Vagyis holnap utazunk Pestre, utána hétfőn a Balatonra. Bár a nyaralást valószínűleg inkább őszelésnek lehet majd csak nevezni a meteorológiai előrejelzések szerint (megint csak ne legyen igazuk), de akkor is, sok éve ez az első, szervezett kereteken (én szerveztem) zajló, előre megtervezett és nem spontán, több napos, ottalvós nyaralásunk. Pontynak pedig konkrétan ez az első. Ma már átruháztuk a kulcsainkat és a kutyáink (megkönnyebbülten és végtelenül boldogan sóhajtva vigyorgó szmájli) felügyeletét részben anyuékra, részben a szomszédainkra, még hátra van a pakolás, de utána a telefonok (na jó, legalább egy) és agyak kikapcsolva egy teljes hétig.

A pakoláshoz pedig koktélok, a nyaralás előrevetüléseként, és könnyű, de elegáns hideg élelem.

A palacsinta a hamis pekingi kacsa rizslisztes palacsintájának tojásos változata, így a tészta könnyebben kezelhető, nagyobb palacsintákat is lehet sütni belőle (az már egy más dolog, hogy Férj a kacsa mellé ragaszkodik(!) a csak rizslisztből és vízből álló tésztához, merthogy az úgy a legfinomabb. Na ja, nem ő süti) Szóval a kacsa mellé marad a tojásmentes, de ezekhez a tekercsekhez a tojásos is teljesen megfelel, sőt, igazából ízben még jobban is passzol. (egyébként hasznos tanács: ne mutassunk meg a férjünknek mindenféle macerása(bba)n elkészülő újdonságokat, mert még a végén rászoknak)

Töltelékek: egy klasszikus füstölt lazac-uborka-tejföl kombináció, és egy ricottás-sült paprikás-pirított diós, a koktél pedig az aktuális kedvenc Creme de Cassis likőrrel készült, becsapósan erős, rendkívül jól csúszó fajta. Isteni finom mind, de tényleg, viszont most hosszasabban nem áradozom, mert pakolnom kell.

• 8 db nagyobb palacsinta
• 20 dkg rizsliszt
• 4 dl víz
• 2 tojás
• 2 ek napraforgó vagy szőlőmagolaj
• lazacos töltelék 4 palacsintához:
• 15 dkg füstölt lazac
• 1 kígyóuborka
• 1/2 citrom leve
• 2 tk cukor
• 20 dkg tejföl
• 1 kis csokor (szűk maréknyi) kaporlevél
• sült paprikás-ricottás töltelék 4 palacsintához:
• 4 kaliforniai paprika
• 2 ek olívaolaj
• 4 ág kakukkfű
• 3 gerezd fokhagyma
• 15 dkg ricotta
• 2 marék dió

A palacsintához elkeverem habverővel csomómentesre a tojást, a rizslisztet, az napraforgóolajat, bő csipet sót és a vizet. Sütés előtt állni hagyom jó negyedórát, majd a szokásos módon palacsintákat sütök belőle teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül. Arra az egyre kell figyelni itt is, hogy minden sütés előtt alaposan keverjük át a masszát, mert a rizsliszt hajlamos leülepedni.

A palacsinta kész.

sült paprikás-ricottás-pirított diós

A paprikákat éles zöldséghámozóval nagyjából meghámozom, majd a húsukat felcsíkozom. Az olívaolajon addig sütöm a kés pengéjével meglapított fokhagymagerezdekkel és a kakukkfű ágakkal együtt, amíg kis színt nem kap. A fokhagymát és  a kakukkfüvet kidobom belőle, sózom, majd a ricottával elkeverem. A diót száraz serpenyőben illatosra pirítom, majd késsel durvára vágom.

A palacsintákon eloszlatom egyenletesen a paprikás tölteléket, megszórom a durvára vágott dióval, szorosan feltekerem, majd felszeletelem.

füstölt lazacos-kapros tejfölös-uborkás

Az uborkát meghámozom és a zöldséghámozóval vékony szeletekre vágom. A középső magos rész nem kell, azt ki lehet dobni/meg lehet enni. Meglocsolom a citrom levével, megszórom a cukorral, összeforgatom és szűrőbe teszem, hogy a leve lecsepegjen.

A kapor levélkéit (de nem a szárát!) nagyon finomra aprítom, elkeverem a tejföllel és egy csipet sóval.

A palacsintára tépkedem a szeletelt lazacot, megkenem tejföllel, ráhalmozom a lecsepegtetett uborkát és szorosan feltekerem. Szeletelem, tálalom.

Balaton sunrise

• 1 dl frissen facsart narancslé
• 1/4 lime leve
• 2 cl vodka
• 4 cl Creme De Cassis

A vodkát, narancslevet, lime levét shakerbe öntöm (ha nincs, befőttes üvegben) egy jó adag jégre, összerázom, pohárba szűröm.

Óvatosan beleöntöm a Creme De Cassist.

Ha még látványosabbra szeretnénk, a pohár fala mentén lassan csorgassuk le a likőrt, akkor egy intenzívebb színű, keskenyebb rétegben ül majd meg a pohár alján.

Hát lehet, hogy ez nálam már olyan misszióféle, amit a sóskával művelek. De szeretem. Az pedig nagy fájdalmam, hogy szinte mindenki a környezetemben rávágja, hogy fúúúj…/ a nagymama arcába köpködi, miközben kanállal tuszkolják a szájába.

De nem kell aggódni, remekül haladok, már van egészen sok étel a sós sóskaszószon kívül (amit megjegyzem, én sem szeretek), amivel tetemes mennyiségű sóskát tudok juttatni a családom szervezetébe. Mert a sóska egyébként egészséges, tele van vassal (ami alig szívódik fel), C vitaminnal (ami a főzés során lebomlik), és oxálsavval (ami vesekövet okoz). De most komoly(abb)an, van benne sok ásványi anyag, kalcium, foszfor, és kisebb mértékben, de a vas is felszívódik belőle, továbbá nyákoldó és vizelethajtó hatást is tulajdonítanak neki. Nyersen fogyasztva, akár salátának pedig a magas a C vitamin tartalma is megmarad.Továbbá finom.

A krémleves a nagyi (leánykoribb nevén az anyukám) édes sóskaszósz receptje nyomán készült, ami Pontynak túl sóskás volt, ezért a fentebb említett művelethez folyamodott etetés közben, de megfelelő hígításban illetve feljavítással úgy tűnik, nincs kifogása a sóska ellen sem. Az is igaz, hogy megfelelő mennyiségű ricottával elkeverve szinte bármit meg lehet vele etetni. Ebből következik, hogy a baba változat egy ricottával igen gazdagon tuningolt leves. A felnőtt változatból viszont a ricotta akár el is hagyható (én el is hagytam), mert a tojássárgájás-tejfölös sűrítéstől eleve egy nagyon gazdagon krémes, sűrű, eszméletlenül finom levest kapunk. Ebbe még reszelt citromhéj és rózsavíz kerül a vanília mellé, ami a levesnek egészen elegáns ízeket kölcsönöz. A rózsavíztől nem kell megrémülni, csak kevés kell belőle, és nagyon finom, illatos, gyümölcsös lesz tőle a sóska. (ez egyébként nemcsak itt igaz, a meggy, a cseresznye, a rebarbara, a málna is nagyon jól viseli, ha néhány csepp rózsavíz kerül melléjük, én szinte mindig használom, ha ezekből a gyümölcsökből szorbeteket, krémeket készítek)

Még néhány szó, és ígérem abbahagyom.

Vadsóska. Igen, persze, ebből finomabb. Tényleg Ráadásul minden Tiszához közelebb eső település piacán lehet kapni belőle. De nő az erdőben is, nemcsak a töltéseken. Nálunk is van a kert végében. De ez a leves mégis a kerteben lévő, szelíd változatból készült, hisz azt is csak el kell használni valamire. És így is finom.

Anyu sóskaszósza. Nemcsak a gyerekkori emlékeim miatt, hanem mert tényleg nagyon finom, és hátha mást is érdekel: kevés vajon megdinsztel 2 púpos mélytányérnyi sóskát, állandó kavargatás mellett, majd miután teljesen szétestek a levelek, botmixerrel simára pürésíti. Visszateszi a tűzre, és 2 deci tejfölt vagy tejszínt önt hozzá, hangulattól függően. Anyu szerint a tejszínt/tejfölt előtte el lehet kevés étkezési keményítővel is keverni, de igazából nem szükséges. Sűrűre főzi, édesíti cukorral, felengedi annyi tejjel, hogy megfelelő állagú szósz legyen (szintén hangulattól függően, hol sűrűbbre, hol hígabbra hagyja), és kész. Hidegen a legfinomabb.

De akkor most a leves.

• 4 adag
• 50 dkg sóska
• 1 kis pohár (175 gr) tejföl
• 4 tojás sárgája
• 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• 4 ek fruktóz/nádcukor + amennyi még szükséges, ízlés szerint
• kicsiknek:
• 25 dkg ricotta (krémes, lágy, apró szemcsés)
• nagyoknak:
• 1 ek rózsavíz és 1/2 citrom reszelt héja

A sóskát megmosom, leszárítom, erre a célra a salátacentrifuga tökéletesen megfelel. Fél liternyi vízzel és a vaníliás cukorral felteszem főni, és néhány percig forralom, amíg a levelek megfőnek a vízben. Botmixerrel pürésítem, majd megy vissza a tűzre.

Közben a tojások sárgáját a tejföllel habverővel simára keverem, ha a leves felforrt, a tojások sárgájához merek két evőkanálnyit belőle, habverővel való állandó kevergetés mellett, azaz hőkiegyenlítést végzek. Ezután a leves alatt mérsékelem a lángot, és állandó keverés mellett a tojásos keveréket belecsorgatom. Addig főzöm kis láng felett, állandóan kevergetve, amíg besűrűsödik.

Ha már sűrű, lehúzom a tűzről és belekeverem a ricottát. Célszerű ezt is habverővel csinálni, hogy teljesen sima, csomómentes legyen. Végül tetszés szerinti mennyiségű cukorral ízesítem. (nekem 5 ek kellett hozzá)

A felnőtt változathoz a ricotta mennyisége csökkenthető vagy akár el is hagyható, és a főzés végén megy bele a finomra reszelt citromhéj a rózsavízzel.

Langyosan is jó, de hidegen a legfinomabb.

A felnőtt-gyerek változatot meg így különbontani lehet, hogy butaság, mert az én minimanóm imádja rózsavízzel, citrommal együtt is ezt a levest. Igazából az egész variálásnak annyi a lényege csak, hogy a baba verzióba igyekeztem minél több fehérjét zsúfolni, amire nekünk, felnőtteknek már nincs annyira szükségünk. De végül is kár csűrni-csavarni, mindenhogy finom.

Még egy szó a ricottáról: a krémes, apró szemcsés jó hozzá, mint amilyen a Szarvasi műanyagdobozos, 250 gr-os változata, vagy a hasonló kiszerelésű és kinézetű, hipermarketekben kapható olasz (aminek a nevét nem tudom).

Nyilván nem ezek lesznek a legnépszerűbb bejegyzéseim, de nem tehetek róla, Ponty rákapott a rizottóra. Emellett a húslevesre is, ami ipari méretekben készül újabban, szóval ezentúl nincs gondom az alaplére sem.

Egyébként nem túl bonyolult dolog ez, mit is ne szeretne az ízes, krémes (jól gyurmázható és szétkenhető, hajunkba tapasztható) masszán egy 16 hónapos? Persze nem a világ leggusztább dolga, amikor önállóan eszi, de egy anyának a gyermeke minden körülmények között bájos, még rizzsel az orrában is.

Férj öröme ezen témakörben mérsékeltnek mondható, mert ő inkább a rizses hús-piláf vonulatot kedvelné, de most a sok lúd disznót (elnézést. Igen bájos és kedves sertést) győz helyzete állt elő, szóval rizottózunk még egy ideig.

Ez egy elég gyermekbarát, fehérjében és zöldségben is gazdag változat, ami nálam szintén szempont, tekintettel arra, hogy Ponty kizárólag szénhidrátokon tervezné szíve szerint elvegetálni az életét, szóval minden alkalmat meg kell ragadnom ennek kompenzálására.

Az elkészítés sem hosszadalmas, igazából a rizottók kevés előkészületet igényelnek, aztán a közelében kell lenni amíg megfő, ez igaz, de ha van más dolog is a konyhában, az közben elkészül. Ráadásul akármikor el lehet dobni közben a fakanalat, és szaladni leszedni a gyermeket a könyvespolcról, ha szükséges.

A 2 adag egyébként újabban azt jelenti, hogy a miniatűr megeszik egy felnőtt embernyi adagot, a másik fele az apjának jut, én meg általában éhen maradok (ami nem rossz diétának sem), így lassan revideálnom kell majd a mennyiségeket.

• 2 adag
• 1 dl rizottóhoz való rizs
• 0,75 dl száraz vermut
• 7-8 dl alaplé vagy leszűrt húsleves
• 3 dkg vaj
• 1 kis fej salotta vagy enyhe ízű vöröshagyma (~ 4 dkg)
• 6 gerezd fokhagyma
• 2 nagy marék spenót (6-7 dkg)
• 15 dkg ricotta
• 1 nagy marék pecorino (vagy más érett, kemény aromás juhsajt)
• frissen őrölt bors

A hagymát nagyon finomra aprítom, a fokhagymát szintén. A vajon elkezdem sütni a hagymát, amikor üvegesedni kezd, hozzáadom a rizst, majd ha az is kissé üvegessé válik, úgy 10 másodpercre a fokhagyma is mellé kerül. Felöntöm a vermuttal, majd erős lángon kavargatva addig forralom, amíg az összes folyadék el nem illan alóla (azaz elpárolog belőle az alkohol is).

Az alaplevet apránként adagolom hozzá, gyakran kevergetve, mindig csak annyit, amit a rizs magába szív. Közben sózom, ha szükséges.

Addig főzöm, amíg a rizs megpuhul, ekkor hozzákeverem a ricottát, ha nem lenne elég krémes, még kevés alaplevet is adok hozzá, összemelegítem, majd a finomra aprított spenót is belekerül. Én itt már nem pároltam tovább, a zsenge spenótnak elég az a hő, amit a forró rizottótól kap, főzni nem szükséges. (ha nem fiatal spenótból készül, akkor azt a főzés vége előtt 2-3 perccel keverjük bele, de annál több idő annak sem szükséges)

Végül belekevertem a reszelt sajtot. Borsozni csak tálalás után, mert példásul azt a gyerkőc nem szereti.

]]>

Nyilván nem ezek lesznek a legnépszerűbb bejegyzéseim, de nem tehetek róla, Ponty rákapott a rizottóra. Emellett a húslevesre is, ami ipari méretekben készül újabban, szóval ezentúl nincs gondom az alaplére sem.

Egyébként nem túl bonyolult dolog ez, mit is ne szeretne az ízes, krémes (jól gyurmázható és szétkenhető, hajunkba tapasztható) masszán egy 16 hónapos? Persze nem a világ leggusztább dolga, amikor önállóan eszi, de egy anyának a gyermeke minden körülmények között bájos, még rizzsel az orrában is.

Férj öröme ezen témakörben mérsékeltnek mondható, mert ő inkább a rizses hús-piláf vonulatot kedvelné, de most a sok lúd disznót (elnézést. Igen bájos és kedves sertést) győz helyzete állt elő, szóval rizottózunk még egy ideig.

Ez egy elég gyermekbarát, fehérjében és zöldségben is gazdag változat, ami nálam szintén szempont, tekintettel arra, hogy Ponty kizárólag szénhidrátokon tervezné szíve szerint elvegetálni az életét, szóval minden alkalmat meg kell ragadnom ennek kompenzálására.

Az elkészítés sem hosszadalmas, igazából a rizottók kevés előkészületet igényelnek, aztán a közelében kell lenni amíg megfő, ez igaz, de ha van más dolog is a konyhában, az közben elkészül. Ráadásul akármikor el lehet dobni közben a fakanalat, és szaladni leszedni a gyermeket a könyvespolcról, ha szükséges.

A 2 adag egyébként újabban azt jelenti, hogy a miniatűr megeszik egy felnőtt embernyi adagot, a másik fele az apjának jut, én meg általában éhen maradok (ami nem rossz diétának sem), így lassan revideálnom kell majd a mennyiségeket.

• 2 adag
• 1 dl rizottóhoz való rizs
• 0,75 dl száraz vermut
• 7-8 dl alaplé vagy leszűrt húsleves
• 3 dkg vaj
• 1 kis fej salotta vagy enyhe ízű vöröshagyma (~ 4 dkg)
• 6 gerezd fokhagyma
• 2 nagy marék spenót (6-7 dkg)
• 15 dkg ricotta
• 1 nagy marék pecorino (vagy más érett, kemény aromás juhsajt)
• frissen őrölt bors

A hagymát nagyon finomra aprítom, a fokhagymát szintén. A vajon elkezdem sütni a hagymát, amikor üvegesedni kezd, hozzáadom a rizst, majd ha az is kissé üvegessé válik, úgy 10 másodpercre a fokhagyma is mellé kerül. Felöntöm a vermuttal, majd erős lángon kavargatva addig forralom, amíg az összes folyadék el nem illan alóla (azaz elpárolog belőle az alkohol is).

Az alaplevet apránként adagolom hozzá, gyakran kevergetve, mindig csak annyit, amit a rizs magába szív. Közben sózom, ha szükséges.

Addig főzöm, amíg a rizs megpuhul, ekkor hozzákeverem a ricottát, ha nem lenne elég krémes, még kevés alaplevet is adok hozzá, összemelegítem, majd a finomra aprított spenót is belekerül. Én itt már nem pároltam tovább, a zsenge spenótnak elég az a hő, amit a forró rizottótól kap, főzni nem szükséges. (ha nem fiatal spenótból készül, akkor azt a főzés vége előtt 2-3 perccel keverjük bele, de annál több idő annak sem szükséges)

Végül belekevertem a reszelt sajtot. Borsozni csak tálalás után, mert példásul azt a gyerkőc nem szereti.

]]> http://flat-cat.hu/2010/05/07/spenotos-ricottas-rizotto/feed/ 0 http://flat-cat.hu/2010/04/19/ricottas-soskas-lepenyek-eperrel-es-anelkul/ http://flat-cat.hu/2010/04/19/ricottas-soskas-lepenyek-eperrel-es-anelkul/#comments Mon, 19 Apr 2010 14:40:50 +0000 killervidra http://flat-cat.hu/?p=10318

Nem a lepényen van a sóska, hanem benne, a tésztában. Különben még Ponty lepiszkálná róla…

A történet egyszerű: a kisfiam utálja a sóskát, én meg imádom, ráadásul a szüleimtől kaptunk egy kazallal belőle, nem is akármilyent, hanem amit a Tisza parti töltésről szedtek. Ez pedig vadsóska, tudvalevően a legfinomabb.

Mivel a sóskaszósz, ami nekem gyermekkoromban nyaranta szinte kizárólagos élelemforrásként szolgált (mármint az édes szósz belőle, ahogy anyukám készíti), az Pontynál heves köpködési rohamot vált ki, így szükség van az alternatív megoldásokra. Nekem amúgy is mániám, hogy mindenféle zöldséget, gyümölcsöt belediktáljak a bőszen tiltakozó kisemberbe, ha máshogy nem, hát elbújtatva. Így született az alábbi, meglepően finom péksütemény. (egyébként meg milyen érdekes, hogy szinte semmilyen más recept nem létezik sóskára, csak a sóskaszósz, ráadásul az is többnyire sósan)

És láss csodát. Minimanó zabálja. Meg én is. Meg az apja is…

A tésztáról pár szót: nagyon hálás, könnyen kezelhető, percek alatt kidolgozható még kézzel is, formázni is jól lehet…csak aztán sütés közben amorf pacává válik. Ezért ne készüljön belőle bonyolult építmény, vagy fonott kalács hatos fonással, de ha megelégszünk az egyszerű, lapos alakzatokkal, lepényekkel, pogácsákkal, akkor nagyon finom, hosszú ideig puha péksüteményt kapunk. Amit nem mellékesen a gyerekek is imádni fognak. Hogy mennyire finom, azt az jelzi, hogy a harmadik adag készül belőle. Részben a tengernyi sóskának, részben a nagy sikernek köszönhetően.

Aztán úgy alakult, hogy maradt még egy kis ízetlen eper is, és hát kipróbáltam valami újat: egy lepény tetejére kerültek, cukorba forgatva. Nos, ez is jó döntésnek bizonyult.

Aztán még egy dolog, de tényleg az utolsó: határozottan úgy vélem, hogy sóska helyett spenóttal is kivitelezhető ez a lepény, sósan, kis reszelt fokhagymával. Recept hamarosan!

• 12 db
• 50 dkg ricotta (2 doboz 25 dkg-os Szarvasi )
• 50 dkg rétesliszt
• 20 dkg sóska
• 3 dkg élesztő
• 8 dkg nádcukor (vagy fruktóz)
• tojás a kenéshez
• eper és nádcukor ízlés szerint (vagy tetszőleges gyümölcs, nagyon finom tud lenni almával és körtével is!)

A sóskát megmosom, a vastag szárakat lecsipkedem, majd késsel nagyon finomra aprítom.

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a cukrot, ricottát, a finomra aprított sóskát és alaposan összegyúrom, kidolgozom. A ricotta miatt nem lesz sosem olyan szép fényes a felszíne a dagasztás végére, minta sima kenyértésztáknak, de ez is egy rugalmas tészta lesz, ami szépen elválik a kéztől. A kelsztőtálat letakarom konyharuhával, majd félreteszem kelni. A ricotta miatt elég lassan kel, jó 3 óra lesz, amíg a duplájára nő.

A tésztát átgyúrom, 12 gombócra osztom, majd lisztezett deszkán kis, 2 centi vastag lepényeket formázok belőle.

Ismét félreteszem kelni, amíg a bucik a duplájukra nem nőnek. Ez sem megy annyira gyorsan, több mint fél óra kell nekik. Sütés előtt még lekenem, lehetőleg kétszer elhabart tojással a tetejüket. Az epresre még került fél maréknyi eper, negyedelve és enyhén a tésztába nyomkodva, mintha focaccianak készülne, amit aztán meg lehet szórni tetszőleges mennyiségű nádcukorral, az eper édességétől függően..

Előmelegített sütőben, 220°C fokon (gázsütő) 20 perc alatt sülnek ki. Akkor jó, amikor a tetejük már kissé aranyszínűvé válik.

Rácsra szedve hűtöm ki.

Megjegyzés: Azon kívül, hogy spanyol import epret lehetőleg egyáltalán ne adjunk kisbabának, 18 hónapos kor előtt az apró magvas gyümölcsök adása sem javasolt (kivéve, ha átpasszírozzuk a húsukat, és mag nélkül adjuk), ezért az epres változatot csak nagyobb babák kapják, majd az eperszezonban.

Egyébként tojásos kenés nélkül 8-9 hónapos kortól, tojással egy éves kortól adható.

Megjegyzés 2.0: Ha nem a műanyag dobozos Szarvasi ricottát használjuk, hanem a zacskósat, ami jóval szárazabb, akkor szükség lehet néhány evőkanálnyi tej vagy joghurt hozzáadására a tésztához a megfelelő, gyúrható állag eléréséhez.

A képért hivatalosan is bocsánatot kérek, de ez történik, amikor a melankólia frigyre lép a szentimentalizmussal. Megszületik a giccs.

Ismét egy recept a barátnémnak, és pici lányának, Hannának, mivel az országhatáron kívül kevés a túró.

Igen, ez a túrógombóc alternatívája, igazából az elkészítése is igen hasonló, csak a vajas morzsa helyett kerül rá savanykás gyümölcsszósz, a ricotta édességét ellensúlyozandó. De a szósz lehet akármilyen szezonális vagy a mélyhűtőben lapuló gyümölcsből, nálam most pont málna van itthon a fagyasztóban, szóval abból lett, és igen jól illett a gombócokhoz, nem is beszélve a vidám színekről.

Aztán hogy miért is készítsük ezt el az országhatáron belül, amikor itthon van rengeteg túró? Hát azért, mert finom.

És még egy érv: a gombócok miniatűr formában kiváló levesbetétek gyümölcslevesekhez, én nemrég málnakrémleveshez készítettem, és isteni volt!(recept, fotó majd az ismétlésnél)

A recept pedig nem újdonság, egy sós változat már szerepelt a blogon korábban.

• 2 adag (én+Ponty) leves után főételnek, 4 adag desszertnek
• 250 gr ricotta
• 7 dkg búzadara (~4 ek)
• 1 tojás
• 1/2 citrom reszelt héja és leve
• 1 tk vanílisá cukor
• 1 ek (nád)cukor
• málnaszósz:
• 25 dkg málna
• 2 ek (nád)cukor
• 2 púpos ek mascarpone (~ 4 dkg)

A ricottát villával összedolgozom a tojással, búzadarával, citrom héjával, levével, vaníliás és nádcukorral, csipet sóval, majd félreteszem 15 percre pihenni.

A málnaszószhoz a málnát a cukorral kis láng fölött összeforralom, megvárom, amíg 3/4 részére besűrűsödik, majd szitán/szűrőn átpasszírozom. Ez a rész másfél évesnél idősebb gyermek esetén már lehagyható. Vagy ha a gyermek eleve utálja a málnát, mint az enyémnél most ez kiderült. A magtalan málnapürét kikeverem a mascarponeval, és a szósz kész, megpróbálom melegen tartani, amíg a gombócok elkészülnek.

Vizet teszek fel forrni, ha lobog, megy bele egy kevés só, és elkezdem kifőzni a gombócokat.

Kézzel diónyi gombócokat formázok a masszából ( a massza elég lágy, de azért menni fog!), a vízbe dobálom, és amint felúszott a víz tetejére, szűrőlapáttal lehalászom. Érdemes a gombócok formázását és a halászást szimultán csinálni, hogy ne főjenek szét a gombócok, elvileg lehetséges.

A kifőtt gombócokat nyakon öntöm a szósszal.

Jó néhány csúfos kudarcba fulladt csoki cannelloni kísérlet után a biztos és könnyű sikerre vágytam. Nos, küldetés teljesítve.

Bár a sütés nélküli tortáknak továbbra sem leszek nagy rajongója, a keksztortáknak meg aztán végképp nem, de ez a fehér csokis-kukoricapelyhes tortaalap recept nagyon megtetszett a Kis torták, minisütemények könyvecskében, ami szintén a Holló és társa kiadó Könnyen, gyorsan, finomat sorozatából való. A tetejére való szőlős tejszínes krém már annyira nem jött be, ezért lecseréltem egy málnás, fehér csokis, ricottás ad hoc gyártott egyvelegre, ami igen jól sikerült, megkockáztatom, jobb lett, mint az eredeti.

A friss citromfű belőle persze elhagyható, de olyan szép cserepeseket lehet kapni belőle, olyan jól bírja a lakásban való tartást, és olyan könnyed tavaszias íze van, hogy szerintem kár lenne. Már ha megoldható a beszerzés.

A torta pedig természetesen nagyon finom.

• 1 db 18 cm kapcsos tortaformához
• tortaalap:
• 15 dkg fehér csoki,
• 2,5 dkg blansírozott mandula (stift vagy durvára vágott)
• 5 dkg vaj
• 7,5 dkg kukoricapehely (natúr corn flakes)
• krém:
• 15 dkg málna
• 4 gr zselatinpor
• 15 dkg mascarpone
• 10 dkg fehér csoki
• 5 dkg cukor
• 25 dkg ricotta
• 1 marék friss citromfűlevél (finomra aprítva kb 2 púpos ek)

A tortaalaphoz egy vastag aljú serpenyőben szárazon, igen kis láng felett kissé megpirítjuk a mandulát, majd megy hozzá a vaj is. Ha már aranyszínű a mandula, belekeverjük az apróra darabolt csokit, és néhány kavarás után lehúzzuk a tűzről. Ennyi elég is s csokinak, hogy elolvadjon. Addig keverjük, amíg már nem maradnak benne nagyobb csokoládé darabkák, majd hozzákeverjük a kukoricapelyhet is.

A kapcsos tortaforma alját és oldalát kibéleljük méretre vágott sütőpapírral, és elegyengetjük benne a kukoricapelyhes masszát. Félretesszük hűlni.

A krémhez a málnát a zselatinnal összemelegítjük, majd ha már a zselatin feloldódott, hozzáadjuk a cukrot, és az apróra tördelt csokit is. Kis láng fölött addig melegítjük, amíg a csoki elolvad.

A tűzről lehúzva megy hozzá a mascarpone és s ricotta is, majd addig kavarjuk a krémet, amíg csomómentes nem lesz.

Végül megy hozzá az igen finomra aprított citromfű, ezzel is alaposan átkeverjük, majd a kukoricapelyhes alapra simítjuk.

Hűtőbe kerül 3-4 órára, amíg a krém teljesen meg nem dermed.

Nem egy nagy kaland, de picuri imádja, az apja meg nyaggat a receptek írásban való rögzítéséért, hogy végre ő is tudjon főzni Pontyra, ha én véletlenül nem vagyok itthon.

A recept Nigella azon szakácskönyvéből származik, ami évek óta Millie barátnőmnél van kölcsönben, így a címét nem tudom. Mondjuk nem is kell, mert ami arra érdemes recept, azt ő elkészíti belőle, én meg lelesem a blogjáról. Így történt ez a ricottás palacsintával is, amit azóta készítek, meglehetős rendszerességgel, amióta nála megláttam.

Persze a blogra eddig nem került fel az alaprecept (ez általában az alapreceptek sorsa), de egy mákos változata már szerepelt.

Most viszont jöjjön a “sima”, hiszen minimanónak ezt készítem leginkább. Az eredeti recept már kicsit megváltozott az idők során, de én szeretném azt hinni, hogy ez a változás a tökéletesedését szolgálta.

2-3 adag

250 gr ricotta,

2 dl tej,

10 dkg simaliszt,

2 tojás,

3 dkg olvasztott vaj,

1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)

1/2 biocitrom reszelt héja vagy 1/2 kk szárított citromhéj

1 ek nádcukor

1 kk sütőpor (foszfátmentes is jó)

juharszirup, gyümölcsök, mézzel kikevert joghurt a tálaláshoz

A hozzávalókból habverővel sűrű, csomómentes  palacsintatésztát keverünk, ezt félretesszük 15 percre pihenni a sütés előtt.

Teflon serpenyőbe evőkanálnyi adagokat rakunk további zsiradék hozzáadása nélkül (ezeket egyengetni sem kell, maguktól szépen szétterülnek), majd mérsékelt lángon a palacsinták mindkét oldalát aranyszínűre sütjük.

]]>

Nem egy nagy kaland, de picuri imádja, az apja meg nyaggat a receptek írásban való rögzítéséért, hogy végre ő is tudjon főzni Pontyra, ha én véletlenül nem vagyok itthon.

A recept Nigella azon szakácskönyvéből származik, ami évek óta Millie barátnőmnél van kölcsönben, így a címét nem tudom. Mondjuk nem is kell, mert ami arra érdemes recept, azt ő elkészíti belőle, én meg lelesem a blogjáról. Így történt ez a ricottás palacsintával is, amit azóta készítek, meglehetős rendszerességgel, amióta nála megláttam.

Persze a blogra eddig nem került fel az alaprecept (ez általában az alapreceptek sorsa), de egy mákos változata már szerepelt.

Most viszont jöjjön a “sima”, hiszen minimanónak ezt készítem leginkább. Az eredeti recept már kicsit megváltozott az idők során, de én szeretném azt hinni, hogy ez a változás a tökéletesedését szolgálta.

2-3 adag

250 gr ricotta,

2 dl tej,

10 dkg simaliszt,

2 tojás,

3 dkg olvasztott vaj,

1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)

1/2 biocitrom reszelt héja vagy 1/2 kk szárított citromhéj

1 ek nádcukor

1 kk sütőpor (foszfátmentes is jó)

juharszirup, gyümölcsök, mézzel kikevert joghurt a tálaláshoz

A hozzávalókból habverővel sűrű, csomómentes  palacsintatésztát keverünk, ezt félretesszük 15 percre pihenni a sütés előtt.

Teflon serpenyőbe evőkanálnyi adagokat rakunk további zsiradék hozzáadása nélkül (ezeket egyengetni sem kell, maguktól szépen szétterülnek), majd mérsékelt lángon a palacsinták mindkét oldalát aranyszínűre sütjük.

]]> http://flat-cat.hu/2010/01/24/ricottas-palacsinta-egyszeruen/feed/ 2 http://flat-cat.hu/2009/11/13/aszalt-paradicsomos-ricotta-gombocok-piritott-morzsaban-rozsaszin-szosszal/ http://flat-cat.hu/2009/11/13/aszalt-paradicsomos-ricotta-gombocok-piritott-morzsaban-rozsaszin-szosszal/#comments Thu, 12 Nov 2009 23:17:34 +0000 killervidra http://flat-cat.hu/?p=5479

Az úgy történt, hogy az évi rendes Twin Peaks maratonunk közben Férj egyszer csak felsikított, hogy megéhezett.

Mit lehet ilyenkor tenni, vacsorát kell főzni.

És ha a túrógombócot már unjuk, akkor legyen helyette ez.

Az elkészítésében kiváló segítőim is akadtak, Férj és Ponty személyében, akik csak kicsit nehezítették meg a helyzetem azzal, hogy főzés közben a lábam alatt mászkáltak négykézláb a konyhában egy piros focilabdát kergetve. Nagyon nehéz ám úgy főzni, ha egyfolytában arra kell figyelni, hogy rá ne lépjél valakinek valamilyen végtagjára és közben még meg se szakadjál a khmmm… kacagástól.

A kiváló történet után pedig jöjjön a recept.

2 adag

Gombóc: 25 dkg ricotta, 7 dkg búzadara, 1 tojás, 3 dkg olajban eltett aszalt paradicsom (lecsepegtetve), 6 levél bazsalikom, 1 gerezd fokhagyma, 1 kk só

Morzsa: 6 ek zsemlemorzsa, 3 ek reszelt Grana Padano, 1 gerezd fokhagyma, 3 dkg vaj

Szósz: 2, 5 dkg olajban eltett aszalt paradicsom (lecsepegtetve), 1 dl tejszín

Az aszalt paradicsomot nagyon apróra (kb 2×2 mm) vágtam, a bazsalikomot szintén. Ezeket a ricottához adtam a búzadarával, tojással, sóval és a finomra reszelt fokhagymával együtt. Villával alaposan  összekevertem és félretettem pihenni, amíg elkészítettem a szószt és a morzsát. De lehet mindent belehajigálni egy késes robotgépbe, úgy is jó lesz.

A szósz egyszerű, a tejszínt az aszalt paradicsommal együtt botmixerrel simára dolgozom. Ez nem az igazi rózsaszín szósz, a ketchupos. Ez annál jobb.

A morzsához a vajon megpirítom a zsemlemorzsát a kés hátával ellapított fokhagymagerezddel együtt. Akkor jó, ha aranyszínű. Ha kihűlt, hozzáreszelem a sajtot is.

A ricottás masszából 3 cm átmérőjű  gombócokat formázok és forró, enyhén sós vízben kifőzöm. Leehet két evőkanállal galuskákat is szaggatni, az úgy gyorsabb.

Akkor jó, ha a gombócok felúsznak a víz tetejére. Ekkor lehalászom, lecsöpögtetem és a pirított morzsába forgatom.

A rózsaszín mártással tálalom.

Tegnap ilyen gyúrós-nyújtós napom volt. Érdekes, hogy mennyire szívesen elbíbelődom  a kelt tésztákkal, a dagasztással, nyújtással, formázással, míg a süteményeknek még a gyúrásától is sikítófrászt kapok… (és akkor a  “rendes” ételekkel való órákig tartó meditatív szöszmötölés idegnyugtató (persze csak számomra) hatását még nem is említettem)

Szóval ez most fonott, de fonás nélkül is éppoly finom. A mák sem szükséges a tetejére, ez csak Férj félrevezetése miatt került oda, hátha akkor nem tűnik fel neki, hogy ez mégiscsak kalács, mert azt ő nem szereti… (bár a félrevezetés nem volt sikeres, viszont a kalács, a műfaj ellenére annál inkább. Ezek szerint ez tészta még a legnagyobb renitenseket is képes meggyőzni)

Az alapja szintén a szokásos ricottás kelt tészta, csak ezúttal került bele némi kukoricaliszt is.

Szerintem jól illett volna a tésztába némi kandírozott narancshéj, de Férj annak szintén nem nagy rajongója és végső soron most mégiscsak az ő meggyőzése volt a cél a kalács esszenciális voltáról az étrendünkben. Ez egyébként sikerült.

1 kis szögletes kenyérforma

25 dkg ricotta, 12 dkg kukoricaliszt, 15 dkg rétesliszt, 2 tojás, 7,5 dkg puha vaj, 10 dkg aszalt szilva, 5 dkg cukor, 1,5 dkg élesztő, szűk 1 tk reszelt narancshéj, 1/2 kk só

tojás a kenéshez, mák a szóráshoz

Az aszalt szilvát, ha keményebb, beáztatom.

A liszttel elmorzsolom az élesztőt, majd az aszalt szilva kivételével hozzáadom a többi hozzávalót, és alaposan kidolgozom a tésztát, addig, amíg dagasztás közben elválik a kezemtől. Lágyabb, rugalmas tészta a cél.

Nedves konyharuhával lefedve a tálat félreteszem kelni, amíg a duplájára nem nő.

Ezt követően hozzáadom a késsel kisebb darabokra vagdosott aszalt szilvát, átgyúrom a tésztát, majd három részre osztom. Gyúródeszkán kb 3 cm átmérőjű hengereket sodrok belőle, ezeket az egyik végükön összenyomom, majd hármas fonással megfonom. A másik végén is összenyomom a tésztát, az illesztéseket begyűröm alulra és sütőpapírral bélelt formába teszem. A tetejét lekenem tojással, mákkal megszórom.

Miután a tészta a duplájára kelt, 220°C fokon 35 perc alatt megsütöm, vagy amíg a teteje aranyszínű nem lesz.( a kisült kalácsnak pedig megkopogtatva dobozos hangja kell legyen)

Rácsra emelve hűtöm ki.

]]>

Tegnap ilyen gyúrós-nyújtós napom volt. Érdekes, hogy mennyire szívesen elbíbelődom  a kelt tésztákkal, a dagasztással, nyújtással, formázással, míg a süteményeknek még a gyúrásától is sikítófrászt kapok… (és akkor a  “rendes” ételekkel való órákig tartó meditatív szöszmötölés idegnyugtató (persze csak számomra) hatását még nem is említettem)

Szóval ez most fonott, de fonás nélkül is éppoly finom. A mák sem szükséges a tetejére, ez csak Férj félrevezetése miatt került oda, hátha akkor nem tűnik fel neki, hogy ez mégiscsak kalács, mert azt ő nem szereti… (bár a félrevezetés nem volt sikeres, viszont a kalács, a műfaj ellenére annál inkább. Ezek szerint ez tészta még a legnagyobb renitenseket is képes meggyőzni)

Az alapja szintén a szokásos ricottás kelt tészta, csak ezúttal került bele némi kukoricaliszt is.

Szerintem jól illett volna a tésztába némi kandírozott narancshéj, de Férj annak szintén nem nagy rajongója és végső soron most mégiscsak az ő meggyőzése volt a cél a kalács esszenciális voltáról az étrendünkben. Ez egyébként sikerült.

1 kis szögletes kenyérforma

25 dkg ricotta, 12 dkg kukoricaliszt, 15 dkg rétesliszt, 2 tojás, 7,5 dkg puha vaj, 10 dkg aszalt szilva, 5 dkg cukor, 1,5 dkg élesztő, szűk 1 tk reszelt narancshéj, 1/2 kk só

tojás a kenéshez, mák a szóráshoz

Az aszalt szilvát, ha keményebb, beáztatom.

A liszttel elmorzsolom az élesztőt, majd az aszalt szilva kivételével hozzáadom a többi hozzávalót, és alaposan kidolgozom a tésztát, addig, amíg dagasztás közben elválik a kezemtől. Lágyabb, rugalmas tészta a cél.

Nedves konyharuhával lefedve a tálat félreteszem kelni, amíg a duplájára nem nő.

Ezt követően hozzáadom a késsel kisebb darabokra vagdosott aszalt szilvát, átgyúrom a tésztát, majd három részre osztom. Gyúródeszkán kb 3 cm átmérőjű hengereket sodrok belőle, ezeket az egyik végükön összenyomom, majd hármas fonással megfonom. A másik végén is összenyomom a tésztát, az illesztéseket begyűröm alulra és sütőpapírral bélelt formába teszem. A tetejét lekenem tojással, mákkal megszórom.

Miután a tészta a duplájára kelt, 220°C fokon 35 perc alatt megsütöm, vagy amíg a teteje aranyszínű nem lesz.( a kisült kalácsnak pedig megkopogtatva dobozos hangja kell legyen)

Rácsra emelve hűtöm ki.

]]> http://flat-cat.hu/2009/09/11/ricottas-fonott-kalacs-aszalt-szilvaval-kukoricaliszttel/feed/ 8 http://flat-cat.hu/2009/09/05/ricottas-fonottkalacs-kandirozott-citromhejjal-es-aszalt-feketeribizlivel/ http://flat-cat.hu/2009/09/05/ricottas-fonottkalacs-kandirozott-citromhejjal-es-aszalt-feketeribizlivel/#comments Sat, 05 Sep 2009 10:32:40 +0000 killervidra http://flat-cat.hu/?p=3966

Sajnálatos módon csak ilyen képpel szolgálhatok róla. Pedig szerettem volna lefotózni egészben, szépen meg is fontam, hogy mutatós legyen, de aztán csak nem bírtam ki és tegnap este nekikezdtem megdézsmálni miután kisült… Hiába na, ez is jó reklám a kép helyett, ha úgy nézzük.

Már megint nem egy újdonság, a kedvenc ricottás kelt tészta receptem. Így jár az ember, ha túl jól sikerülnek a tésztái, előbb-utóbb oda jut, hogy állandóan csak ismételni kell. Ez ugye nem is lenne baj, nagyikám ötféle süteményt sütött egész életében, mégsem untuk. De hát a gasztroblog… És akkor variálja, fonja, gyúrja, szórja, színezi, miegymás.

Szóval most lett belőle kalács, kandírozott meg aszalt finomságokkal.

Reggelire. Kávéhoz.

1 kis szögletes kenyérforma

27 dkg rétesliszt, 25 dkg ricotta, 2 tojás, 7,5 dkg olvasztott, kihűtött vaj, 5 dkg cukor, 1 ek házi vaníliás cukor, 1 kk reszelt citromhéj, 15 gr friss élesztő, 1 csapott kk só

5 dkg kandírozott citromhéj, 3 dkg aszalt feketeribizli, vagy 8 dkg mazsola

Az élesztőt a liszttel elmorzsolom, hozzáadom a tojást, ricottát, vajat, cukrot, sót, vaníliát és addig dagasztom, amíg a tészta el nem válik a kezemtől. Cipóvá formázom, nedves konyharuhával letakarom a kelesztőtálat és hagyom kelni (most 2 óra).

Ha a tészta már jól megnőtt, hozzáadom a reszelt citromhéjat, kandírozott citromhéjat, aszalt feketeribizlit (ha ez nagyon száraz volt, előtte célszerű néhány kanálnyi forró vízbe áztatni), átgyúrom, három gombócra osztom. A gombócokból hosszú rudat sodrok, majd az egyik végükön összenyomom őket és sima hármas fonással megfonom. A másik végén is összenyomom és mindkét végét kissé a kalács alá hajtom. Sütőpapírral bélelt kenyérformába teszem és itt hagyom kelni, amíg a duplájára nem nő (most 45 perc). Sütés előtt a tetejét meg kellett volna kenni egy kevés felvert tojással, de ezt elfelejtettem.

260°C fokra előmelegített sütőbe teszem, majd a hőfokot azonnal 220°C fokra mérsékelem. 35 percig sül.

Rácsra emelve hűtöm ki.