spárga

Spárgakrémes penne

2010. június 3., csütörtök | babának, csirke, tészta | 11 hozzászólás

P1014240A spárga az egy olyan dolog, hogy két hete én meg voltam győződve róla, hogy az idén már nem eszem. Mert itt már nem kapni szépet. Aztán Pesten meglepve tapasztaltam, hogy bizony csak errefelé nem kapni már szép friss kötegeket, Pesten még van bőven. Ennek úgy megörültem, hogy elterveztem, hozok magammal néhány csomaggal belőle… majd a zsúfolt program miatt ez elmaradt. Aztán tegnap szembetaláltam magam itt, Nyíregyházán egy egész helyes kis köteggel. Nem mondom, hogy friss és üde volt, azt azért nem, de szép karcsúak voltak a szálak és a minősége még azon a határon belül, hogy én megvegyem. A spárgakrémet már tavaly kinéztem magamnak Mammánál és Beatbullnál is, ez a csökkent víztartalmú, de még használható spárga pedig éppen alkalmasnak tűnt a célra.

A hidegen sajtolt dióolajat persze ne tegyük két évesnél fiatalabb gyerek adagjába, de a felnőtt adagokból ne hagyjuk ki, mert ez teszi majd fel az i-re a pontot. Egyébként egy nagyon finom, gazdag szószos tésztáról van szó, amit a spárga kevésbé elkötelezett rajongóinak is csak ajánlani tudok.

  • 2 (és fél) adag
  • 1 köteg zöld spárga (400 gr)
  • 1 fél csirkemellfilé, csont és bőr nélkül (~15-17 dkg)
  • 1 salotta (vagy más enyhébb ízű hagyma, úgy 4 dkg)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 citrom reszelt héja és felének a leve
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 ek vaj
  • 5 dkg mascarpone
  • 3 dkg kéksajt (Danish Blue Cheese)
  • 25 dkg penne (vagy más száraztészta)
  • 2-3 ek hidegen sajtolt dióolaj

A csirkemellet nagyon kicsi, fél centis kockákra vágom. A salottát, fokhagymát hámozás után nagyon apróra vagdosom. A spárgát elpattintom, a felső részét használom csak fel (az alsó részéből lehet főzni krémlevest vagy spárgalét). A csúcsait levágom, a többit nagyobb darabokra aprítom.

A csirkemellet az olívaolaj és vaj keverékében nagy lángon sütni kezdem, ha kifehéredett sózom, hozzáadom a spárgák csúcsi részét is, azzal sütöm még 2-3 percet, amíg a spárga élénkzöld, a csirke pedig aranyszínű nem lesz. Szűrőlapáttal kiszedem a serpenyőből, félreteszem.

A visszamaradt zsiradékban üvegesre sütöm a salottát, majd hozzáadom a fokhagymát és a spárgát is. Felöntöm 2 deci vízzel, hozzáreszelem a citrom héját, belefacsarom a fél citrom levét, majd puhára főzöm a spárgát. Ha ez megvan, hozzáadom a mascarponet, a kéksajtot, majd botmixerrel pürésítem az egészet. Visszaszedem bele a csirkét és a spárga csúcsait, összeforralom (ha túl híg maradt volna a mártás, akkor még sűrítem egy kis főzéssel), majd hozzáforgatom az időközben kifőzött tésztát.

Tálalásnál meglocsolom hidegen sajtolt dióolajjal.

Címkék: , , , , , ,

Grillezett citromos csirkemell, rebarbara chutney, sült spárga

2010. május 12., szerda | csirke, köret, üveges | 8 hozzászólás

P1013657

Együtt, vagy külön, ahogy tetszik. Természetesen nálunk együtt volt, illetve hát a csatniból csak én ettem (lévén elég csípős egy miniatűrnek).

A csirkemell még nem az igazi, ami csak annyit tesz, hogy grillserpenyőben készült, de ma már kinéztem végre az egér tetemekkel dúsított régi sütőnk utódját (hiába a sok fertőtlenítőszer, a gondolat az, amitől nem tudok szabadulni, mennie kellett a régi jószágnak), így nemsokára már faszénen sül a hús is.

A spárga-rebarbara kombináció meg nem is olyan vad, és már megint nem nekem jutott eszembe, hanem a La Cucina del Corriere Della Serraban olvastam, amit még Gabah volt olyan drága, és ajándékozott nekem amikor húsvét táján itthon jártak (és azóta első kézből származó információm van róla, hogy Anna tündériédes kisangyal! És élőben még inkább! ) Az olasz változat visszafogottabb fűszerezésű, igazából citromhéjon és petrezselymen kívül más nincs is benne, meg eleve párolva vannak benne a zöldségek, nekem az nagyon megtetszett, de mire eljutottam a megvalósításig, akkorára már egy kicsivel több fűszerre és ízre vágytam.

A rebarbara csatni Sajtkukac Niki fűszeres rebarbara mártásának és az én citromos birsalma csatnimnak az összeházasításával keletkezett. Nos, a rebarbara mintha tényleg erre lett volna teremtve, mert ez az egyik legfinomabb csatni, amit valaha kóstoltam. (ez pedig tényleg jelent valamit, mert az idén még édesség nem is készült a friss rebarbarából, pedig nem kicsit vagyunk oda a rebarbarás crumbleért…)

Ja igen, NAGYON csíp. Ez persze engem nem tudott megakadályozni abban, hogy meg ne egyem az egész üveggel csak úgy, magában, még a grillsütő megérkezése előtt…

Spárga. Még mindig sütve, grillen, olaj nélkül, mert szerintem így a legfinomabb. Aztán pici citromlé, nádcukor, és hidegen sajtolt dióolaj, a kötelező kör. Ami most viszont új, az a korianderzöld. Ez nem a boltban kapható csenevész, hullasápadt kis cserepes gizgaz, illetve csak az volt, amíg ki nem ültettem, és szép derék sötétzöld, dús bokor nem lett belőle. Na hát így már azért más az íze, például van neki. Az első szüret után nekem rögtön a sült spárga jutott az eszembe, és tényleg nagyon jól passzolnak, csak nem szabad túlzásba vinni a zöld leveleket, mert a markáns íz még elnyomná a spárgáét.

Aztán hogy még ne legyen vége a logorrhoeas rohamomnak, egy picit büszkélkedem is: az ÍzKép gasztrofotó pályázaton harmadik lett a fotóm a sült retek salátáról. Hát lehet, hogy ez nem akkora nagy fegyvertény, de én nagyon büszke vagyok rá, mert a fotózással a komolyabb kapcsolatunk még igencsak bimbózó (mármint ami nem a véletlenszerű exponálását jelenti egy tányér étel felett), és a új masina is csak három hónapja az enyém. Azt is tudom, hogy van mit tanulnom, van hová fejlődnöm, és rá kellene szánnom az időt a fényképezésre (ha lenne…Tudna valaki szólni a kisembernek, hogy anyu szeretne önkifejezni, úgyhogy addig ne hajigálja dömperrel a macskát? Vagy anyut?), meg úgy egyáltalán, de mostanában néha már sikerül egy-egy olyan képet is készítenem, ami még nekem is tetszik, legalább egy kicsit, a számos hibái ellenére.

Őszinte részvétem azoknak, akik csak a receptekért olvas(ná)nak.

  • 2 főre a hús és a spárga, 4-6 főre a csatni
  • hús:
  • 2 fél csirkemell filé (csont és bőr nélkül) (~40 dkg)
  • 2 kk szárított reszelt citromhéj
  • 1 citrom leve
  • 3 ek olívaolaj
  • 2 gerezd fokhagyma
  • bors
  • spárga:
  • 1 köteg zöld spárga
  • 1/2 citrom leve
  • 2 ek hidegen sajtolt dióolaj
  • 1 kk nádcukor
  • csipet só
  • 10-12 szál korianderzöld
  • rebarbara chutney:
  • 40 dkg rebarbara (tisztítva mérve)
  • 5 vékonyabb szál újhagyma
  • 2 citrom leve és reszelt héja
  • 5 dkg mazsola
  • 1 ek koriandermag
  • 3 pici szárított csili
  • 5 cm gyömbérgyökér (vagy 2 púpos tk szárított, porított)
  • 4 szem szegfűszeg
  • 1 csillagánizs
  • 5(+5) dkg nádcukor

A megtisztított, lehártyázott csirkemellet éles késsel lapjában 3 szeletre vágom, így kb háromnegyed centi vastag szeleteket kapok. A citromhéjat mozsárban finomra őrölöm, majd megszórom vele a szeleteket.

Egy tálba teszem a kés pengéjével meglapított, 5-6 darabba vágott fokhagymát, erre fektetem a húsokat, majd meglocsolom a citrom levével és az olívaolajjal. 1-2 óra pihenés (vagy még több) jót tesz neki, de ha csak fél óra jön össze, az sem tragédia.

A húsokat sütés előtt közvetlenül sóztam, majd a forró grillen mindkét oldalukon 3-3 percig sütöttem. A sütés végén borsoztam. Csak akkor álljunk neki a sütésnek, ha már minden más készen van.

A csatnihoz a rebarbara fás részeit lenyúztam, majd nagyobb darabokra vagdostam. meglocsoltam a citromok levével és még 2 dl vízzel, hozzáadtam a késsel durvára vágott mazsolát, a mozsárban porrá őrölt koriandert és szegfűszeget, az egészben hagyott csillagánizst és csiliket. Az újhagymákat tisztítás után a zsenge szárának egy részével együtt finomra aprítottam és ez is ment a rebarbara mellé, a lereszelt gyömbér kinyomkodott levével, csipet sóval és a nádcukorral együtt.

Addig főztem erősebb lángon, amíg be nem sűrűsödött majdnem lekvár sűrűségűre. Itt egy kóstolás következik, ha nem elég édes, mehet bele még cukor. Nekem 5 dkg elég volt, de ez nem az a klasszikus, szájat összetapasztóan édes csatni (vagyis amilyen a csatni hagyományosan) lett így. Ezután üvegbe töltöttem (fél literes üveg lett tele vele), és normál estben kihűlés után a hűtőben tároltam volna. Elvileg egy ilyen csatni hűtve jó két hétig eláll.

A spárgákat közben felhevített grillserpenyőben zsiradék nélkül mindkét oldalukon csíkosra sütöttem (úgy 5-5 perc), majd a sóval és nádcukorral elkevert citromlére szedtem. Alaposan összeforgattam, majd meglocsoltam a dióolajjal és megszórtam a finomra vágott korianderrel. Ez langyosan a legfinomabb, nem baj, ha a hús előtt készül el.

P1013685

Címkék: , , ,

Mandulás morzsában sült spárga

2010. május 5., szerda | köret | 4 hozzászólás


P1013470

Vannak napok, amikor a kávé sem segít. Frontok jönnek, frontok mennek, odakint hőség és elviselhetetlenül magas páratartalom, én meg csak szédikézek egész nap- hogy nagymamámat idézzem.

Ilyenkor az is előfordul, hogy csak délután, miután Pontyot letettem aludni, jut eszembe, hogy aznap még nem ettem semmit. Ez nálam nagyjából egyenlő egy pánikhelyzettel. És ilyenkor nem lehet egyszerűen csak leküldeni a gyomromba valamit, amit éppen találok, ilyenkor kárpótolni kell magam az egész napos, öntudatlan szenvedésekért.

Például morzsában sült spárgával. Eredetileg hétvégére terveztem, sült hal mellé, szóval ezt most tekinthetjük főpróbának, és ezt persze köretnek is lehet, meg csak úgy magában, megenni, csendben, a teraszon.

  • 1 adag
  • 1 köteg zöld spárga (50 dkg)
  • 2 ek őrölt mandula
  • 2 ek zsemlemorzsa
  • 3 dkg vaj

A spárgákat elpattintjuk, a fás alsó részét félretesszük levesnek, alaplének.

A sípokat kivajazott sütőtálba fektetjük, majd a maradék vajat összegyúrjuk a zsemlemorzsával, őrölt mandulával, csipet sóval, és egyenletesen a spárgákra morzsoljuk.

A sütőtálat letakarjuk alufóliával, és 220°C fokos sütőben letakarva 10 percig, majd a fólia nélkül további 10 percig sütjük.

Címkék: , ,

Rizottó zöld spárgával, prosciuttoval, kéksajttal

2010. május 3., hétfő | rizottó | Nincs hozzászólás

P1013382 Ha valaki olvasta már a blogomat, az észrevehette, hogy a spárga elkészítése az nálam variáció, ha nem is egy, de mondjuk öt témára. Nem tehetek róla, van néhány kötelező tartozékom a spárgához, ami nélkül nehezen tudok meglenni. Ilyen a kéksjt is.

Sőt, még csak nem is ez az első rizottó kéksajttal és spárgával, hiszen már van egy tavalyról is  a blogon, de ez a rizottó téma is érdekes, spárgából szinte kötelezőnek érzem a készítését.

A mostani változat viszont – mint utóbb kiderült-kifejezetten gyerekbarátra sikerült, ami azért furcsa, mert pont azt nem vártam volna a 16 hónaposomtól, hogy a karakteres ízű kéksajtos-prosciutto crudos változat nyeri el  a tetszését. De azért a baba kategóriába ezt nem teszem bele.

Az alapanyagok minősége mindig fontos, de itt külön meg szeretném említeni a kéksajtot, hiszen nagyon nem mindegy, hogy milyen kerül bele. Mivel erős az íze, csak kevés kell belőle, szóval érdemes beruházni mindenképpen egy jobbfélébe. Ha már spárgát eszünk…

  • 2 adag
  • 1 köteg zöld spárga
  • 2 szelet prosciutto crudo
  • 4 dkg kéksajt (én Danish Blue Cheeset használtam)
  • 1 fej salotta (vagy kisebb fej, olyan 3-4 dkg-os édeskésebb vöröshagyma, pl piknikhagyma)
  • 2 dl rizottóhoz való rizs
  • 1 dl száraz fehérbor
  • 7-8 dl alaplé (vagy leszűrt húsleves)
  • 1 ek olívaolaj
  • 2 dkg vaj

A spárgát megmossuk, elpattintjuk, az alsó fás részt félretesszük, jó lehet alapléhez, krémleveshez.

A szárat centis darabokra vágjuk, a virágokat levágjuk. A hagymát finomra aprítjuk, a sonkát szintén, szinte darált hús finomságúra.

Az olívaolajon elkezdjük sütni a hagymát, a sonkát, majd ha üvegesedni kezd a hagyma megy mellé a rizs is. Addig pirítjuk, amíg a szemek áttetszővé kezdenek válni.

Felöntjük a borral, majd addig forraljuk, amíg az elpárolog/felszívja a rizs. Utána kis adagokban, gyakori kevergetés mellet elkezdjük felöntögetni az alaplével, és mérsékelt lángon főzzük.

Amikor a rizs félig megpuhult (vagyis úgy 8 perc van hátra még a főzésből), hozzáadjuk a feldarabolt spárga szárat, majd 5 perc főzés után a spárga virágait is. A virágoknak 2-3 perc párolódás elég.

Végül, amikor a rizs már puha, de nem szétfőtt, hozzáadjuk a vajat és belemorzsoljuk a kéksajtot is. Ha nem lenne kellően krémes az állaga, kerüljön még bele egy kis alaplé, kavarjuk át, forraljuk össze, és kész.

Címkék: , , ,

Rizottó fehér spárgából, mangóval, vaníliával

2010. május 2., vasárnap | babának, rizottó | 7 hozzászólás

ésP1013223

És nem édesség!

Kéretik az előítéleteket megint magunk mögött hagyni, mert ez egy igenis nagyon finom főétel, és egyáltalában semmi köze a tejberizshez.

Az ötlet természetesen megint Beatbulltól származik, nála a mangós-spárga-vanília együtt egy nagyszerű köret formájában szerepelt, én egy kicsit megint babakonyhásítottam, és rizottó lett belőle. De a miniatűr hogy falta! Az elmúlt napok heves tiltakozása a spárga ellen hirtelen semmivé lett, és két kis praclijával mohón tömte bele a krémes zöldséges rizst a szájába! (és hasonlókat tudnék egyébként elmondani az apjáról is)

Fura módon nekem a rizottónak így egy kicsit karibi hangulata lett, de ezt egyáltalán nem hátrányként éltük meg, sőt.De az is lehet, hogy csak a 27°C fok és a fülledt meleg tréfálkozott velünk.

  • 2 adag
  • 2 dl rizottóhoz való rizs
  • fél köteg fehér spárga (20 dkg)
  • 1/2 mangó
  • 1 fej salotta (vagy édeskésebb, apró vöröshagyma, pl piknikhagyma)
  • 2 szelet prosciutto crudo
  • 1 marék reszelt pecorino (vagy kemény, érett juhsajt) (3-4 dkg)
  • 3 dkg vaj
  • 1 dl száraz vermut
  • 7-8 dl alaplé
  • 4-5 cm rúd vanília

A spárgáról zöldséghámozóval alaposan lehántom a fás külső részt, majd levágom az alját is, úgy hogy ne maradjon fás rész rajta (nem tudom, hogy a vastagabb fehér spárgánál mi a hivatalos módszer, én kisebb szeletekben addig vagdosom, amíg a kés ellenállás nélkül halad át rajta). Az alsó fás részt félreteszem leveshez, alapléhez. A szárat centis darabokra vágom, a sípját külön tálkába teszem.

A mangót meghámozom, a húsát centis kockákra vágom. A salottát apró kockákra vágom, a prosciuttot szintén (azt szinte darált hús finomságúra).

A vaj felén elkezdem sütni a hagymát és a sonkát, aztán hozzáadom a rizst is, és addig sütöm, amíg kicsit üvegessé nem válnak a rizsszemek. Felöntöm a vermuttal, azt elforralom alóla, majd hozzáadom a félbevágott vaníliarudat is a kikapargatott magokkal együtt, és apránként elkezdem felöntögetni az alaplével. Kis lángon, kevergetve főzöm.

Közben egy másik serpenyőben a vaj másik felén mérsékelt lángon, gyakran rázogatva elkezdem sütni a spárga feldarabolt szárát, 5 perc után hozzáadom a felkockázott mangót és a spárgasípokat is. Még 5 percig sütöm.

Ha a rizs megpuhult (de nem főtt szét!), hozzákeverem a sült spárgát és mangót, hozzáadom a maradék alaplevet (szűk 1 decit félreteszek a végére ilyen célból), összeforralom, majd végül belekeverem a reszelt sajtot is.

Címkék: , , , , ,

Mire jók a maradékok? Spárgakrémleves

2010. május 2., vasárnap | babának, leves | 9 hozzászólás

P1013240

A spárga tisztítása során elég sok hulladék keletkezik, a fás részeket megenni nem érdemes, kidobni meg… hát, nehezen visz rá a lélek. Ennek ellenére tavaly fordult elő először, hogy a végeket hasznosítottam, köszönhetően Beatbullnak, nála olvastam ugyanis, hogy a spárga tisztítása során keletkezett hulladékokat kifőzi, és az így nyert intenzív ízű lében párolja a spárgát, illetve Mammának, aki a maradékokat spárgalé főzéséhez hasznosítja..

A hulladékok hasznosítását én most úgy oldottam meg, hogy keményebb, fás végekből főztem levest, ezt pürésítettem, majd szitán áttörtem, hogy megszabaduljak a nemkívánatos részektől.

Az eredmény ízre elég meggyőző volt. Most három köteg (2 zöld, 1 fehér) spárga tisztítása során keletkezett végeket használtam fel hozzá, melyeket az elmúlt napokban összegyűjtöttem, és nyirkos papírtörlőbe+ kilyuggatott műanyag zacskóba csomagolva a hűtőben tároltam, így nem lett semmi bajuk a felhasználásig.

A leves külleme viszont nem feltétlenül bizalomgerjesztő, nem az a fajta étel, amitől az ovisok egymás sarkát letaposva rohannak a tányérjukhoz, viszont Ponty pohárból itta, így nem keltett feltűnést a khaki színű lé.

Ami amúgy tényleg finom. Ez onnan is látszott, hogy Ponty,a spárgák ádáz ellensége megitta.

Még egy mondat: a leves elég natúr, intenzív spárga ízű, tekintettel a minimanóra (meg rám), de akinek ez így túl egyhangú (mondhatni sovány) lenne, az feldobhatja egy kis buggyantott tojással (leírás Starfokkernél), vagy reszelt parmezánnal.

És az ízesítéshez használt narancs+bazsalikom ötlete szintén Beatbulltól származik.

Update: Azóta készült még egy változat (mert erre rá lehet szokni), fehérboros, fokhagymás, újhagymás, na az is jó lett, úgy hogy alant leírom azt is.

  • 4 adag
  • 45 dkg spárgavég (3 csomag spárgából, tisztítva mérve)
  • 25 dkg újkrumpli
  • 1 liter alaplé (vagy leszűrt húsleves)
  • 1 narancs leve
  • 1 tk szárított bazsalikom
  • 15-20 bazsalikom levél

A spárgamaradékokról levágom a beszáradt végeket, a hibás, sérült héj-részleteket.

A meghámozott, felkockázott újkrumplival együtt a spárgát puhára főzöm az alaplében, melyhez hozzáadom a szárított bazsalikomot és a narancs levét is. Sózom ízlés szerint, botmixerrel pürésítem.

A levest szitán vagy szűrőn átpasszírozom, hogy megszabaduljak a fás részektől. Ha kihűlt a leves, akkor még újból fel is forralom.

Minden tányérba 4-5 levél finomra metélt bazsalikomot rakok, majd rámerem a forró levest.

  • A második verzió:
  • 45 dkg spárgavég
  • 25 dkg újkrumpli
  • 1 liter alaplé (vagy leszűrt húsleves)
  • 1,5 dl száraz fehérbor (könnyű, gyümölcsös zamatú)
  • 1 csokor újhagyma (8-10 ceruzavastagságú szár)
  • 5 gerezd fokhagyma
  • 5 dkg vaj

Az újhagymát megtisztítom, a zsenge zöld szárából is hagyok rajta egy keveset, majd feldarabolom, a fokhagymát tisztítás után kétfelé vágom. A spárgát, krumplit úgy készítem elő, mint fent.

A vajon megpárolom a hagymát, amíg kicsit megfonnyad, fél percre mellédobom a fokhagymákat és a spárgát is. Felöntöm a borral, és erős lángon elforralom szinte teljesen alóla, ne maradjon benne alkohol. Hozzáadom a krumplit, alaplevet, sót, és fedő alatt addig főzöm, amíg megpuhul benne minden.

Aztán botmixer, passzírozás, mint fent leírtam.

Igazából ez a változat elég karakteres ízű, így ebbe levesbetétként talán csak pirított kenyérkockákat tudnék elképzelni. Ha egyáltalán az szükséges.

P1013587

Címkék: , , ,

Sonkába tekert spárga körtével, kéksajttal, bazsalikommal

2010. április 30., péntek | előétel, zöldség | 7 hozzászólás

P1013197

Van a sonkába tekert spárga, a megunhatatlan. (tényleg)

Meg van az éhségnek az a foka, amikor kényszeresen kirámolom a hűtőt, és mindenből főzök egyszerre (és ráadásul néha csak egyetlen ételt!), ami a kezem ügyébe akad. Ebből néha jó dolgok sülnek ki (na jó, többnyire ez a helyzet), néha meg rosszak (a spárga balzsamecetben sütve ROSSZ). De ez most az előbbi.

Mostanában, hogy elmúlt a takonykórsága, megint sokat csatangolunk Ponttyal, ebből egyenesen következik, hogy az anyagbeszerzés speciális formákat öltött, azaz vettünk fekete csilit, baraka magot, zatart, valamit, amit iránban mazsola helyett használnak, de elfelejtettem a nevét, viszont nincs itthon mondjuk tej, vagy más zöldség és gyümölcs csak a spárga, hónapos retek, meg körte. Meg ami a kertben terem (figyelem! Rejtett információ! A kertemben teremnek dolgok!!! Ez hülyén hangzik, de eddig a kutyák miatt csak kies pusztaság volt, ahol öngyilkosok lettek még a békák is, de a kerítésünk óta (igen, elkerítettük magunkat a saját kutyáinktól…) van már konyhakertem, burjánzik benne a spenót, rukkola, négyféle hagyma, sóska, csicsóka, meg annyi minden, és erről még órákig tudnék írni! De emberbaráti okokból nem teszem.)

Igazából megint elég messzire kalandoztam, szóval inkább visszatérnék a recepthez.

(pedig még azt is le akartam írni, hogy mekkora király dolog Ponttyal bevásrlókocsi-részingelni a Metro üres parkolójában, és hogy a bevásárlókocsi tulajdonképpen alakalmi ringlispilként szolgálhat már egészen apró gyerekek számára is, akik ki tudja milyen okból, de imádják ha gyorsan (NAGYON gyorsan) pörgetik őket meg hajigálják a levegőbe (ez utóbbit nem a bevásárlókocsival), és közben csak egészen picit érzem magam furán, amikor az ott lézengő vásárlók elhűlve néznek ránk, mert mindeközben cecelégy napszemüvegben, csipkés batiszt blúzban, kandeláber méretű mexikói kézműves fülbevalókkal decens dámának vagyok öltözve, de nem úgy viselkedem, és akkor ez így egy kicsit disszonáns, közben meg a gyermek fakutyaként nevet, és olyan hangosan, hogy visszhangzik tőle a parkoló, és csak akkor hagyja abba, ha én is abbahagyom a tologatását, de akkor sikít, mert két napja nem alszik rendesen, és most már egy kicsit túl van pörögve, de azért imádnivaló rendületlenül.)

  • 2 adag főétel/ 4 adag előétel
  • 16 szál zöld spárga
  • 1 nagyobb, keményebb körte
  • 8 szelet prosciutto crudo
  • 8 levél bazsalikom
  • 3 dkg kéksajt (Danish Blue Cheese)
  • 1/4 citrom leve
  • olívaolaj

A spárgákat elpattintom, a fás szárat félreteszem, jó lesz még mondjuk leveshez.

A körtét meghámozom, nyolc cikkelyre vágom, meglocsolom a citrom levével.

Egy szelt prosciutto keskenyebbik szélére fektetek 2 szál spárgát, 1 cikk körtét, 1 levél bazsalikomot, kevés kéksajtot morzsolok rá, és az egész halmot betekerem a sonkába. Kevés olívaolajjal bekenem a csomagokat.

Sütőtálba rakosgatom, nem túl szorosan, majd letakarom alufóliával.

Előmelegített sütőben 240°C fokon (gázsütő) 10 percig sütöm letakarva, majd 15 percig a fólia nélkül.

Friss fehér kenyérrel, kevés fehérborral (már aki teheti).

Címkék: , , , , ,

Citromos, mentás grillezett spárga korianderes báránysülttel

2010. április 28., szerda | juh-bárány-birka, köret | 4 hozzászólás

P1013119

Itt most a köret a lényeg!

A bárány opcionális, tetszőleges sült hússal helyettesíthető, de én tavaly sikeresen felvásároltam 300 Ft/ csomag körüli áron Dzsánni kedvenc áruházában a teljes készletet a kiárusítás során (a vidéki élet előnye: itt rajtunk kívül senkinek nem kellett a bárány), így mostanában úgy tengetjük napjainkat, hogy hetente kétszer báránykarajt eszünk. De nem akarok én senkit ingerelni, inkább abbahagyom.

Szóval az egész elkészül 20 perc alatt, és igazán finom.

Most több jóságot nem tudok írni a citromos, mentás spárgáról, de ez csak azért van, mert álmos vagyok, nem pedig a grillezett spárga csökkent erényei miatt.

  • 2 adag
  • 1 köteg zöld spárga (40 dkg)
  • 1 nagy citrom
  • 4 nagy ág menta (=1 nagy marék levél)
  • 2 tk nádcukor
  • 2 ek olívaolaj
  • csipet só
  • 35 dkg bárány T-bone steak (6 db nagyjából 2 centi vastag csontos szelet)
  • só, koriandermag, olívaolaj

A spárgákat megmosom, elpattintom ( a fás szárát elteszem leveshez, alapléhez), a sípokat felhevített grillserpenyőben zsiradék nélkül sütni kezdem. 5-5 percig sülnek mindkét oldalukon.

Közben a húst sózom, bedörzsölöm mozsárban porrá őrölt korianderrel, vékonyan bekenem olívaolajjal és forró serpenyőben mindkét oldalán 2-2 percig sütöm. Utána 160°C fokra előmelegített sütőbe kerül 10 percre.

A citrom héját finomra reszelem, a levét kifacsarom, a menta lecsipkedett levélkéit nagyon finomra aprítom.

A citrom levét elkeverem a reszelt héjával, a nádcukorral, olívaolajjal, csipet sóval, és ha megsültek a spárgák, még forrón a citromleves öntetebe szedem, alaposan összeforgatom. Végül megszórom a mentával.

Tálaláskor a spárgára bőven szedek a mentás öntetből is.

Címkék: , , ,

Sült spárga saláta kéksajttal, naranccsal, pirított dióval

2010. április 27., kedd | előétel, hús nélkül, saláta | 7 hozzászólás

P1013111

Végre itt a spárga, de az idén nem esem abba a hibába mint tavaly, ti. a szezon első hetének végére megcsömörítettem Férjet vele. Nem volt nehéz, tekintve hogy ezt kapta reggelire, ebédre és vacsorára.Szerencsére mostanra már kiheverte a sokkot, és a napokban ő pedzegette, hogy nemsokára itt a spárga, és hogy úgy érzi, ismét tudna enni belőle. Egy keveset. (hangsúly a keveset-en)

Szóval vettem egy pár köteggel, és a közös étkezéseken kívül magamat szórakoztatom vele. Ismét készül majd a sonkába tekert, sütőben sütött, a kéksajtos gnocchis, és attól függően, hogy Ponty még mennyire engedi, mindenféle, amit spárgából készítettem már eddig is. Meg annyi minden más…

Például most ez a saláta, ami ismét a negyed óra alatt elkészülő témakört gazdagítja, pofonegyszerű, a kéksajt-dió-narancs-zöld spárga bombabiztos kombinációjára épül, és annnnyira finom… Amennyire csak a zöld spárga lehet.

  • adagonként:
  • 10 szál zöld spárga
  • 2 közepes narancs
  • 1 marék dió (3 dkg)
  • 3 dkg kéksajt (Danish Blue Cheese)
  • 1 ek hidegen sajtolt dióolaj

A spárgákat megmossuk, elpattintjuk (a fás részt eltesszük, leveshez, alapléhez jól jöhet), a szárakat felhevített grillserpenyőre fektetjük (zsiradék nélkül), és mindkét oldalukon 5-5 percig sütjük, amíg picit csíkosak nem lesznek, és kissé megpuhulnak.

Közben a diót száraz serpenyőben, mérsékelt lángon megpirítjuk, majd késsel durvára vágjuk.

A narancs héját levágjuk, húsát kifilézzük, egy nagyobb tálba tesszük, a maradékból pedig kicsavarjuk a levet, szintén a tálba. Ha sikerült bionarancsot szereznünk, reszeljünk egy keveset a héjából is a narancsléhez.

A megsült spárgát még forrón a narancsgerezdek mellé, a narancslébe szedjük, összeforgatjuk vele, meglocsoljuk a dióolajjal.

Tálalásnál tányérra szedjük a narancsot és a spárgát, meglocsoljuk a narancsleves öntettel, rámorzsoljuk a sajtot és megszórjuk a dióval.

Langyosan a legfinomabb.

Címkék: , , , , , ,

Zöld teában pácolt sertésszűz, aszalt sárgabarackos, zöld spárgás rizottóval

2010. január 15., péntek | köret, rizottó, sertés | 10 hozzászólás

 

 

P6220016

Na, akkor ez most megint nem egy látogatottságnövelő bejegyzés.

A hozzávalók többsége drága és/vagy beszerezhetetlen, nincs készen öt perc alatt, az íze meg távol áll a hagyományostól. De néha ilyen is kell. Minimanó pörkölt-tészta-krumpli diétája után pedig egyenesen felüdítő nekem “rendes” ételt is készíteni. Na meg enni!

A zöld teába pácolt hús ötlete már régóta foglalkoztat, a sertésszüzet pedig azért választottam hozzá, mert ehhez a teához szerintem remekül passzol az íze.

A zöld tea egy sencha-matcha keverék, amit egy sárospataki teaházban vettem, és csodálatos sárgabarack aromája van megfelelő elkészítés után. Innen kézenfekvő volt az aszalt sárgabarackkal való párosítás, ami nem újdonság, hiszen Beatbull számos receptjében szerepel. A sárgabarack ízét ismét az abból készült pálinkával tettem még hangsúlyosabbá.

Köretként a Beatbull által használt gomba és a spárga között vaciláltam, végül mindkettő belekerült a rizottóba, ami szerintem helyes döntés volt.

Nekünk ma ez jutott, étterem helyett. (és ezt nem panaszként mondom)

  • 2 adag
  • a húshoz:
  • 1 sertésszűz (~ 45 dkg)
  • 1 púpos ek Sencha Asagiri tea
  • 3 ek mogyoróolaj
  • 2 ek koriandermag
  • mogyoróolaj a sütéshez
  • a rizottóhoz:
  • 1 dl rizottóhoz való rizs
  • 5 dkg sárgabarack
  • 10 dkg zsenge zöld spárga
  • 1 pici, édes vöröshagyma (~ 2-3 dkg, piknik hagyma néven fut, de ha van, a salotta jobb helyette)
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 0,5 dl száraz vermut
  • 0,2 dl sárgabarack pálinka
  • 1 púpos tk szárított, porrá őrölt vargánya
  • 1 ek mogyoróolaj
  • 1 ek vaj

A húst lehártyázom, megtisztítom.

A teát és a koriandert mozsárban porrá őrölöm, majd a mogyoróolajjal elkeverve alaposan a húsba dörzsölöm. Folpackba csavarva megy a hűtőbe legalább 12 órára.

Másnap a húst sütés előtt legalább fél órával kiveszem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletű legyen, mire a serpenyőbe kerül. Lemosom róla a pácot, papírtörlővel szárazra itatom. (a képen látható adag még nem így készült, de később ez utóbbi módszer vált be igazán)

A rizottóhoz nagyon finomra aprítom a hagymát, fokhagymát, a spárgát fél centis darabokra vágom, a sárgabarackot szintén apró, 3-4 mm kockákra vagdosom.

A húst sóval bedörzsölöm, majd kevés mogyoróolajban forró serpenyőben minden oldalán 1-2 percig sütöm, sütőtálba teszem, majd (gázsütőben) 160°C fokon 35 perc alatt készre sütöm.

Közben elkészítem a rizottót.

Abban a serpenyőben, amiben a hús sült (nem kell elmosni, szükség van a hús pörzsanyagaira!), egy evőkanálnyi mogyoróolajban megfonnyasztom a hagymát. Hozzáadom a rizst, átpirítom, hozzáadom a fokhagymát, majd felöntöm a pálinkával és a vermuttal. Addig főzöm nagy lángon, kevergetve, amíg az összes folyadék elpárolog a serpenyőből/ a rizs azt magába szívja.

Hozzáadom az aszalt sárgabarackot, a vargányaport, sózom, majd kis lángon főzve, gyakori kevergetés mellett elkezdem felöntögetni mindig egy kevés vízzel, épp csak annyival, amit a rizs felvesz.

Az időközben elkészült húst kiveszem a sütőből és félreteszem pihenni legalább 10 percre. Az alatta felgyűlő húslét pedig beleöntögetem a rizottóba, ez a koncentrált ízű lé helyettesíti itt az alaplevet. (ez a művelet kb a rizottó főzésének félidejére esik, így a húslé még épp időben kerül majd a rizshez)

A spárga csak akkor kerül a rizottóba, amikor a rizs már majdnem teljesen megpuhult, ennek 5-6 perc elegendő ahhoz, hogy kissé megpuhuljon, összemelegedjen a rizottóval, de szét ne főjön, roppanós maradjon.

Végül, ha a rizs megpuhult, de a rizottó még krémes, hozzáadom a vajat és átkeverem.

A húsból ujjnyi vastag szeleteket vágok, és egy adag rizottó mellé fektetve tálalom.

Megjegyzés: Ilyen mennyiségben a zöld teának jelentős élénkítő hatása van, így késői vacsorának nem célszerű ezt az ételt tálalni. Már ha ez egyáltalán valakiben felmerül…

Címkék: , , , ,