sárgaborsó

téli paradicsomos cékla leves

2016. március 17., csütörtök | leves | Nincs hozzászólás

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Egy amolyan téli mindent-bele leves, ami már csak a színe miatt is megér egy misét. Tele zöldséggel, szóval igazi vitaminbomba, abból, ami így a tél végén még maradt a kamrákban.

Aztán meg jön a szép idő, süt majd a nap, és jöhetnek a zöldek!

  • téli cékla leves
  • 3 kis fej cékla (45 dkg)
  • 2 szál sárgarépa (15-20 dkg)
  • 10 dkg sárgaborsó
  • 2 fej hagyma
  • 1 cikk zellergumó (10-15 dkg)
  • 1 szem krumpli (20 dkg)
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 3 ek olívaolaj
  • 4 dl passzírozott paradicsom
  • 5 dkg aprótészta (betű, kiskagyló, miegyéb)
  • 1,5 liter alaplé (vagy leszűrt, lezsírozott húsleves)
  • 10-15 zsályalevél
  • 1 ek édesköménymag

A hagymát apróra vágjuk, az édesköménymagot mozsárban porrá őröljük. Az édesköményt átpirítjuk az olívaolajon a hagymával együtt, majd hozzáadjuk a meghámozott, kis kockákra vágott céklát, sárgarépát, zellert, krumplit, finomra aprított fokhagymát is. Átpirítjuk a zöldségeket, majd felöntjük a húslevessel.

A leveshez adjuk az átöblített sárgaborsót és az apróra vágott zsályaleveleket is. Fedő alatt addig főzzük a levest, amíg a bosró megpuhul.

Ezután hozzáadjuk a passzírozott paradicsomot és a tésztát is, összeforraljuk, majd addig főzzük, amíg a tészta megpuhul.

Tálalásnál lehet csorgatni a tetejére extra szűz olívaolajat is, és lehet mellé adni friss (fehér) kenyeret.

Címkék: , , , , ,

marharagu sárgaborsóval, gerslivel

2015. szeptember 27., vasárnap | egytálétel, marha | 4 hozzászólás

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Itt van az ősz, és vele a komfortos, gazdag, meleg egytálételek ideje. Gyökérzöldségek, sütőtök, nekem ez a kánaán, bár ez most épp egy olyan darab, ami a “lássuk, mi van a (kamrának becézett) fiókban?” felkiáltással készült. Hihetetlenül hamar össze lehet dobni egy ilyen ételt, bár türelem kell hozzá, hogy kivárjuk, amíg a marha puhára fő. De addig annyi mindent lehet csinálni egy ráérős hétvégi napon.

  • marharagu sárgaborsóval, gerslivel
  • 40 dkg marhalábszár vagy lapocka
  • 15 dkg vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 tk nádcukor
  • 2 szál sárgarépa
  • 0,5 dl ír whisky
  • 1 csapott ek angol mustár
  • kis csokor kakukkfű
  • 5-6 levél zsálya
  • 1 kis csilipaprika
  • 4 ek olívaolaj
  • 2 dl gersli
  • 2 dl sárgaborsó
  • 3 dl passzírozott paradicsom

A hagymát apró kockákra vágom, majd üvegesre sütöm az olívaolajon. Hozzáadom a cukrot és a whiskyt, beforralom, majd kicsit karamellizálom a hagymát. A két centis kockákra vágott húst a hagymához adom, a vékonyra szeletelt fokhagymával együtt, majd nagyobb lángon körbepirítom a húst. Felöntöm 2 dl vízzel, majd hozzáadom a mustárt, sózom, borsozom, hozzáadom a csumájától megfosztott, de egészben hagyott csilit, a csokorba kötött zöldfűszereket és a megtisztított répát (én csak kettévágtam, gyerek nem szereti megenni, de ha másé igen, akkor lehet felkarikázni és csak később, a sárgaborsóval és gerslivel együtt adni a húshoz).

Fedő alatt kis lángon addig főzöm, amíg a hús puha lesz.

A gerslit és sárgaborsót átválogatom, hideg vízzel átmosom, majd a húshoz adom 2 dl vízzel együtt. Felforralom, majd kis láng felett addig főzöm, amíg a gersli és a borsó nagyjából megpuhul (ez körülbelül egyszerre várható) Végül hozzáadom a passzírozott paradicsomot, és ha túl sűrű lenne így, akkor még kevés vizet is.  További 10-15 percig főzöm, majd tálalom. (tálalás előtt lehet hozzákeverni 2-3 dkg vajat is, akkor még selymesebb lesz a szaft)

Címkék: , , , ,

sárgaborsós paradicsomos sertésragu spenóttal

2013. április 18., csütörtök | egytálétel, sertés | 2 hozzászólás

A gyors egytálételek megkönnyítik a mindennapjainkat, és mostanában, mi tagadás, elég gyakran kerül beléjük spenót is. Tulajdonképpen ezek tekinthetőek variációknak is egy témára, de ez a mostani annyira jól sikerült, hogy megér még egy posztot a recept. A raguba ezúttal sárgaborsó került a spenót és paradicsom mellé, tekintélyes mennyiségű gyömbérrel, és egy igazán ízben gazdag darab született, ami vélhetően gyakran kerül majd ismét az asztalunkra.

  • sárgaborsós paradicsomos sertésragu spenóttal
  • 50 dkg sovány, darált sertéshús (comb és lapocka)
  • 1 doboz hámozott paradicsom (400 gr)
  • 20 dkg sárgaborsó
  • 10 dkg spenót
  • 1 nagy fej vöröshagyma (15 dkg)
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 5 cm gyömbérgyökér
  • 3 ág kakukkfű
  • 1 babérlevél
  • 4 dl húsleves(vagy víz)
  • 2 ek olívaolaj
  • 2 ek vaj
A hagymát, fokhagymát finomra aprítom. Az olívaolajon megolvasztom a vajat, majd lepirítom rajta  a húst, nagy láng felett, gyakran kevergetve. Hozzáadom a hagymát, mérsékelem a lángot, majd addig sütöm, amíg a hagyma üvegessé válik. Hozzáadom a fokhagymát, átpirítom, majd felöntöm a húslevessel (vagy vízzel). Hozzáadom a meghámozott, nagyobb darabokra vágott gyömbért, a babérlevelet, csokorba kötött kakukkfüvet, a paradicsomot és az átöblített sárgaborsót. Sózom, felforralom, majd kis láng felett, lefedve addig főzöm, amíg a sárgaborsó megpuhul.
A spenótot mosom, centrifugálom, a vastagabb szárakat kitöröm, majd metéltre vágom. Ha megpuhult a sárgaborsó, leveszem a fedőt, ha túl sok lé lenne alatta, azt beforralom (ha túl kevés, adok hozzá még levest vagy vizet). A babérlevelet, gyömbért, kakukkfüvet kiszedem, lehúzom a tűzről és összeforgatom a spenóttal.

 

Címkék: , , , ,

Sárgaborsós tökmagos kenyér

2011. november 10., csütörtök | kelt tészta | Nincs hozzászólás

Egy nagyon gazdag, fűszeres kenyér, ami a tepertőkrém mellé készült. A sárgaborsó szemek és a tökmag igazán izgalmas állagot adnak neki, a remek ízről nem is beszélve. Tökmagolajjal is készülhet, de napraforgóolajjal is remekül működik a recept, a koriander mellé pedig további extra fűszereket is tehetünk, a római kömény például nagyszerűen illik az összképbe.

 

  • 20 dkg rétesliszt
  • 10 dkg sárgaborsó
  • 2,5 dl+1 dl víz
  • 5 dkg tökmag
  • 1 dkg friss élesztő
  • 2 ek tökmagolaj (vagy napraforgó olaj)
  • 2 tk almaecet
  • 2 tk+1 kk só

A sárgaborsót a 2,5 dl vízzel és 1 kk sóval felforralom, majd fedő alatt, kis láng fölött addig főzöm, amíg a borsó a víz nagy részét  magába szívja, és nagyjából megpuhul. Érdemes a tűzről lehúzni és fedő alatt pihentetni, amikor már csak kevés(fél ujjnyi) víz van a borsó alatt, így nem ég oda. Nekem épp ennyi víz kellett hozzá, de az a cél, hogy a szemek megpuhuljanak, egészben maradjak, de ne főjenek szét. Ha ehhez kicsit több víz kell, akkor lehet még adni hozzá és tovább párolni vele.

A lisztet elmorzsolom az élesztővel, majd hozzáadom a maradék vizet, a mozsárban porrá őrölt koriandert, olajat, sót, ecetet és a tésztát alaposan kidagasztom, amíg a sima, kéztől szépen elváló tésztát kapok. A kelesztőtálat nyirkos konyharuhával letakarom, majd félreteszem, amíg a tészta a duplájára kel.

A tökmagot száraz serpenyőben enyhén megpirítom, kihűtöm. A megkelt tésztába gyúrom a tökmagot és a sárgaborsót, majd lisztezett deszkán olyan hosszú rudat formázok belőle, mint a kenyérsütő forma, kereszt irányban mélyen bevagdosom. A formát kiolajozom liszttel kiszórom, majd beleteszem a tésztát. Félreteszem, amíg legalább másfélszeresére kel. Kelés közben vízzel kétszer lekenem.

Előmelegített sütőben (villanysütő, alsó-felső sütés) 10 percig 250 °C, majd 30 percig 200 °C fokon sütöm.

Rácsra borítva hűtöm ki.

Címkék: , , ,

Gyömbéres sárgaborsó krémleves

2010. március 30., kedd | babának, leves | 10 hozzászólás

P1012019

Ez a leves is minimanó álcázott zöldségfogyasztását hivatott elősegíteni, mivel mindenféle zöldségből készült krémlevest szívesen fogyaszt, még akkor is, ha a zöldség szilárd halmazállapotában berzenkedést váltana ki belőle. Viszont miért is főznék külön bébiételt, ha a kisded kifinomult ízlése lehetővé teszi, hogy mi is szívesen fogyasszuk az elsősorban számára készülő leveseket?

De most inkább néhány szó enerváltságom okáról.

A mai délutánra különleges meglepetéssel készült Ponty: még most sem tudom hogyan, de sikerült szert tennie az egyébként számára elérhetetlen helyen lévő majomkenyér (crassula ovata, vagy micsoda) két levelére, amire csak abból jöttem rá, hogy harsány csatakiáltása néhány másodpercre elhallgatott. Amilyen ráérősen tud nyammogni minden egyes falaton a hivatalos étkezések alkalmával, most olyan gyorsasággal sikerült internalizálnia a levelek csúcsi részét. Hiába koboztam el tőle a maradékot, a végeket már lerágta. Gyors tájékozódást követően a növényt első körben sikerült crassula argentea néven beazonosítani, amiről mindössze annyit sikerült megtudnom, hogy közepesen mérgező, macskákban (?) hányást és depresszív tüneteket okozhat.

Mivel az orvos szülőknél nincs is rosszabb, gyorsan hónom alá csaptam az egyébként rendkívül vidám és csínytevésével teljes mértékben elégedett csöppséget, és a totális pánik állapotában beloholtunk a gyermek sürgősségire. Itt körülbelül három perc alatt levett a lábáról négy nővérkét gurgulázó nevetésével, és igazából nem tűnt betegnek, depresszívnek meg még annyira sem. Rövid eszmecsere következett az ügyeletes doktornővel, aki még pont ilyen növény elfogyasztásával nem találkozott, de felsorolta azt a 15 félét, amivel már igen. Próbált megnyugtatni, hogy ezek közül alig akad mérgező, és ha igen, akkor is legalább egy egész bokrot meg kellett volna belőle enni a kisdednek. Természetesen nem sikerült. Végül kigugliztuk, hogy a crassula argentea csak a macskáknál és kutyáknál okoz enyhe mérgezéses tüneteket, emberre ártalmatlan. Még később az öcsém kiguglizta, hogy ami nekem van, az nem is argentea, hanem ovata, az pedig mindenkire ártalmatlan. Amiért mindezt leírtam, az (azon kívül, hogy kicsit még mindig remeg a gyomrom), hogy belinkeljek két táblázatot a mérgező szoba- és kerti növényekről. Hátha másoknál is hajlamos a kisgyermek a kertészkedésre…

Magyarországon található toxikus növények listája

Mérgező növények/Kismamablog

A történet aztán itt még hosszan folytatódik, a nagy izgalomban nem bírtam hazajönni a szakadatlanul vidám és egészséges Ponttyal, így kimentünk meglátogatni az apját az ibrányi ügyeletben, ahol a hivatalos szöveg szerint szoros orvosi obszerváció következett. Nem hivatalosan pedig Ponty lebontotta a rendelőt, szétszórt és felborogatott mindent, talált egy sakk-készletet (?), majd egy paraszttal a szájában rohangált fel és alá, és közben gurgulázva nevetett rendíthetetlenül. Az apja volt olyan szerencsés, hogy ki kellett vonulnia, de mi ketten az asszisztensnővel a rendelőben maradtunk, és együttes erővel sem sikerült megfékezni vidám kis démonunkat.

Aztán Ponty most édesdeden alszik, hiszen jól végezte dolgát, csak én ülök itt a gép előtt, és gondolkodom még mindig azon, hogy honnan, hogyan szerezte meg azokat a leveleket…

  • Recept
  • 4 adag
  • 20 dkg sárgaborsó
  • 4 szál szárzeller
  • 1 nagyobb répa (10 dkg)
  • 1 kisebb petrezselyemgyökér (5 dkg)
  • 1/2 fej fehérhagyma (5 dkg)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 3-4 cm gyömbérgyökér
  • 1 nagy narancs leve (1 dl)
  • 3-4 ek olívaolaj

A hagymát, répát, petrezselyemgyökeret, szárzellert megtisztítottam, a zeller rostjait lehúztam, majd mindent feldaraboltam 2-3 centisre. A gyömbért meghámoztam és felszeleteltem.

Az olívaolajon megsütöttem a zöldségeket és a gyömbért, kis láng felett, kevergetve, amíg egy kis aranyszínt nem kaptak. Néhány másodpercre hozzádobtam a felszeletelt fokhagymát is, majd felöntöttem háromnegyed liternyi vízzel, a narancs levével, és hozzáadtam az átöblített sárgaborsót. Sóztam, majd fedő alatt addig főztem, amíg minden megpuhult.

Botmixerrel pürésítettem a levest. Ha túl sűrű lenne, lehet még egy kevés vízzel hígítani és ismét felforralni.

Tálalásnál mehet bele érett, kemény juhsajt lereszelve, vagy néhány kisütött csípős szárazkolbász karika, de azok nélkül is finom.

Címkék: , , , , ,