B.Ú.É.K. 2012.! Gránátalmás karamellizált répás lencsesaláta és aszalt vörösáfonyás mákos brownies

Sokan szerették a 2011. évet, nekem nem volt a kedvencem. Bár a blogról eltűntek a személyes hangvételű írások, most mégis kivételt teszek, jön az új év, ilyenkor kicsit érzelgőssé válok. (és ez most nem is a pezsgő miatt van…)

Régen ha örömöm, bánatom volt, azt gyakran megosztottam a blogon olvasókkal, hogy ez jó volt-e vagy rossz, nem tudom, mindenesetre akkor nekem jól esett. Talán sok akkori olvasóm nem is másért maradt az oldalamon, csak a Csipiről szóló történetekért, a róla készült fotókért. Ha ők ezt olvassák még, akkor tőlük ezúton is elnézést kérek. Mert a gyerkőc cseperedett, rendkívül érzékeny lelkű mini emberré vált, és már nem éreztem tisztességesnek vele szemben, hogy pelenka nélkül készült képeket tárok róla a nyilvánosság elé, vagy ha néha őt nem pont a legkedvezőbb színben feltüntető vicces sztorikat mesélek. Meg aztán változott is valami ebben a mi gasztroblogger világunkban, a személyes hangvétel, a hosszas bevezetések eltűntek, de nem erről akarok most írni, mert ez messzire vezetne, és nem is igazán szeretnék foglalkozni vele.

Szóval az elmúlt év mérlege nálunk, nálam: visszamentem dolgozni, Csipi bölcsődés lett. Sok minden megváltozott a munkahelyemen az elmúlt három év alatt, nem épp kedvező irányba. Kínszenvedés a munka, nem azért, mert el kell végezni, hanem mert eszközök, idő és emberek híján vagyunk, a legalapvetőbb dolgokért is olyan áldozatokat kell hozni, amire korábban nem is gondoltunk. Iszonyatosan megterhelő, fizikailag, lelkileg, szellemileg. Ráadásul a férjemmel mindketten ugyanott, ugyanabban dolgozunk, és néha, amikor a nap végén már a sírás kerülget minket, nemcsak hogy támaszt nem tudunk nyújtani egymásnak, de sokszor egyszerűen azt sem értjük, miért vagyunk még itt, miért csináljuk mi mindezt. Közben pedig próbáljuk a munkánkat úgy végezni, hogy a pici gyerkünk otthon ne észleljen belőle semmit. De nem lehet. Mert ügyelni el kell menni, és akkor anya nincs, és neki összedől a világ. Nem kívánom senkinek, hogy átélje azt, amit az én pici háromévesem, aki minden este, amikor nem jövök haza, szentül meg van róla győződve, hogy én már őt nem szeretem, és elvesztette az ő anyukáját. Zavarodott, frusztrált pici ember lett, aki bármit elkövetne azért, hogy én ne menjek többet dolgozni (megjegyzem, ezzel már sokszor én is így vagyok). Egy időben minden éjjel belázasodott, amikor nem mentem haza, és minden reggel hat órakor pontban jött a hívás: 40 C fok fölé kúszott a hője. Akkor maradt velem otthon, és a láza, betegsége ellenére boldog volt. Aztán már nem tudtam hazajönni reggel, mert maradni kell, egyre tovább, minél kevesebb ember van, hiszen a munka adott, el kell végezni, akárhogyan is. Most már nem reggelre lázas, hanem szinte folyamatosan beteg, de még ezt sem bánja, ha néha úgy alakul, hogy a nagymamák helyett én maradok itthon vele. Én azt gondolom, nem létezik akkora mértékű béremelés, amivel ezt kompenzálni lehetne.

Aztán az idén elvesztettünk három babát.

A legutolsót, akiről azt hittük, már velünk marad, nem is olyan régen. Erről még mindig nem tudok írni túl sokat, beszélni is alig. Egész életmeben rengeteg gyereket, nagy családot szerettem volna, aztán amikor kiderültek az egészségi problémáim, azzal vígasztaltam magam, hogy nem baj, két gyerekkel is szép a család, annyi meg talán még így is sikerül. Csipi útja sem volt könnyű, ő is két pici elvesztése után, és kilenc hónap teljes bizonytalanságot követően érkezett meg hozzánk. De ő azon túl, hogy megváltoztatta az életünket és olyan sokat adott nekünk, amiről pár bekezdésben írni sem lehet, a megszületésével azt is jelentette, hogy  a második babával már könnyebb lesz. Hát nem lett. Négy picit vesztettünk el azóta, én pedig mostanra már a maradék reményt is feladtam, hogy valaha megszülethet a második kisbabám. A terhességek és vetélések felemésztették a testemet, lelkemet, és el sem tudom képzelni, hogyan szokom majd hozzá a gondolathoz, hogy nem lehet több gyermekem.

Hogy mindezek közepette hogy írtam mégis a blogot? Mert ez maradt az egyetlen dolog, ahol felengedhettem egy kicsit, amikor nem gondoltam másra, ezt  örömmel csinálhattam, a főzés, fotózás kikapcsolt és megnyugtatott. Ráadásul a kisfiammal együtt “írjuk” már egy ideje, ő is tanul sütni, fotózni és végtelenül élvezi. A fotózást, a sütést és az együtt töltött időt is.

Szóval a 2011 szörnyű év volt, örülök hogy vége. Ennyi, ami eddig a blogból kimaradt.

Azoknak pedig akik a receptekért és könnyed hangvételért járnak ide, ígérem, hogy a következő kifakadásra 2012. szilveszterénél hamarabb nem kerül sor. (sőt, remélem, akkor sem, és aztán sem,  és soha többet)

Két receptet hoztam, ezt vittem be ma vacsorára az én édes férjemnek, aki a szilvesztert és az új év első napját is munkával tölti.

• mákos aszalt vörösáfonyás brownie
• 10 dkg étcsoki (65%)
• 10 dkg vaj
• 15 dkg nádcukor
• 4 tojás
• 2 púpos ek kakaópor (holland)
• 2 ek mák (2 dkg)
• 4 ek darált mák (6 dkg)
• 5 dkg aszat vörösáfonya
• 1/2 narancs finomra reszelt héja és 2 ek a levéből
• 1 ek vaníliakivonat (házi, helyette használható 1 ek vaníliás cukor)

A vajat az összetört csokival megolvasztom. Hozzáadom a kakaót, a mákokat, a cukrot, narancs héját, levét, vaníliát, a késsel durvára vágott aszalt vörösáfonyát, a tojások sárgáját majd alaposan összekavarom. .

A tojások fehérjét kemény habbá verem, majd óvatosan a csokoládás masszához forgatom.

Szilikonos formába, vagy kivajazott, kilisztezett (esetleg darált mákkal kihintatt) szögletes formába öntöm.

Előmelegített sütőben 180C fokon 30 perc.

Tespiben hűtöttem ki, mert melegen kissé törik. Túlsütni nem érdemes, akkor jó, ha kicsit lágy marad a közepe.

• gránátlamás karamellizált répás lencsesaláta
• 25×22 cm szögletes sütőforma
• 25 dkg lencse
• 1 narancs kifacsart leve és a felének a finomra reszelt héja
• 1 nagyobb gránátalma
• 35 dkg répa
• 1 ek méz
• 2 ág kakukkfű
• 1+4 ek olívaolaj
• 1 nagy csokor petrezselyem
• opcionális: lilahagyma

Címkék: aszalt vörösáfonya, édes, étcsoki, gránátalma, hús nélkül, lencse, mák, saláta, sárgarépa, szilveszter

Uzsonnásdoboz

Készült egy összeállítás a Kifőztük magazin aktuális számába az iskolakezdésre egészséges, könnyen elkészíthető uzsonnára, tízóraira csomagolható finomságokból. Szendvicsbe való krémek, muffinok, saláták, én az alábbi receptekkel készültem. A magazin még több recepttel pedig innen letölthető!

Sült padlizsános juhtúrós krém

3 kisebb padlizsán ( 80 dkg)

10 dkg juhtúró

1 fej (10 dkg) édes vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

2+3 evőkanálnyi olívaolaj

1,5 teáskanálnyi római kömény

só

A padlizsánokat hosszában félbevágjuk, majd vágási felülettel felfelé 200 C fokos sütőben 40-45 percig sütjük, amíg a belsejük puha, a vágási felületük pedig aranyszínű lesz.

A hagymát felaprítjuk, a római köményt mozsárban porrá őröljük, majd a hagymát a köménnyel 2 evőkanálnyi olívaolajon üvegesre sütjük, végül hozzáadjuk a felaprított fokhagymát is.

A padlizsán húsát kikaparjuk a héjából, hozzáadjuk a hagymát, a juhtúrót, sózzuk, majd botmixerrel pürésítjük.

Ricottás babos krém

10 dkg száraz szemes bab, tarka vagy fehér  (vagy 20 dkg leszűrt konzerv bab)

5 dkg aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsöpögtetve)

5 dkg ricotta

2 evőkanál olívaolaj

6-8 levél friss bazsalikom

Az előző este beáztatott babot másnap bő vízben puhára főzzük, leszűrjük. Ha konzervet használunk, azt átöblítjük, leszűrjük.

A babhoz adjuk a ricottát, aszalt paradicsomot, bazsalikomot, majd botmixerrel simára pürésítjük. Ha nem lenne elég krémes, egy-két evőkanálnyit adhatunk hozzá az aszalt paradicsom olajából és sózhatjuk is, ízlés szerint.

Csirkés sajtkrém zellerrel

25 dkg Philadelphia típusú tejszínes krémsajt

25 dkg csirkemell

2 szál szárzeller

10 dkg édes vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

3 evőkanál olívaolaj

A szárzellert nagyon apró kockákra vágjuk, majd egy evőkanálnyi olívaolajon átpirítjuk, csak annyira, hogy üvegessé váljon, de ne puhuljon meg teljesen. Kiszedjük, félretesszük.

A hagymát és a csirkemellet felkockázzuk kisebb darabokra, a maradék olívaolajat is beleöntjük a serpenyőbe, felhevítjük. Üvegesre sütjük a hagymát, hozzáadjuk a csirkemellet és a felaprított fokhagymát, sózzuk, majd addig sütjük a húst, amíg kifehéredik és enyhe aranyszínt kap. Lehúzzuk a tűzről, majd hozzákeverjük a krémsajtot és botmixerrel simára pürésítjük. Végül hozzáforgatjuk a zellerkockákat is.

Répás muffin mazsolával, mogyoróval (12 db)

20 dkg rétesliszt

20 dkg sárgarépa (tisztítva mérve)

2 tojás

5 dkg mazsola

5 dkg törökmogyoró

5 dkg nádcukor

5 dkg olívaolaj

1 dl frissen facsart vagy 100% gyümülcstartalmú narancslé

1 narancs finomra reszelt héja

1 teáskanál őrölt fahéj

2 teáskanál sütőpor

1/2 teáskanál szódabikarbóna

A hámozott, nagyjából feldarabolt répát késes aprítóba tesszük a mogyoróbéllel és a mazsolával együtt, majd finomra aprítjuk.

A narancs levét, reszelt héját alaposan kikeverjük a tojásokkal, olívaolajjal, cukorral, fahéjjal, majd hozzáforgatjuk a répás-mogyorós keveréket is. Végül összeforgatjuk a sütőporral és szódabikarbónával elkevert liszttel, majd a tésztát papírkapszlikkal bélelt muffin sütőbe osztjuk szét.

Előmelegített sütőben (villanysütő, alsó-felső sütés) 180 C fokon 30 percig vagy tűpróbáig sütjük, rácsra szedve hűtjük ki.

Zöldborsós fetás muffin (12 db)

20 dkg rétesliszt

175 gr (1 kis pohár) natúr joghurt

10 dkg zsenge zöldborsó (lehet mirelit is)

10 dkg feta

1 dl olívaolaj

2 ág oregánó

2 tojás

2 teáskanál sütőpor

1/2 teáskanál szódabikarbóna

A joghurtot kikeverjük a tojásokkal és az olívaolajjal, majd hozzáforgatjuk a sütőporral és szódabikarbónával elkevert lisztet, a zöldborsót (ha mirelit, akkor fagyosan), a száráról lecsipkedett és finomra aprított oregánó leveleket és a nagyobb darabokra szétmorzsolt fetát is. Sózni nem szükséges, a feta elég sós.

A tésztát papírkapszlikkal bélelt muffin sütőbe adagoljuk, majd előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 30 percig, illetve tűpróbáig sütjük. Rácsra szedve hűtjük ki.

Tipp: Készíthetjük feta helyett nagyobb szemcsés, szárazabb fajta ricottával is, az oregánót ilyenkor cseréljük friss bazsalikomra. Finom változata még, ha a fetát ordával helyettesítjük, zöldfűszernek pedig petrezselymet használunk.

Sült padlizsános gersli saláta petrezselyemmel, fetával

1 kis padlizsán (25 dkg)

10 dkg gersli

4 nagyobb fél (3-4 dkg) aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsepegteteve)

1 csokor petrezselyemzöld

1 ág oregánó

1 kis fej édes vöröshagyma (3-4 dkg)

1 gerezd fokhagyma

10 dkg feta

1 teáskanál római kömény

2+2 evőkanál olívaolaj

2 evőkanál citromlé

A gersilt átöblítjük, majd bő, enyhén sós vízben puhára főzzük.

A padlizsánt kis kockákra vágjuk, a hagymát, fokhagymát, oregánó levélkéit finomra aprítjuk, a római köményt mozsárban porrá őröljük. Az olívaolaj felén üvegesre sütjük a hagymát a római köménnyel, majd hozzáadjuk a padlizsánt,  sütés közben sózzuk. Ha a padlizsán megpuhult és enyhe aranyszínt kapott, fél percre hozzáadjuk a finomra aprított fokhagymát, oregánót is, majd kiszedjük a serpenyőből.

A megpuhult gersilt leszűrjük, majd összeforgatjuk a padlizsánnal. Az aszalt paradicsomot nagyon finomra aprítjuk, a petrezselyemzöldet szintén, majd összeforgatjuk a gerslis padlizsánnal. A maradék olívaolajjal, citromlével ízesítjük és hozzáforgatjuk a szétmorzsolt fetát is.

Tésztasaláta csirkével, cukkinivel, mozzarellával

20 dkg csirkemell

15 dkg tészta (farfalle, mini farfalle, vagy más apróbb tészta)

20 dkg mozzarella

3 kis zsenge cukkini (45 dkg)

4 nagyobb fél (3-4 dkg) aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsöpögtetve)

1 salotta vagy 3-4 dkg édes vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

6-8 nagyobb levél bazsalikom

3+3 evőkanál olívaolaj

2 evőkanál fehér balzsamecet vagy fehérborecet

A cukkint kis kockákra vágjuk, a csirkemellet szintén, a hagymát, fokhagymát finomra aprítjuk. Másfél evőkanálnyi olívaolajon roppanósra sütjük-pároljuk nagyobb láng felett rázogatva a cukkinit, sütés közben sózzuk, kiszedjük a serpenyőből, félretesszük. Kipótoljuk az olajat még másfél evőkanálnyival, majd üvegesre sütjük rajta a hagymát, hozzáadjuk a csirkét és a fokhagymát is. Sütés közben sózzuk, és addig sütjük mérsékelt láng felett, amíg a hús kifehéredik, majd egy kis aranyszínt kap. Kiszedjük a serpenyőből, félretesszük.

Közben bő, sós vízben kifőzzük a tésztát, leszűrjük, majd összeforgatjuk a cukkinivel, csirkével. Ha kihűlt, hozzáforgatjuk a kis kockákra vágottt mozzarellát, a finomra aprított aszalt paradicsomot és bazsalikomot is, végül a maradék olívaolajjal és a balzsamecettel ízesítjük.

Tipp: Ha olívaolajban eltett aszalt paradicsomot használunk, akkor a paradicsom olaja ideális lesz a salátához.

Címkék: aszalt gyümölcs, aszalt paradicsom, babának, csirke, cukkini, édes, feta, gersli, hús nélkül, juhtúró, krémsajt, mazsola, mogyoró, mozzarella, muffin, padlizsán, reggeli, ricotta, saláta, sárgarépa, tészta, zeller, zöldborsó

Sárgarépás, csicseriborsós csirke kesudióval

Bár egy nagyon egyszerű, könnyen elkészíthető egytálételről van szó, mégis ez lett az abszolút kedvencünk mostanában. Alig fél óra alatt összekészíthető, és az sem hátrány, hogy tetemes mennyiségű zöldséget és húst lehet a kesudió mögé bújtatva a gyerekbe juttatni vele.

• 4 főre
• 2 csirkecomb és két egész csontos csirkemell
• 60 dkg sárgarépa
• 20 dkg csicseriborsó
• 15 dkg pirított, sózott kesudió
• 2 dl tejszín
• 10 dkg vöröshagyma
• 4 gerezd fokhagyma
• 1 ek római kömény
• 3 ek vaj
• 3 ek olívaolaj
• petrezselyemzöld

A csicseriborsót előző nap beáztatom, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzöm. Ha konzervből készül, akkor 40 dkg főtt csicseriborsónak felel meg ez a mennyiség.

A csirkét szétbontom, a combokat alsó és felső combokra, a mellét hosszában, a szegycsont mentén elfelezem. A hagymát finomra aprítom, a fokhagymát szintén, a répát megtisztítom, karikákra vágom.

Az olívaolajat és vajat felhevítem, majd nagy láng felett, két részletben körbesütöm rajta a húst, ha aranyszínű, kiszedem az edényből. A visszamaradt zsiradékon megpirítom a mozsárban porrá tört római köményt, majd üvegesre sütöm a hagymát, hozzáadom a répát, fokhagymát, visszaszedem bele a húst és ráöntöm az alatta felgyűlt húslevet is, majd fedő alatt, kis láng felett puhára párolom a csirkét. Ha szükséges, kevés vizet is alá lehet önteni.

Ha a hús puha, hozzáadom a tejszínt, fedő nélkül nagy láng felett beforralom,  amíg sűrű szósz nem lesz a hús alatt, majd hozzákeverem a leszűrt csicseriborsót és a kesudiót is. Összeforralom, majd finomra aprított petrezselyemzölddel megszórva tálalom.

Címkék: babának, csicseriborsó, csirke, egytál, kesudió, sárgarépa

Finom rizottó

Ami nem csak azért kapta ezt a nevet, mert tényleg finom, hanem mert többé-kevésbé a finomfőzelék alapjaira épül. Tehát gyermekétkeztetés következik. Nem kell viszont elrémülni a felnőtteknek sem, hiszen egy kevés citromlével, borssal kiegészítve a nagykorúak asztalán is megállja a helyét, akár egy szelet hús mellé köretnek, akár önmagában.

Az igazsághoz pedig még az is hozzátartozik, hogy eredetileg ez a recept a zsenge zöldborsó szezonjában született, és mivel az már elmúlt, így hát ez csak háromnegyed részben készült friss zöldségből most, a borsóból maradt a mirelit. De hátha valakinél a kertben még épp most lép a zsenge korszakába a második vetés…

• 2 főre
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 7-8 dl csirke/zöldség alaplé vagy átszűrt, lezsírozott húsleves
• 1 salotta
• 0,5 dl száraz vermut
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 szál répa, fél fej kisebb, zsenge karalábé, fél fej kis, zsenge zellergumó, 1 bő maréknyi zsenge zöldborsó (az összes zöldség tisztítva nagyjából 20 dkg legyen)
• 1 maréknyi zellerzöld
• 1-1,5 ek olívaolaj
• 1 ek vaj
• 1 maréknyi reszelt parmezán (3 dkg)
• citrom, fekete bors

A zöldségeket egyenletesen apró, nagyjából centis kockákra vágjuk, majd a borsó kivételével kevés olívaolajon közepes lángon rázogatva, kavargatva lassan aranyszínűre sütjük. Kiszedjük az edényből, félretesszük.

Az olívaolajat kiegészítjük, majd üvegesre sütjük rajta a felaprított salottát, hozzáadjuk a rizst és kevergetve addig sütjük, amíg áttetszővé válik. Hozzáadjuk a finomra aprított fokhagymát, átkeverjük, felöntjük a vermuttal, elforraljuk az összes folyadékot. Ezután apránként adagoljuk hozzá az alaplevet és gyakran kevergetve haraphatóra főzzük a rizst. A főzés vége előtt 2-3 perccel hozzáadjuk a zöldborsót is, a zsenge zöldborsó ennyi idő alatt megpuhul. Végül hozzákeverjük a sült zöldségeket, a finomra aprított zellerzöldet, alaplével beállítjuk a rizottó állagát, összeforraljuk, hozzáadjuk a vajat, parmezánt, átkeverjük és kész is.

Felnőttek egy csavarásnyi citromlével és frissen őrölt fekete borssal élénkíthetik az ízeket.

 

Címkék: babának, karalábé, parmezán, rizottó, sárgarépa, zeller, zöldborsó

Sárgarépapuding naranccsal, datolyával

Hát igen, ez nem sós, és ismét csak gyermekétkeztetés következik. Szerencsére a sárgarépa hálás téma, szinte bármilyen formában megeszik a gyerekek, legalábbis az enyém így van ezzel. Aztán a másik dolog, hogy az édességet meg csak megkívánják időnként az apróságok is, főleg ha hozzászoktak a desszerthez a nagymamánál. Mivel pedig előítéleteik sincsenek a sárgarépa édességekben való alkalmazásával kapcsolatban, ezért ez szerintem egy kiváló nyalánkság az apróságok visszatérítésére a csokis útról. Persze nyitottabb szemléletű anyukáknak és apukáknak éppúgy tudom ajánlani, hiszen mégiscsak nagyon finom dologról van itt szó.

Ha valakit  csak a datolya tántorítana el tőle, működik mazsolával vagy aszalt vörösáfonyával is, bár szerintem datolyával a legfinomabb.

• 5 dl narancslé (100%, ha lehet, frissen facsart, vagy direkt préselt, ha bolti)
• 30 dkg sárgarépa (tisztítva mérve)
• 4 dkg búzadara
• 1 kezeletlen narancs finomra reszelt héja
• 1/2 rúd fahéj
• 5 dkg datolya
• 3 dkg vaj
• 1/2 tk narancsvirágvíz (elhagyható)
• 2 ek nádcukor (vagy ízlés szerint)

A narancslében fedő alatt puhára pároljuk a megtisztított, feldarabolt répát a fahéjjal. Fahéjat kiszedjük, majd botmixerrel pürésítjük, visszatesszük a tűzre és folyamatos kevergetés mellet beleszórjuk a búzadarát. Addig főzzük, amíg besűrűsödik. Lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a finomra aprított, magozott datolyát, a narancs finomra reszelt héját, narancsvirágvizet, a vajat és édesítjük ízlés szerint.

Tálkákba adagolva hűtőbe kerül.

Címkék: datolya, édes, narancs, sárgarépa

Sárgarépa krémleves

A tél vége felé szép helyi zöldséget már ritkán kapni, de a sárgarépa még ilyenkor is tartja a formáját, tehát téli levesnek ideális. Egyfelől. Másfelől viszont a leves íze üde, akárcsak a színe, szóval egy kis nyarat lehet vele varázsolni a télbe, ha rajtam kívül esetleg valaki másnak is hiányozna már a napsütés…

• 70 dkg sárgarépa
• 1 liter csirke alaplé vagy zsírtalanított húsleves
• 1 fej vöröshagyma (6-8 dkg)
• 1 tk római kömény
• 1 ek koriandermag
• 5 gerezd fokhagyma
• 2 ek olívaolaj
• 2 dl zsíros natúr joghurt*
• kis csokor petrezselyemzöld

A köményt, koriandermagot mozsárban porrá őrölöm, majd a felhevített olívaolajon fél percig sütöm. Hozzáadom a nagyobb darabokra vágott hagymát és üvegesre sütöm, majd megy mellé a nagyobb darabokra vágott répa és az egészben hagyott fokhagyma is. 2-3 percig kevergetve sütöm a zöldségeket, majd felöntöm az alaplével és sózom. Fedő alatt puhára főzöm a répát. Ez 15-20 perc, tovább főzni nem is érdemes, mert csak veszít a répa az ízéből.

Végül botmixerrel pürésítem.

A simára kavart joghurt és a finomra aprított petrezselyemzöld kerül a tetjére.

* A zsíros natúr joghurt a török joghurt, ezt Debrecenben a Péterfia utcán lévő arab csemegeboltban lehet kapni. Ha azonban ilyen nincs itthon, akkor 2 rész natúr (3,5%) zsírtartalmú joghurtot elkeverek 1 rész zsíros tejföllel, és ezzel helyettesítem. Ebből egyszerre nagyobb mennyiséget szoktam készíteni, a hűtőben eláll és krémlevesekhez, müzlihez, pohárkrémekhez ideális, akárcsak a török joghurt.

Címkék: fél óra, joghurt, leves, sárgarépa

Paradicsomos borjúragu kelkáposztával, babbal

Mert az adventi készülődés és a karácsonyi próbavacsorák közepette is enni kell rendes ételeket, olyan egy tányérból, egy villával fogyasztható, meleg, fűszeres, gazdag ízű, kényeztető dolgokat, amiket télen szokás. Nem kell elakadni a receptben a borjúnál, működhet ez más hússal is (bár tagadhatatlanul borjúval isteni és utánozhatatlanul finom).

• 60 dkg borjúhús (lapocka)
• 1 nagy fej fehérhagyma (10-12 dkg)
• 1 fél fej kelkáposzta (~40 dkg)
• 1 doboz hámozott, darabolt paradicsomkonzerv ( 40 dkg)
• 20 dkg nagy szemű fehérbab
• 2 szál répa ( ~12 dkg)
• 1 vékony cikk zellergumó ( ~3-4 dkg)
• 5 gr szárított vargánya (egy bő maréknyi)
• 4 gerezd fokhagyma
• 1 babérlevél
• 1 kis csokor kakukkfű (10-12 ág)
• 2 dkg vaj
• 3 ek olívaolaj

A húst felkockázzuk két centis darabokra. Az olívaolajat felhevítjük, hozzáadjuk a vajat, majd megpirítjuk benne a húst. Amikor az már nem pirul, hanem elkezd levet engedni, mérsékeljük a lángot és addig pároljuk a húst, amíg az összes levét elfövi. Ekkor visszasütjük zsírjára, hozzáadjuk a finomra aprított hagymát és a megtisztított, nagyobb kockára vágott répát, zellergumót. Együtt sütjük, amíg a zöldségek elkezdenek enyhe aranyszínt kapni, az utolsó fél percre hozzáadjuk a felszeletelt fokhagymát is. Hozzáöntjük a paradicsomot, még 2 dl vizet, hozzáadjuk a babérlevelet, a csokorba kötött kakukkfüvet, a felaprított szárított vargányát, sózzuk. Fedő alatt igen kis láng felett addig főzzük, amíg a hús teljesen megpuhul. Ha szükséges, közben pótoljuk utána a vizet, úgy 2 ujjnyi szaft mindig legyen a ragu alatt.

Közben az előző este beáztatott babot leszűrjük, átöblítjük, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzzük.

A kelkáposzta torzsáját kivágjuk, külső leveleit lefejtjük, majd nagyon vékonyra felcsíkozzuk.

Amikor a hús már teljesen puha, hozzákeverjük a kelkáposztát és a leszűrt, megpuhult babot is. Fedő alatt összeforraljuk és még nagyjából 5 percig pároljuk kis láng felett. Akkor jó, ha a kelkáposzta a végére még enyhén ropogós marad.

Tálalásnál lehet mellé adni friss kenyeret is, de önmagában is megállja a helyét.

Címkék: bab, babának, borjú, egytál, kelkáposzta, sárgarépa, vargánya, zeller

A kacsahúsleves és a kacsás ravioli

Na de milyen!

Először alaplének készült egy birsalmás leveshez, de az nem lett nagy szám, viszont az “alaplé” meg rekordsebességgel fogyott a főtt kacsahússal együtt. Szóval legközelebb inkább főszerepet kapott, és hát az egyik legfinomabb húsleves lett evör. Aztán meg volt benne az a sok főtt hús, a levesbe meg kell betét is (mármint olyan ami nem a hús), szóval azt találtam gondolni, hogy na majd raviolit csinálok belőle. S lőn. Hát mondjuk kicsit elszámoltam magam, mert a két fél mellfiléből egy kielégítő étvágyú négytagú család is jóllakott volna, leves nélkül, csak úgy magában is, szóval a levesbetét mellé még lett két (bár tényleg inkább négy) emberes adag ravioli is. (senki nem bánta, iszonyú finom volt)

A legnagyobb tanulságok pedig:

1.) a ravioli nem ördöngösség. Eddig csak azért jártam olasz étteremebe (abba az egybe, ami errefelé fellelhető és nem csak a nevében olasz), mert hogy otthon raviolit én soha. De igen. Sőt. Egyáltalán nem bonyolultabb, mint akármilyen más gyúrt tészta.

2.) nem minden kütyü hülyeség, amit a Lidlben/Aldiban veszek. Ez például egy lidlis, három részből álló tészta kiszúró-összenyomó darab, bővebb leírás és fotó róla Trinitynél, és remélem hogy nem késtem meg nagyon a beszámolóval, miszerint raviolihoz is remekül működik.

• 4 főre
• 2 kacsamell csont és bőr nélkül (~40 dkg)
• egy kicsi, fiatal zellergumó (~ 15 dkg) negyede a zöldjével együtt (vagy 2 szál angolzeller)
• 1 közepes fej vöröshagyma (6-8 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 babérlevél
• 1 csillagánizs
• 8-10 szem szegfűbors
• 2 dl tokaji aszú
• 2 szál répa (10 dkg)
• 10 dkg apró fejű csiperke
• ravioli (~26 darab)
• 20 dkg rétesliszt
• 2 nagy tojás
• csipet só
• 1 fej vöröshagyma (4-5 dkg)
• 1 kis csokor petrezselyemzöld
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 púpos ek mascarpone
• 1 ek kacsazsír

A kacsamellet felteszem főni 1 liter hideg vízzel, sóval, az aszúval, ha felforrt, nagyon kis lángon gyöngyöztetve főzöm és leszedem a képződő habot. Ha már nincs több hab, hozzáadom az egészben hagyott, meghámozott vöröshagymát, az egész gerezd fokhagymákat és a félbevágott zellerszárat, továbbá a babérlevelet, csillagánizst és szegfűborsot is, megsózom. Kis lángon fedő alatt főzöm, lassan gyöngyöztetve, 3 órán át.

A kacsamelleket kiszedem a levesből, majd azt leszűröm. A húst félreteszem, a zöldségeket eldobom (kutyának adom). Ha zavaros lenne, teaszűrőn meg lehet ismételni a szűrést ülepítés után, vagy lehet akár deríteni is tojásfehérjével. De a szűrő nekem elég volt, a színe meg úgy sem lesz szebb, bármit csinálunk. A leveshez annyi vizet öntök, hogy az egész 1 liternyi legyen. Felforralom, beledobom a négybe vágott gombát és a falkarikázott répát, majd fedő alatt főzöm bő fél órán át.

Közben a lisztből és tojásból csipet sóval tésztát gyúrok, majd folpackba tekerve pihentetem a hűtőben úgy egy órán át. (de 15 perc is elég)

A puhára főtt kacsahúst késsel finomra vágom. A hagymát, fokhagymát szintén. A zsíron üvegesre sütöm a hagymát, megy mellé a fokhagyma, majd lehúzom a tűzről és hozzákeverem a főtt, darált hús finomságúra vágott húst, a nagyon finomra aprított petrezselyemzöldet és a mascarponet is.

Lisztezett gyúródeszkán a tésztát késpenge vastagságúra nyújtom, majd kör alakú, nagyjából vizespohár méretű kiszúróval/pohárral köröket vágok ki belőle. (ha nem elég nagy a deszka, nincs elég hely, lehet több részre is osztani a tésztát és darabonként nyújtani) Minden kör közepébe megy egy evőkanálnyi töltelék, a széleket vízzel lekenem körben, majd ráhajtom a tésztát a töltelékre és alaposan összenyomom (kézzel vagy “géppel”).

A raviolikat bő, forrós sós vízben kifőzöm, 3-4 perc elég nekik, hiszen a töltelék nem nyers, a gyúrt tészta padig hamar átfő. Szűrőlapáttal kiszedem., majd összemelegítem a levessel. Levesbetétnek fejenként 2-3 darabbal lehet számolni.

A maradék raviolit ki lehet főzni később is, a liszttel enyhén leszórt tészta a hűtőben jól lezárva akár egy napig is eláll. Én ezt már nem bonyolítottam nagyon, csak meglocsoltam a kifőtt tésztát szarvasgombás olívaolajjal. Mehet még rá persze parmezánforgács, finomra aprított petrezselyem, ízlés szerint. Akár levesbetét helyett célirányosan is elkészíthető maradék levesben főtt húsból.

Címkék: gomba, kacsa, leves, sárgarépa, tészta, vöröshagyma, zeller

Babamenü a Gasztrotippen

Új sorozat indul a Gasztrotippen, amiben hónapról hónapra egy babáknak készült összeállítás szerepel. A receptek olyan szempontok alapján készültek, hogy lehetőleg szezonálisak legyenek, egészségesek és tápanyagokban gazdagok, a kicsiken kívül a nagyok is örömüket leljék benne, és reményeim szerint még a legválogatósabb kisgyerekek (például az én Pontyom) ízlésének is megfeleljenek.

Tehát joghurtos sárgadinnye krémleves, zöldséges lepények és almás zabpelyhes süti az augusztusi babamenüben a Gasztrotippen!

Hideg sárgadinnye krémleves

A hidegen elkészíthető levesek nagy előnye a gyorsaságon kívül, hogy megőrzik vitamintartalmukat. A sárgadinnye hálás leves alapanyag, magas víztartalma miatt csak kevés joghurt kell mellé, és ha néhány levélke citromfűvel megszelídítjük az ízét, akkor  a válogatósabb gyerekek kedvencévé is válhat. Magas az A és C-vitamin tartalma, és rendkívül gazdag ásványi anyagokban is.

Nagyobb gyerekeknek tipp a tálaláshoz: levesestányérként használjuk a dinnye kivájt héját.

Kicsiknek 8 hónapos kortól adható.

4 adag

1 közepes sárgadinnye (nagyjából 1,3 kg)

1 pohár natúr joghurt (25 dkg)

2-3 ág citromfű (elhagyható)

A dinnyét félbevágjuk, magjait kikaparjuk, majd a húsát kivájjuk és turmixgépbe rakjuk.

Hozzáadjuk a joghurtot és a citromfű lecsipkedett levélkéit is, majd pürésítjük.

Sárgarépás krumplis kelkáposzta tócsni zöldfűszeres joghurttal

A zöldségek sokkal könnyebben csúsznak finoman fűszerezve, reszelve, lepény formában, így a minden gyerek kedvence krumpli és sárgarépa mellé még a kelkáposzta is könnyebben eladható, ráadásul a színes lepény sokkal bizalomgerjesztőbb a kicsik számára, mint a gyanúsan fodros zöld levél. A kelkáposzta gazdag fehérjében és ásványi anyagokban, továbbá B és C vitaminokban, bár azok a sütés során sajnos nagyrészt elbomlanak.

A zöldfűszeres joghurt mellé jó, ha friss zöldfűszerrel készül, itt a kakukkfű helyettesíthető azzal, ami éppen otthon van: tárkonnyal, majorannával, petrezselyemmel, vagy akár snidlinggel is.

Kicsiknek 1 éves kor után adható, miután a tojás bevezetése már megtörtént az étrendjükbe.

16 lepény

30 dkg sárgarépa

20 dkg krumpli

20 dkg kelkáposzta

2 nagyobb tojás

5 dkg liszt

2 ek olaj

2 ág majoranna (vagy 1 tk szárított)

2 ág kakukkfű (vagy 1 tk szárított)

3 gerezd fokhagyma

1 pohár natúr joghurt (25 dkg)

2 ág kakukkfű (vagy tetszőleges zöldfűszer)

só

A zöldségeket durvára reszelem vagy késes robotgéppel felszecskázom. Hozzáadom a tojásokat, lisztet, olajat, sót, a finomra aprított fokhagymát és zöldfűszer leveleket, majd alaposan összegyúrom és tíz percig állni hagyom.

A masszát átkeverem, majd zölddiónyi gombócokat formázok belőle, azokat teflon serpenyőbe teszem, ott lelapítom, és mérsékelt lángon mindkét oldalán aranyszínűre sütöm. További zsiradék hozzáadása a sütés során csak akkor szükséges, ha hagyományos serpenyőt használunk a sütéshez. A mérsékelt láng pedig azért fontos, hogy minden zöldségnek legyen ideje megpuhulni a viszonylag hosszú sütési idő alatt, mielőtt a lepény színt kapna a sütés során.

A mártogatóshoz a lecsipkedett kakukkfű levélkéket mozsárban eldörzsölöm egy kevés sóval, majd a joghurttal elkeverem.

Almás joghurtos zabpelyhes süti

A zabpehely nagyon hasznos a gyerekek számára, nemcsak magas rosttartalma miatt, de kimagasló fehérjetartalma miatt is, ami 17 gr 100 gr gabonában, ez messze a legmagasabb érték a gabonafélék között. Tartalmaz ezen kívül B vitamint, magnéziumot és vasat is jelentősebb mennyiségben.

A süti egyfajta felfújt, vagyis puha, nedves tésztájú sütemény, egy pohár tejjel vagy néhány szem gyümölccsel ideális lehet uzsonnára. Készíthetünk mellé gyümölcsszószt is, a lehető legegyszerűbben, tetszőleges gyümölcsöt pürésítsünk, édesítsük mézzel, savanyítsuk citromlével, ha szükséges, és ha túl sűrű lenne, hígíthatjuk a szószt kevés ásványvízzel is. A nektarinból vagy őszibarackból készült szósz remekül illik ehhez a süteményhez.

Az alma pedig helyettesíthető körtével, keményebb húsú nektarinnal, őszibarackkal is akár.

1 éves kor után adható.

26 cm kapcsos tortaforma

1 pohár (25 dkg) natúr joghurt

2 pohár (20 dkg) finomra hengerelt zabpehely

10 dkg méz

5 dkg vaj

4 tojás

1 púpos tk őrölt fahéj

1 nagyobb alma (nagyjából 30 dkg)

A vajat a mézzel meglangyosítom, hogy mindkettő folyós legyen.

A tojásokat szétválasztom, majd a sárgákat alaposan kikeverem a joghurttal, zabpehellyel, fahéjjal, durvára reszelt almával és az olvadt vajas mézzel.

A fehérjéket kemény habbá verem, majd óvatosan a zabpelyhes masszához forgatom.

Sütőpapírral kibélelt kapcsos formába öntöm a masszát, majd 180°C fokon (gázsütőben) 40 perc alatt megsütöm. Végezzünk tűpróbát a végén, hogy elkészült e a sütemény!

Kisebb, mondjuk 22 cm átmérőjű tortaformában sütve látványosabb, magasabb lesz a sütemény, ekkor azonban a sütési idő meg fog nőni.

Címkék: alma, babának, édes, hús nélkül, joghurt, sárgarépa, zabpehely

Nyári zöldségkrémleves/ karfiolkrémleves

Hogyan lehet megetetni a gyűlölt karfiolt egy kisdeddel? Jó alaposan meg kell szelídíteni az ízét (ez a szofisztikáltabb megfogalmazása annak, hogy el kell nyomni) mindenféle zöldséggel, picit lágyítani citrommal, picit megédesíteni és ennyi.

Ponty eddig vad prüszkölésbe kezdett, ha csak megérezte a karfiol ízét, de ezt a levest csak úgy habzsolja. A fél liter belőle az alap, és ráadásul azon kevés ételek közé tartozik, amit másnap felmelegítve is megeszik. Szóval ez egy sikersztori. Azt meg már nem is említem, hogy az apja is imádja.

Egyébként ez a második étel a héten, amibe belezabált a macska. (elnézést a kissé vulgáris fogalmazásért, de tényleg ez történt, a mi macskáinkat semmiképpen nem lehetne kifinomultsággal és az asztali etikett ismeretével vádolni) Mindeközben a csirkemájat meg otthagyják. Ráadásul nekem ma ez lett volna a vacsorám (amit végül bosszúból csak azért is a vizslának adtam). Szóval van e valakinek valami bevált módszere a macskák távol tartására a fotómodellektől? Vagy csak a mi állataink ilyen szemtelenek? Mondjátok hogy más is jár így, vagy legalább valami kis vigasztalást, hogy lesz ez még így se.

• 4 adag
• 1 közepes fej karfiol (1-1,2 kg)
• 1 liter csirke alaplé
• 3 szál répa (20 dkg)
• 2 szál petrezselyemgyökér (6-7 dkg)
• 1 kis fej karalábé
• 1 nagy fej vöröshagyma ( 6-7 dkg)
• 5 gerezd fokhagyma
• 1 citrom leve és finomra reszelt héja
• 1 csapott ek nádcukor
• 3 dkg vaj
• 5 dkg mascarpone
• 5 cm finomra reszelt gyömbérgyökér kinyomkodott leve (opcionális)

A feldarabolt hagymát a vajon üvegesre sütöm, majd hozzáadom a meghámozott, nagyjából feldarabolt répát, petrezselyemgyökeret, karalábét is, és sűrű kevergetés mellett, mérsékelt lángon addig sütöm, amíg kis színt nem kap (de ne égessük-barnítsuk meg semmiképpen, már csak a vaj miatt sem) Hozzáadom a kés pengéjével meglapított fokhagymát, a megmosott, rózsáira bontott karfiolt, felöntöm az alaplével, majd fedő alatt puhára párolom az összes zöldséget benne.

Sózom, hozzáadom a citrom levét, héját, cukrot, majd botmixerrel pürésítem.

Tálalásnál a felnőttek számár teszek az asztalra a gyömbér levéből, ebből locsolhat bele ki-ki ízlés szerint. (persze ha eleve csak felnőtteknek készül, akkor mehet bele a gyömbér már az elején is, de szerintem akkor is érdemes csak a levét használni, így biztosan nem lesznek fás gyömbér szálcsák a levesben)

Címkék: babának, karalábé, karfiol, leves, petrezselyemgyökér, sárgarépa