Még mindig forróság, szóval még mindig hideg (de kiadós!) salátán élünk a hűtőből. Jó dolog ez, mert meg lehet csinálni éjszaka is, amikor kint hűvös van (és nem is azért, mert bájos, de ölbecsimpaszkodó kis majomként tapad ránk egész nap gyermekünk, ami bevallom, nagyon jó érzés tud lenni a lelkemnek, de 40°C fokban szigorúan fizikálisan nem annyira komfortos. Plusz csak éjszaka tudok főzni, miután ő elaludt). De jaj, mit is beszélek, ha konzervből készül, akkor még főzni sem kell. Szóval akkor egy jó kis hideg saláta, ami elkészül percek alatt, még egy jó pont. (nekem nincs bajom a konzervvel, csak sok helyet foglal, ezért inkább száraz csicseriborsót tartok itthon)

Kezdem elveszteni a fonalat, szóval még annyit, hogy persze, volt már nagyon hasonló csicseriborsó saláta tavaly is a blogon, ez most csak egy picit más, de mindkettő nagyon finom, különben miért is tenném fel évente egyszer ide a receptet.

Egyébként meg annyi mindent akartam írni, a melegről, Gabahnak, hogy légkondi kell kérem a konyhába, akkor majd lefagy a tarkója is az embernek főzés közben (ha eljut odáig), mert az a nagyszerű kütyü innen hűti az egész lakást (ismét csak éljen az amerikai konyha, meg az, aki kitalálta, és lehetőleg benne), és folyamatosan 19°C fokra van állítva, amitől az egész lakásban kellemes a hőmérséklet, csak én dermedek kékre a tűzhely mellett. (és igen, van légkondi, ha már csatorna és szilárd útburkolat nincs, hát nem vagyunk mi barbárok teljesen, csak a gyerek nem hord többnyire időnként ruhát és gátlások nélkül, üvöltve fut be a szökőkútba a város főterén miközben kergeti a galambokat)(nem is galambok, az a nevük hogy pipi)

Meg még arról is, hogy Férj már napok óta nem jár haza esténként, na nem a házaséletet unta meg (remélem), csak éjszakai ügyeletet biztosít egy veterán VB-n, és Ponty azóta azt hiszi, hogy félárva lett, amitől folyamatosan vigasztalan, nekem meg naponta több százszor jut eszembe nagyra becsült sebész főorvosunk mondása, miszerint a sebész felesége olyan özvegy, akinek még él a férje, és hogy ez egy ideje már a belgyógyászokra is igaz. (egyébként egy veterán VB éjszakai ügyeletében mi történhet? Hát pl az egyik orosz versenyző magával hozta a szamovárját, és éjszaka(!) teakészítés közben leforrázta magát….)

És még arról is, hogy július végén ha olcsóbb lesz a paradicsom, az nem mindig azért van ám, mert itt a szezon, hanem néha csak sikerül olcsóbban beszerezni a gagyit valami nagybaniról, és az meg mindegy, hogy az íze februárban sem volt rosszabb, és tiszta szégyen, de ez a kis magyar valóság. Még szerencse, hogy a kertemben már beérett egy kevés, és legalább ebbe a salátába elég volt.

Recept.

• 6 adag
• 50 dkg csicseriborsó
• 50 dkg paradicsom
• 40 dkg feta
• 1 fej lilahagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 ek római kömény
• 1 kk őrölt fahéj
• 2 ág oregánó
• 6 ek olívaolaj
• 2 ek fehérborecet

A csicseriborsót előző este átmossuk, beáztatjuk, majd bő vízben másnap puhára főzzük. Fél kiló száraz borsóból 1 kg főtt csicseriborsó lesz, most lemértem.

A római köményt száraz serpenyőben kissé megpirítjuk, majd mozsárban porrá őröljük.

A paradicsomot gerezdekre vágjuk, a hagymát hajszálvékonyra karikázzuk, a fokhagymát a kés pengéjével meglapítjuk. Az oregánó lecsipkedett levélkéit finomra aprítjuk.

A csicseriborsó elkeverjük a paradicsommal, hagymával, fokhagymával, oregánóval, a fűszerekkel, sózzuk (nem kell sok, a feta eleve sós), meglocsoljuk az olívaolajjal, ecettel, majd rámorzsoljuk a sajtot. Alaposan összeforgatjuk, majd a hűtőben hagyjuk állni legalább néhány órán át a fogyasztás előtt.

Amikor azt állítottam Beatbull ecetes uborkás bajor krumplisalátájának kovászos uborkával és aszalt paradicsommal való elkészítése után, hogy én (meg Férj is) teljesen beleszerettem az alapleves, krumplival sűrített mártásba, akkor egyáltalán nem túloztam. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a mai napon, amikor a szomszédasszonyom megjelent a kapuban egy nagy tál zsenge zöldbabbal, rögtön egy ilyen szósszal készült saláta jutott róla az eszembe. Mivel nálunk a saláták mostanában főételként szerepelnek (és esküszöm, hogy nem miattam!), csirkével, hogy azért egy kicsit tartalmasabb legyen.

A leves vagy alaplé pedig, ami a főzéshez kell, itt igazán nem számít pocsékolásnak, hiszen azon túl, hogy szinte minden ebben fő majd meg és ebből készül majd a mártás is, a végén le lehet szűrni, akár le is lehet fagyasztani és később felhasználható zöldbableveshez, zöldbabkrémleveshez, vagy akár zöldbabos rizottóhoz is.

• 4 adag
• 1,2 kg zsenge zöldbab
• 40 dkg csirkemell (csont és bőr nélkül, filézve)
• 20 dkg friss típusú, sós lében eltett sajt (vagy feta)
• 8-10 db nagyobb felezett aszalt paradicsom(olajban eltett, lecsöpögtetve)
• 2 szem újkrumpli (~ 10 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 5 ek átöblített, lecsepegtetett kapribogyó (ha nagyobb szemű, leszárazva, negyedelve)
• 1 kis csokor borsikafű (vagy 1-2 ek szárított)
• 1 ki csokor petrezselyemzöld
• 1,5 l húsleves vagy alaplé
• 2-3 ek fehérborecet
• 4-5 ek extra szűz olívaolaj (ha ebben volt eltéve, jó az aszalt paradicsom alatt lévő olaj is)
• só

A húslevest felforralom a borsikafűvel és az meghámozott, egészben hagyott, kés pengéjével meglapított fokhagymával. Ha már forr, hozzáadom a csirkemelleket, a meghámozott, félbevágott krumplit és fedő alatt puhára főzöm.

Szűrőlapáttal kihalászom a húst, a krumplit és a borsikafüvet, majd ha ismét felforr a leves, hozzáadom a megtisztított, 5 centis darabokra vagdosott zöldbabot. Fedő alatt addig főzöm, amíg a bab kicsit megpuhul, de azért még nem fő szét teljesen, roppanós marad. Ezt is kihalászom a levesből szűrőlapáttal.

Közben felkockázom a csirkemellet, nagyjából fél centis darabokra, finomra aprítom az aszalt paradicsomot és a petrezselyemzöldet is igen finomra metélem.

A levesből kimerek és leszűrök 2 dl-t, hozzáadom a megfőtt krumplit, a kihalászott, megfőtt fokhagymát, majd botmixerrel pürésítem, sózom, ha szükséges (de a sajt is sós, ezt itt vegyük figyelembe!).

A zöldbabot egy mélyebb tálba öntöm, hozzáadom a csirkét, aszalt paradicsomot, petrezselymet, kapribogyót, ráöntöm a húsleveses szószt, rámorzsolom a sajtot (én az ALDI-ban kapható Schafkäset használtam, de jó pl feta is), meglocsolom az olívaolajjal, a borecettel és az egészet alaposan összeforgatom. Ha szükséges, még adok hozzá borecetet, sót.

Akkor a legjobb, ha tálalás előtt van egy kis ideje lehűlni és az ízeknek összeérni benne, de igazából langyosan is finom volt.

Miután elült a lakásban a gyermeki zsivaj, azaz meguntam hogy reggel óta teli torokból csatakiáltva rohangál fel és alá a gyermek miközben időnként térdkalácson harap, pusztán a fogzására való tekintettel (bár nem hiszem, hogy ez csillapítaná a fájdalmát, inkább csak úgy van vele, hogy szenvedjen anya is), így kiraktam a teraszra aludni, ahol meg egyébként azonnal elszenderült, szóval tehát most, hogy végre a számítógép közelébe jutottam, gondoltam írok néhány bejegyzést. Hátha valakit érdekel. (na ez volt két napja)

Persze most annyi minden mondanivalóm támadt hirtelen, nem is tudom hol kezdjem, vagy hogy jó ötlet e egyáltalán elkezdeni.

A Pontyos történeteket állandóan számon kérik rajtam, szóval akkor legyen először az. Bár az elmúlt napok elég eseménydúsra sikeredtek, volt itt néhány nagymama, keresztlány, sok utazgatás, meg közben kicsit fel is újítottam a lakást, de a legmarkánsabb élményt mégis az jelentette, amikor Ponty életében először megérkezett az állatkertbe. Egészen pontosan az Indonézia házba. Az akváriumok teli színes halakkal az egy dolog. De a függőhidakon a pálmák és vízesés felett egy szál pelusban (tekintettel a házban lévő 40°C fokra) rohangáló, közben teli torokból Tarzanként üvöltöző, a köteleket apró vadállatként cibáló Ponty kétségkívül a nap élménye volt, és nem csak nekem. Az eső elől a kisgyermekes szülők mind a fedett házba húzódtak, de itt a kis dúvadamat látva rettegve szorították magukhoz a gyermekeiket. Hogy a félelemtől vagy azért, hogy el ne tapossa őket az én cseppet sem konszolidáltan viselkedő fiam, az sosem derül már ki. Részben mert szemlesütve és igen gyorsan távoztak még a környékünkről is. Hát ez van, kicsit el vagyunk szokva a civilizációtól, nekem sem jutott eszembe megfékezni Pontyot, egyrészt nem is tudtam gondolkodni a röhögéstől, másrészt meg amikor mégis, akkor vizionáltam az ölemben hisztiző, harapó és rúgó, maximális hangerővel bömbölő kisdedem, aki a kötelekre mászna vissza, és erre valahogy nem vágytam. Közben a keresztlány feje kicsit égett, cikik az ilyen rokonok, de őt aztán kiengeszteltem a receptben következő fagyival. Mivel ő már visszautazott székesfővárosunkba, így könnyen megbocsátott, legközelebb úgyis csak jövőre jön ide nyaralni.

Recept. A citromos pite után szabadon.

Még egy érdekesség: a fagyi fura formája annak köszönhető, hogy este készült, így eltettem egy keveset belőle a fotózáshoz egy műanyagpohárba, és hát Férj szerint, aki a fotómodelleket rendszerint fogyasztja, nem ártott neki a mélyhűtés egyáltalán. Szóval ez a fagyi a másnap is krémes fajta.

• 750 ml fagyasztandó masszához
• 1dl citromlé
• 2 citrom finomra reszelt héja
• 300 gr Philadelphia típusú krémsajt
• 2 dl tejszín (főzőtejszín vagy kávétejszín)
• 10 dkg cukor
• 2 tojássárgája
• 10-12 darab zabpelyhes keksz (vagy tetszés szerinti zabpelyhes kekszből 6-8 dkg)

Először néhány szó a tejszínről. Én most a President 12% zsírtartalmú főzőtejszínjét használtam, ebben nincs keményítő, nem szükséges főzni. Elég sok helyen kapható, és kb 20 forinttal drágább a többinél. Ha ez nincs, jó helyette kávétejszín is. Én azért nem akartam habtejszínt használni hozzá, mert féltem, hogy úgy túl zsíros és sűrű lenne a massza, és azonnal ráfagyna a fagyigép falára. De nem kizárt, hogy habtejszínnel is működik, csak én úgy nem próbáltam.

A citromlé felét a tojások sárgájával és a cukorral vízgőz felett vagy igen kis lángon habverővel való folyamatos kavarás közben besűrítem. Kihűtöm (ha hideg vízzel telt tálba állítjuk gyorsabban megy), majd hozzáadom a maradék citromlevet, tejszínt, krémsajtot, reszelt citromhéjat és habverővel csomómentesre keverem.

A masszát fagyigépben kifagyasztom.

A kiadagolt fagyit morzsásra tört keksszel szórom meg.

Gyermekétkeztetési project, első rész. Jelentem: eddig sikeres.

A sajt nem darabos benne, ergo nem zavarja az állaga (és nem tudja kipiszkálni), a lencse nem látszik, a répát azt szereti, van benne fehérje és zöldség, és úgy tűnik, hogy jó magyar szokás szerint az könnyebben lecsúszik Pontynál, ami panírozva van és bő olajban sütve. Ez van, így jártunk. Ma veszek egy rekesz napraforgóolajat.

A sajtról még egy szó: én az ALDIban kapható Weichkäse-t (pontos leírás német billentyűzet hiányában képtelenség), a magyar “fordítás” szerint fehér sajtot használtam hozzá, ez egy sós lében érlelt friss sajt, kemény, zsíros, a legtöbb nálunk kapható fetánál morzsalékonyabb, tömörebb a szerkezete. Hasonló állagú sajtokat a kimérős feták között találtam már, illetve a görög sós lében érlelt, szintén vákuumzacskózott kecskesajt is ilyen, ami a legtöbb hiperben kapható. Bár szerintem egy szilárdabb állagú, semlegesebb ízű akármilyen sajt is megfelel a célra.

Egyébként meg mi is szerettük, a fotózásnál, ami most a sötét (plusz a teraszon lődörgő kisded) miatt kicsit hosszúra nyúlt, egyre kisebb tálkákba kellett pakolni hogy ne mutasson bután, mert mindig “eltűntek” a felső golyóbisok.

A fűszerezésnél persze a döntő a gyerkőc ízlése, nálunk Ponty nagyon szereti a római köményes-fahéjas ízvilágot (vagy csak erre lett szocializálva), így én ezt tettem bele, de válogatósabb babáknak a fokhagymán kívül a többi úri huncutság elhagyható. Ha pedig csak felnőtteknek készül, akkor kerülhet bele több fűszer, csili, gyömbér, szegfűbors, kinek mi tetszik.

• 2-3 adag
• 15 dkg vöröslencse
• 15 dkg sárgarépa
• 1,5 dl víz
• 20 dkg fehér sajt (sós lében eltett zsíros sajt, jó helyette tömörebb állagú, morzsalékony nem túl sós feta vagy friss típusú sajt)
• 1 ek paradicsompüré
• 1 tk római kömény
• 1 tk szárított oregánó
• bő csipet őrölt fahéj
• 2 ek olívaolaj
• zsemlemorzsa  a panírozáshoz
• napraforgó vagy szőlőmagolaj a sütéshez

A vöröslencsét átmosom, majd 1,5 dl forróvízbe szórom, és fedő alatt, de gyakran megkeverve 2-3 percig főzöm. A tűzről lehúzom és fedő alatt hagyom kihűlni.

A megtisztított répát késes robotgépbe teszem, összeszecskázom, majd hozzáadom a mozsárban porrá őrölt római köményt és oregánót, fahéjat, a finomra reszelt fokhagymát, paradicsompürét, olívaolajat és a lencsét (ha maradat alatt víz, azt is). Ezzel is összedolgozom, majd megy hozzá az összemorzsolt sajt, és ismét egy-két keverés, nem kell sok, a sajt már nem kell, hogy teljesen pürés legyen. Só nem kell hozzá, legalábbis nekünk, a sajt elég sós hozzá. (robotgép hiányában a lencsét villával összetörni, a répát finomra, a sajtot durvára reszelni, majd kézzel összegyúrni a masszát)

A masszából diónyi centis gombócokat formázok és zsemlemorzsába hempergetem.

Bő forró olajban minden oldalukon pirosra sütöm a gombócokat.

A miniatűrnek magában gondoltam, magunknak mentás joghurttal. De magában is finom.

Mit érdemel az a 17 hónapos miniatűr, aki este fél óra színlelt alvás után néma csendben kimászik a kiságyából, majd kicsapja az ajtót, feltartott ökölbe szorított kezekkel kiront a szobából teli torokból azt üvöltve hogy “Góóóóóóól!” miközben egy mini focilabdát rugdos, majd lecövekeli magát az Uruguay-Franciaország meccs elé (közben változatlanul üvöltözve azt hogy “Góóól!” illetve időnként felpattanva egy kicsit focizni az apjával)?

A. rengeteg puszit (még akkor is, ha ez hibás nevelési stratégia)

B. perecet a következő meccshez

C. mindkettőt

D. egyiket sem

A helyes megoldás természetesen a C.

(egyébként van e olyan ember kis országunkban aki nem őrül meg a vuvuzela hangjától?

Ha nincs, akkor állítólag itt lehet garantáltan vuvuzeletlenítve hallgatni a meccseket a lenémított tévékészülékek mellé. (bár nekem még nem sikerült))

• 10 kis perec/ 2 tepsi
• 30 dkg rétesliszt
• 20 dkg tejföl
• 5 dkg kemény, érett juhsajt (vagy pecorino, esetleg parmezán)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 dkg friss élesztő
• 1 ág oregánó (vagy 1 tk szárított)
• 1 púpos tk só
• durva szemű só a tetejére a szóráshoz

Az oregánó levélkéit lecsipkedem és mozsárban a sóval finomra zúzom. A sajtot és a fokhagymát finomra reszelem.

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a tejfölt, a reszelt sajtot és fokhagymát, oregánós sót, majd a tésztát alaposan kidolgozom. Sima felszínű, közepesen kemény, rugalmas, fényes cipót kell kapnunk, aminek a tésztája könnyen elválik a kéztől. A kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarva félretesszük kelni.

Ha a tészta duplájára nőtt átgyúrjuk, majd a tésztából zölddiónyi gombócokat szaggatva azokat lisztezett deszkán ujjnyi vastag rúddá sodorjuk. A rudakból perecet formázunk (U alakúra hajlítjuk a tésztát, majd a két szárának a végét megfogva a szárak utolsó egyharmadát egyszer megcsavarjuk egymás körül, a végeket visszahajtjuk az íves rész aljára és enyhén rányomjuk az ívre, így rögzítve azokat)

A pereceket sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk, a tetejüket megkenjük vízzel, és megszórjuk durva szemű sóval (kivéve ami a miniatűr focistáknak készült).

Félretesszük pihenni legalább 15 percre.

Előmelegített sütőben 220°C fokon (gázsütő) 13-15 perc, amíg aranyszínűek lesznek. (13- világosabb sárga, a mininek, 15 perc-sötétebb, nekünk. De figyelni kell, minden sütő más, és ha megbarnulna az alja, ott könnyen keserű lehet az égett fokhagyma miatt!)

1 megjegyzés a végére: ez a mennyiség szánalmasan kevésnek bizonyult, érdemes dupla adag tésztával kezdeni.

Mit is írhatnék most róla, a végére mindig elfogy a lendület. Azt hogy finom volt, de tényleg. Ráadásul alaposan be lehet belőle tárazni a hűtőbe, és rájárni ha kitör az éhség.

A tésztasaláta nagy kedvenc nálunk, a blogon is szerepel már több változat, az egyik mozzarellával, paradicsommal, a másik zöldbabbal, kecskesajttal, ez most egy harmadik, és nem ígérem hogy nem lesz belőle több.

Elfogyott a beszélőkém, recept.

• 4 adag
• 25 dkg salátának való fehérbab
• 50 dkg datolyaparadicsom (vagy édes koktélparadicsom)
• 20 dkg feta
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 csokor petrezselyem
• 1 ág oregánó
• 1 babérlevél
• 40 dkg orecchiette vagy más salátának való apróbb tészta
• 1 dl olívaolaj
• 2 ek fehér balzsamecet (vagy fehérborecet)

Ha nagyobb szemű fehérbabot használunk, azt legalább 12 órával a főzés előtt áztassuk be, különben sosem végzünk. Az apróbb szeműt elég beáztatni úgy 3-4 órára is.

A bab áztatóvizét leöntjük, friss vízben feltesszük főni a babérlevéllel. Félidőben sózzuk. Ha megpuhult, leszűrjük, és még forrón ráborítjuk egy gerezd megtisztított, kés pengéjével meglapított fokhagymára. Meglocsoljuk az olívaolajjal, összeforgatjuk.

Hozzákeverjük a félbevágott paradicsomokat, az ecetet, a kifőtt és hideg vízzel átöblített (így lehűtött), alaposan lecsepegtetett tésztát, finomra aprított petrezselyemzöldet és az oregánó lecsipkedett, finomra aprított levélkéit is.

Végül rámorzsoljuk a fetát, és utánaízesítjük, ha szükséges. Mivel a feta sós, ezért én nem tettem több sót, nekünk így volt jó.

Ennyi.

Hidegen a legfinomabb.

]]>

Mit is írhatnék most róla, a végére mindig elfogy a lendület. Azt hogy finom volt, de tényleg. Ráadásul alaposan be lehet belőle tárazni a hűtőbe, és rájárni ha kitör az éhség.

A tésztasaláta nagy kedvenc nálunk, a blogon is szerepel már több változat, az egyik mozzarellával, paradicsommal, a másik zöldbabbal, kecskesajttal, ez most egy harmadik, és nem ígérem hogy nem lesz belőle több.

Elfogyott a beszélőkém, recept.

• 4 adag
• 25 dkg salátának való fehérbab
• 50 dkg datolyaparadicsom (vagy édes koktélparadicsom)
• 20 dkg feta
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 csokor petrezselyem
• 1 ág oregánó
• 1 babérlevél
• 40 dkg orecchiette vagy más salátának való apróbb tészta
• 1 dl olívaolaj
• 2 ek fehér balzsamecet (vagy fehérborecet)

Ha nagyobb szemű fehérbabot használunk, azt legalább 12 órával a főzés előtt áztassuk be, különben sosem végzünk. Az apróbb szeműt elég beáztatni úgy 3-4 órára is.

A bab áztatóvizét leöntjük, friss vízben feltesszük főni a babérlevéllel. Félidőben sózzuk. Ha megpuhult, leszűrjük, és még forrón ráborítjuk egy gerezd megtisztított, kés pengéjével meglapított fokhagymára. Meglocsoljuk az olívaolajjal, összeforgatjuk.

Hozzákeverjük a félbevágott paradicsomokat, az ecetet, a kifőtt és hideg vízzel átöblített (így lehűtött), alaposan lecsepegtetett tésztát, finomra aprított petrezselyemzöldet és az oregánó lecsipkedett, finomra aprított levélkéit is.

Végül rámorzsoljuk a fetát, és utánaízesítjük, ha szükséges. Mivel a feta sós, ezért én nem tettem több sót, nekünk így volt jó.

Ennyi.

Hidegen a legfinomabb.

]]> http://flat-cat.hu/2010/06/10/tesztasalata-paradicsommal-feherbabbal-petrezselyemzolddel/feed/ 6 http://flat-cat.hu/2010/06/10/kecskesajtos-zsenge-zoldborsos-orecchiette-teszta-kis-citrommal-15-perc-alatt/ http://flat-cat.hu/2010/06/10/kecskesajtos-zsenge-zoldborsos-orecchiette-teszta-kis-citrommal-15-perc-alatt/#comments Thu, 10 Jun 2010 14:39:57 +0000 killervidra http://flat-cat.hu/?p=11920

Nyár van, visszavonhatatlanul.

Igaz, hogy alig néhány nap alatt érkezett meg hozzánk mind a 36°C fokával, perzselő sugaraival, és ahol még egy héttel ezelőtt állt a víz, ott most szárazon pereg a homok. A békák öngyilkosok lesznek (nem vicc, az egyik felnyársalta magát a szögesdrótra),a  csigák petyhüdten lógnak a virágcserepeken, és olyan szánalmasak, hogy már nincs is szívem kilakoltatni őket a kertünkből.

Ponty bágyadtan pislog egész nap egy szál pelusban, és már a meztelenkedés sem dobja fel, nincs kedve homokozni, focizni a kertben, mert meleg van, és pára, iszonyatos pára, szinte megfojtja az embert. Engem is, nemhogy egy 17 hónapost. Persze ragad a naptejtől, és ez sem tetszik neki, nem az a piperkőc fajta akit csak úgy kenegetni lehet, minden reggel külön küzdelem, amíg egyenletesen bevonom faktorokkal a kicsi testét. Hát ez van most az öltöztetés helyett.

De a legyek jól vannak, köszönik szépen, a nagy vízben szépen kikeltek a lárvák, és aztán pont időben jött a meleg, felszárította a pocsolyákat, hogy ily módon biztosítsa nekik az optimális életkörülményeket. Ennek köszönhetően hemzsegnek kint és persze bejutnak a lakásba is, és hiába lóg a plafon minden négyzetméteréről légycsapda, éjszakára mindig marad egy, amelyik azzal szórakozik, hogy a hajunkba fúrja magát, ezzel percenként felébresztve a kiszemelt áldozatát. Azt meg már nem is említem, hogy miattuk Férj mostanában naponta előadja a légycsapós jelenetet a Félelem és reszketés Las Vegasban című filmből…

Ha valaki mostanra arra a következtetésre jutott, hogy a nyár talán nem az én kedvenc évszakom, annak igaza van, nem szeretem, nagyon nem. Három hónap az évben, amit túl kell élni valahogy, és a meleg első percétől csak arra tudok gondolni, hogy mikor jön már az ősz. A június talán a legrosszabb, minden évben sokkol a hirtelen beköszöntő nyári időjárás, az égető nap, a forróság, a szárazság, a mozdulatlan és bágyasztó levegő. Aztán júliusra már kicsit megszokom, az augusztusi nyárutó pedig egészen magával ragad a hervadó szépségével.

Hát röviden(?) ennyi, ez a magyarázat, hogy miért fognak most megszaporodni a sütemények, a néhány perc alatt összedobható önvigasztaló finomságok a blogon, mert mint minden rendes nő, én is gyógyítom a lelkem, és egyáltalán nem meglepő módon én ezt ételekkel teszem.

Az elmúlt napok nagy kedvence, egy könnyű és nagyon finom tészta, ami 15 perc alatt készül el. (kis csalás a dologban: kifejtett borsót hozott Férj a piacról hozzá, olyan Nigellásan leegyszerűsítve a dolgokat) Az orecchiette csak a ráadás hozzá, nem kötelező, lehet helyette más durumlisztből készült apróbb tésztát is használni, de szerencsére én most szereztem belőle egy nagyobb mennyiséget a debreceni Corából.

• 2 adag
• 25 dkg zsenge zöldborsó (tisztítva)
• 8 dkg friss típusú lágy kecskesajt
• 2 nagyobb gerezd fokhagyma
• 1/2 citrom reszelt héja
• 2 ek citromlé
• 2 dkg vaj
• 20 dkg orecchiette ( vagy más apróbb tészta)
• 10 nagyobb levél menta

A tésztát kifőzöm a zacskón lévő utasítások szerint.

Közben serpenyőben felhevítem a vajat és néhány másodpercig sütöm rajta a finomra aprított (vagy reszelt) fokhagymát, majd hozzáadom a zöldborsót. A zsenge zöldborsó 1-2 perc alatt megpuhul, ennél több idő nem kell neki. (viszont a magasabb keményítőtartalmú, idősebb zöldborsót jóval tovább kell párolni, és ilyenkor célszerű fedő alatt puhítani)

A borsóra reszelem a citrom héját, hozzácsavarok úgy 2 evőkanálnyi citromlevet, majd rámorzsolom a kecskesajtot. Kis láng fölött gyakran kavargatva felolvasztom a sajtot.

A közben kifőtt tészta főzővizéből bő fél decit a sajtos zöldborsóhoz merek, majd leszűröm a tésztát és összeforgatom a borsóval.

Végül a finomra metélt mentát is hozzáadom, összeforgatom vele, majd tálalom.

A spárga az egy olyan dolog, hogy két hete én meg voltam győződve róla, hogy az idén már nem eszem. Mert itt már nem kapni szépet. Aztán Pesten meglepve tapasztaltam, hogy bizony csak errefelé nem kapni már szép friss kötegeket, Pesten még van bőven. Ennek úgy megörültem, hogy elterveztem, hozok magammal néhány csomaggal belőle… majd a zsúfolt program miatt ez elmaradt. Aztán tegnap szembetaláltam magam itt, Nyíregyházán egy egész helyes kis köteggel. Nem mondom, hogy friss és üde volt, azt azért nem, de szép karcsúak voltak a szálak és a minősége még azon a határon belül, hogy én megvegyem. A spárgakrémet már tavaly kinéztem magamnak Mammánál és Beatbullnál is, ez a csökkent víztartalmú, de még használható spárga pedig éppen alkalmasnak tűnt a célra.

A hidegen sajtolt dióolajat persze ne tegyük két évesnél fiatalabb gyerek adagjába, de a felnőtt adagokból ne hagyjuk ki, mert ez teszi majd fel az i-re a pontot. Egyébként egy nagyon finom, gazdag szószos tésztáról van szó, amit a spárga kevésbé elkötelezett rajongóinak is csak ajánlani tudok.

• 2 (és fél) adag
• 1 köteg zöld spárga (400 gr)
• 1 fél csirkemellfilé, csont és bőr nélkül (~15-17 dkg)
• 1 salotta (vagy más enyhébb ízű hagyma, úgy 4 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 citrom reszelt héja és felének a leve
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj
• 5 dkg mascarpone
• 3 dkg kéksajt (Danish Blue Cheese)
• 25 dkg penne (vagy más száraztészta)
• 2-3 ek hidegen sajtolt dióolaj

A csirkemellet nagyon kicsi, fél centis kockákra vágom. A salottát, fokhagymát hámozás után nagyon apróra vagdosom. A spárgát elpattintom, a felső részét használom csak fel (az alsó részéből lehet főzni krémlevest vagy spárgalét). A csúcsait levágom, a többit nagyobb darabokra aprítom.

A csirkemellet az olívaolaj és vaj keverékében nagy lángon sütni kezdem, ha kifehéredett sózom, hozzáadom a spárgák csúcsi részét is, azzal sütöm még 2-3 percet, amíg a spárga élénkzöld, a csirke pedig aranyszínű nem lesz. Szűrőlapáttal kiszedem a serpenyőből, félreteszem.

A visszamaradt zsiradékban üvegesre sütöm a salottát, majd hozzáadom a fokhagymát és a spárgát is. Felöntöm 2 deci vízzel, hozzáreszelem a citrom héját, belefacsarom a fél citrom levét, majd puhára főzöm a spárgát. Ha ez megvan, hozzáadom a mascarponet, a kéksajtot, majd botmixerrel pürésítem az egészet. Visszaszedem bele a csirkét és a spárga csúcsait, összeforralom (ha túl híg maradt volna a mártás, akkor még sűrítem egy kis főzéssel), majd hozzáforgatom az időközben kifőzött tésztát.

Tálalásnál meglocsolom hidegen sajtolt dióolajjal.

Az élet nem áll meg, enni kell, a vizsgálatok elvégzés alatt, ezt többnyire a kórházi programban egy ásó emberke jelzi a páciens neve mellett, de én nem ások (pedig azt is kéne), hanem főzök. Ezerrel.

Napok óta nyeljük az éhkoppot, minimanó tejbegríz függő lett, de komolyabb étellel ő sem találkozott mostanában, ezt tegnap este untam meg, és csináltam is egyből húsgombócokat paradicsomszószban, spagettivel. Na ez ha nem is gyógyított ki teljesen, de kellő motivációval szolgált, főleg ha számításba vesszük, hogy mit ettünk az előtte lévő két napon.

Férj meg rögtön vérszemet kapott, és közölte, hogy neeeem is kell neki szendvics az ügyeletbe, jól elvan ő aszalt gyümölcsön meg mackósajton, majd ellátja ő magát + kivert, elázott és csonttá soványodott kiskutya tekintet. Hát persze, hogy megembereltem magam, és készítettem neki ezt-azt. Salátát, mert most ezt hajlandó kompromisszumos diétás útravalóként elfogadni.

Meg aztán nyakunkon az akác, Pontyot is kárpótolni kell, de egyelőre gyorsabban főzök, mint írom a blogot, szóval receptek hamarosan.

Egyébként jobban vagyok, vagy legalábbis folyamatban, de azért egy kisebb kivizsgálást megejtünk, ti. az ördög nem alszik. (talán csak nem rokonok Ponttyal?)

A saláta egészséges, telítetlen zsírsavakban és C vitaminban gazdag, ugyanakkor tápláló, fehérjében dús, laktató, hát mi kell még? Ja, nagyon finom.

• 4-6 adag
• 500 gr apró szemű fehér bab
• 15 dkg zsenge spenót
• 5 dkg olajban eltett aszalt paradicsom, lecsöpögtetve
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 csokor petrezselyem
• 1 kis ág oregánó
• 20 dkg feta
• 1 dl olívaolaj
• 3-4 ek fehérborecet

A babot megmostam, beáztattam úgy 6 órára. Lehetett volna több is, de tegnap még nem tudtam, hogy ma már fogok főzni.

Az áztatóvizet leöntöttem, és friss vízben feltettem főni, a főzési idő felénél sóztam. Fűszerezni nem szerettem volna a főzővizet, mert szerintem itt a bab natúran jobban illik az amúgy fűszeres salátába, de ez ízlés dolga, lehet tenni hozzá babérlevelet, kakukkfüvet, fokhagymát vagy éppen csombort is.

Közben a spenótot megmostam, kicentrifugáltam (salátacentrifugában), és szélesebb metéltre vágtam. Egy mélyebb tálba került egy gerezd, kés hátával meglapított fokhagymával, kevés sóval, az olívaolaj felével és az ecettel együtt.

A megpuhult babot leszűrtem, és még forrón a salátára öntöttem, jól összeforgattam, így a hőtől a spenót kissé megfonnyadt, a fokhagyma pedig elveszítette erős ízét.

Az aszalt paradicsomot apróra kockáztam, a petrezselyem zöldjét és az oregánó lecsipkedett leveleit igen finomra aprítottam, ezeket is a salátához adtam a maradék olívaolajjal és rámorzsoltam a fetát is. Alaposan összeforgattam, és tálalásig a hűtőbe került, hogy az ízek összeérjenek.

Van az úgy, hogy az ember rákattan dolgokra, ételekre. Nálam most ilyen a sült retek. Főleg azért alakul így a viszonyunk, mert eddig a nyers formájával kifejezetten nem kedveltük egymást.

Amikor néhány napja megláttam Mammánál a sült diós retket, elég egyértelmű volt, hogy készítek majd valami hasonlót. Hasonlót azért, mert én amolyan ebéd-helyett-salátának szántam, nem köretnek.

Na most nem fogok mentegetőzni, de ez nem olyan saláta lett, amit össze lehet dobni a hűtő mélyén lapuló maradékokból. Sőt. Igazából nem is olcsó, ha úgy vesszük, takarékosabb lett volna bélszínt sütni ebédre (ki mennyiért veszi a bélszínt, ugye…). De annyira finom! Ebben pedig nem kis része volt a hidegen sajtolt mogyoróolajnak. Igazából teljesen megértem Mammát, és az ő erős kötődését ezen olaj irányába. Sőt, hát mi tagadás, én is hasonló sorsra jutottam… És lehet, hogy nem olcsó, de határozottan állítom, hogy minden pénzt megér! Ott vesszen a fodrász, meg a divatipar, én inkább erre költöm a családi büdzsé rám eső részét!

Aztán végül még írok egy pár szót arról is, hogy a helyes kis piros bogyók nálam miért kerültek felnégyelésre. Ennek oka pedig a hangya. A piacon kapható retek az finom, meg bio, ennek megfelelően nemcsak mi, kétlábúak rajongunk érte, de a hangyák is. Rágják kívül, rágják belül, ahol érik, és valahogy én meg nem szívesen közösködöm velük. Szóval én megfarigcsáltam a retkeket, ahol kellett, a hangya rágta héjtól is megszabadultam, és fájó szívvel, de kihajigáltam a menthetetlen példányokat. Ez így kevésbé lett látványos, de garantáltan hangyátlan, sőt, így még a fás daraboktól is megszabadulhattam.

A zöldsaláta hozzá most rukkola és bébispenót lett, mert az nő a kertben, de ez egy olyan egybeesés, ami szintén igen szerencsésnek bizonyult, ugyanis remekül illett  a salátához.

• 1 adag (előételnek 2)
• 2 csomó hónapos retek (kb 10 szem)
• 3 marék zöldsaláta (nálam bébispenót és rukkola)
• 10 dkg friss típusú kecskesajt
• 1 marék mogyoró (kb 3 dkg)
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek hidegen sajtolt mogyoróolaj
• 1/2 lime leve
• 1 ek méz (nem karakteres ízű, pl vegyes virág)

A mogyorót mérsékelt lángon enyhén megpirítom, és félreteszem, amíg kihűl. Utána késsel durvára vágom.

A retket megtisztítom, negyedelem, a fás, hangya rágta részeket kivágom vagy eldobom. Az olívaolajon mérsékelt lángon körülbelül őt percig sütöm. Ha kihűlt, meglocsolom a lime levével, a mézzel és a mogyoróolajjal, jól összeforgatom. Én nem sóztam, mert nekem a kecskesajt elég sós volt, de ez egyéni ízlés kérdése.

A zöldeket megmosom, leszárítom, és egy tányérra rendezem. Ráhalmozom a retket, erre morzsolom a kecskesajtot, majd megszórom a pirított mogyoróval.