Flat-Cat

Avokádókrém almával, wasabival

Ismét egy recept az aktuális kedvenc Ínyenc ételek szakácskönyvemből, ami szintén hosszú ideje várja már a megvalósítást.

A krém egy könnyű, de nagyon kellemes, friss ízű mártogatós, amit nyers zöldségek, lepénykenyér társaságában illik fogyasztani, szóval akár egészségesnek is lehetne nevezni-ha nem egy éretlenül szüretelt, vegyi anyagokkal kezelt, hetekig utaztatott külhoni gyümölcs lenne az alapanyag. Mindegy, az avokádóért szemet hunyunk. Meg a limeért is. Egyébként meg van benne alma, az legalább tényleg egészséges.

Eredetileg tejföl szerepelt hozzá a receptben, de úgy túl híg lett volna. Így meg pont jó. Így utólag még el tudnék képzelni benne egy kis gyömbért is, de anélkül is tökéletes. Wasabi hiányába pedig a mezei reszelt torma is megfelel.

2-3 adag

2 avokádó

1 közepes alma (~ 15 dkg)

10 dkg tejszínes sajtkrém

1 lime leve és reszelt héja

2 tk wasabi (vagy reszelt torma)

1 tk zöldbors, mozsárban porrá őrölve

só

A limet megpróbálom minél alaposabban megmosni forró vízben. Megszárítom, a héját lereszelem egy késes robotgép keverőtáljába, levét kicsavarom.

Hozzáadom a meghámozott, felkockázott almát és  avokádót, wasabit, sajtkrémet, borsot, és azonnal összedolgoz(tat)om a géppel, meg nem barnuljon az alma. Ha sikerül vastag, feketés héjú avokádót szerezni hozzá, akkor az avokádót elég csak félbevágni, kipöckölni  a magját, és kanállal kivájni a húsát, akkor ha ügyesek vagyunk, a héja megmarad a tálaláshoz.

Én csak a legvégén sóztam. Itt, ha szükséges, mehet még bele egy kis wasabi/torma is.

Hámozott, vastagabb csíkokra vágott répával, uborkával, pirított lepénykenyérrel tálalom.

Címkék: alma, avokádó, hús nélkül, sajt

Aszalt paradicsomos, zöld olajbogyós polentával töltött tintahal

A tintahalakkal már régóta szemezek a Metroban, nemrég pedig eljött az ideje, hogy be is szerezzek belőlük néhányat. Töltött változatra gondoltam elsőnek, és annyira sikeres lett ez a próbálkozás (hiába, szűz kéz…), hogy most ez már az ismétlése.

A tintahalról azért azt érdemes tudni, hogy a frisset csak fél-egy percig szabad sütni serpenyőben vagy roston, különben hamar megkeményedik, és csak további hosszas hőkezelés után válik ismét puhává, fogyaszthatóvá. Ezért a tölteléket készre főztem hozzá, majd a töltés után csak rövid sütés és párolás következett.

Konyhakész, tapadókorongtalanított, megtisztított állatokat vettem hozzá, így a horrorisztikus rész az nálam kimaradt, és a kissé visszataszító csápokkal sem kellett szembesülnöm az elkészítés során.

Ha szépen mosolygunk és/vagy egy elbűvölő 14 hónapos is ott feszít az ölünkben, akkor némi protekcióval szert lehet tenni csáp nélküli, “selejtes” példányokra is, ha ez nem jön össze, akkor a karok apróra vágva belekerülhetnek a szószba.

2 adag előétel/ 1 adag főétel

2 közepes tintahal (~ 30-35 dkg)

5 db felezett, olajban eltett, alaposan lecsöpögtetett szárított paradicsom (~ 4 dkg)

1 nagy marék zöld olajbogyó (magok nélkül 4 dkg)

1 ek kapribogyó

1 púpos ek kukoricadara (~ 2 dkg)

1 kis salotta (~ 2-3 dkg) vagy édes fehérhagyma

1 gerezd fokhagyma

1/2 citrom reszelt héja

2 dkg parmezán

1 ek vaj

0,5 dl száraz fehérbor

olívaolaj

rukkola, tetszőleges zöldsaláta a tálaláshoz

Az apróra vágott salottát (vagy hagymát) a vajban üvegesedésig sütöm, majd hozzáadom a finomra aprított aszalt paradicsomot, szintén finomra aprított zöld olajbogyót és kaprit, a kukoricadarát, a finomra aprított fokhagymát, a reszelt citromhéjat, és felöntöm 1 dl vízzel. Kis láng fölött addig főzöm, amíg a dara megpuhul, és az összes folyadékot magába nem szívja/el nem párolog alóla. Ha szükséges, és a dara nem puhult meg kellőképpen, akkor a vizet pótolom. Végül a finomra reszelt parmezánt is a töltelékhez keverem, majd a kész töltelékkel megtöltöm a tintahal hasüregét. Csak lazán, nem túl szorosan, különben sütésnél szétnyílik. Konyhai spárgával megkötözöm.

Kevés olívaolajban igen forró serpenyőben 1-2 perc alatt körbesütöm a tintahalat, mellette a felkarikázott csápokkal (ha van), majd köré öntöm a maradék tölteléket, a bort, és még fél-egy deci vizet. Fedő alatt kis lángon  5 percig párolom.

Ha kész, a tintahalakat kiszedem, majd a szószt erős lángon beforralom a kellő sűrűségűre, ha szükséges.

Olívaolajjal, mézes-levendulás fehérborecettel vagy balzsamecettel elkevert rukkolából megágyazok neki, és erre tálalom a tintahalat, szósszal meglocsolva.

Címkék: előétel, fél óra, herkentyű, kapri, kukoricadara, paradicsom, rukkola, sajt

Paradicsomos lencse egytál

Néhány nappal és másfél évadnyi Dollhouse-zal később… (meg egy lakás átrendezéssel, de ez aztán már végképp nem ide tartozik)

Szóval Dollhouse. Hát, a Firefly után azért jobbra számítottam Joss Whedontól. Ez az egész sorozat kicsit kaotikus, az egyik rész lazán vicces, a másikban itt a világvége, olyan terminátorosan, aztán sorozatgyilkososba vált, mintha nem is tudná, kinek szól igazából, és főleg hogy miért és miről. A főhősnő, Eliza Dushku, alias Echo ostoba tekintetéről nem is beszélve… Igazán hiteles agymosott babának, de valahogy neki nem tudom elhinni egyik “valódi” személyiségét sem (elnézést. A butuska örömlányokat jól hozza), pedig elvileg a babaháznak pont ez lenne a lényege. Másfél évad végignézése után az összes többi mellékszereplő érdekes, izgalmas, szerethető lesz mellette (még a negatív szereplők is) és simán lejátssza egy-egy epizód során. Pedig elvileg Echo lenne a főszereplő…

Na mindegy, nem is méltatlankodom tovább, hiszen ennek ellenére három nap alatt sikerült megnéznem a sorozat eddigi részét, szóval kicsit hiteltelennek tűnhetek (jó, rendben, azért nem annnyira rossz a sorozat…), de ennek is van magyarázata: most már minden bizonnyal sorozatfüggő vagyok. Milyen szerencse, hogy egyúttal kissé (csak nagyon-nagyon kissé) válogatós is, így a Dollhouse mellett csak néhány jelenleg is futó szériát nézek, különben nem tudom, hogyan jutna időm a főzésre is minimanó mellett.

Pedig jut. Igaz, az ilyen egytálételeket nem egy ördöngősség elkészíteni, még akkor sem, ha egy 13 hónapos a lábunkba csimpaszkodva segíti a munkánkat (igazából a csimpaszkodós rész a jobb, két napja még a fém tálkákat hajigálta szét a konyhakövön. Na, az hangos volt…)

A recept ismét nincs kőbe vésve, döntően a kamra és a hűtőszekrény tartalma határozza meg az összetételét, így a póré bátran helyettesíthető mondjuk vöröshagymával benne. Igazából az olívaolaj helyett is használhatnánk hozzá füstölt húsos szalonnát, ez talán jobban is illene hozzá, de én azért nem tettem, mert Ponty nem szereti a füstölt ízeket. A felengedéshez lehetne használni alaplevet, és kevés fehérbort is. Bár szerintem ez az egytálétel most ilyen extrák nélkül is igen finom lett.

6 adag

50 dkg lencse

20 dkg krumpli

2 szál póré fehér része

1 doboz hámozott paradicsomkonzerv (darabolt) (450 gr)

1 nagy szál répa (~10 dkg)

1 nagy szál petrezselyemgyökér (~10 dkg)

8 gerezd fokhagyma

1 babérlevél

1 tk római kömény

1 tk szárított kakukkfű

olívaolaj

kemény juhsajt( vagy grana padano, parmezán) reszelve és vajas pirítós a tálaláshoz

A zöldségeket megtisztítom, vékony karikákra vágom, a krumplit durvára reszelem. A római köményt mozsárban porrá őrölöm. A fokhagymát vékony szeletekre vágom.

Két-három evőkanálnyi olívaolajon megpirítom a római köményt, kb fél percig, majd hozzáadom a zöldségeket a krumpli kivételével, és néhány percig sütöm őket, gyakran kavargatva. Végül megy hozzá a fokhagyma, és néhány másodpercnyi sütés után a paradicsomkonzerv is.

A lencsét átöblítem, majd ez is mehet a zöldségek mellé, akárcsak a reszelt krumpli, babérlevél, kakukkfű, só, és 2 liternyi víz.

Miután felforr, a legkisebb lángon főzöm, fedő nélkül, amíg a lencse megpuhul és csak kevés, sűrű lé marad alatta. A teljesen puhára főtt zöldségek és a reszelt krumpli sűrítik be az ételt, így rántásra, habarásra nincsen szükség. Továbbá a pépesre főtt zöldségeket nem tudja kipiszkálni belőle a gyerekek.

Tálalásnál a még forró ételre bőven szórunk reszelt sajtot és mellé meleg vajas pirítóst tálalunk.

Címkék: hús nélkül, krumpli, lencse, paradicsom, póré, répa, sajt

Bundás mini mozzarella

Most írhatnék olyan csacskaságokat, hogy mozzarella tempura, mert a bunda hozzá az olyan, de minek cicomázzam: bébiételről van szó.

Azt nem állítom, hogy mi nem falatoztunk belőle igen jóízűen, sőt, nekünk mellé még némi rukkola és koktélparadicsom is került (igen, primőr, de néha elcsábulok. Ez van), de bunda natúr ízei elsősorban minimanó jelenlegi ízlését tükrözik.

A legmeglepőbb egyébként nem az volt benne, hogy igen finom, hanem hogy pár perc alatt elkészült a két(és negyed) fős adag. Ez köszönhető a golyóbisok felnyársalásának, ami igencsak megkönnyíti a bundázást és a sütést is.

Meg viccesen néz ki, mint egy rántott sajtos nyalóka.

És nem is lett tőle olajszagú a lakás (annyira).

Lehetne készíteni felkockázott mozzarellából is persze, de akkor kevésbé csinos. Meg Ponty a szögletes kockákat kevésbé passzentosan tudja begyömöszkölni a szájába egészben…

2 adag

25 dkg mini mozzarella

1 tojás

2 púpos ek simaliszt (~4-5 dkg)

2 púpos ek kukoricaliszt (~ 4-5 dkg) (lehet helyettesíteni simaliszttel)

0,5 dl víz

1 kk só

bambusznyársak

olaj a sütéshez

a tálaláshoz koktélparadicsom, olívaolajjal és citromlével elkevert rukkola

A tojást villával elhabarom, majd hozzáadom az elvegyített lisztek 2/3 részét. Csomómentesre keverem, majd hozzáadom a vizet és némi sót. Ismét elkeverem. Sűrű palacsintatésztához hasonlónak kell lennie. A bundába kerülhetnek még fűszerek, bors, szárított zöldfűszer finom porrá őrölve, fokhagyma finomra reszelve, ízlés szerint)

A tésztát félreteszem pihenni, legalább 15 percre.

Közben a mozzarellát lecsöpögtetem, és egyenként a nyársak végére tűzöm, mint egy nyalókát.

Sütés előtt a sajtokat a nyelüknél fogva meghempergetem a lisztek keverékében, majd megmártom a tésztában, ami így szépen rátapad. A felesleget lecsöpögtetem, és bő, igen forró olajban kisütöm.

Nem narancsos piros lesz a tészta ha megsül, csak sötétebb sárga, és hólyagos. A nagyon forró olajban alig 1-2 perc alatt megsülnek, így nekem egyből sem folyt ki a sajt. A nyelüknél fogva könnyen ki is lehet emelni az olajból, majd konyhai papírtörlőre tenni, ami felissza a felesleges zsiradékot.

Ha kisebb ( kb 14 cm) edényben sütjük, akkor elég hozzá nagyjából 3 dl olaj. A golyók úgyis olyan gyorsan kisülnek, hogy egyszerre 3-4 darabnál több nem is tartózkodik is az olajban.

Tálalásnál minimanó természetesen magában fogyasztotta, minden felesleges körítés nélkül, de mi azért elkísértük egy kevés salátával.

Az ötlet megszületésétől számítva fél órán belül ehetünk. Persze csak ha nem fényképezzük le…

Címkék: előétel, fél óra, gyors&könnyű, hús nélkül, sajt

Juhtúrós galuska fokhagymás vajjal, juhsajttal

Az elmúlt napok hatalmas kedvence, a fél órás vacsora vagy ebéd, a megunhatatlan.

Kaptam anyutól egy nagyon profi nokdeliszaggatót, és először csak azt akartam vele letesztelni, találomra összekevertem egy nokedlihez hasonló tésztát, amiben a lisztet és a tojást részben juhtúróra cseréltem. Soha ennél rosszabb döntést! Az állaga kellemes, puha, mint a gnocchié, a juhtúró íze meg egészen megszelídül a galuskában.

Azóta halomban áll itthon a juhtúró, és szinte napi rendszerességgel készül a galuska, ha a fiatalember megéhezik, de mégsem hajlandó megenni a neki szánt eledelt (ez meg ugye napi rendszerességgel elő is fordul, mivel egy nap most már csak egy alkalommal vagyok hajlandó palacsintát sütni)

Többnyire csak úgy, magában, fokhagymás vajjal összeforgatva esszük, és sok-sok juhsajttal a tetején, de nana univerzális paradicsomszószával is isteni finom, vagy ne adj’ isten, vörösboros marhapörkölt mellé, köretnek.

És nem egészen fél óra alatt készül el.

2 adag

20 dkg juhtúró

10 dkg simaliszt

2 tojás

csipet só

bors

3 dkg vaj

4 gerezd fokhagyma

keményebb, reszelhető juhsajt (vagy pecorino) a tálaláshoz

A tojást a liszttel alaposan kikavarom (én villával szoktam), ne maradjanak benne csomók. Ha ez megvan, hozzáadom a juhtúrót és egy csipet sót, ezzel is jól eldolgozom, majd félreteszem 15 percre pihenni.

Közben vizet forralok, a megpucolt, kés pengéjével meglapított fokhagymákat pedig fél-egy  perc alatt megsütöm a vajon.

Lobogó, sós vízbe szaggatom a galuskákat nokedliszaggatóval, közben egy-egy adag között átkeverem a vizet szűrőlapáttal, és ami felúszott a tetejére, azt lehalászom, és a fokhagymás vajra szedem.

Átforrósítom a vajjal a galuskákat, majd tekerek rá borsot, tányérokba szedem, és bőven reszelek rá juhsajtot.

Címkék: fél óra, gyors&könnyű, hús nélkül, juhtúró, sajt, tészta

Zsályás sütőtök krémleves

Gyors, könnyű, finom, éppen fogzó babák is előszeretettel fogyasztják, még akkor is, ha mást már csak nehezen lehet beléjük diktálni. (kivéve talán a puha gesztenyés csókot) Komolyan mondom, el sem hiszem, hogy még csak hat foga bújt ki. Nekünk sokkal többnek tűnik.

Egyébként tényleg nagyon jó lett, mármint a leves, annyira, hogy egy félig ébren töltött éjszaka (félreértés ne essék, mi voltunk ébren, nem a kisded, ő vonyítva és rúgkapálva bár, de aludt. Fogalmam sincs, hogyan csinálja, jó lenne tőle letanulni) után is marad az embernek lelkiereje összedobni, és egy suta fénykép kíséretében bepötyögni a receptet, amíg a csemete röpke délutáni szundikájával van elfoglalva.

3-4 adag

75 dkg sütőtök, tisztítva mérve (úritök lehetőleg)

1 fej fehérhagyma (vagy vörös, kb 10 dkg)

1 gerezd fokhagyma

1 púpos tk szárított zsálya

3 dkg vaj

2 púpos ek mascarpone

reszelt pecorino (vagy más kemény juhsajt, esetleg parmezán, grana padano) és/vagy feketeerdei sonka a tálaláshoz

A hagymát megtisztítjuk, felkockázzuk, és a vajon mérsékelt lángon lassan megsütjük.

Hozzáadjuk a felkockázott sütőtököt és a meglapított gerezd fokhagymát, átpirítjuk, majd felöntjük fél liter vízzel. Megy hozzá a zsálya is, és fedő alatt addig főzzük, amíg a tök megpuhul.

Végül megy hozzá a mascarpone, só, majd botmixerrel pürésítjük.

A sonkát sütőpapírral bélelt tepsiben 220°C fokon (gázsütőben) 10-15 perc alatt ropogósra sütjük, vagy ha nem szeretnénk csak ezért begyújtani a sütőt, akkor lehet teflon serpenyőben, kis láng fölött is sütni.

Tálalásnál a forró leves tetejére szórjuk a sajtot, tetszőleges mennyiségben, és tépkedünk rá keveset a ropogósra sült sonkából is.

Címkék: babának, gyors&könnyű, hús nélkül, mascarpone, sajt, sütőtök

Téli zöldségkrémleves fehéren

Eredetileg a petrezselyemgyökeret azért vettem, hogy elkészítsem Chili&Vanilia petrezselyemgyökér krémlevesét, azt a nagyon szép zöldet.

Aztán már megint hűtőtakarításba torkolt az esti főzés, melynek során csaknem minden zöldséget felhasználtam, amit itthon találtam. Így lett benne karalábé, krumpli és fehérhagyma is. De akkor már ne legyen zöld, hanem maradjon fehér. A végeredmény így aztán közelebb került Piszke fehér zöldségkrémelveséhez, mint az eredetileg tervezett fehérrépáshoz. Azt nem mondanám, hogy megbántam, mert nagyon finom lett, és újabb tapasztalattal gazdagodtunk: a kölök megeszi a karalábét is, ha az gondosan el van rejtve. Még egy másik új tapasztalat: én is megeszem a fehérrépát, ha gondosan el van rejtve…

Ja igen, a lényeg majdnem kimaradt. Az édesköménymag. Eszméletlen jól áll a levesnek.

2-3 adag

30 dkg petrezselyemgyökér

20 dkg krumpli

2 kis karalábé

1 nagy fej fehérhagyma (jó a vörös is)

10 gerezd fokhagyma

0,5 dl tejszín

3 dkg vaj

1 tk édesköménymag

reszelt pecorino/kemény juhsajt  és tökmagolaj a tálaláshoz

A zöldségeket megtisztítjuk és nagyobb darabokra vágjuk.  A fokhagyma maradhat egészben.

Az édesköményt kevés sóval mozsárban porrá őröljük.

A vajon, lehetőleg teflon serpenyőben, kis láng fölött lassan megsütjük a hagymát, amihez hozzáadjuk az édesköményt is. Ha már kezd színt kapni, mehetnek hozzá a zöldségek  is. Innentől mérsékelt lángon, sűrű kavargatás mellet addig sütjük a zöldségeket, amíg el nem kezdenek aranyszínűvé válni. Az utolsó egy percre mehet mellé a fokhagyma is.

Felöntjük fél liternyi vízzel, majd fedő alatt addig főzzük, amíg minden megpuhul a levesben.

Megy hozzá a tejszín, egyet forr, majd botmixerrel pürésítjük.

Sózzuk, ha szükséges.

Tálalásnál a forró levest reszelt sajttal megszórjuk, és kevés olajat csorgatunk a tetejére.

Címkék: fél óra, gyors&könnyű, karalábé, krumpli, leves, sajt

Rozsos töltött zsemle, savanyú káposztával, húsos szalonnával, füstölt sajttal

Ha minden igaz, hosszú ideig ez az utolsó dobozolandó élelmiszer Férjnek, azaz ezentúl lesz egy kis szünet az ügyeletek között.

Holnaptól hivatalosan is visszakapom a férjem, Ponty pedig az apját.

Viszont ma még idegenben kell ennie, így töltött zsemléket kapott. Kicsit sietősen készült, a töltögetés közben egyszerre etettem itthon a gyerkőcöt, meg az édesapját, mindezt fél óra leforgása alatt, mivel csak ennyi ideje volt Férjnek, mielőtt indult tovább. Ezért aztán nem került a tetejére tojás, nem lett olyan szép mázas-piros. Az apró szépséghibáért cserébe viszont nagyon finom lett. Nagyon-nagyon.

6 darab

a tésztához:

20 dkg rétesliszt

10 dkg rozsliszt

1,8 dl víz

2 ek olívaolaj

1 tk só

1 dkg élesztő

1 tk almaecet

a töltelékhez:

4-5 dkg füstölt, húsos szalonna (pl erdélyi)

10 dkg savanyú káposzta

5 dkg füstölt sajt

olívaolaj vagy zsír a kenéshez

Az élesztőt a lisztekkel elmorzsolom, majd hozzáadom az olajat, sót, ecetet, vizet, és alaposan kidagasztom, amíg a tészta sima nem lesz, és el nem válik a kezemtől. Rugalmas, nem túl lágy tésztának kell lennie.

A tésztát cipóvá formázom, majd a kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarva félreteszem 2-3 órára, amíg a tészta a duplájára kel.

A töltelékhez a szalonnát apró kockákra vágom, a sajtot fél centisre darabolom, és a káposztát késsel átvagdosom, hogy ne legyenek benne nagyobb szálak.

A szalonnát kis láng fölött pörcösre sütöm, majd hozzákeverem a felaprított savanyú káposztát. Ha kihűlt, hozzákeverem a sajtot is.

Közben a tésztát átgyúrom, hat gombócra osztom, majd a gombócokat egyenként lisztezett gyúródeszkán 2-3 mm vastag, 15 cm széles, hosszú téglalap alakú csíkokká nyújtom A tészta felületét lekenem vízzel (így jól összetapad a feltekerés után és nem nyílik szét), majd az egyik rövidebbik széle mentén elosztom a töltelék 1/6-át. Felhajtom a tészta rövid szélét a töltelékre, majd a hosszanti széleit is két oldalt kb 1 cm szélesen ráhajtom a töltelékre, és feltekerem, mint egy tekercset (mint a töltött káposztát, vagy a tavaszi tekercset szokás).

A kész tekercseket sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom,az oldalukat és a tejüket pedig olajjal/zsírral lekenem, hogy ne ragadjanak össze sülés közben.

A tetejét kevés vízzel elhabart tojássárgájával akartam lekenni, de ez elmaradt.

15 percig pihentettem, mielőtt a sütőbe kerültek.

220°C fokon (gázsütőben) 25 perc alatt sültek pirosra.

Normál esetben rácsra szedegetve hűtöm ki az összeset, most viszont két darab kivételével azonnal papírzacskóba kerültek.

Címkék: kelt tészta, sajt, savanyú káposzta, sós

Négy sajtos parajkrémleves

Egyébként főzök rendes ételeket is.

Például ezt. A receptet ma(?) találtam, itt (a tálalást ajánlanám mindenki figyelmébe, szerintem gyönyörű!), igaz, hogy túl sok mindent nem tartottam meg belőle, csak a parajt, meg azt, hogy én is négyféle sajtot tettem bele. A recept átigazítása szintén a hűtőszekrény tartalma, illetve az eddig használt receptem szerint, szerintem jót tett neki.

Borzalmasan egyszerű, gyors, és nagyon finom.

2-3 adag

600 gr paraj (fagyasztott vagy friss, leveles vagy krém)

1 kis krumpli (~ 5-7 dkg)

1 fej salotta (vagy kb 3 dkg vöröshagyma)

8 gerezd fokhagyma

3 dkg kéksajt (pl DorBlue)

fél-fél marék reszelt pecorino és Grana Padano (~1,5-1,5 dkg)

10 dkg mozzarella

2 ek tejszín

1 ek vaj

só, bors

A vajon üvegesig sütjük a felkockázott hagymát, majd fél percre mellédobjuk a felaprított fokhagymát is.

Hozzáadjuk a parajt, a meghámozott, felkockázott krumplit, majd felöntjük fél liter vízzel, sózzuk és fedő alatt addig főzzük, amíg a krumpli megpuhul.

Hozzáadjuk a tejszínt, összeforraljuk, majd hozzáadjuk a reszelt pecorinot, grana padanot és az elmorzsolt kéksajtot is a forró leveshez.

Ízlés szerint tekerünk bele borsot, majd botmixerrel pürésítjük.

Tálalásnál a tányérokba szétosztjuk a felkockázott mozzarellát, és erre merjük a levest. Ha van otthon mini mozzarella, azzal még mutatósabb lesz.

Címkék: fél óra, gyors&könnyű, leves, sajt, spenót

Bagett camembert-rel, zöldborssal és dióval

Ezt most tényleg csak a kockás füzet helyett. Miután három fantasztikus kalácsom receptje is eltűnt az apró fecnikkel együtt, amire írtam, úgy gondolom, tanácsosabb ezentúl egy receptet azonnal a blogba írni.

Az ötlet ismét Olzkától származik, az ő camembert-es, borsos bagettje után találta meg az én túlérett camembert-em is végső küldetését. Került bele még pirított dió, a bors az pácolt lett és zöld, a liszt meg hozzá hófehér.

Frissen, a rozmaringos almalekvár mellé pazarnak bizonyult.

1 rúd

30 dkg simaliszt

1,8 dl víz

2 dkg olívaolaj

1 dkg friss élesztő

1 tk fehérborecet

1 tk só

2 ek lecsöpögtetett pácolt zöldbors

1 nagy marék dió (~4-5 dkg)

10 dkg camembert

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, hozzáadom az olajat, sót, ecetet, vizet, és alaposan kidolgozom közepesen kemény, sima, rugalmas tésztává, amely elválik a kéztől. Nedves konyharuhával letakarom a kelesztőtálat, és félreteszem, amíg a tészta duplájára nem kel. Ez 1-2 óra.

A tésztához adom a lecsöpögtetett zöldborsot és a száraz serpenyőben kissé megpirított, majd durvára vagdalt dióbelet is. Átgyúrom, majd lisztezett deszkán 2 cm vastag, hosszúkás téglalap alakúra nyújtom. A tészta egyik hosszanti széle mentén lerakosgatom egymás után a centi vastag szeletekre vágott sajtot ( a két végén kb 3-3 cm maradjon sajt nélkül!), majd a tészta teljes szabadon maradó felületét megkenem vízzel (ez azért kell, hogy sülés közben ne nyíljon majd szét a tészta, a víz miatt szépen össze fog majd tapadni). Feltekerem a sajtos szélétől indulva, mint a bejglit, a végein kicsit össze is nyomkodom, majd a deszkán még addig hengergetem a rudat, amíg a felszíne szép egyenletes lesz, kicsit megnyúlik a rúd és az illesztések is szépen összetapadnak.

Egy nagyobb sütőpapírra teszem, és megvárom, amíg a duplájára kel. Én most nem vagdostam be a tetejét, nehogy kifolyjon a sajt.

A sütőt előmelegítem a maximális hőfokra egy vastag aljú tepsivel együtt.

A rudat sütés előtt bőven lekenem vízzel, többször is egymás után, ettől lesz majd ropogós a héja.

A sütőpapírral együtt a forró tepsibe átemelem, majd 260°C fokon (gázsütő!) 15 percig, 200°C fokon még 20 percig sütöm. Vagy amíg a héja szép piros nem lesz. Sülés közben én még egyszer átkentem vízzel e tetejét 15 perc után, de ez elhagyható.

Ha megsült, rácsra emelve hűtöm ki.

Megjegyzés: Ha sütőzacskóban sütjük, akkor szép kérge lesz vízzel való ecsetelés nélkül is. Nekem a gázgrill rácsa mindig szétégeti  a sütőzacskót, így én ilyesmit nem tudok. Sütőzacskóba elvileg a formázás után kell tenni, de lezárni a zacskót csak közvetlenül a sütés előtt szabad.

Maga a bagett egyébként olyan hosszú lett, mint a “bolti”, így a fedeles sütőtál sem játszott, a legnagyobb tepsibe is csak átlósan fért bele. Így a kéreg ugyan nem lett olyan vastag, mint a kenyereimnél szokott, de még így is bőven ropogós volt.

Végül egy kép, ami ugyan ronda, mert sötétben készült és vacsora közben, de szemlélteti a bagett belsejét, ami szerintem egyébként fantasztikusan finom volt. És ez az utolsó kép róla, mert azóta teljesen elfogyott (lehetőséget sem adva az újbóli fotózásra).

Címkék: dió, kelt tészta, kenyér, sajt