Spenótos fehérbab saláta aszalt paradicsommal, fetával

Az élet nem áll meg, enni kell, a vizsgálatok elvégzés alatt, ezt többnyire a kórházi programban egy ásó emberke jelzi a páciens neve mellett, de én nem ások (pedig azt is kéne), hanem főzök. Ezerrel.

Napok óta nyeljük az éhkoppot, minimanó tejbegríz függő lett, de komolyabb étellel ő sem találkozott mostanában, ezt tegnap este untam meg, és csináltam is egyből húsgombócokat paradicsomszószban, spagettivel. Na ez ha nem is gyógyított ki teljesen, de kellő motivációval szolgált, főleg ha számításba vesszük, hogy mit ettünk az előtte lévő két napon.

Férj meg rögtön vérszemet kapott, és közölte, hogy neeeem is kell neki szendvics az ügyeletbe, jól elvan ő aszalt gyümölcsön meg mackósajton, majd ellátja ő magát + kivert, elázott és csonttá soványodott kiskutya tekintet. Hát persze, hogy megembereltem magam, és készítettem neki ezt-azt. Salátát, mert most ezt hajlandó kompromisszumos diétás útravalóként elfogadni.

Meg aztán nyakunkon az akác, Pontyot is kárpótolni kell, de egyelőre gyorsabban főzök, mint írom a blogot, szóval receptek hamarosan.

Egyébként jobban vagyok, vagy legalábbis folyamatban, de azért egy kisebb kivizsgálást megejtünk, ti. az ördög nem alszik. (talán csak nem rokonok Ponttyal?)

A saláta egészséges, telítetlen zsírsavakban és C vitaminban gazdag, ugyanakkor tápláló, fehérjében dús, laktató, hát mi kell még? Ja, nagyon finom.

• 4-6 adag
• 500 gr apró szemű fehér bab
• 15 dkg zsenge spenót
• 5 dkg olajban eltett aszalt paradicsom, lecsöpögtetve
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 csokor petrezselyem
• 1 kis ág oregánó
• 20 dkg feta
• 1 dl olívaolaj
• 3-4 ek fehérborecet

A babot megmostam, beáztattam úgy 6 órára. Lehetett volna több is, de tegnap még nem tudtam, hogy ma már fogok főzni.

Az áztatóvizet leöntöttem, és friss vízben feltettem főni, a főzési idő felénél sóztam. Fűszerezni nem szerettem volna a főzővizet, mert szerintem itt a bab natúran jobban illik az amúgy fűszeres salátába, de ez ízlés dolga, lehet tenni hozzá babérlevelet, kakukkfüvet, fokhagymát vagy éppen csombort is.

Közben a spenótot megmostam, kicentrifugáltam (salátacentrifugában), és szélesebb metéltre vágtam. Egy mélyebb tálba került egy gerezd, kés hátával meglapított fokhagymával, kevés sóval, az olívaolaj felével és az ecettel együtt.

A megpuhult babot leszűrtem, és még forrón a salátára öntöttem, jól összeforgattam, így a hőtől a spenót kissé megfonnyadt, a fokhagyma pedig elveszítette erős ízét.

Az aszalt paradicsomot apróra kockáztam, a petrezselyem zöldjét és az oregánó lecsipkedett leveleit igen finomra aprítottam, ezeket is a salátához adtam a maradék olívaolajjal és rámorzsoltam a fetát is. Alaposan összeforgattam, és tálalásig a hűtőbe került, hogy az ízek összeérjenek.

Címkék: bab, babának, hús nélkül, paradicsom, sajt, saláta, spenót

Spenótos ricottás rizottó

Nyilván nem ezek lesznek a legnépszerűbb bejegyzéseim, de nem tehetek róla, Ponty rákapott a rizottóra. Emellett a húslevesre is, ami ipari méretekben készül újabban, szóval ezentúl nincs gondom az alaplére sem.

Egyébként nem túl bonyolult dolog ez, mit is ne szeretne az ízes, krémes (jól gyurmázható és szétkenhető, hajunkba tapasztható) masszán egy 16 hónapos? Persze nem a világ leggusztább dolga, amikor önállóan eszi, de egy anyának a gyermeke minden körülmények között bájos, még rizzsel az orrában is.

Férj öröme ezen témakörben mérsékeltnek mondható, mert ő inkább a rizses hús-piláf vonulatot kedvelné, de most a sok lúd disznót (elnézést. Igen bájos és kedves sertést) győz helyzete állt elő, szóval rizottózunk még egy ideig.

Ez egy elég gyermekbarát, fehérjében és zöldségben is gazdag változat, ami nálam szintén szempont, tekintettel arra, hogy Ponty kizárólag szénhidrátokon tervezné szíve szerint elvegetálni az életét, szóval minden alkalmat meg kell ragadnom ennek kompenzálására.

Az elkészítés sem hosszadalmas, igazából a rizottók kevés előkészületet igényelnek, aztán a közelében kell lenni amíg megfő, ez igaz, de ha van más dolog is a konyhában, az közben elkészül. Ráadásul akármikor el lehet dobni közben a fakanalat, és szaladni leszedni a gyermeket a könyvespolcról, ha szükséges.

A 2 adag egyébként újabban azt jelenti, hogy a miniatűr megeszik egy felnőtt embernyi adagot, a másik fele az apjának jut, én meg általában éhen maradok (ami nem rossz diétának sem), így lassan revideálnom kell majd a mennyiségeket.

• 2 adag
• 1 dl rizottóhoz való rizs
• 0,75 dl száraz vermut
• 7-8 dl alaplé vagy leszűrt húsleves
• 3 dkg vaj
• 1 kis fej salotta vagy enyhe ízű vöröshagyma (~ 4 dkg)
• 6 gerezd fokhagyma
• 2 nagy marék spenót (6-7 dkg)
• 15 dkg ricotta
• 1 nagy marék pecorino (vagy más érett, kemény aromás juhsajt)
• frissen őrölt bors

A hagymát nagyon finomra aprítom, a fokhagymát szintén. A vajon elkezdem sütni a hagymát, amikor üvegesedni kezd, hozzáadom a rizst, majd ha az is kissé üvegessé válik, úgy 10 másodpercre a fokhagyma is mellé kerül. Felöntöm a vermuttal, majd erős lángon kavargatva addig forralom, amíg az összes folyadék el nem illan alóla (azaz elpárolog belőle az alkohol is).

Az alaplevet apránként adagolom hozzá, gyakran kevergetve, mindig csak annyit, amit a rizs magába szív. Közben sózom, ha szükséges.

Addig főzöm, amíg a rizs megpuhul, ekkor hozzákeverem a ricottát, ha nem lenne elég krémes, még kevés alaplevet is adok hozzá, összemelegítem, majd a finomra aprított spenót is belekerül. Én itt már nem pároltam tovább, a zsenge spenótnak elég az a hő, amit a forró rizottótól kap, főzni nem szükséges. (ha nem fiatal spenótból készül, akkor azt a főzés vége előtt 2-3 perccel keverjük bele, de annál több idő annak sem szükséges)

Végül belekevertem a reszelt sajtot. Borsozni csak tálalás után, mert példásul azt a gyerkőc nem szereti.

Címkék: babának, hús nélkül, ricotta, rizottó, rizs, spenót

Tavaszi tekercsek

Hát lehet hogy megint nem a legszerencsésebb az elnevezés, mert mondjuk erről mindenki egy egészen másféle tavaszi tekercsre asszociál, de hát késő van már megint.

Szóval ez nem az a bizonyos, ez egy tavaszi zöldségekkel bekevert, kecsketúrós változat. A kecsketúró természetesen helyettesíthető juhtúróval vagy sima túróval, esetleg ezek keverékével kecsketúró hiánya, illetve nem szeretése esetén.

A zöldségek tekintetében sem lennék szőrösszívű, bátran lehet variálni, nálam csak azért lett benne bébispenót, mert ez nő a kertben, és most még éppen bébi, illetve a zsenge újhagymáról is hasonlókat tudnék elmondani.

Meg még az is van, hogy ha nem megy az írás, akkor nem kell erőltetni.

• 6 tekercs
• 20 dkg kecsketúró
• 8 szál zsenge újhagyma (ceruza vastagságú)
• 2 marék bébispenót (5 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 ek zsemlemorzsa
• só
• bors
• 1 csomag réteslap (én most teljes kiőrlésű lisztből készült Tante Fannyt használtam)
• 1 dl olívaolaj

A spenótot megmosom, laskára vágom, a megtisztított újhagymát vékony karikákra szeletelem. A fokhagymát nagyon finomra aprítom, majd hozzákeverem a túróhoz a zsemlemorzsával, spenóttal, újhagymával, sóval, borssal együtt.

Egy-egy réteslap felét lekenem olívaolajjal, a másik felét ráhajtom, majd az így kapott téglalap keskenyebbik végére halmozok 2 evőkanálnyi tölteléket. A tészta széleit ráhajtom a töltelékre, majd feltekerem, mint a töltött káposztát szokás.

A tekercseket sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, lekenem a maradék olajjal, majd 220°C fokon (gázsütőben) 20 perc alatt ropogós pirosra sütöm.

Igazából hidegen a legfinomabb.

Címkék: babának, hús nélkül, sajt, sós, spenót, tészta, újhagyma

Négy sajtos parajkrémleves

Egyébként főzök rendes ételeket is.

Például ezt. A receptet ma(?) találtam, itt (a tálalást ajánlanám mindenki figyelmébe, szerintem gyönyörű!), igaz, hogy túl sok mindent nem tartottam meg belőle, csak a parajt, meg azt, hogy én is négyféle sajtot tettem bele. A recept átigazítása szintén a hűtőszekrény tartalma, illetve az eddig használt receptem szerint, szerintem jót tett neki.

Borzalmasan egyszerű, gyors, és nagyon finom.

• 2-3 adag
• 600 gr paraj (fagyasztott vagy friss, leveles vagy krém)
• 1 kis krumpli (~ 5-7 dkg)
• 1 fej salotta (vagy kb 3 dkg vöröshagyma)
• 8 gerezd fokhagyma
• 3 dkg kéksajt (pl DorBlue)
• fél-fél marék reszelt pecorino és Grana Padano (~1,5-1,5 dkg)
• 10 dkg mozzarella
• 2 ek tejszín
• 1 ek vaj
• só, bors

A vajon üvegesig sütjük a felkockázott hagymát, majd fél percre mellédobjuk a felaprított fokhagymát is.

Hozzáadjuk a parajt, a meghámozott, felkockázott krumplit, majd felöntjük fél liter vízzel, sózzuk és fedő alatt addig főzzük, amíg a krumpli megpuhul.

Hozzáadjuk a tejszínt, összeforraljuk, majd hozzáadjuk a reszelt pecorinot, grana padanot és az elmorzsolt kéksajtot is a forró leveshez.

Ízlés szerint tekerünk bele borsot, majd botmixerrel pürésítjük.

Tálalásnál a tányérokba szétosztjuk a felkockázott mozzarellát, és erre merjük a levest. Ha van otthon mini mozzarella, azzal még mutatósabb lesz.

Címkék: fél óra, gyors&könnyű, leves, sajt, spenót

Parajkrémleves

Pontyomat az elmúlt napok kötelező programjai igencsak leamortizálták, így aztán maratoni alvásba kezdett. Mert voltak doktornénik, védőnéni, meg mindenféle néni, akik meggátolták a mindennapi tevékenykedéseiben, úgymint a plüss olvasókönyvéből való hangos felolvasás, majd annak elrágása, illetve a plüssbéka elmajszolása ( kicsi gourmet). Nem, nem, nem beteg, ezek csak a kötelező szűrések és oltások, meg vizitek. Így aztán most tenger időm van, szóval lehet blogot írni. Kicsit először azért erőt kell gyűjtenem, mielőtt a hétvégi parfétermést írásba öntöm, szóval először két recept, ami hetek óta bejegyzésre vár. Az egyik az, alapdarabnak számító, kedvenc krémlevesünk, szintén a luxusmenza irányvonalat követve készül. Szóval semmi extra.

4 adag

600 gr paraj, 15-20 gerezd fokhagyma, 2 dl tejszín (felezhető), 1 tk étkezési keményítő (elhagyható), 4-6 ek fenyőmag, só, bors

A világ legegyszerűbb levese. A parajt felöntöm annyi vízzel, hogy 1 liternyi legyen, a fokhagymagerezdeket hozzáadom, majd főzöm tíz percig. (azért 10 perc, mert ennél kevesebb idő már pofátlanság lenne) A tejszínben habverővel simára keverem a keményítőt, vékony sugárban folyamatos keverés mellett a levesbe csurgatom, majd egyet forralok rajta. Botmixerrel simára turmixolom, majd pirított fenyőmaggal tálalom.

Címkék: fél óra, leves, spenót

Spenótos, ricottás tészta

Mostanában vagy olyat főzök, ami  nagyon gyorsan elkészíthető, és/vagy több napi hideg élelem, vagy nagyon elmeroggyant kreáció, amilyen csak a tartós kialvatlanság állapotában juthat valaki eszébe ( majd ezeket is posztolom, ha sikerül lefényképezni, mielőtt megesszük. Igen, lefényképezni, mert újra el kell készítenem házastársam felszólításra, aki a kezdeti berzenkedést követő kóstolás után mindegyikből repetát kért!) Most az első kategória egyik versenyzője következik. Ha frissen enném, és nem a fehérjebevitel számítana elsősorban, hanem a kulináris élvezet, akkor nem sütném meg sütőben, és nem tennék rengeteg reszelt sajtot a tetejére, csak kevés pecorinot. De így is finom. Kicsit panelkonyha hangulata van, de a jobbik fajtából.

4 adag

350 gr penne

450 gr spenót (mirelit), 8-10 gerezd fokhagyma, 4+4 dkg vaj, 250 gr ricotta, 200 gr kemény juhsajt (Merino), só, bors

A tésztát 2 perccel rövidebb ideig főzöm, mint a dobozán szerepel. 2 dkg vajat dobok rá, összeforgatom.

A spenóthoz a felaprított fokhagymákat 2 dkg vajon megfuttatom, megy rá a spenót, só, bors, kicsit a párolással besűrítem, aztán beleforgatom a tésztát, majd hozzákeverem a ricottát is (érdemes a ricottát előtte kicsit átkeverni, hogy könnyebb legyen eloszlatni a tésztán). Kivajazott sütőtálba teszem, vajforgácsokat szórok a tetejére, és reszelt sajttal is megszórom (persze ki milyen sajtot szeret), 180°C fokon 30 percig sütöm. Az a jó benne, hogy így könnyű szeletelni és tárolni, meg szállítani is, így még a férjemnek a munkahelyére is jut belőle ebédre/vacsorára. Ha majd kevésbé lesz kaotikus az életünk(?), akkor persze frissen, pecorinoval, fehérborral…

Címkék: gyors&könnyű, köret, ricotta, sajt, spenót, tészta