Ó, hát igen, a címben van némi él. Nincs itt szó semmiféle egetrengető újragondolásról, csak épp nem a hagyományos módon készítem. Viszont újabban szokás (vagy divat) mindenfélére ráaggatni az újragondolt jelzőt, ami egy mikronnyit is eltér egy már létező recepttől. És ez engem szomorúsággal tölt el. Az újragondolás a (csúcs)gasztronómiában ugyanis szerintem nagyon szép és jó dolog, számtalan nagyszerű étel született már belőle, de könyörgöm, miért kell lejáratni ezt a fogalmat (is)? Ami kiverte nálam a biztosítékot, azaz az utolsó csepp, az egy “újragondolt” almáspite volt apu valamelyik főzős újságában. Az “újragondolás” abból állt, hogy a tészta került felülre, az alma meg alulra. Azaz a szerző feltalálta a spanyolviaszt, és a világ elé tárta a Tarte Tatint…

Na jó, mára kidühöngtem magam, úgy látszik, ez egy ilyen nap.

Szóval akkor vissza a lényegi részhez: ez a bundáskenyér nem bő olajban sül és vicces a formája. Ez a nagy újdonság. Csipi imádta leharapni a bundáskenyér emberkék fejét, a lakásban pedig nem lett átható olajszag (és nem azért, mert vajjal készült), szóval teljes volt a siker. A maradék kenyeret meg megszárítom majd házi zsemlemorzsának.

• kenyér
• tojás
• zsíros tej (tojásonként egy evőkanálnyi tej)
• olvasztott vaj (tojásonként 1,5 dkg olvasztott vaj)
• só

A mennyiségek megadása nem túl konkrét, de hát ez a bundáskenyér receptnél szerintem bocsánatos bűn. Szóval a tojásokat elhabartam a tejjel, olvasztott, de már kihűlt vajjal és némi sóval. A vékonyra szelt kenyér héját levágtam és nagyobb sütikiszúróval formákat vágtam ki belőle.

A kenyeret beáztattam a tojásos keverékbe, itt csak arra kell figyelni, hogy kellőképpen tocsogósra ázzon a kenyér és mindkét oldala felől áztassuk be.

A teflon palacsintasütőt felhevítettem, majd a mérsékeltnél kicsit nagyobb lángon a lecsöpögtetett kenyereket aranyszínűre sütöttem mindkét oldalukon.

Papírtörlőre szedtem ami elkészült, bár igazából nem sok zsiradék csöpögött ki belőlük.

Vagyis holnap utazunk Pestre, utána hétfőn a Balatonra. Bár a nyaralást valószínűleg inkább őszelésnek lehet majd csak nevezni a meteorológiai előrejelzések szerint (megint csak ne legyen igazuk), de akkor is, sok éve ez az első, szervezett kereteken (én szerveztem) zajló, előre megtervezett és nem spontán, több napos, ottalvós nyaralásunk. Pontynak pedig konkrétan ez az első. Ma már átruháztuk a kulcsainkat és a kutyáink (megkönnyebbülten és végtelenül boldogan sóhajtva vigyorgó szmájli) felügyeletét részben anyuékra, részben a szomszédainkra, még hátra van a pakolás, de utána a telefonok (na jó, legalább egy) és agyak kikapcsolva egy teljes hétig.

A pakoláshoz pedig koktélok, a nyaralás előrevetüléseként, és könnyű, de elegáns hideg élelem.

A palacsinta a hamis pekingi kacsa rizslisztes palacsintájának tojásos változata, így a tészta könnyebben kezelhető, nagyobb palacsintákat is lehet sütni belőle (az már egy más dolog, hogy Férj a kacsa mellé ragaszkodik(!) a csak rizslisztből és vízből álló tésztához, merthogy az úgy a legfinomabb. Na ja, nem ő süti) Szóval a kacsa mellé marad a tojásmentes, de ezekhez a tekercsekhez a tojásos is teljesen megfelel, sőt, igazából ízben még jobban is passzol. (egyébként hasznos tanács: ne mutassunk meg a férjünknek mindenféle macerása(bba)n elkészülő újdonságokat, mert még a végén rászoknak)

Töltelékek: egy klasszikus füstölt lazac-uborka-tejföl kombináció, és egy ricottás-sült paprikás-pirított diós, a koktél pedig az aktuális kedvenc Creme de Cassis likőrrel készült, becsapósan erős, rendkívül jól csúszó fajta. Isteni finom mind, de tényleg, viszont most hosszasabban nem áradozom, mert pakolnom kell.

• 8 db nagyobb palacsinta
• 20 dkg rizsliszt
• 4 dl víz
• 2 tojás
• 2 ek napraforgó vagy szőlőmagolaj
• lazacos töltelék 4 palacsintához:
• 15 dkg füstölt lazac
• 1 kígyóuborka
• 1/2 citrom leve
• 2 tk cukor
• 20 dkg tejföl
• 1 kis csokor (szűk maréknyi) kaporlevél
• sült paprikás-ricottás töltelék 4 palacsintához:
• 4 kaliforniai paprika
• 2 ek olívaolaj
• 4 ág kakukkfű
• 3 gerezd fokhagyma
• 15 dkg ricotta
• 2 marék dió

A palacsintához elkeverem habverővel csomómentesre a tojást, a rizslisztet, az napraforgóolajat, bő csipet sót és a vizet. Sütés előtt állni hagyom jó negyedórát, majd a szokásos módon palacsintákat sütök belőle teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül. Arra az egyre kell figyelni itt is, hogy minden sütés előtt alaposan keverjük át a masszát, mert a rizsliszt hajlamos leülepedni.

A palacsinta kész.

sült paprikás-ricottás-pirított diós

A paprikákat éles zöldséghámozóval nagyjából meghámozom, majd a húsukat felcsíkozom. Az olívaolajon addig sütöm a kés pengéjével meglapított fokhagymagerezdekkel és a kakukkfű ágakkal együtt, amíg kis színt nem kap. A fokhagymát és  a kakukkfüvet kidobom belőle, sózom, majd a ricottával elkeverem. A diót száraz serpenyőben illatosra pirítom, majd késsel durvára vágom.

A palacsintákon eloszlatom egyenletesen a paprikás tölteléket, megszórom a durvára vágott dióval, szorosan feltekerem, majd felszeletelem.

füstölt lazacos-kapros tejfölös-uborkás

Az uborkát meghámozom és a zöldséghámozóval vékony szeletekre vágom. A középső magos rész nem kell, azt ki lehet dobni/meg lehet enni. Meglocsolom a citrom levével, megszórom a cukorral, összeforgatom és szűrőbe teszem, hogy a leve lecsepegjen.

A kapor levélkéit (de nem a szárát!) nagyon finomra aprítom, elkeverem a tejföllel és egy csipet sóval.

A palacsintára tépkedem a szeletelt lazacot, megkenem tejföllel, ráhalmozom a lecsepegtetett uborkát és szorosan feltekerem. Szeletelem, tálalom.

Balaton sunrise

• 1 dl frissen facsart narancslé
• 1/4 lime leve
• 2 cl vodka
• 4 cl Creme De Cassis

A vodkát, narancslevet, lime levét shakerbe öntöm (ha nincs, befőttes üvegben) egy jó adag jégre, összerázom, pohárba szűröm.

Óvatosan beleöntöm a Creme De Cassist.

Ha még látványosabbra szeretnénk, a pohár fala mentén lassan csorgassuk le a likőrt, akkor egy intenzívebb színű, keskenyebb rétegben ül majd meg a pohár alján.

Most úgy alakult, hogy az új kenyér ünnepén nálunk pont kenyér az nincs. A sütőm ajtaja még mindig boldogtalanul liffeg az egy megmaradt rögzítőpánton, a bevásárlás meg… nos az nem az erősségem az elmúlt napokban.

Minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy kihasználjuk a nyár utolsó perceit és még annyi strandot szuszakoljunk bele a fennmaradó időbe amennyit csak lehet, de a napi 130 km levezetése, a korai kelés-késői fekvés azzal is jár, hogy a legmozgalmasabb és legvidámabb napok egyben a legfárasztóbbak is lettek. De ez egyáltalán nem panaszkodás, már most keserédes nosztalgiával gondolunk arra, hogy egy teljes évet várni kell, amíg újra egy teljes napot átizgulhatunk, hogy vajon a gyerek melyik pillanatban tűnik el a víz alatt, hogy soha többet nem akar kimászni belőle, hogy a kisautó alakú úszógumicsónak szerinte a szárazföldön való közlekedésre is alkalmas (azt már nem is említem, hogy itthon is lerakja a földre, beleül, és abban kucorog). Mikor dönt úgy, hogy az a kék tüskés gumilabda még pont hiányzik a több száz példányos gyűjteményéből, és hangosan sivalkodva veti rá magát az utcai árusnál. És teljes egy évig nem kell gondolkodnunk azon sem, hogy vajon a gyermekmedence vize miért sokkal sósabb, mint a többi gyógyvíz…

De most ez nem lesz megint egy strandbeszámoló, csak még egy-két kép, mert anyukám kérte. (a fáradtságnak ugyanis az az az előnye is megvan, hogy még utoljára elfelejtettem kipakolni a fényképezőgépet a strandolós táskánkból)

Vissza a palacsintához. Nem kínai, csak rizsliszttel készült, a hamis tortillák mintájára. Ahogy a kacsa sem pekingi, csak ötfűszeres tepertővel van “ízesítve”. (az ötfűszeres tepertő egyébként valami eszméletlen lett, csak úgy magában, nasinak sem utolsó!) Szóval megint csak egy “inspired by” recept. De finom. Ráadásul annyira, hogy ez a palacsinta különféle formában nemsokára ismét felbukkan majd a blogon. Meg még annyit, hogy a látszat és a bőséges hozzávalólista ellenére sem macerás. Tényleg nem.

• 3-4 főre
• hús+tepertő:
• 2 bőrös, csont nélküli kacsamell (60 dkg)
• 2 ek szójaszósz
• 2+1 tk méz
• 1 púpos tk ötfűszer keverék
• só
• szilvaszósz:
• 30 dkg szilva (magozva)
• 2 dl száraz fehérbor
• 1-2 ek cukor
• 2 cm gyömbérgyökér
• palacsinta:
• 30 dkg rizsliszt
• 6 dl víz
• 3 ek földimogyoró (vagy napraforgó) olaj

A rizslisztet habverővel csomómentesre keverem a vízzel, olajjal, két csipet sóval. Félreteszem pihenni 15 percre.

Sütés előtt (minden sütés előtt, a rizsliszt hajlamos leülepedni) alaposan átkeverem, majd nagyon forró teflon palacsintasütőben további zsiradék hozzáadása nélkül sütöm ki kis merőkanálnyi adagokban (érdemes kör alakúra kicsorgatni a masszát a merőkanálból, a palacsintasütő mozgatásával való formázásra itt nem nagyon lesz lehetőség). Mini, úgy 15 centi átmérőjű palacsintákat lehet sütni belőle, mert ennél nagyobbnál szakad a tészta a fordításnál. Akkor kell fordítani, ha a széle elkezd pöndörödni, akkor sült ropogósra egy oldal.

A kisütött palacsintákat egymás tetejére fektetem, majd lefedem alufóliával és langyos sütőben vagy a gáztűzhely szélén melegen tartom.

Az újhagymát vékony csíkokra vágjuk, és ha nem elég zsenge, akkor blansírozzuk is (fél percre lobogó forró vízbe dobjuk, majd jéghideg vízbe szedjük és ha kihűlt leszűrjük)

A kimagozott szilvát felöntöm a borral és hozzáadom a finomra reszelt gyömbér kicsavart levét. Addig főzöm, amíg a folyadék majdnem teljesen elpárolog alóla, majd botmixerrel pürésítem. Annyi cukrot adok hozzá, hogy édeskés legyen, de nem túl édes, ez nem csatni, csak gyümölcsszósz. Érett, édes szilvánál a cukor lecsökkenthető, esetleg el is maradhat.

A kacsa bőrét lenyúzom, majd fél centis kockákra vágom és nagyon kis lángon ropogós tepertőnek kisütöm. Az elején lehet hozzá löttyinteni egy kevés vizet, de teflon edényben készítve még ez sem szükséges. Időnként megrázogatom, majd ha már aranyszínűek a pörcök, leszűröm róluk a zsírt, visszateszem a tepertőt az edénybe, egyenletesen megszórom az ötfűszer keverékkel, sóval, meglocsolom a mézzel, és alacsony láng felett pár pillanata alatt összeforgatom. Ha a fűszerek mindenhol egyenletesen vonják be a tepertőt, akkor kész.

Közben a kacsamellből kivágok minden nagyobb eret és hártyát, a húst pedig fél centis csíkokra vágom. A kiolvadt zsírból két evőkanálnyin 2-3 perc alatt, nagy lángon, gyakran rázogatva megsütöm a húst. Teljesen átsütjük, vagyis meg kell várni sütés közben, amíg mindenhol kivilágosodik a hús és már nem szivárog belőle színes (véres) lé, de ez néhány perc alatt megvan, ha túlsütjük, megkeményedhet. Ha kész a hús, hozzáadjuk a 2 tk mézet és a szójaszószt, nagy lángon összeforgatjuk még pár másodpercig, mélyebb tálba szedjük, azt lefedjük alufóliával, majd meleg helyre tesszük tálalásig.

Tálalásnál mindent kis tálkákban az asztalra teszünk, és mindenki összeállíthatja magának ízlés szerint a palacsinta batyukat.

Mit nekem mindenféle quichek, ha egyszer van túrótortánk is? Na jó, az igazság inkább az, hogy szeretem én a quicheket, nagyon is, de ahhoz tészta kell, azt meg nyújtani kell, mennyi macera. Ez meg annyira egyszerű. És finom.

Az alap az a túrótorta, amit a leggyakrabban készítek, csak általában édesen. Némi változtatást persze kellett eszközölnöm a rengeteg zöldség miatt, de azért ez mégis ugyanaz a rusztikus, tésztaalap nélküli torta. Csak sósan. Fél óra alatt összeállítható, aztán meg 90 percet sül, ez igaz, de én most például a gáztűzhellyel fűtök a nyári zimankóra való tekintettel. Mit írjak még róla így, hogy mindjárt fölébred a kisded?

Finom. Főleg hidegen.

• 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformához
• 50 dkg félzsíros túró
• 25 dkg juhtúró
• 5 nagy tojás
• 12 dkg búzadara
• 30 dkg zöldbab
• 1 közepes padlizsán (35 dkg)
• 5 közepes paradicsom (45 dkg)
• 1 kis fej vöröshagyma (5 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 ek szárított oregánó
• 2 ek olívaolaj
• vaj és búzadara a formához

A padlizsánt meghámozom, a magvasabb részét kivágom, centis kockákra aprítom. A paradicsomot leforrázom, lehűtöm, meghámozom, kimagozom, nagyobb kockákra aprítom. A megtisztított vöröshagymát finomra aprítom a fokhagymával együtt. A megtisztított zöldbabot 5 centis darabokra vágom.

A felhevített olajon aranyszínűre sütöm a padlizsánt a hagymával együtt, majd sózom, hozzáadom a zöldbabot, fokhagymát, paradicsomot, oregánót és mérsékelt lángon gyakran rázogatva addig sütöm így az egészet, amíg már nem marad alatta folyadék.

Közben a túrót, juhtúrót alaposan kikeverem a búzadarával és a tojásokkal.

A kissé kihűlt zöldséges keveréket összeforgatom a túrós masszával, majd kivajazott, búzadarával kiszórt tortaformába öntöm. (a kiálló zöldbab végeket érdemes visszanyomkodni a túró alá, hogy ne égjen meg a sütés során)

160°C fokon (gázsütőben) 90 percig sült.

Hidegen szépen szeletelhető.

Nos először is nem kenyérmorzsát sütöttem, csak még forrón szétcsibráltuk a kenyeret, mert éhesek voltunk (egy kevés(?) éhgyomorra elfogyasztott Martini után milyen türelmetlenek/fegyelmezetlenek/farkaséhesek tudnak lenni az emberek…). De lesz egy kevésbé esztétikus, bár sokkal informatívabb fotó is róla a bejegyzés alján.

Másodszor meg ez a lepény/kenyér nem jöhetett volna létre, ha ma nem botlom bele ebbe a grillen sült pizza receptbe, és nem kezdek el azon gondolkodni, hogy talán nem luxus e egy zsák faszenet elhasználni két pisztráng és három cukkini kedvéért. A gondolatokat általában tett követi (legalábbis szerencsésebb estekben a tettek előtt van gondolat), szóval bedagasztottam egy adag tésztát, hogy majd a parázs fölött sütök pizzát belőle. Na az nem lett, a sokat akar a szarka tipikus esete, így végül egy focaccia-féle lett volna belőle, mígnem sütés közben rájöttem, hogy a parázs felett sosem sül majd át a tészta. Így egy huszárvágással (de mégis inkább egy húscsipesszel) átfordítottam a másik oldalára, és a lágyabb tésztának hála még a mélyen besüppedt olajbogyók sem potyogtak le róla. Az eredmény egy alul-felül csíkos, füstös ízű, nagyon finom, mondjuk hogy lepénykenyér lett, amit még azon melegében, mintegy előételként elcsipkedtünk a kissé elhúzódó vacsora előtt, a pisztrángra várva. Persze azt nem állítom, hogy nem lett volna könnyebb mondjuk két lepénynek megsütni, de Férj szerint így finom, puha, vastag volt a tésztája, úgy meg nem lett volna az, és én meg állítólag szeretem a kihívásokat.

• 1 nagyjából 22 centi átmérőjű kenyérlepény
• 25 dkg rétesliszt
• 1,5 dl víz
• 1,5 dkg olívaolaj
• 1 tk fehérborecet
• 7 gr friss élesztő
• 1 tk só
• liszt a nyújtáshoz
• 1 nagy ág oregánó
• 4-5 ek olívaolaj a tetejére
• 2 marék fekete olajbogyó

A lisztet elmorzsolom az élesztővel, majd hozzáadom a vizet, a másfél deka olajat, az ecete és a sót is. Alaposan kidolgozom, lágyabb, a kéztől szépen elváló, rugalmas tésztának kell lennie. A kelesztőtálat nyirkos konyharuhával letakarom, és félreteszem kelni, amíg a tészta a duplájára nem nő. (ez ebben a melegben úgy 1-2 óra alatt meg is van)

A megkelt tésztát átgyúrom, majd erősen lisztezett deszkán kinyújtom (bár elég csak kézzel kihúzogatni is, elég lágy a tészta), úgy 2 centi vastag kerek lepénnyé. A tetejére szórom az oregánó lecsipkedett és apróra vágott levélkéit, a kimagozott, negyedekbe vágott olajbogyót, meglocsolom a maradék olajjal, majd a feltétet ujjbegyekkel a tésztába nyomkodom.

Az így elkészült lepényt 15 perc pihentetés után a parázs felé a rácsra ügyeskedem (ezt itt terveztem volna még széthúzkodni, mert a transzport során a meglehetősen lágy tészta kissé gombóccá zömült, de egyfelől buta ötlet volt, mert a kezem nem tűzálló, másfelől meg így akkora maradt a lepény, hogy még csipesszel meg tudtam fordítani)

Amikor az alja már aranyszínűre sült, akkor megfordítom, és a másik oldalán is hasonló színűre sütöm.

]]>

Nos először is nem kenyérmorzsát sütöttem, csak még forrón szétcsibráltuk a kenyeret, mert éhesek voltunk (egy kevés(?) éhgyomorra elfogyasztott Martini után milyen türelmetlenek/fegyelmezetlenek/farkaséhesek tudnak lenni az emberek…). De lesz egy kevésbé esztétikus, bár sokkal informatívabb fotó is róla a bejegyzés alján.

Másodszor meg ez a lepény/kenyér nem jöhetett volna létre, ha ma nem botlom bele ebbe a grillen sült pizza receptbe, és nem kezdek el azon gondolkodni, hogy talán nem luxus e egy zsák faszenet elhasználni két pisztráng és három cukkini kedvéért. A gondolatokat általában tett követi (legalábbis szerencsésebb estekben a tettek előtt van gondolat), szóval bedagasztottam egy adag tésztát, hogy majd a parázs fölött sütök pizzát belőle. Na az nem lett, a sokat akar a szarka tipikus esete, így végül egy focaccia-féle lett volna belőle, mígnem sütés közben rájöttem, hogy a parázs felett sosem sül majd át a tészta. Így egy huszárvágással (de mégis inkább egy húscsipesszel) átfordítottam a másik oldalára, és a lágyabb tésztának hála még a mélyen besüppedt olajbogyók sem potyogtak le róla. Az eredmény egy alul-felül csíkos, füstös ízű, nagyon finom, mondjuk hogy lepénykenyér lett, amit még azon melegében, mintegy előételként elcsipkedtünk a kissé elhúzódó vacsora előtt, a pisztrángra várva. Persze azt nem állítom, hogy nem lett volna könnyebb mondjuk két lepénynek megsütni, de Férj szerint így finom, puha, vastag volt a tésztája, úgy meg nem lett volna az, és én meg állítólag szeretem a kihívásokat.

• 1 nagyjából 22 centi átmérőjű kenyérlepény
• 25 dkg rétesliszt
• 1,5 dl víz
• 1,5 dkg olívaolaj
• 1 tk fehérborecet
• 7 gr friss élesztő
• 1 tk só
• liszt a nyújtáshoz
• 1 nagy ág oregánó
• 4-5 ek olívaolaj a tetejére
• 2 marék fekete olajbogyó

A lisztet elmorzsolom az élesztővel, majd hozzáadom a vizet, a másfél deka olajat, az ecete és a sót is. Alaposan kidolgozom, lágyabb, a kéztől szépen elváló, rugalmas tésztának kell lennie. A kelesztőtálat nyirkos konyharuhával letakarom, és félreteszem kelni, amíg a tészta a duplájára nem nő. (ez ebben a melegben úgy 1-2 óra alatt meg is van)

A megkelt tésztát átgyúrom, majd erősen lisztezett deszkán kinyújtom (bár elég csak kézzel kihúzogatni is, elég lágy a tészta), úgy 2 centi vastag kerek lepénnyé. A tetejére szórom az oregánó lecsipkedett és apróra vágott levélkéit, a kimagozott, negyedekbe vágott olajbogyót, meglocsolom a maradék olajjal, majd a feltétet ujjbegyekkel a tésztába nyomkodom.

Az így elkészült lepényt 15 perc pihentetés után a parázs felé a rácsra ügyeskedem (ezt itt terveztem volna még széthúzkodni, mert a transzport során a meglehetősen lágy tészta kissé gombóccá zömült, de egyfelől buta ötlet volt, mert a kezem nem tűzálló, másfelől meg így akkora maradt a lepény, hogy még csipesszel meg tudtam fordítani)

Amikor az alja már aranyszínűre sült, akkor megfordítom, és a másik oldalán is hasonló színűre sütöm.

]]> http://flat-cat.hu/2010/07/12/faszenen-sult-lepenykenyer-olajbogyoval-oreganoval/feed/ 2 http://flat-cat.hu/2010/07/09/cukkini-lepeny/ http://flat-cat.hu/2010/07/09/cukkini-lepeny/#comments Fri, 09 Jul 2010 11:54:18 +0000 killervidra http://flat-cat.hu/?p=12608

Hát éjszaka nem tudtam aludni, szóval megírtam néhány bejegyzést (igyekszem behozni a lemaradást), de a többihez még hiányzik a fotó. Szóval kronológiailag nem ez következne, de ez van kész, szóval íme, de a szövegen már nem változtatok, majd csak kibogozza a történeteket, aki olvassa.

Na ez a recept baba is, meg finom is (bár ezúttal tényleg nagyon babás, annak ellenére, hogy mi is ezt ettük), meg szezonja is van, tekintve azt a több kilónyi sárga és zöld cukkinit, ami a kertünkben nő.

Meg még egy elmaradás: szeretném megköszönni a Gasztroboxnak és mindazoknak akik erre a receptre szavaztak, hogy az én Pöttyös Guru kehely receptemet választották a hónap receptjének. Meg aztán a Pöttyös honlapnak is, hogy a Pöttyös blogjukra felkerült a Guru kehely. Soha ennyien még nem olvasták a blogomat és készítették el a receptemet, nagyon köszönöm! De ez tulajdonképpen nem ide tartozik, csak le szerettem volna írni valahol.

Aztán a babás vonalat is erősítem, így szeretném egy kicsit reklámozni az egyszervolt honlapot, ha valaki még nem ismerné, gyerkőcök mellé életmentő kötelező, szóval következzen egy lista Ponty jelenlegi öt kedvenc zenés animációjáról, amit szintén ott találtunk. Bár a dongó szongtól nekem már napi 10-15 meghallgatás után zúg a fejem…

Weöres Sándor: Dongó

Kányádi Sándor-Gryllus Dániel: Faragott versike

Tamkó Sirató Károly-Gryllus Dániel: Pinty és Ponty (nem is azért…)

Móra Ferenc-Radványi Balázs: A cinege cipője

Halász Judit: 10 kicsi cica (bár ez már mese.tv, és én ettől a daltól egyébként a falra mászok, de a gyerek szereti)

(aztán még az merült fel bennem, hogy tudja e valaki, hogy lehet 1 perc alatt jó fotót csinálni, miközben fél kézzel a kisdedet tartjuk távol (legalábbis megpróbáljuk) a tányértól (nem vagyok gonosz, előtte megetettem belőle, csak hát a tiltott gyümölcs…), fél kézzel a masinával egyensúlyozunk, és közben lábbal próbáljuk arrébb hessegetni a macskát, akik ki tudja miért, a cukkinis lepényekre pályázik (megjegyzem, ez utóbbi nem is sikerült, simán ellopta közben a legfelső fotómodellt, de aztán meg nem ízlett neki), esetleg van e valami ötlete a perturbáló tényezők távol tartására? )

Recept.

• kb 16 lepény
• 4 darab zsenge (80 dkg) cukkini
• 10 dkg finomra hengerelt zabpehely
• 1 nagy tojás
• 1 maréknyi friss kapor
• 1 tk nádcukor
• 2 dkg (olíva)olaj
• só

A cukkinit alaposan megmossuk, a végeit levágjuk és durvára reszeljük. Enyhén(!) besózzuk, majd bő negyedórányi pihentetés után alaposan kicsavarjuk.

Hozzáadjuk a tojást, zabpelyhet, nagyon finomra aprított kaprot, olajat, cukrot, alaposan összegyúrjuk.

A masszából zölddiónyi gombócokat formálunk, ezeket fél centi vastag lepénnyé lapítjuk, majd felhevített teflon serpenyőben mérsékelt láng felett további zsiradék hozzáadása nélkül mindkét oldalukon aranyszínűre sütjük. Ha nem teflon serpenyőben sül, kevés olaj még kell alá.

Lehet hozzá adni tejfölt, de az enyém azt nem szereti.

Gyermekétkeztetési project, első rész. Jelentem: eddig sikeres.

A sajt nem darabos benne, ergo nem zavarja az állaga (és nem tudja kipiszkálni), a lencse nem látszik, a répát azt szereti, van benne fehérje és zöldség, és úgy tűnik, hogy jó magyar szokás szerint az könnyebben lecsúszik Pontynál, ami panírozva van és bő olajban sütve. Ez van, így jártunk. Ma veszek egy rekesz napraforgóolajat.

A sajtról még egy szó: én az ALDIban kapható Weichkäse-t (pontos leírás német billentyűzet hiányában képtelenség), a magyar “fordítás” szerint fehér sajtot használtam hozzá, ez egy sós lében érlelt friss sajt, kemény, zsíros, a legtöbb nálunk kapható fetánál morzsalékonyabb, tömörebb a szerkezete. Hasonló állagú sajtokat a kimérős feták között találtam már, illetve a görög sós lében érlelt, szintén vákuumzacskózott kecskesajt is ilyen, ami a legtöbb hiperben kapható. Bár szerintem egy szilárdabb állagú, semlegesebb ízű akármilyen sajt is megfelel a célra.

Egyébként meg mi is szerettük, a fotózásnál, ami most a sötét (plusz a teraszon lődörgő kisded) miatt kicsit hosszúra nyúlt, egyre kisebb tálkákba kellett pakolni hogy ne mutasson bután, mert mindig “eltűntek” a felső golyóbisok.

A fűszerezésnél persze a döntő a gyerkőc ízlése, nálunk Ponty nagyon szereti a római köményes-fahéjas ízvilágot (vagy csak erre lett szocializálva), így én ezt tettem bele, de válogatósabb babáknak a fokhagymán kívül a többi úri huncutság elhagyható. Ha pedig csak felnőtteknek készül, akkor kerülhet bele több fűszer, csili, gyömbér, szegfűbors, kinek mi tetszik.

• 2-3 adag
• 15 dkg vöröslencse
• 15 dkg sárgarépa
• 1,5 dl víz
• 20 dkg fehér sajt (sós lében eltett zsíros sajt, jó helyette tömörebb állagú, morzsalékony nem túl sós feta vagy friss típusú sajt)
• 1 ek paradicsompüré
• 1 tk római kömény
• 1 tk szárított oregánó
• bő csipet őrölt fahéj
• 2 ek olívaolaj
• zsemlemorzsa  a panírozáshoz
• napraforgó vagy szőlőmagolaj a sütéshez

A vöröslencsét átmosom, majd 1,5 dl forróvízbe szórom, és fedő alatt, de gyakran megkeverve 2-3 percig főzöm. A tűzről lehúzom és fedő alatt hagyom kihűlni.

A megtisztított répát késes robotgépbe teszem, összeszecskázom, majd hozzáadom a mozsárban porrá őrölt római köményt és oregánót, fahéjat, a finomra reszelt fokhagymát, paradicsompürét, olívaolajat és a lencsét (ha maradat alatt víz, azt is). Ezzel is összedolgozom, majd megy hozzá az összemorzsolt sajt, és ismét egy-két keverés, nem kell sok, a sajt már nem kell, hogy teljesen pürés legyen. Só nem kell hozzá, legalábbis nekünk, a sajt elég sós hozzá. (robotgép hiányában a lencsét villával összetörni, a répát finomra, a sajtot durvára reszelni, majd kézzel összegyúrni a masszát)

A masszából diónyi centis gombócokat formázok és zsemlemorzsába hempergetem.

Bő forró olajban minden oldalukon pirosra sütöm a gombócokat.

A miniatűrnek magában gondoltam, magunknak mentás joghurttal. De magában is finom.

Mit érdemel az a 17 hónapos miniatűr, aki este fél óra színlelt alvás után néma csendben kimászik a kiságyából, majd kicsapja az ajtót, feltartott ökölbe szorított kezekkel kiront a szobából teli torokból azt üvöltve hogy “Góóóóóóól!” miközben egy mini focilabdát rugdos, majd lecövekeli magát az Uruguay-Franciaország meccs elé (közben változatlanul üvöltözve azt hogy “Góóól!” illetve időnként felpattanva egy kicsit focizni az apjával)?

A. rengeteg puszit (még akkor is, ha ez hibás nevelési stratégia)

B. perecet a következő meccshez

C. mindkettőt

D. egyiket sem

A helyes megoldás természetesen a C.

(egyébként van e olyan ember kis országunkban aki nem őrül meg a vuvuzela hangjától?

Ha nincs, akkor állítólag itt lehet garantáltan vuvuzeletlenítve hallgatni a meccseket a lenémított tévékészülékek mellé. (bár nekem még nem sikerült))

• 10 kis perec/ 2 tepsi
• 30 dkg rétesliszt
• 20 dkg tejföl
• 5 dkg kemény, érett juhsajt (vagy pecorino, esetleg parmezán)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 dkg friss élesztő
• 1 ág oregánó (vagy 1 tk szárított)
• 1 púpos tk só
• durva szemű só a tetejére a szóráshoz

Az oregánó levélkéit lecsipkedem és mozsárban a sóval finomra zúzom. A sajtot és a fokhagymát finomra reszelem.

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a tejfölt, a reszelt sajtot és fokhagymát, oregánós sót, majd a tésztát alaposan kidolgozom. Sima felszínű, közepesen kemény, rugalmas, fényes cipót kell kapnunk, aminek a tésztája könnyen elválik a kéztől. A kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarva félretesszük kelni.

Ha a tészta duplájára nőtt átgyúrjuk, majd a tésztából zölddiónyi gombócokat szaggatva azokat lisztezett deszkán ujjnyi vastag rúddá sodorjuk. A rudakból perecet formázunk (U alakúra hajlítjuk a tésztát, majd a két szárának a végét megfogva a szárak utolsó egyharmadát egyszer megcsavarjuk egymás körül, a végeket visszahajtjuk az íves rész aljára és enyhén rányomjuk az ívre, így rögzítve azokat)

A pereceket sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk, a tetejüket megkenjük vízzel, és megszórjuk durva szemű sóval (kivéve ami a miniatűr focistáknak készült).

Félretesszük pihenni legalább 15 percre.

Előmelegített sütőben 220°C fokon (gázsütő) 13-15 perc, amíg aranyszínűek lesznek. (13- világosabb sárga, a mininek, 15 perc-sötétebb, nekünk. De figyelni kell, minden sütő más, és ha megbarnulna az alja, ott könnyen keserű lehet az égett fokhagyma miatt!)

1 megjegyzés a végére: ez a mennyiség szánalmasan kevésnek bizonyult, érdemes dupla adag tésztával kezdeni.

Isten bizony finomak! De még mennyire! És ha hozzávesszük, hogy ezek ázsiai stílusú tekercsek, akkor már nem is annyira fura az egész. Sőt. Ez pont nem egy felkapott, vagy egyáltalán egy létező kínai étel, de lehetne. A rendezőelv az alapanyagok összeválogatásánál ismét csak a hűtő tartalma volt, hát most ezt találtam benne, ami illett is egymáshoz (szerintem).

Egyébként ezt nem bébiételnek szántam, a mininek főztem külön zöldborsólevest galuskával (na azt nem ette meg), de a bébi úgy döntött, hogy ő inkább ilyet kér, szóval csak rajta, nem lennék meglepve, ha más kisbabának is ízlene.

Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy a tölteléket én annak rendje és módja szerint 12 adagra osztottam, hogy minden tekercsbe egyformán jusson, de a miniatűr még a tekercselés közben elkunyerált két tekercsre valót (csak úgy a lábamba kapaszkodva ette, a fakanálról…), így a kimaradt réteslapokba kevés szezámolajon átsütött koktélrák került koriander pestoval (tekercsenként 1 marék koktélrák, 1 tk szezámolaj, 1 csapott ek pesto, továbbá ott a lapokat nem libazsírral, hanem olívaolajjal kentem meg), ami szintén nagyon finom lett, így gondoltam megemlékezem róla, legalább egy rövid mondat erejéig.

Ja, igen. Én ezt úgy saccolom, hogy 4 normál adag. De ugye ha kiszámoljuk, hogy Ponty 2 tekercs töltelékét ette meg, aztán meg még négy tekercset, a maradékot meg az apja tüntette el, úgy hogy nekem összesen egy tekercs jutott… Hát akkor lehet osztani meg szorozni, és kiszámolni, hogy ez valójában hány adag. Mindenesetre Férj azzal mentegetőzött, hogy egyszerűen nem lehetett abbahagyni az evését, mert olyan függőséget okozó ételről van itt szó (aminek gyanítom köze lehet a frissen kisütött libazsírral való réteslap kenegetéshez).

• 12 tekercshez
• 2 fél libamellfilé, bőrrel, csont nélkül (~45-50 dkg)
• 1 kis fej káposzta (tisztítva, torzsa nélkül 55 dkg)
• 1 nagyobb mangó
• 15 dkg fehérhagyma
• 4 gerezd fokhagyma
• 2 ek sötét szójaszósz
• 7 cm gyömbér
• 1 csokor korianderzöld
• 1 csomag réteslap (Tante Fanny)
• szójaszósz a tálaláshoz

A káposztát megtisztítottam, megmostam, a torzsáját kivágtam, negyedeltem, majd késsel nagyon vékony csíkokra metéltem. A libamellről lehúztam a bőrét, a húsát pedig késsel nagyon apróra kockázta, ezt többször megismételtem, hogy darált hús finomságú legyen. A hagymát nagyon finomra aprítottam. Akinél pedig az apuka nem viszi el játszótérre a gyerkőcöt huzamosabb időre, az késes robotgép segítségével végezze el az aprítását a káposztának, húsnak és a hagymának is, úgy is teljesen rendben lesz, bár az állaga késsel vágva jobb, ez kétségtelen. De robotgéppel meg percek alatt elkészül, és többnyire ez is szempont.

A bőrt felkockázom, majd alacsony láng fölött elkezdem belőle kiolvasztani a zsírt. Az elején lehet alá önteni egy nagyon kevés vizet is, hogy ne kapjon oda a bőr. Kevergetni nem nagyon kell, csak időnként rázogatni és átforgatni a pörcöket, hogy mindenütt egyenletesen megsüljenek. Ha kész a ropogós, aranybarna tepertő, azt lehalászom a zsírról, papírtörlőre szedem, majd a zsírt egy kis üvegbe szűröm. A tepertőt kicsit megsózom ha kihűlt, és elzárom Férj elől.

A zsírból két evőkanálnyin elkezdem sütni a megvagdosott/ledarált libahúst, ha mindenhol kivilágosodott és egy picit elkezdett már pirulni is, hozzáadom a hagymát, azzal üvegesedésig sütöm, majd megy mellé a káposzta is. Hozzáadom a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét, és alacsony lángon addig párolom, amíg a káposzta megpuhul és összeesik. Kicsit le is lehet pirítani a káposztát a végén, úgy még jobb lesz az íze.

Közben a mangót meghámozom, nagyon apróra kockázom a húsát, a fokhagymát és korianderzöldet szintén finomra aprítom, és végül ezeket is hozzáadom a káposztához 2 evőkanálnyi szójaszósz kíséretében. Összeforrósítom, majd lehúzom a tűzről és hagyom kicsit hűlni.

A réteslapokat egyenként félbevágom, a feleket megkenem a langyos, folyékony libazsírral, kettéhajtom, így egy két rétegű, nagyjából 15X20 centis réteslapot kapok. Ennek egyik rövidebb szélére a töltelékből 3 púpos evőkanálnyit halmozok, a töltelékre felhajtom a hosszanti széleket, és viszonylag szorosan feltekerem a tekercseket.

Sütőpapírral bélelt tepsibe kerülnek, ahol még a tekercsek tetejét libazsírral vékonyan lekenem, majd előmelegített sütőben 180°C fokon (gázsütő) 18 perc alatt aranyszínűre sütöm.

Rácsra szedve hűtöm ki.

Megjegyzés:

1.)A töltelék elég enyhe ízű lett (hozzám képest), aki csípősebben szereti, az használjon több gyömbért, csilit is, én a kisded miatt ezt most nem tettem meg. Szójaszószból is elbírna egy kicsivel többet, de mivel a család tűrőképessége szójaszósz tekintetében nálunk elég heterogén, én inkább kis tálkában tettem az asztalra belőle, és ebből locsoltam egy picit a tekercsekre. De csak én. És tényleg csak egy picit.

2.) A libatepertő és a libazsír nagyon hasznos melléktermék. A zsírból a felét sem használtam fel a tekercsekhez, így majdnem egy deci megmaradt belőle. Mivel a zsír a későbbiekben is remekül hasznosítható, ezért a kenegetéshez mindig csak egy kicsit öntsünk ki egy tálkába, hogy a maradék ne szennyeződjön. Hűtőben sokáig eltartható. (télen hűtést sem igényel, de nyáron a kamrámban elég meleg van, így én nem kockáztatok)

Egyedülálló anyának lenni pedig nehéz, főleg ha van egy férjed is közben, akiről gondoskodnod kell.

Férj ismét egy vasárnapi apuka frekvenciájával látogatja meg a házunk táját, ez elég baj, neki is meg nekünk is, meg aztán még etetni is kell. (de nem bántom többet szegényt, nem tehet róla, meg van neki elég gondja enélkül is)

Szóval a mai ellátmányt részben ez a kifli jelentette, aminek az elkészítésében KicsiCsipesz szintén aktívan közbenjárt (ezért ment olyan lassan), az elfogyasztásáról nem is beszélve (az meg elég gyors volt, in contrast). Egyébként a mai, Metroban lenyomott zenés-táncos akciókomédia után komolyan elgondolkodtam a névváltoztatásán, és olyanok jutottak eszembe, mint az Ördögfiók, Pokolfajzi, vagy nem is tudom, de a csendes és békés élőlény benyomását keltő Ponty Úr név azt hiszem, végérvényesen elavult.

A kifli. Na, hát nem túl szép, mert a sok túró miatt ilyen kis csúfan kel a tészta. De finom. Meg aztán van benne fehérje is bőven a miniatűrnek. Persze lehet, hogy a kiflik formázását meg lehetett volna spórolni, mivelhogy úgyis csúfak lettek, és annak jó a zsemle is (meg akkor lehet, hogy nem bosszan fel a kisember, amiért nem kapta meg a derelyevágót játszani), de csak utólag okos az ember. Legalábbis én. Legalábbis többnyire.

Köménymag: azt meg nem kell egészben hagyni, sőt, szigorúan porrá kell őrölni, ha a pici babának készül, vagy eleve őrölt köményt használni hozzá.  (én két részre osztottam a  tésztát, fele baba, őrölt köménnyel, fele felnőtt egész magokkal)

• 24 db kicsi kifli/ 2 tepsi
• 50 dkg sovány túró
• 20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
• 20 dkg rétesliszt
• 10 dkg búzadara
• 5 dkg olívaolaj (vagy olvasztott vaj)
• 3 dkg friss élesztő
• 2 tk köménymag (egész, babáknak: őrölt)
• 2 tk só

Az élesztőt elmorzsolom a lisztekkel, majd a többi hozzávalóval együtt közepesen kemény, rugalmas, kéztől szépen elváló tésztává dolgozom össze. Addig kell dagasztani, amíg a tészta felszíne sima és ruganyos nem lesz.

A sovány túró nedvességtartalma elég magas, így más folyadék nem szükséges s tésztához. De mivel nem minden túró egyforma, így ha túl keménynek, morzsalékonynak éreznénk a tésztát, adjunk hozzá még néhány evőkanálnyi vizet a dagasztás során.

A kelesztőtálat takarjuk le, majd tegyük félre kelni. A túró miatt ez nem túl gyors folyamat, 2-3 óráig eltart, amíg a duplájára nő.

Ha megkelt a tészta, gyúrjuk át, majd osszuk két gombócra és lisztezett gyúródeszkán nyújtsuk ki 3 mm vastag kör alakra. Derelyevágóval vagy késsel vágjuk hat felé a kört, majd tekerjük fel a cikkeket kifli alakúra az íves külső szélük felől a csúcsok felé. A csúcsoknál én egy kevés vízzel kentem meg a tésztát, kicsit rányomtam a feltekerés után és így rögzítettem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe kerültek szépen meghajlítva, és kelés közben kétszer lekentem a tetejüket vízzel. Jó háromnegyed órát pihentek, akkor lehet sütni, ha már legalább a másfélszeresükre megnőttek.

Előmelegített sütőben 220°C fokon (gázsütő) 20 perc, vagy amíg a tetejük aranyszínű nem lesz.

Megjegyzés:

1.) lehet szórni a tetejére még köménymagot vagy durva szemcséjű sót is az utolsó vizes lekenés után.

2.) lehet kenni elhabart tojással is, de én most olyat akartam, minta “bolti” kifli.

3.) a túró részben helyettesíthető juhtúróval is, és kerülhet bele még fokhagyma is, finomra reszelve. A juhtúró kicsit szárazabb, itt szükség lehet esetleg némi víz hozzáadására a tésztához.