Zöldbabos juhtúrós túrótorta padlizsánnal, paradicsommal

Mit nekem mindenféle quichek, ha egyszer van túrótortánk is? Na jó, az igazság inkább az, hogy szeretem én a quicheket, nagyon is, de ahhoz tészta kell, azt meg nyújtani kell, mennyi macera. Ez meg annyira egyszerű. És finom.

Az alap az a túrótorta, amit a leggyakrabban készítek, csak általában édesen. Némi változtatást persze kellett eszközölnöm a rengeteg zöldség miatt, de azért ez mégis ugyanaz a rusztikus, tésztaalap nélküli torta. Csak sósan. Fél óra alatt összeállítható, aztán meg 90 percet sül, ez igaz, de én most például a gáztűzhellyel fűtök a nyári zimankóra való tekintettel. Mit írjak még róla így, hogy mindjárt fölébred a kisded?

Finom. Főleg hidegen.

• 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformához
• 50 dkg félzsíros túró
• 25 dkg juhtúró
• 5 nagy tojás
• 12 dkg búzadara
• 30 dkg zöldbab
• 1 közepes padlizsán (35 dkg)
• 5 közepes paradicsom (45 dkg)
• 1 kis fej vöröshagyma (5 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 ek szárított oregánó
• 2 ek olívaolaj
• vaj és búzadara a formához

A padlizsánt meghámozom, a magvasabb részét kivágom, centis kockákra aprítom. A paradicsomot leforrázom, lehűtöm, meghámozom, kimagozom, nagyobb kockákra aprítom. A megtisztított vöröshagymát finomra aprítom a fokhagymával együtt. A megtisztított zöldbabot 5 centis darabokra vágom.

A felhevített olajon aranyszínűre sütöm a padlizsánt a hagymával együtt, majd sózom, hozzáadom a zöldbabot, fokhagymát, paradicsomot, oregánót és mérsékelt lángon gyakran rázogatva addig sütöm így az egészet, amíg már nem marad alatta folyadék.

Közben a túrót, juhtúrót alaposan kikeverem a búzadarával és a tojásokkal.

A kissé kihűlt zöldséges keveréket összeforgatom a túrós masszával, majd kivajazott, búzadarával kiszórt tortaformába öntöm. (a kiálló zöldbab végeket érdemes visszanyomkodni a túró alá, hogy ne égjen meg a sütés során)

160°C fokon (gázsütőben) 90 percig sült.

Hidegen szépen szeletelhető.

Címkék: babának, gyors&könnyű, hús nélkül, juhtúró, padlizsán, paradicsom, sós, túró, zöldbab

Faszénen sült lepénykenyér olajbogyóval, oregánóval

Nos először is nem kenyérmorzsát sütöttem, csak még forrón szétcsibráltuk a kenyeret, mert éhesek voltunk (egy kevés(?) éhgyomorra elfogyasztott Martini után milyen türelmetlenek/fegyelmezetlenek/farkaséhesek tudnak lenni az emberek…). De lesz egy kevésbé esztétikus, bár sokkal informatívabb fotó is róla a bejegyzés alján.

Másodszor meg ez a lepény/kenyér nem jöhetett volna létre, ha ma nem botlom bele ebbe a grillen sült pizza receptbe, és nem kezdek el azon gondolkodni, hogy talán nem luxus e egy zsák faszenet elhasználni két pisztráng és három cukkini kedvéért. A gondolatokat általában tett követi (legalábbis szerencsésebb estekben a tettek előtt van gondolat), szóval bedagasztottam egy adag tésztát, hogy majd a parázs fölött sütök pizzát belőle. Na az nem lett, a sokat akar a szarka tipikus esete, így végül egy focaccia-féle lett volna belőle, mígnem sütés közben rájöttem, hogy a parázs felett sosem sül majd át a tészta. Így egy huszárvágással (de mégis inkább egy húscsipesszel) átfordítottam a másik oldalára, és a lágyabb tésztának hála még a mélyen besüppedt olajbogyók sem potyogtak le róla. Az eredmény egy alul-felül csíkos, füstös ízű, nagyon finom, mondjuk hogy lepénykenyér lett, amit még azon melegében, mintegy előételként elcsipkedtünk a kissé elhúzódó vacsora előtt, a pisztrángra várva. Persze azt nem állítom, hogy nem lett volna könnyebb mondjuk két lepénynek megsütni, de Férj szerint így finom, puha, vastag volt a tésztája, úgy meg nem lett volna az, és én meg állítólag szeretem a kihívásokat.

• 1 nagyjából 22 centi átmérőjű kenyérlepény
• 25 dkg rétesliszt
• 1,5 dl víz
• 1,5 dkg olívaolaj
• 1 tk fehérborecet
• 7 gr friss élesztő
• 1 tk só
• liszt a nyújtáshoz
• 1 nagy ág oregánó
• 4-5 ek olívaolaj a tetejére
• 2 marék fekete olajbogyó

A lisztet elmorzsolom az élesztővel, majd hozzáadom a vizet, a másfél deka olajat, az ecete és a sót is. Alaposan kidolgozom, lágyabb, a kéztől szépen elváló, rugalmas tésztának kell lennie. A kelesztőtálat nyirkos konyharuhával letakarom, és félreteszem kelni, amíg a tészta a duplájára nem nő. (ez ebben a melegben úgy 1-2 óra alatt meg is van)

A megkelt tésztát átgyúrom, majd erősen lisztezett deszkán kinyújtom (bár elég csak kézzel kihúzogatni is, elég lágy a tészta), úgy 2 centi vastag kerek lepénnyé. A tetejére szórom az oregánó lecsipkedett és apróra vágott levélkéit, a kimagozott, negyedekbe vágott olajbogyót, meglocsolom a maradék olajjal, majd a feltétet ujjbegyekkel a tésztába nyomkodom.

Az így elkészült lepényt 15 perc pihentetés után a parázs felé a rácsra ügyeskedem (ezt itt terveztem volna még széthúzkodni, mert a transzport során a meglehetősen lágy tészta kissé gombóccá zömült, de egyfelől buta ötlet volt, mert a kezem nem tűzálló, másfelől meg így akkora maradt a lepény, hogy még csipesszel meg tudtam fordítani)

Amikor az alja már aranyszínűre sült, akkor megfordítom, és a másik oldalán is hasonló színűre sütöm.

Címkék: kelet tészta, kenyér, sós

Cukkini lepény

Hát éjszaka nem tudtam aludni, szóval megírtam néhány bejegyzést (igyekszem behozni a lemaradást), de a többihez még hiányzik a fotó. Szóval kronológiailag nem ez következne, de ez van kész, szóval íme, de a szövegen már nem változtatok, majd csak kibogozza a történeteket, aki olvassa.

Na ez a recept baba is, meg finom is (bár ezúttal tényleg nagyon babás, annak ellenére, hogy mi is ezt ettük), meg szezonja is van, tekintve azt a több kilónyi sárga és zöld cukkinit, ami a kertünkben nő.

Meg még egy elmaradás: szeretném megköszönni a Gasztroboxnak és mindazoknak akik erre a receptre szavaztak, hogy az én Pöttyös Guru kehely receptemet választották a hónap receptjének. Meg aztán a Pöttyös honlapnak is, hogy a Pöttyös blogjukra felkerült a Guru kehely. Soha ennyien még nem olvasták a blogomat és készítették el a receptemet, nagyon köszönöm! De ez tulajdonképpen nem ide tartozik, csak le szerettem volna írni valahol.

Aztán a babás vonalat is erősítem, így szeretném egy kicsit reklámozni az egyszervolt honlapot, ha valaki még nem ismerné, gyerkőcök mellé életmentő kötelező, szóval következzen egy lista Ponty jelenlegi öt kedvenc zenés animációjáról, amit szintén ott találtunk. Bár a dongó szongtól nekem már napi 10-15 meghallgatás után zúg a fejem…

Weöres Sándor: Dongó

Kányádi Sándor-Gryllus Dániel: Faragott versike

Tamkó Sirató Károly-Gryllus Dániel: Pinty és Ponty (nem is azért…)

Móra Ferenc-Radványi Balázs: A cinege cipője

Halász Judit: 10 kicsi cica (bár ez már mese.tv, és én ettől a daltól egyébként a falra mászok, de a gyerek szereti)

(aztán még az merült fel bennem, hogy tudja e valaki, hogy lehet 1 perc alatt jó fotót csinálni, miközben fél kézzel a kisdedet tartjuk távol (legalábbis megpróbáljuk) a tányértól (nem vagyok gonosz, előtte megetettem belőle, csak hát a tiltott gyümölcs…), fél kézzel a masinával egyensúlyozunk, és közben lábbal próbáljuk arrébb hessegetni a macskát, akik ki tudja miért, a cukkinis lepényekre pályázik (megjegyzem, ez utóbbi nem is sikerült, simán ellopta közben a legfelső fotómodellt, de aztán meg nem ízlett neki), esetleg van e valami ötlete a perturbáló tényezők távol tartására? )

Recept.

• kb 16 lepény
• 4 darab zsenge (80 dkg) cukkini
• 10 dkg finomra hengerelt zabpehely
• 1 nagy tojás
• 1 maréknyi friss kapor
• 1 tk nádcukor
• 2 dkg (olíva)olaj
• só

A cukkinit alaposan megmossuk, a végeit levágjuk és durvára reszeljük. Enyhén(!) besózzuk, majd bő negyedórányi pihentetés után alaposan kicsavarjuk.

Hozzáadjuk a tojást, zabpelyhet, nagyon finomra aprított kaprot, olajat, cukrot, alaposan összegyúrjuk.

A masszából zölddiónyi gombócokat formálunk, ezeket fél centi vastag lepénnyé lapítjuk, majd felhevített teflon serpenyőben mérsékelt láng felett további zsiradék hozzáadása nélkül mindkét oldalukon aranyszínűre sütjük. Ha nem teflon serpenyőben sül, kevés olaj még kell alá.

Lehet hozzá adni tejfölt, de az enyém azt nem szereti.

Címkék: baba, cukkini, hús nélkül, sós

Sárgarépás vöröslencsefasírt

Gyermekétkeztetési project, első rész. Jelentem: eddig sikeres.

A sajt nem darabos benne, ergo nem zavarja az állaga (és nem tudja kipiszkálni), a lencse nem látszik, a répát azt szereti, van benne fehérje és zöldség, és úgy tűnik, hogy jó magyar szokás szerint az könnyebben lecsúszik Pontynál, ami panírozva van és bő olajban sütve. Ez van, így jártunk. Ma veszek egy rekesz napraforgóolajat.

A sajtról még egy szó: én az ALDIban kapható Weichkäse-t (pontos leírás német billentyűzet hiányában képtelenség), a magyar “fordítás” szerint fehér sajtot használtam hozzá, ez egy sós lében érlelt friss sajt, kemény, zsíros, a legtöbb nálunk kapható fetánál morzsalékonyabb, tömörebb a szerkezete. Hasonló állagú sajtokat a kimérős feták között találtam már, illetve a görög sós lében érlelt, szintén vákuumzacskózott kecskesajt is ilyen, ami a legtöbb hiperben kapható. Bár szerintem egy szilárdabb állagú, semlegesebb ízű akármilyen sajt is megfelel a célra.

Egyébként meg mi is szerettük, a fotózásnál, ami most a sötét (plusz a teraszon lődörgő kisded) miatt kicsit hosszúra nyúlt, egyre kisebb tálkákba kellett pakolni hogy ne mutasson bután, mert mindig “eltűntek” a felső golyóbisok.

A fűszerezésnél persze a döntő a gyerkőc ízlése, nálunk Ponty nagyon szereti a római köményes-fahéjas ízvilágot (vagy csak erre lett szocializálva), így én ezt tettem bele, de válogatósabb babáknak a fokhagymán kívül a többi úri huncutság elhagyható. Ha pedig csak felnőtteknek készül, akkor kerülhet bele több fűszer, csili, gyömbér, szegfűbors, kinek mi tetszik.

• 2-3 adag
• 15 dkg vöröslencse
• 15 dkg sárgarépa
• 1,5 dl víz
• 20 dkg fehér sajt (sós lében eltett zsíros sajt, jó helyette tömörebb állagú, morzsalékony nem túl sós feta vagy friss típusú sajt)
• 1 ek paradicsompüré
• 1 tk római kömény
• 1 tk szárított oregánó
• bő csipet őrölt fahéj
• 2 ek olívaolaj
• zsemlemorzsa  a panírozáshoz
• napraforgó vagy szőlőmagolaj a sütéshez

A vöröslencsét átmosom, majd 1,5 dl forróvízbe szórom, és fedő alatt, de gyakran megkeverve 2-3 percig főzöm. A tűzről lehúzom és fedő alatt hagyom kihűlni.

A megtisztított répát késes robotgépbe teszem, összeszecskázom, majd hozzáadom a mozsárban porrá őrölt római köményt és oregánót, fahéjat, a finomra reszelt fokhagymát, paradicsompürét, olívaolajat és a lencsét (ha maradat alatt víz, azt is). Ezzel is összedolgozom, majd megy hozzá az összemorzsolt sajt, és ismét egy-két keverés, nem kell sok, a sajt már nem kell, hogy teljesen pürés legyen. Só nem kell hozzá, legalábbis nekünk, a sajt elég sós hozzá. (robotgép hiányában a lencsét villával összetörni, a répát finomra, a sajtot durvára reszelni, majd kézzel összegyúrni a masszát)

A masszából diónyi centis gombócokat formázok és zsemlemorzsába hempergetem.

Bő forró olajban minden oldalukon pirosra sütöm a gombócokat.

A miniatűrnek magában gondoltam, magunknak mentás joghurttal. De magában is finom.

Címkék: babának, hús nélkül, sajt, sárgarépa, sós, vöröslencse

Sajtos fokhagymás perec

Mit érdemel az a 17 hónapos miniatűr, aki este fél óra színlelt alvás után néma csendben kimászik a kiságyából, majd kicsapja az ajtót, feltartott ökölbe szorított kezekkel kiront a szobából teli torokból azt üvöltve hogy “Góóóóóóól!” miközben egy mini focilabdát rugdos, majd lecövekeli magát az Uruguay-Franciaország meccs elé (közben változatlanul üvöltözve azt hogy “Góóól!” illetve időnként felpattanva egy kicsit focizni az apjával)?

A. rengeteg puszit (még akkor is, ha ez hibás nevelési stratégia)

B. perecet a következő meccshez

C. mindkettőt

D. egyiket sem

A helyes megoldás természetesen a C.

(egyébként van e olyan ember kis országunkban aki nem őrül meg a vuvuzela hangjától?

Ha nincs, akkor állítólag itt lehet garantáltan vuvuzeletlenítve hallgatni a meccseket a lenémított tévékészülékek mellé. (bár nekem még nem sikerült))

• 10 kis perec/ 2 tepsi
• 30 dkg rétesliszt
• 20 dkg tejföl
• 5 dkg kemény, érett juhsajt (vagy pecorino, esetleg parmezán)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 dkg friss élesztő
• 1 ág oregánó (vagy 1 tk szárított)
• 1 púpos tk só
• durva szemű só a tetejére a szóráshoz

Az oregánó levélkéit lecsipkedem és mozsárban a sóval finomra zúzom. A sajtot és a fokhagymát finomra reszelem.

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a tejfölt, a reszelt sajtot és fokhagymát, oregánós sót, majd a tésztát alaposan kidolgozom. Sima felszínű, közepesen kemény, rugalmas, fényes cipót kell kapnunk, aminek a tésztája könnyen elválik a kéztől. A kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarva félretesszük kelni.

Ha a tészta duplájára nőtt átgyúrjuk, majd a tésztából zölddiónyi gombócokat szaggatva azokat lisztezett deszkán ujjnyi vastag rúddá sodorjuk. A rudakból perecet formázunk (U alakúra hajlítjuk a tésztát, majd a két szárának a végét megfogva a szárak utolsó egyharmadát egyszer megcsavarjuk egymás körül, a végeket visszahajtjuk az íves rész aljára és enyhén rányomjuk az ívre, így rögzítve azokat)

A pereceket sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk, a tetejüket megkenjük vízzel, és megszórjuk durva szemű sóval (kivéve ami a miniatűr focistáknak készült).

Félretesszük pihenni legalább 15 percre.

Előmelegített sütőben 220°C fokon (gázsütő) 13-15 perc, amíg aranyszínűek lesznek. (13- világosabb sárga, a mininek, 15 perc-sötétebb, nekünk. De figyelni kell, minden sütő más, és ha megbarnulna az alja, ott könnyen keserű lehet az égett fokhagyma miatt!)

1 megjegyzés a végére: ez a mennyiség szánalmasan kevésnek bizonyult, érdemes dupla adag tésztával kezdeni.

Címkék: babának, kelt tészta, sajt, sós

Rétestekercsek libahússal, káposztával és…ööö…mangóval.

Isten bizony finomak! De még mennyire! És ha hozzávesszük, hogy ezek ázsiai stílusú tekercsek, akkor már nem is annyira fura az egész. Sőt. Ez pont nem egy felkapott, vagy egyáltalán egy létező kínai étel, de lehetne. A rendezőelv az alapanyagok összeválogatásánál ismét csak a hűtő tartalma volt, hát most ezt találtam benne, ami illett is egymáshoz (szerintem).

Egyébként ezt nem bébiételnek szántam, a mininek főztem külön zöldborsólevest galuskával (na azt nem ette meg), de a bébi úgy döntött, hogy ő inkább ilyet kér, szóval csak rajta, nem lennék meglepve, ha más kisbabának is ízlene.

Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy a tölteléket én annak rendje és módja szerint 12 adagra osztottam, hogy minden tekercsbe egyformán jusson, de a miniatűr még a tekercselés közben elkunyerált két tekercsre valót (csak úgy a lábamba kapaszkodva ette, a fakanálról…), így a kimaradt réteslapokba kevés szezámolajon átsütött koktélrák került koriander pestoval (tekercsenként 1 marék koktélrák, 1 tk szezámolaj, 1 csapott ek pesto, továbbá ott a lapokat nem libazsírral, hanem olívaolajjal kentem meg), ami szintén nagyon finom lett, így gondoltam megemlékezem róla, legalább egy rövid mondat erejéig.

Ja, igen. Én ezt úgy saccolom, hogy 4 normál adag. De ugye ha kiszámoljuk, hogy Ponty 2 tekercs töltelékét ette meg, aztán meg még négy tekercset, a maradékot meg az apja tüntette el, úgy hogy nekem összesen egy tekercs jutott… Hát akkor lehet osztani meg szorozni, és kiszámolni, hogy ez valójában hány adag. Mindenesetre Férj azzal mentegetőzött, hogy egyszerűen nem lehetett abbahagyni az evését, mert olyan függőséget okozó ételről van itt szó (aminek gyanítom köze lehet a frissen kisütött libazsírral való réteslap kenegetéshez).

• 12 tekercshez
• 2 fél libamellfilé, bőrrel, csont nélkül (~45-50 dkg)
• 1 kis fej káposzta (tisztítva, torzsa nélkül 55 dkg)
• 1 nagyobb mangó
• 15 dkg fehérhagyma
• 4 gerezd fokhagyma
• 2 ek sötét szójaszósz
• 7 cm gyömbér
• 1 csokor korianderzöld
• 1 csomag réteslap (Tante Fanny)
• szójaszósz a tálaláshoz

A káposztát megtisztítottam, megmostam, a torzsáját kivágtam, negyedeltem, majd késsel nagyon vékony csíkokra metéltem. A libamellről lehúztam a bőrét, a húsát pedig késsel nagyon apróra kockázta, ezt többször megismételtem, hogy darált hús finomságú legyen. A hagymát nagyon finomra aprítottam. Akinél pedig az apuka nem viszi el játszótérre a gyerkőcöt huzamosabb időre, az késes robotgép segítségével végezze el az aprítását a káposztának, húsnak és a hagymának is, úgy is teljesen rendben lesz, bár az állaga késsel vágva jobb, ez kétségtelen. De robotgéppel meg percek alatt elkészül, és többnyire ez is szempont.

A bőrt felkockázom, majd alacsony láng fölött elkezdem belőle kiolvasztani a zsírt. Az elején lehet alá önteni egy nagyon kevés vizet is, hogy ne kapjon oda a bőr. Kevergetni nem nagyon kell, csak időnként rázogatni és átforgatni a pörcöket, hogy mindenütt egyenletesen megsüljenek. Ha kész a ropogós, aranybarna tepertő, azt lehalászom a zsírról, papírtörlőre szedem, majd a zsírt egy kis üvegbe szűröm. A tepertőt kicsit megsózom ha kihűlt, és elzárom Férj elől.

A zsírból két evőkanálnyin elkezdem sütni a megvagdosott/ledarált libahúst, ha mindenhol kivilágosodott és egy picit elkezdett már pirulni is, hozzáadom a hagymát, azzal üvegesedésig sütöm, majd megy mellé a káposzta is. Hozzáadom a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét, és alacsony lángon addig párolom, amíg a káposzta megpuhul és összeesik. Kicsit le is lehet pirítani a káposztát a végén, úgy még jobb lesz az íze.

Közben a mangót meghámozom, nagyon apróra kockázom a húsát, a fokhagymát és korianderzöldet szintén finomra aprítom, és végül ezeket is hozzáadom a káposztához 2 evőkanálnyi szójaszósz kíséretében. Összeforrósítom, majd lehúzom a tűzről és hagyom kicsit hűlni.

A réteslapokat egyenként félbevágom, a feleket megkenem a langyos, folyékony libazsírral, kettéhajtom, így egy két rétegű, nagyjából 15X20 centis réteslapot kapok. Ennek egyik rövidebb szélére a töltelékből 3 púpos evőkanálnyit halmozok, a töltelékre felhajtom a hosszanti széleket, és viszonylag szorosan feltekerem a tekercseket.

Sütőpapírral bélelt tepsibe kerülnek, ahol még a tekercsek tetejét libazsírral vékonyan lekenem, majd előmelegített sütőben 180°C fokon (gázsütő) 18 perc alatt aranyszínűre sütöm.

Rácsra szedve hűtöm ki.

Megjegyzés:

1.)A töltelék elég enyhe ízű lett (hozzám képest), aki csípősebben szereti, az használjon több gyömbért, csilit is, én a kisded miatt ezt most nem tettem meg. Szójaszószból is elbírna egy kicsivel többet, de mivel a család tűrőképessége szójaszósz tekintetében nálunk elég heterogén, én inkább kis tálkában tettem az asztalra belőle, és ebből locsoltam egy picit a tekercsekre. De csak én. És tényleg csak egy picit.

2.) A libatepertő és a libazsír nagyon hasznos melléktermék. A zsírból a felét sem használtam fel a tekercsekhez, így majdnem egy deci megmaradt belőle. Mivel a zsír a későbbiekben is remekül hasznosítható, ezért a kenegetéshez mindig csak egy kicsit öntsünk ki egy tálkába, hogy a maradék ne szennyeződjön. Hűtőben sokáig eltartható. (télen hűtést sem igényel, de nyáron a kamrámban elég meleg van, így én nem kockáztatok)

Címkék: káposzta, liba, mangó, sós

Túrós, rozsos kiflik köménymaggal

Egyedülálló anyának lenni pedig nehéz, főleg ha van egy férjed is közben, akiről gondoskodnod kell.

Férj ismét egy vasárnapi apuka frekvenciájával látogatja meg a házunk táját, ez elég baj, neki is meg nekünk is, meg aztán még etetni is kell. (de nem bántom többet szegényt, nem tehet róla, meg van neki elég gondja enélkül is)

Szóval a mai ellátmányt részben ez a kifli jelentette, aminek az elkészítésében KicsiCsipesz szintén aktívan közbenjárt (ezért ment olyan lassan), az elfogyasztásáról nem is beszélve (az meg elég gyors volt, in contrast). Egyébként a mai, Metroban lenyomott zenés-táncos akciókomédia után komolyan elgondolkodtam a névváltoztatásán, és olyanok jutottak eszembe, mint az Ördögfiók, Pokolfajzi, vagy nem is tudom, de a csendes és békés élőlény benyomását keltő Ponty Úr név azt hiszem, végérvényesen elavult.

A kifli. Na, hát nem túl szép, mert a sok túró miatt ilyen kis csúfan kel a tészta. De finom. Meg aztán van benne fehérje is bőven a miniatűrnek. Persze lehet, hogy a kiflik formázását meg lehetett volna spórolni, mivelhogy úgyis csúfak lettek, és annak jó a zsemle is (meg akkor lehet, hogy nem bosszan fel a kisember, amiért nem kapta meg a derelyevágót játszani), de csak utólag okos az ember. Legalábbis én. Legalábbis többnyire.

Köménymag: azt meg nem kell egészben hagyni, sőt, szigorúan porrá kell őrölni, ha a pici babának készül, vagy eleve őrölt köményt használni hozzá.  (én két részre osztottam a  tésztát, fele baba, őrölt köménnyel, fele felnőtt egész magokkal)

• 24 db kicsi kifli/ 2 tepsi
• 50 dkg sovány túró
• 20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
• 20 dkg rétesliszt
• 10 dkg búzadara
• 5 dkg olívaolaj (vagy olvasztott vaj)
• 3 dkg friss élesztő
• 2 tk köménymag (egész, babáknak: őrölt)
• 2 tk só

Az élesztőt elmorzsolom a lisztekkel, majd a többi hozzávalóval együtt közepesen kemény, rugalmas, kéztől szépen elváló tésztává dolgozom össze. Addig kell dagasztani, amíg a tészta felszíne sima és ruganyos nem lesz.

A sovány túró nedvességtartalma elég magas, így más folyadék nem szükséges s tésztához. De mivel nem minden túró egyforma, így ha túl keménynek, morzsalékonynak éreznénk a tésztát, adjunk hozzá még néhány evőkanálnyi vizet a dagasztás során.

A kelesztőtálat takarjuk le, majd tegyük félre kelni. A túró miatt ez nem túl gyors folyamat, 2-3 óráig eltart, amíg a duplájára nő.

Ha megkelt a tészta, gyúrjuk át, majd osszuk két gombócra és lisztezett gyúródeszkán nyújtsuk ki 3 mm vastag kör alakra. Derelyevágóval vagy késsel vágjuk hat felé a kört, majd tekerjük fel a cikkeket kifli alakúra az íves külső szélük felől a csúcsok felé. A csúcsoknál én egy kevés vízzel kentem meg a tésztát, kicsit rányomtam a feltekerés után és így rögzítettem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe kerültek szépen meghajlítva, és kelés közben kétszer lekentem a tetejüket vízzel. Jó háromnegyed órát pihentek, akkor lehet sütni, ha már legalább a másfélszeresükre megnőttek.

Előmelegített sütőben 220°C fokon (gázsütő) 20 perc, vagy amíg a tetejük aranyszínű nem lesz.

Megjegyzés:

1.) lehet szórni a tetejére még köménymagot vagy durva szemcséjű sót is az utolsó vizes lekenés után.

2.) lehet kenni elhabart tojással is, de én most olyat akartam, minta “bolti” kifli.

3.) a túró részben helyettesíthető juhtúróval is, és kerülhet bele még fokhagyma is, finomra reszelve. A juhtúró kicsit szárazabb, itt szükség lehet esetleg némi víz hozzáadására a tésztához.

Címkék: babának, kelt tészta, sós, túró

Tavaszi tekercsek

Hát lehet hogy megint nem a legszerencsésebb az elnevezés, mert mondjuk erről mindenki egy egészen másféle tavaszi tekercsre asszociál, de hát késő van már megint.

Szóval ez nem az a bizonyos, ez egy tavaszi zöldségekkel bekevert, kecsketúrós változat. A kecsketúró természetesen helyettesíthető juhtúróval vagy sima túróval, esetleg ezek keverékével kecsketúró hiánya, illetve nem szeretése esetén.

A zöldségek tekintetében sem lennék szőrösszívű, bátran lehet variálni, nálam csak azért lett benne bébispenót, mert ez nő a kertben, és most még éppen bébi, illetve a zsenge újhagymáról is hasonlókat tudnék elmondani.

Meg még az is van, hogy ha nem megy az írás, akkor nem kell erőltetni.

• 6 tekercs
• 20 dkg kecsketúró
• 8 szál zsenge újhagyma (ceruza vastagságú)
• 2 marék bébispenót (5 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 ek zsemlemorzsa
• só
• bors
• 1 csomag réteslap (én most teljes kiőrlésű lisztből készült Tante Fannyt használtam)
• 1 dl olívaolaj

A spenótot megmosom, laskára vágom, a megtisztított újhagymát vékony karikákra szeletelem. A fokhagymát nagyon finomra aprítom, majd hozzákeverem a túróhoz a zsemlemorzsával, spenóttal, újhagymával, sóval, borssal együtt.

Egy-egy réteslap felét lekenem olívaolajjal, a másik felét ráhajtom, majd az így kapott téglalap keskenyebbik végére halmozok 2 evőkanálnyi tölteléket. A tészta széleit ráhajtom a töltelékre, majd feltekerem, mint a töltött káposztát szokás.

A tekercseket sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, lekenem a maradék olajjal, majd 220°C fokon (gázsütőben) 20 perc alatt ropogós pirosra sütöm.

Igazából hidegen a legfinomabb.

Címkék: babának, hús nélkül, sajt, sós, spenót, tészta, újhagyma

Medvehagymás túrótorta

Sós, persze hogy sós.

Tegnap előtt egy kedves, nagyon kedves olvasómnak hála, egy hatalmas kazalnyi friss medvehagymával és egy üveg olívaolajban eltett medvehagyma levéllel lettem gazdagabb. Akkor itt most meg is ragadnám az alkalmat hogy megköszönjem.

Kedves peel, köszönöm!

A feladat innentől fogva adott, feldolgozni a növényt. Nos, rajta vagyok a témán. Minimanó enyhén náthás állapotban elkövetett több órás délutáni szundikái alatt mi mást is lehetne csinálni, míg kint zuhog az eső, bent pedig elfogyott az olvasnivaló (mindkét fajta), marad a főzés.

Igazából medvehagyma ide vagy oda, ebben a tortában mégis a legjobban az alap tetszett, a tökmagos omlós tészta, az egyszerűen isteni benne. A túrós feltét sem kutya, a medvehagyma és a túró szerintem nagyon jó párosnak bizonyult.

A medvehagymát egyébként én kicsit megfonnyasztottam vajon, mielőtt felhasználásra került, ugyanis a zsiradék az, ami kihozza ezt az élénk zöld színt, anélkül csak zöldfűszeres túrónak imponálna a torta teteje.

Az, hogy szerencsés dolog volt e esztétikai szempontból egy zöld tortaalapra zöld feltétet tenni, ki-ki döntse el maga, mindenesetre íz szempontjából jó választásnak bizonyult.

Még egy dolog a végére: a tortaforma. Én 18 centis kapcsosban sütöttem, mert ez, és még egy 26 illetve 28 centis van itthon. De a mennyiségeket tekintve egy 20 vagy 22 centis szerencsésebb lett volna, mert így a méretei miatt szeletelni sem lehetett túl szépen. Szóval ha valakinek van otthon 20 vagy 22 centis formája, az egyfelől süsse abban, így a maratoni sütési idő is lerövidül, másfelől meg kérem szépen írja meg nekem, hogy honnan szerezte! (előre is köszönöm!)

• 18 centis kapcsos formához (4-6 adag):
• tészta:
• 10 dkg rétesliszt
• 5 dkg tökmag durvára darálva
• 7,5 dkg vaj
• 1 kis tojás
• 1 tk só
• 2 tk nádcukor
• feltét:
• 50 dkg túró
• 5 dkg zsemlemorzsa
• 5 tojás
• 1 nagy marék medvehagyma (4-5 dkg)
• 2 dkg vaj
• só

A tészta hozzávalóit összegyúrom, majd fél órára hűtőbe kerül. Ezt követően enyhén lisztezett deszkán kinyújtom, hogy nagyjából egy 18 centis kör legyen (perem nem kell majd a tortának). A kapcsos tortaformát kibélelem sütőpapírral, az alját és a szélét is (ez a rész elvileg elmaradhat, de nekem mindig kifolyik a megolvadt vaj a tortaforma alján sütés közben, és innentől fogva az egész sütő füstöl. Ezért inkább kibélelem a formát egy nagyobb darab, kör alakúra vágott sütőpapírral. Jól záró formák esetén ez a rész elhagyható.), ezután belefektetem a tésztát.

Előmelegített sütőben 200°C fokon (gázsütő) 15 percig elősütöm.

Amíg a tészta a hűtőben pihen, elkészül a túró. A medvehagymát megmosom, laskára vágom, és a vajon megfonnyasztom. Nem kell sütni, épp csak hogy összeessen. Ha kihűlt, a tojásokkal együtt késes robotgépbe vagy turmixgépbe teszem, és addig aprítom, amíg az egészből egyenletes élénkzöld habos pép lesz.

Hozzákeverem a zsemlemorzsát és a túrót, sózom ízlés szerint.

A túrós pépet az elősütött tésztára öntöm, majd a sütőben a hőfokot 160°C fokra állítom, így sül 80 percet. (nagyobb formában kevésbé vastag lesz a túrós réteg, így kevesebb sütési idő is elegendő)

A formában hűtöm ki, csak azután szeletelem.

(Ellenkező estben a teteje szét fog repedezni, mint az a képen is látható)

Címkék: medvehagyma, reggeli, sós, tészta, tökmag, túró

Piadina aszalt paradicsomos fehérbab pürével

Piadinát régen terveztem már készíteni, hiszen ez volt az egyik első olasz élményem, amire azóta is boldog nosztalgiával gondolok vissza.

A piadina egy olasz élesztő nélküli laposkenyér, ami Romagna tartományból származik. Anno egyszerű paraszti étel volt, csak  liszt, só, víz és zsír (vagy olívaolaj) felhasználásával készült, a laposra nyújtott kerek lepényt pedig terrakotta köveken sütötték ki. Többnyire csak sajt, sonka, esetleg kolbász került bele. Aztán ez is divatossá vált, ma már elég sok helyen találkozhatunk vele, számtalan variációban, ami a tölteléket illeti.

A receptet hozzá egyébként Gabah új lakhelyén találtam, és nagyon meg voltam elégedve vele.

A töltelék nálunk Ponty ízlésre lett hangolva, azaz fehérbabból készült kence került bele, a felnőtteknek füstölt vörös tonhallal kiegészítve (ami helyett természetesen kerülhet bele prosciutto crudo is, de mi most még egyelőre nem tudtunk ráunni a tonhalra). Maga a kence egyébként külön is megér egy misét, mert nagyon finom.

Most ebédre készült, így a friss lepényeket én nem sütöttem át, de vacsorára nálunk is a sajttal, sonkával töltött, majd kontakt grillben összesütött változata lesz terítéken.

• 8 db körülbelül 22 cm átmérőjű kenyérhez:
• 450 gr rétesliszt
• 50 gr kukoricaliszt (vagy ha nincs, ehelyett is rétesliszt)
• 100 gr zsír (én disznózsírt használtam)
• 150 gr víz
• 1 tk só
• 1 tk szódabikarbóna
• babpüré:
• 20 dkg fehérbab
• 6-7 db felezett, olajban eltette, lecsöpögtetett aszalt paradicsom (~ 6-7 dkg)
• 6 gerezd fokhagyma
• 1 ág rozmaring (vagy 1 kk szárított, finomra őrölve)
• 0,5 dl extra szűz olívaolaj
• őrölt csili (elhagyható)

az összeállításhoz ízlés szerint friss zöldsaláta,paradicsom,  füstölt vörös tonhal vagy prosciutto crudo

A liszteket a zsírral elmorzsoljuk, majd a többi hozzávalóval, a vízzel, sóval, szódabikarbónával gyorsan rugalmas tésztává gyúrjuk össze. Cipóvá formázzuk, majd félretesszük 1 órára pihenni.

A tésztát 8 részre osztjuk, majd lisztezett gyúródeszkán 2 mm vastag, nagyjából szabályos kör alakú lepényeket nyújtunk belőle.

Forró serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül, viszonylag erősebb lángon aranyszínű pöttyösre sütjük mindkét oldalukon a lepényeket.

A babpüréhez az előző este beáztatott babot puhára főzöm. Lehet használni konzerv babot is hozzá, de én azt számomra sem teljesen érthető okok miatt nem szeretem. De úgy nagyjából két kis konzervdoboznyi mennyiségnek saccolom a megfőtt bab mennyiségét, ha valaki a konzerv megoldás mellett döntene.

A lecsöpögtetett paradicsomot nagyjából felkockázom. A meghámozott fokhagymát szintén csak nagyjából feldarabolom, majd a paradicsommal és a rozmaring ággal együtt kis láng fölött addig sütöm, amíg a fokhagyma megpuhul. Nekem sima, nem teflon serpenyőben sem kellett hozzá további zsiradék, ami a paradicsomon maradt, az elégnek bizonyult, de ha szükségesnek érezzük, tegyünk még hozzá egy-két kanál olajat, akár a paradicsom olajából.

A puhára főtt babot leszűröm, majd a fokhagymás-aszalt paradicsomos keverékkel (melyből a rozmaring ágat már kidobtam), kevés sóval és az olívaolajjal együtt botmixerrel pürésítem. Nem kell teljesen simára kifejezetten jól áll neki, ha kissé darabos marad benne a paradicsom. Ízlés szerint mehet bele csili is, de nálunk a fiatalúr újabban ezért sem rajong.

Egy adag babpürét kentem a lepény egyik felére, erre tonhal darabkákat raktam, majd félbehajtottam a még langyos lepényeket. A rukkola és kevés (koktél)paradicsom kiválóan illett volna az összeállításhoz, de a nemzeti ünnepre való tekintettel tökéletesen kifosztott élelmiszerüzletekben tegnap ilyesmit már nem találtam.

Címkék: bab, felvágott helyett, hús nélkül, kukoricaliszt, paradicsom, sós, tészta