Tehát az a gyermek, aki három hete itthon hisztériás rohamot kap a cékla színétől, és csak csukott szemmel volt hajlandó enni belőle, na ő az, aki a bölcsődében repetát kér a céklafőzelékből. Nosza, akkor ilyet lehet itthon is. És tényleg. Persze az elmaradhatatlan és örök kedvenc, a húsgolyó az azért jár hozzá. Az pedig ne tévesszen meg senkit, hogy ez most megint olyan babakonyhás felvezetés lett, mert annál itt többről van szó, ez az étel ugyanis finom és bababarát is egyben. (pedig ugye, mennyivel másképpen hangzik, mint a ketchupos spagetti és a rántott dínók krumplipürével?)

• 3 főre
• 70 dkg cékla
• 25 dkg krumpli
• 5 dl csirke alaplé vagy zsírtalanított húsleves
• 1 kis fej hagyma (3-4 dkg)
• 4 ág kakukkfű
• 1 tk borókabogyó
• 2 ek balzsamecet
• 2 ek olívaolaj
• só
• 50 dkg sovány sertéscomb
• 10 dkg feta
• 1 salotta (3-4 dkg édes hagyma)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1/2 ek rozmaring (szárított)
• 2 ek olívaolaj
• só
• egy kisebb narancs felének a finomra reszelt héja
• olaj a sütéshez

A céklát és a krumplit meghámozom, kis kockákra vágom. Az alaplé felében fedő alatt puhára párolom a céklát a balzsamecettel. Közben az olívaolajon üvegesre sütöm a nagyjából felaprított hagymát, majd hozzáadom a krumplit, felöntöm a maradék alaplével, hozzáadom a mozsárban kevés sóval finomra dörzsölt borókabogyót és az egészben hagyott kakukkfű ágakat is. Fedő alatt ezt is puhára főzöm. A kakukkfüvet kidobom, majd a krumplit a levessel botmixerrel teljesen simára püréstem és hozzáöntöm a céklához. Botmixerrel az egészet kissé püréstem, de itt már a teljesség igénye nélkül, hogy maradjanak benne kisebb-nagyobb cékladarabok is.

A  vastagabb hártyáktól megszabadított sertéscombot felkockázom és ledarálom a hagymával, fokhagymával, fetával együtt. Eleve darált comb esetén a hagymát és fokhagymát nagyon finomra aprítva, a fetát szétmorzsolva keverjük a húshoz. A rozmaringot kevés sóval mozsárban porrá őrölöm, a narancs héját finomra reszelem, és az olívaolajjal együtt ezeket is a húshoz adom. Alaposan összegyúrom, majd 2 centis gombócokat formázok belőlük. Bő, forró olajban adagonként kisütöm. (teflon serpenyőben lehet egész kevés (1-2 kanálnyi) olajon is kisütni, gyakori rázogatás közben, így is szoktam készíteni, és ez a módszer is jól működik)

Már nincsen fagy, foltokban a nap is kisüt, felengedett a föld, hurrá, lehet csicsókát ásni! Azt nem mondom, hogy könnyen megy, de lehet. Ezt a rizottót pedig már elég régen tervezgettem ahhoz, hogy ne riasszon vissza a zord idő, és az első plusz fokok beálltával ásót ragadjak. Azt pedig elmondhatom, hogy teljesen megért minden fáradtságot. Az egy dolog, hogy a színe már önmagában jobb kedvre derít, de az íze is egészen fantasztikus. A szarvasgombás olívaolaj a tetejére opcionális, ha van, tegyünk rá, mert úgy talán még finomabb lesz az összhatás, bár ez a rizottó azért önmagában is nagyon ott van, és nálam gond nélkül bekerült a top 5 rizottó közé, még a szarvasgombás olívaolaj nélkül is .

• 2 főre
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 7-8 dl zsírtalanított, leszűrt húsleves
• 1 salotta
• 0,5 dl száraz vermut
• 2 ág kakukkfű
• bő csipetnyi sáfrány
• 1 púpos ek mascarpone (3 dkg)
• bő maréknyi reszelt pecorino (2-3 dkg)
• 30 dkg csicsóka
• 1 ek olívaolaj
• 2 dkg vaj

Az olívaolajat felhevítem, hozzáadom a vaj felét, majd üvegesre sütöm rajta a finomra aprított salottát. Hozzáadom a rizst, addig kevergetem, amíg kissé üvegessé válik, majd felöntöm a vermuttal. Miután elpárolgott az összes folyadék, hozzáadom a sáfrányt, az egész ág kakukkfüvet, és elkezdem apránként felöntögetni az húslevessel. Egyszerre mindig csak kevet adok hozzá, amennyit a rizs felvesz,  gyakran kevergetem, és addig főzöm, amg a rizs haraphatóra, al dentere puhul.

Végül beállítom a rizottó sűrűségét egy kevés levessel, összeforralom, lehúzom a tűzről és hozzáadom a meghámozott, durvára reszelt csicsókát, a maradék vajat, a mascarponet, a reszelt pecorinot, kidobom belőle a kakukkfű ágakat.

Tálalásnál szarvasgombás olívaolaj és pecorino forgács kerül még a tetejére.

Kell hozzá 1 db megjuhász(kutyás)odott gyermek, aki egészen kezelhetővé szelídült az egész heti rémálom után. Ki tudja mi történt, talán csak megmelegedhetett végre napközben is. Kell hozzá apu húslevese, a kisvárdai zöldséges, egy szabad óra dél körül (és végre nem este tíz után), amikor kisded angyali ábrázattal  a konyhába tuszkol és kezembe erősíti a fakanalat, hogy nnna (igen, valóban három n-nel mondja), akkor főzhetek.

Ennyi.

Meg még ez a néhány hozzávaló.

• 2 főre
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 7-8 dl átszűrt húsleves (vagy alaplé)
• 0,5 dl száraz sárgamuskotály
• 1 fej salotta (vagy 3-4 dkg édeskésebb hagyma)
• 10 dkg kelbimbó (tisztítva)
• 10 dkg birsalma (tisztítva)
• 1,5 cm vaníliarúd
• 1 marék pecorino
• 3 dkg vaj

A vaj felén üvegesre sütöm a finomra aprított hagymát, hozzáadom a rizst és addig sütöm kevergetve, amíg az is áttetsző nem lesz, majd felöntöm a borral. Addig főzöm, amíg a rizs magába nem szívja a bort/az el nem párolog, hozzáadom a félbevágott vaníliarudat, majd elkezdem felöntögetni az alaplével, adagonként, gyakori kevergetés mellett, mindig csak annyit adva hozzá, amennyit a rizs magába szív.

Amikor a rizs félig megfőtt, hozzáadom a kelbimbót (ha apró félbevágva, ha nagyobb, négybe) és a félcentis kockákra vágott birsalmát is.

Ha a rizs haraphatóra főtt (ne főzzük szét, ne legyen teljesen puha, mint a tejberizsben), beállítom a rizottó végleges sűrűségét egy kis alaplével, majd hozzákeverem a maradék vajat és a reszelt pecorinot is.

Az utolsó kép:

Ez egy végtelenül egyszerű recept.De hogy ne csak ennyi legyen, mert például úgy adódik, hogy a pici kukta nem létező salátákat centrifugál a lábamnál, így adva teret a konyhai ténykedésemnek, és a rám törő hatalmas szabadság miatt nekem meg pancsolhatnékom támad, lett hozzá parmezános diós mini fánk is. A leves így kiadósabb, és igazából az aktív munka része még így sem haladta meg a fél órát összesen.

• 6 főre
• 1,5 liter csirkehúsleves
• 75 dkg karfiol (tisztítva mérve)
• 15 dkg krumpli (tisztítva mérve)
• 5 dkg mascarpone
• szerecsendió
• só
• fánk:
• 1 tojás
• 6 dkg finomliszt (4 púpos ek)
• 5 dkg mascarpone
• 1,5 dkg reszelt parmezán (fél maréknyi)
• 1,5 dkg dió (fél maréknyi)
• 5 gr friss élesztő
• 1 kk cukor
• só
• olaj a sütéshez

A karfiolt és a krumplit a levessel felöntöm és fedő alatt puhára főzöm. Botmixerrel pürésítem, sózom, majd hozzákeverem a mascarponet, összeforralom és reszelek hozzá szerecsendiót. A leves kész.

A fánkhoz a tojást és a mascarponet habverővel simára keverem, majd feloldom benne az élesztőt a cukorral. Hozzáadom a lisztet, a reszelt parmezánt, a durvára vágott diót, sót, és simára keverem a masszát. Nokedlitészta állagúnak kell lennie. Félreteszem kelni, ha már buborékos lesz a tészta és enyhén megemelkedett (meleg helyen 3/4 óra körülbelül), akkor átkeverem, majd bő, forró olajba két mokkás(igen, mokkás)kanál segítségével apró gombócokat szaggatok, melyeknek mindkét oldalát aranyszínűre sütöm. Papírtörlőre szedem, majd a leves mellé adom. (lehet persze nagyobb kanállal is, akkor haladósabb)

Megjegyzés: Babának diós fánkot csak két éves kor felett adjunk, ha ennél fiatalabb, hagyjuk el neki a fánkot a leves mellől, vagy a fánktésztába csak a baba adag kisütése után keverjük bele a diót.

Nos, a szabolcsi illetőségű, gasztronómia iránt bőszen érdeklődő egyének számára hirdetett akció továbbra is tart, bár eddig nem haladunk túl jól, tekintve az eddigi érdeklődők számát, ami 0, azaz nulla. Ha a tiszteletbeli szabolcsi Gabaht nem számítjuk, aki bejelentkezett ugyan néhány alkalomra az itthon tartózkodása alatt, de olyan kis gonoszönző vagyok, hogy tőle inkább én szeretnék tanulni egyet s mást az olasz konyháról, többek között. Na ez van, ha érdekel egyáltalán valakit, akkor itt megtalálja a részleteket.

…

Más. Recept. Olyan is kell. Szóval ez egy olyan étel, ami három napon belül másodjára kerül az asztalra, azért ez jelent valamit. Viszont az is ide tartozik, hogy Férj nemrég felhívta a figyelmem arra a tényre, bizony ha nem ismerne és nem kosztolna nálam már egy jó ideje, akkor így név alapján az általam készített ételek felét (vagyis ami nem süti) meg nem enné (pedig ez mekkora hülyeség, ha egy pucc étteremben látná az étlapon bezzeg nem berzenkedne meg okoskodna). Az megint más kérdés, hogy ő eszik is abból amit főzök, és már nem lepődik meg semmin, mert amit kap, az finom. Tény, hogy némi elferdültségre vall részemről (vagy ha úgy tetszik, a konvenciókkal való dacolással, és ez így mennyivel szebben hangzik), hogy csirkepörkölt vagy felvágott+kenyér helyett nálunk többnyire ilyesmi a vacsora, de hát ez így van amióta csak főzni tudok, ezt kell megszoknia a családnak (szegények…) Ezzel azt próbálom elmondani, hogy a sütőtökös rizottó az bizony nagyon is jól passzolt a pirított kelkáposztával, és a szupermini tepertők a tetején egészen elképesztő módon (mármint ezzel meg azt akarom mondani, hogy én is meglepődtem rajta mennyire) illettek az összképbe, és a fura cím ellenére ez volt a legjobb rizottó, amit eddig ettem. Hát most ezek után nem is tudom mit mondjak még. Szerintem az lesz a legjobb, ha semmit.

• 2 adag
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 7-8 dl csirke alaplé
• 1 ek olívaolaj
• 2 dkg vaj
• 20 dkg sütőtök (tisztítva mérve)
• 1 kis fej vöröshagyma ( ~ 4 dkg)
• maréknyi reszelt parmezán
• szerecsendió
• 15 dkg kelkáposzta (1/4 cikk)
• 1 gerezd fokhagyma
• 2 dkg vaj
• 1 tk nádcukor
• kacsabőr

A kacsabőrt egészen apró, nem egészen fél centis kockákra vágom, majd egy kevés vízzel kis láng fölött elkezdem sütni (teflonban víz sem kell alá). Amikor már majdnem az összes zsír kisült belőle, a tepertő apró és aranyszínű, akkor leszűröm a zsírt róla, a tepertőt pedig papírtörlőre szedem. Ha kihűlt, megsózom.

A hagymát nagyon finomra aprítom, a sütőtök húsát centis kockákra vágom. Az olajat felhevítem, hozzáadok úgy 1 dekányi vajat, majd sütni kezdem benne a hagymát. Ha már kezd áttetszővé válni a rizs, felöntöm a borral, azt elforralom, hozzáadom a sütőtököt, majd apránként felöntögetem az alaplével, időnként megkavarva. Amikor a rizs már puha, de még harapható, beállítom a rizottó végleges sűrűségét egy kis alaplével, majd hozzáadom a maradék 1 dekányi vajat és a reszelt parmezánt, reszelek hozzá szerecsendiót.

Közben a kelkáposztát vékony csíkokra metélem (vastagabb eres rész ne legyen benne), majd a vajon az egészben hagyott, kés pengéjével meglapított fokhagymával és a nádcukorral együtt nagy láng fölött aranyszínűre sütöm, gyakran rázogatva, kevergetve, nehogy megégjen.

A rizottó tetejére reszelek még szerecsendiót, halmozok rá egy adag káposztát, megszórom tepertővel és tálalom.

Csak hogy ne maradjon a blog új recept nélkül.

Nos a legjobb kirándulós ellátmány szerintünk még mindig a tésztasaláta, de az az igazság, hogy ez nem csak kirándulás mellé jó, hanem még frissen, langyosan is isteni.

Az aszalt paradicsom most hozzá egy babérlevéllel, szegfűborssal és fokhagymával ízesített olajban eltett darab, de egy mezei olívaolajjal feltöltött is megteszi, csak akkor fűszerezzük kicsit gazdagabban a salátát.

• 4-6 adag
• 50 dkg apróbb száraztészta (én mini farfallet használtam)
• 2 ek édesköménymag
• 4 gerezd fokhagyma
• 10 dkg olajban eltett aszalt paradicsom lecsepegtetve
• 1 dl az aszalt paradicsom olajából
• 2 marék kapribogyó
• 2 ek pácolt zöld bors
• 20 dkg feta
• 1 szardellafilé
• 3-4 ek balzsamecet (bianco)

Vizet forralok a tésztának a kevés sóval mozsárban porrá őrölt édesköménymaggal és a kés pengéjével meglapított fokhagymákkal. Ha felforrt sózom, majd kifőzöm benne a tésztát.

Közben a szardellafilét elkaparom, egy mély tálba teszem, elkeverem a nagyon apróra vágott paradicsommal, lecsöpögtetett átöblített zöld borssal és kapribogyóval (ha a kapri nagyobb szemű, akkor szárazzuk le és aprítsuk finomra azt is), hozzáadom az olajat, ecetet. A kifőtt tésztát leszűröm, hideg vízzel átöblítem, alaposan lecsöpögtetem, majd összeforgatom a paradicsomos keverékkel. Rámorzsolom a fetát, átkeverem, és kész.

Azonnal tálalható, de hűtőbe is kerülhet hideg salátának.

A szeptemberi babamenü a gombócolás jegyében született, joghurtos almaleves tejbegrízgombócokkal, pulykagolyók sajtszószban és túrógombóc szilvamártással kicsiknek és nagyoknak a Gasztrotippen!

A gyerekeknél nemcsak az ízek, de a színek és formák is fontosak, ha az evésről van szó. Egy kis kerek gombóc a legtöbb apróság szimpátiáját elnyeri, főleg ha ő is segíthet anyunak az elkészítésében.

Ebben a hónapban a főszereplők a gombócok, tejbegrízből, túróból, pulykából.

Az alma kiemelkedően magas ásványi anyag tartalma, magas pektintartalma (és nem utolsó sorban könnyű beszerezhetősége) miatt értékes része az gyerekek őszi-téli étrendjének. Bár a legtöbb gyerek nyersen elrágcsálva is kedveli ezt a gyümölcsöt, azért vannak olyanok is, akiknél kis cselhez kell folyamodnunk, ha rá akarjuk bírni őket az elfogyasztására.

Az édeskés gyümölcslevesbe tejbegrízből készül finom levesbetét, a gombócok formázása pedig remek elfoglaltság lehet a kicsiknek, amíg a leves elkészül. A tejbegrízes masszát akár előző este is el lehet készíteni, akkor biztosan kellőképpen hideg lesz a gurigázás idejére.

Joghurtos almaleves tejbegríz gombócokkal

• 1,5 kg alma
• 7,5 dl víz
• 1 csillagánizs (vagy 1 tk őrölt fahéj)
• 2 dl natúr joghurt
• nádcukor vagy méz ízlés szerint
• 3 dl teljes tej
• 3 púpos ek búzadara (6 dkg)
• 3 dkg vaj
• 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• nádcukor ízlés szerint

A tejet melegítsük fel a vaníliával, majd szórjuk bele állandó kevergetés közben a grízt. Addig főzzük kis lángon kevergetve, amíg besűrűsödik. Adjuk hozzá a vajat, édesítsük ízlés szerint, keverjük el, majd öntsük egy tányérba, fedjük le folpackkal,  hagyjuk, amíg teljesen kihűl és megdermed.

A hideg grízből formázzunk 1 centi átmérőjű gombócokat.

Az almát meghámozzuk, a gyümölcshúst nagyobb kockákra vágjuk, majd felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a citrom levét, a fahéjat vagy a csillagánizst és fedő alatt puhára főzzük. Ha ánizst használtunk, azt halásszuk ki a levesből, majd adjuk hozzá a joghurtot és  botmixerrel pürésítsük simára. Ízesítsük mézzel vagy nádcukorral ízlés szerint.

A leves langyosan vagy hidegen a legfinomabb, tálalásnál adjuk mellé az elkészült gombócokat.

1 éves kor után adható.

A hús-zöldség-tészta hármasa ideális arányban tartalmazza az összes tápanyagot, fehérjét, szénhidrátot és zsiradékot, amire az állandóan aktív kisgyerekeknek szüksége van. Tapasztalatom szerint a darált húsból készülő, ízes gombócok még a húsért nem túlzottan lelkesedő apróságokat is megnyerik.

Pulykagolyók sajtszószban, párolt zöldségekkel, tésztával

• 6 adag
• 80 dkg pulykamell
• 4 gerezd fokhagyma
• 2 ek olívaolaj
• 4 ág majoranna (vagy 2 ek szárított)
• só
• 3-4 ek napraforgó (vagy szőlőmag) olaj a sütéshez
• 4 dl húsleves
• 25 dkg Philadelphia (típusú) krémsajt
• 3 kaliforniai paprika
• 4 zsenge cukkini (~ 80 dkg)
• 5 dkg vaj
• 50 dkg durum száraztészta (pl penne)

A húsról levágjuk a hártyákat, majd átdaráljuk legalább kétszer, a fokhagymával együtt. Hozzáadjuk az olívaolajt, a finomra vágott friss, vagy szétmorzsolt szárított majorannát, sózzuk (én 2 csapott teáskanálnyit használtam ennyi húshoz), majd másfél centi átmérőjű gombócokat formázunk belőle (de higiéniai okokból a nyers szárnyas hússal kicsi gyerekek ne dolgozzanak).

Teflon serpenyőben kevés olajon több adagban kisütjük a gombócokat.  Sütés közben időnként rázogassuk meg a serpenyőt, ha így nem fordulnának át maguktól, fordítsuk át a gombócokat, hogy minden oldaluk egyenletesen átsüljön. Egyszerre ne kerüljön túl sok gombóc a serpenyőbe, úgy könnyebb lesz kisütni. Ha minden oldaluk kifehéredett, akkor készen vannak, szedjük őket papírtörlővel bélelt tálba. Lehetőleg ne süssük túl, mert akkor kiszárad és megkeményedhet.

Közben készítsük el a zöldséget és a szószt.

A szószhoz a húslevest forraljuk be a felére, majd keverjük hozzá habverővel a krémsajtot.

A zöldségeket hámozás nélkül vágjuk apró kockákra, majd fedeles serpenyőben kevés vajon, fedő alatt pároljuk meg. Bár a zöldségek engednek majd levet, így nem fog odaragadni, de ha tartunk ettől, akkor locsolhatunk alá néhány kanálnyi húslevest vagy vizet is. Ha puhák a zöldségek, vegyük le a fedőt és nagyobb lángon rázogatva süssük addig, amíg már nem marad alatta folyadék.

Tálalás előtt főzzük ki a tésztát. Szedjük a sajtszószba  a gombócokat és forraljuk össze.

A tányérra egy adag tészta, egy adag zöldség és egy adag gombóc kerül a sajtszósszal leöntve.

1 éves kor után adható.

Tipp: ez hatalmas adag, de az elkészült gombócok mélyhűtőben lefagyaszthatók. Sütés előtt nem is kell kiolvasztani, az apró gombócok hamar felengednek és átsülnek a forró serpenyőben.

A túró magas fehérjetartalma, a szilva pedig magas rosttartalma miatt nagyon hasznos a kicsik étrendjében. Az enyhén édeskés, élénk színű szósz és a gombóc alakú finomság pedig általában kedvező fogadtatásra talál az apróságok körében. Hát még ha segíthetnek is az elkészítésben! A gombócok formázása vagy a szilva magozása például megfelelő elfoglaltság lehet a nagyobbacska gyerekek számára.

A hagyományos édes pirított prézli és tejföl helyett a gyümölcsből készült szósz a gombócok tetején kiváló módja a gyümölcs becsempészésének a gyerekek étrendjébe.

1 éves kor után adható, miután a tojás már bevezetésre került.

Túrógombóc szilvaszósszal

• 4 főre
• 50 dkg túró (félzsíros)
• 6 púpos ek (= 6 dkg) zsemlemorzsa, lehetőleg házi
• 2 tojás
• 2 dkg puha vaj
• 1 ek nádcukor
• 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• csipet só
• a szószhoz:
• 50 dkg szilva
• 1 dl víz
• 1 tk őrölt fahéj
• 2 ek nádcukor

A tojást elhabarjuk, hozzáadjuk a túrót, a vajat, a cukrokat, a sót és a zsemlemorzsát, villával alaposan összedolgozzuk. Diónyi gombócokat formázunk belőle.

Forró, enyhén sós vízben kifőzzük, akkor jó, amikor a gombóc felúszik a víz tetejére. Szűrőlapáttal kiszedjük.

Közben elkészítjük a szószt, amelyhez a kimagozott szilvát a vízzel és a fahéjjal együtt fedő alatt puhára pároljuk, majd botmixerrel pürésítjük. Hozzáadjuk a nádcukrot, ha egyáltalán szükséges, mert ha elég édes a szilva, elegendő lehet az a mennyiség is, ami a gyümölcsben van.

Tálalásnál a gombócokra szedjük a szószt.

Gyermekétkeztetési project, első rész. Jelentem: eddig sikeres.

A sajt nem darabos benne, ergo nem zavarja az állaga (és nem tudja kipiszkálni), a lencse nem látszik, a répát azt szereti, van benne fehérje és zöldség, és úgy tűnik, hogy jó magyar szokás szerint az könnyebben lecsúszik Pontynál, ami panírozva van és bő olajban sütve. Ez van, így jártunk. Ma veszek egy rekesz napraforgóolajat.

A sajtról még egy szó: én az ALDIban kapható Weichkäse-t (pontos leírás német billentyűzet hiányában képtelenség), a magyar “fordítás” szerint fehér sajtot használtam hozzá, ez egy sós lében érlelt friss sajt, kemény, zsíros, a legtöbb nálunk kapható fetánál morzsalékonyabb, tömörebb a szerkezete. Hasonló állagú sajtokat a kimérős feták között találtam már, illetve a görög sós lében érlelt, szintén vákuumzacskózott kecskesajt is ilyen, ami a legtöbb hiperben kapható. Bár szerintem egy szilárdabb állagú, semlegesebb ízű akármilyen sajt is megfelel a célra.

Egyébként meg mi is szerettük, a fotózásnál, ami most a sötét (plusz a teraszon lődörgő kisded) miatt kicsit hosszúra nyúlt, egyre kisebb tálkákba kellett pakolni hogy ne mutasson bután, mert mindig “eltűntek” a felső golyóbisok.

A fűszerezésnél persze a döntő a gyerkőc ízlése, nálunk Ponty nagyon szereti a római köményes-fahéjas dolgokat (vagy csak erre lett szocializálva), így én ezt tettem bele, de válogatósabb babáknak a fokhagymán kívül a többi úri huncutság elhagyható. Ha pedig csak felnőtteknek készül, akkor kerülhet bele több fűszer, csili, gyömbér, szegfűbors, kinek mi tetszik.

• 2-3 adag
• 15 dkg vöröslencse
• 15 dkg sárgarépa
• 1,5 dl víz
• 20 dkg fehér sajt (sós lében eltett zsíros sajt, jó helyette tömörebb állagú, morzsalékony nem túl sós feta vagy friss típusú sajt)
• 1 ek paradicsompüré
• 1 tk római kömény
• 1 tk szárított oregánó
• bő csipet őrölt fahéj
• 2 ek olívaolaj
• zsemlemorzsa  a panírozáshoz
• napraforgó vagy szőlőmagolaj a sütéshez

A vöröslencsét átmosom, majd 1,5 dl forróvízbe szórom, és fedő alatt, de gyakran megkeverve 2-3 percig főzöm. A tűzről lehúzom és fedő alatt hagyom kihűlni.

A megtisztított répát késes robotgépbe teszem, összeszecskázom, majd hozzáadom a mozsárban porrá őrölt római köményt és oregánót, fahéjat, a finomra reszelt fokhagymát, paradicsompürét, olívaolajat és a lencsét (ha maradat alatt víz, azt is). Ezzel is összedolgozom, majd megy hozzá az összemorzsolt sajt, és ismét egy-két keverés, nem kell sok, a sajt már nem kell, hogy teljesen pürés legyen. Só nem kell hozzá, legalábbis nekünk, a sajt elég sós hozzá. (robotgép hiányában a lencsét villával összetörni, a répát finomra, a sajtot durvára reszelni, majd kézzel összegyúrni a masszát)

A masszából diónyi centis gombócokat formázok és zsemlemorzsába hempergetem.

Bő forró olajban minden oldalukon pirosra sütöm a gombócokat.

A miniatűrnek magában gondoltam, magunknak mentás joghurttal. De magában is finom.

Hát lehet hogy megint nem a legszerencsésebb az elnevezés, mert mondjuk erről mindenki egy egészen másféle tavaszi tekercsre asszociál, de hát késő van már megint.

Szóval ez nem az a bizonyos, ez egy tavaszi zöldségekkel bekevert, kecsketúrós változat. A kecsketúró természetesen helyettesíthető juhtúróval vagy sima túróval, esetleg ezek keverékével kecsketúró hiánya, illetve nem szeretése esetén.

A zöldségek tekintetében sem lennék szőrösszívű, bátran lehet variálni, nálam csak azért lett benne bébispenót, mert ez nő a kertben, és most még éppen bébi, illetve a zsenge újhagymáról is hasonlókat tudnék elmondani.

Meg még az is van, hogy ha nem megy az írás, akkor nem kell erőltetni.

• 6 tekercs
• 20 dkg kecsketúró
• 8 szál zsenge újhagyma (ceruza vastagságú)
• 2 marék bébispenót (5 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 ek zsemlemorzsa
• só
• bors
• 1 csomag réteslap (én most teljes kiőrlésű lisztből készült Tante Fannyt használtam)
• 1 dl olívaolaj

A spenótot megmosom, laskára vágom, a megtisztított újhagymát vékony karikákra szeletelem. A fokhagymát nagyon finomra aprítom, majd hozzákeverem a túróhoz a zsemlemorzsával, spenóttal, újhagymával, sóval, borssal együtt.

Egy-egy réteslap felét lekenem olívaolajjal, a másik felét ráhajtom, majd az így kapott téglalap keskenyebbik végére halmozok 2 evőkanálnyi tölteléket. A tészta széleit ráhajtom a töltelékre, majd feltekerem, mint a töltött káposztát szokás.

A tekercseket sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, lekenem a maradék olajjal, majd 220°C fokon (gázsütőben) 20 perc alatt ropogós pirosra sütöm.

Igazából hidegen a legfinomabb.

És nem édesség!

Kéretik az előítéleteket megint magunk mögött hagyni, mert ez egy igenis nagyon finom főétel, és egyáltalában semmi köze a tejberizshez.

Az ötlet természetesen megint Beatbulltól származik, nála a mangós-spárga-vanília együtt egy nagyszerű köret formájában szerepelt, én egy kicsit megint babakonyhásítottam, és rizottó lett belőle. De a miniatűr hogy falta! Az elmúlt napok heves tiltakozása a spárga ellen hirtelen semmivé lett, és két kis praclijával mohón tömte bele a krémes zöldséges rizst a szájába! (és hasonlókat tudnék egyébként elmondani az apjáról is)

Fura módon nekem a rizottónak így egy kicsit karibi hangulata lett, de ezt egyáltalán nem hátrányként éltük meg, sőt.De az is lehet, hogy csak a 27°C fok és a fülledt meleg tréfálkozott velünk.

• 2 adag
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• fél köteg fehér spárga (20 dkg)
• 1/2 mangó
• 1 fej salotta (vagy édeskésebb, apró vöröshagyma, pl piknikhagyma)
• 2 szelet prosciutto crudo
• 1 marék reszelt pecorino (vagy kemény, érett juhsajt) (3-4 dkg)
• 3 dkg vaj
• 1 dl száraz vermut
• 7-8 dl alaplé
• 4-5 cm rúd vanília

A spárgáról zöldséghámozóval alaposan lehántom a fás külső részt, majd levágom az alját is, úgy hogy ne maradjon fás rész rajta (nem tudom, hogy a vastagabb fehér spárgánál mi a hivatalos módszer, én kisebb szeletekben addig vagdosom, amíg a kés ellenállás nélkül halad át rajta). Az alsó fás részt félreteszem leveshez, alapléhez. A szárat centis darabokra vágom, a sípját külön tálkába teszem.

A mangót meghámozom, a húsát centis kockákra vágom. A salottát apró kockákra vágom, a prosciuttot szintén (azt szinte darált hús finomságúra).

A vaj felén elkezdem sütni a hagymát és a sonkát, aztán hozzáadom a rizst is, és addig sütöm, amíg kicsit üvegessé nem válnak a rizsszemek. Felöntöm a vermuttal, azt elforralom alóla, majd hozzáadom a félbevágott vaníliarudat is a kikapargatott magokkal együtt, és apránként elkezdem felöntögetni az alaplével. Kis lángon, kevergetve főzöm.

Közben egy másik serpenyőben a vaj másik felén mérsékelt lángon, gyakran rázogatva elkezdem sütni a spárga feldarabolt szárát, 5 perc után hozzáadom a felkockázott mangót és a spárgasípokat is. Még 5 percig sütöm.

Ha a rizs megpuhult (de nem főtt szét!), hozzákeverem a sült spárgát és mangót, hozzáadom a maradék alaplevet (szűk 1 decit félreteszek a végére ilyen célból), összeforralom, majd végül belekeverem a reszelt sajtot is.