A dühből főzés külön műfaj, és úgy tűnik, nekem nagyon megy. Egy-egy kiborító nap után másra sem vágyom, csak hogy este beszabaduljak a konyhába, és kifőzzem(?) magamból minden mérgemet. Igazából hasznos elfoglaltság, a vacsora végére én teljesen megnyugszom, és körülöttem mindenki más is boldog lesz. Akár egy új pszichoterápiás irány is lehetne…

Két előétel, ami leginkább funkcióját tekintve volt előétel, mert a lazacos pogácsák előtt ettük, de valójában önmagukban is megállták volna a helyüket. Egy juhtúrókrém, ami a juhtúró és aszalt szilva remekül működő párosán kívül csak egy kevés fokhagymát és vajat tartalmaz, a reggelire vett, de a napközben étkezésre fordított idő hiányában megmaradt lenmagos stanglik fűszeres ízével pedig remek összhangban állt. Aztán némi baconbe tekert sütőtök, amihez a juharszirup és szerecsendió igen jól illik, a rukkola pedig a szintén remekül passzoló fanyar-nyers íze mellett a téli vitamin bevitelünk fedezésre is szolgált.

A lazacpogácsa igazi gyerekbarát darab, Csipi legalábbis pogácsa vagy fasírt formájában szinte bármit elfogyaszt, húsokat, halakat és zöldségeket egyaránt. Nem bő zsiradékban sütve, így még egészségesnek is mondható. A köret mellé egy nagyon egyszerű, de nagyon finom sütőtökpüré parmezánnal, és itt még kötelességem megjegyezni, hogy a tök sütését leszámítva az összes többi művelet szinte percek alatt elkészül.

• aszalt szilvás juhtúrókrém
• 12,5 dkg bryndza
• 3 dkg vaj
• 2 gerezd fokhagyma
• 5 dkg aszalt szilva
• 2 lenmagos lenmagos stanglik (vagy bagett, kenyér, ízlés szerint), olívaolaj

A fokhagymát finomra aprítom, majd kis láng fölött puhára sütöm a vajban. Hozzáadom az apróra vágott aszalt szilvát és a juhtúrót, kikeverem.

A stanglikat felkarikázom, olívaolajjal meglocsoltam, majd sütőben 200°C fokon 10-12 perc alatt pirosra sütöttem, és még melegen megkentem az aszalt szilvás krémmel.

• baconbe tekert sütőtök juharsziruppal, rukkolával
• fejenként 20 dkg sütőtök (tisztíva)
• 4-6 vékony szelet bacon
• szerecsendió
• 1 ek juharszirup
• olívaolaj
• rukkola, olívaolaj, balzsamecet

Kisebb, csinos szeletekre vágható sütőtököt érdemes használni hozzá. Hámozás után nagyjából két centi vastag gerezdekre vágom a tököt, majd szerecsendiót reszelek rá és meglocsolom a juharsziruppal. Minden gerezdet szorosan baconbe tekerek, úgy hogy a tököt a szalonna mindenütt borítsa. Olívaolajjal kikent sütőtálba teszem, majd a lecsorgott juharszirupot még a tetejére locsolom.

Előmelegített sütőben 200°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 20-25 percig sülnek, amíg a szalonna szépen megpirul.

Közben a rukkolát mosom, centrifugálom, majd olívaolajjal és sűrű balzsamecettel (én most datolyabalzsamot használtam)  összeforgatom. Fejenként nagyjából 2 nagy maréknyi rukkolát, 2 ek olívaolajt és 1 ek balzsamecetet lehet számolni.

A rukkolát szétosztom a tányérokon majd a megsült tököt a tetejére szedem.

•  diós lazacpogácsa parmezános sütőtökpürével
• 2-3 főre (8 pogácsa)
• 25 dkg lazacfilé (bőr nélkül)
• 1 kis tojás
• 2 púpos ek darált dió (4 dkg)
• 1 kis csokor petrezselyemzöld
• 1 kis fej salotta
• 1 gerezd fokhagyma
• só
• fekete bors
• napraforgó vagy szőlőmagolaj
• 60 dkg sült sütőtök püré
• 3 dkg vaj
• 1 bő maréknyi (3 dkg) reszelt parmezán (vagy Grana Padano)

A lazacot késsel finomra aprítom, majd hozzáadom a szintén finomra aprított salottát, fokhagymát, petrezselyemzöldet, az elhabart tojást, darált diót, sózom, borsozom, majd alaposan összekeverem.

A masszából nagyjából két evőkanálnyi adagokat szedek, majd gombóccá formázom, ellapítom. Kevés forró olajban mindkét oldalán 2-3 percig sütöm a pogácsákat. A sütési időben jó tájékozódási pont, ha  a pogácsák oldalát nézzük. Amikor a hús mindenütt kivilágosodik, kész is.

A püréhez a vajat megolvasztom, a sütőtök pürét átforgatom rajta. Miután átforrósodott, hozzáadom a reszelt parmezánt, sózom, ha szükséges. A lazacpogácsák mellé tálalom.

Ezzel a bejegyzéssel szeretnék minden kedves olvasónak boldog új évet kívánni, és reményeim szerint egy kis segítséget is adni a szilveszteri készülődéshez. Nálunk előszilveszter formájában lezajlott az év végi ünneplés, holnaptól az óév maradék napjait felváltva munkával töltjük a férjemmel, így a klasszikus szilveszteri buli nálunk az idén elmarad. Viszont pár gyors fotót készítettem, mivel az elkészült ételek  szerintem igen jól sikerültek.

A fenti cím ugyan hosszú, de a benne szereplő ételek valójában percek alatt elkészülnek, és igazán változatossá tehetnek egy büféasztalt, vagy akár egy szűkebb körű, otthon mozizós szilvesztert is színesebbé tehetnek.

A lencsesaláta a tavalyi nagy kedvenc, a citromos rukkolás nyomdokaiban halad, de ez most meleg, petrezselyemzölddel, kaprival és baconnel van gazdagítva, igazi komfortos darab, akár egy komplett főétkezésnek is megfelel.

A pisztáciás kecskesajtkrémmel töltött aszalt sárgabarack ötlete a Cucina Moderna aktuális számából származik, amit hála a sógornőmnek, ismét van szerencsém forgatni. A recept kis módosításon esett át, de ez szerintem az előnyére vált.

A cookie természetesen a fiatalúr kérésére készült, de ez is gyors, ízletes darab, és hát a gyerekekre is gondolni kell…

A túrókrémmel töltött sonkatekercs eredetileg otthon, az édesapám által beszerzett sváb sonkára lett kitalálva, de most egy egyszerű levegőn szárított  szeletelt sonkával is remekül működött. (persze használható hozzá prosciutto crudo is) Ízeiben a túrókrém leginkább a körözöttre hajaz, illetve egészen pontosan a körözöttre, ahogy édesanyám értelmezi. Ő soha nem tett bele juhtúrót, sört és lilahagymát viszont igen, és fura módon ez a kissé bizarr kombináció egészen jól működött. Én a sört nem forszíroztam, és a körözöttnek ehhez az egészen kevéssé autentikus értelmezéséhez egy kevés apróra vágott zöldpaprikát is adtam. Büféasztalra érdemes kisebb tekercseket készíteni, egy-egy szelet sonkát kettévágni és úgy betölteni, viszont ez nálunk most vacsorára készült, így a hosszú szeleteket spirálisan tekertem fel, szerintem szép lett, de ez már igazán ízlés dolga.

A pocornnak is van története: popcorn készítőt kaptam karácsonyra. Bár nem szeretem a kevés célra használható konyhai kütyüket, erre már régóta vágytam, mert a popcornt nagyon szeretem, a serpenyőben pattogtatást viszont annál kevésbé. Természetesen úgy is készíthető, én most viszont igyekszem kihasználni a masinámat (ami egyébként remekül működik, minden popcorn fanatikusnak csak ajánlani tudom!). A fűszeres popcorn sem saját ötlet, Nigella karácsonyi popcornjának mintájára készült, kicsit módosított fűszerezéssel, és igazán nagyon finom darab.

Remélem a fenti összeállítással sikerült segítenem a szilveszteri készülődésben, és még egyszer, boldog új évet kívánok!

Jövőre jövök, első körben a karácsonyi receptekkel.

• meleg lencsesaláta baconnel, citrommal, kaprival
• 30 dkg lencse
• 8 dkg bacon
• 1 citrom
• 1 csokor petrezselyem
• 3 ek kapribogyó (átöblítve)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 kisebb fej édeskés vöröshagyma (~8 dkg)
• 2 ek olívaolaj

A lencsét előző este beáztatom, másnap friss, enyhén sós vízben puhára főzöm.

A bacont apróra kockázom, a vöröshagymát, fokhagymát finomra aprítom. Az olívaolajon kisütöm ropogósra a bacont, majd hozzáadom a hagymát, üvegesre sütöm, hozzáadom a fokhagymát, néhány másodperc alatt ezt is megsütöm. A szalonnás keverékhez adom a leszűrt lencsét, összeforrósítom. Végül lehúzom a tűzről és hozzáadom a citromlevet, a finomra reszelt héját, a kaprit (ezt, főleg ha kaprigyümölcsöt használunk, durvára is lehet előtte vágni) a finomra aprított petrezselyemzöldet. Összeforgatom és tálalom, magában vagy vajas pirítóssal.

• paprikás túrókrémmel töltött sonkatekercsek 
• 25 dkg tehéntúró
• 10 dkg vaj
• 175 gr (1 kis doboz) tejföl
• 1 fej lilahagyma (5 dkg) (vagy helyette 5 dkg édes fehérhagyma)
• 2 tk pirospaprika
• 2 tk őrölt kömény
• só
• 1 hegyes, erős zöldpaprika
• 10-12 vékony szelet sonka (sváb pirospaprikás vagy valamilyen más levegőn szárított, pl  prosciutto crudo)

A lilahagymát finomra aprítom. A vajat megolvasztom, majd hozzáadom a köményt és a hagymát, üvegesre sütöm benne a hagymát. Lehúzom a tűzről, majd belekeverem a pirospaprikát, tejfölt, túrót, összedolgozom, sózom. Ha teljesen kihűlt, hozzáadom az apró kockákra vágott zöldpaprikát is.

A vékony sonkaszeletek szélére kanalazok pár kanál túrókrémet és feltekerem a sonkát.

• aszalt vörösáfonyás csokis cookie (20-22 db)
• 20 dkg finomliszt
• 10 dkg vaj
• 5 dkg nádcukor
• 5 dkg étcsoki (65%)
• 5 dkg aszalt vörösáfonya
• 1 tk mézeskalács fűszerkeverék (vagy kb 1 kk őrölt fahéj, 1/4 kk őrölt gyömbér, reszelt szerecsendió, 2-3 szegfűszeg és koriander porrá őrölve)
• 2 tojás
• 1 tk sütőpor
• 1/2 tk szódabikarbóna

A lisztet elkeverem a sütőporral, szódabikarbónával, mézeskalács fűszerekkel, majd hozzáadom a többi hozzávalót, a puha vajat, a durvára vágott aszalt vörösáfonyát, a nagyobb kockákra tördelt/vágott étcsokit, az elhabart tojást, nádcukrot, majd összegyúrom.Hűtőben pihentetem nagyjából egy órán át, majd nagyobb diónyi gombócokat gyúrok a tésztából, ezeket ellapítom és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem.

Előmelegített sütőben 180C (villanysütő, alsó-felső sütés), 12 perc.

Rácsra szedve hűtöm ki.

Megjegyzés: aki már nagyon unja a karácsonyi hangulatú sütiket, az mézeskalács fűszerek helyett használhatja egy kisebb narancs finomra reszelt héját is.

aszalt sárgabarack pisztáciás kecskesajtkrémmel

• 25 szem aszalt sárgabarack
• 1 dl tokaji aszú
• 15 dkg kecskesajt (puha, friss típusú, krémes)
• 1 maréknyi hámozott, sózott, pörkölt pisztácia (nagyjából 3 dkg)
• 3-4 nagyobb levél bazsalikom

Az aszút felforralom egy szélesebb edényben (akkorában, hogy  a barackok egy rétegben elférjenek benne), majd lehúzom a tűzről, beleszórom a barackokat és lefedem. Ha a barack magába szívta az aszút, leitatom róla a maradék nedvességet és kettévágom.

A kecskesajtot kikeverem a durvára aprított pisztáciával, finomra aprított bazsalikommal.

A kecskesajtkrémmel megtöltöm a barackokat.

fűszeres popcorn

• 10 dkg pattogatni való kukorica
• 3,5 dkg vaj
• 1 tk pirospaprika (édesnemes)
• 1 kk római kömény, mozsárban porrá őrölve
• 1 kk szegfűbors, mozsárban porrá őrölve
• 1 csapott tk nádcukor, mozsárban porrá őrölve
• csipetnyi őrölt fahéj
• 1 tk só

A kukoricát kipattogtatom, gépben vagy száraz serpenyőben (lefedve, kis láng felett, gyakran rázogatva).

A vajat a római köménnyel megolvasztom, majd lehúzom a tűzről és még forrón belekeverem a cukrot, sót, a maradék fűszereket.

A kész popcornt összeforgatom a fűszeres vajjal.

Utolsó spenótos (a hétre), ígérem! Szerencsére könnyű lesz ezt úgy betartanom, hogy learattam hozzá az utolsó maréknyit is a kertben. De hát szezonja van nálunk, nincs mit tenni.

Ez most egy nagyon gyors és szinte elronthatatlan péksütemény, vagyis inkább instant szendvics, amolyan kirándulásra vagy munkahelyi reggelinek való darab. Amitől igazán könnyű elkészíteni, az a lágy, fakanállal kidolgozható tészta, amihez nem kell gyakorlat a dagasztásban, és a formázás, illetve annak a hiánya, mivel a tésztát muffin formába kanalazva sütöttem ki a végén.

A végeredmény pedig átmenet a pogácsa és a zsömle között, sóval nehéz definiálni, de ettől függetlenül nagyon finom.

• 12 darabhoz
• 15 dkg rétesliszt
• 15 dkg finomliszt
• 1 tojás
• 2 dl víz
• 2 dkg vaj
• 1 dkg friss élesztő
• 1 ek cukor
• 1 kk só
• 3 szál újhagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 20 dkg feta
• 1 marék spenót (4 dkg)
• kukoricaliszt a tetejére

Az élesztőt feloldom a langyos vízben a cukorral, majd hozzákeverem a liszteket, tojást, puha vajat, sót, és fakanállal addig keverem, amíg szép sima, lágy, rugalmas tésztát nem kapok. A kelesztőtálat letakarom és félreteszem, amíg a tészta a duplájára nem kel.

A fetát a tésztához morzsolom, a fokhagymát finomra aprítva(reszelve) szintén hozzáadom, a szár zsenge zöld részével együtt felkarikázott újhagymával, felcsíkozott spenóttal együtt. Alaposan átkavarom, majd szilikonos muffin sütőbe kanalazom, nagyjából egy zölddiónyi adagot minden mélyedésbe, a tetejüket elegyengetem (de puha a tészta, magától is elterül majd). Ha nincs szilikonos forma, akkor a hagyományos muffin sütő mélyedéseit vajazzuk ki alaposan, hintsük ki liszttel és ebbe tegyük a tésztát, kapszli nélkül. A gombócok tetejére kukoricalisztet szitálok.

Félreteszem pihenni nagyjából 20 percre.

Előmelegített sütőben 200°C, 25 perc (villanysütő, alsó-felső sütés), vagy amíg aranyszínűek nem lesznek.

Rácsra szedve hűtöm ki.

Ami olyan finom, hogy a héten harmadjára sütöm. Persze ehhez annak is köze van, hogy kiváló hideg élelem, munkahelyi ebéd, és mint ilyen, remek szolgálatot tesz nekünk mostanában. Az, hogy ennek fogyasztása a munkahelyen mennyire humánus dolog, egyéni megítélés kérdése, de ha megkínáljuk belőle  a kollégákat is, akkor biztosan nem fognak nagyon neheztelni miatta. (a tapasztalat beszél belőlem)

• 2 rúdhoz
• 50 dkg túró
• 25 dkg juhtúró
• 2 marék medvehagyma (~8 dkg)
• 2 tojás
• 5 dkg kukoricadara
• olívaolaj
• 6 réteslap (Tante Fanny)

A túrót, juhtúrót összedolgozom a tojásokkal, kukoricadarával, végül hozzákeverem a finomra aprított medvehagymát is. Sózni csak akkor kell, ha a juhtúró nem nagyon sós.

A réteslapokat lekenem olívaolajjal, hármat-hármat egymásra helyezek (minden réteg közé kerüljön olívaolaj), és a lapok szélén elosztom a tölteléket. Feltekerem, a rudak tetejét is lekenem olívaolajjal, majd sütőpapírral bélelt tepsibe teszem.

Előmelegített sütőben 200°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 25-30 perc, amíg aranyszínűre sülnek.

Milyen régen volt már palacsinta…
Na azért ez önmagában nem igaz, csak gondoltam Csipi legújabb ízkombinációira, mint a körtés zabpelyhes palacsinta kacsatepertővel, nem lenne akkora igény. (milyen fura, hogy a gyerekek a legkülönfélébb dolgokat képesek összeenni, boldogan és mosolyogva, pedig én már a látványtól is rosszul voltam…)
Szóval kelt palacsinta, de ez annyit tesz, hogy picivel több ideig kell várni a tésztára, miközben az kel, aktív munka nincs sok vele. Sós változat, vagyis egy kis tejföllel kiváló vacsora lehet az egész családnak. Én most érett, kemény kecskesajttal és parasztsonkával készítettem, de tudom, hogy ilyesmit sajnos néha nehezebb beszerezni, mint prosciutto crudot és pecorinot, ezért nem tartom szentségtörésnek azt sem, ha azokkal készül el.

A spenót még bolti bébi benne, de nemsokára itt a friss a kertben, azzal is remekül működni fog!

• 12 darab
• 12 dkg rétesliszt
• 2 dl tej
• 2 tojás
• 3 ek olívaolaj
• 5 dkg érett, kemény kecskesajt (ha nincs, juhsajt, pecorino is jó)
• 5 dkg parasztsonka (vagy prosciutto crudo)
• 5 dkg spenót (bő maréknyi)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 dkg friss élesztő
• 1 tk cukor
• tejföl a tálaláshoz

Az élesztőt feloldom a langyos tejben, hozzákeverem a lisztet, tojást és a cukrot (habverővel érdemes, hogy csomómentes legyen). Félreteszem kelni, és ha a tészta megemelkedik majdnem a duplájára, buborékos lesz, hozzákeverem az olajat, finomra reszelt fokhagymát, apróra kockázott sonkát, sajtot és a felcsíkozott spenótot. Borsozom ízlés szerint. Sózni is ízlés szerint, a sonka és a sajt sósságának a függvényében.

Felhevített palacsintasütőben kis merőkanálnyi adagokban sütöm ki mérsékelt láng felett, mindkét oldalán aranyszínűre. Ha teflon a serpenyő, nem kell további zsiradék, ha hagyományos, akkor minden újabb adag előtt kenjük ki olajjal.

Tejfölt adok mellé.

Hála egy remek sváb hentes sonkáinak és kolbászainak, mostanában megszaporodtak nálunk a hideg vacsorák. De hogy legyen bennük valami házi is, sütök hozzá péksüteményt és készítek mellé különféle kencéket. Ezek közül pedig jelenleg ez a két favorit. A parmezános, mákos kelt tésztát többnyire kifli vagy zsemle formájában sütöttem eddig, hiszen voltaképpen ez egy nagyon finom tejes péksütemény tészta, szóval lehet belőlük azt is készíteni, meg ilyen, kis túlzással a grissinire hajazó formákat is, amit egyéb szülői felügyelet hiányában egy rettenetesen segítőkész, ismét itthon lábadozó kétéves mellett talán kicsit könnyebb kivitelezni, mert így még ő is besegíthet(?) a formázásba, és legalább ezzel leköti magát (egy ideig). Aztán van mellé ez az aszalt paradicsomos kapris kence, ami szintén egy aktuális nagy kedvenc, és szendvicsekre, hideg vacsorákhoz éppoly jó, mint ezek mellé a kelt rudak mellé. Most pedig ez a kettő együtt készült, és remek párost alkonak, akár borkorcsolyának, vagy akár egy könnyű vacsorának is tökéletesen beillenek (némi füstölt sonkával kiegészítve).

A kelt rudakat én kicsit puhábbra sütöttem, inkább amolyan vékony kifliszerűségnek, de a receptben feltüntetem a grissini állag eléréshez szükséges időt és hőfokot is, ha valaki inkább ahhoz hasonlónak szeretné.

• 20 dkg rétesliszt
• 10 dkg finomliszt
• 2 dl tej
• 3 ek olívaolaj
• 2 ek cukor (25 gr)
• 2 ek egész mák (25 gr)
• bő maréknyi reszelt parmezán (3-4 dkg)
• 1 tk só
• 1 dkg friss élesztő

Az élesztőt feloldom a tejben, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kidolgozom, amíg sima felszínű, a kéztől szépen elváló, rugalmas tésztát kapok. A kelesztőtálat letakarom, majd félreteszem, amíg a duplájára kel.

Átgyúrom, majd centi vastag rudakat sodrok belőle, amiket sütőpapírral bélelt tepsibe teszek. Ebből a mennyiségből két nagyobb tepsire való rúd lesz.

15 perc pihentetés után előmelegített sütőben 200°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 10 percig sütöm, amíg aranyszínű nem lesz, majd rácson hűtöm ki.

A ropogósabb grissini állagú rudakhoz fél centi vastagra sodorjuk a tésztát, majd 180°C fokon 20-25 perc sütés szükséges.

• 10 dkg tejszínes krémsajt (Philadelphia típusú)
• 10 dkg aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsöpögtetve)
• 4 púpos ek kapribogyó
• 2 szardella (elhagyható, ha valaki idegenkedik tőle)

A szardellát villával szétnyomkodjuk, majd a többi hozzávalóval együtt botmixerrel pürésítjük.

]]> http://flat-cat.hu/2011/02/18/makos-parmezanos-rudak-aszalt-paradicsomos-kapris-kenceval/feed/ 3 http://flat-cat.hu/2010/09/17/lapcsanka-kacsamajjal/ http://flat-cat.hu/2010/09/17/lapcsanka-kacsamajjal/#comments Fri, 17 Sep 2010 13:15:07 +0000 killervidra http://flat-cat.hu/?p=14312

Ugye már mindenki tudja, hogy a SegítSüti licitek elindultak, szóval rajta hölgyek és urak, tegyék meg tétjeiket a SegítSüti honlapon!

És akkor néhány szó a lapcsánkáról is. Nahát, micsoda meglepetés, a máj nem a lapcsánka mellett van, hanem benne.

Én pecsenyekacsamájjal készítettem, de mielőtt bárki elmenekülne, közölnöm kell, hogy a pecsenyekacsamáj 1. nem drága, nagyjából 800 Ft/kg, 2. elég sok hentesnél beszerezhető. Én ezt nagyon szeretem főleg májpástétomnak, a csirkét meg sajnos nem, szóval azért használom, de a recept természetesen csirkemájjal is működik.

Hogy miért került a máj a lapcsánkába? Hát főleg azért, hogy a gyerek így megegye (ez bevált) és hogy minél egyszerűbb legyen elkészíteni. Megfelelő szervezéssel fél óra alatt megvan és eszméletlen finom.

• 16 lapcsánka = 4 főre
• 75 dkg krumpli (tisztítva mérve)
• 25 dkg pecsenyekacsamáj
• 5 ek ( 7,5 dkg) finomliszt
• 3 ek kacsazsír
• 1 fej vöröshagyma ( 5 dkg)
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 ág majoranna ( vagy 1 púpos tk szárított)
• só (3 tk)
• bors

A kacsmájból kivágjuk a nagyobb ereket, majd elkaparjuk szélesebb pengéjű késsel, de ha lehet, maradjanak benne kisebb, egész darabok is. Ami ér itt még előbukkan, a kisebbek is, azt szintén kivesszük, elhajítjuk (macskának adjuk).

A meghámozott krumplit 2-3 (vagyis úgy a harmada) kivételével durvára reszeljük, az egy maradékot pedig finomra. A fokhagymát, vöröshagymát szintén finomra reszeljük (illetve a hagymát lehet nagyon finomra vágni, az kevésbé balesetveszélyes, legalábbis nekem. Rozsdamentes acél reszelőt használva nem lesz keserű). Összegyúrjuk a krumplit a liszttel, a hagymákkal, májjal, a majoranna lecsipkedett, finomra aprított leveleivel, a zsírral, sózzuk, borsozzuk, majd sütés előtt pihentetjük a masszát negyedórán át.

Zölddiónyi gombócokat szedünk a masszából, majd felhevített teflon palacsintasütőben további zsiradék nélkül kisütjük, oly módon, hogy a gombócokat a serpenyőbe tesszük, majd kézzel/spatulával vékonyra, kevesebb mint fél centisre lapítjuk. Mérsékelt lángon sütjük mindkét oldalán aranyszínűre.

Fokhagymás tejöllel tálaljuk.

Megjegyzés:

1.) A liszt mennyisége attól is függ, hogy mennyire lisztes a burgonya, amit használunk. Amit én használtam nem volt túl lisztes, így ennyi kellett bele. A tésztának nagyon lágynak kell lennie, amiből épp hogy csak formázható a gombóc.

2.) Nálunk a gyerek is ezt ette, ezért először kevesebb sóval és bors nélkül kevertem be  a masszát, és az ő lapcsánkáinak a kisütése után fűszereztem csak be egy kicsit jobban.

Ó, hát igen, a címben van némi él. Nincs itt szó semmiféle eget rengető újragondolásról, csak épp nem a hagyományos módon készítem. Viszont újabban szokás (vagy divat) mindenfélére ráaggatni az újragondolt jelzőt, ami egy mikronnyit is eltér egy már létező recepttől. És ez engem szomorúsággal tölt el. Az újragondolás a (csúcs)gasztronómiában ugyanis szerintem nagyon szép és jó dolog, számtalan nagyszerű étel született már belőle, de könyörgöm, miért kell lejáratni ezt a fogalmat (is)? Ami kiverte nálam a biztosítékot, azaz az utolsó csepp, az egy “újragondolt” almás pite volt apu valamelyik főzős újságában. Az “újragondolás” abból állt, hogy a tészta került felülre, az alma meg alulra. Azaz a szerző feltalálta a spanyolviaszt, és a világ elé tárta a Tarte Tatint…

Na jó, mára kidühöngtem magam, úgy látszik, ez egy ilyen nap.

Szóval akkor vissza a lényegi részhez: ez a bundáskenyér nem bő olajban sül és vicces a formája. Ez a nagy újdonság. Csipi imádta leharapni a bundáskenyér emberkék fejét, a lakásban pedig nem lett átható olajszag (és nem azért, mert vajjal készült), szóval teljes volt a siker. A maradék kenyeret meg megszárítom majd házi zsemlemorzsának.

• kenyér
• tojás
• zsíros tej (tojásonként két evőkanálnyi tej)
• szőlőmag/napraforgó olaj vagy vaj
• só

A mennyiségek megadása nem túl konkrét, de hát ez a bundáskenyér receptnél szerintem bocsánatos bűn. Szóval a tojásokat elhabartam a tejjel és némi sóval. A vékonyra szelt kenyér héját levágtam és nagyobb sütikiszúróval formákat vágtam ki belőle.

A kenyeret beáztattam a tojásos keverékbe, itt csak arra kell figyelni, hogy kellőképpen tocsogósra ázzon a kenyér és mindkét oldala felől áztassuk be.

A teflon palacsintasütőt felhevítettem, kevés (1-2 evőkanálnyi) olajat vagy vajat tettem bele, majd a mérsékeltnél kicsit nagyobb lángon a lecsöpögtetett kenyereket aranyszínűre sütöttem mindkét oldalukon.

Papírtörlőre szedtem ami elkészült, bár igazából nem sok zsiradék csöpögött ki belőlük.

Vagyis holnap utazunk Pestre, utána hétfőn a Balatonra. Bár a nyaralást valószínűleg inkább őszelésnek lehet majd csak nevezni a meteorológiai előrejelzések szerint (megint csak ne legyen igazuk), de akkor is, sok éve ez az első, szervezett kereteken (én szerveztem) zajló, előre megtervezett és nem spontán, több napos, ottalvós nyaralásunk. Pontynak pedig konkrétan ez az első. Ma már átruháztuk a kulcsainkat és a kutyáink (megkönnyebbülten és végtelenül boldogan sóhajtva vigyorgó szmájli) felügyeletét részben anyuékra, részben a szomszédainkra, még hátra van a pakolás, de utána a telefonok (na jó, legalább egy) és agyak kikapcsolva egy teljes hétig.

A pakoláshoz pedig koktélok, a nyaralás előrevetüléseként, és könnyű, de elegáns hideg élelem.

A palacsinta a hamis pekingi kacsa rizslisztes palacsintájának tojásos változata, így a tészta könnyebben kezelhető, nagyobb palacsintákat is lehet sütni belőle (az már egy más dolog, hogy Férj a kacsa mellé ragaszkodik(!) a csak rizslisztből és vízből álló tésztához, merthogy az úgy a legfinomabb. Na ja, nem ő süti) Szóval a kacsa mellé marad a tojásmentes, de ezekhez a tekercsekhez a tojásos is teljesen megfelel, sőt, igazából ízben még jobban is passzol. (egyébként hasznos tanács: ne mutassunk meg a férjünknek mindenféle macerása(bba)n elkészülő újdonságokat, mert még a végén rászoknak)

Töltelékek: egy klasszikus füstölt lazac-uborka-tejföl kombináció, és egy ricottás-sült paprikás-pirított diós, a koktél pedig az aktuális kedvenc Creme de Cassis likőrrel készült, becsapósan erős, rendkívül jól csúszó fajta. Isteni finom mind, de tényleg, viszont most hosszasabban nem áradozom, mert pakolnom kell.

• 8 db nagyobb palacsinta
• 20 dkg rizsliszt
• 4 dl víz
• 2 tojás
• 2 ek napraforgó vagy szőlőmagolaj
• lazacos töltelék 4 palacsintához:
• 15 dkg füstölt lazac
• 1 kígyóuborka
• 1/2 citrom leve
• 2 tk cukor
• 20 dkg tejföl
• 1 kis csokor (szűk maréknyi) kaporlevél
• sült paprikás-ricottás töltelék 4 palacsintához:
• 4 kaliforniai paprika
• 2 ek olívaolaj
• 4 ág kakukkfű
• 3 gerezd fokhagyma
• 15 dkg ricotta
• 2 marék dió

A palacsintához elkeverem habverővel csomómentesre a tojást, a rizslisztet, az napraforgóolajat, bő csipet sót és a vizet. Sütés előtt állni hagyom jó negyedórát, majd a szokásos módon palacsintákat sütök belőle teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül. Arra az egyre kell figyelni itt is, hogy minden sütés előtt alaposan keverjük át a masszát, mert a rizsliszt hajlamos leülepedni.

A palacsinta kész.

sült paprikás-ricottás-pirított diós

A paprikákat éles zöldséghámozóval nagyjából meghámozom, majd a húsukat felcsíkozom. Az olívaolajon addig sütöm a kés pengéjével meglapított fokhagymagerezdekkel és a kakukkfű ágakkal együtt, amíg kis színt nem kap. A fokhagymát és  a kakukkfüvet kidobom belőle, sózom, majd a ricottával elkeverem. A diót száraz serpenyőben illatosra pirítom, majd késsel durvára vágom.

A palacsintákon eloszlatom egyenletesen a paprikás tölteléket, megszórom a durvára vágott dióval, szorosan feltekerem, majd felszeletelem.

füstölt lazacos-kapros tejfölös-uborkás

Az uborkát meghámozom és a zöldséghámozóval vékony szeletekre vágom. A középső magos rész nem kell, azt ki lehet dobni/meg lehet enni. Meglocsolom a citrom levével, megszórom a cukorral, összeforgatom és szűrőbe teszem, hogy a leve lecsepegjen.

A kapor levélkéit (de nem a szárát!) nagyon finomra aprítom, elkeverem a tejföllel és egy csipet sóval.

A palacsintára tépkedem a szeletelt lazacot, megkenem tejföllel, ráhalmozom a lecsepegtetett uborkát és szorosan feltekerem. Szeletelem, tálalom.

Balaton sunrise

• 1 dl frissen facsart narancslé
• 1/4 lime leve
• 2 cl vodka
• 4 cl Creme De Cassis

A vodkát, narancslevet, lime levét shakerbe öntöm (ha nincs, befőttes üvegben) egy jó adag jégre, összerázom, pohárba szűröm.

Óvatosan beleöntöm a Creme De Cassist.

Ha még látványosabbra szeretnénk, a pohár fala mentén lassan csorgassuk le a likőrt, akkor egy intenzívebb színű, keskenyebb rétegben ül majd meg a pohár alján.

Most úgy alakult, hogy az új kenyér ünnepén nálunk pont kenyér az nincs. A sütőm ajtaja még mindig boldogtalanul liffeg az egy megmaradt rögzítőpánton, a bevásárlás meg… nos az nem az erősségem az elmúlt napokban.

Minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy kihasználjuk a nyár utolsó perceit és még annyi strandot szuszakoljunk bele a fennmaradó időbe amennyit csak lehet, de a napi 130 km levezetése, a korai kelés-késői fekvés azzal is jár, hogy a legmozgalmasabb és legvidámabb napok egyben a legfárasztóbbak is lettek. De ez egyáltalán nem panaszkodás, már most keserédes nosztalgiával gondolunk arra, hogy egy teljes évet várni kell, amíg újra egy teljes napot átizgulhatunk, hogy vajon a gyerek melyik pillanatban tűnik el a víz alatt, hogy soha többet nem akar kimászni belőle, hogy a kisautó alakú úszógumicsónak szerinte a szárazföldön való közlekedésre is alkalmas (azt már nem is említem, hogy itthon is lerakja a földre, beleül, és abban kucorog). Mikor dönt úgy, hogy az a kék tüskés gumilabda még pont hiányzik a több száz példányos gyűjteményéből, és hangosan sivalkodva veti rá magát az utcai árusnál. És teljes egy évig nem kell gondolkodnunk azon sem, hogy vajon a gyermekmedence vize miért sokkal sósabb, mint a többi gyógyvíz…

De most ez nem lesz megint egy strandbeszámoló, csak még egy-két kép, mert anyukám kérte. (a fáradtságnak ugyanis az az az előnye is megvan, hogy még utoljára elfelejtettem kipakolni a fényképezőgépet a strandolós táskánkból)

Vissza a palacsintához. Nem kínai, csak rizsliszttel készült, a hamis tortillák mintájára. Ahogy a kacsa sem pekingi, csak ötfűszeres tepertővel van “ízesítve”. (az ötfűszeres tepertő egyébként valami eszméletlen lett, csak úgy magában, nasinak sem utolsó!) Szóval megint csak egy “inspired by” recept. De finom. Ráadásul annyira, hogy ez a palacsinta különféle formában nemsokára ismét felbukkan majd a blogon. Meg még annyit, hogy a látszat és a bőséges hozzávalólista ellenére sem macerás. Tényleg nem.

• 3-4 főre
• hús+tepertő:
• 2 bőrös, csont nélküli kacsamell (60 dkg)
• 2 ek szójaszósz
• 2+1 tk méz
• 1 púpos tk ötfűszer keverék
• só
• szilvaszósz:
• 30 dkg szilva (magozva)
• 2 dl száraz fehérbor
• 1-2 ek cukor
• 2 cm gyömbérgyökér
• palacsinta:
• 30 dkg rizsliszt
• 6 dl víz
• 3 ek földimogyoró (vagy napraforgó) olaj

A rizslisztet habverővel csomómentesre keverem a vízzel, olajjal, két csipet sóval. Félreteszem pihenni 15 percre.

Sütés előtt (minden sütés előtt, a rizsliszt hajlamos leülepedni) alaposan átkeverem, majd nagyon forró teflon palacsintasütőben további zsiradék hozzáadása nélkül sütöm ki kis merőkanálnyi adagokban (érdemes kör alakúra kicsorgatni a masszát a merőkanálból, a palacsintasütő mozgatásával való formázásra itt nem nagyon lesz lehetőség). Mini, úgy 15 centi átmérőjű palacsintákat lehet sütni belőle, mert ennél nagyobbnál szakad a tészta a fordításnál. Akkor kell fordítani, ha a széle elkezd pöndörödni, akkor sült ropogósra egy oldal.

A kisütött palacsintákat egymás tetejére fektetem, majd lefedem alufóliával és langyos sütőben vagy a gáztűzhely szélén melegen tartom.

Az újhagymát vékony csíkokra vágjuk, és ha nem elég zsenge, akkor blansírozzuk is (fél percre lobogó forró vízbe dobjuk, majd jéghideg vízbe szedjük és ha kihűlt leszűrjük)

A kimagozott szilvát felöntöm a borral és hozzáadom a finomra reszelt gyömbér kicsavart levét. Addig főzöm, amíg a folyadék majdnem teljesen elpárolog alóla, majd botmixerrel pürésítem. Annyi cukrot adok hozzá, hogy édeskés legyen, de nem túl édes, ez nem csatni, csak gyümölcsszósz. Érett, édes szilvánál a cukor lecsökkenthető, esetleg el is maradhat.

A kacsa bőrét lenyúzom, majd fél centis kockákra vágom és nagyon kis lángon ropogós tepertőnek kisütöm. Az elején lehet hozzá löttyinteni egy kevés vizet, de teflon edényben készítve még ez sem szükséges. Időnként megrázogatom, majd ha már aranyszínűek a pörcök, leszűröm róluk a zsírt, visszateszem a tepertőt az edénybe, egyenletesen megszórom az ötfűszer keverékkel, sóval, meglocsolom a mézzel, és alacsony láng felett pár pillanata alatt összeforgatom. Ha a fűszerek mindenhol egyenletesen vonják be a tepertőt, akkor kész.

Közben a kacsamellből kivágok minden nagyobb eret és hártyát, a húst pedig fél centis csíkokra vágom. A kiolvadt zsírból két evőkanálnyin 2-3 perc alatt, nagy lángon, gyakran rázogatva megsütöm a húst. Teljesen átsütjük, vagyis meg kell várni sütés közben, amíg mindenhol kivilágosodik a hús és már nem szivárog belőle színes (véres) lé, de ez néhány perc alatt megvan, ha túlsütjük, megkeményedhet. Ha kész a hús, hozzáadjuk a 2 tk mézet és a szójaszószt, nagy lángon összeforgatjuk még pár másodpercig, mélyebb tálba szedjük, azt lefedjük alufóliával, majd meleg helyre tesszük tálalásig.

Tálalásnál mindent kis tálkákban az asztalra teszünk, és mindenki összeállíthatja magának ízlés szerint a palacsinta batyukat.