ricotta

Sült ricotta sült padlizsánnal, aszalt paradicsommal

2011. július 16., szombat | babának, hús nélkül, reggeli | 2 hozzászólás

Ez pedig egy finom hideg ebédre való, szintén a nagy melegre és a csomagolható munkahelyi élelmek iránti megnövekedett igényre való tekintettel.

Volt már hasonló a blogon, egy aszalt paradicsomos ricotta torta, ami mostanában ismét előkerült nálunk, ez a recept abból származik, csak egy kicsit kevesebb lett a tojás és több a zöldség. Könnyű elkészíteni, finom, egészséges, és hidegen a legjobb.

  • 20 cm átmérőjű kerek sütőformához
  • 50 dkg ricotta (szárazabb, morzsásabb, tehát a zacskós Szarvasi)
  • 3 nagy tojás
  • 1 kis padlizsán (~ 15 dkg)
  • 3 nagyobb fél fűszeres olajban eltett aszalt paradicsom, lecsöpögtetve (4-5 dkg)
  • 1 kis csokor petrezselyem
  • 2 ág oregánó
  • olívaolaj

A padlizsánt kis, centis kockákra vágom, kevés olívaolajon aranyszínűre sütöm. A ricottát összedolgozom a tojásokkal, a finomra aprított oregánóval, sóval, végül hozzáforgatom a felaprított aszalt paradicsomot és  a sült padlizsánt is.

Szilikonos sütőtálba vagy sütőpapírral kibélelt/kiolajozott, liszttel kiszórt sütőtálba öntöm a masszát, villával egyenletesre nyomkodom a tetejét, majd előmelegített sütőben 160°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 50 percig sütöm.

Végül megszórom finomra aprított petrezselyemzölddel, és hidegen szeletelem.

Megjegyzés: ha nem fűszeres olajban eltett aszalt paradicsomot használunk, akkor lehet bátrabban fűszerezni, több oregánót használni hozzá.

 

Címkék: , , , , ,

Füstölt lazacos ricotta lepény citromos, zöld borsos creme fraiche-sel

2011. június 12., vasárnap | hal, reggeli, sós | 2 hozzászólás

Mostanában nagyon rákaptunk a lazacra, mindenféle formában, szóval nagyon komolyan vesszük az omega 3 védelmünket. Legalábbis ezzel próbálom magyarázni a helyzetet. Persze naponta több szeletnyi filé elfogyasztása költséges hobbi lenne, de a füstölt lazac remek íze egészen kis mennyiségekben is feldob egy-egy ételt, például ezt a ricottás lepényt. Ami eredetileg amerikai palacsintafélének indult, de aztán a zacskós Szarvasi ricotta keresztül húzta a számításaimat, aminek a száraz, morzsás állaga nem túl jó ehhez a műfajhoz, viszont mást meg mostanában nem kapni abban az időpontban, amikor végre eljutok bevásárolni. Tehát az első megjegyzés: a recept a zacskós, száraz Szarvasi ricottával készült, egy krémesebb, például a tégelyes kék-fehér olasz vagy az Óvártej hasonló kiszerelésű ricottája sokkal lágyabb tésztát eredményez majd, ezért ezeknél lehet, hogy csökkenteni kell majd a felhasznált tej mennyiségét. A második megjegyzés: a creme fraiche. Senki ne keseredjen el, ha nem akad belőle otthon, mert remek recept van Piszkénél a házi előállítására. Végső esetben pedig nem szentségtörés a tejföllel való helyettesítése sem.

Tehát a recept, villásreggelikre vagy laza vacsorákra, fél óra alatt.

 

  • 2-3 főre (~12 kis lepény)
  • 25 dk ricotta
  • 10 dkg rétesliszt
  • 1,5 dl tej
  • 2 tojás
  • 3 dkg vaj
  • 7,5 dkg füstölt lazac
  • 3 szál újhagyma
  • 1 tk zöld bors (elhagyható)
  • 1 tk sütőpor
  • szőlőmagolaj vagy napraforgóolaj a sütéshez
  • 2 dl creme fraiche
  • 2 ek pácolt  zöld bors
  • 1 citrom héja

A ricottát kikeverem a sütőporral elkevert liszttel, tejjel, tojásokkal, az olvasztott vajjal, és hozzáadom a mozsárban porrá tört zöld borsot, a zöld szár zsenge részével együtt felaprított újhagymát és apróra tépkedett füstölt lazacot is. 15 percig állni hagyom. A tésztának a palacsintatésztánál sűrűbb masszának kell lennie.

Közben a creme fraichebe keverem az átöblített, lecsepegtetett zöld borsot és a citrom finomra reszelt héját. Sózom, ha szükséges, de a zöld bors általában elég sós.

A tésztából nagyjából másfél evőkanálnyi adagokat felhevített, kiolajozott, vastag aljú serpenyőbe szedek, kanál hátával elegyengetem, nagyjából centi vastagra. Mérsékelt láng felett mindkét oldalán aranyszínűre sütöm.

A creme fraiche-sel tálalom.

 

 

Címkék: , , , ,

Akácvirágos ricottás kelt palacsinta citromfüves mézzel

2011. május 22., vasárnap | desszert, kelt tészta | 4 hozzászólás

Bár nálunk még szépen tartja magát az akácvirág, köszönhetően a több magasságban virágzó fáknak, de az elsőként kinyílt virágok már itt is megadták magukat, szóval az idén ezek az utolsó akácos posztok. Bár korábban elkészült már ez a palacsinta, ahogy azt a facebookon is említettem, de sajnos az elmúlt napok ismét igen zsúfoltra sikerültek, így aztán a szezon legvégére sikerült csak megírnom ezeket a posztokat, viszont ahol akad még egy-két fürt akácvirág, ott még elkészülhet ez a finom palacsinta.

Azért jó oldala is van a dolgoknak, mivel így a citromfű szirup helyett Olzka időközben posztolt erdő illatú desszertje nyomában járva citromfüves mézet készítettem, ami még a szirupnál is sokkal de sokkal finomabb.

  • 25 dkg ricotta (lágy, kis szemcséjű, Óvártej, vagy a tégelyes olasz fajta)
  • 2 tojás
  • 1,5 dl tej
  • 10 dkg liszt
  • 4 dkg vaj
  • 2 ek nádcukor
  • 1 dkg friss élesztő
  • 5 fürt akácvirág (3 maréknyi virág)
  • a mézhez:
  • 2 dl folyós semlegesebb ízű virágméz (vagy akácméz)
  • 1 nagy csokor citromfű, szárával együtt (nagyjából 3 maréknyi)

A vajat megolvasztom, hozzáadom a tejet és langyosra melegítem. (de ne legyen túl meleg!) Feloldom benne az élesztőt, majd hozzáadom a cukrot, tojásokat, lisztet, ricottát és habverővel csomómentesre keverem. Sűrű palacsintatészta állagúnak kell lennie. Félreteszem kelni.

Ha a tészta a duplájára emelkedett és tele van buborékokkal, átkeverem, hozzáadom a  száráról lecsipkedett akácvirágokat is.

Forró teflon palacsintasütőbe kis merőkanálnyi (úgy 3 evőkanálnyi) adagokat szedek belőle, szétkenni nem kell, amennyire magától szétterül a massza, az épp elég. Mindkét oldalán mérsékelt láng felett aranyszínűre sütöm. Ha nem teflon a palacsintasütő, akkor minden adag előtt kenjük ki zsiradékkal a serpenyőt.

A mézhez a megmosott, leszárított, szárával együtt széttépkedett citromfüvet a méz hozzáadása után botmixerrel pürésítem. 1 órán át hagyom állni, majd leszűröm.

A palacsintákat a mézzel leöntve adom az asztalra, de lehet díszíteni citromfűvel vagy akácvirággal is.

 

 

Címkék: , , , , ,

Ricottás körtés kelt palacsinta

2010. november 7., vasárnap | babának, desszert, kelt tészta, reggeli | 18 hozzászólás

P1017678

Első reakciók.

Férj: “Ezek a kedvenceim, ezek a zőcccséges* palacsinták. @*#$*& finom. Mi benne ez a zöld? Snidling?”

(*zőccség=körte)

Csipi:Fugózus állapotban tömi magába a palacsintát, amikor meg akarom puszilni az arcát, palacsintás tenyérrel elnyomja az arcomat. Férj buzdít, hogy kuttyogjak bele a nyakába, az mindig beválik, de semmi reakció a szájba tömős-palacsintás kézzel eltolóson kívül. Férj így szól: “Elvesztettük.”

Szóval mi benne az a zöld? Bazsalikom. De a konzervatívabb ízlésűek persze készíthetik csak vaníliával is. Meg tisztán rétesliszttel. Mi ma egy félig teljes kiőrlésű lisztből készült, bazsalikomos változatra szavaztunk.

  • 14 darab
  • 15 dkg rétesliszt (vagy fele rétes, fele teljes kiőrlésű búza)
  • 15 dkg tej
  • 1 nagy körte (30 dkg tisztítás előtt mérve)
  • 10 dkg ricotta
  • 2 tojás
  • 4 dkg vaj
  • 2 ek vaníliás cukor (ha van házi, nádcukorral)
  • 5 levél bazsalikom
  • 1 dkg friss élesztő

A vajat megolvasztom, hozzáöntöm a tejet és enyhén meglangyosítom.(ne legyen túl meleg, maximum langyos!) Feloldom a vajas tejben az élesztőt, hozzáadom a tojásokat, liszteket, cukrot, meghámozott, durvára reszelt körtét, ricottát, finomra aprított (vagy mozsárban kevés cukorral szétdörzsölt) bazsalikomot, majd habverővel simára keverem.

Félreteszem kelni, amíg a tészta buborékos lesz és enyhén megemelkedik.

Vastag aljú öntvény teflon palacsintasütőben mérsékelt láng felett sütöm ki, kis merőkanálnyi adagokban, további zsiradék nélkül. (a hagyományos palacsintasütőt persze minden adag előtt ki kell olajozni, mint a hagyományos palacsintánál)

Magában is finom, de lehet mellé adni joghurtos mascarpones krémet is, ami fele-fele arányban natúr joghurtból és mascarponeből áll, kevés nádcukorral édesítve.

Címkék: , , ,

Céklás étcsokoládé torta fehér csokoládé krémmel

2010. november 6., szombat | desszert | 20 hozzászólás

P1017651

Ez a recept az a bizonyos régi elmaradás, amit még egy olvasóm kért tőlem a főzősulis bejegyzésem után, azaz a Makifood főzőiskola sajtóuzsonnáján felszolgált torta hiteltelen másolata. Azt a receptet ugyanis nem ismerem (mélységes sajnálatomra), így készítsem belőle egy saját változatot.

Maga a torta igazán, de tényleg nagyon remek lett, a születés traumatikus körülményei ellenére is, és bár a céklás csokis sütik az idén nem olyan divatosak, mint tavaly voltak, attól még ugyanolyan finomak maradtak. A cékla hihetetlenül jó állagot ad a tésztának, már csak ezért is megéri kipróbálni. Az igazi nagy újdonság nekem pedig a kardamom+levendula páros volt, mivel a levendulának én nem vagyok túl nagy rajongója, viszont amikor ez a torta először elkészült, határozottan éreztem, hogy valami hiányzik még róla, és ez pontosan a levendulás cukor. Tehát akkor van egy céklás csokis kardamomos tészta, egy ricottás fehér csokoládé krém, és  a tetején a levendulás cukor. És ami most elsőre kaotikusnak hangzik, legalábbis nekem mindenképpen, az összességében egy hihetetlenül finom torta.

  • 18 cm átmérőjű torta
  • 13 dkg finomliszt
  • 4 tojás
  • 10 dkg cékla (héjában megfőzve, megtisztítva mérve)
  • 10 dkg étcsokoládé (75% kakaótartalom)
  • 15 dkg nádcukor
  • 5 dkg vaj
  • 2 csapott ek kakaópor (cukrozatlan, holland)
  • 6 kardamomtok
  • 1 púpos tk (4 gr) sütőpor
  • a krémhez:
  • 20 dkg fehér csokoládé
  • 25 dkg ricotta
  • 25 dkg mascarpone
  • a levendulás cukorhoz:
  • 1 ek cukor
  • 1 tk szárított levendula

A céklát héjában megfőzöm, majd kihűtöm és meghámozom, feldarabolom. Simára pürésítem botmixerrel a tojások sárgájával együtt.(ha nem menne csak a tojások sárgájával, lehet hozzá adni később egy kevés olvasztott csokit is, és azzal pürésíteni tovább)

A darabokra tördelt csokit a vajjal összeolvasztom, a kardamom magjait mozsárban porrá őrölöm, majd ezt is a céklás masszához adom. Hozzákeverem a nádcukrot, a kakaóporral és sütőporral összeszitált lisztet, alaposan kikeverem, csomómentesre. A tojások fehérjét csipet sóval kemény habbá verem, majd néhány kanállal fellazítom a céklás masszát, aztán a maradék habot is óvatosan hozzáforgatom.

Két kapcsos tortaforma alját sütőpapírral kibélelem, az oldalukat kivajazom, liszttel kiszórom, majd a tésztát szétosztom bennük. Előmelegített sütőben 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 30 perc alatt megsütöm. (tűpróba!)

Rácsra borítva hűtöm ki a lapokat.

A fehér csokit apró darabokra tördelem, majd felolvasztom (teflon edényben, kis láng felett, folyton kavargatva, ha ez nincs, vízgőz felett), és elkeverem a ricottával, ha kihűlt, a  mascarponeval is. Hűtőben teljesen kihűtöm a krémet.

A tésztalapokat betöltöm és bevonom a krémmel.

A levendulát mozsárban porrá őrölöm a cukorral, majd ezt a torta tetejére szitálom.

Lehet még díszíteni kandírozott céklával is, ehhez én a maradék főtt céklát vékony szeletekre vágtam, cukorba forgattam, sütőpapírra tettem, majd rácson, légkeverés mellett 100°C fokon 30 percig szárítottam. Ez egyébként egy nagyon látványos(?), de borzasztóan rossz ízű dolog.

Megjegyzés:

Ha nincs 2 db 18 cm átmérőjű kapcsos forma otthon, akkor ezeket egy nagyjából 20×25 cm szögletes formával lehet helyettesíteni.

A ricotta az a tégelyes, 250 gr-os Óvártej, de jó a tégelyes 250 gr-os olasz is hozzá, a lényeg, hogy krémes, apró szemcséjű, vizes fajta legyen.

P1017664

Címkék: , , , , ,

Ricottás fehér csokoládé torta

2010. október 25., hétfő | desszert | 17 hozzászólás

P1017429

Tehát a szülinapi torta. Mák+citrom+fehér csoki, lehetne mondani, hogy elcsépelt, de én inkább szeretek rá úgy gondolni, hogy közkedvelt. Ráadásul Férj nagy kedvence, és hát az ő szülinapjára készült.

A krém az igazi újdonság számomra, mert a ricottával hihetetlenül jó állaga lett. Nem volt túl tömény, és mégsem maradt folyós, nem kellett bele kötőanyag sem, szóval egy pofonegyszerű, de rendkívül finom képződményről van itt szó. A ricottánál persze nem mindegy, milyet veszünk, a 250 gr-os Óvártej vagy a hasonló kiszerelésű és hasonló csomagolású (nem utolsósorban hasonló állagú), dupla árba kerülő olasz lesz a jó választás hozzá (mindkettő kapható a legtöbb szupermarketben), vagyis a finom szemcseméret, krémes, vizes textúra a megfelelő ide, függetlenül attól, hogy az igazi hagyományos olasz házi ricotta feltehetőleg egyáltalán nem ilyen.

Hát röviden ennyi, azt meg nem ígérhetem, hogy nem lesz torta hamarosan igencsak hasonló krémmel a blogon.

  • 18 cm kapcsos formához
  • tészta:
  • 5 tojás
  • 5 ek cukor ( 10 dkg)
  • 5 ek finomliszt ( 8 dkg)
  • 3 ek darált mák ( 2 dkg)
  • 2 dkg vaj
  • 1 mk sütőpor ( 1 gr)
  • krém:
  • 50 dkg ricotta
  • 40 dkg fehér csoki
  • 1 nagyobb citrom reszelt héja és leve
  • díszítés:
  • 5 dkg fehér csoki
  • 1 ek darálatlan mák

A tojások sárgáját a cukorral és az olvasztott, langyosra hűtött vajjal fehéredésig keverem habverővel, enyhén habosra. Hozzáadom a sütőporral összeszitált (vagy összekevert) lisztet és a darált mákot, majd alaposan kikeverem. A tojások fehérjét csipet sóval kemény habbá verem. Néhány kanál habbal fellazítom a lisztes masszát, majd óvatosan hozzáforgatom a maradék kemény tojáshabot, úgy hogy lehetőleg minél kevésbé törjön össze.

Két 18 cm átmérőjű tortaforma alját és kb 2 centi magasan az oldalát is kivajazom, kilisztezem. (vagy ki lehet bélelni sütőpapírral is) Szétosztom bennük a tésztát, majd előmelegített sütőben 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 15 percig sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy átsült e. A kisült lapokat rácsra borítva hűtöm ki.

A krémhez felolvasztom az apróra tördelt csokit vízgőz felett vagy teflon edényben nagyon kis lángon, sűrűn kavargatva (nagyon óvatosan, 30°C fok körül már olvad, ennél nagyobb hőfokon viszont könnyen összeugrik). Leveszem a tűzről, majd hozzákeverem az olvadt, langyos csokihoz a ricottát, a citrom levét és nagyon finomra reszelt héját. A krémet kihűtöm.

A tésztalapokat bőségesen betöltöm a krémmel és bevonom. (egy-egy lapot lehet még lapjában kettévágni, így vékonyabb rétegekben lesz a tészta és a krém is, én ezt kihagytam, most ilyen rusztikusabb fazon lett belőle)

A maradék 5 dkg fehér csokit felolvasztom, elkeverem a szemes mákkal, majd 2 mm vastagon szétkenem egy tálcára terített szilikonos sütőlapon. Hűtőbe teszem, majd ha megdermedt, mini süteménykiszúrókkal formákat vágok ki belőle és ezzel díszítem a tortát.(ha felmelegített formával szúrjuk ki, könnyebben megy. Én forró vízbe mártottam és áttöröltem a kiszúrókat minden használat előtt)

Megjegyzés: Ha nincs két kapcsos forma, akkor lehet szögletes tésztát is gyártani hasonló sütési idővel, ennyi tésztához nagyjából egy 20×25 cm tepsi szükséges a matematika szerint.

Továbbá a szeletelős fotók az esti fényekre (+a rendes fényképezőgép hiányára a szülői házban+az elfogyasztott alkoholra) való tekintettel elmaradtak, így egy fázisfotóféleséggel tudom csak érzékeltetni a tészta-krém arányokat.

P1017374

Címkék: , , ,

Két palacsinta, egy koktél és egy hurrá nyaralunk!

2010. augusztus 21., szombat | előétel, hús nélkül, italok, sós, tészta | 9 hozzászólás



P1016047


Vagyis holnap utazunk Pestre, utána hétfőn a Balatonra. Bár a nyaralást valószínűleg inkább őszelésnek lehet majd csak nevezni a meteorológiai előrejelzések szerint (megint csak ne legyen igazuk), de akkor is, sok éve ez az első, szervezett kereteken (én szerveztem) zajló, előre megtervezett és nem spontán, több napos, ottalvós nyaralásunk. Pontynak pedig konkrétan ez az első. Ma már átruháztuk a kulcsainkat és a kutyáink (megkönnyebbülten és végtelenül boldogan sóhajtva vigyorgó szmájli) felügyeletét részben anyuékra, részben a szomszédainkra, még hátra van a pakolás, de utána a telefonok (na jó, legalább egy) és agyak kikapcsolva egy teljes hétig.

A pakoláshoz pedig koktélok, a nyaralás előrevetüléseként, és könnyű, de elegáns hideg élelem.

A palacsinta a hamis pekingi kacsa rizslisztes palacsintájának tojásos változata, így a tészta könnyebben kezelhető, nagyobb palacsintákat is lehet sütni belőle (az már egy más dolog, hogy Férj a kacsa mellé ragaszkodik(!) a csak rizslisztből és vízből álló tésztához, merthogy az úgy a legfinomabb. Na ja, nem ő süti) Szóval a kacsa mellé marad a tojásmentes, de ezekhez a tekercsekhez a tojásos is teljesen megfelel, sőt, igazából ízben még jobban is passzol. (egyébként hasznos tanács: ne mutassunk meg a férjünknek mindenféle macerása(bba)n elkészülő újdonságokat, mert még a végén rászoknak) (egyébként pedig ez hagyományos, sós palacsinta tésztával is éppoly finom lehet)

Töltelékek: egy klasszikus füstölt lazac-uborka-tejföl kombináció, és egy ricottás-sült paprikás-pirított diós, a koktél pedig az aktuális kedvenc Creme de Cassis likőrrel készült, becsapósan erős, rendkívül jól csúszó fajta. Isteni finom mind, de tényleg, viszont most hosszasabban nem áradozom, mert pakolnom kell.

  • 8 db nagyobb palacsinta
  • 20 dkg rizsliszt
  • 4 dl víz
  • 2 tojás
  • 2 ek napraforgó vagy szőlőmagolaj
  • lazacos töltelék 4 palacsintához:
  • 15 dkg füstölt lazac
  • 1 kígyóuborka
  • 1/2 citrom leve
  • 2 tk cukor
  • 20 dkg tejföl
  • 1 kis csokor (szűk maréknyi) kaporlevél
  • sült paprikás-ricottás töltelék 4 palacsintához:
  • 4 kaliforniai paprika
  • 2 ek olívaolaj
  • 4 ág kakukkfű
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 15 dkg ricotta
  • 2 marék dió

A palacsintához elkeverem habverővel csomómentesre a tojást, a rizslisztet, az napraforgóolajat, bő csipet sót és a vizet. Sütés előtt állni hagyom jó negyedórát, majd a szokásos módon palacsintákat sütök belőle teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül. Arra az egyre kell figyelni itt is, hogy minden sütés előtt alaposan keverjük át a masszát, mert a rizsliszt hajlamos leülepedni.

A palacsinta kész.

P1016050

sült paprikás-ricottás-pirított diós

A paprikákat éles zöldséghámozóval nagyjából meghámozom, majd a húsukat felcsíkozom. Az olívaolajon addig sütöm a kés pengéjével meglapított fokhagymagerezdekkel és a kakukkfű ágakkal együtt, amíg kis színt nem kap. A fokhagymát és  a kakukkfüvet kidobom belőle, sózom, majd a ricottával elkeverem. A diót száraz serpenyőben illatosra pirítom, majd késsel durvára vágom.

A palacsintákon eloszlatom egyenletesen a paprikás tölteléket, megszórom a durvára vágott dióval, szorosan feltekerem, majd felszeletelem.

P1016068


füstölt lazacos-kapros tejfölös-uborkás

Az uborkát meghámozom és a zöldséghámozóval vékony szeletekre vágom. A középső magos rész nem kell, azt ki lehet dobni/meg lehet enni. Meglocsolom a citrom levével, megszórom a cukorral, összeforgatom és szűrőbe teszem, hogy a leve lecsepegjen.

A kapor levélkéit (de nem a szárát!) nagyon finomra aprítom, elkeverem a tejföllel és egy csipet sóval.

A palacsintára tépkedem a szeletelt lazacot, megkenem tejföllel, ráhalmozom a lecsepegtetett uborkát és szorosan feltekerem. Szeletelem, tálalom.

Balaton sunrise

  • 1 dl frissen facsart narancslé
  • 1/4 lime leve
  • 2 cl vodka
  • 4 cl Creme De Cassis

A vodkát, narancslevet, lime levét shakerbe öntöm (ha nincs, befőttes üvegben) egy jó adag jégre, összerázom, pohárba szűröm.

Óvatosan beleöntöm a Creme De Cassist.

Ha még látványosabbra szeretnénk, a pohár fala mentén lassan csorgassuk le a likőrt, akkor egy intenzívebb színű, keskenyebb rétegben ül majd meg a pohár alján.

Címkék: , , , , , , , , , ,

Sóskakrémleves kicsiknek és nagyoknak

2010. június 7., hétfő | babának, leves | 14 hozzászólás

P1014360

Hát lehet, hogy ez nálam már olyan misszióféle, amit a sóskával művelek. De szeretem. Az pedig nagy fájdalmam, hogy szinte mindenki a környezetemben rávágja, hogy fúúúj…/ a nagymama arcába köpködi, miközben kanállal tuszkolják a szájába.

De nem kell aggódni, remekül haladok, már van egészen sok étel a sós sóskaszószon kívül (amit megjegyzem, én sem szeretek), amivel tetemes mennyiségű sóskát tudok juttatni a családom szervezetébe. Mert a sóska egyébként egészséges, tele van vassal (ami alig szívódik fel), C vitaminnal (ami a főzés során lebomlik), és oxálsavval (ami vesekövet okoz). De most komoly(abb)an, van benne sok ásványi anyag, kalcium, foszfor, és kisebb mértékben, de a vas is felszívódik belőle, továbbá nyákoldó és vizelethajtó hatást is tulajdonítanak neki. Nyersen fogyasztva, akár salátának pedig a magas a C vitamin tartalma is megmarad.Továbbá finom.

A krémleves a nagyi (leánykoribb nevén az anyukám) édes sóskaszósz receptje nyomán készült, ami Pontynak túl sóskás volt, ezért a fentebb említett művelethez folyamodott etetés közben, de megfelelő hígításban illetve feljavítással úgy tűnik, nincs kifogása a sóska ellen sem. Az is igaz, hogy megfelelő mennyiségű ricottával elkeverve szinte bármit meg lehet vele etetni. Ebből következik, hogy a baba változat egy ricottával igen gazdagon tuningolt leves. A felnőtt változatból viszont a ricotta akár el is hagyható (én el is hagytam), mert a tojássárgájás-tejfölös sűrítéstől eleve egy nagyon gazdagon krémes, sűrű, eszméletlenül finom levest kapunk. Ebbe még reszelt citromhéj és rózsavíz kerül a vanília mellé, ami a levesnek egészen elegáns ízeket kölcsönöz. A rózsavíztől nem kell megrémülni, csak kevés kell belőle, és nagyon finom, illatos, gyümölcsös lesz tőle a sóska. (ez egyébként nemcsak itt igaz, a meggy, a cseresznye, a rebarbara, a málna is nagyon jól viseli, ha néhány csepp rózsavíz kerül melléjük, én szinte mindig használom, ha ezekből a gyümölcsökből szorbeteket, krémeket készítek)

Még néhány szó, és ígérem abbahagyom.

Vadsóska. Igen, persze, ebből finomabb. Tényleg Ráadásul minden Tiszához közelebb eső település piacán lehet kapni belőle. De nő az erdőben is, nemcsak a töltéseken. Nálunk is van a kert végében. De ez a leves mégis a kerteben lévő, szelíd változatból készült, hisz azt is csak el kell használni valamire. És így is finom.

Anyu sóskaszósza. Nemcsak a gyerekkori emlékeim miatt, hanem mert tényleg nagyon finom, és hátha mást is érdekel: kevés vajon megdinsztel 2 púpos mélytányérnyi sóskát, állandó kavargatás mellett, majd miután teljesen szétestek a levelek, botmixerrel simára pürésíti. Visszateszi a tűzre, és 2 deci tejfölt vagy tejszínt önt hozzá, hangulattól függően. Anyu szerint a tejszínt/tejfölt előtte el lehet kevés étkezési keményítővel is keverni, de igazából nem szükséges. Sűrűre főzi, édesíti cukorral, felengedi annyi tejjel, hogy megfelelő állagú szósz legyen (szintén hangulattól függően, hol sűrűbbre, hol hígabbra hagyja), és kész. Hidegen a legfinomabb.

De akkor most a leves.

  • 4 adag
  • 50 dkg sóska
  • 1 kis pohár (175 gr) tejföl
  • 4 tojás sárgája
  • 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
  • 4 ek fruktóz/nádcukor + amennyi még szükséges, ízlés szerint
  • kicsiknek:
  • 25 dkg ricotta (krémes, lágy, apró szemcsés)
  • nagyoknak:
  • 1 ek rózsavíz és 1/2 citrom reszelt héja

A sóskát megmosom, leszárítom, erre a célra a salátacentrifuga tökéletesen megfelel. Fél liternyi vízzel és a vaníliás cukorral felteszem főni, és néhány percig forralom, amíg a levelek megfőnek a vízben. Botmixerrel pürésítem, majd megy vissza a tűzre.

Közben a tojások sárgáját a tejföllel habverővel simára keverem, ha a leves felforrt, a tojások sárgájához merek két evőkanálnyit belőle, habverővel való állandó kevergetés mellett, azaz hőkiegyenlítést végzek. Ezután a leves alatt mérsékelem a lángot, és állandó keverés mellett a tojásos keveréket belecsorgatom. Addig főzöm kis láng felett, állandóan kevergetve, amíg besűrűsödik.

Ha már sűrű, lehúzom a tűzről és belekeverem a ricottát. Célszerű ezt is habverővel csinálni, hogy teljesen sima, csomómentes legyen. Végül tetszés szerinti mennyiségű cukorral ízesítem. (nekem 5 ek kellett hozzá)

A felnőtt változathoz a ricotta mennyisége csökkenthető vagy akár el is hagyható, és a főzés végén megy bele a finomra reszelt citromhéj a rózsavízzel.

Langyosan is jó, de hidegen a legfinomabb.

A felnőtt-gyerek változatot meg így különbontani lehet, hogy butaság, mert az én minimanóm imádja rózsavízzel, citrommal együtt is ezt a levest. Igazából az egész variálásnak annyi a lényege csak, hogy a baba verzióba igyekeztem minél több fehérjét zsúfolni, amire nekünk, felnőtteknek már nincs annyira szükségünk. De végül is kár csűrni-csavarni, mindenhogy finom.

Még egy szó a ricottáról: a krémes, apró szemcsés jó hozzá, mint amilyen a Óvártej műanyagdobozos, 250 gr-os változata, vagy a hasonló kiszerelésű és kinézetű, hipermarketekben kapható olasz (aminek a nevét nem tudom).

Címkék: , , , ,

Spenótos ricottás rizottó

2010. május 7., péntek | babának, hús nélkül, rizottó | Nincs hozzászólás

P1013594

Nyilván nem ezek lesznek a legnépszerűbb bejegyzéseim, de nem tehetek róla, Ponty rákapott a rizottóra. Emellett a húslevesre is, ami ipari méretekben készül újabban, szóval ezentúl nincs gondom az alaplére sem.

Egyébként nem túl bonyolult dolog ez, mit is ne szeretne az ízes, krémes (jól gyurmázható és szétkenhető, hajunkba tapasztható) masszán egy 16 hónapos? Persze nem a világ leggusztább dolga, amikor önállóan eszi, de egy anyának a gyermeke minden körülmények között bájos, még rizzsel az orrában is.

Férj öröme ezen témakörben mérsékeltnek mondható, mert ő inkább a rizses hús-piláf vonulatot kedvelné, de most a sok lúd disznót (elnézést. Igen bájos és kedves sertést) győz helyzete állt elő, szóval rizottózunk még egy ideig.

Ez egy elég gyermekbarát, fehérjében és zöldségben is gazdag változat, ami nálam szintén szempont, tekintettel arra, hogy Ponty kizárólag szénhidrátokon tervezné szíve szerint elvegetálni az életét, szóval minden alkalmat meg kell ragadnom ennek kompenzálására.

Az elkészítés sem hosszadalmas, igazából a rizottók kevés előkészületet igényelnek, aztán a közelében kell lenni amíg megfő, ez igaz, de ha van más dolog is a konyhában, az közben elkészül. Ráadásul akármikor el lehet dobni közben a fakanalat, és szaladni leszedni a gyermeket a könyvespolcról, ha szükséges.

A 2 adag egyébként újabban azt jelenti, hogy a miniatűr megeszik egy felnőtt embernyi adagot, a másik fele az apjának jut, én meg általában éhen maradok (ami nem rossz diétának sem), így lassan revideálnom kell majd a mennyiségeket.

  • 2 adag
  • 1 dl rizottóhoz való rizs
  • 0,5 dl száraz vermut
  • 7-8 dl alaplé vagy leszűrt húsleves
  • 3 dkg vaj
  • 1 kis fej salotta vagy enyhe ízű vöröshagyma (~ 4 dkg)
  • 6 gerezd fokhagyma
  • 2 nagy marék spenót (6-7 dkg)
  • 15 dkg ricotta
  • 1 nagy marék pecorino (vagy más érett, kemény aromás juhsajt)
  • frissen őrölt bors

A hagymát nagyon finomra aprítom, a fokhagymát szintén. A vaj felén elkezdem sütni a hagymát, amikor üvegesedni kezd, hozzáadom a rizst, majd ha az is kissé üvegessé válik, úgy 10 másodpercre a fokhagyma is mellé kerül. Felöntöm a vermuttal, majd erős lángon kavargatva addig forralom, amíg az összes folyadék el nem illan alóla (azaz elpárolog belőle az alkohol is).

Az alaplevet apránként adagolom hozzá, gyakran kevergetve, mindig csak annyit, amit a rizs magába szív. Közben sózom, ha szükséges.

Addig főzöm, amíg a rizs megpuhul, ekkor hozzákeverem a ricottát, ha nem lenne elég krémes, még kevés alaplevet is adok hozzá, összemelegítem, majd a finomra aprított spenót és a maradék vaj is belekerül. Én itt már nem pároltam tovább, a zsenge spenótnak elég az a hő, amit a forró rizottótól kap, főzni nem szükséges. (ha nem fiatal spenótból készül, akkor azt a főzés vége előtt 2-3 perccel keverjük bele, de annál több idő annak sem szükséges)

Végül belekevertem a reszelt sajtot. Borsozni csak tálalás után, mert példásul azt a gyerkőc nem szereti.

Címkék: , , , , ,

Ricottás sóskás lepények eperrel és anélkül

2010. április 19., hétfő | babának, kelt tészta | 14 hozzászólás

P1012865

Nem a lepényen van a sóska, hanem benne, a tésztában. Különben még Ponty lepiszkálná róla…

A történet egyszerű: a kisfiam utálja a sóskát, én meg imádom, ráadásul a szüleimtől kaptunk egy kazallal belőle, nem is akármilyent, hanem amit a Tisza parti töltésről szedtek. Ez pedig vadsóska, tudvalevően a legfinomabb.

Mivel a sóskaszósz, ami nekem gyermekkoromban nyaranta szinte kizárólagos élelemforrásként szolgált (mármint az édes szósz belőle, ahogy anyukám készíti), az Pontynál heves köpködési rohamot vált ki, így szükség van az alternatív megoldásokra. Nekem amúgy is mániám, hogy mindenféle zöldséget, gyümölcsöt belediktáljak a bőszen tiltakozó kisemberbe, ha máshogy nem, hát elbújtatva. Így született az alábbi, meglepően finom péksütemény. (egyébként meg milyen érdekes, hogy szinte semmilyen más recept nem létezik sóskára, csak a sóskaszósz, ráadásul az is többnyire sósan)

És láss csodát. Minimanó zabálja. Meg én is. Meg az apja is…

A tésztáról pár szót: nagyon hálás, könnyen kezelhető, percek alatt kidolgozható még kézzel is, formázni is jól lehet…csak aztán sütés közben amorf pacává válik. Ezért ne készüljön belőle bonyolult építmény, vagy fonott kalács hatos fonással, de ha megelégszünk az egyszerű, lapos alakzatokkal, lepényekkel, pogácsákkal, akkor nagyon finom, hosszú ideig puha péksüteményt kapunk. Amit nem mellékesen a gyerekek is imádni fognak. Hogy mennyire finom, azt az jelzi, hogy a harmadik adag készül belőle. Részben a tengernyi sóskának, részben a nagy sikernek köszönhetően.

Aztán úgy alakult, hogy maradt még egy kis ízetlen eper is, és hát kipróbáltam valami újat: egy lepény tetejére kerültek, cukorba forgatva. Nos, ez is jó döntésnek bizonyult.

Aztán még egy dolog, de tényleg az utolsó: határozottan úgy vélem, hogy sóska helyett spenóttal is kivitelezhető ez a lepény, sósan, kis reszelt fokhagymával. Recept hamarosan!

  • 12 db
  • 50 dkg ricotta (2 doboz 25 dkg-os Óvártej )
  • 50 dkg rétesliszt
  • 20 dkg sóska
  • 3 dkg élesztő
  • 8 dkg nádcukor (vagy fruktóz)
  • tojás a kenéshez
  • eper és nádcukor ízlés szerint (vagy tetszőleges gyümölcs, nagyon finom tud lenni almával és körtével is!)

A sóskát megmosom, a vastag szárakat lecsipkedem, majd késsel nagyon finomra aprítom.

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a cukrot, ricottát, a finomra aprított sóskát és alaposan összegyúrom, kidolgozom. A ricotta miatt nem lesz sosem olyan szép fényes a felszíne a dagasztás végére, minta sima kenyértésztáknak, de ez is egy rugalmas tészta lesz, ami szépen elválik a kéztől. A kelsztőtálat letakarom konyharuhával, majd félreteszem kelni. A ricotta miatt elég lassan kel, jó 3 óra lesz, amíg a duplájára nő.

A tésztát átgyúrom, 12 gombócra osztom, majd lisztezett deszkán kis, 2 centi vastag lepényeket formázok belőle.

Ismét félreteszem kelni, amíg a bucik a duplájukra nem nőnek. Ez sem megy annyira gyorsan, több mint fél óra kell nekik. Sütés előtt még lekenem, lehetőleg kétszer elhabart tojással a tetejüket. Az epresre még került fél maréknyi eper, negyedelve és enyhén a tésztába nyomkodva, mintha focaccianak készülne, amit aztán meg lehet szórni tetszőleges mennyiségű nádcukorral, az eper édességétől függően..

Előmelegített sütőben, 220°C fokon (gázsütő) 20 perc alatt sülnek ki. Akkor jó, amikor a tetejük már kissé aranyszínűvé válik.

Rácsra szedve hűtöm ki.

Megjegyzés: Azon kívül, hogy spanyol import epret lehetőleg egyáltalán ne adjunk kisbabának, 18 hónapos kor előtt az apró magvas gyümölcsök adása sem javasolt (kivéve, ha átpasszírozzuk a húsukat, és mag nélkül adjuk), ezért az epres változatot csak nagyobb babák kapják, majd az eperszezonban.

Egyébként tojásos kenés nélkül 8-9 hónapos kortól, tojással egy éves kortól adható.

Megjegyzés 2.0: Ha nem a műanyag dobozos Óvártej ricottát használjuk, hanem a zacskósat, ami jóval szárazabb, akkor szükség lehet néhány evőkanálnyi tej vagy joghurt hozzáadására a tésztához a megfelelő, gyúrható állag eléréséhez.

Címkék: , , , ,