Utolsó spárga az évben. Ez is egy harminc perces recept, nem direkt, viszont a gyorsaság sosem hátrány, ha esti főzőcskézésről van szó. Kicsit orientálisabb, mint az eddigi spárgás receptek a blogon, de nagyon jól áll neki, az aszalt szilva-kacsa kombináció pedig eleve biztos befutó.
A kacsamell bőrét lehúzom (ez majd jó lesz később tepertőnek), a húsról levágom a hártyákat, ereket. Kevés felhevített mogyoróolajban mindkét oldalán 2-2 percig sütöm a kacsamelleket, majd egy hőálló tálba szedem, lefedem alufóliával/a tál tetejével, és pihentetem, amíg a leves elkészül.
A kacsa visszamaradt szaftjára dobom a meglapított gerezd fokhagymát, majd néhány másodpercnyi sütés után felengedem egy liternyi vízzel. Hozzáadom a csillagánizst, az aszút, szójaszószt, a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, sózom, és közepes láng felett háromnegyed részére beforralom. Hozzáadom a nagyobb darabokra vágott aszalt szilvát, összeforralom.
Közben a spárgát elpattintom, a felső részét 2 centis darabokra vágom, az újhagymát a szár zsenge zöld részével együtt felkarikázom. Hozzáadom a leveshez a zöldségeket és nagyjából 2 percig együtt főzöm, amíg a zöldségek kissé megpuhulnak, de még roppanósak maradnak. Végül a leveshez adom a nagyon vékony szeletekre vágott kacsahúst, a hús alatt összegyűlt húslét, összeforralom, lehúzom a tűzről, utánaízesítem, ha szükséges.
A tányérokba szedett levest finomra aprított petrezselyemmel szórom meg.
Még becsúszó szereléssel jöjjön néhány spárgás recept, így a szezon végére. Tehát egy lepény, igazából lapcsánka. Kicsit macerásan hangzik, de az az igazság, hogy ez is készen van majdnem fél óra alatt, még a házi kapris majonézzel együtt is. Egy-két szelet sült csirkemellel pedig komplett főétkezés, mert ki tudja miért, de nekem ez illik hozzá a legjobban. És még ezzel együtt is fél órán belül vagyunk. Hétköznapokon, este hét után, apró gyermek mellet az ilyesmi nagyon praktikus tud lenni.
A krumplit megtisztítom, finomra reszelem. A spárgát elpattintom, és a felső részét, ami nem fás (ez a zsenge zöld spárgánál szinte az egész szárat jelenti), azt késes robotgépben felszecskázom. A spárgát elkeverem a krumplival, sózom, hozzákeverem a lisztet, és sütés előtt 15 percig pihentetem.
A majonézhez a tojások sárgájához adom a borecetet, a narancs levét, a cukrot és sót, majd folyamatos habverővel való keverés mellett cseppenként, később, ha kezd összeállni vékony sugárban öntöm hozzá az olajat, annyit, amennyit felvesz. Végül hozzákeverem a narancs finomra reszelt héját és az átöblített, lecsepegtetett, durvára aprított kaprit is.
A lapcsánka tésztáját átkeverem, majd felhevített, vastag aljú, kiolajozott serpenyőben evőkanálnyi adagokat szedek, a kanál hátával elegyengetem a masszát nagyjából centi vastagra, és mérsékelt láng felett mindkét oldalán aranyszínűre sütöm.
A majonézzel tálalom. Magában is megállja a helyét, de kiváló natúr hús mellé köretnek is.
Van ám spárga is, persze spenóttal. Még mindig fehér, bár ez az étel épp zölddel is kiváló, sőt, de az igazsághoz most az is hozzátartozik, hogy az éjszakai fotózásban még nem vagyok annyira jártas, hogy egy csupa zöld ételt bevállaljak. Szóval ezért most fehér a spárga, de aki a zöldet kedveli inkább, az készítse azzal nyugodtan. Az étel kvalitásairól meg annyit, hogy a lent szereplő, egyébként szerintem 3 főre elég adagot az én kicsi fiam majdnem teljesen egyedül megette. (a spárgát pedig elkeresztelte “sápgának”, de ez most mellékes)
A spenót-kecskesajt atombiztos párosa mellé kiválóan illeszkedik az édeskés narancs üde, gyümölcsös íze, na meg a pirított spárga. Egyébként ezt a spárgás kombinációt leginkább a meleg saláta, könnyű vacsora kategóriába sorolnám, de az az igazság, hogy kecskesajt nélkül köretként is megállja a helyét, sült pisztrángfilé mellé, mondjuk….
(a mai három kecskesajtos recept után pedig nem ér megkérdezni, hogy mikor vettünk kecskét. Igazából a Beregi kecsketej állított ki nemrég a városnapokon, ahol jelentős készleteket halmoztam fel belőle. Itt pedig egyszolgálati közlemény: június 1-től üzemel egy boltjuk a nyíregyházi piacon, ahol napi 8 órában árusítanak majd kecsketejből készült tejtermékeket)
A spárgát elpattintom, az alsó fás részt elteszem levesnek. A maradékot rézsútosan szeletelve 3-4 centis darabokra vágom.
A salottát finomra aprítom, majd kevés olívaolajon a spárgával együtt sütni kezdem. Sütés közben megszórom a nádcukorral, majd nagy láng felett rázogatva addig sütöm, amíg a zöldségek kis aranyszínt nem kapnak. Végül tekerek rá sót, borsot, ráreszelem a narancs héját, ráfacsarom a levét és összeforralom, hozzáaforgatoma spenótot és lehúzom a tűzről. Párolni a spenóttal már nem kell, ennyi hő épp elég neki, hogy kicsit összeessen. Ha nem fiatal, apró levelű spenótból készül, akkor csíkozzuk fel előtte a leveleket.
Tálalásnál mindegyik adag tetejére morzsolok kecskesajtot.
Az idei első spárgás recept egy egyszerű tészta, tényleg tíz perc alatt elkészíthető, és bár kicsit talán téli hangulatú, de nagyon nagyon finom. A héten többször készült vacsorára, és egyszerűen nem tudtuk megunni.
Az év nagy felfedezése számomra a fehér spárga, amit eddig valahogy nem tudtam annyira megkedvelni mint a zöldet, de idén mintha fordulni látszana a kocka. Ebben nem kis szerepe van a juharsziruppal való karamellizálásnak, és bár kissé az újvilágot idézi a juharsziruppal karamellizált spárga és bacon, de hát onnan is származhatnak jó dolgok, ugye.
De ennél több szó ide talán már nem is kell, recept.
A spárgát megmosom, elpattintom a szárakat (meghajlítom a két végénél fogva, és ahol magától elpattan, ott van a fás/nem fás rész határa. A csúcsát megtartom, az alját felhasználhatom pl spárgakrémleveshez)
A spárgákat rézsútosan felszeletelem 3 mm vastag szeletekre, a bacont és a salottát finomra aprítom. A vajon nagyobb lángon lepirítom a salottát, bacont, majd amikor kezd színt kapni, a spárgát is hozzáadom. Ráöntöm a juharszirupot, és addig sütöm, amíg aranyszínű, sűrű karamelles bevonat képződik a hozzávalókon. Felöntöm az ecettel, visszaforralom, végül hozzáadom a tejszínt, sózom, borsozom, összeforralom és lehúzom a tűzről. A mártás végső sűrűségét majd a tészta főzővizével állítom be.
Közben kifőzöm a tésztát bő, sós vízben.
A tésztát összeforgatom a szósszal és parmezánt forgácsolok rá.
A spárga az egy olyan dolog, hogy két hete én meg voltam győződve róla, hogy az idén már nem eszem. Mert itt már nem kapni szépet. Aztán Pesten meglepve tapasztaltam, hogy bizony csak errefelé nem kapni már szép friss kötegeket, Pesten még van bőven. Ennek úgy megörültem, hogy elterveztem, hozok magammal néhány csomaggal belőle… majd a zsúfolt program miatt ez elmaradt. Aztán tegnap szembetaláltam magam itt, Nyíregyházán egy egész helyes kis köteggel. Nem mondom, hogy friss és üde volt, azt azért nem, de szép karcsúak voltak a szálak és a minősége még azon a határon belül, hogy én megvegyem. A spárgakrémet már tavaly kinéztem magamnak Mammánál és Beatbullnál is, ez a csökkent víztartalmú, de még használható spárga pedig éppen alkalmasnak tűnt a célra.
A hidegen sajtolt dióolajat persze ne tegyük két évesnél fiatalabb gyerek adagjába, de a felnőtt adagokból ne hagyjuk ki, mert ez teszi majd fel az i-re a pontot. Egyébként egy nagyon finom, gazdag szószos tésztáról van szó, amit a spárga kevésbé elkötelezett rajongóinak is csak ajánlani tudok.
A csirkemellet nagyon kicsi, fél centis kockákra vágom. A salottát, fokhagymát hámozás után nagyon apróra vagdosom. A spárgát elpattintom, a felső részét használom csak fel (az alsó részéből lehet főzni krémlevest vagy spárgalét). A csúcsait levágom, a többit nagyobb darabokra aprítom.
A csirkemellet az olívaolaj és vaj keverékében nagy lángon sütni kezdem, ha kifehéredett sózom, hozzáadom a spárgák csúcsi részét is, azzal sütöm még 2-3 percet, amíg a spárga élénkzöld, a csirke pedig aranyszínű nem lesz. Szűrőlapáttal kiszedem a serpenyőből, félreteszem.
A visszamaradt zsiradékban üvegesre sütöm a salottát, majd hozzáadom a fokhagymát és a spárgát is. Felöntöm 2 deci vízzel, hozzáreszelem a citrom héját, belefacsarom a fél citrom levét, majd puhára főzöm a spárgát. Ha ez megvan, hozzáadom a mascarponet, a kéksajtot, majd botmixerrel pürésítem az egészet. Visszaszedem bele a csirkét és a spárga csúcsait, összeforralom (ha túl híg maradt volna a mártás, akkor még sűrítem egy kis főzéssel), majd hozzáforgatom az időközben kifőzött tésztát.
Tálalásnál meglocsolom hidegen sajtolt dióolajjal.
Együtt, vagy külön, ahogy tetszik. Természetesen nálunk együtt volt, illetve hát a csatniból csak én ettem (lévén elég csípős egy miniatűrnek).
A csirkemell még nem az igazi, ami csak annyit tesz, hogy grillserpenyőben készült, de ma már kinéztem végre az egér tetemekkel dúsított régi sütőnk utódját (hiába a sok fertőtlenítőszer, a gondolat az, amitől nem tudok szabadulni, mennie kellett a régi jószágnak), így nemsokára már faszénen sül a hús is.
A spárga-rebarbara kombináció meg nem is olyan vad, és már megint nem nekem jutott eszembe, hanem a La Cucina del Corriere Della Serraban olvastam, amit még Gabah volt olyan drága, és ajándékozott nekem amikor húsvét táján itthon jártak (és azóta első kézből származó információm van róla, hogy Anna tündériédes kisangyal! És élőben még inkább! ) Az olasz változat visszafogottabb fűszerezésű, igazából citromhéjon és petrezselymen kívül más nincs is benne, meg eleve párolva vannak benne a zöldségek, nekem az nagyon megtetszett, de mire eljutottam a megvalósításig, akkorára már egy kicsivel több fűszerre és ízre vágytam.
A rebarbara csatni Sajtkukac Niki fűszeres rebarbara mártásának és az én citromos birsalma csatnimnak az összeházasításával keletkezett. Nos, a rebarbara mintha tényleg erre lett volna teremtve, mert ez az egyik legfinomabb csatni, amit valaha kóstoltam. (ez pedig tényleg jelent valamit, mert az idén még édesség nem is készült a friss rebarbarából, pedig nem kicsit vagyunk oda a rebarbarás crumbleért…)
Ja igen, NAGYON csíp. Ez persze engem nem tudott megakadályozni abban, hogy meg ne egyem az egész üveggel csak úgy, magában, még a grillsütő megérkezése előtt…
Spárga. Még mindig sütve, grillen, olaj nélkül, mert szerintem így a legfinomabb. Aztán pici citromlé, nádcukor, és hidegen sajtolt dióolaj, a kötelező kör. Ami most viszont új, az a korianderzöld. Ez nem a boltban kapható csenevész, hullasápadt kis cserepes gizgaz, illetve csak az volt, amíg ki nem ültettem, és szép derék sötétzöld, dús bokor nem lett belőle. Na hát így már azért más az íze, például van neki. Az első szüret után nekem rögtön a sült spárga jutott az eszembe, és tényleg nagyon jól passzolnak, csak nem szabad túlzásba vinni a zöld leveleket, mert a markáns íz még elnyomná a spárgáét.
Aztán hogy még ne legyen vége a logorrhoeas rohamomnak, egy picit büszkélkedem is: az ÍzKép gasztrofotó pályázaton harmadik lett a fotóm a sült retek salátáról. Hát lehet, hogy ez nem akkora nagy fegyvertény, de én nagyon büszke vagyok rá, mert a fotózással a komolyabb kapcsolatunk még igencsak bimbózó (mármint ami nem a véletlenszerű exponálását jelenti egy tányér étel felett), és a új masina is csak három hónapja az enyém. Azt is tudom, hogy van mit tanulnom, van hová fejlődnöm, és rá kellene szánnom az időt a fényképezésre (ha lenne…Tudna valaki szólni a kisembernek, hogy anyu szeretne önkifejezni, úgyhogy addig ne hajigálja dömperrel a macskát? Vagy anyut?), meg úgy egyáltalán, de mostanában néha már sikerül egy-egy olyan képet is készítenem, ami még nekem is tetszik, legalább egy kicsit, a számos hibái ellenére.
Őszinte részvétem azoknak, akik csak a receptekért olvas(ná)nak.
A megtisztított, lehártyázott csirkemellet éles késsel lapjában 3 szeletre vágom, így kb háromnegyed centi vastag szeleteket kapok. A citromhéjat mozsárban finomra őrölöm, majd megszórom vele a szeleteket.
Egy tálba teszem a kés pengéjével meglapított, 5-6 darabba vágott fokhagymát, erre fektetem a húsokat, majd meglocsolom a citrom levével és az olívaolajjal. 1-2 óra pihenés (vagy még több) jót tesz neki, de ha csak fél óra jön össze, az sem tragédia.
A húsokat sütés előtt közvetlenül sóztam, majd a forró grillen mindkét oldalukon 3-3 percig sütöttem. A sütés végén borsoztam. Csak akkor álljunk neki a sütésnek, ha már minden más készen van.
A csatnihoz a rebarbara fás részeit lenyúztam, majd nagyobb darabokra vagdostam. meglocsoltam a citromok levével és még 2 dl vízzel, hozzáadtam a késsel durvára vágott mazsolát, a mozsárban porrá őrölt koriandert és szegfűszeget, az egészben hagyott csillagánizst és csiliket. Az újhagymákat tisztítás után a zsenge szárának egy részével együtt finomra aprítottam és ez is ment a rebarbara mellé, a lereszelt gyömbér kinyomkodott levével, csipet sóval és a nádcukorral együtt.
Addig főztem erősebb lángon, amíg be nem sűrűsödött majdnem lekvár sűrűségűre. Itt egy kóstolás következik, ha nem elég édes, mehet bele még cukor. Nekem 5 dkg elég volt, de ez nem az a klasszikus, szájat összetapasztóan édes csatni (vagyis amilyen a csatni hagyományosan) lett így. Ezután üvegbe töltöttem (fél literes üveg lett tele vele), és normál estben kihűlés után a hűtőben tároltam volna. Elvileg egy ilyen csatni hűtve jó két hétig eláll.
A spárgákat közben felhevített grillserpenyőben zsiradék nélkül mindkét oldalukon csíkosra sütöttem (úgy 5-5 perc), majd a sóval és nádcukorral elkevert citromlére szedtem. Alaposan összeforgattam, majd meglocsoltam a dióolajjal és megszórtam a finomra vágott korianderrel. Ez langyosan a legfinomabb, nem baj, ha a hús előtt készül el.
Vannak napok, amikor a kávé sem segít. Frontok jönnek, frontok mennek, odakint hőség és elviselhetetlenül magas páratartalom, én meg csak szédikézek egész nap- hogy nagymamámat idézzem.
Ilyenkor az is előfordul, hogy csak délután, miután Pontyot letettem aludni, jut eszembe, hogy aznap még nem ettem semmit. Ez nálam nagyjából egyenlő egy pánikhelyzettel. És ilyenkor nem lehet egyszerűen csak leküldeni a gyomromba valamit, amit éppen találok, ilyenkor kárpótolni kell magam az egész napos, öntudatlan szenvedésekért.
Például morzsában sült spárgával. Eredetileg hétvégére terveztem, sült hal mellé, szóval ezt most tekinthetjük főpróbának, és ezt persze köretnek is lehet, meg csak úgy magában, megenni, csendben, a teraszon.
A spárgákat elpattintjuk, a fás alsó részét félretesszük levesnek, alaplének.
A sípokat kivajazott sütőtálba fektetjük, majd a maradék vajat összegyúrjuk a zsemlemorzsával, őrölt mandulával, csipet sóval, és egyenletesen a spárgákra morzsoljuk.
A sütőtálat letakarjuk alufóliával, és 220°C fokos sütőben letakarva 10 percig, majd a fólia nélkül további 10 percig sütjük.
Ha valaki olvasta már a blogomat, az észrevehette, hogy a spárga elkészítése az nálam variáció, ha nem is egy, de mondjuk öt témára. Nem tehetek róla, van néhány kötelező tartozékom a spárgához, ami nélkül nehezen tudok meglenni. Ilyen a kéksjt is.
Sőt, még csak nem is ez az első rizottó kéksajttal és spárgával, hiszen már van egy tavalyról is a blogon, de ez a rizottó téma is érdekes, spárgából szinte kötelezőnek érzem a készítését.
A mostani változat viszont – mint utóbb kiderült-kifejezetten gyerekbarátra sikerült, ami azért furcsa, mert pont azt nem vártam volna a 16 hónaposomtól, hogy a karakteres ízű kéksajtos-prosciutto crudos változat nyeri el a tetszését. De azért a baba kategóriába ezt nem teszem bele.
Az alapanyagok minősége mindig fontos, de itt külön meg szeretném említeni a kéksajtot, hiszen nagyon nem mindegy, hogy milyen kerül bele. Mivel erős az íze, csak kevés kell belőle, szóval érdemes beruházni mindenképpen egy jobbfélébe. Ha már spárgát eszünk…
A spárgát megmossuk, elpattintjuk, az alsó fás részt félretesszük, jó lehet alapléhez, krémleveshez.
A szárat centis darabokra vágjuk, a virágokat levágjuk. A hagymát finomra aprítjuk, a sonkát szintén, szinte darált hús finomságúra.
Az olívaolajon elkezdjük sütni a hagymát, a sonkát, majd ha üvegesedni kezd a hagyma megy mellé a rizs is. Addig pirítjuk, amíg a szemek áttetszővé kezdenek válni.
Felöntjük a borral, majd addig forraljuk, amíg az elpárolog/felszívja a rizs. Utána kis adagokban, gyakori kevergetés mellet elkezdjük felöntögetni az alaplével, és mérsékelt lángon főzzük.
Amikor a rizs félig megpuhult (vagyis úgy 8 perc van hátra még a főzésből), hozzáadjuk a feldarabolt spárga szárat, majd 5 perc főzés után a spárga virágait is. A virágoknak 2-3 perc párolódás elég.
Végül, amikor a rizs már puha, de nem szétfőtt, hozzáadjuk a vajat és belemorzsoljuk a kéksajtot is. Ha nem lenne kellően krémes az állaga, kerüljön még bele egy kis alaplé, kavarjuk át, forraljuk össze, és kész.
És nem édesség!
Kéretik az előítéleteket megint magunk mögött hagyni, mert ez egy igenis nagyon finom főétel, és egyáltalában semmi köze a tejberizshez.
Az ötlet természetesen megint Beatbulltól származik, nála a mangós-spárga-vanília együtt egy nagyszerű köret formájában szerepelt, én egy kicsit megint babakonyhásítottam, és rizottó lett belőle. De a miniatűr hogy falta! Az elmúlt napok heves tiltakozása a spárga ellen hirtelen semmivé lett, és két kis praclijával mohón tömte bele a krémes zöldséges rizst a szájába! (és hasonlókat tudnék egyébként elmondani az apjáról is)
Fura módon nekem a rizottónak így egy kicsit karibi hangulata lett, de ezt egyáltalán nem hátrányként éltük meg, sőt.De az is lehet, hogy csak a 27°C fok és a fülledt meleg tréfálkozott velünk.
A spárgáról zöldséghámozóval alaposan lehántom a fás külső részt, majd levágom az alját is, úgy hogy ne maradjon fás rész rajta (nem tudom, hogy a vastagabb fehér spárgánál mi a hivatalos módszer, én kisebb szeletekben addig vagdosom, amíg a kés ellenállás nélkül halad át rajta). Az alsó fás részt félreteszem leveshez, alapléhez. A szárat centis darabokra vágom, a sípját külön tálkába teszem.
A mangót meghámozom, a húsát centis kockákra vágom. A salottát apró kockákra vágom, a prosciuttot szintén (azt szinte darált hús finomságúra).
A vaj felén elkezdem sütni a hagymát és a sonkát, aztán hozzáadom a rizst is, és addig sütöm, amíg kicsit üvegessé nem válnak a rizsszemek. Felöntöm a vermuttal, azt elforralom alóla, majd hozzáadom a félbevágott vaníliarudat is a kikapargatott magokkal együtt, és apránként elkezdem felöntögetni az alaplével. Kis lángon, kevergetve főzöm.
Közben egy másik serpenyőben a vaj másik felén mérsékelt lángon, gyakran rázogatva elkezdem sütni a spárga feldarabolt szárát, 5 perc után hozzáadom a felkockázott mangót és a spárgasípokat is. Még 5 percig sütöm.
Ha a rizs megpuhult (de nem főtt szét!), hozzákeverem a sült spárgát és mangót, hozzáadom a maradék alaplevet (szűk 1 decit félreteszek a végére ilyen célból), összeforralom, majd végül belekeverem a reszelt sajtot is.
A spárga tisztítása során elég sok hulladék keletkezik, a fás részeket megenni nem érdemes, kidobni meg… hát, nehezen visz rá a lélek. Ennek ellenére tavaly fordult elő először, hogy a végeket hasznosítottam, köszönhetően Beatbullnak, nála olvastam ugyanis, hogy a spárga tisztítása során keletkezett hulladékokat kifőzi, és az így nyert intenzív ízű lében párolja a spárgát, illetve Mammának, aki a maradékokat spárgalé főzéséhez hasznosítja..
A hulladékok hasznosítását én most úgy oldottam meg, hogy keményebb, fás végekből főztem levest, ezt pürésítettem, majd szitán áttörtem, hogy megszabaduljak a nemkívánatos részektől.
Az eredmény ízre elég meggyőző volt. Most három köteg (2 zöld, 1 fehér) spárga tisztítása során keletkezett végeket használtam fel hozzá, melyeket az elmúlt napokban összegyűjtöttem, és nyirkos papírtörlőbe+ kilyuggatott műanyag zacskóba csomagolva a hűtőben tároltam, így nem lett semmi bajuk a felhasználásig.
A leves külleme viszont nem feltétlenül bizalomgerjesztő, nem az a fajta étel, amitől az ovisok egymás sarkát letaposva rohannak a tányérjukhoz, viszont Ponty pohárból itta, így nem keltett feltűnést a khaki színű lé.
Ami amúgy tényleg finom. Ez onnan is látszott, hogy Ponty,a spárgák ádáz ellensége megitta.
Még egy mondat: a leves elég natúr, intenzív spárga ízű, tekintettel a minimanóra (meg rám), de akinek ez így túl egyhangú (mondhatni sovány) lenne, az feldobhatja egy kis buggyantott tojással (leírás Starfokkernél), vagy reszelt parmezánnal.
És az ízesítéshez használt narancs+bazsalikom ötlete szintén Beatbulltól származik.
Update: Azóta készült még egy változat (mert erre rá lehet szokni), fehérboros, fokhagymás, újhagymás, na az is jó lett, úgy hogy alant leírom azt is.
A spárgamaradékokról levágom a beszáradt végeket, a hibás, sérült héj-részleteket.
A meghámozott, felkockázott újkrumplival együtt a spárgát puhára főzöm az alaplében, melyhez hozzáadom a szárított bazsalikomot és a narancs levét is. Sózom ízlés szerint, botmixerrel pürésítem.
A levest szitán vagy szűrőn átpasszírozom, hogy megszabaduljak a fás részektől. Ha kihűlt a leves, akkor még újból fel is forralom.
Minden tányérba 4-5 levél finomra metélt bazsalikomot rakok, majd rámerem a forró levest.
Az újhagymát megtisztítom, a zsenge zöld szárából is hagyok rajta egy keveset, majd feldarabolom, a fokhagymát tisztítás után kétfelé vágom. A spárgát, krumplit úgy készítem elő, mint fent.
A vajon megpárolom a hagymát, amíg kicsit megfonnyad, fél percre mellédobom a fokhagymákat és a spárgát is. Felöntöm a borral, és erős lángon elforralom szinte teljesen alóla, ne maradjon benne alkohol. Hozzáadom a krumplit, alaplevet, sót, és fedő alatt addig főzöm, amíg megpuhul benne minden.
Aztán botmixer, passzírozás, mint fent leírtam.
Igazából ez a változat elég karakteres ízű, így ebbe levesbetétként talán csak pirított kenyérkockákat tudnék elképzelni. Ha egyáltalán az szükséges.