sajt

Rizottó fehér spárgából, mangóval, vaníliával

2010. május 2., vasárnap | babának, rizottó | 7 hozzászólás

ésP1013223

És nem édesség!

Kéretik az előítéleteket megint magunk mögött hagyni, mert ez egy igenis nagyon finom főétel, és egyáltalában semmi köze a tejberizshez.

Az ötlet természetesen megint Beatbulltól származik, nála a mangós-spárga-vanília együtt egy nagyszerű köret formájában szerepelt, én egy kicsit megint babakonyhásítottam, és rizottó lett belőle. De a miniatűr hogy falta! Az elmúlt napok heves tiltakozása a spárga ellen hirtelen semmivé lett, és két kis praclijával mohón tömte bele a krémes zöldséges rizst a szájába! (és hasonlókat tudnék egyébként elmondani az apjáról is)

Fura módon nekem a rizottónak így egy kicsit karibi hangulata lett, de ezt egyáltalán nem hátrányként éltük meg, sőt.De az is lehet, hogy csak a 27°C fok és a fülledt meleg tréfálkozott velünk.

  • 2 adag
  • 2 dl rizottóhoz való rizs
  • fél köteg fehér spárga (20 dkg)
  • 1/2 mangó
  • 1 fej salotta (vagy édeskésebb, apró vöröshagyma, pl piknikhagyma)
  • 2 szelet prosciutto crudo
  • 1 marék reszelt pecorino (vagy kemény, érett juhsajt) (3-4 dkg)
  • 3 dkg vaj
  • 1 dl száraz vermut
  • 7-8 dl alaplé
  • 4-5 cm rúd vanília

A spárgáról zöldséghámozóval alaposan lehántom a fás külső részt, majd levágom az alját is, úgy hogy ne maradjon fás rész rajta (nem tudom, hogy a vastagabb fehér spárgánál mi a hivatalos módszer, én kisebb szeletekben addig vagdosom, amíg a kés ellenállás nélkül halad át rajta). Az alsó fás részt félreteszem leveshez, alapléhez. A szárat centis darabokra vágom, a sípját külön tálkába teszem.

A mangót meghámozom, a húsát centis kockákra vágom. A salottát apró kockákra vágom, a prosciuttot szintén (azt szinte darált hús finomságúra).

A vaj felén elkezdem sütni a hagymát és a sonkát, aztán hozzáadom a rizst is, és addig sütöm, amíg kicsit üvegessé nem válnak a rizsszemek. Felöntöm a vermuttal, azt elforralom alóla, majd hozzáadom a félbevágott vaníliarudat is a kikapargatott magokkal együtt, és apránként elkezdem felöntögetni az alaplével. Kis lángon, kevergetve főzöm.

Közben egy másik serpenyőben a vaj másik felén mérsékelt lángon, gyakran rázogatva elkezdem sütni a spárga feldarabolt szárát, 5 perc után hozzáadom a felkockázott mangót és a spárgasípokat is. Még 5 percig sütöm.

Ha a rizs megpuhult (de nem főtt szét!), hozzákeverem a sült spárgát és mangót, hozzáadom a maradék alaplevet (szűk 1 decit félreteszek a végére ilyen célból), összeforralom, majd végül belekeverem a reszelt sajtot is.

Címkék: , , , , ,

Sonkába tekert spárga körtével, kéksajttal, bazsalikommal

2010. április 30., péntek | előétel, zöldség | 7 hozzászólás

P1013197

Van a sonkába tekert spárga, a megunhatatlan. (tényleg)

Meg van az éhségnek az a foka, amikor kényszeresen kirámolom a hűtőt, és mindenből főzök egyszerre (és ráadásul néha csak egyetlen ételt!), ami a kezem ügyébe akad. Ebből néha jó dolgok sülnek ki (na jó, többnyire ez a helyzet), néha meg rosszak (a spárga balzsamecetben sütve ROSSZ). De ez most az előbbi.

Mostanában, hogy elmúlt a takonykórsága, megint sokat csatangolunk Ponttyal, ebből egyenesen következik, hogy az anyagbeszerzés speciális formákat öltött, azaz vettünk fekete csilit, baraka magot, zatart, valamit, amit iránban mazsola helyett használnak, de elfelejtettem a nevét, viszont nincs itthon mondjuk tej, vagy más zöldség és gyümölcs csak a spárga, hónapos retek, meg körte. Meg ami a kertben terem (figyelem! Rejtett információ! A kertemben teremnek dolgok!!! Ez hülyén hangzik, de eddig a kutyák miatt csak kies pusztaság volt, ahol öngyilkosok lettek még a békák is, de a kerítésünk óta (igen, elkerítettük magunkat a saját kutyáinktól…) van már konyhakertem, burjánzik benne a spenót, rukkola, négyféle hagyma, sóska, csicsóka, meg annyi minden, és erről még órákig tudnék írni! De emberbaráti okokból nem teszem.)

Igazából megint elég messzire kalandoztam, szóval inkább visszatérnék a recepthez.

(pedig még azt is le akartam írni, hogy mekkora király dolog Ponttyal bevásrlókocsi-részingelni a Metro üres parkolójában, és hogy a bevásárlókocsi tulajdonképpen alakalmi ringlispilként szolgálhat már egészen apró gyerekek számára is, akik ki tudja milyen okból, de imádják ha gyorsan (NAGYON gyorsan) pörgetik őket meg hajigálják a levegőbe (ez utóbbit nem a bevásárlókocsival), és közben csak egészen picit érzem magam furán, amikor az ott lézengő vásárlók elhűlve néznek ránk, mert mindeközben cecelégy napszemüvegben, csipkés batiszt blúzban, kandeláber méretű mexikói kézműves fülbevalókkal decens dámának vagyok öltözve, de nem úgy viselkedem, és akkor ez így egy kicsit disszonáns, közben meg a gyermek fakutyaként nevet, és olyan hangosan, hogy visszhangzik tőle a parkoló, és csak akkor hagyja abba, ha én is abbahagyom a tologatását, de akkor sikít, mert két napja nem alszik rendesen, és most már egy kicsit túl van pörögve, de azért imádnivaló rendületlenül.)

  • 2 adag főétel/ 4 adag előétel
  • 16 szál zöld spárga
  • 1 nagyobb, keményebb körte
  • 8 szelet prosciutto crudo
  • 8 levél bazsalikom
  • 3 dkg kéksajt (Danish Blue Cheese)
  • 1/4 citrom leve
  • olívaolaj

A spárgákat elpattintom, a fás szárat félreteszem, jó lesz még mondjuk leveshez.

A körtét meghámozom, nyolc cikkelyre vágom, meglocsolom a citrom levével.

Egy szelt prosciutto keskenyebbik szélére fektetek 2 szál spárgát, 1 cikk körtét, 1 levél bazsalikomot, kevés kéksajtot morzsolok rá, és az egész halmot betekerem a sonkába. Kevés olívaolajjal bekenem a csomagokat.

Sütőtálba rakosgatom, nem túl szorosan, majd letakarom alufóliával.

Előmelegített sütőben 240°C fokon (gázsütő) 10 percig sütöm letakarva, majd 15 percig a fólia nélkül.

Friss fehér kenyérrel, kevés fehérborral (már aki teheti).

Címkék: , , , , ,

Aranyszínű csibefalatok különféle formákban, avagy mit adjunk a gyereknek rántott dínó helyett

2010. április 8., csütörtök | babának, csirke, köret | 6 hozzászólás

P1012320

Az úgy van, hogy minimanó már nemcsak íz, hanem szín és forma szerint is válogat a különféle ételek között. Így például a puliszkát nem hajlandó megenni, csak ha a formájával is elégedett, akkor viszont csak úgy habzsolja befelé.

A húsokkal is hasonlóan állunk, egy kicsit furán hangzik, de csak azt eszi meg, ami félangolosra van sütve. Ergo amit teljesen át kell sütni, abból köszöni, nem kér. Szóval eddig a csirke, disznó ki volt lőve. Aztán most kezdek rájönni, hogy ezeket a húsokat is megeszi, ha le vannak darálva, és mindenféle ízekkel fel vannak tuningolva. Tegnap a hamis kebabból másfél nyársnyit megvett, és ma ezeknek a talléroknak is nagy sikere volt.

Az elkészítése egyébként sokkal kevésbé macerás, mint vártam. Én két részre osztottam a munkát, de mindkét rész elég gyorsan ment. A húspép elkészítése után nálam a mélyhűtőbe került fél órára, hogy könnyebben lehessen kiszúrni a formákat, de igazából a maradék összegyúrt-újraszaggatott péppel sem volt semmi gond, csak egy egészen picit kellett rá jobban ügyelni, hogy ne nyomódjanak szét a minták.

A húsból készülhet nagyobb adag is és a megformázott alakzatokat egyébként szerintem le lehet fagyasztani panírozás előtt vagy után, akárcsak az “igazi dínók” esetében, a macerát pedig igenis megéri, mert sokkal finomabb (természetesen), mint a gyári, és így nem tömjük a gyerkőcöket feleslegesen valamiféle ismeretlen eredetű, selejtes minőségű vacakkal.

Mellé morzsás sült krumplit és házilag készült paradicsomszószt (ketchup helyett) adtam a kölöknek, az apja meg kap mellé mustárt is, ha hazajön.

  • 2-3 adag
  • 50 dkg csirkemellfilé (vagy felsőcomb kifilézve)
  • 10 dkg sajt (kemény, reszelhető, és ementálit használtam)
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 1 csokor petrezselyem
  • 3 ek olívaolaj
  • 2 maréknyi simaliszt, 4 maréknyi zsemlemorzsa, 2 tojás a panírozáshoz
  • olaj a sütéshez
  • a krumplihoz:
  • fejenként 3 szem közepes krumpli, 1 ek olívaolaj, 1 szűk maréknyi zsemlemorzsa, só
  • 3 adag paradicsomszószhoz:
  • másfél deci passzírozott paradicsom (Mutti passata), nádcukor, só ízlés szerint
  • 1 gerezd fokhagyma
  • friss bazsalikom (ha van)

A húst lehártyázom, megtisztítom, felkockázom. Késes robotgépbe teszem a felkockázott sajttal, olajjal, sóval, petrezselyemmel és a finomra reszelt fokhagymával. A géppel finomra aprítom.

Késes robotgép hiányában a húst daráljuk le, a sajtot reszeljük finomra, a petrezselymet metéljük nagyon apróra és így keverjük össze a masszát.

A húspépet egy műanyag vagy üveg tálcára/vágódeszkára egyengetem 1 centi vastagságban, majd a mélyhűtőbe kerül jó fél órára. Ha kicsit megdermed, könnyebb lesz kiszúrni az alakzatokat.

Sütemény kiszúróval tetszőleges alakzatokat vágok ki belőle, szerintem célszerű kb 5 cm átmérőjű kiszúrókat használni hozzá, amiben nincsenek túlságosan hegyes szögek, így biztosan egyben marad a formázás után. Ha nehezen akarna elválni a deszka/tálca aljától, egy vékony pengéjű késsel fel lehet segíteni. A maradékot összegyúrta, újból kiegyengettem és kiszaggattam, én itt már nem hűtöttem le előtte (persze azt is lehet), de így is kivitelezhető, csak egy kicsit lágyabb lesz a massza, így a panírozás picit több óvatosságot igényel.

A formázott húspépet ezt követően bepanírozom, megforgatom lisztben, elhabart tojásban, zsemlemorzsában, majd bő olajban mindkét oldalán pirosra sütöm.

Konyhai papírtörlővel bélelt tálba szedem ki, ez felissza a felesleges olajat a csibefalatokról.

Miközben a csirke hűl, a meghámozott, cikkekre vágott krumplit összeforgatom a zsemlemorzsával, kevés sóval és az olajjal, majd sütőpapírral bélelt tepsibe terítem. 220°C fokon (gázsütő) 45 perc alatt megsül.

A paradicsomszószhoz a passzírozott paradicsomot elkeverem ízlés szerinti mennyiségű nádcukorral, sóval, ha van kerül bele egy kevés finomra metélt bazsalikom is, végül belekeverem a megtisztított, kés pengéjével meglapított fokhagymát is. Ezt érdemes az egész procedúra elején megcsinálni, mert jó, ha van ideje állni 1-2 órát fogyasztás előtt. Így a fokhagyma aromáját átveszi, de mégsem lesz benne túl erős az íze.

Címkék: , , ,

Balzsamecetes rozmaringos sült csirkemell brie sajttal, sült körtés diós galambbegy salátával

2010. április 6., kedd | csirke, saláta | Nincs hozzászólás

P1012251

Hosszú cím, fél óra alatt elkészülő meglehetősen finom étel.

A dió-körte-lágy penészes sajt (reményeim szerint) elcsépelhetetlen kombinációját szerintem nem kell külön bemutatnom, a balzsamecetben pácolt sült csirkéről meg csak annyit, hogy az ecet azon kívül, hogy kellemes, édes-karamellás-savanykás ízt ad a húsnak, remek állagot is kölcsönöz neki.

  • adagonként
  • hús:
  • 1 fél csirkemell filé (~15 dkg)
  • 1 ek olívaolaj
  • 2 ek balzsamecet
  • 1 ág rozmaring
  • 2-3 szelet brie sajt (~3-4 dkg), ha nincs, helyette camembert
  • saláta:
  • 1 marék dió, durvára vágva
  • 1 nagyobb, keményebb körte
  • 2 marék galambbegy saláta
  • 2 ek hidegen sajtolt dióolaj

A csirkemellet éles késsel lap szerint vékony, fél centis szeletekre vágom (ha nem megy biztonságosan az ilyen vékonyra vagdalás, akkor lehet kicsit vastagabb szeleteket vágni, és klopfolóval fél centi vastagra ütögetni). A balzsamecetet és olívaolajat elkeverem, majd beleforgatom a húst, melléteszem a kés pengéjével kissé megütögetett rozmaring ágat és állni hagyom benne fél óráig szobahőmérsékleten. (lehet tovább is, egy-két órán át, de én, illetve Ponty most csak ennyi időt hagytunk neki)

Közben megmosom, lecentrifugálom a salátát, összeforgatom a dióolajjal, felszelem a sajtot, megvágom a diót, meghámozom a körtét, kivágom a magházát és cikkekre vágom.

Száraz teflon serpenyőben először mérsékelt lángon megpirítom egy kicsit a diót. Kiszedem, félreteszem.

Felforrósítom a serpenyőt, beleteszem a hússzeleteket, rájuk öntöm a maradék ecetes pácot, mellédobom az egészben hagyott ágacska rozmaringot és megsózom. Mindkét oldalukon 2-3 percig sütöm nagy lángon, vagy amíg átsül a hús.

Kiszedem a húsokat és még forrón mindegyikre egy-egy szelet brie sajt kerül. Melegen tartom tálalásig.

A serpenyőbe megy a felszeletel körte, ami a hús szaftjában sütök nagy lángon mindkét oldalán pár percig, amíg kívül karamellizálódik, de belül még nem puhul meg teljesen.

Tálalásnál a tányérra halmozom a salátát, erre jönnek a körte gerezdjei, az egészet megszórom a pirított dióval és meglocsolom a serpenyőben maradt balzsamecetes szafttal. Mellé szedem a sajtos sült mellfiléket.

Címkék: , , , , ,

Pizzata (majdnem ligúriai)

2010. március 31., szerda | babának, hús nélkül, kelt tészta | 6 hozzászólás

P1012042

Ismét egy recept a márciusi Cucina no problembol.

Elég érzékenyen reagálok a sajttal töltött dolgokra, tudniillik rajongok értük. Mindegy, hogy ez nem egy szofisztikált élelmiszerforma, én nagyon szeretem. Már jó ideje be van ütemezve az öcsém sajttal töltött szélű pizzája is (a’la Pizza Hut, csak finomabb), de ez a recept most leszorította a lista második helyére. Egyszerűen azért, mert több benne a sajt.

Igazából két vékony réteg tészta közé kerül az olvadós sajt, és csak egészen kevés, olajbogyós paradicsomos feltét megy a pizzata tetejére, és amilyen egyszerű ez az étel, olyan finom. A tésztához én az eddig használt pizzatészta receptemet használtam, mert azzal nagyon meg vagyok elégedve, és a szósz sem teljesen az eredeti, ami miatt lehet, hogy már nem ligúriai, de attól még nagyon finom. (kárpótlásul azért a recept végén leírom az újságban szereplő változatot is)

Még egy szó a sütéshez használt formákról: ezek kékített acél pizzasütő formák, a Metroban lehet beszerezni, néhány száz forintos áron. Bár nem gyakran sütök vastag tésztás pizzát (persze lehet, hogy ez mostantól megváltozik), azért beszereztem belőlük párat, már csak azért is, mert jól néznek ki, és annyi minden másra is használhatóak(?). Ezek hiányában viszont tökéletesen megfelel egy kerek piteforma is, legfeljebb kicsit hullámos lesz majd a tészta széle, vagy bármilyen sütőforma, a lényeg, hogy pereme legyen.

  • 2×18 cm pizzasütő forma/1×24 cm piteforma/ 2 adag
  • tészta:
  • 20 dkg rétesliszt
  • 1 dl víz
  • 1 ek olívaolaj
  • 5 gr friss élesztő
  • 1 kk só
  • 1 kk fehérborecet (vagy almaecet)
  • feltét:
  • 4 ek passzírozott paradicsom (passata) (vagy 2 ek paradicsompüré+2 ek víz)
  • 4 felezett, olajban eltett aszalt paradicsom
  • 1 ek a paradicsom mellett lévő olajból
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 2 marék zöld olajbogyó
  • belevaló:
  • 10 dkg scamorza (vagy pizzamozzarella)

A friss élesztőt elmorzsoljuk a liszttel, majd hozzáadjuk az ecetet, olajat, sót és a vizet. Alaposan összegyúrjuk, kidolgozzuk, amíg a tészta sima, fényes felszínű, rugalmas tapintatú nem lesz, ami a kéztől szépen elválik. Cipóvá formázzuk és a kelesztőtálat konyharuhával letakarva félretesszük pihenni jó egy órára, vagy amíg a tészta a duplájára nem kel.

Közben az olajbogyót kimagozzuk és durván felaprítjuk. Hozzákeverjük a finomra aprított aszalt paradicsomot és a nagyon finomra aprított fokhagymát, a passzírozott paradicsomot és az olajat, elkeverjük. Ha elég sós az olajbogyó, sózni sem kell.

Ha a tészta megkelt, átgyúrjuk és annyiszor két gömböcre osztjuk, ahány pizzatát akarunk sütni. A kis golyókat lisztezett gyúródeszkán 2-3 mm vastag, a sütőforma méretétől 1-2 cm-rel nagyobb kerek lapokká nyújtjuk, majd egy-egy lapot vékonyan kiolajozott sütőformába fektetünk. Ezen elosztjuk egyenletesen a durvára reszelt vagy feldarabolt sajtot, majd betakarjuk a második kerek tésztalappal.

Az alsó tészta szélét körkörösen ráhajtogatjuk a felső lap széleire, összenyomkodjuk, és úgy igazítjuk a sütőformába, hogy 1 cm pereme legyen a pizzatanak az összecsípett szélből (kicsit kihúzkodjuk az alját, mintha lángost formáznánk).

A tészta tetejét megkenjük vékonyan az olajbogyós kencével, majd félretesszük 15 percre pihenni.

Maximális hőfokra előmelegített sütőben (nálam ez 290-300°C, gázsütő) 12 perc alatt megsütjük.

A kiolajozott formából könnyen kiborítható, de a kiolajozás szerintem szükségtelen elővigyázatosság volt csak részemről, és simán elhagyható.

Hidegen és melegen is egyaránt finom.

Megjegyzés:

Az eredeti receptben szereplő ligúriai szósz hozzávalói, ha valaki mégis inkább azzal szeretné elkészíteni (dupla mennyiségű, azaz 4 adag tésztához)

500 gr hámozott paradicsom (konzerv)

20 gr sós lében eltett kapribogyó (lecsepegtetve)

80 gr magozott olajbogyó

4 heringfilé

oregánó

Továbbá az eredeti recept szerint a tésztába Crescenza sajt kerül.

P1012050

Címkék: , ,

Sonkába tekert újhagyma, tejszínes tormával csőben sütve

2010. március 23., kedd | előétel | 4 hozzászólás

P1011952

Ismét egy recept a márciusi Cucina no problembol, ami ezúttal erőteljes magyarításon esett át. A póré ugyanis le lett cserélve újhagymára, a parmezán érett juhsajtra, a kömény helyett pedig reszelt torma került a tejszínes mártásba, és így rögvest egy húsvéti hangulatú étel kerekedett belőle. Viszont a nagy ötlet, miszerint prosciutto cottoba (nem vagyok szigorú, lehet helyette mezei főtt combsonkát is használni), és nem valamilyen szárított sonkába csavarják a zöldséget, az a magazinból származik, és szerintem nagyszerű!

  • Adagonként 1 adag főételhez/2 adag előételhez
  • 1 csokor (3-4 szál) újhagyma
  • 2 szelt prosciutto cotto (~ 4 dkg)
  • 4 ek (0,6 dl) tejszín
  • 1,5 dkg érett, kemény juhsajt finomra reszelve
  • 1 cm tormagyökér finomra reszelve (~ 1/2 ek)
  • vaj a sütőtálhoz

Az újhagymát megtisztítom, a végeit levágom úgy, hogy a zsenge zöld része még rajta maradjon. Minden hagymát betekerek egy-egy fél szelet sonkába, majd kivajazott sütőtálba teszem.

A finomra reszelt sajtot elkeverem a tormával, tejszínnel, és sóval, majd a hagymákra öntöm.

Előmelegített sütőben 240°C fokon (gázsütő!) 15 percig sütöm.

Friss fehér kenyérrel az igazi.

Címkék: , , , ,

Kukoricakrémleves

2010. március 23., kedd | babának, leves | 4 hozzászólás

P1011961

Minimanó már javulóban, már nem kell a priznic, hűtőfürdő és az injekciók, de nagyon bágyadt kis teremtés vált belőle az elmúlt napok során. Nem közlekedik fénysebességgel, nem tör-zúz a tárgyak alaposabb megismerésének érdekében, és a legfájdalmasabb része: nem kacag már hangosan egész álló nap. Csak fáradtan kucorog a kanapé sarkában, szopizza a kis ujját, és szomorú tekintettel bámulja a Bebe TV-t, mert most beteg, és ilyenkor TV-t nézni is szabad.

Az ennivaló is nehezen megy, szóval igyekszünk a kedvében járni nagyon. Ezért még a kukorica krémleves passzírozását is bevállaltam, ami nem egy nagy dolog, csak én utálom rettenetesen elmosogatni utána a szűrőt. De minimanó imádta, így természetesen megérte.

Ennek a krémlevesnek nincs sok különlegessége, csak az, hogy tejmentesen kellett készíteni ( a levesbetétként a felnőttek által beleszórt reszelt juhsajtot leszámítva), mivel Ponty emésztőrendszerét kicsit kikezdte az antibiotikum, és most rosszul reagál a tejjel készült ételekre. Viszont aki teheti, az ne hagyja el belőle a sajtot!

  • 4 adag
  • 1 kg kukorica (mirelit)
  • 25 dkg krumpli
  • 1 fél fej fehérhagyma (vagy más édeskés hagyma, ~ 6 dkg)
  • 6 gerezd fokhagyma
  • 4 ek olívaolaj (lehet helyettesíteni vajjal is)
  • sok kemény, érett juhsajt reszelve a tálaláshoz

A hagymát nagyjából feldaraboljuk tisztítás után, és az olívaolajon lassú tűzön addig sütjük, gyakran kavargatva, amíg aranyszínű nem lesz, azaz karamellizálódik. (de meg ne égjen!)

Az utolsó néhány másodpercre hozzádobom  a fokhagymát, majd egy-két kavarás után megy bele a kukorica és a felkockázott, meghámozott krumpli is.

Sózom, majd fedő alatt puhára főzöm a zöldségeket. Ha ez kész, botmixerrel pürésítem, majd szűrőn átpasszírozom.

Tálalásnál a forró leves bőven szórok a reszelt sajtból.

Megjegyzés: Lehet bele tenni szárított csilit is, ha nem babának készül, de ha bébiétel is lesz belőle, akkor tálalásnál lehet bele tenni egy kevés finomra aprított, friss csilit.

Címkék: , , , , ,

Fűszeres, sajtos morzsában sült halfilék

2010. március 21., vasárnap | babának, hal | 13 hozzászólás

P1011913

És itt a bizonyíték, hogy tényleg elkezdtem tanulni olaszul. Ha nem is a tervezett ütemben.

A recept ugyanis a márciusi Cucina no problembol származik. Ez egyébként egy kellemes meglepetés volt, ugyanis minden további nélkül be lehet szerezni egy nagyobb újságosnál még itt is, a német nyelvű konyhai szakirodalommal egyetemben (az már más kérdés, hogy francia vagy angol nyelvű főzős újságokat viszont nem tartanak egyáltalán).

Kisebb fennakadást jelentett, hogy Ponty ma eldugta az újságot, így a receptben szereplő petrezselyem helyett én bazsalikomot rögtönöztem a morzsába, meg parmezán sem volt itthon éppen, így kemény, érett juhsajt került bele. Továbbá hiányt szenvedünk a nyelvhalból is, így a mélyhűtőben hemzsegő hemibagrus filét használtam fel hozzá (persze ehelyett bármilyen más fehér húsú halfilé megteszi), de mást ezen kívül tényleg nem változtattam. Legalábbis eddig nem vettem észre a hiányos olasz nyelvtudásomnak köszönhetően…

  • 2 adag
  • 2x 17-20 dkg fehér húsú tengeri halfilé (lehet mirelit is)
  • 30 gr kemény, érett juhsajt finomra reszelve (helyette lehet parmezán, grana padano vagy pecorino is)
  • 30 gr zsemlemorzsa
  • 15 gr olívaolaj
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 tk szárított bazsalikom
  • 2 tk só

Ha mirelit halfilét használunk, azt olvasszuk ki, csöpögtessük le. A filékről konyhai papírtörlővel itassuk fel a nedvességet.

A morzsához a finomra reszelt juhsajtot morzsoljuk össze a finomra reszelt fokhagymával, a zsemlemorzsával, a mozsárban porrá őrölt bazsalikommal, sóval és az olívaolajjal. Próbáljuk meg az olajat egyenletesen eloszlatni a keverékben.

A halfiléket forgassuk meg a sajtos panírban, és nyomkodjunk rá annyi morzsát, amennyit csak tudunk.

Sütőpapírral fedett rácsra vagy lyukacsos tepsire fektessük a filéket, majd a maradék morzsát (ha van) még nyomkodjuk rá a filék tetejére.

Előmelegített sütőben 240°C fokon (gázsütő) 25 perc alatt aranyszínűre sülnek.

Köretnek kiválóan passzolt hozzá a sárgarépa főzelék.

Címkék: ,

Sült cékla-mangó saláta rukkolával, kecskesajttal, pisztáciával

2010. március 19., péntek | előétel, hús nélkül, saláta | 9 hozzászólás

P1011876

Szintén egy nemrég készült sült cékla-narancs saláta nyomán, amelynek a hozzászólásaiban Beatbull azzal az ötlettel állt elő, hogy milyen jó lenne ez mangóval is.

Bár a cékla készletek nálam már kifogytak, és én azt gondoltam botor módon, hogy akkor másutt is, de csodával határos módon a zöldségesnél még sikerült néhány darabot szereznem. Ennek eredménye pedig egy céklaszínű gyermek, és ez a saláta lett.

A mangó-sült cékla páros együtt remekül működik, rukkolával és kecskesajttal kiegészítve pedig egy igazán gazdag ízű saláta lett az eredmény.

  • Adagonként:
  • 1 cékla (~ 15 dkg)
  • 1/2 mangó
  • 2 marék rukkola
  • 1/2 guriga friss típusú kecskesajt (75 gr)
  • 1/2 narancs leve
  • 1 ek pisztáciaolaj (ha nincs, extra szűz olívaolaj is megteszi)
  • 1 kk koriandermag
  • 1 ek pisztácia (sózatlan, natúr, ha van)

A céklákat héjastól, alufóliába csomagolva megsütöttem 240°C fokon egy óra alatt. Miután kihűlt, meghámoztam és felkockáztam.

A mangót meghámoztam, és a kecskesajttal együtt a céklához hasonló méretű kockákra vagdostam.

A koriandermagot mozsárban megtörtem, a pisztáciát késsel durvára vágtam.

Összeforgattam a rukkolát, kecskesajtot, mangót, céklát, pisztáciát, koriandert, meglocsoltam a pisztáciaolajjal és a narancs levével.

Pirítóssal egy könnyebb ebédnek is megjárja.

Címkék: , , , , , ,

Avokádókrém almával, wasabival

2010. március 9., kedd | előétel, hús nélkül | 3 hozzászólás

P1011675

Ismét egy recept az aktuális kedvenc Ínyenc ételek szakácskönyvemből, ami szintén hosszú ideje várja már a megvalósítást.

A krém egy könnyű, de nagyon kellemes, friss ízű mártogatós, amit nyers zöldségek, lepénykenyér társaságában illik fogyasztani, szóval akár egészségesnek is lehetne nevezni-ha nem egy éretlenül szüretelt, vegyi anyagokkal kezelt, hetekig utaztatott külhoni gyümölcs lenne az alapanyag. Mindegy, az avokádóért szemet hunyunk. Meg a lime-ért is. Egyébként meg van benne alma, az legalább tényleg egészséges.

Eredetileg tejföl szerepelt hozzá a receptben, de úgy túl híg lett volna. Így meg pont jó. Így utólag még el tudnék képzelni benne egy kis gyömbért is, de anélkül is tökéletes. Wasabi hiányába pedig a mezei reszelt torma is megfelel.

  • 2-3 adag
  • 2 avokádó
  • 1 közepes alma (~ 15 dkg)
  • 10 dkg tejszínes sajtkrém (Philadelphia)
  • 1 lime leve és reszelt héja
  • 2 tk wasabi (vagy reszelt torma)
  • 1 tk zöld bors, mozsárban porrá őrölve

A lime-ot megpróbálom minél alaposabban megmosni forró vízben (ez egyébként hivatalosan nem használ, de nyugtatja a lelket). Megszárítom, a héját lereszelem egy késes robotgép keverőtáljába, levét kicsavarom.

Hozzáadom a meghámozott, felkockázott almát és  avokádót, wasabit, sajtkrémet, borsot, és azonnal összedolgoz(tat)om a géppel, meg nem barnuljon az alma. Ha sikerül vastag, feketés héjú avokádót szerezni hozzá, akkor az avokádót elég csak félbevágni, kipöckölni  a magját, és kanállal kivájni a húsát, akkor ha ügyesek vagyunk, a héja megmarad a tálaláshoz.

Én csak a legvégén sóztam. Itt, ha szükséges, mehet még bele egy kis wasabi/torma is.

Hámozott, vastagabb csíkokra vágott répával, uborkával, pirított lepénykenyérrel tálalom.

Címkék: , , ,