Hát ez a kombináció meg hogy maradhatott ki eddig? Pedig igazán kézenfekvő és igazán finom. A mínusz 25 C fokra igazítva (igen, bizony, itt éjszaka ennyit mutatott a hőmérő) a fűszereket egy igazán melengető, gazdag rizottó született. Én most sült sütőtököt és előfőzött gesztenyét használtam hozzá, de nyers tökkel és házilag főzött gesztenyével is remekül fog működni.

Kivételesen a mennyiségek 3 főre szólnak

• sütőtökös gesztenyés rizottó
• 3 dl rizottóhoz való rizs
• 1,2 dl csirkealaplé vagy csirkehúsleves átszűrve, lezsírozva
• 1 dl tokaji aszú
• 2 kisebb salotta
• 1 szál angolzeller
• 2 ek olívaolaj
• 2 ek vaj
• 25 dkg sütőtök (tisztítva mérve vagy sült sütőtök püré)
• 15 dkg gesztenye (tisztítva, előfőzött vagy főtt)
• 1 bő maréknyi reszelt parmezán (4-5 dkg)
• szerecsendió
• vaníliás só

A zellert és a salottát egészen apróra kckázzuk fel, majd az olívaolajon üvegesre sütjük. Hozzáadjuk a rizst, átpirítjuk, amíg a rizs üvegessé válik, majd felöntjük az aszúval és addig kevergetjük, amíg a bort a rizs magába szívja/elillan a folyadék. Hozzáadjuk a gesztenyét, apróra kockázott sütőtököt/ sült tök pürét.

Ezután elkezdjük apránként felöntögetni a levessel, közben gyakran kevergetve, sózzuk a vaníliás sóval. Ha a rizs haraphatóra fő, beállítjuk a rizottó sűrűségét levessel, hozzáadjuk a vajat, parmezánt és reszelünk hozzá szerecsendiót, ízlés szerint.

Megjegyzés: ha főtt gesztenyét használunk, azt elég a főzés vége előtt pár perccel a rizottóhoz adni.

Ismét egy rizottó, nem tehetek róla, imádom ezt a műfajt. Ahogy a család legifjabb tagja is. Az adventi karácsonyfa naponta felfedezésre kerülő, többnyire finom édességet rejtő kis zsákjaival nehéz versenyeznem, így kénytelen voltam a legkedveltebb ételt bevetni: rizottó készült, egy kicsit a télre hangolva. Körte, zeller és camembert került bele, meg egy ágacska rozmaring és egy igazán könnyű vacsora született, csak hogy maradjon hely a kis pocakban az csokoládénak is (azt meg itt jelentem: szülőként elbuktam, a gyerek az orromnál fogva vezet, képes volt elhitetni velem, hogy a jó minőségű étcsokiból aszalt gyümölcsökkel meg magokkal készült házi csoki, bonbon, miegymás nem is igazi édesség. Hát persze…)

• 2 főre
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 6-8 dl zöldség alaplé
• 0,75 dl gyümölcsös száraz fehérbor
• 1 cikk zellergumó (nagyjából 6-8 dkg)
• 1 salotta (vagy 3-4 dkg édeskés hagyma)
• 1 kisebb ág rozmaring
• 1 kis körte (15 dkg)
• 1,5 ek olívaolaj
• 1,5 dkg vaj
• 6-8 dkg camembert

A hagymát finomra aprítom, a zellert szintén igen apró kockákra vágom. Az olívaolajon üvegesre sütöma hagymát a zellerrel, hozzáadom a rizst, majd kis láng felett addig sütöm, amíg a rizs áttetszővé válik (de nem pirul). Felöntöm a borral, addig forralom magyobb lángon, amíg elforr a bor, hozzáadom az egész ág rozmaringot,  majd elkezdem apránként felöntögetni az alaplével, közben gyakran kevergetve.

Amikor a rizs már puha, de a közepe még harapható, hozzáadom a vajat, a meghámozott, durvára reszelt körtét, alaplével beállítom a sűrűségét, majd összeforralom. Végül hozzákeverem a kisebb kockákra vágott camembert-t, majd tálalom. Pár vékony szelet camembert-rel lehet díszíteni is.

 

Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt írom, hogy a sütőtök az egyik kedvenc alapanyagom. Nem volt ez mindig így, csupán néhány éve kezdődött a szerelem, és azóta minden évben egyre erősebbé válik. Most rögtön három receptet is hoznék, egy meleg salátát, ami előételként, de dupla adagban, egy kevés durvára vágott pirított dióval kiegészítve akár húsmentes főételként is működik, egy rizottót, ami olyan távolra került olasz gyökereitől, hogy a rizottó elnevezés tulajdonképpen itt már túlzásnak is tűnhet, és egy gyors, nagyon finom pohárkrémet.

sült körte és sütőtök saláta kéksajttal

• 2 főre előétel/ 1 főre főétel
• 25 dkg sütőtök (tisztítva)
• 2 vilmoskörte (tisztítva 20 dkg)
• 4-6 dkg kéksajt (Danish Blue cheese vagy Roquefort)
• 2+2 ek olívaolaj
• 5 ág kakukkfű
• só

A sütőtököt kis, centis kockákra vágom, a körtét meghámozom, magházát kivágom, gerezdekre szeletelem. A salottát nagyon finomra aprítom, a kakukkfű ágakat nagyobb darabokra csipkedem.

A sütőtököt, körtét, hagymát, kakukkfüvet összeforgatom az olívaolaj felével, majd sütőpapírral bélelt tepsibe terítem szét, úgy hogy csak egy rétegben legyenek a zöldségek-gyümölcsök.

Előmelegített sütőben 200C fok, 45 perc (villanysütő, alsó-feslő sütés), vagy amíg a sütőtök elkezd enyhén pirulni.

A megsült körtét, sütőtököt tányérra rendezem és rámorzsolom a kéksajtot, majd jó minőségű extra szűz olívaolajat locsolok rá.

Ízlés szerint a tetejére lehet még szórni enyhén megpirított és durvára vágott diót is.

“rizottó” kókusztejjel, lencsével, sütőtökkel

• 2 főre
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 6-7 dl zöldség alaplé
• 1 dl kókusztej
• 5 dkg lencse
• 20 dkg sütőtök (tisztítva)
• 1 salotta
• 1 ázsiai citromfű
• 5 cm gyömbérgyökér
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 ek földimogyoró olaj (ha nincs, valamilyen semleges ízű olaj, pl napraforgó)

A lencsét előző este hideg vízbe áztatom, ha ez elmaradt, akkor néhány óra áztatás is megteszi forró vízben. Átöblítem, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzöm.

A sütőtököt kis, centis kockákra vágom, a hagymát, fokhagymát finomra aprítom. A citromfüvet megtördelem, kés hátlapjával megcsapkodom, a gyömbért meghámozom, hosszában négyfelé hasítom.

Az olajon üvegesre sütöm a hagymát, hozzáadom a rizst, addig sütöm, amíg áttetszővé nem válik, de színt nem kap. Hozzáadom a fokhagymát, gyömbért, citromfüvet, majd elkezdem felöntögetni a zöldséglével, sűrűn kevergetve. Ha a rizs beszívta a folyadékot, pótolom a zöldséglevet. Amikor a rizs már majdnem kész (azaz néhány perccel azelőtt, hogy haraphatóra főtt), hozzáadom a sütőtököt, kókusztejet, megpuhult, leszűrt lencsét. Addig főzöm, amíg a tök megpuhul (ez 2-3 perc).

Ha szükséges, ezután állítok még egy kevés  zöldséglevessel a rizottó sűrűségén, összeforralom, kiszedem belőle a gyömbért, citromfüvet, majd tálalom.

*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.

kókusztejes sütőtök krém

• 4-6 főre
• 2 dl kókusztej
• 20 dkg sütőtök (tisztítva)
• 1 ek vaníliakivonat
• 1/2 mk őrölt fahéj
• szerecsendió
• 5 dkg nádcukor
• 3 lap zselatin (Dr Oetker)
• 2 dl habtejszín

A sütőtököt kis kockákra vágom és a fahéjjal, vaníliakivonattal, kevés reszelt szerecsendióval együtt a kókusztejben puhára főzöm. Lehúzom a tűzről, belekeverem a nádcukrot és az előzőleg hideg vízbe beáztatott, majd kicsavart zselatint, addig kavargatom, amíg feloldódnak benne. Botmixerrel pürésítem, majd kihűtöm.

A tejszínt kemény habbá verem, majd hozzáforgatom a hideg sütőtökös keveréket.

Poharakba osztom szét, a tetejére szerecsendiót reszelek.

Megjegyzés: a krém tetejére lehet csorgatni juharszirupot, meg lehet szórni durvára vágott pekándióval, de az is nagyon finom, ha kevés sós karamellben pirított dió kerül rá durvára aprítva.

Ami nem csak azért kapta ezt a nevet, mert tényleg finom, hanem mert többé-kevésbé a finomfőzelék alapjaira épül. Tehát gyermekétkeztetés következik. Nem kell viszont elrémülni a felnőtteknek sem, hiszen egy kevés citromlével, borssal kiegészítve a nagykorúak asztalán is megállja a helyét, akár egy szelet hús mellé köretnek, akár önmagában.

Az igazsághoz pedig még az is hozzátartozik, hogy eredetileg ez a recept a zsenge zöldborsó szezonjában született, és mivel az már elmúlt, így hát ez csak háromnegyed részben készült friss zöldségből most, a borsóból maradt a mirelit. De hátha valakinél a kertben még épp most lép a zsenge korszakába a második vetés…

• 2 főre
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 7-8 dl csirke/zöldség alaplé vagy átszűrt, lezsírozott húsleves
• 1 salotta
• 0,5 dl száraz vermut
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 szál répa, fél fej kisebb, zsenge karalábé, fél fej kis, zsenge zellergumó, 1 bő maréknyi zsenge zöldborsó (az összes zöldség tisztítva nagyjából 20 dkg legyen)
• 1 maréknyi zellerzöld
• 1-1,5 ek olívaolaj
• 1 ek vaj
• 1 maréknyi reszelt parmezán (3 dkg)
• citrom, fekete bors

A zöldségeket egyenletesen apró, nagyjából centis kockákra vágjuk, majd a borsó kivételével kevés olívaolajon közepes lángon rázogatva, kavargatva lassan aranyszínűre sütjük. Kiszedjük az edényből, félretesszük.

Az olívaolajat kiegészítjük, majd üvegesre sütjük rajta a felaprított salottát, hozzáadjuk a rizst és kevergetve addig sütjük, amíg áttetszővé válik. Hozzáadjuk a finomra aprított fokhagymát, átkeverjük, felöntjük a vermuttal, elforraljuk az összes folyadékot. Ezután apránként adagoljuk hozzá az alaplevet és gyakran kevergetve haraphatóra főzzük a rizst. A főzés vége előtt 2-3 perccel hozzáadjuk a zöldborsót is, a zsenge zöldborsó ennyi idő alatt megpuhul. Végül hozzákeverjük a sült zöldségeket, a finomra aprított zellerzöldet, alaplével beállítjuk a rizottó állagát, összeforraljuk, hozzáadjuk a vajat, parmezánt, átkeverjük és kész is.

Felnőttek egy csavarásnyi citromlével és frissen őrölt fekete borssal élénkíthetik az ízeket.

 

Tehát néhány órával ezelőtt írtam egy hosszú bevezetőt arról, hogy mi történt velünk eddig, miért is nem volt idő a blogra, de a WP hiperszuper továbbfejlesztett verziójának hála (amiben már nincs a percenkénti automatikus mentés), az egész elszállt egy jól irányzott áramszünettel. Most azt a bevezetőt nem írom le megint, mert írás közben valahogy elszállt a keserűségem, de röviden annyi, hogy dolgozunk, sokat, nagyon sokat, Csipit pedig ez nagyon megviseli, így minden szabad percünket vele töltjük, hogy kárpótoljuk ezért egy kicsit. Ma azonban Férj is itthon volt, tudtam fotózni amíg ő Csipivel játszott, ezután pedig a fiúk elvonultak déli alvásra (hihetetlen, de ez már 5 órával ezelőtt történt…), így meg is tudtam írni a posztokat. De nemsokára lesz ez jobb is, csak addig kell kibírni, már csak 1 hét van a szabadságunkig…

Elsőnek egy nagyon finom, könnyű és friss ízű rizottó a meleg nyári napokra, bár a rizottót itt már talán idézőjelbe kellene tennem , hiszen ez a változat kissé távol áll a klasszikustól. Az alaplé miatt talán nem tűnik gyors fogásnak, de ilyenkor jól tud jönni helyette a lezsírozott, átszűrt vasárnapi húsleves, vagy elkészíthető akár egy gyors zöldség alaplével is (ehhez recept itt található).

• 2 főre
• 1 kisebb padlizsán (~ 15 dkg)
• olívaolaj
• 1 nagyobb salotta
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 7-8 dl alaplé
• 2 ek natúr, zsíros joghurt
• 4-5 dkg feta
• 1 kisebb maréknyi mentalevél
• 1/2 citrom finomra reszelt héja

A padlizsánt kis, centis kockákra vágom, majd kevés olívaolajon rázogatva, kevergetve nagyobb láng felett aranyszínűre pirítom. Kiszedem az edényből, félreteszem.

Kipótolom az olívaolajat, majd a finomra aprított salottát mérsékelt láng fölött üvegesre sütöm rajta. Hozzáadom a rizst is, és kevergetve addig sütöm, amíg áttetszővé nem válik. Ezután elkezdem felöntögetni apránként az alaplével, és gyakran megkeverve addig főzöm, amíg a rizs haraphatóra puhul. Hozzáadom a sült padlizsánt, a joghurtot, és a finomra morzsolt fetát. Összeforralom, beállítom a sűrűségét alaplével, majd végül hozzáadom a finomra aprított mentát és a citrom nagyon finomra reszelt héját is.

Átkeverem, tálalom.

Már nincsen fagy, foltokban a nap is kisüt, felengedett a föld, hurrá, lehet csicsókát ásni! Azt nem mondom, hogy könnyen megy, de lehet. Ezt a rizottót pedig már elég régen tervezgettem ahhoz, hogy ne riasszon vissza a zord idő, és az első plusz fokok beálltával ásót ragadjak. Azt pedig elmondhatom, hogy teljesen megért minden fáradtságot. Az egy dolog, hogy a színe már önmagában jobb kedvre derít, de az íze is egészen fantasztikus. A szarvasgombás olívaolaj a tetejére opcionális, ha van, tegyünk rá, mert úgy talán még finomabb lesz az összhatás, bár ez a rizottó azért önmagában is nagyon ott van, és nálam gond nélkül bekerült a top 5 rizottó közé, még a szarvasgombás olívaolaj nélkül is .

• 2 főre
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 7-8 dl zsírtalanított, leszűrt húsleves
• 1 salotta
• 0,5 dl száraz vermut
• 2 ág kakukkfű
• bő csipetnyi sáfrány
• 1 púpos ek mascarpone (3 dkg)
• bő maréknyi reszelt pecorino (2-3 dkg)
• 30 dkg csicsóka
• 1 ek olívaolaj
• 2 dkg vaj

Az olívaolajat felhevítem, hozzáadom a vaj felét, majd üvegesre sütöm rajta a finomra aprított salottát. Hozzáadom a rizst, addig kevergetem, amíg kissé üvegessé válik, majd felöntöm a vermuttal. Miután elpárolgott az összes folyadék, hozzáadom a sáfrányt, az egész ág kakukkfüvet, és elkezdem apránként felöntögetni az húslevessel. Egyszerre mindig csak kevet adok hozzá, amennyit a rizs felvesz,  gyakran kevergetem, és addig főzöm, amg a rizs haraphatóra, al dentere puhul.

Végül beállítom a rizottó sűrűségét egy kevés levessel, összeforralom, lehúzom a tűzről és hozzáadom a meghámozott, durvára reszelt csicsókát, a maradék vajat, a mascarponet, a reszelt pecorinot, kidobom belőle a kakukkfű ágakat.

Tálalásnál szarvasgombás olívaolaj és pecorino forgács kerül még a tetejére.

Pont.

Vastag köd és sűrű pára van kívül és belül, az ember az orra hegyéig sem lát. Én biztosan nem. Így megesik, hogy szem elől tévesztem a valódi dolgokat és a kisebb ellenállás irányába haladok. Hiszen mindenki ezt csinálja, vagy legalábbis így tűnhet egy felszínes szemlélő (még mindig én) számára. De csak eddig és nem tovább. Mert a ló lába előbb utóbb kilóg, az ember nem változik és egyéb közhelyek.

Meglepő módon mindennek van értelme, csak nem mindig látszik elsőre. A meteorológiai előrejelzés szerint pedig még a nap is kisüt hamarosan.

Ez meg egy könnyű, elegáns, harmonikus ízű rizottó, legalábbis szerintem.

• 2 főre
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 1 fej salotta (vagy 3-4 dkg édeskésebb hagyma)
• 1 szál halványítózeller
• 0,5 dl száraz vermut
• 7-8 dl csirke alaplé
• 1 ek olívaolaj
• 2 dkg vaj
• 15 dkg cékla (tisztítva mérve)
• 1 kisebb narancs
• 8 nagyobb bazsalikomlevél
• 1 bő marék reszelt pecorino (vagy 5 dkg friss típusú kecskesajt)

Az olívaolajt és a vaj felét felhevítjük, majd üvegesre sütjük rajta a finomra aprított salottát. Hozzáadjuk a szintén apróra vágott szálzellert, majd rövid sütés után a rizst is, és kevergetve addig sütjük, amíg a rizsszemek kissé áttetszővé nem válnak. Felöntjük a vermuttal, majd ha az elpárolgott/magába szívta a rizs, elkezdjük apránként felöntögetni az alaplével. Egyszerre mindig csak kevés alaplevet adjunk hozzá és gyakran kavargassuk közben.

A céklát finomra aprítjuk (nagyjából 2-3 milliméteresre, mintha durvára lenne reszelve), a bazsalikomot szintén. Amikor a rizs már majdnem al dente (azaz kívül puha, de belül még rugalmas, harapható), akkor az utolsó 3-4 percre adjuk hozzá a céklát, bazsalikomot, a narancs finomra reszelt héját és levét is.

Végül állítsuk be a rizottó sűrűségét alaplével, és még forrón keverjük hozzá a maradék vajat és reszelt pecorinot is.

Megjegyzés: Ennek a rizottónak egy szintén igen finom változata, ha a pecorino helyett végül nagyjából 5 dkg szétmorzsolt friss típusú kecskesajt kerül bele, a tetejére pedig érlelt, kemény kecskesajt forgácsokat szórunk a tálalásnál.

Kell hozzá 1 db megjuhász(kutyás)odott gyermek, aki egészen kezelhetővé szelídült az egész heti rémálom után. Ki tudja mi történt, talán csak megmelegedhetett végre napközben is. Kell hozzá apu húslevese, a kisvárdai zöldséges, egy szabad óra dél körül (és végre nem este tíz után), amikor kisded angyali ábrázattal  a konyhába tuszkol és kezembe erősíti a fakanalat, hogy nnna (igen, valóban három n-nel mondja), akkor főzhetek.

Ennyi.

Meg még ez a néhány hozzávaló.

• 2 főre
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 7-8 dl átszűrt húsleves (vagy alaplé)
• 0,5 dl száraz sárgamuskotály
• 1 fej salotta (vagy 3-4 dkg édeskésebb hagyma)
• 10 dkg kelbimbó (tisztítva)
• 10 dkg birsalma (tisztítva)
• 1,5 cm vaníliarúd
• 1 marék pecorino
• 3 dkg vaj

A vaj felén üvegesre sütöm a finomra aprított hagymát, hozzáadom a rizst és addig sütöm kevergetve, amíg az is áttetsző nem lesz, majd felöntöm a borral. Addig főzöm, amíg a rizs magába nem szívja a bort/az el nem párolog, hozzáadom a félbevágott vaníliarudat, majd elkezdem felöntögetni az alaplével, adagonként, gyakori kevergetés mellett, mindig csak annyit adva hozzá, amennyit a rizs magába szív.

Amikor a rizs félig megfőtt, hozzáadom a kelbimbót (ha apró félbevágva, ha nagyobb, négybe) és a félcentis kockákra vágott birsalmát is.

Ha a rizs haraphatóra főtt (ne főzzük szét, ne legyen teljesen puha, mint a tejberizsben), beállítom a rizottó végleges sűrűségét egy kis alaplével, majd hozzákeverem a maradék vajat és a reszelt pecorinot is.

Az utolsó kép:

Nos, a szabolcsi illetőségű, gasztronómia iránt bőszen érdeklődő egyének számára hirdetett akció továbbra is tart, bár eddig nem haladunk túl jól, tekintve az eddigi érdeklődők számát, ami 0, azaz nulla. Ha a tiszteletbeli szabolcsi Gabaht nem számítjuk, aki bejelentkezett ugyan néhány alkalomra az itthon tartózkodása alatt, de olyan kis gonoszönző vagyok, hogy tőle inkább én szeretnék tanulni egyet s mást az olasz konyháról, többek között. Na ez van, ha érdekel egyáltalán valakit, akkor itt megtalálja a részleteket.

…

Más. Recept. Olyan is kell. Szóval ez egy olyan étel, ami három napon belül másodjára kerül az asztalra, azért ez jelent valamit. Viszont az is ide tartozik, hogy Férj nemrég felhívta a figyelmem arra a tényre, bizony ha nem ismerne és nem kosztolna nálam már egy jó ideje, akkor így név alapján az általam készített ételek felét (vagyis ami nem süti) meg nem enné (pedig ez mekkora hülyeség, ha egy pucc étteremben látná az étlapon bezzeg nem berzenkedne meg okoskodna). Az megint más kérdés, hogy ő eszik is abból amit főzök, és már nem lepődik meg semmin, mert amit kap, az finom. Tény, hogy némi elferdültségre vall részemről (vagy ha úgy tetszik, a konvenciókkal való dacolással, és ez így mennyivel szebben hangzik), hogy csirkepörkölt vagy felvágott+kenyér helyett nálunk többnyire ilyesmi a vacsora, de hát ez így van amióta csak főzni tudok, ezt kell megszoknia a családnak (szegények…) Ezzel azt próbálom elmondani, hogy a sütőtökös rizottó az bizony nagyon is jól passzolt a pirított kelkáposztával, és a szupermini tepertők a tetején egészen elképesztő módon (mármint ezzel meg azt akarom mondani, hogy én is meglepődtem rajta mennyire) illettek az összképbe, és a fura cím ellenére ez volt a legjobb rizottó, amit eddig ettem. Hát most ezek után nem is tudom mit mondjak még. Szerintem az lesz a legjobb, ha semmit.

• 2 adag
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 7-8 dl csirke alaplé
• 1 ek olívaolaj
• 2 dkg vaj
• 20 dkg sütőtök (tisztítva mérve)
• 1 kis fej vöröshagyma ( ~ 4 dkg)
• maréknyi reszelt parmezán
• szerecsendió
• 15 dkg kelkáposzta (1/4 cikk)
• 1 gerezd fokhagyma
• 2 dkg vaj
• 1 tk nádcukor
• kacsabőr

A kacsabőrt egészen apró, nem egészen fél centis kockákra vágom, majd egy kevés vízzel kis láng fölött elkezdem sütni (teflonban víz sem kell alá). Amikor már majdnem az összes zsír kisült belőle, a tepertő apró és aranyszínű, akkor leszűröm a zsírt róla, a tepertőt pedig papírtörlőre szedem. Ha kihűlt, megsózom.

A hagymát nagyon finomra aprítom, a sütőtök húsát centis kockákra vágom. Az olajat felhevítem, hozzáadok úgy 1 dekányi vajat, majd sütni kezdem benne a hagymát. Ha már kezd áttetszővé válni a rizs, felöntöm a borral, azt elforralom, hozzáadom a sütőtököt, majd apránként felöntögetem az alaplével, időnként megkavarva. Amikor a rizs már puha, de még harapható, beállítom a rizottó végleges sűrűségét egy kis alaplével, majd hozzáadom a maradék 1 dekányi vajat és a reszelt parmezánt, reszelek hozzá szerecsendiót.

Közben a kelkáposztát vékony csíkokra metélem (vastagabb eres rész ne legyen benne), majd a vajon az egészben hagyott, kés pengéjével meglapított fokhagymával és a nádcukorral együtt nagy láng fölött aranyszínűre sütöm, gyakran rázogatva, kevergetve, nehogy megégjen.

A rizottó tetejére reszelek még szerecsendiót, halmozok rá egy adag káposztát, megszórom tepertővel és tálalom.

Eredetileg egybe akartam írni a Czifrayról beszámoló bejegyzésemmel ezeket a recepteket, hogy ne csak szövegeljek, hanem hozzak is valamit, de aztán rá kellett jönnöm, hogy az úgy baromi hosszú lenne, mert ezek még így külön-külön is azok. A kapcsolat köztük csak az lett volna, hogy ezt az alaplevet még a juh tokányhoz főztem, de ezúttal olyan jó kis húst sikerült hozzá szerezni, hogy nem lett rá szükség, mert elkészült a saját levében (illetve a szafthoz kellett volna, de erről bővebben a másik bejegyzésben)

De most rizottó készült belőle.

Na mindegy, megmaradt az alaplé. Barna borjúalaplevet én sem gyakran főzök, csak célirányosan, ha mással nem helyettesíthető, mert vannak olyan ételek, amihez a csirke alaplé kicsit kevés. Rizottóhoz viszont csirkéből főzök alaplevet általában. De most ugye adva volt a maradék karakteres ízű lé, meg egy kiéhezett, lestrapált kisded, akinek rizottóval szerettem volna kárpótlást nyújtani (többek között) a mögötte álló napokért. A végeredmény pedig egy nagyon karakteres ízű rizottó, ami kicsit ugyan eltér a megszokott, többnyire könnyed ízű társaitól, de eszméletlen finom.

A zöldfűszerek kiválasztásánál a rendezőelv a fűszerkert tartalma volt (na jó, azért nem teljesen, menta és koriander például nem került bele), ami szerencsére elég szép átfedést mutatott a borjúhoz általában használt fűszerekkel. Azaz tárkony és kakukkfű, meg petrezselyem.

De ami még ennél is érdekesebb, az az, hogy hogyan készül a barna borjú alaplé.

Először is borjúcsont kell hozzá. 1 kiló csontból én 3 liter levest főztem. Aztán kell hozzá 2 szál répa, meg 2 szál petrezselyemgyökér, 1 közepes fej vöröshagyma, 1 csokor zellerzöld, 2 csapott teáskanálnyi paradicsompüré, 1 kis babérlevél, 5-10 szem fekete bors, néhány ág friss kakukkfű.

A csontokat 180°C fokos sütőben (gázsütő) 1 órán át sütöttem, amíg színt nem kaptak, de vigyázni kell a hőfokra, nem pirítani-barnítani kell a csontokat, csak aranyszínűre sütni.

Közben egy fazékban a meghámozott, nagyobb darabokra vágott zöldségeket egy nagyon kevés olívaolajon aranybarnára sütöttem a paradicsompürével együtt. Mérsékelt lángon, gyakran megkeverve. Amikor megsültek a csontok, azokat is a zöldségek mellé tesszük, a kakukkfűvel, babérlevéllel, zellerzölddel, borssal együtt, felöntjük 3-4 liternyi vízzel, és kis láng fölött 8-10 órát főzzük. Forralni nem szabad, akár a húslevest, csak gyöngyözve lassan főzni. Ha a lé nagyon párolog, azt lehet pótolni, a végére úgy három liternyi maradjon alatta.

Végül átszűrjük, többször is, a végén egészen finom szövésű muszlinon vagy textilen, addig amíg teljesen tiszta nem lesz a lé. Én le szoktam szedni a zsír nagyobbik részét a tetejéről, és csak aztán adagolom ki. A mélyhűtőben fagyasztva tárolom.

Karakteresebb ízű húsból készült ragukhoz, úgy mint marha, birka, főleg ha csont nélküli húsalkatrészből főzöm, nekem ez sokkal jobban passzol, mint a csirkéből készült alaplé, ráadásul a demi-glace is ebből készül.

• 2 adag
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 0,75 dl száraz vermut
• 7-8 dl borjú alaplé
• 2 ág kakukkfű
• 2 ág tárkony
• 1 maréknyi petrezselyemzöld
• 1/2 citrom reszelt héja
• 1 ek olívaolaj
• 2 dkg vaj
• bő maréknyi reszelt parmezán (~ 4 dkg)

Az apróra vágott salottát üvegesre sütöm az olívaolajon, majd hozzáadom a rizst, és addig sütöm, amíg a szemek áttetszőek nem lesznek. Felöntöm a vermuttal, és kevergetve megvárom, amíg az alkohol elillan/magába nem szívja a rizs a folyadékot.

Hozzáadom a citrom finomra reszelt héját és elkezdem felöntögetni az alaplével, egyszerre mindig csak egy kevéssel, amenyit magába szív a rizs, gyakori kevergetés közepette.

Amikor a rizs már majdnem haraphatóan puha, akkor hozzáadom a tárkony leveleit nagyon finomra aprítva, illetve a kakukkfű lecsipkedett levélkéit is. Ez a befejezés előtt 3-4 perccel aktuális.

Végül ha már kész, azaz a rizs puha, de még harapható, nem főtt szét, beállítom a rizottó sűrűségét egy kevés alaplével, ha szükséges, krémesnek, kicsit folyósnak illik lennie. Összeforralom, lehúzom a tűzről, belekeverem a finomra aprított petrezselymet, a vajat és a reszelt parmezánt, majd tálalom.

Megjegyzés: Azért vermuttal készült, mert terveztem hozzáadni citromlevet is, és nem akartam, hogy túl savanyú legyen. Végül a citromlé elmaradt, mert elég citrusos, friss íze lett a héjtól is, és nekem nem hiányzott belőle a savanyú íz, de persze lehet száraz fehérborral is készíteni, ízlés szerint.