céklakrémleves kelkáposztával

Nem borscs, mert nem az, csak majdnem, illetve inkább csak valami hasonló. Ismét a családi hétvégén beszerzett kiadós marhahúsleves tartalék sarkallt erre az egyszerű, mégis nagyon finom leves elkészítésre. Tulajdonképpen céklakrémleves, kelkáposzta betéttel, ami lehetett volna ugyan sima fehér káposzta is, csak hogy nagyobb legyen a hasonlatosság, de én a kelkáposztát annyira szeretem, és remekül illett is a levesbe. Szóval recept, mert erről nincs is mit beszélni többet, aki szereti a borscsot, az szerintem ezt is imádni fogja.

• 1 liter erős marhahúsleves
• 50 dkg cékla
• 15 dkg krumpli
• 15 dkg zsenge kelkáposzta
• 1 babérlevél
• 4-5 szem szegfűbors
• 2 gerezd fokhagyma
• 0,5 dl passzírozott paradicsom
• 1 fej vöröshagyma (15 dkg)
• 1,5 dl tejföl

A hagymát nagyjából feldarabolom, és az olajon üvegesre fonnyasztom. Hozzáadom a passzírozott paradicsomot, a meghámozott, feldarabolt céklát, krumplit, a fokhagymát, felöntöm a húslevessel, hozzáadom a babérlevelet, szegfűborsot és fedő alatt addig főzöm, amíg a cékla megpuhul. Kiszedem a babérlevelet, botmixerrel pürésítem.

A kelkáposztát nagyon vékonyra metélem, majd a leveshez adom, visszateszem a tűzre, felforralom, 2-3 percig főzöm. A tejföllel és egy kevés levessel hőkiegyenlítést végzek, simára kavarom, majd a levesbe öntöm é kavargatva összeforralom.

Címkék: cékla, fél óra, kelkáposzta, krumpli, leves, tejföl

rakott karalábé

Amíg atomjaira szedik a régi konyhám, és egy sokkal praktikusabb és szebb bútort építenek be a helyére (örök hála anyósomnak, aki egy arany asszony, és ezt nem győzöm elégszer, minden fórumon hangozatni!), addig én a kényszerű főzés szünetben egy tál müzlin nyammogva a számítógép előtt posztokat írok. Azokról a nagyon finom és könnyen elékszíthető ételekről, amik nemrég készültek, de már elfogytak és nagyon-nagyon hiányoznak. Hogy is lehet élni főtt étel nélkül? Nehezen…

Elsőnek egy rakott karalábé, nem feltétlenül a klasszikus rizses változtban. Azt ugyanis a férjem azt gyűlöli. Bár mi a kisdeddel nagy rajongói vagyunk ennek a zöldségnek (sőt, igazság szerint nekem elég nehéz főzni belőle bármit is, mert többnyire nyersen megeszem…), kellett találnom egy formát, ami a ház urát is az elfogysztására ösztökéli, úgy tűnik sikerült. A ragu egy fehérboros, kakukkfüves fokhagymás alapon nyugszik, ehhez jön a kukoricadara, a tetejére pedig a sima tejföl egy kevés parmezánnal gazdagítva kerül.Könnyű, gyors, egyszerű, nagyon finom!

• kukoricadarás rakott karalábé parmezános tejföllel
• 3 főre, nagyjából 22×24 cm sütőtálba
• 35 dkg darált csirke (vagy pulyka) felsőcomb
• 1 vöröshagyma (10 dkg)
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 ek olívaolaj
• 2 ek vaj
• 1 dl száraz fehérbor
• 1 kis csokor kakukkfű
• só
• fekete bors
• 2 dl finom szemű kukoricadara
• 4 dl víz
• 3 karalábé (70 dkg)
• 30 dkg tejföl
• 1 marék parmezán (2 dkg)

Címkék: csirke, egytál, karalábé, kukoricadara, pulyka, tejföl

Tejfölös burgonyakrémleves füstölt lazaccal

Egy nagyon egyszerű, de nagyon finom leves következik, amit a füstölt lazac dob fel igazán. Bár a terveimben eredetileg kaporral szerepelt, sajnos novemberben nehéz friss kaprot szerezni, így snidlinggel készült el. Nos, nem rontott rajta. A zöldfűszerek persze tetszés szerint variálhatók, a kapor és a petrezselyemzöld is remekül illik hozzá.

• 4-6 főre
• 60 dkg burgonya (50 dkg tisztítva)
• 1 liter zöldség alaplé
• 1 kisebb fehérhagyma (6-7 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 dl tejföl
• 1/2 citrom
• 10-15 dkg füstölt lazac
• 1 nagy csokor friss snidling

A burgonyát meghámozom, felkockázom, majd a megtisztított, félbevágott hagymával és fokhagymával együtt egy edénybe teszem, sózom, felöntöm az alaplével és puhára főzöm a zöldségeket.

A tejfölhöz merek egy kevés forró levest, kikeverem, majd a forró levesbe öntöm állandó kavargatás mellett. Végül lehúzom a tűzről és botmixerrel pürésítem, citrom levével ízesítem (én nagyjából 2 evőkanálnyit tettem bele).

Tálalásnál felcsíkozott füstölt lazacra merem a levest, majd tejfölt és apróra vágott snidlinget szórok a tetejére.

zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.

Címkék: fél óra, hal, krumpli, leves, tejföl

Tejfölös zsömle

Néha előfordul, hogy elfogy a friss péksütemény, és ilyenkor jól tud jönni egy-két igen egyszerű recept. A fenti zsömle legnagyobb erénye szerintem, hogy igen könnyen és kevés hozzávalóból összeállítható, amikből többnyire mindig akad itthon. A tejföl savanyúsága egyfelől biztosítja a megfelő közeget az élesztőnek, másfelől elég zsiradék is van benne ahhoz, hogy puha, finom és egyáltalán nem száraz zsömle legyen a végeredmény. Mostanában ez a tészta igen nagy kedvenc lett itthon, akár lepények alapjának is megfelelő, de kiflinek, zsömlének is elkészíthető.

• 8 darab
• 25 dkg réteslist
• 20 dkg tejföl
• 10 gr friss élesztő
• 1 ek cukor
• 2 tk só

A lisztet elmorzsoljuk az élesztővel, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kidolgozzuk, rugalmas, közepesen kemény tésztává. Cipóvá formázzuk, majd a kelesztőtálat letakarjuk és langyos helyen duplájára kelesztjük a tésztát.

Átgyúrjuk, majd 8 részre osztjuk, mindegyikből kis gombócot formázunk és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. A tetejüket éles késsel keresztben mélyen bevágjuk, kelés közben kétszer lekenjük vízzel.

Fél órán át pihentetjük langyos helyen (vagy addig, amíg a zsömlék legalább a másfélszeresükre nőnek), majd előmelegített sütőben először 250 C fokon 10 percig, majd 200 C fokon 15 percig sütjük, amíg a tetejük aranyszínű lesz.

Rácsra szedve hűtjük ki.

Címkék: kelt tészta, tejföl

Fahéjas almás gofri mézes tejföl fagylalttal

Fagyi reggelire? Igen! Úgy tűnik, Férj álma végre valóra vált. Bár a fagyi itt most csak kísérő lett, de önmagában is megállja a helyét, akárcsak a gofri, amit a tejfölt vadul gyűlölő Csipi például juharsziruppal evett. Ez  a gofri először anyósom kívánságára készült, aki a kamrában árválkodó kanárisárga gofrisütőmet meglátva kedvenc almás kelt palacsintáját terveztette velem újra kockás formátumban, az idő rövidségére való tekinettel pedig még a kelt kitételtől is eltekintett.

Az almás gofri tésztája a Szakácsok könyvében található (egyébként igen kiválóan működő) tésztából lett átalakítva, a mézes tejföl fagylalt pedig szintén szerepelt már korábban a blogon, fahéj nélkül. Bár a vaj mennyisége miatt nem feltétlenül diétás darab, de ünnepi reggelikre vagy anyósok tiszteletére belefér.

• 8 darab
• 25 dkg réteslisz
• 12,5 dkg vaj
• 3 tojás
• 1 nagy alma (25 dkg)
• 2 ek nádcukor
• 1 dl tej
• 1 tk fahéj
• 1,5 tk sütőpor
• 1/2 tk szódabikarbóna
• fagyi:
• 5 dl tejföl
• 10 dkg méz
• 1 tk fahéj

A tejfölt kikeverem a mézzel, fahéjjal, kihűtöm a masszát, majd fagyigépben kifagyasztom.

A lisztet elkeverem  a sütőporral, szódabikarbónával, hozzáadom a tojásokat, tejet, az olvasztott, kihűtött vajat, a meghámozott, durvára reszelt almát, fahéjat, majd habverővel csomómentesre keverem. Sűrű, egyensúlytészta állagú tészta lesz az eredmény.

15 percig pihentetem a tésztát majd gofrisütőben kisütöm.

Címkék: alma, fagyi, fél óra, méz, reggeli, tejföl

Rebarbarás tejfölös pite akácvirággal

Tudom, hogy volt már tejespite akácvirággal, és valóban hasonló gondolatmenet (és recept) mentén született a rebarbarás változat is, de ez egyszerűen annyira finom! A savanykás rebarbarával kiegészítve egészen megváltozott a sütemény, és a lágy, krémes, remegős tészta helyett egy friss ízű, üdítően könnyű desszert lett belőle. Aztán lassan elfogynak majd az akácos receptek, bár egy-kettőt még tartogatok belőle a hétre, aztán jöhet a spárga!

A rebarbara akác- vagy bodzavirággal való párosítása egyébként nekem nagyon megtetszett, mivel szépen kiegészíti, és nem nyomja el a rebarbara ízét. Ez persze ízlés kérdése, én a rebarbarát süteményekben akár mindenféle fűszerezés nélkül is nagyon kedvelem, viszont virágok hiányában a pite készülhet egy kevés reszelt citromhéjjal, rózsavízzel vagy gyömbérrel kiegészítve is, ha a rebarbara íze önmagában túl egyszerűnek tűnik, hiszen ezek a fűszerek is remekül passzolnak hozzá.

• 2 egyszemélyes sütőformához (12 cm átmérőjű)
• 2 dl tejföl
• 1 dl tej
• 2 tojás
• 2+1 ek finomliszt (3 dkg+ 1,5 dkg)
• 4 ek nádcukor
• 20 dkg rebarbara
• 3 fürt akácvirág
• liszt és vaj a formákhoz
• porcukor

A rebarbarát megtisztítjuk, végeit levágjuk, a külső szálkás részét lehúzzuk, majd centis darabokra vágjuk. Az akácvirágokat lehúzzuk a szárukról és a rebarbarához keverjük. Megszórjuk egy evőkanálnyi liszttel és összeforgatjuk.

A tejfölt, tejet, tojásokat, cukrot és a maradék lisztet csomómentesre keverjük habverővel, összeforgatjuk a rebarbarával és az akácvirággal, majd kivajazott, kilisztezett sütőtálakba osztjuk szét a tésztát.

Előmelegített sütőben 160°C fokon 35 percig sütjük. A nagyobb pite formának öt perccel több idő kell.

Tálalás előtt porcukrot szitálunk rá.

Megjegyzés: akácvirág szezonon kívül készülhet anélkül is, illetve az akácvirág helyett készülhet bodzavirággal is.

Címkék: akácvirág, édes, rebarbara, tejföl

Mandulás mézes Spekulatius torta

Elöljáróban néhány szóval szeretném figyelmeztetni azokat, akik még valamilyen okból kifolyólag nem értesültek volna róla: a mai napon elkezdődött újra a SegítSüti licit! 27 gasztroblogger anyuka finomságai közül lehet válogatni, a befolyt összeggel pedig a budapesti I.sz. Gyermekklinikát és a szegedi kórház koraszülött osztályát támogatjuk. Kérek minden kedves érdeklődőt, látogasson el a SegítSüti honlapjára ahol megtudhatják a további részleteket.

Most jöhetne a műfelháborodás, hogy mennyire kiborultam, amikor szeptember elsején kipakolták az ÖSSZES karácsonyi édességet kedvenc német áruházláncomban, hogy jaj, hova tart a világ, szeptember elsején már karácsony… De nem így volt, hanem ehelyett visítva és ugrándozva elkezdtem a Spekulatius kekszes dobozokat a kosaramba hajigálni.

Nos a tiramisu klónok után elérkezett a keksztorták ideje is kedvenc Spekulatiusunkból, íme. Tíz perc aktív munkával. Nagyon finom.

• 18 centis kapcsos tortaformához
• 15 dkg Spekulatius keksz
• 7,5 dkg vaj
• 5 dl tejföl (lehet zsírszegény is)
• 10 dkg mascarpone
• 7,5 dkg méz
• 2 púpos tk zselatin ( 8 gr)
• 2 marék mandulaforgács
• 2 ek nádcukor
• 1 tk mézeskalács fűszerkeverék

A kekszet erős műanyag zacskóba teszem, majd egy masszív tárggyal (pl sodrófa) finom morzsásra töröm. A vajat felolvasztom, elkeverem a kekszporral, majd jó alaposan sütőpapírral bélelt aljú kapcsos tortaformába nyomkodom.

A mascarponet elkeverem a zselatinnal és a mézzel, majd addig melegítem kevergetve, amíg a zselatin teljesen fel nem oldódik. Ha ez megvan, hozzákeverem a tejfölt és a tortaalapra kanalazom.

Hűtőben legalább 3-4 órát, de inkább egy éjszakát pihen szeletelés előtt, amíg a krém megdermed.

A mandulát egy kisebb száraz serpenyőben kissé megpirítjuk, kiöntjük, majd a helyére megy a cukor és két evőkanálnyi víz. Amikor már a víz elpárolgott és a fortyogó cukor elkezd karamellizálódni, akkor visszaöntjük  mandulát és megszórjuk a mézeskalács fűszerkeverékkel. Egy-két gyors kavarás, majd sütőlemezre terítjük. Ha kihűlt, összemorzsoljuk (vagy sodrófával összetörjük) és a torta tetejére szórjuk tálalás előtt.

Címkék: édes, mandula, mascarpone, méz, tejföl

Fahéjas rumos szilvakrémleves tejfölhabbal

Hát mi lett a szilvából sütő nélkül? Leves.

Kézenfekvő. Meg finom. Rum, szilva, fahéj együtt, biztonsági játék. Bár kétségtelenül a legnagyobb élményt (mármint nekem, mert én akkorra már degeszre ettem magam a levessel) a tejfölhab jelentette. Na azt csak úgy magában is tudnám enni naphosszat. Ha nincs habszifon, semmi pánik, mert jó ez csak simán kikeverve és a leves tetejére kanalazva is. De azért habnak az igazi. Bár a képen ez nem látszik, mert nagyon okosan a még meleg levesre nyomtam a habot a fényképezés során, de az a szifonból kifújva is szépen tart, akár a tejszín, és nemcsak finom, de rendkívül dekoratív is a hatalmas fehér pamacs a mélybordó leves tetején. Egyszerűen gyönyörű. Már csak a látvány miatt is megéri. (és ígérem igyekszem mihamarabb produkálni egy megfelelően szemléletes, habos-babos csodaszép képet is a levesről)

Ápdételés megtörtént, most már szépen látszik a hab is. Plusz egy kép alulra csak a gyönyörű bordó levesről.

• 4-6 főre
• a leveshez:
• 1 kg szilva
• 7,5 dl víz
• 1 rúd fahéj (vagy 1 púpos tk őrölt)
• 2 dl sötét rum
• 5 dkg cukor
• 1 púpos ek étkezési keményítő ( 15 gr)
• a habhoz (ez 6-8 adag leveshez elegendő mennyiség):
• 2 dl tejföl
• 10 dkg mascarpone
• 3 ek cukor

A szilvát kimagozom és felteszem főni fél liter vízzel. Fedő alatt a forrástól számított 6-8 perc után már meg is fő a szilva. Ezután félreteszem hűlni.

Közben a rumot az 5 dkg cukorral sűrű sziruppá főzöm,  így a folyadék nagy része (és az alkohol teljes egésze) elpárolog a főzés során, nagyjából fél decinyi marad belőle. A sziruphoz adom a maradék vizet és az étkezési keményítőt, habverővel csomómentesre keverem, majd felfőzöm és besűrítem folyamatos kevergetés közben. Ezt hozzáöntöm a szilvához majd az egészet botmixerrel pürésítem (ha egész fahéjjal készült, azt előtte halásszuk ki  a szilva közül). A leves kész, még lehet bele tenni ízlés szerint cukrot, de azzal számoljunk, hogy a hab is édes lesz a tetején.

A tejfölt alaposan kikeverem a 3 evőkanálnyi cukorral és a mascarponeval, habszifonba öntöm és egy patronnal felhabosítom, majd behűtöm.

A kihűlt levest habbal a tetején tálalom.

Címkék: fél óra, leves, mascarpone, szilva, tejföl

Túrós palacsinta mazsolával, nem feltétlenül a megszokott módon

Azaz amerikanizálva, instant módon, túró és palacsinta 2 in 1. Illetve ha hozzászámoljuk a mazsolát is, akkor 3 in 1…

Nem azért, mert a ricottás palacsintára már ráuntunk volna. De ha azt mondom, hogy vidéken bizony nem áll hegyekben a ricotta a sarki boltban, sőt, néha egyáltalán nem is lehet kapni még a hiperekben sem, akkor szerintem ez sokaknak ismerősen hangzik. Ilyenkor nem lehet mást tenni, ki kell ötölni valamit a helyettesítésére.

Mondjuk a túrót.

Állagra hasonló lesz a végeredmény, viszont ízre egészen más élmény. De egyáltalán nem rosszabb!

Ha valaki most megbotránkozna a magyar konyha remekeinek ilyen formában való kiforgatásán, attól elnézést kérek, de nagy úr a szükség, ha elfogyott a ricotta, és egyéves porontyunk kanállal (hogy honnan szerezte?) csapkodja a lábunkat reggelit(= palacsintát) követelve.

Szóval a recept az ugyanaz maradt, mint a ricottás változatnál, egyszerűen azonos mennyiségű túróval helyettesítettem a ricottát, és került bele mazsola is, továbbá mivel a túró kevésbé édeskés, mint a ricotta, így egy picit több cukor került a tésztába.

Mellé mézzel és kevés citromlével kikevert tejfölt készítettem, mert nekem a tejfölös kencék a túrós palacsinta kötelező kiegészítői, de lehet itt is juharszirupot vagy mézzel kikevert joghurtot, gyümölcsszószt kínálni hozzá, mint a ricottás palacsintánál.

Még egy szót ejtenék az állagáról: én úgy szeretem a túrós sütiket, ételeket, ha a túró szemcsés marad benne, nekem így jobban tetszik. Ha valaki viszont a szemcséktől mentes változatot részesíti előnyben, az botmixerrel keverje át a tésztát (a mazsola hozzáadása előtt!), vagy öntse turmixgép kancsójába, így garantáltan sima tészta lesz a végeredmény. Jó megoldás lehet még a zsírszegény túró használata félzsíros helyett, az eleve nem darabos.

2-3 adag

250 gr túró

2 dl tej

10 dkg rétesliszt

3 tojás

3 dkg olvasztott vaj

2 ek nádcukor

1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)

1 citrom reszelt héja (vagy 1 kk szárított citromhéj)

1 tk sütőpor

1 nagy marék mazsola késsel durvára vágva (elhagyható)

tejföl, méz, citromlé ízlés szerint a tálaláshoz

A túróból, tojásból, tejből, sütőporral elkevert lisztből, cukrokból, vajból lehetőleg habverővel sűrű, csomómentes masszát keverünk, hozzákeverjük a mazsolát és a reszelt citromhéjat, majd félretesszük legalább 15 percre pihenni.

Mérsékelten forró teflon serpenyőbe további zsiradék hozzáadása nélkül evőkanálnyi adagokat halmozunk, majd mérsékelt lángon mindkét oldalukat világos aranyszínűre sütjük. A masszát egyengetni nem kell, magától szétterül, viszont az adagolásnál igyekezzünk úgy meríteni a tésztából, hogy minden palacsintába jusson mazsola.

A tejfölt kikeverem sok mézzel és kevés citromlével, és a palacsinták mellé tálalom.

Megjegyzés: Ekkora adag 2-3 embernek is elég. De én akkor is ennyit sütök, ha csak minimanóval ketten reggelizünk. A maradékot pedig kivajazott sütőtálba rétegzem, mindegyiket tejfölös kencével megkenve, majd a többi kencét ráöntöm a tetejére, vajat forgácsolok rá, és 200-220°C fokos sütőben megsütöm Férjnek este, ha hazajön.

Ilyenkor a tejfölös szószhoz (12% zsírtartalmú) tejfölből 1 dl, 1 tojás, 2 evőkanálnyi méz és 1-2 evőkanálnyi citromlé kell fejenként, habverővel simára kikeverve.

Megjegyzés: Ha van időnk egy kis extrához, mert mondjuk desszertnek készül, és nem reggelire, akkor a túrót botmixerrel pürésítsük hozzá (ez persze sovány túró használata esetén nem szükséges), a tojások fehérjét pedig csak a sütés előtt, kemény habbá verve forgassuk óvatosan a masszába. Így ducibb, de pillekönnyű palacsintákat kapunk.

Címkék: édes, palacsinta, tejföl, túró