Flat-Cat

Zselatin nélküli panna cotta zölden, matchaval és gyömbéres őszibarackos raguval

Az úgy volt, hogy Gabah elültette a bogarat a fülemben a múltkori panna cottájával, miszerint a panna cottát lehet zselatin nélkül is készíteni.(a zselatint egyébként nem gyűlölöm vadul, csak errefelé ritkán kapni a lapra szerelt fajtából, a por meg olyan kis kiszámíthatatlan)

Volt ott egy olasz link is, hogy így kell, de én ugye nem tudok olaszul. Azt még kibogarásztam, hogy miből mennyi, de azt már nem tudtam, hogy akkor hogyan is kell pontosan.

Ezt követően kiadtam a feladatot leendő sógornőmnek, hogy némi csokis sütis ellenszolgáltatás fejében ugyan fordítsa már le ezt nekem, de én körülbelül az ezeregyedik lehettem, aki ezzel fárasztotta. Közben Gabah is megígérte, hogy jön majd egy magyar nyelvű recept, de a legendás türelmem nagyjából eddig tartott.

Némi kutakodás során erre a receptre akadtam (majdnem az oldal alján van Giovanna Marson receptjeinél), és az az ötletem támadt, hogy addig is, amíg várakozom, ezt a receptet azért kipróbálom.

A matchas ízesítés/színezés nekem kézenfekvőnek tűnt (mivelhogy olyan szép zöld), de megdöbbenve tapasztaltam, hogy ez még a japán teák recepttárában nem szerepel, pedig határozottan rémlett, hogy ott olvastam róla. (igen, igen, különböző mértékű döbbenések vannak) Ez fura, mert eddig azt gondoltam, hogy az ottani szakáccsal(?) hasonlóan gondolkodunk, vagyis hogy csak kevés olyan étel, édesség létezik (szerintünk) amibe nem lehet tenni zöld teát.

Na mindegy, a sokkon túljutva főztem hozzá mélyhűtött őszibarackból némi gyömbéres ragut, mert most ennek van szezonja, meg mert az olyan jól illik hozzá.

Mindezt csak azért csináltam, hogy elüssem az időmet a nagy várakozásban, amíg valaki lefordítja nekem a másik receptet.

Egyébként igen jó lett. A sütési idővel és hőfokkal szerintem valami nem stimmel a receptben, így picit megszárad a teteje, de azért jó lett, jobb, mint a zselatinos.

Ja, és rémségesen egyszerű.

7 db szilikonos muffin sütőben mért adag, egyébként csak 4

2 dl tejszín

2 dl zsíros (3,6%) tej

5 dkg cukor

100 gr tojásfehérje (ez nálam 3 közepes tojásból került elő)

1 púpos tk matcha ( 4 gr)

a gyümölcsraguhoz:

500 gr őszibarack (fagyasztott is jó)

100 gr cukor

5 cm gyömbér

1 citrom leve és a felének a reszelt héja

A tejet, tejszínt, tojásfehérjét, cukrot és a matchat turmixgéppel/botmixerrel/sima robotgéppel összekeverem. Addig kever(tet)em, amíg a cukor feloldódik benne. Nem kell félni, nem lesz nagyon habos.

A keveréket egy tepsibe állított szilikonos muffin sütőbe öntöm, szűrőn keresztül, hogy még az a kevéske hab se menjen bele (de tényleg ne menjen bele a hab, különben egy vékony, keményebb réteg fog képződni belőle a tetején!) . Ennek hiányában jó bármilyen szuflé forma is, bébiételes üveg, vastagabb üvegpohár, de ebből nem fog szépen  kijönni a gőzölés után, viszont lehet benne is tálalni, úgy is csini.

A tepsiben lévő formákat körbeöntöm meleg vízzel, ezt célszerű már a sütőbe helyezett tepsivel elvégezni, úgy kevésbé balesetveszélyes tevékenység.

150°C fokon (gázsütőben) 50 perc, de ez az idő függ a formák nagyságától is. 4 szuflé formában legyen inkább 1 óra.

A kedves olasz hölgy szerint ne rémüljünk meg, ha ez még kissé folyékonynak tűnik, amikor kivesszük a sütőből, mert majd megszilárdul(?), ha kihűl. Ez valóban így van.

Hűtőben töltött néhány óra után kés pengéjével óvatosan meglazítottam végig a formák falánál a panna cottát, majd a forma forró vízbe való mártását követően egy alkalmas méretű tálcára borítottam. (a forró vizes móka lehet, hogy szükségtelen, de most én így csináltam, legfőképpen babonából)

Mellé járt a barackos ragu, ami alant következik.

A barackot még fagyosan meghámozom, nagyobb kockákra vágom. A cukorral, a citrom levével, reszelt héjával, és a meghámozott, négyfelé vágott gyömbérrel együtt fazékba teszem, majd felöntöm annyi vízzel, ami háromnegyed részéig ellepi a gyümölcsöt.

Nagy láng fölött addig főzöm, amíg a lé a barack körül szirupos sűrűségűvé nem válik.

Címkék: édes, matcha, őszibarack, tea

Pisztrángfilé aszalt sárgabarackos, zöld teás vargánya raguval, mandulás rizspogácsákkal

Nem terveztem a zöld teába pácolt szűzpecsenye után ilyen gyorsan az újabb kísérletet, ami a sencha húsokhoz való felhasználását illeti, de ma azzal indult a nap, hogy Férj hazajött és közölte, hogy a torkos csütörtökön (is) ügyelni fog, így nem tudunk elmenni a Divinusba, Debrecenbe.

Az országnak ezen a részén kevés olyan étterem akad, ahová egyáltalán érdemes betérni, de olyan, ahol a finom, igényesen elkészített házias ételeken kívül valami emeltebb szintű gasztronómiai élményben lehetne részünk, sokáig egyáltalán nem volt. Most van, elvileg a Divinus ilyen, legalábbis ezt mondják, de én hiszem, ha látom. De nem látom. Egyelőre nem.

Így hát a nagy felindultságot levezetendő, lett ez, hétköznap ebédre.

Az összeállítás ismét Beatbull ízkombinációja alapján történt, ezúttal pisztráng került mellé, mert hihetetlen módon pont akkor érkezett belőle friss a Metroba, amikor bevásárolni voltunk ott Ponttyal. (cserébe most nem volt egy deka kacsa sem)

A halat most különösebben nem fűszereztem, a tetejére halmozott ragu miatt. Meg a friss, jó minőségű halat amúgy sem szoktam, mert a hús íze annyira finom, hogy szerintem nincs is rá szükség (legalábbis nekem). Lehet hozzá bőrös filét is használni, azt sütni is könnyebb, de én most csak ilyet kaptam.

A ragu ízre jól sikerült, de nekem zavaróak voltak benne a sárgabarack nagyobb darabkái, állagra igencsak disszonáns voltak a gombával. Ha egyszerre nagyobb falat került a villára, sok gombával és kevés barackkal, az ízre kiváló, de egy-egy aszalt barack darabka önmagában elfogyasztva kicsit kilógott az összképből. Ez persze orvosolható hiba, a barackot nagyon finomra kell hozzá aprítani késsel. Majd legközelebb. De ezt a részt a receptben már javítva írom. Egyébként ismét a sencha-matcha keverékemet használtam hozzá, és  remekül illett a raguba.

A mandulás rizspogácsák viszont annyira finomak lettek, hogy simán verték az ebéd többi részét. Nem azért, mert nem volt  nagyon finom a hal, vagy a ragu, hanem mert a mi tejcsokira szokott, második gyermekkorát élő ízlésünkhöz tökéletesen passzolt! (és akkor mit sírok itt, hogy a Divinusba szeretnék menni, amikor forró kakaó és vaníliás tejbegríz itthon is akad…)

Szerintem egy szép, harmonikus étel kerekedett ki belőle, legalábbis én nagyon meg voltam vele elégedve. És Férj is.

2 adag

2 pisztrángfilé (2×20 dkg)

2-2 ek olívaolaj és vaj

a raguhoz

10 dkg vargánya

1 salotta (~ 2-3 dkg)

2 szem aszalt sárgabarack (~1 dkg)

0,5 dl száraz fehérbor (könnyű, gyümölcsös)

1-1 dkg olívaolaj és vaj

1 kk sencha Asagiri

a rizspogácsához

10 dkg rizottóhoz való rizs

2 ek vaj

finomra őrölt, blansírozott mandula a panírozáshoz

olívaolaj a sütéshez

A rizst átpirítom a két evőkanálnyi vajon, majd felöntöm 4 dl vízzel, és fedő alatt 10 percig főzöm. Ezt követően lehúzom a tűzről, és meleg helyen, a fedő alatt hagyom pihenni, amíg a rizs meg nem puhul és az összes vizet magába nem szívja. 20 perc után érdemes ránézni, ha van még alatta víz, akkor kis lángon, sűrűn kavargatva azt el kell főzni alóla. Nem baj, ha összeáll, jelen esetben a csomós, összetapadt rizs elérése a cél.

A rizsből 1 cm lapos, 3-4 cm átmérőjű pogácsákat gyúrok, és félreteszem, amíg teljesen ki nem hűl.

A hideg pogácsákat őrölt mandulába hempergetem.

Egy teflon serpenyőben kevés olívaolajt hevítek, majd a pogácsákat közepes lángon mindkét oldalukon aranyszínűre sütöm. Az átfordítás előtt néhány csepp olívaolajjal locsoljuk meg a pogácsák tetejét, és két spatulával, óvatosan fordítsuk át a korongokat, így nem fognak megnyomódni.

Közben a raguhoz a salottát nagyon apróra felkockázom, a gombát fél centis kockákra aprítom, az aszalt sárgabarackot pedig késsel igen finomra vagdosom (majdhogynem püré állagúra). A teát mozsárban porrá őrölöm.

1 evőkanálnyi olívaolajon üvegesedésig sütöm a hagymát, majd hozzáadom a gombát, és addig sütöm, amíg az kis színt nem kap. Hozzáadom az aszalt sáragabarackot, felöntöm a borral, azt elforralom alóla, majd felöntöm 1 dl vízzel. Ha a folyadék fele elpárolgott alóla, hozzáadom a vajat, átkeverem, majd lehúzom a tűzről. A porrá őrölt teát csak ezután adom hozzá, ismét átkeverem, majd félreteszem a ragut.

A felhevített olívaolajhoz adom a vajat, majd az előzetesen már besózott pisztrángfilét mindkét oldalán 2-2 percig sütöm benne. Az átfordításnál itt is óvatosnak kell lenni, szét ne essen a filé.

Tálalásnál a filére halmozom a ragut és mellé rizspogácsákat adok.

Címkék: aszalt gyümölcs, gomba, hal, köret, tea, vargánya

Zöld teában pácolt sertésszűz, aszalt sárgabarackos, zöldspárgás rizottóval

Na, akkor ez most megint nem egy látogatottságnövelő bejegyzés.

A hozzávalók többsége drága és/vagy beszerezhetetlen, nincs készen öt perc alatt, az íze meg távol áll a hagyományostól. De néha ilyen is kell. Minimanó pörkölt-tészta-krumpli diétája után pedig egyenesen felüdítő nekem “rendes” ételt is készíteni. Na meg enni!

A zöld teába pácolt hús ötlete már régóta foglalkoztat, a sertésszüzet pedig azért választottam hozzá, mert ehhez a teához szerintem remekül passzol az íze.

A zöld tea egy sencha-matcha keverék, amit egy sárospataki teaházban vettem, és csodálatos sárgabarack aromája van megfelelő elkészítés után. Innen kézenfekvő volt az aszalt sárgabarackkal való párosítás, ami nem újdonság, hiszen Beatbull számos receptjében szerepel. A sárgabarack ízét ismét az abból készült pálinkával tettem még hangsúlyosabbá.

Köretként a Beatbull által használt gomba és a spárga között vaciláltam, végül mindkettő belekerült a rizottóba, ami szerintem helyes döntés volt.

Nekünk ma ez jutott, étterem helyett.

2 adag

a húshoz:

1 sertésszűz (~ 45 dkg)

1 púpos ek Sencha Asagiri tea

3 ek mogyoróolaj

2 ek koriandermag

mogyoróolaj a sütéshez

a rizottóhoz:

1 dl rizottóhoz való rizs

5 dkg sárgabarack

10 dkg zsenge zöldspárga

1 pici, édes vöröshagyma (~ 2-3 dkg, piknik hagyma néven fut, de ha van, a salotta jobb helyette)

1 gerezd fokhagyma

0,5 dl száraz vermut

0,2 dl sárgabarack pálinka

1 púpos tk szárított, porrá őrölt vargánya

1 ek mogyoróolaj

1 ek vaj

A húst lehártyázom, megtisztítom.

A teát és a koriandert mozsárban porrá őrölöm, majd a mogyoróolajjal elkeverve alaposan a húsba dörzsölöm. Folpackba csavarva megy a hűtőbe legalább 12 órára.

Másnap a húst sütés előtt legalább fél órával kiveszem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletű legyen, mire a serpenyőbe kerül.

A rizottóhoz nagyon finomra aprítom a hagymát, fokhagymát, a spárgát fél centis darabokra vágom, a sárgabarackot szintén apró, 3-4 mm kockákra vagdosom.

A húst sóval bedörzsölöm, majd kevés mogyoróolajban forró serpenyőben minden oldalán 1-2 percig sütöm, inkább csak azért, hogy átmelegedjen, most nem a színes kéreg képzése a cél. Ezúttal lehetőleg teflon serpenyőt használjunk, mert abban nem válik le a húsról a fűszeres kéreg.

A szűzpecsenyét sütőtálba teszem, majd (gázsütőben) 160°C fokon 35 perc alatt készre sütöm.

Közben elkészítem a rizottót.

Abban a serpenyőben, amiben a hús sült (nem kell elmosni, szükség van a hús pörzsanyagaira!), egy evőkanálnyi mogyoróolajban megfonnyasztom a hagymát. Hozzáadom a rizst, átpirítom, hozzáadom a fokhagymát, majd felöntöm a pálinkával és a vermuttal. Addig főzöm nagy lángon, kevergetve, amíg az összes folyadék elpárolog a serpenyőből/ a rizs azt magába szívja.

Hozzáadom az aszalt sárgabarackot, a vargányaport, sózom, majd kis lángon főzve, gyakori kevergetés mellett elkezdem felöntögetni mindig egy kevés vízzel, épp csak annyival, amit a rizs felvesz.

Az időközben elkészült húst kiveszem a sütőből és félreteszem pihenni legalább 10 percre. Az alatta felgyűlő húslét pedig beleöntögetem a rizottóba, ez a koncentrált ízű lé helyettesíti itt az alaplevet. (ez a művelet kb a rizottó főzésének félidejére esik, így a húslé még épp időben kerül majd a rizshez)

A spárga csak akkor kerül a rizottóba, amikor a rizs már majdnem teljesen megpuhult, ennek 5-6 perc elegendő ahhoz, hogy kissé megpuhuljon, összemelegedjen a rizottóval, de szét ne főjön, roppanós maradjon.

Végül, ha a rizs megpuhult, de a rizottó még krémes, hozzáadom a vajat és átkeverem.

A húsból ujjnyi vastag szeleteket vágok, és egy adag rizottó mellé fektetve tálalom.

Megjegyzés: Ilyen mennyiségben a zöld teának jelentős élénkítő hatása van, így késői vacsorának nem célszerű ezt az ételt tálalni. Már ha ez egyáltalán valakiben felmerül…

Címkék: aszalt gyümölcs, rizs, sertés, sertésszűz, spárga, tea

Trüffelek fehér csokoládéból: málnás-mentás, kamillás-mézes, zöld teás-joghurtos és tiramisus

Éjfél után azért még beindult a bonbongyár, de idő hiányában csak trüffeleket készítettem. A fehér csokisok most letudva, holnap talán az étcsokisok is meglesznek. Aztán ha a karácsonymanó úgy rendezi, lesz még érkezésem a kicsit időigényesebb bonbonokra, szaloncukrokra is. Majd. A jövőhéten, talán.

Az ízesítések, hát, a tiramisus változaton kívül nem annyira hagyományosak, de a bazsalikomos fehér csoki trüffel átütő sikere óta felbátorodtam. De milyen jól tettem! Megint a hendikeppel induló lett a győztes: a kamillás, mézes változathoz nem sok reményt fűztem, de az lett a legjobb. A fehér csoki a menta és a málna mellé is kiváló választás, nem ez az első (és nem is az utolsó) alakalom, hogy ebben a kombinációban szerepelnek nálam egy édességben. A matcha és a joghurt szintén jól illenek egymáshoz, ezt a párosítást még a Carpe Diem teázó tulajdonosa javasolta nekem az első adag matcha beszerzésekor, és az ízeket a fehér csoki itt is szépen lekerekítette. A tiramisut meg nem ragoznám, azt úgyis mindenki ismeri.

A trüffel készítésében az a legszebb (azon a részen kívül, amikor megeszem), hogy egészen kevés munka árán is ámulatba tudjuk ejteni a családunkat, barátainkat. A fehér csoki felolvasztása ugyan kis gyakorlatot igényel, de vízgőz felett végezve ez is viszonylag biztonságosan megy, szóval kezdő konyhatündérek is bátran nekiláthatnak.

A hempergetés után a megformázott trüffelek “formában tartásában”, amíg ismét teljesen meg nem szilárdulnak a hűtőben, remek szolgálatot tehet néhány Toffifees dobozból származó műanyag tartó, én erre tegnap jöttem rá és ez volt számomra a hét felfedezése. Már ha valakinél akad ilyesmi. Nálam sajnos halmokban áll…

A hempergetéshez használt porcukrot vagy kakaót szitáljuk át feltétlenül, különben kis csomók lesznek a trüffelek felszínén és ez nem túl szép látvány.

Az elkészítéshez az ALDI 20 dkg-os kiszerelésű, Choceur elnevezésű csokiját használtam.

Most ennyi okosság jutott az eszembe. Jönnek a receptek.

Kamillás, mézes

~25 db

25 dkg fehér csoki, 6 dkg tejszín, 3 dkg vaj, 1 púpos ek kamilla (vagy 1 filter), 2 ek méz

porcukor a hempergetéshez

A tejszínt a mozsárban nagyjából eldörzsölt kamillával összemelegítem, de nem forralom fel, hozzáadom a mézet, majd 15 percig állni hagyom.

Leszűröm és hozzáadom az apróra tördelt fehér csokit és a vajat. Vízgőz fölött összemelegítem, csak annyira, hogy a csoki megpuhuljon és alaposan el tudjam keverni a tejszínnel. Ez 30°C fok körül már megvan, szóval nem kell túlságosan felmelegíteni. Én persze nem vízgőz fölött csinálom, mert türelmetlen vagyok, hanem egy vastag aljú, teflon edényben nagyon kis láng fölött. De a vízgőz biztonságosabb, mert a fehér csoki hamar darabossá válik.

A keveréket a hűtőbe teszem, amíg megdermed. Ez kb másfél óra. Ha már jól formázható, 2 cm átmérőjű golyókat gyúrok belőle, és porcukorban meghempergetem.

A kész trüffeleket hűtőben tárolom.

Málnás, mentás

~25 db

20 dkg málna (mirelit), 1 tk szárított menta (esetleg teafilterből), 3 ek cukor

25 dkg fehér csoki, 2 dkg tejszín, 3 dkg vaj

porcukor a hempergetéshez

A málnát a cukorral és a mentával felfőzöm, majd miután jól besűrűsödött, szűrőn áttöröm.

A csokit apróra tördelem és a tejszínnel és a vajjal vízgőz/kis láng fölött összeolvasztom, mint fentebb már leírtam.

A málnapüréből 5 dkg-ot a fehér csokis keverékhez adok, alaposan elkeverem, majd mehet a hűtőbe dermedni ez is.

Miután jól formázhatóra hűlt, 2 cm golyókat gyurmázok belőle és porcukorba hempergetem.

Hűtőben tárolom.

Matchas, joghurtos

~25 db

25 dkg fehér csoki, 2 dkg tejszín, 3 dkg vaj, 5 dkg lecsepegtetett natúr, zsíros joghurt, 2 tk matcha (vagy zöld tea)

porcukor a hempergetéshez

A tejszínt a matchaval vagy a mozsárban finom porrá őrölt zöld teával csomómentesre keverem, hozzáadom az apró darabokra tördelt fehér csokit, a vajat és vízgőz felett összeolvasztom.

Hozzákeverem a joghurtot is és mehet a hűtőbe dermedni ez is.

Ha formázhatóra hűl, 2 cm gombócokat gyurmázok belőle, majd porcukorba hempergetem.

Hűtőben tárolom.

Tiramisus

~35 db

25 dkg fehér csoki, 6 dkg tejszín, 3 dkg vaj

5 db (~ 5 dkg) babapiskóta, 5 dkg mascarpone, 1 tk rum, 2 tk instant kávé

kakaó (holland) a hempergetéshez

A babapiskótát finom porrá morzsolom, én csak kézzel szoktam, ez nem igényel különösebb eszközös felszereltséget. A kávét mozsárban szintén finom porrá őrölöm, majd a piskóta morzsájához keverem. Meglocsolom a rummal, hozzáadom a mascarponet és összekeverem.

Az apróra tördelt fehér csokit a tejszínnel, vajjal vízgőz/kis láng fölött megolvasztom, majd hozzákeverem a mascarpones keveréket.

Megy a hűtőbe dermedni ez is.

Ha kihűlt, 2 cm gombócokat formázok belőle és kakaóporba hempergetem.

Hűtőben tárolom.

Megjegyzés: Ennél a receptnél a Lidlben kapható, meglehetősen szilárd mascaropnet használtam. Folyósabb állagú mascarponeból(pl ALDIs) kevesebb is elég lehet.

Címkék: ajándék, fehér csoki, kávé, málna, matcha, méz, tea

Zöld teás, kókuszos muffin (vagy sütemény)

Ha valaki olvasta már a receptjeimet, arra ez az ízkombináció igazán nem fog az újdonság erejével hatni. Csak idő kérdése volt, hogy felbukkan muffin formájában is (ami valójában szintén egy kevert tészta, muffin formában kisütve, mint az összes többi muffin receptem. Mert én ezt csak így szeretem.)

A matcha nem obligát alkotórésze, lehet egy jobb minőségű, tetszés szerinti zöld teával is készíteni, ha azt mozsárban vagy kávédarálóban előtte porrá őröljük, bár akkor a színhatás kevésbé lesz intenzív. Az íze is más lesz természetesen, de úgy is finom, a matcha beszerzése előtt én is jázmin virágos zöld teát használtam sütéshez.

A tészta kókusztejjel készült, ezt korábban még nem próbáltam, de jelentem, nagyon bevált! Szintén nem száraz, finom, puha, ízletes sütemény született.

Az ízesítésre használt narancsvirágvíz és a kandírozott gyömbér opcionális, én tettem bele, mert volt itthon, jól állt a sütinek, de szerintem el is hagyható. Mert ez a tészta tényleg annyira finom ezek nélkül is.

24 db mini muffin (vagy 12 db normál méretű)

20 dkg rétesliszt, 10 dkg kókuszreszelék (ha lehet, nem annyira finomra reszelt),

4 tojás, 330 ml kókusztej, 12-15 dkg (nád)cukor,

1 narancs leve (~1 dl), 1 ek narancsvirágvíz (elhagyható), 1 tk sütőpor,

1 púpos ek (10 gr) matcha vagy egyéb zöld tea, porrá őrölve

4-6 ek apróra vágott kandírozott gyömbér(elhagyható)

Ismét egy keverőtál és egy habverő kell csak hozzá. Az összes hozzávalót a tálba öntjük és habverővel jó alaposan kikeverjük a masszát. Ez nem az az amerikai típusú muffin tészta, jó alaposan ki kell dolgozni, nem maradhat benne egyik anyag eloszlása sem egyenetlen. Nekem 12 dkg cukor elég volt bele, így csak nagyon szolidan édes, de ha igazi, édes süteményt szeretnénk, menjen bele több cukor.

Szilikonos muffin formába vagy papírkapszlikkal bélelt hagyományos muffin sütő mélyedéseibe adagolom a tésztát.

180°C fokon a mini muffinok 35 percig sültek. A normál méretűeknek kb 10 perccel több idő szükséges, de a biztonság kedvéért végezzünk tűpróbát.

Rácsra szedegetve hűtöttem ki.

Címkék: édes, gyors&könnyű, kókusz, kókusztej, matcha, muffin, narancs, tea, tejmentes

Zöld tea krém karamellel, azaz a majdnem creme brulee matchaval

Milyen dolog már az igazán, hogy a karamellizáló pisztoly, amiért annyit hisztiztem, és amivel Férj megbízásából megleptem magam szülinapomra,  már egy hete itthon van és mégis, semmi égetett cukros, vagy égetett akármis poszt nem született.  Na nem, azért annyira nem súlyos a helyzet, használni használtam, mondhatni napi rendszerességgel, csak olyat nem készítettem, ami megérte volna a fényképezést.  (ez persze azért mindenképpen biztató, ha úgy nézzük)

Legtöbbször azért persze a “creme brulee” krém készült, de a cukrászfáklyám blogon való debütálásához egy kicsit különlegesebb dolgot terveztem. Méghozzá ezt a Cointreaus, matchas krémet itt.

3 adag

1 egész tojás+ 2 tojás sárgája, 1 dl tejszín, 2 dl zsíros tej, 1 csapott ek étkezési (kukorica) keményítő ( 1 dkg), 3-4 ek cukor

1 púpos tk matcha, 2 cl Cointreau

3 tk cukor

A krém elkészítése némi gyakorlatot és óvatosságot igényel, de azért nem túl bonyolult. Kevés tejjel, habverővel csomómentesre keverem a matchat és a keményítőt. Hozzáadom a tojások sárgáját, az egész tojást, a maradék tejet és a tejszínt is. Habverővel alaposan kikeverem.

Kis láng fölött (ha már rutinosabbak vagyunk, lehet nagyobb is az a láng) habverővel addig kevergetem-verem folyamatosan, megállás nélkül (tényleg), amíg be nem sűrűsödik. A lángról lehúzva megy hozzá a cukor és még néhány percig kevergetni kell, hiszen a meleg tojásos massza tovább fő.

Ha kissé kihűlt, megy hozzá a Cointreau, majd tálkákba adagolom és irány a hűtő.

2-3 óra múlva már eléggé lehűl, mehet rá a karamell réteg is. Ehhez egy-egy teáskanálnyi cukrot egyenletes vékony rétegben eloszlatok a krém tetején, majd a pisztollyal azt karamellizálom.

Persze az egész karamellizálós történet el is hagyható. Bár igen jól áll neki, azért a  krém anélkül is nagyon finom.

De akkor a mulatság hol marad.

Címkék: édes, karamell, matcha, pohárkrém, tea

Kókusztejes matcha sherbet fehér csokoládéval, aszalt sárgabarackkal

Na, csak nem bírtam megállni…

Ez a kép már itt hever napok óta, mert nem ez a TÖKÉLETES matcha fagyi. (mert nem selymesen lágy fagyi, “csak” szorbet. Vagyis inkább sherbet…)Ez csak egy a sok közül. A sok, amúgy nagyon finom közül…

A történet lényege, hogy amikor hazahoztam a matchát, akkor úgy döntöttem, hogy márpedig én tisztán kókusztejből fogok főzött fagyit készíteni. Merthogy Ponty Úr, és az ő allergén-mentes táplálása. (néha azért elcsábulok a tejjel, de igyekszem minimalizálni a nyers tej-fogyasztásomat)

Hát most jött el az ideje, hogy ezt  kezdem feladni. Volt itt mindenféle, finomabbnál finomabb fagyi- a baltával szeletelhető fajtából. Meg olyan is, ami kiváló volt jégkásának, de fagyinak nevezni azért kissé túlzás lett volna. A nagy konyhai ámokfutás kísérletezés végét pedig ezzel ünnepeltem meg. Állagát tekintve olyan, mint a szorbet (biztonsági játék volt), ízét tekintve pedig csodálatos.

A matcha fagyi pedig végül mégis főzött tejes alappal fog elkészülni, ahogy az Sajtkukacéknál, vagy a japán teák oldalán is megtalálható. Majd egyszer.

500 ml massza/fél adag fagyi

2 dl kókusztej, 2 dl 3,5 % joghurt, 1 púpos kk matcha, 2-3 ek nádcukor, 4-5 puha aszalt sárgabarack, 3 dkg fehércsoki szilánkokra vágva

A kókusztejet turmixgépben összekeverem a joghurttal, nádcukorral, és a matchával. Teljesen homogénnek kell lennie, ne maradjanak kis, zöld bogyók a teából. Fagyigépbe öntöm. Amikor már sűrűsödni kezd, megy hozzá a késsel szilánkosra vagdalt fehércsoki, és a 2-3 mm kockákra vágott aszalt sárgabarack is. (bár az is megfordult a fejemben, hogy összelangyosítom a csokit a kókusztejjel, csak annyira, hogy ne olvadjon meg teljesen… de azt majd legközelebb)

Címkék: aszalt gyümölcs, édes, fehér csoki, joghurt, kókusztej, matcha, szorbet, tea

Kekszekről megint: cheddaros-cayenne borsos és kókuszos-zöld teás

Pedig már két hete megvan a matcha… Igen, a matcha, amiről annyit (s)írtam.

Köszönet érte ismét Ponty Úrnak, aki kozmopolitává avanzsálta magát, így gasztronómiai (beszerző) körútjaim immáron lehetővé váltak. Na nem túl messzire mentünk egyelőre, csak Debrecenbe, ahol a Carpe Diem teázóban a kisded személyes varázsának köszönhetően kimértek nekem 50 gr matcha nárcisz teát, és nem kellett megvennem az egész dobozt hozzá. Igaz, “csak” suisen, vagyis ez a gyengébb minőségű, de sütéshez-főzéshez használható matcha, nem wakatake, de én már ezzel is elégedett vagyok (egyelőre).

A  matcha csodás zöld színét egyébként annak köszönheti, hogy a tearügyeket két hét leárnyékolás után, frissen a rügyezés után szedik le, és minden egyéb fakszni ( a senchakhoz használt többszöri gőzölés-sodrás-szárítás) nélkül megszárítják, majd a levelek erezetét és a szárát eltávolítják, és csak a fennmaradó, válogatott levéldarabokat (tencha) őrlik porrá (matcha). Azaz ez a szín tiszta klorofill, semmi mesterséges színezék. Az íze ennek a fajtának (nárcisz suisen) pedig engem leginkább a csalánteára emlékeztet. Ez ugye, nem túl jó, de a magasabb kategóriájú matchák között akad könnyed, olykor virágos, nagyon kellemes ízű tea is bőséggel.

Ha sikerül esetleg ilyet szereznünk, ügyeljünk a tárolására, légmentesen záródó fémdobozban tartsuk, lehetőleg a hűtőben. Így akár két évig is eltartható jelentősebb minőségromlás nélkül. (igaz, hogy nekem már a fele elfogyott két hét alatt… )

Ez a fajta matcha tea készítésére nem alkalmas, íze ahhoz túlságosan erős.

Így aztán kellett vennem egy matcha-sencha keveréket (melynek csodás illata, és sárgabarack utóíze van!), és egy virágos aromájú senchát is, hogy legyen mit kortyolgatni otthon. Ha már ott jártam…

A fent említettekből pedig az következik, hogy két hete úszik a konyhám a zöldben. Készült belőle turmix, kókusztejes tejberizs, szorbet, szinte mindenbe raktam belőle. És rendkívüli aktivitásom is ennek köszönhető, lévén a matcha élénkítő hatása jelentős!

De eddig semmi olyasmi, amit posztolhattam volna, mert azért egy turmixot mégsem… (vagy mégis?)

Szóval az első keksz a kókuszos-matchás.

3 tepsihez

50 gr kókuszreszelék, 100 gr rétesliszt, 100 gr simaliszt, 125 gr puha vaj, 100 gr cukor, 2 tk matcha por, 1 tk őrölt gyömbér (vagy 1 ek-nyi frissen reszelt), 1 tojás, 1 csipet sütőpor

A hozzávalókat alaposan összegyúrjuk, mogyorónyi (1 cm) gombócokat formálunk belőle, és sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük. Nem kell egymástól messzire, nem fog jelentősen megnőni. Villával lelapítjuk a golyókat, és 180°C fokon 13 percig sül.

Azért itt majdnem kísértésbe estem, hogy kinyújtsam a tésztát, és sütiszaggatóval essek neki… De Ponty Úr szerencsére felébredt, és meggátolt a konyha további amortizálásában.

Ha valakinek affinitása lenne ilyesmire, az pihentesse előtte fél óráig a hűtőben a tésztát.

A második keksz pedig cheddaros. Sós, mert Férj azt kért. És a rövid magyarázat a kekszdömpingre: Férj megkért, hogy függesszem fel a kenyérsütést egy időre, mert ha van itthon házi sütésű, akkor azt megeszi. Mindet. A mérleg pedig kegyetlen, nem tud hazudni…  A reggeli kávéjához viszont kell egy pár szem ropogtatni való, így most ismét a keksz-korszakunkat éljük.

A cheddar pedig helyettesíthető ementálival, vagy bármilyen más, kemény sajttal, a cayenne bors meg akár piros fűszerpaprikával. És a mogyoró is csak a készlet-racionalizálás miatt került bele, lehet földimogyoróval, vagy dióval is.

3 tepsihez

50 gr finomra darált mogyoró, 50 gr kukoricaliszt, 150 gr simaliszt, 125 gr puha vaj, 30 gr cukor, 1 tk só, 1 tk őrölt cayenne bors, 1 tojás, 50 gr finomra reszelt, extra érett cheddar, csipet sütőpor

A hozzávalókat alaposan összegyúrjuk, és mogyorónyi gombócokat formálunk a tésztából, amiket sütőpapírral bélelt tepsire ültetünk, egymástól nem túl távol. Villával ellapítjuk a tetejüket. 180°C fok, 17 perc, amíg az alja enyhe színt kap. Megégetni nem szabad, mert keserű lesz a cayenne bors miatt!

Sütis dobozban órákig eláll…

Címkék: édes, keksz, kókusz, kukoricaliszt, matcha, mogyoró, sajt, sós, tea

5 év, és zöld teás palacsinta torta aszalt sárgabarackos-étcsokoládés krémmel töltve

Ma van Férjjel az 5. házassági évfordulónk.

Ezt nem ragoznám sokáig. A házasságunk minden évvel egyre szebb és jobb lesz. A kezdeti nehézségeket pedig már jótékonyan megszépítette az idő. Férj csodálatos ember, és én benne tényleg megtaláltam azt, akivel le szeretném élni az egész életem, azt, aki a másik felem. Nehézségek persze továbbra is vannak, bár ezek már nem belülről, belőlünk  fakadnak, csak mindig hoz rossz, vagy éppen merőben különös dolgokat az élet. De vele, érte megéri minden egyes perc küzdelem.

És Ponty Úr érkezése óta pedig minden, ami a kerítésünkön kívül történik, olyan nevetségesnek tűnik, annyira jelentéktelen. Mert minden, ami számít, idebent van…

Jó, elég érzelgős voltam, vissza a főzéshez!

Az első étel, amit Férjnek készítettem, egy palacsintatorta volt. Egy ültő helyében megette… Így stílusosan a nagy napra ismét ezzel készültem, bár kicsit megváltoztatott formában. Inspiráció ismét Beatbulltól- a sárgabarack-zöld tea (és palacsinta) kombinációt nála láttam meg először (bár gyanítom, hogy ő nem pont így képzelte! ) illetve innen.

Biztonsági desszert lett volna ez, úgy képzeltem, hogy el tudunk menni étterembe vacsorázni, és nekem csak ezzel kell készülnöm, de sajnos, ismét közbejött a munka, így a teljes menüt én prezentálom majd, bár Férj szerintem ennek (nem is annyira) titkon örül!

A palacsinta

200 ml kókusztej, 2 tojás, 12 dkg simaliszt, 20 gr semleges ízű olaj (napraforgó, földimogyoró), 1 ek zöld tea (jázminvirággal), 1 ek nádcukor, csipet só (szódavíz, ha szükséges)

A krém

200 ml kókusztej, 15 dkg 70% étcsokoládé, 1 csapott tk holland kakaópor, 1 bő marék aszalt sárgabarack, nádcukor ízlés szerint

kakaópor a szóráshoz (holland)

Elöljáróban annyit, hogy tartom magam ahhoz, hogy wakatake matcha tea lenne hozzá az igazi. De a 39000 Ft ára, akkor is, ha egy kiló, engem kissé visszatart a vásárlástól. Arról nem is szólva, hogy nincs előttem, amint elhasználok sütéshez-főzéshez 1 kg matchat. És valamiért ennél kisebb kiszerelésben nem találtam a neten. Mindegy. Majd. Addig is Twinings jázmintea, mert ez a legjobb, amit Nyíregyházán be tudok szerezni. A színe egyáltalán nem intenzív, de a kókusztej vizesebb közegében legalább az íze jobban előjön.

A teát mozsárban finom porrá őrölöm. A palacsinta többi hozzávalójával együtt homogén masszává keverem ki, és ha szükséges, annyi szódavizet adok hozzá, hogy híg, palacsintatészta sűrűségű legyen. Fél óra pihentetés után zsiradék nélkül, teflon serpenyőben vékony palacsintákat sütök belőle.

A krémhez a durvára tört csokit összemelegítem a kókusztejjel, összeolvasztom, habverővel elkeverem benne a kakaót, ízlés szerinti mennyiségű nádcukrot teszek bele (nem kell túl sok, nehogy elnyomja a tea és a csokoládé ízét), majd a nagyon apróra felkockázott sárgabarackot is hozzáadom. Lehet frissel is készíteni, úgy talán finomabb is lehet, de azt, ami itthon volt,  én tegnap megettem. Az összeállítás előtt hűtőben teszem, hogy kissé megdermedjen.

Összeállításnál a palacsintákat, ha kell egyforma alakúra és méretűre vágom, majd rétegenként megkenem vékonyan a csokoládés masszával. Legfelülre is kerül a csokiból (barack darabok nélkül), majd az egészre kakaóport szitálok.

Tálalás előtt hűtőben pihentetem legalább fél órán át.

Címkék: aszalt gyümölcs, édes, étcsoki, kókusztej, palacsinta, tea, tejmentes

Zöldteás gyömbérparfé mentás őszibarackkal

Az történt, hogy hazavittem egy hadseregnek elegendő tejszínt, és otthon konstatáltam, hogy 2 napig szavatos még. Így aztán, mivel a férjem menedzselte kisdedünket, nekiálltam parfét készíteni ipari mennyiségben. Íme, az első.

4-6 adag

2 dl tejszín, 1 tk porrá őrölt zöld tea (matcha porból gondoltam volna, de hát kicsiny városunkban ezt még hírből sem ismerik), 1 ek reszelt gyömbér, 1 ek citromfű, 2 ek nádcukor, 2 tojás fehérje

300 gr őszibarack, 3 ek nádcukor, 1 citrom leve, 10 levél menta

A zöld teát 2 ek forróvízzel elkeverem, a tejszínhez adom. Megy hozzá a gyömbér és citromfű is, felforralom, cukrozom, majd egy órán át pihentetem. Leszűröm, kihűtöm, megpróbálom felhabosítani. Beleforgatom óvatosan a kemény habbá vert tojásfehérjét. Szétosztom négy parféformába, kifagyasztom.

Az őszibarackot meghámozom, fél centisre felkockázom, és a citromlével meg a cukorral felfőzöm, néhány percig forralom. Miután lehúztam a tűzről, belekeverem a csíkokra metélt mentalevélkéket. Hidegen adom a parfé mellé.

Megjegyzés: Ez a parfé főként gyömbér ízű. Ha igazán zöld tea parfét akarunk készíteni, azt csak matcha porból érdemes, mert a sima zöld tea nem oldódik jól át a tejszínbe, ezen a forró vizes mutatvány sem igazán változtat. Viszont ha valakinek van matcha por otthon, nem kell a forró vízzel bűvészkedni, és bátran hagyja el a gyömbért, akár még a citromfüvet is!

Címkék: édes, őszibarack, parfé, tea