Azt hiszem, ennél könnyebb leves ilyen hőségben nem is kell. Könnyű minden szempontból, az íze, az elkészítése, igazán barátságos darab. A recept pedig nem igazán új, valójában ebből az avokádós változatból lett átalakítva, mivel avokádóhoz mostanság nemigen jutok. Avokádóval, avokádó nélkül az uborka szerintem nagyon hálás nyári leves alapanyag, készült már belőle egy nagyon finom gazpachora hajazó változat is, annak a receptje pedig… már nem is ígérek semmit. De igyekszem.
A meghámozott, nagyjából feldarabolt kígyóuborkát és a többi hozzávalót a vajretek kivételével turmixgépbe öntjük, leturmixoljuk.
Hűtőben alaposan kihűtjük.
Hajszálvékony szeletekre vágott vajretket adunk hozzá levesbetétnek.
Kinek mi a perverziója, nekem a jó minőségű vörös húsok, nyersen. Carpaccio, tatárbifsztek, vörös tonhal nigiri-imádom. Kacsamellből készült már carpaccio, tatárhús, és most nigiri, mivel mostanában nagyon belejöttem a sushiba.
Isteni finom, annak aki szereti az ilyesmit, nagyon be fog jönni.
Szalmonella ügyben továbbra is azt tudom mondani, hogy a bevizsgált húsok (tehát nem a házi kacsa), főleg 30 napos fagyasztás után, nem veszélyesek. Meg még egyik étterem sem zárt be kacsamell carpaccio utáni szalmonellajárvány miatt, míg az eperkrémleves után meg, ugye…
Finnyásabb családtagok kedvéért azért az egyik kacsamellet körbepirítottam, nagyon rövid ideig, nagy hőfokon, földimogyoró olajon, és öt perc pihentetés után szeleteltem, ettől garantáltan nem pusztul el a nem létező szalmonella, de megnyugszik a lelkiismeret.
Kacsabőrből meg lett tepertő megint.
A rizst két és félszeres mennyiségű (azaz 3,75 dl) enyhén sós vízzel felteszem főni. Fedő alatt felforralom, majd öt perc kis lángon való főzés után hozzáadom a 2 tk cukrot, 3 ek rizsecetet, lefedem, lehúzom a tűzről és meleg helyen hagyom állni, amíg az összes folyadékot magába nem szívja a rizs.
A kacsamellek bőrét lenyúzom, a húst éles késsel nagyon vékonyan felszeletelem. Meglocsolom a lime levével, enyhén sózom és állni hagyom a hűtőben.
Az uborkát és a retket meghámozom, majd vékony csíkokra vágom. A finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét elkeverem a rizsecettel, mézzel, mogyoróolajjal, kevés sóval, majd összeforgatom a zöldségekkel.
A póréhagyma szárát vékony csíkokra vágom hosszában, majd egy percre lobogó forró vízbe dobom, kiszedem és jeges vízzel lehűtöm. (blansírozom) Leszűröm.
Az összeállításnál a rizsből 4×2 cm hengereket formázok, mindegyik henger tetejére kerül egy kis bazsalikomlevél, majd egy szelet lecsöpögtetett, leitatott kacsa. A nigiriket átkötöm egy-egy szál póréhagyma csíkkal.
A nigirik mellé adom a salátát, wasabit és a szójaszószt.
Van az úgy, hogy az ember rákattan dolgokra, ételekre. Nálam most ilyen a sült retek. Főleg azért alakul így a viszonyunk, mert eddig a nyers formájával kifejezetten nem kedveltük egymást.
Amikor néhány napja megláttam Mammánál a sült diós retket, elég egyértelmű volt, hogy készítek majd valami hasonlót. Hasonlót azért, mert én amolyan ebéd-helyett-salátának szántam, nem köretnek.
Na most nem fogok mentegetőzni, de ez nem olyan saláta lett, amit össze lehet dobni a hűtő mélyén lapuló maradékokból. Sőt. Igazából nem is olcsó, ha úgy vesszük, takarékosabb lett volna bélszínt sütni ebédre (ki mennyiért veszi a bélszínt, ugye…). De annyira finom! Ebben pedig nem kis része volt a hidegen sajtolt mogyoróolajnak. Igazából teljesen megértem Mammát, és az ő erős kötődését ezen olaj irányába. Sőt, hát mi tagadás, én is hasonló sorsra jutottam… És lehet, hogy nem olcsó, de határozottan állítom, hogy minden pénzt megér! Ott vesszen a fodrász, meg a divatipar, én inkább erre költöm a családi büdzsé rám eső részét!
Aztán végül még írok egy pár szót arról is, hogy a helyes kis piros bogyók nálam miért kerültek felnégyelésre. Ennek oka pedig a hangya. A piacon kapható retek az finom, meg bio, ennek megfelelően nemcsak mi, kétlábúak rajongunk érte, de a hangyák is. Rágják kívül, rágják belül, ahol érik, és valahogy én meg nem szívesen közösködöm velük. Szóval én megfarigcsáltam a retkeket, ahol kellett, a hangya rágta héjtól is megszabadultam, és fájó szívvel, de kihajigáltam a menthetetlen példányokat. Ez így kevésbé lett látványos, de garantáltan hangyátlan, sőt, így még a fás daraboktól is megszabadulhattam.
A zöldsaláta hozzá most rukkola és bébispenót lett, mert az nő a kertben, de ez egy olyan egybeesés, ami szintén igen szerencsésnek bizonyult, ugyanis remekül illett a salátához.
A mogyorót mérsékelt lángon enyhén megpirítom, és félreteszem, amíg kihűl. Utána késsel durvára vágom.
A retket megtisztítom, negyedelem, a fás, hangya rágta részeket kivágom vagy eldobom. Az olívaolajon mérsékelt lángon körülbelül őt percig sütöm. Ha kihűlt, meglocsolom a lime levével, a mézzel és a mogyoróolajjal, jól összeforgatom. Én nem sóztam, mert nekem a kecskesajt elég sós volt, de ez egyéni ízlés kérdése.
A zöldeket megmosom, leszárítom, és egy tányérra rendezem. Ráhalmozom a retket, erre morzsolom a kecskesajtot, majd megszórom a pirított mogyoróval.
Az áprilisi menü cigánypecsenye tavaszi sült zöldségekkel: újkrumplival, újhagymával és hónapos retek salátával a Gasztrotippen.
A retket megtisztítjuk, esetleg meghámozzuk, hajszálvékony karikákra vágjuk, sózzuk, elkeverjük a cukorral, majd félretesszük jó félórára. Miután levet engedett, azt leöntjük róla, alaposan kifacsarjuk, majd meglocsoljuk a citromlével. A saláta kész, félretesszük tálalásig.
Az újkrumplit, újhagymát megtisztítjuk, a krumplit 3 milliméteres karikákra vágjuk, az újhagymát hosszában kettéhasítjuk. Az újfokhagyma szárát levágjuk, a fejet keresztben fél centis karikákra vágjuk. A zöldségeket egy evőkanálnyi olívaolajjal összeforgatjuk úgy, hogy az olaj végül mindenütt vékonyan, de egyenletesen bevonja őket.
Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral és szétterítjük rajta a zöldségeket, egyenletesen, lehetőleg egy rétegben.
220°C fokra (gázsütő) előmelegített sütőben nagyjából 20 percig sütjük. A sütési idő attól is függ, hogy hány adag köretet készítünk egyszerre, mennyire sikerült (vagy nem sikerült) egy rétegben elteríteni a zöldségeket.
A húst enyhén kiklopfoljuk úgy, hogy mindenhol egyenletes vastagságú legyen és kellően fellazuljanak a rostok. Széttrancsírozni nem kell, egy centinél vékonyabbra pedig semmiképpen ne lapítsuk ki. Az erősebb hártyákat a húson belül egy éles kés hegyével megvagdossuk, hogy ne nagyon kapják össze a húst, ha sütés közben összehúzódnak.
A szalonnát egyik hosszanti oldalán centinként bevagdossuk úgy, hogy a másik oldal felől legalább fél centis része maradjon egyben. Azaz kakastaréjszerűen.
A szalonnát forró serpenyőbe tesszük, majd mérsékelt lángon mindkét oldalán aranybarnára sütjük, hogy minél több zsiradék süljön ki belőle.
Ha ezzel megvagyunk, kivesszük a szalonnát, majd leöntünk a zsiradékból 2-3 evőkanálnyit és félretesszük. A maradék zsírt felhevítjük, és ha forró, beletesszük a tarját. A húst közvetlenül sütés előtt sózzuk. Mindkét oldalán nagy láng felett 1-1 percig pirítjuk, majd közepes erősségűre mérsékeljük a lángot, és így sütjük mindkét oldalán oldalanként 4-5 percig, amíg a hús át nem sül teljesen. Ezt úgy lehet ellenőrizni, hogy villával rányomunk, és ha már csak színtelen lé távozik belőle, akkor elkészült.
Közben a félretett zsiradékot felforrósítjuk, majd lehúzzuk a tűzről, és belekeverjük a fokhagymanyomón átpréselt vagy lereszelt fokhagymát, elkeverjük, majd a pirospaprikát is hozzáadjuk.
Az átsült tarjaszeleteket alaposan lecsepegtetjük, tányérra szedjük, majd még forrón megkenjük a fokhagymás, paprikás zsírral. Tetejére a ropogósra sült szalonna, mellé a sült zöldségek és reteksaláta kerül.
És még a tészta is enyhén zöld lett (nem kell félni, nem matcha!).
Férj imádja a pizzát, minimanó szintén, de én meg már unom sütni. Szóval a saját szórakoztatásomra variációkat gyártok egy témára. Ezúttal a téma a tavasz, mind színben, mind ízben, mind zöldségekben.
Ez a lepény (mert hát nevezzük inkább annak) először méregzöld tésztával készült, ami az olajban eltett aprított medvehagymától lett olyan, de Ponty újabban nem eszik meg semmit, ami nagyon zöld, illetve Férj is kiérdemelt némi medvehagymától mentes időszakot.
Aztán van még a sült retek, ami annyira megtetszett Beatbullnál, hogy azóta többször is készült nálunk, most éppen a lepény tetejére került hónapos retek formájában.
A halványzöld színű tészta most szárított petrezselyemtől zöldellik, mert a vad fauna (csigák és hangyák) együttes erővel elpusztították a kertben lévő egy árva bokrot, de akinek nincsenek ilyen gondjai, használjon hozzá frisset, úgy sokkal intenzívebb lesz a lepények színe. (ekkor jó egy maréknyi petrezselyemzöldet a dagasztáshoz kimért vízzel és olajjal turmixgépben addig kell pépesíteni, amíg homogén massza nem válik belőle)
Recept.
A petrezselymet mozsárban porrá őrlöm a sóval.
Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a vizet, olajat, petrezselymet, ecetet, és alaposan kidolgozom, rugalmas, közepesen kemény, sima felszínű tésztát gyúrok belőle, ami a kéztől szépen elválik. A kelesztőtálat letakarom konyharuhával, majd félreteszem kelni, amíg a tészta a duplájára nem nő. De ha 3-4 órát pihen, az sem árt neki.
A megkelt tésztát átgyúrom, két cipóra osztom, és lisztezett deszkán 2-3 mm vastagra nyújtom.
A lepényeket egy nagyobb darab sütőpapírra teszem, majd megkenem 1-1 ek olajjal. Rámorzsolom a juhtúrót, és erre halmozom a vastagabb (kb 3 mm) karikákra vágott retket, illetve a hosszában négyfelé hasított újhagymát. Végül rápöttyözöm a tejfölt, és kicsit szétkenem rajta.
A maximális hőfokra (ez nálam 290°C fok, gázsütő) előmelegített sütő rácsára emelem a lepényeket a sütőpapír segítségével, és 8-9 percig sütöm. (kiemelésnél vigyázat! a sütés végén a sütőpapír szakadékonnyá válik!)
Ha van alul lukacsos aljú tepsink, az is jó, akkor tegyük abba a tésztát, és nem kell ügyeskedni a sütőpapírral.
Ami igazából nem is a klasszikus, japán sushihoz, hanem annak elfajzott, amerikanizált változatához, a kaliforniai tekercshez hasonló. Ettől persze még éppoly finom.
Beatbull füstölt pisztráng-cékla sushija adta az ötlete, meg persze a medvehagyma. Bár én most nem ragaszkodtam a közép-európai alapanyagokhoz, csak talán annyiban, hogy még Szabolcsban is minden (a medvehagymát leszámítva) viszonylag könnyen beszerezhető hozzá. Igazából nem sokban tér el a megszokott tekercsektől, csak az alga lapok helyett blansírozott medvehagymát használtam. Meg a sushi rizs helyett rizottóhoz valót, mivel az én sushi rizsembe bogarak költöztek, és ennyire orientális fogást azért nem szerettem volna kerekíteni belőle. És akkor már a rizsecet helyett jött a citromlé, egyebek.
A végeredmény egyébként elképesztő finom lett.
Figyelmeztetés: a tejcsoki fagyi nem jó a migrénre, sőt.(van összefüggés, ha nem fájna annyira a fejem, ki is fejteném)
A rizst 2,5 dl vízben kevés sóval, fedő alatt feltesszük főni, miután felforrt, még 5 percig főzzük, hozzáadjuk a cukrot, elkeverjük, majd fedő alatt hagyjuk kihűlni. A rizs az összes nedvességet magába fogja szívni és megpuhul, mire kihűl. Végül elkeverjük a citrom levével is.
A medvehagymákat forrásban lévő vízbe dobjuk kb 20 másodpercre, majd szűrőlapáttal kiemeljük és jeges vízbe tesszük. Végül lecsöpögtetjük és megszárítjuk a leveleket.
A tojásokat felverjük egy csipet sóval, majd nagy, lehetőleg 28 cm átmérőjű teflon serpenyőben nagyon kevés olajon tojáslepényt sütünk belőle. Ehhez a felhevített serpenyőbe öntjük a tojást, szétterítjük benne egyenletesen a masszát a serpenyő mozgatásával, mintha palacsintát sütnénk, majd mérsékelt lángon hagyjuk megszilárdulni.
Az avokádót, uborkát, retket meghámozzuk (a retket nem kell, csak ha csúf a héja), majd fél centis hasábokra vágjuk. A lazacot szintén fél centis csíkokra vágjuk.
Az összeállításnál a medvehagymákat gyékényre vagy szilikonos sütőlapra fektetjük, tetőcserépszerűen, úgy hogy fél centi átfedés legyen a levelek között. Hat levelet egy sorba, majd a következő hat levelet egy másik sorba, ami az előző sor alját jó egy centin fedi. Vagyis úgy tegyük le leveleket, hogy hézagmentesen befedjék a sütőlapot.
Erre terítjük a tojáslepényt, majd arra jön a rizs.
A rizst kanál hátával egyengessük szét a tojáslepényen, úgy hogy mindenhol egyforma vastagságban borítsa azt.
Végül jönnek a zöldségek és a hal. Ezeket a lap 2/3 részén osszuk el egyenletesen. (azon a részén, ami a feltekerésnél a tekercs belsejébe fog esni. Vagyis az egyik hosszanti oldal mentén.)
A tekercset szorosan tekerjük fel a lap/gyékény segítségével (mint a rétest). A végén a tölteléktől mentes rizzsel fedett rész szépen hozzá fog tapadni a medvehagymához, így kellően rögzíti a tekercset.
Tálalásnál 1 centis szeletekre vágjuk, és kész is.
A saláta egyébként a maradékok hasznosítására készült, de nagyon finom lett, szóval azt is leírom.
A hozzávalókat megtisztítjuk, ha szükséges, majd centis kockákra vágjuk, meglocsoljuk a citrom levével, amiben előzőleg feloldottuk a cukrot, összeforgatjuk és kész.
Tetszőleges zöldsalátára halmozva tálaljuk.