A leves, amiért tegnap este még megkaptam a “szupernő+szuperanyu” titulust. A történet persze úgy kerek, ha azt is elmondom hozzá, hogy mindez azért a teljesítményemért járt, amiért este nyolc körül hazaestem a napi rendes munka után még lezavart nyelviskolából, és gyorsan főztem egy meleg vacsorát a fiúknak, plusz mintegy mellékesen odadobtam egy ribizlis túrótortát is. Igaz, hogy este kilencre lett kész minden, és az is igaz, hogy a fiúk a biztonság kedvéért már jóval korábban megvacsoráztak, de az a helyzet, hogy mi szerintem nem bírjuk ki, ha nem eszik legalább naponta egyszer együtt, egy asztalnál, finom, meleg ételt az egész család. (már amikor teljes létszámban itthon vagyunk) Tehát adott 2 (na jó, másfél) éhes férfi, akiknek gyorsan le kell tenni valami nagyon finomat az asztalra. Ez a leves pedig nagyjából 5 perc aktív munka és háromnegyed óra passzív várakozás alatt meg is van. Igazából azon kívül, hogy nagyon finom, olyannyira laktató, hogy egy könnyű desszerttel kiegészítve nem is kell más vacsorára.

A sült szűzpecsenye csíkok levesbetétként alkalmazva számomra az ázsiai stílusú leveseket idézik, a könnyű, citromos spenótos íz pedig az egészet igazán tavasziassá teszi. Meg hát ugye mondtam, hogy nálam a spenót+gersli az új kattanás…

A képek mostanában kissé gyengécskék és ötletszegények, ezért itt kérek elnézést előre- és hátramenőleg, de sajnos most ennyire futja az időmből. Aztán ha akad egy szabad, napfényes hétvégém is, majd igyekszem behozni ezen a téren is a lemaradást.

• 3 főre
• 1 kis szűzpecsenye (35-40 dkg)
• 1 nagy fej vöröshagyma (15 dkg)
• 1/4 zellergumó (20 dkg)
• 2 marék spenót (6 dkg)
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 citrom
• 3 cm gyömbérgyökér
• 10 dkg gersli
• olívaolaj
• só

A szűzpecsenyét lehártyázom, majd nagyjából 5 centis darabokra vágom. A darabokból centis csíkokat vágok (lapjában elvágva 2-3fele, majd ezt felcsíkozva). Olívaolajat hevítek egy lábosban, és kisebb adagokban, nagy láng felett nagyjából egy-egy perc alatt színesre sütöm a szűzpecsenye csíkokat. Mindig csak annyit teszek bele egyszerre, ami meg tud pirulni, és nem párolódik, majd ha aranyszínűre pirultak, szűrőlapáttal egy tálkába teszem. Alufóliával letakarom, félreteszem.

A visszamaradt zsiradékban üvegesre sütöm a finomra aprított hagymát, majd hozzáadom a szintén finomra aprított fokhagymát is. Felöntöm nagyjából 1 liter vízzel, sózom, beleteszem a megtisztított, egészben hagyott zellergumót, sózom, majd 15 percig főzöm. Ezután hozzáadom az átöblített gerslit és puhára főzöm a levesben. Végül hozzáadom a spenótot, a citrom finomra reszelt héját, a levét, a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét és a szűzpecsenye csíkokat is az alattuk felgyűlt húslével együtt. Felforralom, majd lehúzom a tűzről (ezekkel főzni már nem kell) és tálalom.

Ismét egy (viszonylag) gyors vacsora, ami szerintem eszméletlen finom lett ÉS kivételesen le is tudtam fényképezni vállalható minőségben. Meg egy járulékos nyereség: csomagolható ebéd magamnak, másnapra. A malackaraj ismét Metros szerzemény, de mind a pestot, mind a köretet el tudom én képzelni más natúr sült mellé is, mert tulajdonképpen a pesto a lényeg és a gersli. A gersli spenóttal pedig egy új szerelem, ami egészen biztosan elő fog fordulni még mostanában a blogon.

• fejenként 4 darab ujjnyi vastag csontos, bőrös malackaraj szelet (~50-60 dkg)
• olívaolaj
• fokhagyma
• só
• bors
• a pestohoz 2 főre:
• 6 dkg spenót ( 2 bő maréknyi)
• 2 ek dióolaj
• 2 ek olívaolaj
• 1 marék dió (3-4 dkg)
• 1 gerezd fokhagyma
• 3 dkg kéksajt (Danish Blue Cheese)
• a gerslihez 2 főre:
• 10 dkg gersli
• 10 dkg datolyaparadicsom
• 1 kis cukkini (20-25 dkg)
• 1 salotta
• 1 gerezd fokhagyma
• olívaolaj

A karajszeleteket forró serpenyőben olívaolajon, 1-2 gerezd meglapított fokhagymagerezddel 2-2 perc alatt mindkét oldalukon aranyszínűre sütöm, a sütés közben sózom, borsozom. Tepsibe szedem és előmelegített sütőben 160°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 15 percig sütöm.

A pestohoz a spenótot és a fokhagymát fél percre forróvízbe dobom, majd jéghideg vízzel átöblítem, leszűröm, kinyomkodom belőle a nedvességet. A száraz serpenyőben kissé megpirított dióval, az olajokkal és a sajttal együtt késes robotgépben pépesítem.

A gerslit bő, enyhén sós vízben puhára főzöm. Közben a cukkinit felkockázom, a salottát és fokhagymát finomra aprítom. Kevés olívaolajon átsütöm a hagymát, majd hozzáadom a cukkinit is és aranyszínűre pirítom. Megy mellé a fokhagyma, az egészben hagyott paradicsom, majd addig sütöm, amíg a paradicsom bőre kissé megráncosodik. Hozzákeverem a megfőtt, leszűrt gerslit.

Minden szelet húsra kerül tálalásnál egy-egy kanálka pesto, mellé a zöldséges gerslit adom.

• a salátához 1 főre:
• 10 dkg gersli
• 10 dkg feta
• 6 dkg spenót (két nagy marék)
• 10 dkg datolyaparadicsom
• 1 salotta
• 1 nagyobb fokhagymagerezd
• 1 maréknyi petrezselyemzöld
• olívaolaj
• fehér balzsamecet

A gerslit bő, enyhén sós vízben puhára főzöm. Közben a salottát, fokhagymát finomra aprítom, a spenótot mosom, leszűröm, leszárítom.

Kevés olívaolajon üvegesre sütöm a salottát, majd megy hozzá az egészben hagyott paradicsom és a fokhagyma is. Ha a paradicsom bőre már kissé megráncosodik, lehúzom a tűzről, és a még forró zöldségekhez keverem a spenótot. Ezzel már nem kell párolni, elég amennyire a maradék hőtől összeesik.

A megpuhult gerslit leszűröm, hideg vízzel átöblítem, lecsöpögtetem, és a zöldségekhez keverem a felkockázott fetával együtt. Végül sózom, majd olívaolajjal, fehér balzsamecettel ízesítem ízlés szerint. (én 1-1 evőkanálnyit használtam hozzá), és megszórom a finomra aprított petrezselyemzölddel.

Hidegen a legfinomabb, néhány óra pihenés után.

Mondom, életmentő, expressz receptek. Ezek gyakran menekítettek meg minket az éhhaláltól amikor dolgoztam, és várhatóan ez így lesz a jövőben is. A tarja ugyan nem túl divatos hús (amit én olyan nagyon nem értek, hiszen a sertés egyik legízletesebb részéről van szó), de cserébe puha, szaftos, isteni az íze, és még az is el tudja könnyen készíteni, aki nem túl járatos a konyhában. Plusz még a pasikat (legyen szó akár a férjekről is) garantáltan leveszi a lábukról. Szóval 15 perces recept, a köret hozzá pedig- expressz vacsoráról van szó!- legjobb, ha csak egyszerűen friss fehér kenyér. Na jó, egy tál saláta még belefér ennyi időbe is…

Egyébként nem kell nagyon kétségbe esni (remélem, itt érződik az önirónia), ezután az egyszerűbben, akár hétköznap is elkészíthető, illetve a hagyományos(abb) receptek, meg a tészták, édességek fognak csak folytatódni a főoldalon, mert nemsokára (ha az öcsém, és egyben -sajnos- a blog karbantartója is úgy akarja) lesz egy kis átalakulás a blogon, és leválnak a kifejezetten baba/gyerek, meg a nem igazán hétköznapi receptek, ezeket is el lehet majd érni a blogról külön oldalakon, és a facebookon továbbra is megtalálható lesz az összes bejegyzés. Azért érzem ezt szükségesnek, mert ahogy észrevettem, az olvasók többsége az így majd a főoldalon maradó receptekre kíváncsi. Ugyanakkor a baba részleg nekem nagy szerelmem lett, nem szeretném abbahagyni, és van néhány igen kedves olvasóm, akik tulajdonképpen ezek miatt járnak ide. A harmadik kategória pedig, nos igen, az is szerelem, és azoknak a dokumentálásáról sem sem szeretnék lemondani. Ugyanakkor szeretném felhasználóbarátabbá tenni az oldalt, hiszen nem minden olvasó kíváncsi ezekre a tartalmakra, és úgy érzem, ez megfelelő módszer lesz ehhez. Aztán az idő majd eldönti. Nyilván ez a lehető legjobbkor jön, amikor majd amúgy is ritkulnak a bejegyzések, de hát ez már így alakult. A keleti régió oldalának kapcsán jött az ötlet, és ezzel párhuzamosan fognak elindulni majd az új oldalak is, remélhetőleg még ebben a hónapban.

Nos ennyi közérdekű információ után jöhet a recept.

• fejenként
• 1 ujjnyi vastag szelet tarja, csont nélkül (15 dkg)
• olívaolaj (1/2 ek)
• vaj (1/2+1 ek)
• 1 tk mustár
• 3 ek apróra vágott ecetes uborka vagy savanyított gyöngyhagyma
• 0,5 dl száraz fehérbor

A tarját kiklopfoljuk, ha van a szeletben vastagabb hártyás rész, azt kés hegyével bevágjuk, hogy ne húzza össze húst a sütésnél.

Az olívaolajat felhevítjük, hozzáadjuk a fél evőkanálnyi vajat, majd a húst nagy láng felett mindkét oldalán fél-fél percig színesre sütjük. Sózzuk, borsozzuk, majd a lángot ezután mérsékeljük, és így sütjük még oldalanként 4-5 percig. Akkor jó, amikor beleszúrunk és már csak barnás lé jön a húsból, nem pirosas. Ha kész, kivesszük, lefedett tálban melegen tartjuk, a visszamaradt zsiradékba dobjuk a meglapított gerezd fokhagymát, fél perc sütés után felöntjük a borral, hozzáadjuk a mustárt, majd beforraljuk, amíg egészen sűrű nem lesz. Végül hozzáadjuk a felaprított ecetes uborkát/gyöngyhagymát, összeforraljuk, és hozzákeverjük a maradék vajat.

A húst tányérra szedjük és meglocsoljuk a mártással.

Van a gyerek, meg van az ő ízlése. Felháborító módon kétéves kora ellenére nem szereti a rozéra sütött húsokat, ellenben minden jöhet, ami darált húsból készül, vagy éppen bármilyen sertésalkatrészből, alaposan és puhára sütve. Meg a kagylót is szereti, de ez most tulajdonképpen nem is tartozik ide.
Tehát adott a feladat: olyat főzni, ami a család minden tagjának megfelel. A karajtekercs pedig az egyik kedvenc lett ebben a kategóriában. Nem egészben sütve, hanem szeletenként töltve, így nagyon hamar elkészül, jól elő is készíthető, mindig annyit lehet megsütni belőle, amekkora a jelenlévő családtagok száma/ az étvágy, és a variációk száma pedig szinte végtelen. Ez lett az egyik kedvenc tekercsünk.

• 4 főre
• Hús:
• 80 dkg karaj (8 ujjnyi vastag szelet, csont nélkül)
• 16 fél nagyobb aszalt paradicsom, olajban eltett, lecsepegtetve (nagyjából 12-14 dkg)
• 4 ág oregánó (vagy 1 kk szárított)
• 1 dl húsleves
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj
• só
• Köret:
• 20 dkg lencse
• 10 dkg rizs (basmati)
• 5 dkg mazsola
• 1 dl húsleves
• 3 szegfűszeg
• 1 kis csokor petrezselyemzöld
• 2 ek enyhe ízű extra szűz olívaolaj
• só
• fekete bors

A beáztatott lencsét leszűröm és friss, sós vízben puhára főzöm. A rizst bő sós vízben szintén puhára főzöm. A húslevesbe szórom a mazsolát, majd addig főzöm, amíg az összes levest magába nem szívja. A forró rizst, lencsét, mazsolát összeforgatom a mozsárban kevés sóval porrá őrölt szegfűszeggel, őrölök rá borsot, végül megszórom a finomra aprított petrezselyemzölddel és meglocsolom az olívaolajjal.

A karajszeletekről levágom az esetleg rajtalévő fehér hártyákat, majd mindkét oldalán kíméletesen, de alaposan kiklopfolom. A hús hosszabbik szélén elosztom a lecsepegtetett, hosszában elfelezett aszalt paradicsomot (ha szárított oregánót használunk, ezen a ponton szórjuk meg a porrá őrölt fűszerrel a hús tekercs belseje felé eső oldalát), majd feltekerek minden szeletet és hústűvel/ konyhai spárgával/ fogvájóval rögzítem a tekercseket.
Az olívaolajt felhevítem, hozzáadom a vajat, majd a tekercseket minden oldalukon aranyszínűre sütöm, melléjük dobom a fokhagymát, az egészben hagyott oregánót, felöntöm a levessel, és a lehető legkisebb lángon, fedő alatt puhára párolom. Ha elfő a leves, lehet még pótolni. Amikor a karaj megpuhult, leveszem a fedőt és elforralom a folyadékot alóla.

Tehát az a gyermek, aki három hete itthon hisztériás rohamot kap a cékla színétől, és csak csukott szemmel volt hajlandó enni belőle, na ő az, aki a bölcsődében repetát kér a céklafőzelékből. Nosza, akkor ilyet lehet itthon is. És tényleg. Persze az elmaradhatatlan és örök kedvenc, a húsgolyó az azért jár hozzá. Az pedig ne tévesszen meg senkit, hogy ez most megint olyan babakonyhás felvezetés lett, mert annál itt többről van szó, ez az étel ugyanis finom és bababarát is egyben. (pedig ugye, mennyivel másképpen hangzik, mint a ketchupos spagetti és a rántott dínók krumplipürével?)

• 3 főre
• 70 dkg cékla
• 25 dkg krumpli
• 5 dl csirke alaplé vagy zsírtalanított húsleves
• 1 kis fej hagyma (3-4 dkg)
• 4 ág kakukkfű
• 1 tk borókabogyó
• 2 ek balzsamecet
• 2 ek olívaolaj
• só
• 50 dkg sovány sertéscomb
• 10 dkg feta
• 1 salotta (3-4 dkg édes hagyma)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1/2 ek rozmaring (szárított)
• 2 ek olívaolaj
• só
• egy kisebb narancs felének a finomra reszelt héja
• olaj a sütéshez

A céklát és a krumplit meghámozom, kis kockákra vágom. Az alaplé felében fedő alatt puhára párolom a céklát a balzsamecettel. Közben az olívaolajon üvegesre sütöm a nagyjából felaprított hagymát, majd hozzáadom a krumplit, felöntöm a maradék alaplével, hozzáadom a mozsárban kevés sóval finomra dörzsölt borókabogyót és az egészben hagyott kakukkfű ágakat is. Fedő alatt ezt is puhára főzöm. A kakukkfüvet kidobom, majd a krumplit a levessel botmixerrel teljesen simára püréstem és hozzáöntöm a céklához. Botmixerrel az egészet kissé püréstem, de itt már a teljesség igénye nélkül, hogy maradjanak benne kisebb-nagyobb cékladarabok is.

A  vastagabb hártyáktól megszabadított sertéscombot felkockázom és ledarálom a hagymával, fokhagymával, fetával együtt. Eleve darált comb esetén a hagymát és fokhagymát nagyon finomra aprítva, a fetát szétmorzsolva keverjük a húshoz. A rozmaringot kevés sóval mozsárban porrá őrölöm, a narancs héját finomra reszelem, és az olívaolajjal együtt ezeket is a húshoz adom. Alaposan összegyúrom, majd 2 centis gombócokat formázok belőlük. Bő, forró olajban adagonként kisütöm. (teflon serpenyőben lehet egész kevés (1-2 kanálnyi) olajon is kisütni, gyakori rázogatás közben, így is szoktam készíteni, és ez a módszer is jól működik)

Meg persze párolt rizzsel, a fiúknak, majd pótebédre-elővacsorára(vagy minek is nevezzem), de a képen az én egyszemélyes, magányos kis ebédem látható. Nem véletlen egyébként, hogy a saláta neve került előre, nekem most az volt a fő attrakció, a szűzérme meg csak hab a tortán, édes, savanyú, csípős mázban. (bár ez így most nem hangzott túl jól ha jobban belegondolok…)

Szóval a saláta az aktuális kedvenc uborka-gyömbér duó egy újabb változata, és nekem nagyon megkönnyítette a pomelo megkedvelését. Annyi helyen kapni már, hogy mostanában én is elkezdtem ismerkedni vele, először csak magában, aztán gyümölcssalátában, most pedig ebben, és meg kell mondjam, nálam ez az abszolút csúcs. A gyümölcs húsa egyébként a grapefruitra emlékeztet, de annál sokkal kevésbé keserű, a nagyon enyhe kesernyésség és enyhe savanyúság mellé pedig nekem egy kis lime íz is társul, szóval nagyon kellemes, érdemes kipróbálni. A filézése egyébként összehasonlíthatatlanul könnyebben megy, mint a narancsnál, a keményebb gyümölcshúsnak és a hatalmas méretének hála, és bár megpróbálom majd leírni a receptben is, de azért a biztonság kedvéért idelinkelek egy videót a citrusok filézéséről.

A szűzérmékről még néhány szó: a sütés ismét Anthony Bourdain Francia bisztrókonyhájában olvasott módszere szerint zajlott, én a szűzérméket nagyon szeretem így készíteni, mert viszonylag hamar lehet vele szaftos, egyáltalán nem száraz végeredményhez jutni, ahol a vastagabb szeletek is szépen át, és nem pedig túlsülnek. Az elősütés után a húsra kerülő fűszeres réteg (ez jelen esetben a mézes, csilis máz) nálam főként arra szolgál, hogy egy ízes, színes elem legyen a hús mellett, de anélkül, hogy elnyomná, megváltoztatná a hús eredeti ízét, mint ahogy ez a pácolás esetében történik. Nekem ez a jó minőségű, házi sertésszűz esetében fontos szempont, hiszen a húsnak nagyon finom a saját íze, igazából egy kevés sóval is tökéletesen élvezhető. (sőt, hát valójában többnyire nálunk így kerül az asztalra, a pecsenyeszaftból készített mártással, de arról talán majd legközelebb)

Az adagok száma jelen esetben kettő és fél, vagyis két felnőtt és egy gyerek, de párolt rizzsel igazából három főre elvileg ez a mennyiség elég.

• 1 kisebb pomelo
• 1 kígyóuborka
• 2 szál újhagyma
• 1 marék bébispenót
• 3 cm gyömbérgyökér
• 1 tk cukor
• csipet só
• 1 ek hidegen sajtolt szőlőmagolaj (vagy egyéb, semlegesebb ízű hidegen sajtolt olaj)
• 1 szűzpecsenye (~45 dkg)
• 2 ek méz
• 2 ek rizsecet
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 kis csili
• 1 ek földimogyoró (vagy napraforgó) olaj+ a sütéshez
• só

A pomelot meghámozom, ehhez az aljáról és a tetejéről levágom a héját, mintha talpat vágnék a gyümölcsnek, majd az aljára állított citrusról cikkenként haladva függőlegesen is levágom a héjat. A megmaradt hordó alakú gyümölcsből a hártyák mentén vezetve a kés pengéjét kivágom a gyümölcshúst.

Az újhagymát egy kevés zsenge zöld szárral együtt vékonyra karikázom.

A hártyák között/körül maradt gyümölcshúsból kinyomom a levet, ezt elkeverem a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levével, nádcukorral, csipet sóval, olajjal és az újhagymával.

Az uborkát meghámozom, majd a vágódeszkára fektetem és a zöldséghámozóval hosszában vízszintesen haladva “hámozni” kezdem, azaz vékony szalagszerű csíkokra vágom. (de lehet helyette simán csak vékony szeletekre vágni) A bébispenótot mosom, centrifugálom. Az uborkát összeforgatom a pomeloval, bébispenóttal és végül meglocsolom az öntettel.

A szűzpecsenyéről levágom a hártyákat, majd két ujjnyi (3 cm) szeletekre vágom. A csilit és a fokhagymát finomra aprítom, majd elkeverem a mézzel, ecettel, sóval, 1 ek olajjal.

Felhevített serpenyőben, kevés zsiradékon, nagy lángon 2-2 percig sütöm a szűzérmék mindkét oldalát, majd mindegyiket megforgatom a mézes mázban. Sütőtálba teszem, ha maradt a mézes keverékből, azt ráöntöm és előmelegített sütőben 180°C (alsó-felső sütés) 10 percig sütöm. Tálalás előtt még kb 5 percig meleg helyen pihentetem.

Párolt jázminrizzsel és pomelo salátával tálalom.

A hagyományos karácsonyi ételek kétszáz éve még mások voltak, mint amiket ma ismerünk. A régi ételeknek viszont nem mindegyike hatna elegánsan az ünnepi asztalon, ezért a bableves most új formát kapott. A karajtekercsek az aszalt szilvával töltött egyben sült karaj elronthatatlan és dekoratív változatai, a gyümölcskenyér pedig egy régi klasszikus.

Karácsonyi menü a GasztroTippen!

• Vargányás babkrémleves kolbász chipssel
• 30 dkg szemes bab
• 1 nagyobb fej fehérhagyma (15 dkg)
• 2 szál répa (15 dkg)
• 1 cikk zellergumó (15 dkg)
• 1 bő marék (5 gr) szárított vargánya
• 2 dl savanykás száraz fehérbor
• 5 gerezd fokhagyma
• 1 kis csokor kakukkfű (10 szál)
• 1 babérlevél
• 2 ek olívaolaj vagy zsír
• 1 dl tejszín
• 1 ek fehérborecet
• 5 dkg paprikás vastagkolbász (helyettesíthető chorizoval)

A babot előző este átmossuk, beáztatjuk, majd másnap friss, enyhén sós vízben feltesszük főni.

A hagymát felaprítjuk, a fokhagymát nagyjából feldaraboljuk, a répát, zellert két-három darabra vágjuk.

Az zsíron üvegesre sütjük a hagymát, majd hozzáadjuk a feldarabolt zöldségeket, a fokhagymát, és 1-2 percig még sütjük. Felöntjük a borral, hozzáadjuk a csokorba kötött kakukkfüvet, a babérlevelet, szárított vargányát, sózzuk, majd felöntjük 1,5 liter vízzel. Kis lángon főzzük legalább 1 órán át. Közben, ha a bab már félig megpuhult, leszűrjük és ezt is a leveshez adjuk. Ha a bab már teljesen puha, kihalásszuk a levesből a répát, zellert, a kakukkfű csokrot, a babérlevelet, majd botmixerrel pürésítjük. Átszűrjük, hozzáadjuk a tejszínt, összeforraljuk, ecettel ízesítjük (ha szükséges) és ezzel a leves kész.

A kolbász chipshez a vastagkolbászból hajszálvékony szeleteket vágunk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe terítjük, és előmelegített sütőben 180°C hőmérsékleten (alsó-felső sütés, villanysütő) 5-8 perc alatt ropogósra sütjük. Érdemes figyelni közben, a sütési idő sütőtől és a kolbász szeletek vastagságától is függ, tehát ettől kevesebb is lehet. Tálalásnál a kolbászkarikákkal díszítjük a levest, illetve pár csepp kolbászzsírral.

Tipp: A leves előző nap is elkészíthető.

• Aszalt szilvával töltött sertéskaraj baconbe göngyölve, tejszínes krumplipürével
• 70 dkg karaj (csont nélkül, 8 szeletre felvágva)
• 15 dkg aszalt szilva
• 0,5 dl brandy
• 5-6 ág kakukkfű
• 16 szelet bacon
• só
• bors
• 80 dkg krumpli
• 1 dl tejszín
• 3 dkg vaj
• szerecsendió
• só

Az aszalt szilvát előző este átmossuk, beáztatjuk a brandybe.

A húsról levágjuk a hártyás részeket, majd minden szeletet kissé megklopfolunk. Lazítsuk fel alaposan a rostokat, a karaj csak így lesz igazán puha, de ne verjük szét túlságosan a húst, nagyjából fél centi vastag legyen.

A szeleteket besózzuk, megborsozzuk, majd az aszalt szilvát szétosztjuk a karajszeletek hosszanti szélénél, és feltekerjük. A baconszeleteket kettévágjuk, majd egymás mellé fektetünk belőlük négy csíkot hosszában, kis átfedéssel a széleknél, és ezekbe betekerjük a karaj tekercset. Végül hústűvel vagy konyhai spárgával rögzítjük a roládokat.

Serpenyőben körbesütjük (teflonban zsiradék nélkül, hagyományos serpenyőben kevés zsíron), majd kevés vizet öntünk alá, mellédobjuk a kakukkfüvet és lefedve készre pároljuk. (eddig a pontig előre is elkészíthető) Ha a hús megpuhult (ezt húsvillával lehet ellenőrizni), fedő nélkül zsírjára sütjük a roládokat.

A krumplipüré a megszokott módon készül, a meghámozott, felkockázott krumplit bő sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, és még forrón hozzáadjuk a vajat, a tejszínt, reszelünk hozzá szerecsendiót, majd krumplinyomóval vagy habverővel összetörjük.

• Gyümölcskenyér
• 20 dkg rétesliszt
• 10 dkg finomliszt
• 10 dkg vaj
• 1 dl tejszín
• 1 tojás
• 5 dkg nádcukor
• 1 dkg friss élesztő
• 1 mk só
• 1 tk mandulakivonat (ennek hiányában néhány csepp mandula aroma)
• 20 dkg aszalt gyümölcs (mazsola, sárgabarack, datolya, vörösáfonya egyenlő arányban)
• 1 dl rum
• 1 narancs leve
• 2 tk narancskivonat (vagy egy kezeletlen narancs finomra reszelt héja)
• 2 cm vaníliarúd

Az élesztőt elmorzsoljuk a lisztekkel, majd hozzáadjuk a tojást, tejszínt, olvasztott vajat, cukrot, sót, mandulakivonatot, és alaposan kidagasztjuk, kézzel vagy géppel. Elég lágy, de a formáját megtartó rugalmas tésztát kell majd kapnunk a végére, ami a kéztől szépen elválik. Cipóvá formázzuk, a kelesztőtálat letakarjuk, majd félretesszük pihenni, amíg a tészta a duplájára nő.

Az aszalt gyümölcsöket egyforma méretűre vágjuk, majd a hosszában kettévágott vaníliarúddal, a narancskivonattal (vagy reszelt narancshéjjal), a narancs levével és a rummal addig főzzük, kis láng felett sűrűn kevergetve, amíg az összes folyadékot magukba nem szívják a gyümölcsök, illetve az el nem párolog. Ne maradjon alatta semmi nedvesség, mert az eláztatja a tésztát. Végül a vanília rudat kivesszük belőle és kihűtjük a keveréket.

A megkelt tésztát átgyúrjuk, majd két cipóra osztjuk. Az egyiket lisztezett deszkán kinyújtjuk nagyjából 30X20 centiméteres téglalap alakúra, a másikat összegyúrjuk az aszalt gyümölcsökkel. Az aszalt gyümölcsös részt 25 cm hosszú hengerré formáljuk, majd a téglalap alakú rész közepére helyezzük, ráhajtjuk a széleit és betekerjük a tésztába. A rudat egy sütőpapírral kibélelt szögletes kenyérformába tesszük, úgy hogy az illesztések kerüljenek alulra. A tetejét lekenjük kevés vízzel kikevert tojássárgájával és félretesszük, amíg a duplájára nem kel. Sütés előtt még egyszer lekenjük tojássárgájával.

Előmelegített sütőben 170°C hőmérsékleten sütjük 45 percig, majd rácsra emelve hűtjük ki.

A szavak most kicsit szűkre lesznek szabva, és a képek sem lesznek túl változatosak, de most úgy alakult, hogy a hétvégén hirtelenjében elég sok fotó készült. (és nem is csak azért fényképeztem le mindent, mert a fiúk enyhén kapatosan (mármint az öcsém, apu és Férj. Nem Ponty, dehogy!) mindenképpen deríteni akartak a szülinapi ajándékba kapott derítővel. Pedig elvileg az én szülinapomat ünnepeltük, és nem az övékét…)

Csevapot késztettem már sokszor, de így még sosem. Most Ági tradicionális receptje alapján álltam neki, nem bántam meg, tökéletes.

A lilahagyma mellé meg nem biztos, hogy annyira autentikusan készült, de nagyon nagyon finom lett.

• 10 főre
• 2,2 kg marhahús (hátszínt és combot használtam vegyesen)
• 80 dkg sertéshús (comb és tarja került bele, de a tarja az véletlen volt)
• 2 ek szódabikarbóna
• 2 ek só
• bors
• a lilahagymához:
• 1 kg lilahagyma
• 8 ek vörösborecet
• 5 ek cukor
• 1 ek só

A húst megtisztítom, a nagyobb kötőszövetes lemezeket levágom róla, majd felkockázom. A tarja véletlenül került bele, volt egy kisebb kavarodás a hétvégén, és mire idáig jutottunk, meglepve tapasztaltam, hogy a csevapnak szánt adag húsban van egy jó darab tarja is. Amiért ennyit írok róla, annak csak az az oka, hogy nagyon jót tett a csevap ízének és a zsírosabb hús az állagának is. Szóval ezt a szokást megtartom. Tehát a felkockázott húst megszórom a szódabikarbónával, összeforgatom, és a hűtőbe teszem. Másnap kétszer átdarálom, majd összegyúrom a sóval, borssal, és 4-5 centi hosszú, hüvelykujjnyi vastag rudakat gyúrok belőle.

A megtisztított lilahagymát félfőre, majd hajszálvékony karikákra vágom, összeforgatom a cukorral, ecettel, sóval és állni hagyom. Bő félóra múlva szűrőbe teszem és hagyom lecsöpögni, ha kell, ki is nyomkodom.

A csevapot grillrácson faszénparázs fölött megsütöm.

Lilahagyma, házi paprikakrém és friss kenyér volt mellé.

Nemrég Debrecenben járva (szokás szerint farkaséhesen) szembetaláltuk magunkat a Gusta táblára karcolt napi ajánlatával: bőrös malackaraj kelkáposztás fehérbabbal-880 Ft, borjúragu tagliatellevel- 880 Ft. Mondanom sem kell, hogy mi nemigen mentünk innen tovább. A Gusto taglalásába most nem mennék bele, főleg mert hétköznap délben a napi ajánlatból nem biztos, hogy korrektül meg lehet ítélni egy konyha színvonalát, elég annyi róla, hogy az ár-érték arány nagyon jó. Szóval én ettem a malacot, Férj meg próbálta kinézni a falatot a számból. Ebből azt a következtetést vontam le (kis segítség: utána két napig ezt hallgattam tőle), hogy szeretné, ha ez az összeállítás felbukkanna a napokban otthon is.

S lőn. Malac hiányában szűzpecsenyével.

• 2 adag
• 1 szűzpecsenye (35 dkg)
• 1 tk őrölt kömény
• 1 ek sertészsír
• 1 gerezd fokhagyma
• só
• fél fej kelkáposzta
• 25 dkg fehérbab (50 dkg konzervből, lecsepegtetve)
• 2 ág majoranna (vagy 1 tk szárított)
• 2 gerezd fokhagyma
• 8 koktélparadicsom
• 1 ek olívaolaj

A szűzpecsenyét lehártyázom, levagdosom róla a zsírt, és egyenletesen megszórom köménnyel. Forró serpenyőben (lehetőleg ne teflon) a zsíron körbesütöm, amíg szép aranyszínt nem kap, majd bekenem a nagyon finomra aprított fokhagymával, amit a sütéshez használt zsírból egy kevéssel elkevertem, sózom. (a serpenyőt nem mossuk el!) Előmelegített sütőben 90°C fokon alsó-felső sütésnél villanysütőben másfél órán át sütöm, az utolsó tíz percre átfordítom a húst.

Az előző nap beáztatott babot friss, enyhén sós vízben puhára főzöm, majd leszűröm. (ha konzervet használunk, azt csak a felhasználás előtt átöblítjük, lecsepegtetjük)

A kelkáposztát megtisztítom, a torzsáját kivágom, negyedelem, majd nagyon vékonyra felmetélem. A paradicsomokat félbevágom, a fokhagymát vékonyra szeletelem. Az olívaolajban közepes lángon megsütöm a kelkáposztát, gyakran rázogatva-kevergetve, ha már összeesett és kezd színt kapni, megy hozzá a fokhagyma és a paradicsom is. Fél perc múlva megy melléjük a bab és a majoranna (ha szárított a majoranna, akkor a paradicsommal együtt adjuk hozzá), alacsonyabb lángon összeforrósítjuk, majd az egészet a szűzpecsenye serpenyőjébe öntjük, hogy a zöldséges raguval feloldjuk az abban maradt ízes pörköt és zsírt. Kis lángon melegítjük, a serpenyőt gyakran rázogatva, amíg az összes pörzsanyag fel nem oldódik. Ha úgy érezzük, löttyinthetünk alá kevés vizet, hogy le ne égjen/legyen egy kis szaft alatta.

A szűzpecsenyét ujjnyi vastagon felszeleteljük és a kelkáposztás fehérbabbal körítjük.

Hát ez hosszú lesz, de recept szokás szerint az egésznek a legeslegalján, a színes, macskás keretben, meg utána.

Már egy ideje itthon(vagyis inkább többnyire anyuéknál), de a lábam valahogy nem vitt a számítógép felé. (és nem is egy kiskorú tartott fel ilyen irányú ténykedésemben)

Most illene(?) néhány szót írnom a nyaralásról, de igazság szerint sokkal de sokkal fáradtabbak vagyunk, mint amikor elindultunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne sikerült volna jól a nyaralás, sőt, épp az ellenkezőjét, csak hát az aktív pihenés néha egy kicsit megterhelő. Címszavakban: volt Ponty a Balatonban, aztán még mindig a Balatonban, vettünk még több labdát, homokozó szettet, aztán rengeteget kirándultunk, szép volt az idő, és csak egyvalami nem volt: alvás. Felajzott kisdedünk szeme minden reggel 7 órakor pontban kipattant, majd ujjunknál fogva kiráncigált minket az ágyból, és innentől számítva este 10 óráig folyamatosan mozgásban tartott minket. A rengeteg izgalomra való tekintettel többnyire a délutáni alvást is kihagyta, mert kinek van arra ideje. Hát röviden ennyi.

Aztán a gasztronómiai “élményeinkről”, csupán csak Férjre való tekintettel. Mivel megfenyegetett, hogy ha én nem írok róla, akkor ő ír egy egész, sokkal kevésbé békés hangvételű bejegyzést. A házastársi összezördülés oka pedig a Kistücsök. Nem szokásom éttermekről írni, mások megteszik ezt helyettem, feltételezésem szerint az olvasóim többsége nem is ezért jár ide, és mint már említettem, most csak Férj miatt írok róla. A bevezetésből sejthető, hogy másokkal ellentétben én nem fogok, mert nem tudok ódákat zengeni róla. Nem vitatom, hogy mi voltunk pechesek, hogy rossz napot fogtunk ki, mert a szezon végére mindenki elfáradt, kiborult és leeresztett, szóval készségesen elhiszem, hogy az év legtöbb napján ez a hely flottul üzemel, az étel valami csodás, de most nem volt az, és az év legtöbb napján nyújtott teljesítmény sajnos engem, minket nem vigasztal. Volt üdvözlőfalatként egy újragondolt ketchup, aminél az újragondolás csak abból állt, hogy elkeverték a ketchupot valami majonézfélével és habszifonba töltötték-tudom én, hogy ajándék lónak ne nézd a fogát, de ez inkább nem kellett volna. Aztán volt só, sok só, egy tökéletesen ízetlen és jellegtelen joghurtos sültpapika-krémleves, egy kovászos uborka-krémleves, amit akár az ebéd fénypontjának is nevezhetnénk, mert ez “csak” agyon volt sózva, de egyébként kellemes volt. Aztán volt az egyébként félangolos bélszínen szárazra sütött kéreg, iszonyúan sós, de csak jelzetten chilis jus-vel, sült paprikával, ami csak annyiból állt, hogy a paprika héját kissé kormosra sütötték, majd azzal együtt felvagdosták, és ennyi, de a krumplilepénnyel legalább nem volt baj. Volt kérgesre, keményre, szárazra sütött harcsa, kemény tésztában túl édes káposztával (ezt hogy gondolták, hogy halkéssel el lehet rendesen vágni?), bár itt a mellé tálalt tárkonyos vajmártás tényleg kitűnően sikerült. Aztán a desszerteknél a megkönnyebbülés: nem volt só, csak cukor, az viszont sok, meg némi unalom és középszer. A Hugi almatortája nem rossz, bár annyira száraz magában, hogy legalább háromszor ennyi fahéjas mártás (szintén kitűnő) kellene hozzá, hogy lecsússzon, de szerencsére ez a gyereket nem zavarta, ő simán feltunkoltatta hozzá az apja szintén feledhető madártejét. Egyébként a gyereknek rendelt Újházi tyúkhúsleves is agyon volt sózva, szóval ő abból nem evett, meg dührohamot is kapott a kemény borsótól benne, így Ponty kulináris kalandja csak mindhármunknak felszolgált újragondolt ketchupra és a desszertekre szorítkozott. Mondjuk ezek legalább neki nagyon ízlettek, ami nem csoda az ezekben található fél kilónyi (igen, ez azért túlzás, de jól esik) cukorra gondolva. Az már egy más kérdés, hogy utána  a cukortól túlpörgött Pontyot órákba telt lecsillapítani. Szóval értem én, hogy a Kistücsök legmélyebb repülése is messze felette van annak a minőségnek, amihez mi itt a keleti régióban hozzászoktunk, itt rendszerint drágábban eszünk sokkal de sokkal rosszabbat olyan helyeken, ahová aztán soha nem megyünk vissza, sőt, a  kedves, kedvelt helyeink is csak meglehetősen hektikus és többnyire feledhető teljesítményt nyújtanak (megjegyzem, ezekbe többnyire nem is az étel, hanem a házon kívüli étkezés élménye miatt járunk, és mindenhol legalább egy feledhetetlen csúcsponttal azért már tudtak szolgálni), és ehhez képest a Kistücsök mondjuk jó hely összességében nézve. De én mégis többet várok attól az étteremtől, ami Magyarország 10 legjobbja között szerepel, és nemcsak a szezonban, vagy csak meghatározott napokon. Aztán persze ki tudja, lehet, hogy csak én tettem túl magasra a mércét. Ez volt akkor amikor ottjártunk, aztán biztosan máskor meg máshogy van. De mindenki higgye el nekem, hogy ez volt a békés hangvételű iromány. A tisztesség kedvéért még néhány szó: a pincérek nálunk kedvesek, figyelmesek voltak, Ponty azonnal az érkezésünk után kapott egy csupor színes ceruzát és kifestőt, szóval ráadásul még gyerekbarát is a hely. Sajnálom hogy így alakult, mert régóta készültem erre, és szerettem volna csupa jót enni/írni, de nem sikerült. De azért azt is tudom, hogy annyi ember, aki a Kistücsök nagyságát már megénekelte nem tévedhetett, szóval ez van, mi így jártunk, nekünk valószínűleg csak nem volt most szerencsénk.

Aztán még pár szó a többi helyről:

Szigliget, Szürkebarát (3. számú és egyben utolsó meleg ételt felszolgáló vendéglátóegység Szigligeten):

Soha, semmilyen körülmények között! Na ez az igazán gáz hely, éttermnek nem is nevezném, és ez tényleg olyan, ami csont nélkül rossz! A szálláshelyen ajánlották, és mi a sötétbarnára mázolt sörpadokat és hullámpalából ácsolt kerítést látva sem fogtuk menekülőre. Teljesen megérdemeltük a másfél napos gyomorrontást, ami utána jött. (pedig alig ettünk a kajából, de így jár aki éhes és nem gondolkodik)

Szigliget, pizzéria (2. számú meleg ételt felszolgáló egység)

A pizza kellemes, a túléléshez tökéletes, ennél mélyebben nem mennék bele. Házhoz is szállítják, ez esetünkben kiemelten fontos volt, hiszen az utca túloldalán volt a szállásunk.

(az 1. számú vendéglátóegységet nem próbáltuk ki, elriasztott minket az étlap és a külsőségek alapján megsaccolt ár-érték arány)

Szigliget, kávézó a vár aljában:

Kedves kiszolgálás, a kávé nem rossz (de sajnos nem is jó), a jeges chai latte finom.

Keszthely, sétálóutcán lévő szocreál kávézó:

A nevét nem tudom, nem is baj, ez is az “ide sem megyünk többet” kategória. Akinek nosztalgiája támad a retro krémesek iránt, annak jó szívvel ajánlom, pont olyan a süti, mint 30 évvel ezelőtt a szövetkezeti cukrászdákban (egy jobbfélében). De a kiszolgálás is olyan. Az egyetlen mondat, amit a pincérnő intézett hozzánk az “el kéne vinni a gyereket innen, útban van” volt.

Balatonfüred, Karolina (tea-kávé-bor-kenyér)

Nagyon finom, igazán házias sütik, kedves és figyelmes kiszolgálás, és ami tényleg isteni: a kávé! Nagyon finom, fűszeres ízű, igazi élmény.

Balatonfüred, Ezüsthajó kávézó:

Frissen sült croissant-t kínálnak reggelire, ribizlidzsemmel, nekem spec nem kell ennél jobb, a kávé meggyőző, bár itt csak lattet ittunk, de az nagyon rendben volt.

Tihany, Fogas csárda

Csak fogas megszállottaknak, az árak bőven borsosak, és az egyben sült fogason kívül az ételek, még a köretek és saláták minősége is csak erős túlzással nevezhető közepesnek. De a fogas friss, tökéletesen ropogósra sütve. Erősen szocreál hangulat, de korrekt a kiszolgálás, minden évtizedek óta változatlan. Semmi újragondolás, de ezért mi kifejezetten hálásak voltunk.

Hévíz, Korzó cukrászda(?)

A pontos definícióra nem emlékszem, mindenesetre mi már évek óta nem tudunk úgy meglenni a Balaton környékén sem, hogy ide ne zarándokolnánk el fagyizni. Mert a fagyi isteni. Az eper eperből, az erdei gyümölcs erdei gyümölcsből készül, ahogy kell. Nagyon finom.

Hát ennyi, bár azért kétlem, hogy ez olyan érdekes írás lett volna, de Férjnek megígértem. Ahogy ezt az ebédet is, kárpótlásul a Kistücsökért.

• 4 főre
• 2 kis szűzpecsenye (2×30 dkg)
• 2 ek olívaolaj
• 2 ek vaj
• só
• 40 dkg champion gomba
• 1 dkg szárított vargánya
• 5 dl húsleves (marha)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 babérlevél
• 1,5 dl tejszín
• a galuskához
• 15 dkg rétesliszt
• 2 tojás
• 1 dl tejszín
• 5 dkg olvasztott vaj
• só

A szűzpecsenyét lehártyázom, megtisztogatom a zsírtól, majd forró serpenyőben a vaj és olaj keverékén hirtelen piros kérget sütök rá minden oldalán. Sózom, tepsibe teszem és előmelegített sütőben 90°C fokon (villanysütőben, alsó-felső sütés)) 90 percen át sütöm. Az utolsó 10 percre átfordítom a húsokat a másik oldalukra.

Közben a húslevest a babérlevéllel és a nagyon apróra vágott szárított gombával együtt felforralom és addig főzöm, amíg a harmadára forr be a folyadék. A hús sütéséből visszamaradt zsiradékon megsütöm a vékonyra szeletelt gombát, amikor már kezd színt kapni, hozzáadom a finomra aprított fokhagymát is, átkeverem, majd felöntöm a borral. Sózom, majd nagy lángon elforralom alóla a folyadékot. Ha ez megvan, hozzáöntöm a húslevest, amiből a babérlevelet már kihalásztam, összeforralom és felöntöm a másfél deci tejszínnel. Még egyet forr, és a ragu kész.

A galuskához a tojásokat elhabarom az olvasztott, kihűtött vajjal és a tejszínnel, majd hozzáadom a lisztet, némi sót, csomómentesre keverem, majd legalább 15 percig állni hagyom. Ezt követően lobogós sós vízben nokedliszaggatóval galuskákat szaggatok belőle több részletben. Ha a galuskák felúsztak a víz felszínére, átkavarom, fél percig még főni hagyom, majd szűrőlapáttal kiszedem.

Tálalás előtt a szószhoz öntöm a megsült hús alá gyűlt levet, felforralom a szószt, beleteszem a húst, majd összemelegítem az egészet. Galuskát adok mellé.