szilveszter

Citromos lencseleves

2012. január 2., hétfő | leves | 7 hozzászólás

Vidámabb vizeken.
Új év, újra lencse (talán hihetetlen, de január első napjára az összes lencsesalátánk elfogyott…), és természetesen új fogadalmak. A bloggal kapcsolatban minden év elején nagy elhatározásokat teszek, a tavalyi az volt, hogy nem teszek fel több olyan posztot, ahol nem vagyok megelégedve a fotóval. Nos, ezt nem sikerült betartanom, bár év vége felé már egész elfogadhatóvá vált a helyzet, de azért ez a fogadalom az új évben is játszik, tehát

≠1: jobban odafigyelek a fotózásra. Nem hajigálok össze mindenféle kiegészítőket csak mert a gyerek közben meglép a fotómodellel, nem hagyom, hogy kihűljön és megmeredjen a fotózásra szánt étel, amíg becserkészem Csipit az ellopott derítéssel, nem kapkodom el a fotózást, mire végre felépítettem hozzá a megfelelő díszletet, és még sorolhatnám. Némileg komplikálja a helyzetet, hogy a minatűr saját kis fényképezőgépével, saját kis állványával a saját pici székén állva mostanában már akítvan részt vesz a fotózásban(=beleeszik az ételbe/megissza a vizet a pohárból/leszedi az “asztalt” és a tányér helyére a távirányítós kisautóját állítja be), de az ilyen kihívásokat szép dolog leküzdeni.

≠2: tavaly elindult a bisztró és nem indult el a b-bisztró, csak beüzemeltem az oldalt. Nos, az idén mindkét oldallal többet szeretnék foglalkozni. A bisztrón az idő és alapanyag igényesebb receptek lesznek, a b-bisztrón pedig a kifejezetten gyerekeknek készült receptek. Az utóbbin már van némi tartalom, a flatcat receptjeiből, és tegnap egy új darab is felkerült, a smartieszal dúsított kekszek.

≠3: lesz játék, nem is olyan sokára, egybekötve egy kis érdeklődéssel, hogy az olvasók szerint merre kellene hogy tartson a flatcat. Itt arra gondolok, hogy talán nem mindig azok a receptek lesznek lefotózva és kerülnek fel a blogra, amiket az olvasók többsége érdekesnek tartana, hanem azok, amiket sikerül lefotózni, illetve amikről én azt gondolom, hogy tetszik az erre járóknak. De ez nem is olyan biztos, hogy így van. Szóval érdekelne a véleményetek, milyen recepteket látnátok inkább szívesen, vagy a recepteken kívül milyen más tartalom érdekelne. Gondolok itt olyan dolgokra, amik nekem talán nem is jutnának az eszembe (de azért, legalább érintőlegesen a gasztrobloggal kapcsolatosak), vagy a házi sörfőzésre például, amit az öcsém már egészen magas szinten művel, esetleg, ahogy a visszajelzésekből észrevettem, ami az olvasókat a leginkább érdekli, a fotózáshoz használt kiegészítőkre. Ezek egy részét én készítem, egy részét magam újítom fel, sok dolog származik a helyi zsibiről, régi szenvedély ez, talán kicsit szeretnék is írni róla. Hogy legyen egy kis motiváció, természetesen lesz ajándék is kisorsolva a hozzászólók között.

≠4: készültem volna tavaly egy kis meglepetéssel a blogon, ez sajnos idő hiányában nem jött akkor össze, de az idén, talán még tavasszal igyekszem ezt pótolni. Erről többet nem is írok, hiszen meglepetés lesz, ha minden jól alakul.

Hát egyelőre ennyi. A többi fogadalom, pedig az előző évekhez hasonlóan, hűtőmágnessel a hűtőre rögzítve. Csak hogy meg ne feledkezzem róluk.

Most pedig egy igazi újévi leves, lencsével, savanyúan, csak hogy a megviselt gyomornak is kedvezzünk vele. Finom, és könnyen elkészül, főleg, ha van hozzá a szülőktől kapott jóféle marhahúsleves.

  • citromos kakukkfüves lencseleves gerslivel
  • 1,5 liter lezsírozott, átszűrt húsleves
  • 20 dkg lencse
  • 15 dkg gersli
  • 2 sárgarépa (20 dkg)
  • 1 nagy citrom
  • 1 kis csokor kakukkfű
  • 2 ek olívaolaj
  • 1 nagy fej vöröshagyma (15 dkg)
  • 1 ek római kömény
  • 1 ek koriander
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 csokor petrezselyemzöld

A lencsét előző este beáztatjuk, majd másnap friss, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük.

A római köményt, koriandert mozsárban porrá őröljük, a hagymát finomra aprítjuk. A hagymát, apróra kockázott répát és a fűszereket megfuttatjuk az olívaolajon, hozzáadjuk a kés pengéjével meglapított fokhagymát, majd felöntjük a húslevessel, hozzáadjuk a kakukkfűből kötött csokrot, sózzuk, ha szükséges. Hozzáadjuk az átöblített, lecsöpögtetett gerslit is, puhára főzzük a levesben, majd hozzáadjuk a lencsét, összeforraljuk.

Végül a levest lehúzzuk a tűzről és hozzáadjuk a citrom finomra reszelt héját, levét. Tálalásnál a tetejét finomra aprított petrezselyemmel szórjuk meg (ebből sajnos a fotómodellre már nem jutott, de el is hagyható róla, ízlés szerint).

 

Címkék: , , ,

B.Ú.É.K. 2012.! Gránátalmás karamellizált répás lencsesaláta és aszalt vörösáfonyás mákos brownies

2012. január 1., vasárnap | desszert, hús nélkül, saláta | 25 hozzászólás

Sokan szerették a 2011. évet, nekem nem volt a kedvencem. Bár a blogról eltűntek a személyes hangvételű írások, most mégis kivételt teszek, jön az új év, ilyenkor kicsit érzelgőssé válok. (és ez most nem is a pezsgő miatt van…)

Régen ha örömöm, bánatom volt, azt gyakran megosztottam a blogon olvasókkal, hogy ez jó volt-e vagy rossz, nem tudom, mindenesetre akkor nekem jól esett. Talán sok akkori olvasóm nem is másért maradt az oldalamon, csak a Csipiről szóló történetekért, a róla készült fotókért. Ha ők ezt olvassák még, akkor tőlük ezúton is elnézést kérek. Mert a gyerkőc cseperedett, rendkívül érzékeny lelkű mini emberré vált, és már nem éreztem tisztességesnek vele szemben, hogy pelenka nélkül készült képeket tárok róla a nyilvánosság elé, vagy ha néha őt nem pont a legkedvezőbb színben feltüntető vicces sztorikat mesélek. Meg aztán változott is valami ebben a mi gasztroblogger világunkban, a személyes hangvétel, a hosszas bevezetések eltűntek, de nem erről akarok most írni, mert ez messzire vezetne, és nem is igazán szeretnék foglalkozni vele.

Szóval az elmúlt év mérlege nálunk, nálam: visszamentem dolgozni, Csipi bölcsődés lett. Sok minden megváltozott a munkahelyemen az elmúlt három év alatt, nem épp kedvező irányba. Kínszenvedés a munka, nem azért, mert el kell végezni, hanem mert eszközök, idő és emberek híján vagyunk, a legalapvetőbb dolgokért is olyan áldozatokat kell hozni, amire korábban nem is gondoltunk. Iszonyatosan megterhelő, fizikailag, lelkileg, szellemileg. Ráadásul a férjemmel mindketten ugyanott, ugyanabban dolgozunk, és néha, amikor a nap végén már a sírás kerülget minket, nemcsak hogy támaszt nem tudunk nyújtani egymásnak, de sokszor egyszerűen azt sem értjük, miért vagyunk még itt, miért csináljuk mi mindezt. Közben pedig próbáljuk a munkánkat úgy végezni, hogy a pici gyerkünk otthon ne észleljen belőle semmit. De nem lehet. Mert ügyelni el kell menni, és akkor anya nincs, és neki összedől a világ. Nem kívánom senkinek, hogy átélje azt, amit az én pici háromévesem, aki minden este, amikor nem jövök haza, szentül meg van róla győződve, hogy én már őt nem szeretem, és elvesztette az ő anyukáját. Zavarodott, frusztrált pici ember lett, aki bármit elkövetne azért, hogy én ne menjek többet dolgozni (megjegyzem, ezzel már sokszor én is így vagyok). Egy időben minden éjjel belázasodott, amikor nem mentem haza, és minden reggel hat órakor pontban jött a hívás: 40 C fok fölé kúszott a hője. Akkor maradt velem otthon, és a láza, betegsége ellenére boldog volt. Aztán már nem tudtam hazajönni reggel, mert maradni kell, egyre tovább, minél kevesebb ember van, hiszen a munka adott, el kell végezni, akárhogyan is. Most már nem reggelre lázas, hanem szinte folyamatosan beteg, de még ezt sem bánja, ha néha úgy alakul, hogy a nagymamák helyett én maradok itthon vele. Én azt gondolom, nem létezik akkora mértékű béremelés, amivel ezt kompenzálni lehetne.

Aztán az idén elvesztettünk három babát.

A legutolsót, akiről azt hittük, már velünk marad, nem is olyan régen. Erről még mindig nem tudok írni túl sokat, beszélni is alig. Egész életmeben rengeteg gyereket, nagy családot szerettem volna, aztán amikor kiderültek az egészségi problémáim, azzal vígasztaltam magam, hogy nem baj, két gyerekkel is szép a család, annyi meg talán még így is sikerül. Csipi útja sem volt könnyű, ő is két pici elvesztése után, és kilenc hónap teljes bizonytalanságot követően érkezett meg hozzánk. De ő azon túl, hogy megváltoztatta az életünket és olyan sokat adott nekünk, amiről pár bekezdésben írni sem lehet, a megszületésével azt is jelentette, hogy  a második babával már könnyebb lesz. Hát nem lett. Négy picit vesztettünk el azóta, én pedig mostanra már a maradék reményt is feladtam, hogy valaha megszülethet a második kisbabám. A terhességek és vetélések felemésztették a testemet, lelkemet, és el sem tudom képzelni, hogyan szokom majd hozzá a gondolathoz, hogy nem lehet több gyermekem.

Hogy mindezek közepette hogy írtam mégis a blogot? Mert ez maradt az egyetlen dolog, ahol felengedhettem egy kicsit, amikor nem gondoltam másra, ezt  örömmel csinálhattam, a főzés, fotózás kikapcsolt és megnyugtatott. Ráadásul a kisfiammal együtt “írjuk” már egy ideje, ő is tanul sütni, fotózni és végtelenül élvezi. A fotózást, a sütést és az együtt töltött időt is.

Szóval a 2011 szörnyű év volt, örülök hogy vége. Ennyi, ami eddig a blogból kimaradt.

Azoknak pedig akik a receptekért és könnyed hangvételért járnak ide, ígérem, hogy a következő kifakadásra 2012. szilveszterénél hamarabb nem kerül sor. (sőt, remélem, akkor sem, és aztán sem,  és soha többet)

Két receptet hoztam, ezt vittem be ma vacsorára az én édes férjemnek, aki a szilvesztert és az új év első napját is munkával tölti.

  • mákos aszalt vörösáfonyás brownie
  • 10 dkg étcsoki (65%)
  • 10 dkg vaj
  • 15 dkg nádcukor
  • 4 tojás
  • 2 púpos ek kakaópor (holland)
  • 2 ek mák (2 dkg)
  • 4 ek darált mák (6 dkg)
  • 5 dkg aszat vörösáfonya
  • 1/2 narancs finomra reszelt héja és 2 ek a levéből
  • 1 ek vaníliakivonat (házi, helyette használható 1 ek vaníliás cukor)

A vajat az összetört csokival megolvasztom. Hozzáadom a kakaót, a mákokat, a cukrot, narancs héját, levét, vaníliát, a késsel durvára vágott aszalt vörösáfonyát, a tojások sárgáját majd alaposan összekavarom. .

A tojások fehérjét kemény habbá verem, majd óvatosan a csokoládás masszához forgatom.

Szilikonos formába, vagy kivajazott, kilisztezett (esetleg darált mákkal kihintatt) szögletes formába öntöm.

Előmelegített sütőben 180C fokon 30 perc.

Tespiben hűtöttem ki, mert melegen kissé törik. Túlsütni nem érdemes, akkor jó, ha kicsit lágy marad a közepe.

  • gránátlamás karamellizált répás lencsesaláta
  • 25×22 cm szögletes sütőforma
  • 25 dkg lencse
  • 1 narancs kifacsart leve és a felének a finomra reszelt héja
  • 1 nagyobb gránátalma
  • 35 dkg répa
  • 1 ek méz
  • 2 ág kakukkfű
  • 1+4 ek olívaolaj
  • 1 nagy csokor petrezselyem
  • opcionális: lilahagyma
A lencsét beáztatom, lehetőleg egy éjszakára, majd másnap friss, enyhén sós vízben puhára főzöm.
A répát metisztítom, majd fél centis kockákra vágom. Egy evőkanálnyi olívaolajon a mézzel és a kakukkfűvel együtt kis lángon, lassan sütni kezdem a répát, sütés közben sózom. Ha kezd aranyszínt kapni, lehúzom a tűzről és kiszedem a kakukkfű ágakat.
A gránátalmát félbevágom, majd a héját külsejét kés nyelével/sodrófával/fakanállal csapkodni kezdem, így a magok kipotyognak belőle (ez a módszer akkor működik, ha igazán érett gánátalmát kapunk. Nekem most apukám vett szép érett, csecsemőfejnyi darabokat (100 Ft/db áron) a debreceni Metro melletti zöldségesnél). Ha ez nem járható út, akkor kiskanállal kivájom, és a hártyákad kicsipkedem a magok közül.
A megpuhult lencsét leszűröm, majd hozzáreszelem a narancs héját, ráfacsarom a levét. Hozzáadom a répát, gránátalma magokat, finomra aprított petrezselymet és összeforgatom.
A lilahagymáról: eredetileg akartam tenni bele, de mivel Férjnek vittem, aki egész hosszú időn át lesz emberek között, először a lilahagymát kihagytam, és később akartam keverni a saját részünkbe. Erre azonban nem került sor, mivel Férj szerint így is remek, kerek az íze, és Csipi is meg van vele eddig elégedve. Viszont aki nem tudja elképzelni a lencsesalátát hagyma nélkül (például én), az bátran tegyen hozzá finomra aprított édeskés lilahagymát vagy salottát, azzal is igazán remek.

 

 

Címkék: , , , , , , , , ,

meleg lencsesaláta, paprikás túrókrémmel töltött sonkatekercsek, aszalt vörösáfonyás csokis cookie, pisztáciás kecsekesajtkrém aszalt sárgabarackba töltve, fűszeres popcorn, avagy mi kerüljön a szilveszteri asztalra?

2011. december 28., szerda | desszert, előétel, hús nélkül, saláta, sós | 5 hozzászólás

Ezzel a bejegyzéssel szeretnék minden kedves olvasónak boldog új évet kívánni, és reményeim szerint egy kis segítséget is adni a szilveszteri készülődéshez. Nálunk előszilveszter formájában lezajlott az év végi ünneplés, holnaptól az óév maradék napjait felváltva munkával töltjük a férjemmel, így a klasszikus szilveszteri buli nálunk az idén elmarad. Viszont pár gyors fotót készítettem, mivel az elkészült ételek  szerintem igen jól sikerültek.

A fenti cím ugyan hosszú, de a benne szereplő ételek valójában percek alatt elkészülnek, és igazán változatossá tehetnek egy büféasztalt, vagy akár egy szűkebb körű, otthon mozizós szilvesztert is színesebbé tehetnek.

A lencsesaláta a tavalyi nagy kedvenc, a citromos rukkolás nyomdokaiban halad, de ez most meleg, petrezselyemzölddel, kaprival és baconnel van gazdagítva, igazi komfortos darab, akár egy komplett főétkezésnek is megfelel.

A pisztáciás kecskesajtkrémmel töltött aszalt sárgabarack ötlete a Cucina Moderna aktuális számából származik, amit hála a sógornőmnek, ismét van szerencsém forgatni. A recept kis módosításon esett át, de ez szerintem az előnyére vált.

A cookie természetesen a fiatalúr kérésére készült, de ez is gyors, ízletes darab, és hát a gyerekekre is gondolni kell…

A túrókrémmel töltött sonkatekercs eredetileg otthon, az édesapám által beszerzett sváb sonkára lett kitalálva, de most egy egyszerű levegőn szárított  szeletelt sonkával is remekül működött. (persze használható hozzá prosciutto crudo is) Ízeiben a túrókrém leginkább a körözöttre hajaz, illetve egészen pontosan a körözöttre, ahogy édesanyám értelmezi. Ő soha nem tett bele juhtúrót, sört és lilahagymát viszont igen, és fura módon ez a kissé bizarr kombináció egészen jól működött. Én a sört nem forszíroztam, és a körözöttnek ehhez az egészen kevéssé autentikus értelmezéséhez egy kevés apróra vágott zöldpaprikát is adtam. Büféasztalra érdemes kisebb tekercseket készíteni, egy-egy szelet sonkát kettévágni és úgy betölteni, viszont ez nálunk most vacsorára készült, így a hosszú szeleteket spirálisan tekertem fel, szerintem szép lett, de ez már igazán ízlés dolga.

A pocornnak is van története: popcorn készítőt kaptam karácsonyra. Bár nem szeretem a kevés célra használható konyhai kütyüket, erre már régóta vágytam, mert a popcornt nagyon szeretem, a serpenyőben pattogtatást viszont annál kevésbé. Természetesen úgy is készíthető, én most viszont igyekszem kihasználni a masinámat (ami egyébként remekül működik, minden popcorn fanatikusnak csak ajánlani tudom!). A fűszeres popcorn sem saját ötlet, Nigella karácsonyi popcornjának mintájára készült, kicsit módosított fűszerezéssel, és igazán nagyon finom darab.

Remélem a fenti összeállítással sikerült segítenem a szilveszteri készülődésben, és még egyszer, boldog új évet kívánok!

Jövőre jövök, első körben a karácsonyi receptekkel.

  • meleg lencsesaláta baconnel, citrommal, kaprival
  • 30 dkg lencse
  • 8 dkg bacon
  • 1 citrom
  • 1 csokor petrezselyem
  • 3 ek kapribogyó (átöblítve)
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 kisebb fej édeskés vöröshagyma (~8 dkg)
  • 2 ek olívaolaj

A lencsét előző este beáztatom, másnap friss, enyhén sós vízben puhára főzöm.

A bacont apróra kockázom, a vöröshagymát, fokhagymát finomra aprítom. Az olívaolajon kisütöm ropogósra a bacont, majd hozzáadom a hagymát, üvegesre sütöm, hozzáadom a fokhagymát, néhány másodperc alatt ezt is megsütöm. A szalonnás keverékhez adom a leszűrt lencsét, összeforrósítom. Végül lehúzom a tűzről és hozzáadom a citromlevet, a finomra reszelt héját, a kaprit (ezt, főleg ha kaprigyümölcsöt használunk, durvára is lehet előtte vágni) a finomra aprított petrezselyemzöldet. Összeforgatom és tálalom, magában vagy vajas pirítóssal.

  • paprikás túrókrémmel töltött sonkatekercsek 
  • 25 dkg tehéntúró
  • 10 dkg vaj
  • 175 gr (1 kis doboz) tejföl
  • 1 fej lilahagyma (5 dkg) (vagy helyette 5 dkg édes fehérhagyma)
  • 2 tk pirospaprika
  • 2 tk őrölt kömény
  • 1 hegyes, erős zöldpaprika
  • 10-12 vékony szelet sonka (sváb pirospaprikás vagy valamilyen más levegőn szárított, pl  prosciutto crudo)

A lilahagymát finomra aprítom. A vajat megolvasztom, majd hozzáadom a köményt és a hagymát, üvegesre sütöm benne a hagymát. Lehúzom a tűzről, majd belekeverem a pirospaprikát, tejfölt, túrót, összedolgozom, sózom. Ha teljesen kihűlt, hozzáadom az apró kockákra vágott zöldpaprikát is.

A vékony sonkaszeletek szélére kanalazok pár kanál túrókrémet és feltekerem a sonkát.

  • aszalt vörösáfonyás csokis cookie (20-22 db)
  • 20 dkg finomliszt
  • 10 dkg vaj
  • 5 dkg nádcukor
  • 5 dkg étcsoki (65%)
  • 5 dkg aszalt vörösáfonya
  • 1 tk mézeskalács fűszerkeverék (vagy kb 1 kk őrölt fahéj, 1/4 kk őrölt gyömbér, reszelt szerecsendió, 2-3 szegfűszeg és koriander porrá őrölve)
  • 2 tojás
  • 1 tk sütőpor
  • 1/2 tk szódabikarbóna

A lisztet elkeverem a sütőporral, szódabikarbónával, mézeskalács fűszerekkel, majd hozzáadom a többi hozzávalót, a puha vajat, a durvára vágott aszalt vörösáfonyát, a nagyobb kockákra tördelt/vágott étcsokit, az elhabart tojást, nádcukrot, majd összegyúrom.Hűtőben pihentetem nagyjából egy órán át, majd nagyobb diónyi gombócokat gyúrok a tésztából, ezeket ellapítom és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem.

Előmelegített sütőben 180C (villanysütő, alsó-felső sütés), 12 perc.

Rácsra szedve hűtöm ki.

Megjegyzés: aki már nagyon unja a karácsonyi hangulatú sütiket, az mézeskalács fűszerek helyett használhatja egy kisebb narancs finomra reszelt héját is.

aszalt sárgabarack pisztáciás kecskesajtkrémmel

  • 25 szem aszalt sárgabarack
  • 1 dl tokaji aszú
  • 15 dkg kecskesajt (puha, friss típusú, krémes)
  • 1 maréknyi hámozott, sózott, pörkölt pisztácia (nagyjából 3 dkg)
  • 3-4 nagyobb levél bazsalikom

Az aszút felforralom egy szélesebb edényben (akkorában, hogy  a barackok egy rétegben elférjenek benne), majd lehúzom a tűzről, beleszórom a barackokat és lefedem. Ha a barack magába szívta az aszút, leitatom róla a maradék nedvességet és kettévágom.

A kecskesajtot kikeverem a durvára aprított pisztáciával, finomra aprított bazsalikommal.

A kecskesajtkrémmel megtöltöm a barackokat.

fűszeres popcorn

  • 10 dkg pattogatni való kukorica
  • 3,5 dkg vaj
  • 1 tk pirospaprika (édesnemes)
  • 1 kk római kömény, mozsárban porrá őrölve
  • 1 kk szegfűbors, mozsárban porrá őrölve
  • 1 csapott tk nádcukor, mozsárban porrá őrölve
  • csipetnyi őrölt fahéj
  • 1 tk só

A kukoricát kipattogtatom, gépben vagy száraz serpenyőben (lefedve, kis láng felett, gyakran rázogatva).

A vajat a római köménnyel megolvasztom, majd lehúzom a tűzről és még forrón belekeverem a cukrot, sót, a maradék fűszereket.

A kész popcornt összeforgatom a fűszeres vajjal.

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

Lencsesaláta 2.0 rukkolával, citrommal

2011. január 16., vasárnap | hús nélkül, saláta | Nincs hozzászólás

P1019185

Az újév első napjára ropogós bőrű malaccsászárt sütöttem, és azt találtam gondolni, hogy ennek az egyébként szintén nagyon finom, klasszikus lencsesalátám nem lenne elég könnyű ízű, frissítő ellenpontja, így megszületett ez a citromos rukkolás változat. Hát hatalmas siker lett, főleg az ifjúság körében, Csipi szerintem még életében ennyi lencsét nem evett, mint most. Azóta elég rendszeresen ( a háromnaponta az elég rendszeres) készül, mivel a válogatós ifjú úr élelmezése ezzel az egészséges és finom salátával vészhelyzetekben is megoldható, és hát melyik anya ne vágyna ilyesmire. Ebből is látszik ugye, hogy Csipi a babakaja fogalomkörét még mindig elég liberálisan értelmezi. Mondjuk ki hibáztatná, tényleg nagyon finom.

  • 4 főre
  • 25 dkg lencse
  • 3 marék rukkola (~ 50-60 gr)
  • 1 babérlevél
  • 1 kis citrom
  • 1 salotta (3-4 dkg édes hagyma)
  • 2 ek édes, sűrű balzsamecet
  • 4-5 ek olívaolaj

A lencsét előző este megmosom, beáztatom, majd másnap friss vízben felteszem főni a babérlevéllel és egy kevés sóval.

A salottát finomra aprítom, hozzáadom a citrom finomra reszelt héját, a citrom levét,az olívaolajat, balzsamecetet.

A megpuhult lencsét leszűröm, hideg vízzel leöblítem (lehűtöm), majd meglocsolom a salottás öntettel és hozzákeverem a megmosott, lecentrifugázott rukkolát.

Címkék: , , , , ,

Lencsesaláta

2010. január 2., szombat | hús nélkül, saláta | 12 hozzászólás

P6090033

Tisztában vagyok vele, hogy ez körülbelül az ezredik lencsesaláta recept, ami a napokban megjelent szerte a gasztroblogokon. De nekem ez a kedvencem.

Ez egy hagyományos változat, lilahagymával és répával, annyi extra van csak benne, hogy a lencsét még forrón összeforgatom a hajszálvékonyra szeletelt zöldségekkel, így azok kicsit megpuhulnak, de épp csak annyira, hogy kellemes legyen. Szóval tényleg semmi extra.  Csak a kedvenc salátám receptje következik.

  • 4-6 adag
  • 50 dkg lencse,
  • 1 babérlevél
  • 2 kis fej édes lilahagyma (~ 6-8 dkg),
  • 2 szál répa (~ 15 dkg),
  • 3 gerezd fokhagyma,
  • 5 ek extra szűz olívaolaj (Borges),
  • 4-5 ek fehérborecet,
  • 1 csokor petrezselyemzöld,
  • 1 tk nádcukor

A lencsét előző este átmosom, beáztatom, majd másnap a babérlevéllel és egy evőkanálnyi sóval együtt bő vízben puhára főzöm. Szétfőzni nem szabad.

A répát és a hagymát tisztítás után hajszálvékony karikákra vágom. A fokhagymát megpucolom, kés hátával meglapítom. A zöldségeket egy mély salátástálba teszem.

A lencsét, ha megpuhult, leszűröm, a babérlevelet kidobom belőle, és még forrón a zöldségekre öntöm. Meglocsolom az olajjal, ecettel, hozzáadom a cukrot, a finomra metélt petrezselymet, majd alaposan összeforgatom. Ha szükséges, még sót adhatunk hozzá.

Fogyasztás előtt jó, ha legalább két órát pihen a hűtőben, hogy összeérjenek az ízek.

Hideg és meleg sültek mellé is ideális.

Címkék: , , , ,

Hideg citromos szűzpecsenye meleg lencsesalátával

2009. augusztus 30., vasárnap | köret, saláta, sertés | 2 hozzászólás

p2050043

Miután a piknik elnapolódott, felváltva gardíroztuk a fiatalurat. Aki éppen nem volt szolgálatban, az a szabaddá váló idejét fakultatív programra használhatta. Én főztem. (meg el kellett mennem bevásárolni. Lásd következő poszt)

Csodálatos módon ki tudja simítani az idegrendszerem a konyhai munka, még akkor is, ha egyszülött fiam olyan hangokat hallat, mint amikor egy delfint nyúznak, miközben egyetlen fogát hites uram arcába mélyeszti… Nem vagyunk szívtelenek, sajnáljuk mi nagyon a picurit, de mostanra ő már alszik, én meg itt ülök álmatlanul a gép előtt tompa, zümmögő, szűnni nem akaró fejfájással.

Tehát kirándulás ugrott, lett helyette hideg-meleg vacsora.

A húst el lehet egy nappal korábban is készíteni, bár én pont azért szeretem így sütni, mert ez nem igényel előzetes tervezést. Azért is szeretem még így készíteni, mert  bőségesen használhatok hozzá friss fűszereket, de azok a sütés során mégsem égnek meg és nem is lesz annyira elnyomva a hús íze, mint egy száraz pác esetén.

A saláta meg meleg, mert azokat szeretem a legjobban és a hús pácleve is remekül elfér így benne. Csak hogy semmi ne vesszen kárba.

2 adag

1 kisebb szűzpecsenye (30 dkg) lehártyázva, zsírtól, inaktól letisztítva

1 citrom leve és reszelt héja, 4-5 nagyobb ág oregánó, olívaolaj, só, bors, 2 gerezd fokhagyma

25 dkg lencse, 1 kis lilahagyma (4 dkg)

A páchoz a citrom héját lereszelem, a levét kifacsarom. Megy hozzá a finomra metélt oregánó levél is, továbbá a kés pengéjével meglapított fokhagymagerezdek és 2-3 evőkanálnyi olívaolaj.

A húst sóval és borssal, meg egy evőkanálnyi olívaolajjal bedörzsölöm. Serpenyőben nagy lángon minden oldalára kérget sütök, majd a lehető legkisebb lángon sütöm tovább. Egy ekkora hús nekem kb 20 perc alatt sült át. Időnként fordítottam rajta egyet és ellenőriztem az állagát. Ha kiszáradt gumicukorhoz hasonló, kissé keményebb, de még picit rugalmas, akkor jó. Ha hústűt/villát szúrunk bele, színtelen lének kell előbugyognia (piros, rózsaszínes esetén még sütni kell).

Ha megsült a hús, még forrón a páclébe teszem, megforgatom benne, amíg mindenhol egyenletesen bevonja a lé. Hűlés közben is még locsolgatom időnként, néha megforgatom.Ha előző nap készül, a páclével együtt mehet a hűtőbe.

A lencsét puhára főzöm, leszűröm és még forrón meglocsolom a hús alatt maradt fűszeres lével. Hozzákeverem a félfőre, majd hajszálvékony szeletekre vágott lilahagymát is. A hideg sült mellé tálalom.

Férj szerint olyan volt, mintha Olaszországban ült volna a kedvenc vendéglőjében…

Címkék: , , ,