Színterápia. Szerencsére a tél közepén is kaphatók az üde zöld szín valamennyi árnyalatában játszó saláták, és bár nem nevezhetők szezonális zöldségeknek, de a borongós, hideg időben kifejezetten jót tudnak tenni a szürkeségbe belefáradt szemnek, léleknek. A főszereplő tehát a bébispenót, rukkola, és az a kevert zöld saláta, amit olasz keveréknek neveztek ki, valójában pedig rukkolából, lollo rossoból, zsenge céklalevelekből, bébispenótból áll.
A bébispenót egy aszalt paradicsomos, tonhalas fehérbab-salátába került, ami önmagában is igen tartalmas, és egy komplett főétkezésként vagy munkahelyi ebédként is megállja a helyét. A rukkola egy mandarinos, lencsés saláta alapját képezi, ami köretként, de önmagában is igen jól funkcionál, akár húsok mellé, akár olívaolajban sült kecskesajthoz, vagy épp olívaolajjal meglocsolt, sóval, borssal megszórt mozzarellához, a zsenge zöldekből álló keverék pedig zellerrel, almával és a könnyű joghurtos öntettel igazi tavaszváró, és igazából a Waldorf saláta extrakönnyű kiadásának szántam. Ez utóbbi első körben pirított tökmaggal készült, de a fotózásra szánt darab már tökmag nélkül, füstölt lazac és vajas pirítós mellé lett egy könnyű és finom vacsora, és senkit ne borzadjon el a nem túl guszta látvány miatt, mert hát ez egy joghurtos kevert saláta, és bár nem túl szép, de nagyon finom!
A babot átválogatjuk, átmossuk, beáztatjuk legalább fél napra, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük. Még forrón a spenótra szedjük.
A salottát apróra vágjuk, a fokhagymát szintén, majd egy evőkanálnyi olívaolajon üvegesre sütjük, hozzáadjuk a babos spenóthoz.
A tonhalat villával szálasra szedjük szét, az aszalt paradicsomot apróra vágjuk, majd mindkettőt a fehérbabos spenóthoz keverjük a maradék olívaolajjal és ecettel együtt.
Tálalás előtt jó, ha áll pár órát hideg helyen, és ízlés szerint apróra vágott petrezselyemzöld is kerülhet a tetejére.
A lencsét átmossuk, beáztatjuk pár (6-8) órára, majd friss, enyhén sós vízben a fokhagymával feltesszük főni. Ha megpuhult, leszűrjük, a fokhagymát kidobjuk.
A mandarinból egynek a levét kifacsarjuk, a többit gerezdekre szedjük, letisztítjuk róla a fehér szálcsákat. A mandarin levéből az olívaolajjal, finomra aprított csilivel,bazsalikommal, balzsamecettel és kevés sóval salátaöntetet keverünk. A rukkolát összeforgatjuk a mandarin gerezdekkel, a kihűlt lencsével, meglocsoljuk az öntettel.
Köretként vagy önmagában tálaljuk.
Az édesköménymagot és zöld borost mozsárban porrá őrölöm, összekeverem a joghurttal, a citrom finomra reszelt héjával, a felének a levével, sóval, cukorral, olívaolajjal és ha van, tejhabosítóba öntöm, felhabosítom. Ha ez nincs, sima folyékony öntetként is remekül fog működni.
Az angolzellert megtisztítom, a vastag ereket lehúzom róla, vékonyan felszeletelem. Az almát kettévágom, vékonyan felszeletelem, meglocsolom a maradék citromlével. Összekeverem az almát, zellert a salátával, tálalásnál a joghurthabból szedek a tetejére, pirított tökmaggal megszórom.
Ez a fotó pedig a kárpótlás a fenti saláta nem túl ínycsiklandozó kinézete miatt.
Ez az egyik újabb keltezésű újkrumplisaláta, amit a facebookon már említettem. Tehát elsőnek citrom és spenót. Nagyon könnyed, üde ízű tavaszi saláta, ami kecskesajttal önálló fogásként is megállja a helyét. Készül belőle egy füstölt lazacos változat is, ami szintén nem megvetendő (ennek e receptjét is leírom megjegyzésben a legvégére, de sajnos ehhez fotó már nem készült), vacsorára szerintem tökéletes, de sajt vagy lazac nélkül köretként is ettük már a napokban malacsült mellé. Az eddig leírtakból pedig kiderül, hogy ez a saláta bizony nálunk újabban visszatérő vendég, és akkor azt már mondanom sem kell, hogy nagyon finom.
A krumplit héjában megfőzöm, majd leszűröm, kihűtöm, meghámozom, felkarikázom. Ízlés szerint persze lehet ledörzsölve is főzni és a maradék vékonyka héjat végül rajta hagyni.
A salottát finomra aprítom, majd kevés olívaolajon üvegesre sütöm. Rádobom a spenótot, összeforgatom, majd lehúzom a tűzről, ennyi hő elég is, épp csak össze kell hogy essenek a levelek. Ráreszelem a citrom héját, ráfacsarom a levét.
A kaprigyümölcsöt átöblítem, leszűröm, leszárazom, durvára vágom. Ha kapribogyót használunk, azt elég csak átöblíteni.
Az újkrumpli karikákat összeforgatom a spenóttal, kaprival, meglocsolom bőven könnyű, gyümölcsös ízű olívaolajjal, tekerek rá borsot, sót, óvatosan összeforgatom.
A kecskesajtot rámorzsolom a salátára.
Hidegen és langyosan is finom.
Megjegyzés:
A lazacos változathoz a citrom levét kikevertem olívaolajjal és nagyjából 4 ek Philadelphia krémsajttal, ezt forgattam össze a spenótos-citromos újkrumplival és 10 dkg csíkokra tépkedett füstölt lazaccal.
Ha nem apró levelű spenótból készül, akkor csíkozzuk fel előtte a leveleket.
Utolsó spenótos (a hétre), ígérem! Szerencsére könnyű lesz ezt úgy betartanom, hogy learattam hozzá az utolsó maréknyit is a kertben. De hát szezonja van nálunk, nincs mit tenni.
Ez most egy nagyon gyors és szinte elronthatatlan péksütemény, vagyis inkább instant szendvics, amolyan kirándulásra vagy munkahelyi reggelinek való darab. Amitől igazán könnyű elkészíteni, az a lágy, fakanállal kidolgozható tészta, amihez nem kell gyakorlat a dagasztásban, és a formázás, illetve annak a hiánya, mivel a tésztát muffin formába kanalazva sütöttem ki a végén.
A végeredmény pedig átmenet a pogácsa és a zsömle között, sóval nehéz definiálni, de ettől függetlenül nagyon finom.
- 12 darabhoz
- 15 dkg rétesliszt
- 15 dkg finomliszt
- 1 tojás
- 2 dl víz
- 2 dkg vaj
- 1 dkg friss élesztő
- 1 ek cukor
- 1 kk só
- 3 szál újhagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 20 dkg feta
- 1 marék spenót (4 dkg)
- kukoricaliszt a tetejére
Az élesztőt feloldom a langyos vízben a cukorral, majd hozzákeverem a liszteket, tojást, puha vajat, sót, és fakanállal addig keverem, amíg szép sima, lágy, rugalmas tésztát nem kapok. A kelesztőtálat letakarom és félreteszem, amíg a tészta a duplájára nem kel.
A fetát a tésztához morzsolom, a fokhagymát finomra aprítva(reszelve) szintén hozzáadom, a szár zsenge zöld részével együtt felkarikázott újhagymával, felcsíkozott spenóttal együtt. Alaposan átkavarom, majd szilikonos muffin sütőbe kanalazom, nagyjából egy zölddiónyi adagot minden mélyedésbe, a tetejüket elegyengetem (de puha a tészta, magától is elterül majd). Ha nincs szilikonos forma, akkor a hagyományos muffin sütő mélyedéseit vajazzuk ki alaposan, hintsük ki liszttel és ebbe tegyük a tésztát, kapszli nélkül. A gombócok tetejére kukoricalisztet szitálok.
Félreteszem pihenni nagyjából 20 percre.
Előmelegített sütőben 200°C, 25 perc (villanysütő, alsó-felső sütés), vagy amíg aranyszínűek nem lesznek.
Rácsra szedve hűtöm ki.
A leves, amiért tegnap este még megkaptam a “szupernő+szuperanyu” titulust. A történet persze úgy kerek, ha azt is elmondom hozzá, hogy mindez azért a teljesítményemért járt, amiért este nyolc körül hazaestem a napi rendes munka után még lezavart nyelviskolából, és gyorsan főztem egy meleg vacsorát a fiúknak, plusz mintegy mellékesen odadobtam egy ribizlis túrótortát is. Igaz, hogy este kilencre lett kész minden, és az is igaz, hogy a fiúk a biztonság kedvéért már jóval korábban megvacsoráztak, de az a helyzet, hogy mi szerintem nem bírjuk ki, ha nem eszik legalább naponta egyszer együtt, egy asztalnál, finom, meleg ételt az egész család. (már amikor teljes létszámban itthon vagyunk) Tehát adott 2 (na jó, másfél) éhes férfi, akiknek gyorsan le kell tenni valami nagyon finomat az asztalra. Ez a leves pedig nagyjából 5 perc aktív munka és háromnegyed óra passzív várakozás alatt meg is van. Igazából azon kívül, hogy nagyon finom, olyannyira laktató, hogy egy könnyű desszerttel kiegészítve nem is kell más vacsorára.
A sült szűzpecsenye csíkok levesbetétként alkalmazva számomra az ázsiai stílusú leveseket idézik, a könnyű, citromos spenótos íz pedig az egészet igazán tavasziassá teszi. Meg hát ugye mondtam, hogy nálam a spenót+gersli az új kattanás…
A képek mostanában kissé gyengécskék és ötletszegények, ezért itt kérek elnézést előre- és hátramenőleg, de sajnos most ennyire futja az időmből. Aztán ha akad egy szabad, napfényes hétvégém is, majd igyekszem behozni ezen a téren is a lemaradást.
A szűzpecsenyét lehártyázom, majd nagyjából 5 centis darabokra vágom. A darabokból centis csíkokat vágok (lapjában elvágva 2-3fele, majd ezt felcsíkozva). Olívaolajat hevítek egy lábosban, és kisebb adagokban, nagy láng felett nagyjából egy-egy perc alatt színesre sütöm a szűzpecsenye csíkokat. Mindig csak annyit teszek bele egyszerre, ami meg tud pirulni, és nem párolódik, majd ha aranyszínűre pirultak, szűrőlapáttal egy tálkába teszem. Alufóliával letakarom, félreteszem.
A visszamaradt zsiradékban üvegesre sütöm a finomra aprított hagymát, majd hozzáadom a szintén finomra aprított fokhagymát is. Felöntöm nagyjából 1 liter vízzel, sózom, beleteszem a megtisztított, egészben hagyott zellergumót, sózom, majd 15 percig főzöm. Ezután hozzáadom az átöblített gerslit és puhára főzöm a levesben. Végül hozzáadom a spenótot, a citrom finomra reszelt héját, a levét, a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét és a szűzpecsenye csíkokat is az alattuk felgyűlt húslével együtt. Felforralom, majd lehúzom a tűzről (ezekkel főzni már nem kell) és tálalom.
Ismét egy (viszonylag) gyors vacsora, ami szerintem eszméletlen finom lett ÉS kivételesen le is tudtam fényképezni vállalható minőségben. Meg egy járulékos nyereség: csomagolható ebéd magamnak, másnapra. A malackaraj ismét Metros szerzemény, de mind a pestot, mind a köretet el tudom én képzelni más natúr sült mellé is, mert tulajdonképpen a pesto a lényeg és a gersli. A gersli spenóttal pedig egy új szerelem, ami egészen biztosan elő fog fordulni még mostanában a blogon.
A karajszeleteket forró serpenyőben olívaolajon, 1-2 gerezd meglapított fokhagymagerezddel 2-2 perc alatt mindkét oldalukon aranyszínűre sütöm, a sütés közben sózom, borsozom. Tepsibe szedem és előmelegített sütőben 160°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 15 percig sütöm.
A pestohoz a spenótot és a fokhagymát fél percre forróvízbe dobom, majd jéghideg vízzel átöblítem, leszűröm, kinyomkodom belőle a nedvességet. A száraz serpenyőben kissé megpirított dióval, az olajokkal és a sajttal együtt késes robotgépben pépesítem.
A gerslit bő, enyhén sós vízben puhára főzöm. Közben a cukkinit felkockázom, a salottát és fokhagymát finomra aprítom. Kevés olívaolajon átsütöm a hagymát, majd hozzáadom a cukkinit is és aranyszínűre pirítom. Megy mellé a fokhagyma, az egészben hagyott paradicsom, majd addig sütöm, amíg a paradicsom bőre kissé megráncosodik. Hozzákeverem a megfőtt, leszűrt gerslit.
Minden szelet húsra kerül tálalásnál egy-egy kanálka pesto, mellé a zöldséges gerslit adom.
A gerslit bő, enyhén sós vízben puhára főzöm. Közben a salottát, fokhagymát finomra aprítom, a spenótot mosom, leszűröm, leszárítom.
Kevés olívaolajon üvegesre sütöm a salottát, majd megy hozzá az egészben hagyott paradicsom és a fokhagyma is. Ha a paradicsom bőre már kissé megráncosodik, lehúzom a tűzről, és a még forró zöldségekhez keverem a spenótot. Ezzel már nem kell párolni, elég amennyire a maradék hőtől összeesik.
A megpuhult gerslit leszűröm, hideg vízzel átöblítem, lecsöpögtetem, és a zöldségekhez keverem a felkockázott fetával együtt. Végül sózom, majd olívaolajjal, fehér balzsamecettel ízesítem ízlés szerint. (én 1-1 evőkanálnyit használtam hozzá), és megszórom a finomra aprított petrezselyemzölddel.
Hidegen a legfinomabb, néhány óra pihenés után.
Igen, a sorrend nem véletlen! Egyfelől mert a köret az, ami igazán újdonság, másrészt mert a vörös tonhal steak érdemeinek elismerése mellett azért illik egy kicsit bocsánatot kérnem miatta. Nem szép dolog, tudom, de néha elcsábulok, évente kétszer, és főleg így, hogy a gyerek beteg, igyekszem a kedvében járni. (szerintem a feketekagyló mánia után nem meglepő, hogy imádja a vörös tonhalat…) Szóval nem nagyon veszünk mi vörös tonhalat, sőt, még tengeri halakat sem olyan gyakran, az év legnagyobb részében, szinte az egészében én inkább a hazai halakat részesítem előnyben, ez pedig most csak a véletlen műve (és a Metro hihetelenül kedvező akciós ajánlatáé), hogy néhány szelet tonhal is bekerült most a kosaramba. Természetesen a legjobb képek a gyerek szépen átsütött, snöci méretű steakjéről készültek, de beteszek ide egy informatívabb képet is az én felnőtt adagomról. (holnap pedig ígérem, pisztránggal jelentkezem)
És máris túl sok szó esett a halról.
Tehát. Az újkrumpli valami hihetetlenül finom lesz tökmagolajban sütve! A spenót és a pirított tökmag szinte már csak ráadás! De ez az egész, így együtt, valami nagyon finom dologgá áll össze, nálunk ez most az egyes számú köret. Halakhoz főleg, de a legtöbb sülthöz is kiválóan passzol. Bár még egy kicsit a szezonja előtt vagyunk az újkrumplinak, de néhány helyen már kapni, és olyan bocsánatos bűnnek tűnik így a nagy tavaszi zöldség és vitamin utáni sóvárgásunkban.
Az újkrumplit meghámozom (ha már lesz foszlós héjú, rózsaszín hazai is, azt elég csak megdörzsölni), cikkekre vágom. A salottát finomra aprítom, a spenótot megmosom, leszárítom. A tökmagot száraz serpenyőben megpirítom, kiszedem, majd durvára vágom. A serpenyőbe öntöm a tökmagolajat, és nagyobb láng felett megpirítom rajta a salottát és a krumplit. Ha már kezd enyhén színt kapni (a tökmagolaj zöldjén kvül), aláöntök egy kevés 8úgy fél deci) vizet és fedő alatt puhára párolom. Ha kész, sózom és hozzáadom a spenótot, összeforgatom, és nagy láng felett, fedő nélkül elpárolom alóla a folyadékot. Végül megszórom és összeforgatom a pirított tökmaggal.
A halhoz egy serpenyőben felhevítem az olíavaolajat, hozzáadom a vajat, majd nagy láng felett megsütöm benne a steakeket. A nagyobb, 25 dkg-os, hüvelyknyi vastag szelet másfél-másfél percig sült mindkét oldalán, így lett félig átsütve, a gyerek pici, 12 dekás szelete szintén ennyi idő alatt sült át teljesen. (sütés közben lehet figyelni az oldalát a szeletnek, ameddig kivilágosodott a hús, addig sült át) Sütés közben sóztam és borsoztam.
Milyen régen volt már palacsinta…
Na azért ez önmagában nem igaz, csak gondoltam Csipi legújabb ízkombinációira, mint a körtés zabpelyhes palacsinta kacsatepertővel, nem lenne akkora igény. (milyen fura, hogy a gyerekek a legkülönfélébb dolgokat képesek összeenni, boldogan és mosolyogva, pedig én már a látványtól is rosszul voltam…)
Szóval kelt palacsinta, de ez annyit tesz, hogy picivel több ideig kell várni a tésztára, miközben az kel, aktív munka nincs sok vele. Sós változat, vagyis egy kis tejföllel kiváló vacsora lehet az egész családnak. Én most érett, kemény kecskesajttal és parasztsonkával készítettem, de tudom, hogy ilyesmit sajnos néha nehezebb beszerezni, mint prosciutto crudot és pecorinot, ezért nem tartom szentségtörésnek azt sem, ha azokkal készül el.A spenót még bolti bébi benne, de nemsokára itt a friss a kertben, azzal is remekül működni fog!
Az élesztőt feloldom a langyos tejben, hozzákeverem a lisztet, tojást és a cukrot (habverővel érdemes, hogy csomómentes legyen). Félreteszem kelni, és ha a tészta megemelkedik majdnem a duplájára, buborékos lesz, hozzákeverem az olajat, finomra reszelt fokhagymát, apróra kockázott sonkát, sajtot és a felcsíkozott spenótot. Borsozom ízlés szerint. Sózni is ízlés szerint, a sonka és a sajt sósságának a függvényében.
Felhevített palacsintasütőben kis merőkanálnyi adagokban sütöm ki mérsékelt láng felett, mindkét oldalán aranyszínűre. Ha teflon a serpenyő, nem kell további zsiradék, ha hagyományos, akkor minden újabb adag előtt kenjük ki olajjal.
Tejfölt adok mellé.
Meg persze párolt rizzsel, a fiúknak, majd pótebédre-elővacsorára(vagy minek is nevezzem), de a képen az én egyszemélyes, magányos kis ebédem látható. Nem véletlen egyébként, hogy a saláta neve került előre, nekem most az volt a fő attrakció, a szűzérme meg csak hab a tortán, édes, savanyú, csípős mázban. (bár ez így most nem hangzott túl jól ha jobban belegondolok…)Szóval a saláta az aktuális kedvenc uborka-gyömbér duó egy újabb változata, és nekem nagyon megkönnyítette a pomelo megkedvelését. Annyi helyen kapni már, hogy mostanában én is elkezdtem ismerkedni vele, először csak magában, aztán gyümölcssalátában, most pedig ebben, és meg kell mondjam, nálam ez az abszolút csúcs. A gyümölcs húsa egyébként a grapefruitra emlékeztet, de annál sokkal kevésbé keserű, a nagyon enyhe kesernyésség és enyhe savanyúság mellé pedig nekem egy kis lime íz is társul, szóval nagyon kellemes, érdemes kipróbálni. A filézése egyébként összehasonlíthatatlanul könnyebben megy, mint a narancsnál, a keményebb gyümölcshúsnak és a hatalmas méretének hála, és bár megpróbálom majd leírni a receptben is, de azért a biztonság kedvéért idelinkelek egy videót a citrusok filézéséről.A szűzérmékről még néhány szó: a sütés ismét Anthony Bourdain Francia bisztrókonyhájában olvasott módszere szerint zajlott, én a szűzérméket nagyon szeretem így készíteni, mert viszonylag hamar lehet vele szaftos, egyáltalán nem száraz végeredményhez jutni, ahol a vastagabb szeletek is szépen át, és nem pedig túlsülnek. Az elősütés után a húsra kerülő fűszeres réteg (ez jelen esetben a mézes, csilis máz) nálam főként arra szolgál, hogy egy ízes, színes elem legyen a hús mellett, de anélkül, hogy elnyomná, megváltoztatná a hús eredeti ízét, mint ahogy ez a pácolás esetében történik. Nekem ez a jó minőségű, házi sertésszűz esetében fontos szempont, hiszen a húsnak nagyon finom a saját íze, igazából egy kevés sóval is tökéletesen élvezhető. (sőt, hát valójában többnyire nálunk így kerül az asztalra, a pecsenyeszaftból készített mártással, de arról talán majd legközelebb)Az adagok száma jelen esetben kettő és fél, vagyis két felnőtt és egy gyerek, de párolt rizzsel igazából három főre elvileg ez a mennyiség elég.
A pomelot meghámozom, ehhez az aljáról és a tetejéről levágom a héját, mintha talpat vágnék a gyümölcsnek, majd az aljára állított citrusról cikkenként haladva függőlegesen is levágom a héjat. A megmaradt hordó alakú gyümölcsből a hártyák mentén vezetve a kés pengéjét kivágom a gyümölcshúst.
Az újhagymát egy kevés zsenge zöld szárral együtt vékonyra karikázom.
A hártyák között/körül maradt gyümölcshúsból kinyomom a levet, ezt elkeverem a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levével, nádcukorral, csipet sóval, olajjal és az újhagymával.
Az uborkát meghámozom, majd a vágódeszkára fektetem és a zöldséghámozóval hosszában vízszintesen haladva “hámozni” kezdem, azaz vékony szalagszerű csíkokra vágom. (de lehet helyette simán csak vékony szeletekre vágni) A bébispenótot mosom, centrifugálom. Az uborkát összeforgatom a pomeloval, bébispenóttal és végül meglocsolom az öntettel.
A szűzpecsenyéről levágom a hártyákat, majd két ujjnyi (3 cm) szeletekre vágom. A csilit és a fokhagymát finomra aprítom, majd elkeverem a mézzel, ecettel, sóval, 1 ek olajjal.
Felhevített serpenyőben, kevés zsiradékon, nagy lángon 2-2 percig sütöm a szűzérmék mindkét oldalát, majd mindegyiket megforgatom a mézes mázban. Sütőtálba teszem, ha maradt a mézes keverékből, azt ráöntöm és előmelegített sütőben 180°C (alsó-felső sütés) 10 percig sütöm. Tálalás előtt még kb 5 percig meleg helyen pihentetem.
Párolt jázminrizzsel és pomelo salátával tálalom.
Az élet nem áll meg, enni kell, a vizsgálatok elvégzés alatt, ezt többnyire a kórházi programban egy ásó emberke jelzi a páciens neve mellett, de én nem ások (pedig azt is kéne), hanem főzök. Ezerrel.
Napok óta nyeljük az éhkoppot, minimanó tejbegríz függő lett, de komolyabb étellel ő sem találkozott mostanában, ezt tegnap este untam meg, és csináltam is egyből húsgombócokat paradicsomszószban, spagettivel. Na ez ha nem is gyógyított ki teljesen, de kellő motivációval szolgált, főleg ha számításba vesszük, hogy mit ettünk az előtte lévő két napon.
Férj meg rögtön vérszemet kapott, és közölte, hogy neeeem is kell neki szendvics az ügyeletbe, jól elvan ő aszalt gyümölcsön meg mackósajton, majd ellátja ő magát + kivert, elázott és csonttá soványodott kiskutya tekintet. Hát persze, hogy megembereltem magam, és készítettem neki ezt-azt. Salátát, mert most ezt hajlandó kompromisszumos diétás útravalóként elfogadni.
Meg aztán nyakunkon az akác, Pontyot is kárpótolni kell, de egyelőre gyorsabban főzök, mint írom a blogot, szóval receptek hamarosan.
Egyébként jobban vagyok, vagy legalábbis folyamatban, de azért egy kisebb kivizsgálást megejtünk, ti. az ördög nem alszik. (talán csak nem rokonok Ponttyal?)
A saláta egészséges, telítetlen zsírsavakban és C vitaminban gazdag, ugyanakkor tápláló, fehérjében dús, laktató, hát mi kell még? Ja, nagyon finom.
A babot megmostam, beáztattam úgy 6 órára. Lehetett volna több is, de tegnap még nem tudtam, hogy ma már fogok főzni.
Az áztatóvizet leöntöttem, és friss vízben feltettem főni, a főzési idő felénél sóztam. Fűszerezni nem szerettem volna a főzővizet, mert szerintem itt a bab natúran jobban illik az amúgy fűszeres salátába, de ez ízlés dolga, lehet tenni hozzá babérlevelet, kakukkfüvet, fokhagymát vagy éppen csombort is.
Közben a spenótot megmostam, kicentrifugáltam (salátacentrifugában), és szélesebb metéltre vágtam. Egy mélyebb tálba került egy gerezd, kés hátával meglapított fokhagymával, kevés sóval, az olívaolaj felével és az ecettel együtt.
A megpuhult babot leszűrtem, és még forrón a salátára öntöttem, jól összeforgattam, így a hőtől a spenót kissé megfonnyadt, a fokhagyma pedig elveszítette erős ízét.
Az aszalt paradicsomot apróra kockáztam, a petrezselyem zöldjét és az oregánó lecsipkedett leveleit igen finomra aprítottam, ezeket is a salátához adtam a maradék olívaolajjal és rámorzsoltam a fetát is. Alaposan összeforgattam, és tálalásig a hűtőbe került, hogy az ízek összeérjenek.
Nyilván nem ezek lesznek a legnépszerűbb bejegyzéseim, de nem tehetek róla, Ponty rákapott a rizottóra. Emellett a húslevesre is, ami ipari méretekben készül újabban, szóval ezentúl nincs gondom az alaplére sem.
Egyébként nem túl bonyolult dolog ez, mit is ne szeretne az ízes, krémes (jól gyurmázható és szétkenhető, hajunkba tapasztható) masszán egy 16 hónapos? Persze nem a világ leggusztább dolga, amikor önállóan eszi, de egy anyának a gyermeke minden körülmények között bájos, még rizzsel az orrában is.
Férj öröme ezen témakörben mérsékeltnek mondható, mert ő inkább a rizses hús-piláf vonulatot kedvelné, de most a sok lúd disznót (elnézést. Igen bájos és kedves sertést) győz helyzete állt elő, szóval rizottózunk még egy ideig.
Ez egy elég gyermekbarát, fehérjében és zöldségben is gazdag változat, ami nálam szintén szempont, tekintettel arra, hogy Ponty kizárólag szénhidrátokon tervezné szíve szerint elvegetálni az életét, szóval minden alkalmat meg kell ragadnom ennek kompenzálására.
Az elkészítés sem hosszadalmas, igazából a rizottók kevés előkészületet igényelnek, aztán a közelében kell lenni amíg megfő, ez igaz, de ha van más dolog is a konyhában, az közben elkészül. Ráadásul akármikor el lehet dobni közben a fakanalat, és szaladni leszedni a gyermeket a könyvespolcról, ha szükséges.
A 2 adag egyébként újabban azt jelenti, hogy a miniatűr megeszik egy felnőtt embernyi adagot, a másik fele az apjának jut, én meg általában éhen maradok (ami nem rossz diétának sem), így lassan revideálnom kell majd a mennyiségeket.
A hagymát nagyon finomra aprítom, a fokhagymát szintén. A vaj felén elkezdem sütni a hagymát, amikor üvegesedni kezd, hozzáadom a rizst, majd ha az is kissé üvegessé válik, úgy 10 másodpercre a fokhagyma is mellé kerül. Felöntöm a vermuttal, majd erős lángon kavargatva addig forralom, amíg az összes folyadék el nem illan alóla (azaz elpárolog belőle az alkohol is).
Az alaplevet apránként adagolom hozzá, gyakran kevergetve, mindig csak annyit, amit a rizs magába szív. Közben sózom, ha szükséges.
Addig főzöm, amíg a rizs megpuhul, ekkor hozzákeverem a ricottát, ha nem lenne elég krémes, még kevés alaplevet is adok hozzá, összemelegítem, majd a finomra aprított spenót és a maradék vaj is belekerül. Én itt már nem pároltam tovább, a zsenge spenótnak elég az a hő, amit a forró rizottótól kap, főzni nem szükséges. (ha nem fiatal spenótból készül, akkor azt a főzés vége előtt 2-3 perccel keverjük bele, de annál több idő annak sem szükséges)
Végül belekevertem a reszelt sajtot. Borsozni csak tálalás után, mert példásul azt a gyerkőc nem szereti.