Na jó, ha nincs otthon Portói, egy testesebb, gyümölcsösebb vörösborral is meg lehet próbálkozni. Szóval nincs ebben semmi bonyolult, könnyen és gyorsan összedobható, mégis elegáns, és nem is gondolnánk elsőre, hogy ez egy gyermekétkeztetési project melléktermékeként is előállítható. Hideg desszert, a nagy hőségre való tekintettel.
A tejből és rizsből a hagymányos, vagy a legjobban bevált módon tejberizst készítünk. Én a következőképpen csinálom mostanában: a tejet a rizzsel, csiet sóval és a vaníliával egy fazékba öntöm, majd időnként megkeverve felfőzöm. Ha felforrt, megkeverem, lefedem, majd a legkisebb láng fölött 15 percig főzöm. Belekeverem az ízesítésre szánt hozzávalókat (azaz itt a széttördelt csokit, a nádcukrot és a mascarponet), habverővel addig keverem, amíg minden feloldódik a tejberizsben, majd fedő alatt hagyom kihűlni. Poharakba adagolás előtt ismét habverővel keverem át, ettől krémesebb lesz. Poharakba adagolom.
A szirupos szilvához a szilvát kimagozom majd negyedekre vágom. A nádcukrot a portóival és a fahéjjal beforralom, amíg sűrű szirupos nem lesz. Hozzáadom a szilvát és néhány percig nagy láng felett párolom, amíg a szilva héja bordóvá nem válik és egy kis levet is enged (de nem szükséges puhára főzni). Ha kihűlt, a szilvát a sziruppal együtt szétosztom a tejberizs tetején.
Megjegyzés: ha nem portóit használunk hozzá, a sziruphoz egy-két evőkanállal több nádcukorra lesz szükség.
A szeptemberi babamenü a gombócolás jegyében született, joghurtos almaleves tejbegrízgombócokkal, pulykagolyók sajtszószban és túrógombóc szilvamártással kicsiknek és nagyoknak a Gasztrotippen!A gyerekeknél nemcsak az ízek, de a színek és formák is fontosak, ha az evésről van szó. Egy kis kerek gombóc a legtöbb apróság szimpátiáját elnyeri, főleg ha ő is segíthet anyunak az elkészítésében.
Ebben a hónapban a főszereplők a gombócok, tejbegrízből, túróból, pulykából.
Az alma kiemelkedően magas ásványi anyag tartalma, magas pektintartalma (és nem utolsó sorban könnyű beszerezhetősége) miatt értékes része az gyerekek őszi-téli étrendjének. Bár a legtöbb gyerek nyersen elrágcsálva is kedveli ezt a gyümölcsöt, azért vannak olyanok is, akiknél kis cselhez kell folyamodnunk, ha rá akarjuk bírni őket az elfogyasztására.
Az édeskés gyümölcslevesbe tejbegrízből készül finom levesbetét, a gombócok formázása pedig remek elfoglaltság lehet a kicsiknek, amíg a leves elkészül. A tejbegrízes masszát akár előző este is el lehet készíteni, akkor biztosan kellőképpen hideg lesz a gurigázás idejére.
Joghurtos almaleves tejbegríz gombócokkal
A tejet melegítsük fel a vaníliával, majd szórjuk bele állandó kevergetés közben a grízt. Addig főzzük kis lángon kevergetve, amíg besűrűsödik. Adjuk hozzá a vajat, édesítsük ízlés szerint, keverjük el, majd öntsük egy tányérba, fedjük le folpackkal, hagyjuk, amíg teljesen kihűl és megdermed.
A hideg grízből formázzunk 1 centi átmérőjű gombócokat.
Az almát meghámozzuk, a gyümölcshúst nagyobb kockákra vágjuk, majd felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a citrom levét, a fahéjat vagy a csillagánizst és fedő alatt puhára főzzük. Ha ánizst használtunk, azt halásszuk ki a levesből, majd adjuk hozzá a joghurtot és botmixerrel pürésítsük simára. Ízesítsük mézzel vagy nádcukorral ízlés szerint.
A leves langyosan vagy hidegen a legfinomabb, tálalásnál adjuk mellé az elkészült gombócokat.
1 éves kor után adható.
A hús-zöldség-tészta hármasa ideális arányban tartalmazza az összes tápanyagot, fehérjét, szénhidrátot és zsiradékot, amire az állandóan aktív kisgyerekeknek szüksége van. Tapasztalatom szerint a darált húsból készülő, ízes gombócok még a húsért nem túlzottan lelkesedő apróságokat is megnyerik.
Pulykagolyók sajtszószban, párolt zöldségekkel, tésztával
A húsról levágjuk a hártyákat, majd átdaráljuk legalább kétszer, a fokhagymával együtt. Hozzáadjuk az olívaolajt, a finomra vágott friss, vagy szétmorzsolt szárított majorannát, sózzuk (én 2 csapott teáskanálnyit használtam ennyi húshoz), majd másfél centi átmérőjű gombócokat formázunk belőle (de higiéniai okokból a nyers szárnyas hússal kicsi gyerekek ne dolgozzanak).
Teflon serpenyőben kevés olajon több adagban kisütjük a gombócokat. Sütés közben időnként rázogassuk meg a serpenyőt, ha így nem fordulnának át maguktól, fordítsuk át a gombócokat, hogy minden oldaluk egyenletesen átsüljön. Egyszerre ne kerüljön túl sok gombóc a serpenyőbe, úgy könnyebb lesz kisütni. Ha minden oldaluk kifehéredett, akkor készen vannak, szedjük őket papírtörlővel bélelt tálba. Lehetőleg ne süssük túl, mert akkor kiszárad és megkeményedhet.
Közben készítsük el a zöldséget és a szószt.
A szószhoz a húslevest forraljuk be a felére, majd keverjük hozzá habverővel a krémsajtot.
A zöldségeket hámozás nélkül vágjuk apró kockákra, majd fedeles serpenyőben kevés vajon, fedő alatt pároljuk meg. Bár a zöldségek engednek majd levet, így nem fog odaragadni, de ha tartunk ettől, akkor locsolhatunk alá néhány kanálnyi húslevest vagy vizet is. Ha puhák a zöldségek, vegyük le a fedőt és nagyobb lángon rázogatva süssük addig, amíg már nem marad alatta folyadék.
Tálalás előtt főzzük ki a tésztát. Szedjük a sajtszószba a gombócokat és forraljuk össze.
A tányérra egy adag tészta, egy adag zöldség és egy adag gombóc kerül a sajtszósszal leöntve.
1 éves kor után adható.
Tipp: ez hatalmas adag, de az elkészült gombócok mélyhűtőben lefagyaszthatók. Sütés előtt nem is kell kiolvasztani, az apró gombócok hamar felengednek és átsülnek a forró serpenyőben.
A túró magas fehérjetartalma, a szilva pedig magas rosttartalma miatt nagyon hasznos a kicsik étrendjében. Az enyhén édeskés, élénk színű szósz és a gombóc alakú finomság pedig általában kedvező fogadtatásra talál az apróságok körében. Hát még ha segíthetnek is az elkészítésben! A gombócok formázása vagy a szilva magozása például megfelelő elfoglaltság lehet a nagyobbacska gyerekek számára.
A hagyományos édes pirított prézli és tejföl helyett a gyümölcsből készült szósz a gombócok tetején kiváló módja a gyümölcs becsempészésének a gyerekek étrendjébe.
1 éves kor után adható, miután a tojás már bevezetésre került.
Túrógombóc szilvaszósszal
A tojást elhabarjuk, hozzáadjuk a túrót, a vajat, a cukrokat, a sót és a zsemlemorzsát, villával alaposan összedolgozzuk. Diónyi gombócokat formázunk belőle.
Forró, enyhén sós vízben kifőzzük, akkor jó, amikor a gombóc felúszik a víz tetejére. Szűrőlapáttal kiszedjük.
Közben elkészítjük a szószt, amelyhez a kimagozott szilvát a vízzel és a fahéjjal együtt fedő alatt puhára pároljuk, majd botmixerrel pürésítjük. Hozzáadjuk a nádcukrot, ha egyáltalán szükséges, mert ha elég édes a szilva, elegendő lehet az a mennyiség is, ami a gyümölcsben van.
Tálalásnál a gombócokra szedjük a szószt.
Nem az a klasszikusan édes, kenyérre való lekvár, hanem az a fűszeres ízű, sajt mellé való, enyhén édeskés fajta, ahogy Mamma is írta a fügelekvárjánál. Bár nem állítanám, hogy vajas kenyérre kenve megvetendő lenne.
Szóval szilvából, másfél óra alatt, nem túl sok munkával, de ez inkább csak a kis mennyiségnek és a teflon edénynek köszönhető. Dzsemfix nélkül, már csak megszokásból, hiszen ezt most nem sütésre szánom.
Végül egy apró figyelmeztetés, de aki főzött szilvalekvárt az ezt már úgyis tudja: a konyha kitakarítása a lekvár elkészülte utána sajnos nagyjából ugyanannyi időt vesz igénybe, mint maga a főzés… De még akkor is megéri!
A szilvát megmosom, a hibás részeket a héjából kivágom, kimagozom és nagyjából feldarabolom.
Egy széles (24 cm), magas falú teflon edénybe teszem, felöntöm a portóival, majd nagy lángon főzöm, amíg el nem kezd besűrűsödni. Néha megkavarom, de teflonban nem fog leégni. Amikor már sűrűsödik, akkor viszont célszerű alacsonyabbra venni a lángot és sűrűbben kavargatni, ez nagyjából az utolsó fél óra.
Közben száraz serpenyőben kissé megpirítom a diót, majd ledörzsölöm a héját és durvára aprítom.
Ha a lekvár már egészen sűrű, akkor hozzáadom a cukrot és a diót, és együtt főzöm még ismét nagyobb lángon 2-3 percig.
Kifertőtlenített üvegekbe szedem még forrón.
Brie és bagett jár mellé.
Mivel ez most csak kis adag, ami pár nap alatt el fog fogyni, így különösebb óvintézkedést nem tettem a tartósítására. De ha hűtés nélkül, tovább szeretnénk eltartani, akkor a befőttesüveget fedjük le két réteg celofánnal, úgy, hogy a két réteg közé szalicilsavat teszünk, üvegenként egy bő késhegynyit, majd tegyük a lekvárt szárazdunsztba két-három napra.
Most úgy alakult, hogy az új kenyér ünnepén nálunk pont kenyér az nincs. A sütőm ajtaja még mindig boldogtalanul liffeg az egy megmaradt rögzítőpánton, a bevásárlás meg… nos az nem az erősségem az elmúlt napokban.
Minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy kihasználjuk a nyár utolsó perceit és még annyi strandot szuszakoljunk bele a fennmaradó időbe amennyit csak lehet, de a napi 130 km levezetése, a korai kelés-késői fekvés azzal is jár, hogy a legmozgalmasabb és legvidámabb napok egyben a legfárasztóbbak is lettek. De ez egyáltalán nem panaszkodás, már most keserédes nosztalgiával gondolunk arra, hogy egy teljes évet várni kell, amíg újra egy teljes napot átizgulhatunk, hogy vajon a gyerek melyik pillanatban tűnik el a víz alatt, hogy soha többet nem akar kimászni belőle, hogy a kisautó alakú úszógumicsónak szerinte a szárazföldön való közlekedésre is alkalmas (azt már nem is említem, hogy itthon is lerakja a földre, beleül, és abban kucorog). Mikor dönt úgy, hogy az a kék tüskés gumilabda még pont hiányzik a több száz példányos gyűjteményéből, és hangosan sivalkodva veti rá magát az utcai árusnál. És teljes egy évig nem kell gondolkodnunk azon sem, hogy vajon a gyermekmedence vize miért sokkal sósabb, mint a többi gyógyvíz…
De most ez nem lesz megint egy strandbeszámoló, csak még egy-két kép, mert anyukám kérte. (a fáradtságnak ugyanis az az az előnye is megvan, hogy még utoljára elfelejtettem kipakolni a fényképezőgépet a strandolós táskánkból)
Vissza a palacsintához. Nem kínai, csak rizsliszttel készült, a hamis tortillák mintájára. Ahogy a kacsa sem pekingi, csak ötfűszeres tepertővel van “ízesítve”. (az ötfűszeres tepertő egyébként valami eszméletlen lett, csak úgy magában, nasinak sem utolsó!) Szóval megint csak egy “inspired by” recept. De finom. Ráadásul annyira, hogy ez a palacsinta különféle formában nemsokára ismét felbukkan majd a blogon. Meg még annyit, hogy a látszat és a bőséges hozzávalólista ellenére sem macerás. Tényleg nem.
A rizslisztet habverővel csomómentesre keverem a vízzel, olajjal, két csipet sóval. Félreteszem pihenni 15 percre.
Sütés előtt (minden sütés előtt, a rizsliszt hajlamos leülepedni) alaposan átkeverem, majd nagyon forró teflon palacsintasütőben további zsiradék hozzáadása nélkül sütöm ki kis merőkanálnyi adagokban (érdemes kör alakúra kicsorgatni a masszát a merőkanálból, a palacsintasütő mozgatásával való formázásra itt nem nagyon lesz lehetőség). Mini, úgy 15 centi átmérőjű palacsintákat lehet sütni belőle, mert ennél nagyobbnál szakad a tészta a fordításnál. Akkor kell fordítani, ha a széle elkezd pöndörödni, akkor sült ropogósra egy oldal.
A kisütött palacsintákat egymás tetejére fektetem, majd lefedem alufóliával és langyos sütőben vagy a gáztűzhely szélén melegen tartom.
Az újhagymát vékony csíkokra vágjuk, és ha nem elég zsenge, akkor blansírozzuk is (fél percre lobogó forró vízbe dobjuk, majd jéghideg vízbe szedjük és ha kihűlt leszűrjük)
A kimagozott szilvát felöntöm a borral és hozzáadom a finomra reszelt gyömbér kicsavart levét. Addig főzöm, amíg a folyadék majdnem teljesen elpárolog alóla, majd botmixerrel pürésítem. Annyi cukrot adok hozzá, hogy édeskés legyen, de nem túl édes, ez nem csatni, csak gyümölcsszósz. Érett, édes szilvánál a cukor lecsökkenthető, esetleg el is maradhat.
A kacsa bőrét lenyúzom, majd fél centis kockákra vágom és nagyon kis lángon ropogós tepertőnek kisütöm. Az elején lehet hozzá löttyinteni egy kevés vizet, de teflon edényben készítve még ez sem szükséges. Időnként megrázogatom, majd ha már aranyszínűek a pörcök, leszűröm róluk a zsírt, visszateszem a tepertőt az edénybe, egyenletesen megszórom az ötfűszer keverékkel, sóval, meglocsolom a mézzel, és alacsony láng felett pár pillanata alatt összeforgatom. Ha a fűszerek mindenhol egyenletesen vonják be a tepertőt, akkor kész.
Közben a kacsamellből kivágok minden nagyobb eret és hártyát, a húst pedig fél centis csíkokra vágom. A kiolvadt zsírból két evőkanálnyin 2-3 perc alatt, nagy lángon, gyakran rázogatva megsütöm a húst. Teljesen átsütjük, vagyis meg kell várni sütés közben, amíg mindenhol kivilágosodik a hús és már nem szivárog belőle színes (véres) lé, de ez néhány perc alatt megvan, ha túlsütjük, megkeményedhet. Ha kész a hús, hozzáadjuk a 2 tk mézet és a szójaszószt, nagy lángon összeforgatjuk még pár másodpercig, mélyebb tálba szedjük, azt lefedjük alufóliával, majd meleg helyre tesszük tálalásig.
Tálalásnál mindent kis tálkákban az asztalra teszünk, és mindenki összeállíthatja magának ízlés szerint a palacsinta batyukat.
Hát mi lett a szilvából sütő nélkül? Leves.
Kézenfekvő. Meg finom. Rum, szilva, fahéj együtt, biztonsági játék. Bár kétségtelenül a legnagyobb élményt (mármint nekem, mert én akkorra már degeszre ettem magam a levessel) a tejfölhab jelentette. Na azt csak úgy magában is tudnám enni naphosszat. Ha nincs habszifon, semmi pánik, mert jó ez csak simán kikeverve és a leves tetejére kanalazva is. De azért habnak az igazi. Bár a képen ez nem látszik, mert nagyon okosan a még meleg levesre nyomtam a habot a fényképezés során, de az a szifonból kifújva is szépen tart, akár a tejszín, és nemcsak finom, de rendkívül dekoratív is a hatalmas fehér pamacs a mélybordó leves tetején. Egyszerűen gyönyörű. Már csak a látvány miatt is megéri. (és ígérem igyekszem mihamarabb produkálni egy megfelelően szemléletes, habos-babos csodaszép képet is a levesről)
Ápdételés megtörtént, most már szépen látszik a hab is. Plusz egy kép alulra csak a gyönyörű bordó levesről.
A szilvát kimagozom és felteszem főni fél liter vízzel. Fedő alatt a forrástól számított 6-8 perc után már meg is fő a szilva. Ezután félreteszem hűlni.
Közben a rumot az 5 dkg cukorral sűrű sziruppá főzöm, így a folyadék nagy része (és az alkohol teljes egésze) elpárolog a főzés során, nagyjából fél decinyi marad belőle. A sziruphoz adom a maradék vizet és az étkezési keményítőt, habverővel csomómentesre keverem, majd felfőzöm és besűrítem folyamatos kevergetés közben. Ezt hozzáöntöm a szilvához majd az egészet botmixerrel pürésítem (ha egész fahéjjal készült, azt előtte halásszuk ki a szilva közül). A leves kész, még lehet bele tenni ízlés szerint cukrot, de azzal számoljunk, hogy a hab is édes lesz a tetején.
A tejfölt alaposan kikeverem a 3 evőkanálnyi cukorral és a mascarponeval, habszifonba öntöm és egy patronnal felhabosítom, majd behűtöm.
A kihűlt levest habbal a tetején tálalom.