ribizli

Kacsahúsos táskák ribizlivel

2011. október 25., kedd | babának, kacsa, kelt tészta | 2 hozzászólás


A mandulagyulladásnak is vannak előnyei, így például megírhatok végre néhány olyan posztot, amihez a fotók már hetek óta árválkodnak a gépemen.

Elsőnek ez a nagyon finom, kacshússal és ribizlivel töltött táska következik, amit elkészíteni sokkal kevésbé bonyolult, mint amilyennek elsőre hangzik. A tésztája egy könnyű, kelt krumplis tészta, a töltelék pedig kacsahús, egy egészen kevés ribizlivel és kakukkfűvel. Nálunk elsöprő sikere volt, a kisfiam azóta is emlegeti.

  • 12 db
  • a tésztához
  • 30 dkg krumpli (megfőzve, tisztítva)
  • 30 dkg rétesliszt
  • 20 dkg tejföl
  • 2 ek kacsazsír
  • 4 tk só
  • 1 ek cukor
  • 15 gr friss élesztő
  • tojás a kenéshez
  • a töltelkhez:
  • 40 dkg kacshús (mell vagy comb, bőr és csont nélkül)
  • 10 dkg ribizli
  • csipetnyi cukor (nagyjából 1 kk)
  • 1 fej hagyma (8-10 dkg)
  • 1 csokor kaukkfű
  • 3 ek kacsazsír
  • fekete bors

 

A lisztet elmorzsoljuk az élesztővel. A krumplit villával összetörjük, amilyen egyenletesre, simára csak lehet, majd az összes többi hozzávalóval együtt összegyúrjuk, alaposan kidolgozzuk, amíg a tészta el nem válik a kezünktől. Lágy, rugalmas tészta lesz a végeredmény. A kelsztőtálat letakarjuk és meleg helyen kelni hagyjuk, amíg a tészta a duplájára nem nő.

Közben a töltelékhez a húst darált hús finomságúra aprítjuk (vagy ledaráljuk), a hagymát szintén finomra aprtjuk, a kakukkfű leveleit lecsipkedjük a szárakról. Kacsazsíron üvegesre sütjük a hagymát egy csipetnyi cukorral, majd hozzáadjuk a húst és nagy lángon, kevergetve addig sütjük, amíg a hús enyhén pirulni kezd. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a kakukkfüvet, átpirítjuk, majd lehúzzuk a tűzről. Ha kihűlt, hozzákeverjük a leszemezett ribizlit is.

A tésztát átgyúrjuk, majd lisztezett deszkán centi vastagságúra nyújtjuk. Fánkszaggatóval (ez nagyjából 10 cm átmérőjű, kerek formát jelent) kiszaggatjuk, majd minden kör közepébe másfél evőkanálnyi tölteléket halmozunk. A tészta szélét lekenjük tojással, félbehajtjuk, majd lenyomkodjuk villával vagy erőteljesen visszahajtogatjuk az illesztéseket. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, elhabart tojással lekenjük a tetejét, majd előmelegített sütőben (villanysütő, alsó-felső sütés) 200 C fokon 20-25 percig sütjük, amíg a teteje aranyszínű lesz.

Rácsra szedve hűtjük ki.


 

Címkék: , , ,

Sült gyümölcsök édes habbal

2011. július 17., vasárnap | desszert | Nincs hozzászólás

Mindenre van magyarázat, erre is. Vagyis hogy miért kell megsütni a gyümölcsöket, amikor nyersen is finomak. Hát mert így még finomabbak! Arról nem is beszélve, hogy egy-két feledhető ízű őszibarackot vagy sárgadinnyét akár el is varázsolhatunk vele. Ha pedig alapból finom, érett gyümölcsöket használunk, akkor az eredmény egészen elképesztő lehet. Pedig nagyon egyszerű elkészíteni, de hát néha az egyszerű dolgok a legnagyszerűbbek. A gyümölcsök kombinációja változtatható, én most egy igen jól bevált triót írok le ebben a receptben.

A habra is van magyarázat, méghozzá az, hogy a mélyhűtőm olyannyira van tele folyamatosan mindenféle fél őzekkel meg egész malacokkal, hogy nem fért be még idén a fagyigép. Szóval marad a jól behűtött hab. De hát persze ez fagylalttal is finom lenne… A hab pedig igen szabadon értelmezhető szintén, ez most egy tejföl+ tejszínhab, de készült már nagyon finom változata apróra vágott citromfűvel kikevert joghurttal+tejszínhabbal is.

  • 6 kis tálkához / 1 tepsihez
  • 1/2 sárgadinnye (~ 30 dkg)
  • 3 nagy marék ribizli (~ 25 dkg)
  • 2 őszibarack (~ 25 dkg)
  • 3 ek juharszirup
  • 3 ek sötét rum
  • lime (elhagyható)
  • vaj
  • a habhoz:
  • 2 dl tejszín
  • 1 dl tejföl
  • 1 ek vaníliás cukor
  • 2 ek nádcukor

Az őszibarackot meghámozom, felkockázom. A sárgadinnye magját kikaparom, cikkekre vágom, a héjat levágom (ha előtte cikkekre vágjuk, akkor könnyebben megy). A ribizlit megmosom, leszedem a száráról.

A gyümölcsöket összeforgatom a rummal, juharsziruppal, pár csepp lime is mehet rá, ha éppen akad otthon és haloványabb ízűek a gyümölcsök. Kivajazott sütőtálakba szedem, a lényeg csak annyi, hogy egy rétegnél ne legyen vastagabb a tálban a gyümölcs, így sülni fog és nem párolódni. A gyümölcsök tetejére vajat forgácsolok.

Előmelegített sütőben 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 25-30 percig sütöm, amíg aranyszínt nem kapnak a gyümölcsök. (sütési idő a sütéshez használt formá(k)tól is függ)

A habhoz a tejfölt kikeverem a cukrokkal, amíg azok elolvadnak benne, a tejszínhabot kemény habbá verem. A tejszínhabhoz óvatosan hozzáforgatom a tejfölt, majd az egészet behűtöm tálalás előtt.

A forró gyümölcsöket a hideg habbal tálalom.

Címkék: , , , ,

Pirosgyümölcsös lekvár és szörp

2009. július 7., kedd | italok, üveges | 3 hozzászólás

pc130008

Nagyon régóta nem főztem lekvárt. Részben, mert nem fogy belőle túl sok, részben mert macera. És (fő) részben, mert Nagyi főzi a világ legjobb szilva-, meggy- és sárgabarack lekvárját. Azaz csak főzte, amíg bírta. Még most is hősiesen dagaszt, fánkot süt, hadseregeknek való mennyiségű húst ránt, dacolva mind a 85 évével, de a lekvárfőzés már túl nagy munka neki. Szerencsémre évekig néztem, Ő hogyan csinálja. A több napos munkát, amíg a gyümölcsökkel vesződött, az üvegek fertőtlenítését, a dunyhákból rakott szárazdunsztot, és az órákig tartó(vagyis inkább napokig, mert gyakran rotyogott napokon át- megszakításokkal, hogy elég sűrű legyen- a lekvár) fáradhatatlan kavargatást, melynek eredménye a sűrű, nagyon sűrű, ízes, sötét házi gyönyörűség.

Én eddig ilyet nem csináltam. Készítettem mindenféle érdekességeket, tökös-ananászosat, répás-narancsosat, főként az örökkévalóságnak, merthogy senki meg nem ette. Nem azért, mert rossz volt, hanem mert a dzsemekért alapvetően senki nincs oda a családban, a furákért főleg nem, ha már lekvár, akkor az a nagyiféle. Hiába, no, konzervatívak. (megjegyzem, ebből a szempontból én is, mert ezeket elkészíteni ugyan vicces dolog volt, de miért tennék én olyat hogy azután megegyem? Mikor nem is szeretem az ilyesmit…)

Lényeg a lényeg, ezentúl ha lekvárt akarok, akkor magamnak kell megcsinálnom. És ez nem is olyan nehéz. Persze, hiszen én egyszerre csak 4-5 kg gyümölcsöt használok fel, nem 40-50 kg-ot, mint anno Nagyikám tette. És végre a szalicil-háborúnak is vége, merthogy az nem lesz többé. Nagyi óvatosságból (majdnem) minden üveg lekvár tetejére tett egy késhegynyit- pedig ahol ez véletlenül elmaradt, az sem romlott meg soha, annyira precízen főzte sűrűre, és olyan gondosan csomagolta. Később sikerült annyit elérni, hogy két réteg celofán közé tette a szalicilt, szintén nem romlott meg semmi, de erről azonnal leszokott, ahogy elköltöztem otthonról. Megjegyzem, az én vizes dzsemjeimre is a celofán közé rejtett szalicilsavas módszert alkalmaztam, és azoknak sem lett semmi baja, szóval működik a dolog, érdemes kipróbálni! Ha valaki szintén berzenkedik a maró-keserű szalicil-íztől egy lekvárban…

Egy szó, mint száz, a jelenlegi befőzés Nagyi, és No Salty Petra eperlekvár receptjeinek ötvözete, az eredmény pedig: várakozásomon felüli!

pc130018

3×500 ml lekvár és 1 liter szörp

3 kg magozott meggy, 70 dkg ribizli, 30 dkg málna (mert ezek voltak most anyuéknál a kertben), 1 kg cukor, 1 zacskó Kotányi puncs fűszerkeverék (mely áll: szárított narancshéj, szárított citromhéj, vaníliarúd, fahéjrúd, kardamom, szegfűszeg)

A gondosan megtisztított-kimagozott-leszárazott gyümölcsöket abban a fazékban, amiben főztem, lecukroztam, és egy éjszakán át állni hagytam. Másnap beleszórtam a finomra őrölt fűszereket (kávédaráló előny! Én áramszünet miatt mozsárban csináltam- nem kívánom senkinek. Inkább akkor hagyjuk ki belőle. Amúgy is csak egy hirtelen ötlet volt az elfekvő fűszerkészletek felhasználására. Mondjuk végül jól állt a lekvárnak!). Erős lángon felforraltam, és ezt követően a legkisebb lángon hagytam pöszögni-9 órán át. 2 óra után beláttam, hogy ennél több időt én képtelen vagyok lekvárfőzéssel tölteni, pedig a lé mennyisége alapján kellett volna, szóval ekkor 1 liternyi levet lemertem a gyümölcshúsról, palackba szűrtem, és ebből lett a szörp.

Az első egy órában a képződő habot leszedegettem róla szűrőlapáttal. Később óránként, ha megkevertem, igaz, a Zepter fazekam, ha másra nem is, de lekvárfőzésre kiváló, szóval gyanítom, ez most megkönnyítette az én munkámat. Az utolsó két órában viszont már tízpercenként kevergettem, annyira sűrű lett. Amikor már alig maradt rajta híg lé, és darabos pürévé főttek a gyümölcsök, akkor gondosan elmosott, kiszárított üvegekbe töltöttem, két réteg celofánnal lezártam, egy pillanatara fejre fordítottam az üvegeket, és szárazdunsztba kerültek. Jelen esetben ez az ágyneműtartóban lapuló tartalék paplan-készletünk közé, amibe óvintézkedés gyanánt törülközőkből egy fészket készítettem, ha esetleg lekvár cseppek lennének az üvegeken kívül is.  Itt addig maradnak, amíg ki nem hűlnek. Ez három üveg esetén 1-2 nap.

A kötelező kóstoló pedig nem maradt el, és mind a szörp, mind a lekvár jelesre vizsgázott!

pc130016

Címkék: , , , ,

Kávé tart ribizlizselével

2009. április 11., szombat | desszert | Nincs hozzászólás

p9170029Gyors bejegyzés a világ legpörgősebb sütijéről, amíg a kisded alszik. Nem, nemcsak az elkészítése gyors, hanem utána én is, mivel 3 dl friss, főzött kávéval készül. Eredetileg itt, csak én a körte coulis helyett ribizlizselét készítettem, nekem ez jobban passzol hozzá.

24 cm átmérőjű piteforma

Süti: 200 gr rétesliszt, 160 gr kristálycukor, 10 dkg puha/olvasztott, kihűtött vaj, 2 tojás, 1 cs sütőpor, 1/3 rúd vanília, 3 dl friss, erős kávé (én most kotyogóval főztem hozzá Lavazza Crema e Gustobol, persze az igazi nekem az aktuális kedvenc Tierraból főzött presszókávé lett volna, de az kicsit macerás, és egyébként meg mindenki készítse a saját kedvenc kávéjából, mert itt mégiscsak a kávé a lényeg (szerintem) :-) )

zselé: 200 gr ribizli, 3-4 ek cukor, 1 púpos tk zselatinpor

Az egész nagyon hamar megvan, ha lefőtt és kihűlt a kávé. Ha lett volna több időm, rendes presszókávéval próbáltam volna, bár gondolom, az ízén sokat nem változtat így, süti formában, de hát a tudat, mégis…Szóval minden hozzávalót egy nagy tálba öntök, és simára kavarok habverővel. Kivajazott, kilisztezett sütőformába töltöm, és 180°C fokon 40 perc (tűpróba) alatt megsütöm.

Amíg a süti sül, a ribizlit a cukorral kis lángon sűrűre főzöm, hozzáadom a zselatint, és feloldom benne kis lángon továbbra is. Ha ez kész, szitán/szűrőn áttöröm. Innen kétféleképpen lehet: 1.) hagyom szobahőmérsékletűre hűlni, és a langyos sütire/mellé kanalazom (itt igazából a zselatinnak nincs is jelentősége, ha elég sűrűre lett főzve a ribizli, szóval elmaradhat) 2.) hűtőben megdermesztem egy lapos, peremes, folpackkal bélelt edényben, ha megszilárdult, csinos formákra vágom, és a süti mellé teszem ( a képen persze nem ez szerepel :-) )

Címkék: , ,