Ötfűszeres sertéshúsgolyók gyömbéres nektarin szósszal

Ami persze eredetileg a sokkal konvencionálisabbnak számító szilvaszósszal készült volna el -ha időközben a szilva nem került volna cseppfolyós állapotba a hűtés ellenére. Pedig tegnap vettem. Nektarint meg találtam itthon. Na mindegy, mostanában a beszerzés nem megy simán.

Ötfűszer: hát igen, egy kacsaleves miatt vettem belőle egy elég nagy dobozzal (mert csak ilyenben volt), és mostanában elég sok mindenbe kerül, mert nem bírom kerülgetni azt a nem túl esztétikus bödönt, és bármit elkövetnék, hogy gyorsan kiürüljön. De ha nincs otthon, semmi pánik! Az ötfűszer keverék csillagánizs, fahéj, szecsuáni bors, szegfűszeg és édesköménymag egyenlő arányú keveréke, porrá őrölve, szóval az alkotórészek birtokában otthon is elkészíthető. Bár készen megvenni olcsóbb és egyszerűbb.

Pontyos sztorik ma nincsenek, ez nem azt jelenti, hogy nincsenek egyáltalán, csak időszűke van állandóan, az energiatartalékaink lemerültek, és ami maradt, azt mindet a miniatűrre fordítjuk. Aki egyébként valami hihetetlen tempójú szellemi fejlődést produkál mostanában, alig bírjuk követni, és csodálni azt a folyamatot, aminek egyetlen pillanatát sem szeretnénk elmulasztani (és nekem még ez össze is jöhet).

Azért egy bájos adalék a bloghoz: akadt egy önjelölt keresztapánk, aki Pontyot Harcsa Bácsira keresztelte, mert valamiért a Ponty Úr megjegyezhetetlennek bizonyult számára. A legszebb az egészben, hogy azóta már időnként mi is így hívjuk szegény ezer nevű fiunkat. Kedves Tamás, köszönjük, Ponty/Harcsa nevében!

A golyók ismét a csipet kedvére készültek, puha, enyhén fűszeres hús, pont amilyennek szereti. A szósz meg csípős a gyömbértől, édes, savanyú, akár egy csatni, ahogy mi szeretjük. Eredetileg rizstésztával készült volna, hogy ne kelljen szöszölni a rizs főzésével, meg úgy sokkal jobban hajazott volna a paradicsomos húsgombóc+spagetti című kedvenc összeállításunkra is, már ami a külsőségeket illeti, és ezt én még tegnap viccesnek találtam, de ma már nem annyira, szóval maradt a rizs mellé.(és nem is azért, mert rizstésztát nem találtam itthon, és nem volt kedvem 20 kilométert kocsikázni érte…)

• 3 adag
• 65 dkg sovány sertéscomb (tisztítva mérve 60 dkg)
• 5 dkg vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 púpos tk ötfűszer keverék
• 1 tk szárított narancshéj (vagy 1 kis narancs héja finomra reszelve)
• 1 ek napraforgóolaj+ a sütéshez egy kevés
• 2 tk só
• 40 dkg nektarin
• 4 cm gyömbérgyökér
• 4 tk sötét szójaszósz
• 2 ek rizsecet
• 1-2 ek nádcukor
• 2 dl jázminrizs

A sertéscombról levágtam a zsíros és a vastagabb hártyás részeket, nagyobb kockákra vágtam. Húsdarálón háromszor átdaráltam a fokhagymával és a nagyobb darabokra vágott hagymával együtt. Húsdaráló hiányában jó a késes robotgép is, akkor pürésítsük egészen finomra a húsos masszát. Az ilyen módon finom péppé darált hús tojás nélkül is szépen összeáll majd, de akinek kétségei vannak, üssön hozzá egy tojást is, a massza elbírja.

A darált húst alaposan összegyúrtam az ötfűszer keverékkel, egy evőkanálnyi olajjal, és a mozsárban sóval eldörzsölt szárított narancshéjjal. 2 centis gombócokat hengergettem a masszából, majd azokat felhevített teflon serpenyőben kevés olajon megsütöttem. Kb 15 perc alatt sültek át mérsékelt lángon, és sütés közben egyszer átfordítottam a golyóbisokat. Teflon serpenyőben elég 1 ek olaj sütésenként (én két részletben sütöttem ki, így nem került egyszerre túl sok gombóc a serpenyőbe), hagyományos serpenyőbe ennél egy kicsit több kell.

Közben elkészült a szósz, amihez a kimagozott, nagyobb darabokra vágott nektarint fél deci vízzel, a szójaszósszal és a lereszelt gyömbér kinyomkodott levével együtt összefőztem, amíg a gyümölcs meg nem puhult és az alatta lévő lé be nem sűrűsödött. Utána turmixgépben pürésítettem a cukorral és az ecettel (melyek mennyisége tájékozódó jelleggel került feltüntetésre a receptben, mert nagyban függ a gyümölcs édességétől-savasságától is).

A rizst bő, sós vízben puhára főztem, leszűrtem.

Tálalásnál egy adag rizst elterítettem a tányéron, szedtem rá a gombócokból, majd meglocsoltam a szósszal. A maradék szószt egy tálban mellékeltem a tányérok mellé.

Címkék: babának, nektarin, rizs, sertés

Aszalt paradicsomos sertéshúsgolyók sárgarépamártásban

Végre megint itthon (de nem sokáig) (és persze még ez sem teljesen igaz, hiszen a bejegyzés részben és az étel pedig teljes egészében még anyuéknál készült, de a fotó az már végre-végre itthon ).

Először is bocsánat az elmaradt e-mailekért, igyekszem lassan, aprajával pótolni a lemaradást, másodszor meg egy kép, mintegy kárpótlásul. Nem túl profi, hisz a fényképezőgép szokás szerint a kocsiban maradt, így telefonnal készült, de annyira édes, hogy muszáj idetennem! Falusi a gyerek, mindenki láthatja!

Ha valaki itt már elkezd gyanakodni, hogy ismét babaétel, hát talált, süllyedt, bár galád dolog mindent a gyerekre fogni, még akkor is, ha válogatós. Igen, neki készült, meg nekünk is, mert azért ez iszonyú finom. A paradicsomos húsgolyók mintájára, csak itt most a paradicsom a húsgolyóban, a szószban meg sárgarépa. Szóval tisztára ugyanaz.

A húsgolyók ízesítése itt is lehet változatosabb, lehet bele borsot vagy éppen csilit tenni, meg sok egyéb fűszert, a rozmaring helyett is akár, de nem árt figyelembe venni az olajban eltett aszalt paradicsom fűszerezését, ha az elég gazdag, lehet hogy a húsgolyókba más már nem is kell. Nekem mindenesetre ez így volt tökéletes. Lehet bele tojást is tenni, én jó szabolcsi lévén a inkább az alapos darálásban hiszek, de ez inkább tájegység és megszokás kérdése, ha valaki úgy érzi biztonságosabbnak, hát tegyen bele egy tojást, a massza elbírja. Bár a kohézió tojás nélkül is tökéletesen működni fog.

A gombócok…hát igen.  Kell némi önuralom hozzá, én is halkan mantrázva (igen, egyes szitkozódások mantrának számítanak) mintegy fél órán át görgettem a tenyereim közt a kis gombócokat. Így ami még fontos hozzá, az a megoldott gyermekfelügyelet. Igazából ez az utazgatás nagy előnye. Meg a hagyományos, öntöttvas húsdaráló. A negatívumok: 2×2 méteres teakonyhában 40×40 centis pulton ügyködni (anyu nagy álma vált ezzel valóra, egy miniatűr konyha! Minden könnyen, percek alatt takarítható benne, főzésre meg alkalmatlan, de ez mellékes. Az ő generációjánál többnyire mások voltak még a szempontok.)

Na hát talán visszatérek még egy kicsit a recepthez, hátha valaki ezt is igényli. A sárgarépa mártás az igazából olyan mint egy sűrű főzelék, de nagyon finom, és azzal a jól megfontolt szándékkal készült, hogy a kölök mindent megeszik, amiben sárgarépa van. Meg az apja is. De ez már megint nem ide tartozik. Szóval egy édeskés, sűrű mártás, fokhagymával és petrezselyemmel, amit tapasztalatom szerint a miniatűrök imádnak (ismét megjegyzem: én is). A petrezselyem hőkezelése a végén csak nagyon rövid ideig tart, így még jelentősebb mennyiségű vitamint is sikerült a gyerkőcbe csempésznem vele.

• 4-5 adag
• 80 dkg sertéscomb vagy szűzpecsenye (én szűzpecsenyét használtam)
• 8 dkg olajban eltett aszalt paradicsom lecsöpögtetve
• 2 ek az aszalt paradicsom olajából
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 ág friss vagy 1 ek szárított rozmaring
• só
• olaj a sütéshez
• a mártáshoz:
• 50 dkg sárgarépa
• 5 dl húsleves (vagy csirke alaplé)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 nagy csokor petrezselyem
• 1 kis fej vöröshagyma ( 5 dkg)
• 3 dkg vaj
• 50 dkg tetszőleges száraztészta

A húst megtisztítom a hártyáktól, zsiradéktól, majd nagyobb kockákra vágom, húsdarálón a fokhagymával és az aszalt paradicsommal átdarálom. Én háromszor daráltam át, mert nagyon élveztem, hogy rendes húsdarálót használhatok, meg hogy van időm főzni, de igazából tökéletesen elég a kétszeri darálás is. Húsdaráló hiányában pedig lehet késes robotgépet is használni, vagy éles késsel aprítani finomra.

A húst összegyúrom a mozsárban szétzúzott rozmaringlevelekkel, a sóval és az aszalt paradicsom olajából 2 evőkanálnyival. Két centi átmérőjű gombócokat gyúrok belőle. Lehet nagyobbakat is, csak akkor a sütés után pároljuk együtt pár percig a sárgarépás szósszal, hogy biztosan teljesen hőkezelve legyenek a gombócok.

Teflon serpenyőben kevés olajat hevítek, majd a gombócokat mérsékelt láng felett minden oldalukról aranyszínűre sütöm, több részleteben, hogy könnyebben lehessen forgatni. 5-6 perc alatt átsülnek, tovább sütni nem ér, mert kiszáradnak.

Közben a hagymát, répát nagyjából felaprítom, majd a vajon átsütöm kicsit, ha kezd enyhén színt kapni, megy hozzá a felaprított fokhagyma is, sózom, felöntöm a húslevessel és fedő alatt puhára párolom. Ha megpuhult, lehúzom a tűzről, hozzáadom a száráról lecsipkedett zöldlevelet és botmixerrel pürésítem.

A gombócokat a mártásba szedem, kicsit összemelegítem.

Időközben kifőzött tetszőleges durumtésztával tálalom. Elvileg a spagetti illene hozzá, de attól a gyerek újabban ideges lesz, szóval nálunk marad a fussili hozzá egyelőre.

Címkék: babának, répa, sertés, tészta

Áprilisi retró a Gasztrotippen: cigánypecsenye

Az áprilisi menü cigánypecsenye tavaszi sült zöldségekkel: újkrumplival, újhagymával és hónapos retek salátával a Gasztrotippen.

• hozzávalók adagonként:
• 15 dkg tarja (1 nagy tenyérnyi szelet, nagyjából hüvelykujjnyi, 2 cm vastag)
• 1 szelet füstölt szalonna (2-3 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 kk pirospaprika
• A körethez:
• 2-3 közepes újkrumpli
• 4 szál újhagyma
• 1 fej újfokhagyma
• olívaolaj
• A salátához:
• 1 csomag hónapos retek
• 1 tk só
• 1 ek cukor
• 1/4 citrom leve

A retket megtisztítjuk, esetleg meghámozzuk, hajszálvékony karikákra vágjuk, sózzuk, elkeverjük a cukorral, majd félretesszük jó félórára. Miután levet engedett, azt leöntjük róla, alaposan kifacsarjuk, majd meglocsoljuk a citromlével. A saláta kész, félretesszük tálalásig.
Az újkrumplit, újhagymát megtisztítjuk, a krumplit 3 milliméteres karikákra vágjuk, az újhagymát hosszában kettéhasítjuk. Az újfokhagyma szárát levágjuk, a fejet keresztben fél centis karikákra vágjuk. A zöldségeket egy evőkanálnyi olívaolajjal összeforgatjuk úgy, hogy az olaj végül mindenütt vékonyan, de egyenletesen bevonja őket.

Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral és szétterítjük rajta a zöldségeket, egyenletesen, lehetőleg egy rétegben.
220°C fokra (gázsütő) előmelegített sütőben nagyjából 20 percig sütjük. A sütési idő attól is függ, hogy hány adag köretet készítünk egyszerre, mennyire sikerült (vagy nem sikerült) egy rétegben elteríteni a zöldségeket.

A húst enyhén kiklopfoljuk úgy, hogy mindenhol egyenletes vastagságú legyen és kellően fellazuljanak a rostok. Széttrancsírozni nem kell, egy centinél vékonyabbra pedig semmiképpen ne lapítsuk ki. Az erősebb hártyákat a húson belül egy éles kés hegyével megvagdossuk, hogy ne nagyon kapják össze a húst, ha sütés közben összehúzódnak.
A szalonnát egyik hosszanti oldalán centinként bevagdossuk úgy, hogy a másik oldal felől legalább fél centis része maradjon egyben. Azaz kakastaréjszerűen.
A szalonnát forró serpenyőbe tesszük, majd mérsékelt lángon mindkét oldalán aranybarnára sütjük, hogy minél több zsiradék süljön ki belőle.

Ha ezzel megvagyunk, kivesszük a szalonnát, majd leöntünk a zsiradékból 2-3 evőkanálnyit és félretesszük. A maradék zsírt felhevítjük, és ha forró, beletesszük a tarját. A húst közvetlenül sütés előtt sózzuk. Mindkét oldalán nagy láng felett 1-1 percig pirítjuk, majd közepes erősségűre mérsékeljük a lángot, és így sütjük mindkét oldalán oldalanként 4-5 percig, amíg a hús át nem sül teljesen. Ezt úgy lehet ellenőrizni, hogy villával rányomunk, és ha már csak színtelen lé távozik belőle, akkor elkészült.
Közben a félretett zsiradékot felforrósítjuk, majd lehúzzuk a tűzről, és belekeverjük a fokhagymanyomón átpréselt vagy lereszelt fokhagymát, elkeverjük, majd a pirospaprikát is hozzáadjuk.
Az átsült tarjaszeleteket alaposan lecsepegtetjük, tányérra szedjük, majd még forrón megkenjük a fokhagymás, paprikás zsírral. Tetejére a ropogósra sült szalonna, mellé a sült zöldségek és reteksaláta kerül.

Címkék: gyors&könnyű, köret, retek, sertés, újhagyma, újkrumpli

Medvehagymába göngyölt gombás szűzérmék sáfrányos kukoricakásával és hajdinával

Az utolsó medvehagymás recept. Legalábbis azt hiszem. Van még ugyan egy kis maréknyi a friss csokorból, de az valószínűleg holnap reggel egy omlettben végzi.

Mielőtt pedig bárki elkezdene aggódni Férj testi épségéért, vagy azért, hogy vajon zöldül e már a füle, azt el kell mondanom, hogy ma a szüleim jöttek látogatóba, nekik főztem. Medvehagymával persze, mert bár ezt is terveztem, apu már az ajtóban azzal köszöntött, hogy na mit eszünk ma a medvehagymából. És ebben semmi cinizmus nem volt, őt még tényleg érdekelte a téma, olyannyira, hogy egy medvehagymás fűszeres túrókrémmel indítottuk a napot, amit frissen sült csavart zsemlére kentünk (finom volt).

Aztán a bébiszittereim lefoglalták a miniatűrt amíg elkészült az ebéd. Mivel ez most nem egy öt perc alatt összedobható valami. Hogy megérte e? Apu szerint igen. Azért ez jelent valamit…

A köretek közül én nem tudtam választani (megint gondolattolulásom volt délelőtt), így mindkettőt elkészítettem, a polentát és a hajdinát is. Igazából annyira finom lett mind a kettő, hogy még most sem tudnám eldönteni, melyik illik jobban a szűzérmékhez. Szóval mindkettőt leírom.

• 4 adag
• 2 kis szűzpecsenye (60-65 dkg)
• kb 45-50 nagyobb medvehagyma levél
• 40 dkg csiperke
• 4 dkg füstölt szalonna
• só
• bors (frissen őrölt fekete)
• konyhai spárga
• a kukoricakásához:
• 1 dl kukoricadara (apró szemcséjű, finomabbra darált)
• 2,5 dl víz
• 1 nagy csipet sáfrány
• 3 dkg vaj
• só
• a hajdinához:
• 1 dl hajdina
• 2,5 dl víz
• só

A gombát megtisztítjuk, majd nagyon apróra, 2-3 mm kockákra vágjuk (ezt a részt lehet késes robotgépre is bízni, de nekem most volt időm pepecselni vele).

A húsról levagdossuk a hártyákat, megtisztítjuk, majd 2 ujjnyi (kb 3 cm) érmékre vágjuk, kézzel(!) kicsit elegyengetjük, megnyomkodjuk a tetejüket, hogy szépen egyenletesen szétterüljenek. A keskeny végeit már nem szeletként használjuk fel, hanem késsel kétszer-háromszor átvagdossuk, darált hús finomságúra (jöhet a késes robotgép ismét, bár a hús állaga késsel vagdosva ehhez az ételhez jobban illik).

A szalonnát apró, 3 mm kockákra vágjuk.

A medvehagyma szárait lecsipkedjük, megmossuk, majd alaposan lecsepegtetjük. A leszárított leveleket egy nagyobb deszkán vagy pulton elrendezzük, három-három levelet teszünk egymásra, csillag alakban, úgy hogy a fényes oldaluk lefelé nézzen.

A szalonnából kiolvasztjuk mérsékelt láng felett a zsírt, ropogósra sütjük, majd a zsír 2/3 részét átöntjük egy másik serpenyőbe, amiben a húst fogjuk sütni. A szalonnapörcök mellé dobjuk a gombát és a vagdalt húst, majd erősebb lángon addig sütjük, amíg a gomba és hús elveszti a nedvességtartalmát és kissé megpirul. Végül sózzuk, borsozzuk ízlés szerint.

Közben felhevítjük a zsiradékot a másik serpenyőben, és szűzérmék mindkét oldalát 2-2 percig elősütjük, sütés közben sózzuk a húsokat.

Az elősütött húsokat a medvehagyma csillagok közepébe helyezzük, mindegyikre kerül 1-1 evőkanálnyi gombás pép, majd a leveleket ráhajtogatjuk a gombás húsra és konyhai spárgával rögzítjük a csomagot.

A medvehagymás csomagokat kevés lobogó víz felé állított párolóbetétre tesszük, és fedő alatt 15 percig gőzöljük. (én ehhez egy párolóbetétet tettem egy nagyobb serpenyőre, arra egy kerek nokedliszaggatót, és az egészet lefedtem a serpenyő tetejével. De a bambusz párolóbetét is megfelel…)

A hajdinát felöntjük 2,5 dl vízzel, hozzáöntjük a hús sütésénél visszamaradt húslét, zsiradékot, és ha marad egy kevés gombapép, az is a főzővízbe kerül. Fedő nélkül addig főzzük, amíg a hajdina megpuhul és magába szívja az összes folyadékot.

A polentához a kukoricadarát beleszórjuk 2,5 dl forró vízbe, a sáfránnyal együtt, és addig főzzük gyakran kevergetve, amíg a dara megpuhul és felszívja az összes nedvességet.Végül hozzákeverjük a vajat is. Ezt én mélyebb tálkákba öntöttem, amíg kicsit megdermedt, így szép formája lett.

Tálalásnál levágjuk a zsinegeket a batyukról, majd tányérra szedjük néhány kanálka hajdinával és 1-1 polenta halommal.

Megjegyzés: én a köreteket akkor kezdtem el főzni, mielőtt nekiálltam a gomba és hús sütésének, majd melegen tartottam tálalásig, így egészen jól sikerült az időzítés.

Egyébként nem olyan hosszadalmas étel, mint amilyennek hangzik, ha mindent időben előkészítünk, akkor vagdosással, sütéssel-főzéssel együtt is megvan bőven egy órán belül.

Kötözés előtt…

és kötözés után.

Címkék: gomba, hajdina, köret, kukoricadara, medvehagyma, sertés, sertésszűz

Kebab(?) sertéshúsból, mentás joghurtos uborkával

Ami nyilván nem igazi kebab, hiszen ez disznóhúsból készült, míg az eredeti bárányhúsból, de a nyárson sült hengeres fasírtféleség elnevezés elég bután hangzana.

A kebab eredetileg bárányhúsból készül, de az most hibádzott hozzá, így sertéshúsból készült valami hasonló. Ízre finom fokhagymás-gyömbéres, és bár most én sertésszűzből készítettem, az ismert okok miatt (ti. ebből vannak még hatalmas készleteim a mélyhűtőben), de a sertéscomb épp oly kiváló hozzá. A mentás joghurtos uborka nálunk épp elegendő kíséretnek bizonyult a húshoz, de ki lehet egészíteni lepénykenyérrel vagy pitával is, ha nagyobb lenne az étvágy.

Egyébként milyen érdekes, hogy Ponty a kezdetei egy-két gyengécske kísérletet leszámítva egyáltalán nem volt hajlandó megenni semmiféle gyümölcsöt eddig, és hasonló volt a helyzet a savanyú dolgokkal is, most viszont, fagyi formájában eszméletlen mennyiségeket képes belapátolni. Pedig ma a rebarbara fagyiban csak a gyümölcs volt, meg egy kis mascarpone, és savanyú is volt, hiszen rebarbara, de minimanó egy egész tálkával betolt belőle a kis arcába, dacolva az agyfagyással. És élvezte! Esküszöm, néha nem értem a saját fiamat… (tapasztaltabb szülők szerint pedig ez egyre csak rosszabb lesz) Hogy ez most hogy jött ide? Sehogy. De tegnap óta elhatároztam, hogy ha a témába vágóan nem tudok elmés(?) dolgokat írni, akkor inkább nem ragaszkodom hozzá. Mármint a témához.

• 2-3 adag/ 6 nyárs
• 50 dkg sertésszűz(1 nagyobb) vagy comb
• 5 cm gyömbérgyökér ( vagy 2 tk szárított)
• 1 fej újfokhagyma (vagy 6-8 gerezd régi)
• 1 kis csilipaprika (vagy 1 tk őrölt, szárított)
• 1 nagy marék kesudió (4 dkg, sózott, pörkölt)
• 2 ek olívaolaj
• só
• az uborkához:
• 2 kígyóuborka
• 40 dkg natúr joghurt
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 marék mentalevél
• 1 citrom leve
• 2-3 tk nádcukor

A húst lehártyázom, megtisztítom, majd kockákra vágom.

Késes robotgépbe teszem a fokhagymát (ha új, hámozni sem kell, mehet az egész fej egyben), a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, a csilit és finomra aprítom. Megy mellé a hús, a kesudió és az olaj is, ezekkel is összedarálom, de már nem annyira finomra. Sózás ízlés szerint, de a kesudió már eleve sós, ezt vegyük figyelembe.

Késes robotgép hiányában lehet a fűszereket és a húst késsel finomra vágni, a kesudiót durvára aprítani, majd az összes hozzávalót jól összedolgozni.

Az így nyert húsos masszát bambusznyársak köré tapasztjuk egyenletesen, úgy, hogy kb 3 cm átmérőjű rudat kapjunk, jól rányomkodjuk, hogy le ne essenek sütésnél.

Felhevített grillserpenyőben vagy sima teflon serpenyőben sütöm további olaj hozzáadása nélkül. Nagy lángon minden oldalát (és szerintem 4 oldala van egy nyársnak) kb 4-4 percig sütöm, vagy amíg jól át nem sül a hús.

Közben az uborkát meghámozom, durvára reszelem, kinyomkodom belőle a nedvességet. Be lehet előtte sózni is, és utána nyomkodni, de én most annyira szárazra nem akartam kifacsarni.

Hozzákeverem a joghurtot, a finomra aprított fokhagymát,a cukrot, citrom levét, és a finomra metélt mentát. Ha eddig még nem sóztam, most megteszem.

A nyársakat a mentás uborkával, és esetleg lepénykenyérrel, pitával tálalom.

Címkék: fél óra, gyors&könnyű, joghurt, kesudió, sertés, sertésszűz, uborka

Szűzérmék gyömbéres mangó salsával

A bolondok napjának fő szenzációja következik.

A szűzérme az semmi extra, csak egy omlós, puha natúr sült, na de a salsa! Férj rajongott érte. Ebben persze semmi meglepő nincs, hiszen volt benne mangó és menta, ami minden körülmények között kiváltja Férjből ezt a reakciót, de azért nem akarnám a salsa erényeit csökkenteni, mert ez a frissítő ízű, kicsit csípős, könnyű tavaszias egyveleg azért engem is levett a lábamról.

A köret hozzá az avokádós újkrumplisaláta volt.

• 2 adag
• 1 szűzpecsenye (40 dkg)
• sertészsír a sütéshez
• só, bors
• 1 mangó
• 1 újhagyma
• 5 cm gyömbér
• 1 kis csili  (vagy 1 kk szárított, őrölt, de lehet kevesebb is, ízlés szerint)
• 25 levélke/3-4 ág menta
• 1 lime leve
• olívaolaj

A mangót meghámozom, a húsát nagyon apróra vágom. A megtisztított újhagymát szintén nagyon finomra aprítom és a mangóhoz keverem. A meghámozott gyömbért finomra reszelem, és kinyomkodott levét a levét a salsához adom. A menta levélkéit és a csilit is finomra vágom, megy ez is a mangó mellé, meglocsolom az olívaolajjal, lime levével, sózom, összekeverem, majd félreteszem pihenni, amíg a hús elkészül. (a salsát egyébként előre is el lehet készíteni, igazából csak jót tesz neki, ha kicsit többet pihen)

A szűzpecsenyét lehártyázom, megtisztítom, és ujjnyi (1,5 cm) vastag szeletekre vágom. Közvetlenül sütés előtt sózom, borsozom, majd 2-3 evőkanálnyi sertészsírban mindkét oldalukon 2-3 percig sütöm az érméket erős lángon. (lehetne hozzá füstölt szalonnából kiolvasztott zsírt is használni, de minimanó nem szereti a füstölt ízt, így ettől én most eltekintettem)

Ha mindkét oldalukon megpirultak az érmék, akkor egy sütőtálba szedve, a zsírjukkal meglocsolva a 180°C fokra előmelegített sütőbe kerülnek 10 percre.

Tálalásnál egy nagy tálba szedtem a szűzérméket, külön tálkába került a salsa.

Címkék: fél óra, gyors&könnyű, mangó, sertés, sertésszűz, újhagyma

Zöld teában pácolt sertésszűz, aszalt sárgabarackos, zöldspárgás rizottóval

Na, akkor ez most megint nem egy látogatottságnövelő bejegyzés.

A hozzávalók többsége drága és/vagy beszerezhetetlen, nincs készen öt perc alatt, az íze meg távol áll a hagyományostól. De néha ilyen is kell. Minimanó pörkölt-tészta-krumpli diétája után pedig egyenesen felüdítő nekem “rendes” ételt is készíteni. Na meg enni!

A zöld teába pácolt hús ötlete már régóta foglalkoztat, a sertésszüzet pedig azért választottam hozzá, mert ehhez a teához szerintem remekül passzol az íze.

A zöld tea egy sencha-matcha keverék, amit egy sárospataki teaházban vettem, és csodálatos sárgabarack aromája van megfelelő elkészítés után. Innen kézenfekvő volt az aszalt sárgabarackkal való párosítás, ami nem újdonság, hiszen Beatbull számos receptjében szerepel. A sárgabarack ízét ismét az abból készült pálinkával tettem még hangsúlyosabbá.

Köretként a Beatbull által használt gomba és a spárga között vaciláltam, végül mindkettő belekerült a rizottóba, ami szerintem helyes döntés volt.

Nekünk ma ez jutott, étterem helyett. (és ezt nem panaszként mondom)

• 2 adag
• a húshoz:
• 1 sertésszűz (~ 45 dkg)
• 1 púpos ek Sencha Asagiri tea
• 3 ek mogyoróolaj
• 2 ek koriandermag
• mogyoróolaj a sütéshez
• a rizottóhoz:
• 1 dl rizottóhoz való rizs
• 5 dkg sárgabarack
• 10 dkg zsenge zöldspárga
• 1 pici, édes vöröshagyma (~ 2-3 dkg, piknik hagyma néven fut, de ha van, a salotta jobb helyette)
• 1 gerezd fokhagyma
• 0,5 dl száraz vermut
• 0,2 dl sárgabarack pálinka
• 1 púpos tk szárított, porrá őrölt vargánya
• 1 ek mogyoróolaj
• 1 ek vaj

A húst lehártyázom, megtisztítom.

A teát és a koriandert mozsárban porrá őrölöm, majd a mogyoróolajjal elkeverve alaposan a húsba dörzsölöm. Folpackba csavarva megy a hűtőbe legalább 12 órára.

Másnap a húst sütés előtt legalább fél órával kiveszem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletű legyen, mire a serpenyőbe kerül.

A rizottóhoz nagyon finomra aprítom a hagymát, fokhagymát, a spárgát fél centis darabokra vágom, a sárgabarackot szintén apró, 3-4 mm kockákra vagdosom.

A húst sóval bedörzsölöm, majd kevés mogyoróolajban forró serpenyőben minden oldalán 1-2 percig sütöm, inkább csak azért, hogy átmelegedjen, most nem a színes kéreg képzése a cél. Ezúttal lehetőleg teflon serpenyőt használjunk, mert abban nem válik le a húsról a fűszeres kéreg.

A szűzpecsenyét sütőtálba teszem, majd (gázsütőben) 160°C fokon 35 perc alatt készre sütöm.

Közben elkészítem a rizottót.

Abban a serpenyőben, amiben a hús sült (nem kell elmosni, szükség van a hús pörzsanyagaira!), egy evőkanálnyi mogyoróolajban megfonnyasztom a hagymát. Hozzáadom a rizst, átpirítom, hozzáadom a fokhagymát, majd felöntöm a pálinkával és a vermuttal. Addig főzöm nagy lángon, kevergetve, amíg az összes folyadék elpárolog a serpenyőből/ a rizs azt magába szívja.

Hozzáadom az aszalt sárgabarackot, a vargányaport, sózom, majd kis lángon főzve, gyakori kevergetés mellett elkezdem felöntögetni mindig egy kevés vízzel, épp csak annyival, amit a rizs felvesz.

Az időközben elkészült húst kiveszem a sütőből és félreteszem pihenni legalább 10 percre. Az alatta felgyűlő húslét pedig beleöntögetem a rizottóba, ez a koncentrált ízű lé helyettesíti itt az alaplevet. (ez a művelet kb a rizottó főzésének félidejére esik, így a húslé még épp időben kerül majd a rizshez)

A spárga csak akkor kerül a rizottóba, amikor a rizs már majdnem teljesen megpuhult, ennek 5-6 perc elegendő ahhoz, hogy kissé megpuhuljon, összemelegedjen a rizottóval, de szét ne főjön, roppanós maradjon.

Végül, ha a rizs megpuhult, de a rizottó még krémes, hozzáadom a vajat és átkeverem.

A húsból ujjnyi vastag szeleteket vágok, és egy adag rizottó mellé fektetve tálalom.

Megjegyzés: Ilyen mennyiségben a zöld teának jelentős élénkítő hatása van, így késői vacsorának nem célszerű ezt az ételt tálalni. Már ha ez egyáltalán valakiben felmerül…

Címkék: aszalt gyümölcs, rizs, sertés, sertésszűz, spárga, tea

Szabolcsi ételek/szabolcsi töltött káposzta, 1. fejezet

Vendégposzt következik.

Ezt ugyanis nem én főztem, hanem Apu. De én már kezdem feladni, hogy valaha itthon, a szülőknél odaengednek a káposzta töltéshez, úgy látszik, én ehhez még túl kicsi vagyok. Odahaza meg egyedül, két (és fél) főre valahogy nem akaródzik hozzáállni egy vájdlingnyi káposzta betöltésének, kevesebbnek meg nincs értelme (szerintem).

Az is igaz, hogy ez most a rizzsel készült változat, ez nálam a legkisebb kedvenc, így ezt amúgy sem szívesen készíteném otthon. A darás és a tormalevélbe töltött “káposzta” majd az én reszortom lesz, ha esetlegesen akad majd 2-3 órám, amikor minimanó nem a lábamba csimpaszkodva segíti a főzést.

A recept meg amúgy is családi, vagyis én is így készítem, hiszen minden, amit a töltött káposztáról (is) tudok, azt Aputól tanultam.

Azért álljon itt néhány szó a szabolcsi töltött káposztáról elöljáróban.

A töltelék “édes” fehér, azaz nem savanyított káposzta levélbe kerül, amit előtte leforráznak és a vastag eret kivágják a levél közepéből, hogy könnyebb legyen  töltés. Érdemes lapos káposztát venni, mert ennek vékonyabb a levele.

Lehet még tölteni tormalevélbe is tavasszal, nyáron, illetve Apu specialitása a kelkáposzta levelébe töltés.

A töltelékbe rizs, vagy nagyobb szeműre darált kukoricadara kerül. A dara nem a boltban kapható, az túl finom hozzá, itt a piacon szoktuk venni, durvára darálva, kimérős formában.

A húsok 1/3 része mindig füstölt, a maradék lehet csak sertés, de kétféle hús (pl liba, borjú) is vegyesen.

Apu szerint a hagyományos szabolcsi káposzta például birkahúsból készül. Meg persze az elmaradhatatlan varjúfióka húsából készült változat is szabolcsi, ami mostanában már nem készül sehol, mert a varjú védett állat.

A főzésnél hígított paradicsomlével öntik fel a káposztákat és ebben párolják puhára. Lehet még közéjük rétegezni szalonna bőrét is, nagyim régen pedig hatalmas fazékban főzte, egy egész hadseregnek való adaggal, ilyenkor füstölt csülök is került a káposzta rétegei közé.

A paradicsomlé a házi, sűrűre főzött, passzírozott fajta, ennek hiányában lehet 100% paradicsom ivólé+ paradicsompüré keverékével is helyettesíteni.

A tejföl mellé opcionális, de nálunk nem maradhat el mellőle, viszont ez már csak ízlés kérdése.

Itt is fontos, hogy az összes hozzávaló jó minőségű legyen, Apu külön megkért arra, hogy emeljem ki a füstölt hús minőségének fontosságát, azaz hagyományos, nem gyorsított eljárásokkal készült füstölt húst használjunk hozzá, ha lehet.

Recept.

• ~ 50-75 db (mérettől függően)
• 2 nagy fej káposzta
• 1 kg hús, ebből 1/3 füstölt tarja vagy lapocka, 2/3 sertés lapocka vagy hasalja
• 10 dkg füstölt, húsos szalonna (kolozsvári)
• 15 dkg hagyma
• 5 gerezd fokhagyma
• 2 púpos ek fűszerpaprika
• 2 ek disznózsír
• só, bors
• 30 dkg rizs
• 3 dkg paradicsompüré
• 2 ek paprikakrém (Anyu készíti Napmátka receptje alapján, helyette használható bio paprikakrém, vagy esetleg Pirosarany, bár az szerintem szentségtörés)
• 3-4 dl házi paradicsomlé vagy 5 dl 100% paradicsomlé + 1 ek paradicsompüré
• tejföl a tálaláshoz

A káposzta torzsáját kivágjuk, a torzsa helyére húsvillát szúrunk, majd egészben forró vízbe dobjuk, úgy, hogy a villa nyele felfelé lógjon ki a fazékból. Időnként a húsvillát megmozgatjuk, és amelyik levél már megpuhult, az leválik a káposztáról. Ezeket kiszedegetjük, majd ha kihűl, a levél középső, vastag erét kivágjuk. A leveleket félbe vagy negyedbe vágjuk, úgy, hogy női tenyérnél ne legyenek nagyobbak a darabok. A képen látható káposzták negyedelt levelekből készültek, és kb 5 cm “nagyok”.

A töltésre már nem alkalmas nagyságú leveleket laskára vágjuk, később ezzel “ágyazunk meg” a főzésnél a fazékban a tekercseknek.

A húsokat késsel igen finomra aprítjuk. Lehet darálni is, de az apróra vágott húsnak sokkal jobb az állaga.

Az kis kockákra vágott szalonnát üvegesre sütjük, majd hozzáadjuk a hagymát, és azt is üvegesedésig pirítjuk. Megy hozzá a paradicsompüré is, Apu ezzel is visszapirítja még egyszer.

Hozzáadjuk a húsokat (a füstöltet még nem!), átpirítjuk, de megsütni nem kell. Megy hozzá a pirospaprika, paprikakrém, finomra aprított fokhagyma, és a só, bors ízlés szerint.

Hozzákeverjük a finomra vágott vagy darált füstölt húst és az átmosott, kiválogatott rizst.

Itt a főkóstoló (Anyu) leellenőrzi a massza fűszerezését, és ha szükséges, kiigazítja az ízeket.

Ha kicsi, hegyes káposztát szeretnénk, negyedelt, közel háromszög alakú levélbe töltsük. A masszából púpozott evőkanálnyi halmokat teszünk egy-egy káposzta levél közepére. Ilyenkor úgy tekerjük fel a káposztát, mintha tölcsért tekernénk belőle a töltelék köré, azaz az egyik csúcsánál szorosan zárjon a tekercs, a tölcsér nyitott végén pedig majd visszahajtjuk és bedugdossuk a levelet, miután teljesen feltekertük.

Ha nagyobb káposztát szeretnénk (bár a szabolcsi töltött káposzta APRÓ), akkor felezett levelekbe töltsük. Két evőkanálnyi tölteléknél több akkor se kerüljön bele. Ilyenkor a töltelék a rövidebb széllel párhuzamosan kerül a levél szélére, erre ráhajtjuk a káposzta két hosszanti szélét és feltekerjük.

Mindkét tekercselési formánál elég szorosan kell betölteni a káposztákat, különben kibomlik főzés közben.

Ha a tekercsek készen vannak, egy alkalmas méretű fazék aljába 2 ujjnyi vastagon laskára vágott káposztát teszünk, erre fektetjük a tekercseket, majd, ha azok elfogytak, a tetejére ismét laskára vágott káposzta kerül.

Felöntjük annyi vízzel, ami háromnegyed részéig ellepi, ezzel egyszer felforraljuk, majd hozzáöntjük a paradicsomlevet, vagy a paradicsompürével elkevert ivólevet is. A paradicsomlevet lehet még sózni picit, ha valaki sósabban szereti az ízeket.

Fedő alatt fél órán át főzzük, majd szintén fedő alatt még legalább egy fél órát pihentetjük.

Tálalásnál sok tejfölt adunk mellé.

Címkék: káposzta, rizs, sertés, szabolcsi

Tortilla helyett “mexikói” palacsinta, azaz csilis, kukoricás mangalica ragu kukoricaliszttel készült palacsintába töltve

Kicsit körülményes a cím, de most nem jut jobb az eszembe. Igazából annyi történt, hogy tortilla helyett sós palacsintát használtam, amibe kevés kukoricaliszt és petrezselyemzöld is került. Ezt sokkal kevésbé macerás, és sokkal hamarabb készül el. A ragu meg egy gyors chili con carne alap, némi kukoricával kiegészítve. Most mangalicából, mert ez volt itthon, de a sertéscomb szintén kiválóan megfelel hozzá. És azért írom le most nagyon-nagyon gyorsan, mert elég jól sikerült, és hiba lenne elfelejteni.

• 2+ 1/2 adag
• a palcsintához:
• 10 dkg simaliszt,
• 5 dkg kukoricaliszt,
• 2 tojás,
• 2,5 dl tej,
• 2 ek olívaolaj,
• 1 kk só,
• 1 ek szárított petrezselyem
• a raguhoz:
• 25 dkg mangalica/sertéscomb,
• 3 szál újhagyma (vagy egy kis, kb 4 dkg fej vöröshagyma),
• 3 gerezd fokhagyma,
• 1 kis üveg paradicsompüré ( 70 gr),
• 1 bögre szemes kukorica (mirelit),
• 1 csapott ek szárított petrezselyem, 1 tk szárított oregánó, 1 kk őrölt csili, 1/2 kk őrölt fahéj
• olívaolaj
• a tetjére:
• 15 dkg kemény, reszelhető sajt (nálam cheddar, de lehet gouda, ementáli, akármi)
• tejföl, Tabasco, őrölt csili a tálaláshoz

A palacsinta hozzávalóit habverővel csomómentes masszává kavarjuk, és félretesszük negyed órára pihenni, addig a ragu el is készül.

A húsról levagdossuk az inakat, hártyákat, ha van rajta, majd nagyobb kockákra vágva késes aprítóba tesszük. Megy mellé a megtisztított, nagyjából feldarabolt hagyma és a fokhagyma is. (késes robotgép hiányában darált húsból is elkészíthető, ez esetben a hagymát és fokhagymát finomra kell aprítani, és úgy keverni a húshoz.)

A robotgéppel ledarált masszát 2-3 ek olívaolajon, lehetőleg teflon serpenyőben megsütjük, gyakori kavargatás mellett. Pirítani nagyon nem kell, ha már a hús mindenhol kivilágosodott, és nincs alatta folyadék, mehetnek hozzá a fűszerek és a kukorica, majd a paradicsompüré és kb 1,5 dl víz is. Fedő alatt addig kell párolni, amíg a kukorica megpuhul. Ez kb 5 perc.

Közben kisütjük a palacsintát. Sütés előtt átkavarjuk a masszát, és a sűrűségét kis (buborékos) víz hozzáadásával állítjuk be, nekem kb 0,5 dl vizet kellett még a tésztához adnom.

Ha teflon serpenyőben sütjük, akkor további zsiradékot már nem kell hozzáadni. Ennyi tésztából nekem 8, nem túl vékony palacsinta készült.

A palacsinták közepére halmozzuk a ragut, a széleit felhajtogatjuk, és a csomagokat olajjal vékonyan kikent sütőtálakba fektetjük.

A tetejére sajtot szórunk, majd 220°C fokra előmelegített sütőben 20 percig sütjük, amíg a sajt ráolvad és kissé megpirul.

Tejföllel, Tabascoval, őrölt csilivel tálaljuk.

Megjegyzés: Természetesen lehet friss fűszernövényeket is használni hozzá, finomra aprítva, de nálam most ilyesmi nincs itthon.

Címkék: gyors&könnyű, kukorica, kukoricaliszt, palacsinta, sertés

Citromos, csilis sült húsgolyók paradicsomos szósszal

Kicsit meguntam  a stollen diétát, így amikor Férj véletlenül hazatévedt néhány órára, mozgékony kisdedünket a nyakába akasztottam és kivonultam a konyhába rendes ételt főzni.

A “rendes étel” kifejezés jelen estben  persze elég szubjektív dolog, nekem ez a rendes étel. Két hét pörkölt és cvekedli után iszonyúan ki voltam éhezve az ilyesmire. Ezért most nem is mentegetőzök, amiért szűzpecsenyéből sütöttem puccos fasírtot, mert ez nekem így volt igazán finom. A nagyszülőknél tett hétvégi látogatás során megsütöttem disznócombból is, az is finom volt , igen, nagyon, el lehet készíteni abból is, de ez most az én jól megérdemelt túlzásoktól egyáltalán nem mentes vacsorám.

• 4 adag
• 50 dkg szűzpecsenye (két kicsi darab) vagy sertéscomb
• 1 tojás
• 1 nagy fej hagyma (~ 6-7 dkg)
• 4 gerezd fokhagyma
• 4 ek olívaolaj
• 1 citrom leve és reszelt héja
• 1 babérlevél,
• 1 ek szárított petrezselyem,
• 1 tk szárított oregánó,
• 1 tk római kömény,
• 1 tk koriandermag,
• 1 kk erős, csípős őrölt csili,
• 1/2 kk őrölt fahéj,
• 2 tk só
• olaj a sütéshez

A szárított fűszereket mozsárban a sóval porrá őrölöm.

A hagymát, fokhagymát nagyon apróra kockázom.

A szűzpecsenyéről/combról levágom az inakat, hártyákat és a húst ledarálom. Nekem továbbra sincs húsdarálóm, így késes robotgéppel pépesítettem a húst.

A darált húst összegyúrom a tojással, citrom levével, a reszelt héjával, az olívaolajjal és a porrá őrölt fűszerekkel, majd 2 cm átmérőjű golyókat formázok a masszából.

A húsgolyókat bő, forró olajban kisütöm.

A paradicsomos szószhoz 400 ml Mutti passatat (vagy más jó minőségű, passzírozott paradicsomot) felforralok egy kis csokor kakukkfűvel és 1 kk sóval, majd 1-2 percig főzöm. Félreteszem és miután kihűlt, kihalászom belőle a kakukkfüvet. Mézzel édesítem ízlés szerint és őrölök bele kevés borsot is.

A húsgolyókat a paradicsomos szósszal és sült krumplival tálalom. Igazából a szósz és a sült krumpli mellé erősen opcionális, én például zömmel magában ettem meg.

Címkék: paradicsom, sertés, sertésszűz