Vagy egybesült fasírt. Mindegy hogy hívjuk, a kisfiam egyik kedvenc étele következik. Tulajdonképpen minden ünnepi eseményre ezt kéri, annak ellenére, hogy ez nem egy kifejezetten ünnepi étel, inkább házias, gyorsan elkészülő finomság, de hát a három és fél évesek már csak ilyenek. Krumplipürével rendeli természtesen. Ezen az érdekességen túl azonban ez egy könnyen összeállítható recept, ami napokra megoldhatja egy kisebb család élelmezési problémáját, akár ha munkahelyi ebédről, akár piknikről van szó, de főzelékfeltétként is remekül funkcionál, mi már minden helyzetben teszteltük.

• 1 kg sertéshús ( 1/3 hasalja, 2/3 comb)(ha nincs hasalja, akkor 85 dkg comb, 15 dkg húsos szalonna)
• 2 zsemle
• tej
• 4 tojás
• 1 nagy csokor petrezselyemzöld
• 1 nagy fej vöröshagyma (12-15 dkg)
• 4 gerezd fokhagyma
• 2 ek vaj
• 15 dkg ecetes uborka
• olívaolaj

A hagymát, fokhagymát finomra aprítom, majd a vajon üvegesre fonnyasztom a hagymát, hozzáadom a fokhagymát és kissé átpirítom. A zsemléket széttépkedem és leöntöm forró tejjel.

A húsokat ledarálom (szerencsésebb esetben ezt a hentes már megteszi), majd alaposan összegyúrom a hagymával, a tejtől alaposan kinyomkodott és szétmorzsolt zsemlével, az elhabart tojásokkal, finomra aprított petrezselyemzölddel, sózom, borsozom (ízlés szerint), majd hozzáadom az apró kockákra vágott ecetes uborkát, ismét átgyúrom.

Egy tepsit sütőpapírral kibélelek (mert így könnyebb lesz mosogatni), kiolajozom, majd a masszából két hosszú rudat formázok a tepisben olajos kézzel. A tetejüket olívaolajjal vékonyan átkenem, majd előmelegített sütőben 200 C fokra állítva a hőmérsékletet (villanysütő alsó-felső sütés)  50 percig sütöm. Nekem a sütőhőmérőm végig 180 C fokot szokott mutatni a művelet közben, tehát pontosabb hőfoknak inkább ezt adnám meg.

A kész húskenyeret rácson hűtöttem ki.

]]> http://flat-cat.hu/2012/05/04/huskenyer-ecetes-uborkaval/feed/ 5 http://flat-cat.hu/2012/03/26/gyors-vacsorak-4-5-karajszeletek-gorgonzolaval-vajban-sult-kortevel-es-karamellizalt-petrezselyemgyoker-kelbimboval/ http://flat-cat.hu/2012/03/26/gyors-vacsorak-4-5-karajszeletek-gorgonzolaval-vajban-sult-kortevel-es-karamellizalt-petrezselyemgyoker-kelbimboval/#comments Mon, 26 Mar 2012 12:34:00 +0000 killervidra http://flat-cat.hu/?p=21124

Gombhoz  a kabátot. Bár mindkét étel nagy kedvenc lett, ennek a bejegyzésnek az apropója mégis az a két csodás szerzemény, aminek nemrég a tulajdonosa lettem. Az ott kezdődött, hogy imádom az öntöttvas edényeket. Gondolom, vannak ezzel mások is így, nagyon jó bennük főzni, van is egy pár darab belőle itthon. Aztán amikor Duendénél megláttam azokat a csodás öntöttvas edényeket, akkor már nem csak az anyag, hanem a forma is elkezdett érdekelni, el is kezdtem kutakodni, erősen vidéki lévén főként az interneten, így találtam erre a honlapra, ahol gyönyörű és nagyon jó minőségű svéd Skeppshult öntöttvas edényeket és serpenyőket lehet beszerezni. Jelenleg egy kis fanyelű öntöttvas serpenyő és egy kis sütőtál boldog tulajdonosa vagyok, és ha tehetném, mostanában mindent ezekben készítenék, és azt tervezem, hogy bővítem majd idővel a gyűjteményem. Szóval ez volt a gomb.

Aztán most a kabát. A tél legvégét idézi még meg ez a két étel, de tegnap a zöldségesnél még találtam szép kelbimbót és körtét is, szóval talán nem csúsztam ki nagyon a szezonból velük. Az első egy egyszerű karajszelet, amit a tetejére morzsolt gorgonzola tesz különlegessé, és tényleg percek alatt elkészül, akár több főre (és akár sima serpenyőben) is. A kelbimbó pedig egészen új dimenziókat kap a juharsziruppal karamellizált petrezseyem gyökértől, ami szerintem önmagában is kitesz egy vacsorát, akár egy pohár borral és néhány szelet friss bagettel elkísérve.

• fejenként 2 ujjnyi vastag szelet hosszúkaraj (15-20 dkg)
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj
• só
• bors
• 2-3 dkg gorgonzola dolce
• 2 körte
• 1 ek méz
• 2 dkg vaj
• 0,5 dl száraz, gyümölcsös fehérbor

A karajról a vastag hártyát levágom (ha van rajta), kicsit klopfolóval megütögetem. A vaj és olívaolaj keverékében mindkét oldalát 2-2 percig sütöm, sütés közben sózom, borsozom. Kiveszem, fedeles hőálló edénybe fektetem a szeleteket, rájuk morzsolom a gorgonzolát, lefedem a tálat, majd meleg helyen (pl langyos sütő) pihentetem pár percig, amíg a sajt ráolvad a karajra és elkészül a körte is.

A körtét hosszában négyfelé vágom, majd a karaj sütéséből visszamaradt zsiradékhoz adom a vajat, felhevítem és a körte cikkeket minden oldalukról színesre sütöm, közben rácsorgatom a mézet is. Felöntöm a borral, beforralom.

A karaj mellé adom a körtét köretnek, de aki kívánja, egy kis krumplipürével is kiegészítheti.

• 35 dk kelbimbó
• 35 dkg petrezselyemgyökér
• 1 salotta
• 2 ek juharszirup
• 5 dkg bacon
• 0,5 dl száraz fehérbor
• 1 ek olívaolaj

A kelbimbót megtisztítom, a salottát finomra aprítom, a petrezselyemgyökeret megtisztítom, fél centis karikákra vágom. A bacont vékony csíkokra vágom. Az olívaolajon kisütöm a baconből a zsírt, majd hozzáadom a gyökeret, salottát és a juharszirupot, kis láng fölött addig sütöm, amíg aranysárga bevonat képződik a gyökérkarikákon. Hozzáadom a kelbimbót, a bort, majd lefedem és addig párolom, amíg a kelbimbó megpuhul. Leveszem a fedőt, elforralom a levét és tálalom.

Az a helyzet, hogy nálam időről időre előkerülnek ezek a kis rétestekercsek, mert egyfelől imádom gyártani a kis hengereket, másfelől csinosak és praktikusak, akár vendégvárásról, akár munkahelyi ebédről van szó. Mostanában két elöprő sikert arató recept született, egy juhtúrós aszalt szilvás (szintén sós változat) és ez az enyhén keleti irányba mutató ízű darab. A finom, fűszeres szűzpecsenye mellé párolt brokkoli került, mindez rétestésztába töltve. Ami az előbb leírtakon kívül még vonzóvá teszi ezt a receptet, hogy az egyébként a brokkolit a fura, marsbéli növénynek imponáló külleme miatt meg nem evő gyerekem azt a ropogós tészta burkában már szó nélkül, sőt kifejezetten lelkesen elfogyasztotta. A szűzpecsenye helyettesíthető más hússal is, aki a csirkemellet vagy borjúcombot jobban szereti, az használja nyugodtan azt a sertéshús helyett, a lényeg, hogy kevés sütéssel+párolással is könnyen megpuhuló húst válasszunk hozzá.

• rétestekercsek mézes gyömbéres szűzpecsenyével, brokkolival
• 6 réteslap
• 1 kis szűzpecsenye (40 dkg)
• 50 dkg brokkoli
• 1 kis vöröshagyma (6-8 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 3 cm gyömbérgyökér (vagy egy csapott tk szárított gyömbér)
• 2 ek szójaszósz
• 2 csapott ek méz
• 1 lime
• só
• olívaolaj vagy napraforgóolaj

A szűzpecsenyét lehártyázom, majd kis, nagyjából centis kockákra vágom. A hagymát finomra aprítom, a fokhagymát szintén, a brokkolit megmosom, lecsöpögtetem, apró rózsákra szedem.

Kevés (1-2 evőkanálnyi) olívaolajon a húst a hagymával együtt lepirítom, mad hozzáadom a fokhagymát, finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét, a mézet, szójaszószt és a lime levét. Hozzáadom a brokkolit is, sózom, majd lefedem és kis láng fölött addig párolom, amíg a brokkoli kissé megpuhul, de még roppanós marad.

A réteslap egyik felét lekenem olajjal, kettéhajtom, majd a keskenyebbik végére halmozom a töltelék 1/6 részét. A tészta két hosszanti oldalát felhajtom a töltelékre, majd feltekerem. Végül lekenem olajjal és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. Ezt az összes réteslappal megismételem.

Előmelegített sütőben 200 C fokon 15-20 percig sütöm, vagy amíg a tészta ropogós, aranybarna lesz.

Rácson hűtöm ki.

Az aktuális VKF! házigazdája, Olzka kirándulni hívott minket. Már hogyne mennénk! Igaz, az időjárás és a család egészségi állapota most nem kedvez a szabadtéri programoknak, de az egy hete tartó szobafogság után az aprónépnek már a fűtött terasz is hatalmas örömet okozott, arról nem is beszélve, hogy számára most hatalmas öröm mindenféle valós élethelyzet imitálása, most van a képzeletbeli csészékből fogyasztott képzeletbeli kakaózások korszaka, így hát nem okozott neki problémát az sem, hogy őzeket és nyuszikat képzeljen a játszósszőnyegén berendezett piknik takaró köré.

A receptek egyszerűek, vagyis pár perc alatt összekészíthetők egy családi kirándulás előestéjén, és a lapocka ugyan igényel némi kitartást, amíg omlósra párolódik, de tennivaló nincs vele az alatt a pár óra alatt. A lencsés hajdina saláta tartalmas, köretként és önmagában is funkcionál, a zellerkrém könnyű ugyan, de még a barátságos, melengető téli ízekben játszik, és remekül passzol a diós lepénykenyérhez. Akárcsak a narancsos gyömbéres lapocka. A zabpelyhes szelet pedig egy könnyen szállítható, és nem is túl egészségetlen csemege, ami percek alatt elkészül, és valószerűtlenül retro életérzést hagy maga után, mivel az íze megtévesztésig emlékeztet a zselés szaloncukorra, de ezen felül, a pikniken kívül akár egy uzsonnásdobozban is megállja a helyét.

• narancsos gyömbéres lapocka póréhagymával
• 50 dkg sertésklapocka
• 2 nagy narancs leve (nagyjából 2 dl) és 1 finomra reszelt héja
• 1 csokor kakukkfű
• 1 póréhagyma
• 4 cm gyömbér
• 2 tk méz
• 2 tk koriander
• 1 tk római kömény
• 3 gerezd fokhagyma
• só
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj

A póréhagymát felkarikázom, a fokhagymát megtisztítom, kés pengéjével meglapítom.

A lapockát nagyjából 5 cm vastag szeletekre vágom, megszórom a porrá őrölt római köménnyel és korianderrel, majd az olívaolaj és vaj keverékén körbesütöm  nagy láng felett, amíg színt kap, mellédobom a pórét, fokhagymát, felöntöm a narancs levével, hozzáadom a finomra reszelt héját, a kakukkfűből kötött csokrot, mézet és a finomra aprított gyömbért. Sózom, összeforralom, majd lefedem és a legkisebb lángon addig párolom, amíg a hús omlóssá válik, az összes zsír kiolvad belőle. Ha szükséges, közben vízzel pótolom a hús alatt a szaftot.  Ez nagyjából 2 óra.

Ezt követően leveszem a fedőt, és nagy láng felett beforralom a szaftot, a kakukkfüvet kidobom belőle. Kihűtöm, feldarabolom, és szaftjával együtt tálalom.

• lencsés hajdinasaláta
• 15 dkg lencse
• 15 dkg hajdina
• 45 dkg vöröshagyma
• 1 ek méz
• 2 tk garam masala (házilag is elkészíthető, recept itt)
• 3,5 dkg aszalt paradicsom (fűszeres olajban eltett, lecsöpögtetve)
• 3 ek olívaolaj
• 1-2 ek fehérborecet

A lencsét pár órára beáztatjuk, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük. A hajdinát haraphatóra főzzük enyhén sós vízben, leszűrjük, majd a lencséhez keverjük.

A hagymát vékony karikára vágjuk, majd az olívaolajon a mézzel elkeverve nagyon kis láng felett lassan karamellizáljuk, amikor már világos aranyszínű, megszórjuk a garam masalával és még 2-3 percig sütjük. A lencsés hajdinához keverjük, hozzáadjuk a finomra aprított aszalt paradicsomot és a fehérborecetet, sózzuk, ízlés szerint.

• diós lepénykenyér
• 30 dkg liszt (1/3-a lehet rozsliszt)
• 5 dkg joghurt
• 1 dl víz
• 1 dkg friss élesztő
• 2 ek olívaolaj
• 1 tk cukor
• 1 púpos tk só
• 5 dkg dió, durvára vágva
• 2 tk koriander, porrá őrölve

A lisztet elmorzsolom az élesztővel (aki úgy biztonságosabbnak érzi, az előtte a vízet keverje el pár kanál liszttel, a cukorral és futassa fel az élesztőt), majd a dió kivételével a többi hozzávalóval összegyúrom, alaposan kidolgozom, amíg rugalmas, közepesen kemény, fényes tésztát kapok belőle. A kelesztőtálat letakarom, majd a tésztát duplájára kelesztem.

Miután megkelt, hozzáadom a durvára vágott diót, átgyúrom, hat gombócra osztom, és minden gombócot lisztezett deszkán vékony (3-4 mm) lepénnyé nyújtok ki, majd sütőpapírral bélelt tepsire teszem. 10 percig pihentetem.

Előmelegített sütőben 220 C fokon 12 perc alatt hólyagos, arnyszínű lepényeket sütök belőle.

• körtés zellerkrém
• 1/2 zellergumó (25 dkg)
• 1 nagy körte (25 dkg)
• 1 salotta
• 5 dkg vaj
• 1 csokor kakukkfű
• 5 dkg kéksajt (Dorblue vagy Danish Blue cheese)

A zellert, körtét, meghámozom, a körte magházát kivágom, nagyjából centis kockákra vágom. A salottát megtisztítom, felkarikázom. A vajon lassan aranyszínűre sütöm a zellert és a salottát, majd hozzáadom a körtét is, a csokorba kötött kakukkfüvet és kis lángon fedő alatt puhára párolom.  Végül beforralom, ha sok levet enged a körte, majd kidobom a kaukkfüvet, sózom, hozzáadom a kéksajtot és botmixerrel pürésítem.

• mazsolás csokoládés zabszelet
• 2 db 9×20 cm-es szögletes szilikonos formához
• 20 dkg étcsokoládé (85%)
• 5 dkg méz
• 6 dkg nagy szemű aranymazsola
• 6 dkg kandírozott gyömbér
• 5 dkg zabpehely
• pár csepp narancsolaj vagy frissen reszelt narancshéj
• 1 mk őrölt fahéj

A zabpelyhet száraz serpenyőben enyhén megpirítom, majd lehúzom a tűzről és hozzáadom a széttördelt csokoládét és a fahéjat, kevergetem, amíg felolvad. Ha nem olvad meg eléggé, akkor pár másodpercre vissza lehet még rakni a tűzre kis láng fölé. Hozzáadom a durvára aprított kandírozott gyömbért és mazsolát, a mézet, a narancsolajat/héjat, összekeverem, majd szilikonos vagy folpackkal bélelt formába egyengetem, alaposan lenyomkodom, hogy ne maradjon túl sok levegő a masszában, majd kihűtöm és hidegen szeletelem.

A leves, amiért tegnap este még megkaptam a “szupernő+szuperanyu” titulust. A történet persze úgy kerek, ha azt is elmondom hozzá, hogy mindez azért a teljesítményemért járt, amiért este nyolc körül hazaestem a napi rendes munka után még lezavart nyelviskolából, és gyorsan főztem egy meleg vacsorát a fiúknak, plusz mintegy mellékesen odadobtam egy ribizlis túrótortát is. Igaz, hogy este kilencre lett kész minden, és az is igaz, hogy a fiúk a biztonság kedvéért már jóval korábban megvacsoráztak, de az a helyzet, hogy mi szerintem nem bírjuk ki, ha nem eszik legalább naponta egyszer együtt, egy asztalnál, finom, meleg ételt az egész család. (már amikor teljes létszámban itthon vagyunk) Tehát adott 2 (na jó, másfél) éhes férfi, akiknek gyorsan le kell tenni valami nagyon finomat az asztalra. Ez a leves pedig nagyjából 5 perc aktív munka és háromnegyed óra passzív várakozás alatt meg is van. Igazából azon kívül, hogy nagyon finom, olyannyira laktató, hogy egy könnyű desszerttel kiegészítve nem is kell más vacsorára.

A sült szűzpecsenye csíkok levesbetétként alkalmazva számomra az ázsiai stílusú leveseket idézik, a könnyű, citromos spenótos íz pedig az egészet igazán tavasziassá teszi. Meg hát ugye mondtam, hogy nálam a spenót+gersli az új kattanás…

A képek mostanában kissé gyengécskék és ötletszegények, ezért itt kérek elnézést előre- és hátramenőleg, de sajnos most ennyire futja az időmből. Aztán ha akad egy szabad, napfényes hétvégém is, majd igyekszem behozni ezen a téren is a lemaradást.

• 3 főre
• 1 kis szűzpecsenye (35-40 dkg)
• 1 nagy fej vöröshagyma (15 dkg)
• 1/4 zellergumó (20 dkg)
• 2 marék spenót (6 dkg)
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 citrom
• 3 cm gyömbérgyökér
• 10 dkg gersli
• olívaolaj
• só

A szűzpecsenyét lehártyázom, majd nagyjából 5 centis darabokra vágom. A darabokból centis csíkokat vágok (lapjában elvágva 2-3fele, majd ezt felcsíkozva). Olívaolajat hevítek egy lábosban, és kisebb adagokban, nagy láng felett nagyjából egy-egy perc alatt színesre sütöm a szűzpecsenye csíkokat. Mindig csak annyit teszek bele egyszerre, ami meg tud pirulni, és nem párolódik, majd ha aranyszínűre pirultak, szűrőlapáttal egy tálkába teszem. Alufóliával letakarom, félreteszem.

A visszamaradt zsiradékban üvegesre sütöm a finomra aprított hagymát, majd hozzáadom a szintén finomra aprított fokhagymát is. Felöntöm nagyjából 1 liter vízzel, sózom, beleteszem a megtisztított, egészben hagyott zellergumót, sózom, majd 15 percig főzöm. Ezután hozzáadom az átöblített gerslit és puhára főzöm a levesben. Végül hozzáadom a spenótot, a citrom finomra reszelt héját, a levét, a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét és a szűzpecsenye csíkokat is az alattuk felgyűlt húslével együtt. Felforralom, majd lehúzom a tűzről (ezekkel főzni már nem kell) és tálalom.

Ismét egy (viszonylag) gyors vacsora, ami szerintem eszméletlen finom lett ÉS kivételesen le is tudtam fényképezni vállalható minőségben. Meg egy járulékos nyereség: csomagolható ebéd magamnak, másnapra. A malackaraj ismét Metros szerzemény, de mind a pestot, mind a köretet el tudom én képzelni más natúr sült mellé is, mert tulajdonképpen a pesto a lényeg és a gersli. A gersli spenóttal pedig egy új szerelem, ami egészen biztosan elő fog fordulni még mostanában a blogon.

• fejenként 4 darab ujjnyi vastag csontos, bőrös malackaraj szelet (~50-60 dkg)
• olívaolaj
• fokhagyma
• só
• bors
• a pestohoz 2 főre:
• 6 dkg spenót ( 2 bő maréknyi)
• 2 ek dióolaj
• 2 ek olívaolaj
• 1 marék dió (3-4 dkg)
• 1 gerezd fokhagyma
• 3 dkg kéksajt (Danish Blue Cheese)
• a gerslihez 2 főre:
• 10 dkg gersli
• 10 dkg datolyaparadicsom
• 1 kis cukkini (20-25 dkg)
• 1 salotta
• 1 gerezd fokhagyma
• olívaolaj

A karajszeleteket forró serpenyőben olívaolajon, 1-2 gerezd meglapított fokhagymagerezddel 2-2 perc alatt mindkét oldalukon aranyszínűre sütöm, a sütés közben sózom, borsozom. Tepsibe szedem és előmelegített sütőben 160°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 15 percig sütöm.

A pestohoz a spenótot és a fokhagymát fél percre forróvízbe dobom, majd jéghideg vízzel átöblítem, leszűröm, kinyomkodom belőle a nedvességet. A száraz serpenyőben kissé megpirított dióval, az olajokkal és a sajttal együtt késes robotgépben pépesítem.

A gerslit bő, enyhén sós vízben puhára főzöm. Közben a cukkinit felkockázom, a salottát és fokhagymát finomra aprítom. Kevés olívaolajon átsütöm a hagymát, majd hozzáadom a cukkinit is és aranyszínűre pirítom. Megy mellé a fokhagyma, az egészben hagyott paradicsom, majd addig sütöm, amíg a paradicsom bőre kissé megráncosodik. Hozzákeverem a megfőtt, leszűrt gerslit.

Minden szelet húsra kerül tálalásnál egy-egy kanálka pesto, mellé a zöldséges gerslit adom.

• a salátához 1 főre:
• 10 dkg gersli
• 10 dkg feta
• 6 dkg spenót (két nagy marék)
• 10 dkg datolyaparadicsom
• 1 salotta
• 1 nagyobb fokhagymagerezd
• 1 maréknyi petrezselyemzöld
• olívaolaj
• fehér balzsamecet

A gerslit bő, enyhén sós vízben puhára főzöm. Közben a salottát, fokhagymát finomra aprítom, a spenótot mosom, leszűröm, leszárítom.

Kevés olívaolajon üvegesre sütöm a salottát, majd megy hozzá az egészben hagyott paradicsom és a fokhagyma is. Ha a paradicsom bőre már kissé megráncosodik, lehúzom a tűzről, és a még forró zöldségekhez keverem a spenótot. Ezzel már nem kell párolni, elég amennyire a maradék hőtől összeesik.

A megpuhult gerslit leszűröm, hideg vízzel átöblítem, lecsöpögtetem, és a zöldségekhez keverem a felkockázott fetával együtt. Végül sózom, majd olívaolajjal, fehér balzsamecettel ízesítem ízlés szerint. (én 1-1 evőkanálnyit használtam hozzá), és megszórom a finomra aprított petrezselyemzölddel.

Hidegen a legfinomabb, néhány óra pihenés után.

Mondom, életmentő, expressz receptek. Ezek gyakran menekítettek meg minket az éhhaláltól amikor dolgoztam, és várhatóan ez így lesz a jövőben is. A tarja ugyan nem túl divatos hús (amit én olyan nagyon nem értek, hiszen a sertés egyik legízletesebb részéről van szó), de cserébe puha, szaftos, isteni az íze, és még az is el tudja könnyen készíteni, aki nem túl járatos a konyhában. Plusz még a pasikat (legyen szó akár a férjekről is) garantáltan leveszi a lábukról. Szóval 15 perces recept, a köret hozzá pedig- expressz vacsoráról van szó!- legjobb, ha csak egyszerűen friss fehér kenyér. Na jó, egy tál saláta még belefér ennyi időbe is…

Egyébként nem kell nagyon kétségbe esni (remélem, itt érződik az önirónia), ezután az egyszerűbben, akár hétköznap is elkészíthető, illetve a hagyományos(abb) receptek, meg a tészták, édességek fognak csak folytatódni a főoldalon, mert nemsokára (ha az öcsém, és egyben -sajnos- a blog karbantartója is úgy akarja) lesz egy kis átalakulás a blogon, és leválnak a kifejezetten baba/gyerek, meg a nem igazán hétköznapi receptek, ezeket is el lehet majd érni a blogról külön oldalakon, és a facebookon továbbra is megtalálható lesz az összes bejegyzés. Azért érzem ezt szükségesnek, mert ahogy észrevettem, az olvasók többsége az így majd a főoldalon maradó receptekre kíváncsi. Ugyanakkor a baba részleg nekem nagy szerelmem lett, nem szeretném abbahagyni, és van néhány igen kedves olvasóm, akik tulajdonképpen ezek miatt járnak ide. A harmadik kategória pedig, nos igen, az is szerelem, és azoknak a dokumentálásáról sem sem szeretnék lemondani. Ugyanakkor szeretném felhasználóbarátabbá tenni az oldalt, hiszen nem minden olvasó kíváncsi ezekre a tartalmakra, és úgy érzem, ez megfelelő módszer lesz ehhez. Aztán az idő majd eldönti. Nyilván ez a lehető legjobbkor jön, amikor majd amúgy is ritkulnak a bejegyzések, de hát ez már így alakult. A keleti régió oldalának kapcsán jött az ötlet, és ezzel párhuzamosan fognak elindulni majd az új oldalak is, remélhetőleg még ebben a hónapban.

Nos ennyi közérdekű információ után jöhet a recept.

• fejenként
• 1 ujjnyi vastag szelet tarja, csont nélkül (15 dkg)
• olívaolaj (1/2 ek)
• vaj (1/2+1 ek)
• 1 tk mustár
• 3 ek apróra vágott ecetes uborka vagy savanyított gyöngyhagyma
• 0,5 dl száraz fehérbor

A tarját kiklopfoljuk, ha van a szeletben vastagabb hártyás rész, azt kés hegyével bevágjuk, hogy ne húzza össze húst a sütésnél.

Az olívaolajat felhevítjük, hozzáadjuk a fél evőkanálnyi vajat, majd a húst nagy láng felett mindkét oldalán fél-fél percig színesre sütjük. Sózzuk, borsozzuk, majd a lángot ezután mérsékeljük, és így sütjük még oldalanként 4-5 percig. Akkor jó, amikor beleszúrunk és már csak barnás lé jön a húsból, nem pirosas. Ha kész, kivesszük, lefedett tálban melegen tartjuk, a visszamaradt zsiradékba dobjuk a meglapított gerezd fokhagymát, fél perc sütés után felöntjük a borral, hozzáadjuk a mustárt, majd beforraljuk, amíg egészen sűrű nem lesz. Végül hozzáadjuk a felaprított ecetes uborkát/gyöngyhagymát, összeforraljuk, és hozzákeverjük a maradék vajat.

A húst tányérra szedjük és meglocsoljuk a mártással.

Van a gyerek, meg van az ő ízlése. Felháborító módon kétéves kora ellenére nem szereti a rozéra sütött húsokat, ellenben minden jöhet, ami darált húsból készül, vagy éppen bármilyen sertésalkatrészből, alaposan és puhára sütve. Meg a kagylót is szereti, de ez most tulajdonképpen nem is tartozik ide.
Tehát adott a feladat: olyat főzni, ami a család minden tagjának megfelel. A karajtekercs pedig az egyik kedvenc lett ebben a kategóriában. Nem egészben sütve, hanem szeletenként töltve, így nagyon hamar elkészül, jól elő is készíthető, mindig annyit lehet megsütni belőle, amekkora a jelenlévő családtagok száma/ az étvágy, és a variációk száma pedig szinte végtelen. Ez lett az egyik kedvenc tekercsünk.

• 4 főre
• Hús:
• 80 dkg karaj (8 ujjnyi vastag szelet, csont nélkül)
• 16 fél nagyobb aszalt paradicsom, olajban eltett, lecsepegtetve (nagyjából 12-14 dkg)
• 4 ág oregánó (vagy 1 kk szárított)
• 1 dl húsleves
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj
• só
• Köret:
• 20 dkg lencse
• 10 dkg rizs (basmati)
• 5 dkg mazsola
• 1 dl húsleves
• 3 szegfűszeg
• 1 kis csokor petrezselyemzöld
• 2 ek enyhe ízű extra szűz olívaolaj
• só
• fekete bors

A beáztatott lencsét leszűröm és friss, sós vízben puhára főzöm. A rizst bő sós vízben szintén puhára főzöm. A húslevesbe szórom a mazsolát, majd addig főzöm, amíg az összes levest magába nem szívja. A forró rizst, lencsét, mazsolát összeforgatom a mozsárban kevés sóval porrá őrölt szegfűszeggel, őrölök rá borsot, végül megszórom a finomra aprított petrezselyemzölddel és meglocsolom az olívaolajjal.

A karajszeletekről levágom az esetleg rajtalévő fehér hártyákat, majd mindkét oldalán kíméletesen, de alaposan kiklopfolom. A hús hosszabbik szélén elosztom a lecsepegtetett, hosszában elfelezett aszalt paradicsomot (ha szárított oregánót használunk, ezen a ponton szórjuk meg a porrá őrölt fűszerrel a hús tekercs belseje felé eső oldalát), majd feltekerek minden szeletet és hústűvel/ konyhai spárgával/ fogvájóval rögzítem a tekercseket.
Az olívaolajt felhevítem, hozzáadom a vajat, majd a tekercseket minden oldalukon aranyszínűre sütöm, melléjük dobom a fokhagymát, az egészben hagyott oregánót, felöntöm a levessel, és a lehető legkisebb lángon, fedő alatt puhára párolom. Ha elfő a leves, lehet még pótolni. Amikor a karaj megpuhult, leveszem a fedőt és elforralom a folyadékot alóla.

Tehát az a gyermek, aki három hete itthon hisztériás rohamot kap a cékla színétől, és csak csukott szemmel volt hajlandó enni belőle, na ő az, aki a bölcsődében repetát kér a céklafőzelékből. Nosza, akkor ilyet lehet itthon is. És tényleg. Persze az elmaradhatatlan és örök kedvenc, a húsgolyó az azért jár hozzá. Az pedig ne tévesszen meg senkit, hogy ez most megint olyan babakonyhás felvezetés lett, mert annál itt többről van szó, ez az étel ugyanis finom és bababarát is egyben. (pedig ugye, mennyivel másképpen hangzik, mint a ketchupos spagetti és a rántott dínók krumplipürével?)

• 3 főre
• 70 dkg cékla
• 25 dkg krumpli
• 5 dl csirke alaplé vagy zsírtalanított húsleves
• 1 kis fej hagyma (3-4 dkg)
• 4 ág kakukkfű
• 1 tk borókabogyó
• 2 ek balzsamecet
• 2 ek olívaolaj
• só
• 50 dkg sovány sertéscomb
• 10 dkg feta
• 1 salotta (3-4 dkg édes hagyma)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1/2 ek rozmaring (szárított)
• 2 ek olívaolaj
• só
• egy kisebb narancs felének a finomra reszelt héja
• olaj a sütéshez

A céklát és a krumplit meghámozom, kis kockákra vágom. Az alaplé felében fedő alatt puhára párolom a céklát a balzsamecettel. Közben az olívaolajon üvegesre sütöm a nagyjából felaprított hagymát, majd hozzáadom a krumplit, felöntöm a maradék alaplével, hozzáadom a mozsárban kevés sóval finomra dörzsölt borókabogyót és az egészben hagyott kakukkfű ágakat is. Fedő alatt ezt is puhára főzöm. A kakukkfüvet kidobom, majd a krumplit a levessel botmixerrel teljesen simára püréstem és hozzáöntöm a céklához. Botmixerrel az egészet kissé püréstem, de itt már a teljesség igénye nélkül, hogy maradjanak benne kisebb-nagyobb cékladarabok is.

A  vastagabb hártyáktól megszabadított sertéscombot felkockázom és ledarálom a hagymával, fokhagymával, fetával együtt. Eleve darált comb esetén a hagymát és fokhagymát nagyon finomra aprítva, a fetát szétmorzsolva keverjük a húshoz. A rozmaringot kevés sóval mozsárban porrá őrölöm, a narancs héját finomra reszelem, és az olívaolajjal együtt ezeket is a húshoz adom. Alaposan összegyúrom, majd 2 centis gombócokat formázok belőlük. Bő, forró olajban adagonként kisütöm. (teflon serpenyőben lehet egész kevés (1-2 kanálnyi) olajon is kisütni, gyakori rázogatás közben, így is szoktam készíteni, és ez a módszer is jól működik)

Meg persze párolt rizzsel, a fiúknak, majd pótebédre-elővacsorára(vagy minek is nevezzem), de a képen az én egyszemélyes, magányos kis ebédem látható. Nem véletlen egyébként, hogy a saláta neve került előre, nekem most az volt a fő attrakció, a szűzérme meg csak hab a tortán, édes, savanyú, csípős mázban. (bár ez így most nem hangzott túl jól ha jobban belegondolok…)

Szóval a saláta az aktuális kedvenc uborka-gyömbér duó egy újabb változata, és nekem nagyon megkönnyítette a pomelo megkedvelését. Annyi helyen kapni már, hogy mostanában én is elkezdtem ismerkedni vele, először csak magában, aztán gyümölcssalátában, most pedig ebben, és meg kell mondjam, nálam ez az abszolút csúcs. A gyümölcs húsa egyébként a grapefruitra emlékeztet, de annál sokkal kevésbé keserű, a nagyon enyhe kesernyésség és enyhe savanyúság mellé pedig nekem egy kis lime íz is társul, szóval nagyon kellemes, érdemes kipróbálni. A filézése egyébként összehasonlíthatatlanul könnyebben megy, mint a narancsnál, a keményebb gyümölcshúsnak és a hatalmas méretének hála, és bár megpróbálom majd leírni a receptben is, de azért a biztonság kedvéért idelinkelek egy videót a citrusok filézéséről.

A szűzérmékről még néhány szó: a sütés ismét Anthony Bourdain Francia bisztrókonyhájában olvasott módszere szerint zajlott, én a szűzérméket nagyon szeretem így készíteni, mert viszonylag hamar lehet vele szaftos, egyáltalán nem száraz végeredményhez jutni, ahol a vastagabb szeletek is szépen át, és nem pedig túlsülnek. Az elősütés után a húsra kerülő fűszeres réteg (ez jelen esetben a mézes, csilis máz) nálam főként arra szolgál, hogy egy ízes, színes elem legyen a hús mellett, de anélkül, hogy elnyomná, megváltoztatná a hús eredeti ízét, mint ahogy ez a pácolás esetében történik. Nekem ez a jó minőségű, házi sertésszűz esetében fontos szempont, hiszen a húsnak nagyon finom a saját íze, igazából egy kevés sóval is tökéletesen élvezhető. (sőt, hát valójában többnyire nálunk így kerül az asztalra, a pecsenyeszaftból készített mártással, de arról talán majd legközelebb)

Az adagok száma jelen esetben kettő és fél, vagyis két felnőtt és egy gyerek, de párolt rizzsel igazából három főre elvileg ez a mennyiség elég.

• 1 kisebb pomelo
• 1 kígyóuborka
• 2 szál újhagyma
• 1 marék bébispenót
• 3 cm gyömbérgyökér
• 1 tk cukor
• csipet só
• 1 ek hidegen sajtolt szőlőmagolaj (vagy egyéb, semlegesebb ízű hidegen sajtolt olaj)
• 1 szűzpecsenye (~45 dkg)
• 2 ek méz
• 2 ek rizsecet
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 kis csili
• 1 ek földimogyoró (vagy napraforgó) olaj+ a sütéshez
• só

A pomelot meghámozom, ehhez az aljáról és a tetejéről levágom a héját, mintha talpat vágnék a gyümölcsnek, majd az aljára állított citrusról cikkenként haladva függőlegesen is levágom a héjat. A megmaradt hordó alakú gyümölcsből a hártyák mentén vezetve a kés pengéjét kivágom a gyümölcshúst.

Az újhagymát egy kevés zsenge zöld szárral együtt vékonyra karikázom.

A hártyák között/körül maradt gyümölcshúsból kinyomom a levet, ezt elkeverem a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levével, nádcukorral, csipet sóval, olajjal és az újhagymával.

Az uborkát meghámozom, majd a vágódeszkára fektetem és a zöldséghámozóval hosszában vízszintesen haladva “hámozni” kezdem, azaz vékony szalagszerű csíkokra vágom. (de lehet helyette simán csak vékony szeletekre vágni) A bébispenótot mosom, centrifugálom. Az uborkát összeforgatom a pomeloval, bébispenóttal és végül meglocsolom az öntettel.

A szűzpecsenyéről levágom a hártyákat, majd két ujjnyi (3 cm) szeletekre vágom. A csilit és a fokhagymát finomra aprítom, majd elkeverem a mézzel, ecettel, sóval, 1 ek olajjal.

Felhevített serpenyőben, kevés zsiradékon, nagy lángon 2-2 percig sütöm a szűzérmék mindkét oldalát, majd mindegyiket megforgatom a mézes mázban. Sütőtálba teszem, ha maradt a mézes keverékből, azt ráöntöm és előmelegített sütőben 180°C (alsó-felső sütés) 10 percig sütöm. Tálalás előtt még kb 5 percig meleg helyen pihentetem.

Párolt jázminrizzsel és pomelo salátával tálalom.