt otthon az egyetlen, amiért nem folyt közelharc az öcsémmel (mivel ő gyűlöli a mai napig is a mazsolát), így ez a változat nekem különösen a szívemhez nőtt. De lehet mazsola nélkül is, simán, vaníliásan.

A színe kicsit fakó ( a bolti természetesen színezéktől sárga), ezen segíthetünk egy tojás sárgájával, az ízének sem tesz majd rosszat (bár megint nem “autentikus” hozzávaló), csak az eltarthatóságának, így én a sápadtabb változat mellett maradok.

A recept nem is igazi recept, megint rém egyszerű, inkább csak a figyelem felkeltését szolgálja, hogy ilyet is lehet.

• 250 gr túró (lehetőleg sovány)
• 1 púpos ek házi (vagy Bourbon) vaníliás cukor
• 1 ek cukor (vagy ízlés szerint)
• 0,5 dl tejszín
• tej, amennyi szüksége
• 1/4 citrom leve
• 1 nagy marék mazsola (~ 4 dkg) (lehetőleg puha, nagy szemű, arany mazsola)

A hozzávalókat a mazsola és a tej kivételével villával összedolgozzuk, majd ha szükséges, annyi tejet adunk hozzá, amennyitől krémes lesz az állaga. A tej mennyisége attól függ, hogy mekkora a felhasznált túró víz, illetve zsírtartalma. Botmixerrel sima krémmé dolgozzuk ki a túrót.

Hozzáadjuk a mazsolát is, majd botmixerrel ismét pürésítjük az egész masszát. Most elég csak nagyjából, nem kell teljesen simára, maradjanak benne nagyobb darab mazsolák is.

Ha szükségét érezzük, adjunk hozzá még cukrot, bár szerintem ennyi mazsola mellé nem szükséges. Egyébként kész.

Ha puha volt a mazsola, azonnal lehet enni, ha keményebb, néhány óra a hűtőben, amíg a mazsola megszívja magát, és fogyasztható Remekül eláll ilyen formában is, érdemes egyszerre nagyobb adagot készíteni belőle.

Címkék: aszalt gyümölcs, édes, gyors&könnyű, retro, túró