retro

Retrománia/ Túró Rudi

2010. február 3., szerda | desszert | 26 hozzászólás


P1010134

Külhonba szakadt barátném, és pici lánya, Hanna kedvére a Túró Rudi. Vagyis inkább túrórúd, hiszen a címben szereplő név jogvédett.

Igazából ezzel szenvedtem meg eddig a leginkább, amíg sikerült egy megtévesztésig hasonló másolatot legyártanom belőle. (mostanában RENGETEG túrórudis pohárkrémet, csokis-törmelékes gombócot, és csúf küllemű, de finom, göcsörtös túrós csokirudat ettünk…)

Az eredeti recept szerint nincs benne más, csak túró, cukor, és citromolaj. (nem a mostani “eredeti” receptre gondolok, hanem a régire!) Ez eddig rendben is van, de hogy lesz akkor olyan, hogy szilárd is, meg nem is darabos? A válasz egyszerű és kézenfekvő (bár a folyamat maga hosszadalmas), a  botmixeres homogenizálás után le kell préselni és  csepegtetni, legalább egy napon át. Szóval a munka vele nem túl sok, csak türelmesnek kell lenni hozzá. (ezért is próbálkoztam eddig mindenféle egyéb szilárdítással, hiszen a türelem nem az erősségem. Viszont az “igazi” is valószínűleg így készül.)

Én most félzsíros tehéntúrót használtam hozzá, de készülhet soványból is, azt még botmixerezni sem kell, sőt, szilárdabb massza marad vissza a sajtolás után. És ráadásul az eredeti recept szerint is abból készül. De én nem tehetek róla, ennyi zsírhoz azért ragaszkodom!

A préselés és csöpögtetés sem egy ördöngősség, csak kell hozzá némi hely a hűtőszekrényben, hogy elférjen az a kissé instabil építmény, ami a felesleges savó kipréselésére hivatott. Én most 250 gr túróból készítettem, ennek elég volt egy nap, amíg elérte a megfelelő állagot, több túrónak viszont lehet, hogy több idő kell.

A szerkezet, ami a sajtolást végzi, egyébként egy meglehetősen kezdetleges, házilag barkácsolt struktúra, kell hozzá egy tésztaszűrő/gyümölcsmosó kosár, egy darab sűrű szövésű textil pelenka/tüll/muszlin, alkalmas méretű kistányér/műanyag zacskó, és sok-sok konzervdoboz. A konzervdoboz helyett jó kis kézi súlyzó is, az kisebb helyet foglal. Ha van. De szerintem ezt a részt mindenki a saját eszköztárának megfelelően tökéletesítheti.

  • 5 db
  • 25 dkg túró
  • 5 dkg cukor
  • 1 kicsi citrom reszelt héja
  • 15 dkg étcsoki (50%, de max 60%)

A túrót a citrom lereszelt héjával és a cukorral botmixerrel összedolgozom. Sovány, sima állagú túró esetén elég villával.

A masszát textilpelenkába/muszlinba/sűrű szövésű tüllbe lapátolom, betekerem, majd egy tésztaszűrő aljába teszem. Én egy alkalmas méretű kistányért tettem rá, és erre annyi konzerv paradicsomot, amennyi csak ráfért, de műanyag zacskóba is lehet pakolni a nehezékeket, és úgy lesúlyozni a túrót. A lényeg csak annyi, hogy a túró tetejét egyenletesen, mindenhol nyomja a súly.

Az egész tákolmányt betettem a hűtőbe, legalább 24 órára (több túró= több idő!), és bevallom őszintén, este még egy kicsit kézi erővel is rásegítettem a sajtolásra. (ez a rész veszélyes, nem szabad nagyobb erővel nyomni, különben helyes kis túró kukacok bukkannak elő a pelenka rostjai között!)

Másnap késsel öt részre vágom, majd  műanyag/üveg vágódeszkán(?) 2 cm átmérőjű, 10 cm hosszú rudakat formázok belőle.

A csokit apróra tördelem, majd vastag aljú, lehetőleg teflon edénybe téve kis láng fölött addig melegítem, amíg éppen csak megolvad, azaz 30°C fok körüli lesz a csoki hőmérséklete.

A rudakat rácsra teszem, tetejére csorgatom a csokoládét, ecsettel egyenletesen elkenem, ha szükséges, majd a hűtőbe teszem fél órára dermedni.

Ha nem sikerült elég vastagon bevonni a rudakat, érdemes még egy réteg csokit tenni rájuk, a fent leírtakhoz hasonlóan.

Miután a csoki teljesen megszilárdult rajta, óvatosan lefejtem a rácsról, megfordítom a rudakat, majd az aljukat is bekenem olvasztott csokival. Ezt már érdemes eleve ecsettel végezni. (ha a csoki közben megszilárdulna, természetesen kicsit melegítsük meg)

Ismét hűtő, ismét addig, amíg megszilárdul.

Ha kész, lehet még éles késsel óvatosan igazítani rajtuk, ha sok helyen folyt volna túl a csoki, majd lehet csomagolni.

Azoknak a gyerkőcöknek, akik pedig nem szeretik a csokit a Túró Rudin (van ilyen! Például Hanna és én…), az egész macerát el lehet hagyni, és elég csak a túrót elkészíteni belőle.

Ha valakit érdekel, annak pedig itt a túrórudis fagyi receptje.

Megjegyzés: a házi változat azért nem lesz olyan tükörsima felszínű. Persze sima lesz, de nem annnnnyira sima, mint a bolti. Lehetne a kész, már csokival bevont rudat még egyszer megmártani, akkor teljesen sima lesz a felülete, de akkor túl vastag rajta a csoki (próbáltam!).

Az is lehet, hogy kis gyakorlással mégiscsak tükörsima lesz a  felszíne elsőre is. Próbálkozni kel.

Címkék: , , ,

Retrománia/ vaníliás-mazsolás krémtúró

2010. január 29., péntek | desszert, reggeli | 10 hozzászólás

P7060034

A retrománia átmeneti szünetelésének igen prózai oka volt: kigyulladt a kávédarálónk, amivel az olajos magvakat, fűszereket szoktam volt őrölni, és eddig nem került még sor a pótlására.

A gondolkodásmódom néha kicsit szögletes, így a terveim szerint következő két-három, porrá őrölt olajos magból készülő csoki megvalósításának hiányában ezen a vonalon nem tudtam továbblépni.

Szerencsére ma Jókaja közzétette a mazsolás krémtúró nem-retro receptjét, így bevillant, hogy majdnem egy éve, véletlenül nekem már sikerült előállítanom házilag az “igazi” retro mazsolás krémtúrót, amikor lustaságból kíváncsiságból a turmixgéppel kevertem össze a túrótorta hozzávalóit, úgy, hogy véletlenül már a mazsolát is hozzáadtam. A titok ugyanis csak annyi, hogy a mazsolát majdnem teljesen pürésíteni kell hozzá. Ezt az információt aztán elraktároztam magamban, majd később le akartam írni a retromániában, majd még később teljesen elfelejtettem…

A gyári krémtúró egyébként sovány túróból és tejszínből készül, és valóban, a sovány túróval sokkal “igazibb” eredmény érhető el, már csak azért is, mert annak eleve sokkal krémesebb az állaga. Persze nagyon finom félzsíros túróval is, sőt, mert hiszen nem mindig az autentikus recept a legjobb.

Egyébként a mazsolás ízesítésűt csak azért választottam, mert nálunk ez volt otthon az egyetlen, amiért nem folyt közelharc az öcsémmel (mivel ő gyűlöli a mai napig is a mazsolát), így ez a változat nekem különösen a szívemhez nőtt. De lehet mazsola nélkül is, simán, vaníliásan.

A színe kicsit fakó ( a bolti természetesen színezéktől sárga), ezen segíthetünk egy tojás sárgájával, az ízének sem tesz majd rosszat (bár megint nem “autentikus” hozzávaló), csak az eltarthatóságának, így én a sápadtabb változat mellett maradok.

A recept nem is igazi recept, megint rém egyszerű, inkább csak a figyelem felkeltését szolgálja, hogy ilyet is lehet.

  • 250 gr túró (lehetőleg sovány)
  • 1 púpos ek házi (vagy Bourbon) vaníliás cukor
  • 1 ek cukor (vagy ízlés szerint)
  • 0,5 dl tejszín
  • tej, amennyi szüksége
  • 1/4 citrom leve
  • 1 nagy marék mazsola (~ 4 dkg) (lehetőleg puha, nagy szemű, arany mazsola)

A hozzávalókat a mazsola és a tej kivételével villával összedolgozzuk, majd ha szükséges, annyi tejet adunk hozzá, amennyitől krémes lesz az állaga. A tej mennyisége attól függ, hogy mekkora a felhasznált túró víz, illetve zsírtartalma. Botmixerrel sima krémmé dolgozzuk ki a túrót.

Hozzáadjuk a mazsolát is, majd botmixerrel ismét pürésítjük az egész masszát. Most elég csak nagyjából, nem kell teljesen simára, maradjanak benne nagyobb darab mazsolák is.

Ha szükségét érezzük, adjunk hozzá még cukrot, bár szerintem ennyi mazsola mellé nem szükséges. Egyébként kész.

Ha puha volt a mazsola, azonnal lehet enni, ha keményebb, néhány óra a hűtőben, amíg a mazsola megszívja magát, és fogyasztható Remekül eláll ilyen formában is, érdemes egyszerre nagyobb adagot készíteni belőle.

P7060026

Címkék: , , ,

Retrománia/ karamellás tej

2010. január 29., péntek | italok | 8 hozzászólás

P7060054

Na most ez nem olyan nagy világmegváltó receptes bejegyzés, csak olyan szolgálati közleményféle.

Vagyis a karamellás tej renoméjáról szól inkább, meg annak a helyreállításáról, mint a receptjéről.

Régen hegyekben állt ez a fajta zacskós műremek a kakaók, meg a fél literes tejek között. Most meg nem látni már sehol. Van helyette minden más, egzotikus nevekkel (és néha borzalmas ízekkel), de ez valahogy eltűnt. Nem arról van szó, hogy hiányzik, mert régen én ilyet nem nagyon ittam, túl keserű volt a bolti, inkább csináltam magamnak otthon, már akkor is. De nagyon szerettem.

Aztán hosszú szünet következett az otthoni gyártásban, mert a karamellás tej az nem volt sikk, a brutáltömény forró csoki, extra magas kakaótartalmú étcsokiból, csilivel, szegfűborssal, mikor mivel, az meg igen, az olyan felnőttes dolog, az vállalható. Még akkor is, ha annyi pillecukorral ittam, hogy a csoki alig fért a bögrébe.

De most második gyermekkorunk következik, most jöhet végre a karamellás tej is. Igazából jön is, kínos rendszerességgel, minden este, legalább egy bögrével. Mostanában már az esti adag jó nagyra sikerül, így egy része üvegbe kerül és a hűtőbe vándorol, reggelire. És ez így annyira jó…

Egyébként ha már gasztro, akkor legyen itt legalább valami recept-féleség is.

  • Szóval adagonként 1 evőkanálnyi cukor szükséges hozzá
  • és egy csésze (2,5 dl) tej.

A cukorból karamell készül, lehetőleg vastagabb aljú serpenyőben, akkor szép egyenletes lesz, nehezebben ég meg. Mérsékelt láng fölött, kavargatni nem kell, csak rázogatni (bár azt sem muszáj, csak ha szükségét érezzük valamiféle cselekvésnek, akkor).

A karamell nálam sötét borostyánszínű, mert az ennél sötétebbet én már nem szeretem, továbbá minél sötétebb, kesernyésebb, annál kevésbé érződik édesnek az íze.

Ha a karamell pont jó, ráöntjük a tejet, és addig kavargatjuk, a lehető legkisebb láng felett melegítve az edényt, amíg az összes karamell felolvad benne.

És ennyi.

Címkék: , ,

Retrománia/Lottó szelet

2009. december 10., csütörtök | desszert | 7 hozzászólás

P5170016

Íme, a következő.

A helyzet innentől kezd bonyolódni, ugyanis ezeket a csokikat én már elég ritkán fogyasztottam, így a hiteles íz megítélésében ezentúl Férjre kell hagyatkoznom. Még szerencse, hogy ő szakértő ezen a területen (is).

A fent nevezett egyed szintén két példányban készült, az első egy “sima” rumos diómarcipán volt, csokival bevonva ( a hiteles másolat), de azt olyan hamar megettem nekem túl szimplának tűnt, így készült egy széria némi naranccsal is. Szerintem az utóbbi lett a finomabb, bár így már kevésbé hiteles a történet. Férj véleménye erről mindössze annyi (ti. a hitelességről), hogy az igazi Lottó szelet egy gesztenyepüré(?) ízű borzalom volt, ez meg mindkét változatban finom, így nem kellene párhuzamot vonni az általam készített mártott szeletek és a Lottó között. Hát nem tudom, én inkább szeretném úgy látni a dolgokat, hogy elkészítettem a házi Lottó szeletet…

Mindenesetre a recept mindkét változatát leírom, aztán el lehet dönteni, hogy mennyit is számít a hitelesség!

  • 8 db, 3X7 cm szelet
  • a hagyományoshoz:
  • 20 dkg dió,
  • 20 dkg cukor,
  • 2 dl rum
  • a narancsoshoz:
  • 20 dkg dió,
  • 20 dkg cukor,
  • 1 narancs leve (~ 0,5 dl) és reszelt héja,
  • 2 dl rum
  • a bevonáshoz:
  • 10 dkg étcsoki (60%)

A diót száraz serpenyőben kissé megpirítom. Ez a lépés elhagyható, de szerintem így jobban érvényesül a dió íze benne.

Késes robotgéppel vagy darálóval a diót finomra darálom.

A cukrot a rummal +/- a narancslével és héjjal addig főzöm, amíg sűrű szirup nem lesz belőle. Amikor felhabzik, akkor már jó. Ez széles serpenyőben percek alatt megvan.

A még meleg szirupot a dióhoz keverem és összegyúrom/keverem a masszát. Egy nagyobb darab folpack közepére teszem, ráhajtom a fóliát, és a két réteg fólia között fél centi vastag téglalap alakúra egyengetem. Egy poharat át is lehet görgetni a tetején, hogy egyenletesebb legyen a felszíne. Ha teljesen kihűlt és megszilárdult, akkor feldarabolom, majd bevonom a csokival.

A csokit vízgőz fölött vagy kis lángon addig melegítem, amíg épp megolvad (32°C fok). A langyos csokiba forgatom a diós szeleteket, úgy, hogy az minden oldalukon bevonja. Szilikonos sütőlapra teszem őket dermedni, és a maradék folyékony csokit még gyorsan elosztom a tetejükön, hogy az se vesszen kárba.

Miután teljesen kihűlt és a csoki megszilárdult, celofánba csomagolom a szeleteket.

Hűtés nélkül tárolható.

Címkék: , , ,

Retrománia/ Szamba szelet

2009. december 1., kedd | desszert | 17 hozzászólás

P5080015Na még egyszer, miután az én kis angyalkám (Lucifer is angyal volt eredetileg, ugye…) kacsójának egyetlen bájos mozdulatával kitörölte az egész elkészült bejegyzést…

Szóval nem hagytam ám fel a retro csokik házi gyártásával, egyáltalán nem.

Nem is vagyok egyedül ezzel a szenvedélyemmel, hiszen Doctor Pepper is retro csokik receptjeit vadássza, tehát ez a bejegyzés most részben neki is szól. Meg a fent nevezett édesség többi rajongójának.

Arról most nem tudok nyilatkozni, hogy a hasonlóság az eredetivel milyen mértékű, mivel az eredetinek én nem voltam túl nagy rajongója, igen ritkán kóstoltam. De Férj szerint minden eltérés a házi gyártmány javára vált.

Összességében ez egy meggyes marcipán szelet, csokival bevonva. Részleteiben pedig a töltelék egy elképesztő pink színű marcipános massza, ami rengeteg egyéb módon is felhasználható, például így karácsony tájékán akár szaloncukornak is.

Maga a marcipán nagyon finom, igazából az első adag belőle bevonás nélkül tűnt el… Ez most nem Beatbull receptje alapján készült, mert szempont volt a hűtés nélkül tárolhatóság, így a tojásfehérjés változat nem jött szóba. (bár az a massza jobban formázható, így díszítésre szerintem alkalmasabb, de egy csokoládés mártott szeletet megformázni nem olyan nagy ördöngősség ebből sem). Ez itt a Totaimádónál talált remek marcipán-összefoglaló egyik receptjének módosításával készült, csak a szirupot víz helyett meggy püréből főztem hozzá. (ez az összefoglaló amúgy nagyon hasznos, a Szamba szelettől függetlenül is!)

Már megint több lesz a bevezető, mint a recept, szóval jöjjön inkább a recept.

5 szelet (3×7 cm)

10 dkg finomra darált, blansírozott (héj nélküli) mandula

10 dkg cukor

25 dkg meggy (mirelit)

10 dkg étcsoki (60%)

(A mandulát  hozzá jelen esetben így vettem készen a LIDLben. Igazán finomra darálva jobb lett volna, de most lusta voltam előszedni a kávédarálót hozzá.)

A meggyet kiolvasztom, a levét is felfogom és azzal együtt leturmixolom, szitán/szűrőn leszűröm, áttöröm a húsát, hogy zavaróan természetes hatást keltő gyümölcs darabok ne maradjanak benne.

Az így nyert leveses pürét beforralom kb a harmadára. Széles, vastag aljú teflon serpenyőben percek alatt megvan.

A koncentrált meggyléből kimérek 50 gr-ot.

Hozzáadom a cukrot, és addig főzöm, amíg sűrű, szirupos nem lesz. Előbb használt teflon serpenyőben, hogy ne kelljen annyit mosogatni.

Ha kész a szirup, a mandulával összegyúrom, majd a masszát egy nagyobb darab folpack fólia közepére öntöm. Lazán a  fóliába csomagolom, és csak ezután egyengetem formára, ami jelen esetben egy fél centi magas, kb 15 cm x 7 cm téglatestet jelent. Poharat is görgetek végig a tetején néhányszor, hogy egyenletes felszínű legyen.

Miután a massza teljesen kihűlt és megszilárdult ( a hűtő ilyenkor is hasznos), feldarabolom a megfelelő méretű szeletekre.

A csokit vízgőz felett/kis lángon megmelegítem, amíg épp csak folyóssá válik, azaz 31°C fok körüli hőmérsékletű nem lesz. Én mellette állok és folyamatosan böködöm, amikor elkezd puhulni, azonnal veszem is le a tűzről. Túlmelegíteni nem célszerű, mert elveszti a fényét.

A szeleteket minden oldalát megmártom a csokiban.

Szilikonos sütőlapra teszem dermedni.

Ha nem vagyunk elégedettek az eredménnyel, mert lukacsos marad, vagy egyenetlen, akkor lehet két réteggel is bevonni, de a képen látható példányokkal csak egyszer történt meg ez a művelet.

Ha már kihűlt, de még nem teljesen kemény, éles késsel le lehet vagdosni az oldaláról lefolyt csokitócsákat is, hogy még szebb legyen a végeredmény.

Csak azután csomagolom, miután a csoki teljesen megszilárdult rajta.

Címkék: , , , ,

Retrománia/Kapucíner csokoládé szelet

2009. november 18., szerda | desszert | 22 hozzászólás

P4250006

Na még mindig a retro, vagy ez csak most kezdődik igazán?

A lelkesedés töretlen, a próbálkozások…. hááát.

Tegnap megpróbálkoztam Sajtkukacék gumicukrával. Gázsütőben.

Sütő legalacsonyabb hőfok+ az ajtaja négyrét hajtott konyharuhával kitámasztva =100°C. (egy fakanállal kitámasztva pedig=120°C fok, kitört belőlem a kísérletező szellem)

1. számú tapasztalat: gázsütőben ne álljunk neki elkészíteni. Vagy csak én nem tudom, hogy kell. A lényeg: isteni finom a massza, és helyenként lett olyan része is a gyümölcsbőrnek, ahol sejthetően isteni belőle a gumicukor is. De többnyire az enyém alul kiszáradt, felül meg még nedves maradt a lap. Nem azt mondom, hogy a tesztadag nem fogyott el még tegnap este a tökéletlen  állag ellenére…

Tegnap este, miután letettem aludni a fiúkat, még egy zselécukor recepttel is megpróbálkoztam, ami az aktuális kedvenc pralinés könyvemből származik. A hozzá szükséges pektint persze a világon sehol nem kapható, legalábbis nekem úgy tűnik. Következett a 2.számú tanulság: a pektin nem helyettesíthető alma+zselatin kombinációjával.

A zselé amúgy nagyon finom,  de talán ne nevezzük zselécukornak azt, ami csak egy gyümölcszselé.

Ennyi sok megpróbáltatás után jól jött egy kis sikerélmény.

Mert a Kapucíner szelet az viszont jó lett. Nagyon.

  • 6 db kis (3×5 cm) szelet
  • 100 gr fehér csoki,
  • 40 gr cukrozott sűrített tej,
  • 1 csapott tk instant kávé
  • 15 dkg étcsoki (50-60%)

Az apróra tördelt fehér csokit kis lángon (óvatosan!)/vízgőz felett/mikrohullámú sütőben megolvasztom. Elég csak picit meglangyosítani, épphogy csak megpuhuljon. Hozzáadom a sűrített tejet és a mozsárban vagy kézzel finomra morzsolt kávét. Érdemes finomabb szemcsés instant kávéból készíteni, pl Nescafe Gold (khmmm…igen, van itthon ilyen is), a sima piros Nescafe túl durva szemcséjű hozzá.

Ha már alig langyos, nagyobb darab folpackra öntöm, 3-4 mm vastagságban elkenem,  megpróbálom téglalap alakúra formázni. A folpackot ráhajtom, becsomagolom. Itt még lehet igazítani a formáján elég könnyen.

Megy a hűtőbe, nálam egy éjszakára.

Másnap feldaraboltam 3×5 cm szeletekre. Az étcsoki felét megolvasztottam, itt is elég csak annyira, hogy kenni lehessen, ez 32°C fok körül már megy is.

A fehér csokis darabokat bekentem a csokival. A fehér csokis rész nem lesz teljesen szilárd, így némi (nem sok) kézügyesség azért kell hozzá. Ezt a részt lehet késsel vagy szilikonos ecsettel is végezni, de én az ujjaimmal oldottam meg.

Egy réteg csoki után szilikonos sütőlapra kerültek (jó a folpack vagy a sima sütőpapír is) és mentek a hűtőbe megdermedni. Igazából már egy réteg is elég lett volna rá, de én tettem rá még egyet a biztonság kedvéért. Szóval az étcsoki másik felét is megolvasztottam és hasonlóan jártam el vele, mint először.  Szerintem megéri, két vékony réteget nekem könnyebb felvinni szépen, mint egy vastagabbat.

Ismét a szilikonos sütőpapírra kerültek, majd a hűtőbe, aztán becsomagoltam őket celofánba.

Ez már kissé unalmas lehet, de nincs más itthon és más emberi fogyasztásra szánt ételekhez rendszeresített csomagoló anyag (tehát nem sima csomagolópapír) nem jutott eddig még eszembe. Ezzel kapcsolatban várom az ötleteket, előre is köszönöm!

Címkék: , , , ,

Retrománia/kókusztekercs

2009. november 16., hétfő | desszert, más | 18 hozzászólás

P4230006

Emlékeztek még a Kajla nugátos csokira? Hát az Kapucíner szeltre? Nem hiányzik a rózsaszín és sárga papírhengerbe csomagolt vaníliás és puncsos fagyipor utánozhatatlanul mesterséges íze?

Nyilván a gyerekkor emlékei szépítenek meg mindent, hiszen a mostanában kapható csoki csodák, trüffel és bonbon műremekek ízre simán kenterbe verik az átkos összes édesipari “mesterművét”, de pont az emlékek miatt jobbak és finomabbak ezek a kézműves bonbonoknál. Legalábbis nekem. Vitatkozni persze lehet, megértem, ha valakinek a nosztalgia kevés és inkább a minőségi desszertekre szavaz.

De miért is ne lehetne a kettőt együtt?

A téli fagyinál került szóba az utasellátós csokirúd, amiről Lúdanyó, Ancsika és Trinity is szép emlékeket őriz, de a mostani szigorú szemű, adalékanyagokra vadászó, tudatosan táplálkozó énünk talán már kicsit lázadozik ellene. Esetleg ha lehetne ilyet készíteni otthon…

Hiszen milyen szép karriert futott be a házi Sport szelet (itt, itt és itt, néhány példa a sok közül), Ízbolygó zselés szaloncukra vagy a Sajtkukacék gumicukor/Beatbull gyümölcsbőr verziója.

Nem lenne jó, ha a régi ízek (na jó, néhány esetben talán a kissé feljavított és az erőteljes nosztalgia nélkül is finomnak mondható változatuk)  ismét felbukkannának, ezúttal a mi konyhánkból? Ha a gyerekeinknek is megmutathatnánk, hogy miért lelkesedtünk mi gyerekkorunkban? (vagy legalábbis valami hasonlót)

Én a magam részéről imádtam a kis eszkimós málnapürét, amit mélyhűtve árultak és olyan volt, mint valami betonkeményre fagyott szorbet. Meg a kókuszrudat. És a négercsókot is. És a mazsolás krémtúrót. A már említett fagyiporokat. És persze a túró rudit.

Mi lenne, ha megpróbálnánk ezeket otthon reprodukálni? Hasonló formában, de ahol szükséges, kifinomultabb, mai kényes ízlésünknek is megfelelő ízzel, összetétellel?

Mi a véleményetek róla? Szerintetek jó ötlet?

És a legfontosabb: van kedvetek hozzá?

A retro jegyében született recepteket összegyűjthetnénk, és közzétehetnénk egy gyűjtő bejegyzésben, vagy külön címke alatt a blogjainkon. (esetleg csak az enyémen, nekem úgy is jó)

Lehetne ez egy folyamatosan bővülő recepttár, amihez időről időre csatolhatnánk az újabb recepteket.

Szóval lenne kedvetek hozzá? Mit gondoltok?

Nekem mindenesetre tetszik a saját ötletem (milyen kis szerény vagyok, tudom), szóval kezdeném is a sort gyerekkorom abszolút kedvencével, a kókusztekerccsel.

Rengeteg recept van, de ez most nem a sütemény, hanem ismét a hűtést nem igénylő, csinosan csomagolható változat, olyan, ami a csokik mellett sorakozott az ABC-ben a polcokon. Illetve jobb. Sokkal jobb.

6x 5 cm tekercsek

A csokis réteghez:

100 rg étcsoki (50-60%), 80 gr cukrozott sűrített tej, 40 gr babapiskóta morzsa, 1 ek rum

A kókuszos réteghez:

50 gr kókuszreszelék ( a finomabbra reszelt), 100 gr cukrozott sűrített tej

A hempergetéshez:

6-8 ek kókuszreszelék

celofán a csomagoláshoz

Azzal kezdem, hogy azért babapiskóta morzsa, mert ebből lehet kapni adalékanyagmentes változatot. A háztartási kekszben ugyanis elég sok vacak van.

A csokit apróra töröm, a rummal együtt kis láng/vízgőz fölött vagy mikróban megolvasztom. Nem kell nagyon felmelegíteni, csak langyosítani.

Hozzákeverem a sűrített tejet, a finom morzsásra tört vagy darált babapiskótát, szilikonos sütőlapra vagy folpackkal fedett deszkára kenem, lehetőleg 2-3 mm vastagságban, egyenletesen, téglalap alakban. Lehet két adagban is csinálni, úgy könnyebb vele dolgozni. Én még egy vizespoharat is végiggörgettem a tetejét, hogy teljesen sima legyen.

A kókuszt összekeverem a sűrített tejjel és egyenletesen a csokis rétegre simítom. Lehet morzsolni is, hogy ne mázgálódjon, ne nyomódjon bele a csokiba és utána elegyengetni a tetjét. Nem kell túl precízen, a feltekerésnél úgyis zömül kicsit.

A sütőlap/folpack segítségével felgöngyölöm a tekercset, mint a rétest, amíg még langyos a csokis réteg, mert utána törik.

Kókuszreszeléket szórok a tekercsre és köré, majd ide-oda hengergetve rátapasztom a kókuszt.

A hűtőbe teszem 15 percre, amíg megszilárdul és szeletelni lehet. Ezt nem muszáj, de én nem bírtam kivárni, amíg szobahőmérsékleten kihűl.

Ha már kihűlt, éles késsel szeletelem, egyenként celofánba csomagolom.

Egyébként kiválóan megfelel ChefViki aktuális VKF! kiírására is, mint gasztroajándék. Legalábbis én ismerek pár embert, aki szeretne belőle kapni…

Retro édességek gyűjteménye itt

Címkék: , , , ,

Téli fagyi, avagy mi lesz abból, ha a férjünk gasztroblogokat olvas

2009. november 15., vasárnap | desszert | 14 hozzászólás

P4220005

Van Férjnek az a szokása, hogy amikor hazajön leül és elolvassa a gasztroblogok aznapi termését.

Így történ ez pénteken is, amikor Dolce Vita téli fagyi bejegyzésénél határozottan megállt, majd még határozottabban kijelentette, hogy ő akkor most ilyet kér. Az ötlettől nem lettem kimondottan lelkes, gyerekkoromban összesen egyszer (nem) ettem ilyet, akkor is kirázott tőle e hideg. Igazából mostanra már arról is elfeledkeztem, hogy létezik. Nem úgy életem párja. Ő még most is rajong a töményen cukros, szintetikus ízű vackokért (bezzeg én mennyivel különb vagyok a marshmallowval meg a négercsókkal…)

Na, azért megvettem hozzá szépen a tölcsért, egészen jó minőségű van az ALDIban (esküszöm, nem fizetnek nekem a reklámért), csak szulfitos-ammóniás, negyedosztályú karamell van benne, a többi elvileg természetes. Rendben, csak vicceltem, a gyereknek nem adnám. De nem volt kedvem tölcsért is sütni hozzá, igazán nem. Receptet viszont találtam  hozzá a Dolce Vita által is megadott linkben, majd a kölöknek ezzel csinálom. Vagy inkább kerítek belőle tisztességeset.

Nekem a téli fagyiról olyan rémképeim vannak, mintha az valami édes, cukros, fehér, semmilyen ízű krémmel lett volna töltve és csokival bevonva. Ezért én is hasonló, csak ezúttal finom  krémet  képzeltem, fehér csokiból, étcsokival bevonva.

Ezen a ponton akadt egy kis gond, mert Férj határozottan állította, hogy ilyen nem is létezett, csak a csokis. A nagyobb viták elkerülése végett lett ilyen is, meg olyan is. És ha már a fehér változat egyébként (szerinte) nem is létezik, akkor az meg citromos lett.

Ez a változat elvileg hűtést nem igényel, egyenként elcsomagolva szerintem ajándéknak is kiváló (kinek ne lennének gyermeteg lelkű barátai, rokonai?).

Ha kész tölcsérrel dolgozunk, akkor nagyon hamar megvan, akár több tucatnyi is, szóval népesebb gyerekseregnek, gyerekzsúrra is kiváló lehet (már ha kapunk hozzá tisztességes tölcsért).

Az íze? Tömény, édes. De egyesek szerint ennek ilyennek kell lennie.(khmmm… szerintem is finom) Az eredetihez nem hasonlít túlságosan, de ez itt most mindenképpen előny. Most mit ragozzam? Finom.

Citromos-fehér csokis

8 kis tölcsérhez

8 kis tölcsér

20 dkg fehér csoki, 15 dkg cukrozott sűrített tej, 10 dkg vaj, 1 nagy citrom leve és reszelt héja

10 dkg étcsoki (50-60%-os)

A fehér csokit apróra tördelem és a vajjal, a citrom levével és reszelt héjával kis láng fölött, lehetőleg vastag aljú edényben összeolvasztom, folytonos kevergetés mellett. Vigyázni kell, könnyen megég! Lehet mikrohullámú sütőben (akinek van mikrója), vagy vízgőz felett is (akinek van türelme).

Nem kell túlságosan felmelegíteni, ahogy elolvadt a csoki, már jó is.

Hozzáadom a sűrített tejet, habverővel simára kavarom a vajas masszát, majd félreteszem kissé hűlni. Ha már alig langyos, a tölcsérekben elosztom. Ez könnyebb, ha azok egy szűk pohárban állnak.

A hűtőbe kerülnek fél órára, így könnyebb lesz bevonni.

Az étcsokit összetördelem, kis láng fölött épphogy megolvasztom, szintén elég, ha 30-40°C fokos lesz a massza.

A fehér csoki krémes tölcséreket fejjel lefelé megmártom a csokiban, lecsepegtetem a felesleget,  majd visszakerülnek a pohárba. A maradék étcsokit rákanalazom a tölcsérek tetejére, nekem még pont ráfért.

A kísértés erős volt, hogy kókuszreszeléket is szórjak rá, de azt Férj nem szereti, ez meg mégiscsak neki készült.

Megvártam, amíg a csoki megdermed a tetején (hűtőben ez a rész is gyorsabban megy), és egyenként celofánból hajtogatott tölcsérekbe csomagoltam.

Csokis

8 db

8 kicsi tölcsér

20 dkg étcsoki (minimum 70, de inkább 80% vagy több), 20 dkg cukrozott sűrített tej, 10 dkg vaj

10 dkg étcsoki (50-60 %) a bevonáshoz.

A magasabb kakaótartalmú csokit összeolvasztom a vajjal, hozzáadom a sűrített tejet. Simára keverem. Ha kissé kihűlt, szétosztom a tölcsérekbe, majd innentől hasonlóan járok el, mint a fehér csokis változatnál.

Megjegyzés: Eredetileg a téli fagyi vaj(?)krémmel készül. Aki autentikus verziót szeretne készíteni belőle, az töltse meg azzal.

A vajkrém azonos mennyiségű vajból és cukorból készül, ezt lehet ízesíteni, színezni tetszés szerint kakaóval.

Én 8 kis tölcsérhez 25 dkg vajból és 25 dkg porcukorból készítenék vajkrémet, 3 púpos evőkanálnyi kakaóporral. Ezeket robotgép habverő karjával addig keverném, amíg felhabosodik és a térfogata kissé megnő. Recept by Nagyi.

Cukrászatokban a cukrot először felfőzik kevés vízzel (25 dkg-hoz 0,75 dl víz), hogy a cukor ne maradjon szemcsés a krémben, majd kihűtik és ezt követően használják csak fel a krémhez.

Ez a krém elvileg már hűtést igényelne. A klasszikus téli fagyi persze margarinnal készül, azt nem kell hűteni. De ha már ennyit pancsolunk vele, akkor inkább ne együnk szemetet.

Ha hűtőben megdermesztjük, ezt is be lehet vonni csokival.

Ha azonban beletörődünk, hogy a téli fagyinkat hűteni kell, akkor tölthetjük ganache-al is, ebből a 8 kis tölcséres adaghoz 30 dkg étcsokit 2 dl tejszínnel összeolvasztok, majd kihűtöm és habverővel felhabosítom, tölcsérekbe töltöm.

A csokival való bevonás előtt ezt szintén hűtőben dermeszteném ki.

99

Címkék: , , , ,