Nyári zöldségkrémleves/ karfiolkrémleves

Hogyan lehet megetetni a gyűlölt karfiolt egy kisdeddel? Jó alaposan meg kell szelídíteni az ízét (ez a szofisztikáltabb megfogalmazása annak, hogy el kell nyomni) mindenféle zöldséggel, picit lágyítani citrommal, picit megédesíteni és ennyi.

Ponty eddig vad prüszkölésbe kezdett, ha csak megérezte a karfiol ízét, de ezt a levest csak úgy habzsolja. A fél liter belőle az alap, és ráadásul azon kevés ételek közé tartozik, amit másnap felmelegítve is megeszik. Szóval ez egy sikersztori. Azt meg már nem is említem, hogy az apja is imádja.

Egyébként ez a második étel a héten, amibe belezabált a macska. (elnézést a kissé vulgáris fogalmazásért, de tényleg ez történt, a mi macskáinkat semmiképpen nem lehetne kifinomultsággal és az asztali etikett ismeretével vádolni) Mindeközben a csirkemájat meg otthagyják. Ráadásul nekem ma ez lett volna a vacsorám (amit végül bosszúból csak azért is a vizslának adtam). Szóval van e valakinek valami bevált módszere a macskák távol tartására a fotómodellektől? Vagy csak a mi állataink ilyen szemtelenek? Mondjátok hogy más is jár így, vagy legalább valami kis vigasztalást, hogy lesz ez még így se.

• 4 adag
• 1 közepes fej karfiol (1-1,2 kg)
• 1 liter csirke alaplé
• 3 szál répa (20 dkg)
• 2 szál petrezselyemgyökér (6-7 dkg)
• 1 kis fej karalábé
• 1 nagy fej vöröshagyma ( 6-7 dkg)
• 5 gerezd fokhagyma
• 1 citrom leve és finomra reszelt héja
• 1 csapott ek nádcukor
• 3 dkg vaj
• 5 dkg mascarpone
• 5 cm finomra reszelt gyömbérgyökér kinyomkodott leve (opcionális)

A feldarabolt hagymát a vajon üvegesre sütöm, majd hozzáadom a meghámozott, nagyjából feldarabolt répát, petrezselyemgyökeret, karalábét is, és sűrű kevergetés mellett, mérsékelt lángon addig sütöm, amíg kis színt nem kap (de ne égessük-barnítsuk meg semmiképpen, már csak a vaj miatt sem) Hozzáadom a kés pengéjével meglapított fokhagymát, a megmosott, rózsáira bontott karfiolt, felöntöm az alaplével, majd fedő alatt puhára párolom az összes zöldséget benne.

Sózom, hozzáadom a citrom levét, héját, cukrot, majd botmixerrel pürésítem.

Tálalásnál a felnőttek számár teszek az asztalra a gyömbér levéből, ebből locsolhat bele ki-ki ízlés szerint. (persze ha eleve csak felnőtteknek készül, akkor mehet bele a gyömbér már az elején is, de szerintem akkor is érdemes csak a levét használni, így biztosan nem lesznek fás gyömbér szálcsák a levesben)

Címkék: babának, karalábé, karfiol, leves, petrezselyemgyökér, répa

Aszalt paradicsomos sertéshúsgolyók sárgarépamártásban

Végre megint itthon (de nem sokáig) (és persze még ez sem teljesen igaz, hiszen a bejegyzés részben és az étel pedig teljes egészében még anyuéknál készült, de a fotó az már végre-végre itthon ).

Először is bocsánat az elmaradt e-mailekért, igyekszem lassan, aprajával pótolni a lemaradást, másodszor meg egy kép, mintegy kárpótlásul. Nem túl profi, hisz a fényképezőgép szokás szerint a kocsiban maradt, így telefonnal készült, de annyira édes, hogy muszáj idetennem! Falusi a gyerek, mindenki láthatja!

Ha valaki itt már elkezd gyanakodni, hogy ismét babaétel, hát talált, süllyedt, bár galád dolog mindent a gyerekre fogni, még akkor is, ha válogatós. Igen, neki készült, meg nekünk is, mert azért ez iszonyú finom. A paradicsomos húsgolyók mintájára, csak itt most a paradicsom a húsgolyóban, a szószban meg sárgarépa. Szóval tisztára ugyanaz.

A húsgolyók ízesítése itt is lehet változatosabb, lehet bele borsot vagy éppen csilit tenni, meg sok egyéb fűszert, a rozmaring helyett is akár, de nem árt figyelembe venni az olajban eltett aszalt paradicsom fűszerezését, ha az elég gazdag, lehet hogy a húsgolyókba más már nem is kell. Nekem mindenesetre ez így volt tökéletes. Lehet bele tojást is tenni, én jó szabolcsi lévén a inkább az alapos darálásban hiszek, de ez inkább tájegység és megszokás kérdése, ha valaki úgy érzi biztonságosabbnak, hát tegyen bele egy tojást, a massza elbírja. Bár a kohézió tojás nélkül is tökéletesen működni fog.

A gombócok…hát igen.  Kell némi önuralom hozzá, én is halkan mantrázva (igen, egyes szitkozódások mantrának számítanak) mintegy fél órán át görgettem a tenyereim közt a kis gombócokat. Így ami még fontos hozzá, az a megoldott gyermekfelügyelet. Igazából ez az utazgatás nagy előnye. Meg a hagyományos, öntöttvas húsdaráló. A negatívumok: 2×2 méteres teakonyhában 40×40 centis pulton ügyködni (anyu nagy álma vált ezzel valóra, egy miniatűr konyha! Minden könnyen, percek alatt takarítható benne, főzésre meg alkalmatlan, de ez mellékes. Az ő generációjánál többnyire mások voltak még a szempontok.)

Na hát talán visszatérek még egy kicsit a recepthez, hátha valaki ezt is igényli. A sárgarépa mártás az igazából olyan mint egy sűrű főzelék, de nagyon finom, és azzal a jól megfontolt szándékkal készült, hogy a kölök mindent megeszik, amiben sárgarépa van. Meg az apja is. De ez már megint nem ide tartozik. Szóval egy édeskés, sűrű mártás, fokhagymával és petrezselyemmel, amit tapasztalatom szerint a miniatűrök imádnak (ismét megjegyzem: én is). A petrezselyem hőkezelése a végén csak nagyon rövid ideig tart, így még jelentősebb mennyiségű vitamint is sikerült a gyerkőcbe csempésznem vele.

• 4-5 adag
• 80 dkg sertéscomb vagy szűzpecsenye (én szűzpecsenyét használtam)
• 8 dkg olajban eltett aszalt paradicsom lecsöpögtetve
• 2 ek az aszalt paradicsom olajából
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 ág friss vagy 1 ek szárított rozmaring
• só
• olaj a sütéshez
• a mártáshoz:
• 50 dkg sárgarépa
• 5 dl húsleves (vagy csirke alaplé)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 nagy csokor petrezselyem
• 1 kis fej vöröshagyma ( 5 dkg)
• 3 dkg vaj
• 50 dkg tetszőleges száraztészta

A húst megtisztítom a hártyáktól, zsiradéktól, majd nagyobb kockákra vágom, húsdarálón a fokhagymával és az aszalt paradicsommal átdarálom. Én háromszor daráltam át, mert nagyon élveztem, hogy rendes húsdarálót használhatok, meg hogy van időm főzni, de igazából tökéletesen elég a kétszeri darálás is. Húsdaráló hiányában pedig lehet késes robotgépet is használni, vagy éles késsel aprítani finomra.

A húst összegyúrom a mozsárban szétzúzott rozmaringlevelekkel, a sóval és az aszalt paradicsom olajából 2 evőkanálnyival. Két centi átmérőjű gombócokat gyúrok belőle. Lehet nagyobbakat is, csak akkor a sütés után pároljuk együtt pár percig a sárgarépás szósszal, hogy biztosan teljesen hőkezelve legyenek a gombócok.

Teflon serpenyőben kevés olajat hevítek, majd a gombócokat mérsékelt láng felett minden oldalukról aranyszínűre sütöm, több részleteben, hogy könnyebben lehessen forgatni. 5-6 perc alatt átsülnek, tovább sütni nem ér, mert kiszáradnak.

Közben a hagymát, répát nagyjából felaprítom, majd a vajon átsütöm kicsit, ha kezd enyhén színt kapni, megy hozzá a felaprított fokhagyma is, sózom, felöntöm a húslevessel és fedő alatt puhára párolom. Ha megpuhult, lehúzom a tűzről, hozzáadom a száráról lecsipkedett zöldlevelet és botmixerrel pürésítem.

A gombócokat a mártásba szedem, kicsit összemelegítem.

Időközben kifőzött tetszőleges durumtésztával tálalom. Elvileg a spagetti illene hozzá, de attól a gyerek újabban ideges lesz, szóval nálunk marad a fussili hozzá egyelőre.

Címkék: babának, répa, sertés, tészta

Citromos bárányraguleves zöldborsóval

Tegnap azért volt nagy meglepetés, amikor a kebabnak tervezett húsról kiderült, hogy zömmel csont és ín, és sok mindenre alkalmas (pl Férj szerint kutyaeledelnek, bár kissé zaklatott és csalódott volt a meghiúsult terveink miatt, amikor ezt mondta), de kebabnak nem. Egyébként nagyon szép, fiatal hús, jó áron, helyes kis egységcsomagban apróhúsként árulják (természetesen a Metroban), és nekem eszembe sem jutott áttapogatni a vákuumzacskózott adagot a csontok után, amikor megvettem (főleg azért, mert nagy gátat tud szabni az alapos és körültekintő vásárlásnak egy 17 hónapos, aki teljes hangerővel csatakiáltva rohangál közben körbe-körbe egy vákuumfóliázott kacsacombbal a kezében a hűtőkamrában). Legközelebb már okosabb leszek, számítok rá, bár kebabot továbbra sem tudok majd előállítani kedvező áron, de levesnek nagyon jó ez a hús is, és a tárkonyos bárányraguleves amúgy is nagy kedvencünk.

És igen, ez mégsem az lett, inkább olyan csajos változat, sok zöldséggel, citrommal, tejszínnel. Ennek oka egyfelől az, hogy a kertben növő tárkony még igen fiatal, nem bírna ki egy ekkora adag leveshez szükséges ritkítást, másfelől meg ez is inkább olyan hűtőkiürítős project lett a végén, ami az értékeiből csöppet sem von le, csak magyarázza az összetételt és az arányokat.

Aztán még mit is írhatnék róla? Nagyon finom, de hát ilyen alapanyagokkal nem lehet hibázni.

• 6 adag
• 1,2 kg bárány apróhús (csontos, lapocka, gerinc, lábszárhús vegyesen)
• 4 szál répa (~ 20 dkg)
• 1 újzeller (vagy 3 szál angolzeller)
• 2 fej vöröshagyma (~ 15 dkg)
• 25 dkg krumpli
• 40 dkg zöldborsó (tisztíva mérve)
• 6 gerezd fokhagyma
• 1 babérlevél
• 1 kis csokor kakukkfű
• 4 púpos tk szárított vargánya por (vagy 8 gr szárított vargánya)
• 2 nagyobb citrom leve (~1 dl)és finomra reszelt héja
• 1 nagy csokor petrezselyem
• 2 dl tejszín
• 2 dl száraz fehérbor
• 3 ek olívaolaj

A húst konyhakészen vettem, azaz már eleve fel volt kockázva 3-4 centis darabokra, így már nem nagyon tudtam volna eltávolítani belőle a vaskosabb hártyákat, inakat nagyobb veszteségek nélkül, úgyhogy a hosszas főzés mellett döntöttem, igen alacsony láng felett. (ez most több mint három órát jelentett a zöldborsó és a krumpli hozzáadása előtt)

Az olívaolajat felhevítem, majd átpirítom rajta a húst nagy láng felett, gyakran kevergetve. A cél a szép pörkös aranybarna szín elérése a hús és a csontok külsején, de vigyázzunk, ne égessük meg. Ha már kezd barnulni, hozzáadom a zöldségeket is: a megtisztított, felkarikázott répát, a kettévágott zellergumót (zöldje nélkül), a finomra aprított hagymát. Addig sütöm, amíg a zöldségek is elkezdenek pirulni, majd felöntöm a borral. Visszaforralom, amíg alig marad már alatta folyadék, majd felöntöm 2 liter vízzel. Hozzáadom a babérlevelet, a szárított vargánya port, az egyik citrom finomra reszelt héját, a kakukkfű ágakat egészben (de csokorba is lehet kötni, úgy könnyebb lesz majd kihalászni), sózom. Fedő alatt igen kis lángon főzöm, épp csak gyöngyözzön a leves.

Ha a húsok már majdnem megfőttek, azaz olyan puhák, hogy villával könnyen kettévághatók, akkor kerül a levesbe a zöldborsó és a felkockázott krumpli is. Fedő nélkül addig főzöm, amíg a krumpli teljesen megpuhul, ízesítem a citromok levével, a maradék citrom finomra reszelt héjával, majd folyamatos kevergetés mellett vékony sugárban hozzácsorgatom a tejszínt is. Egyet forr és kész, tovább főzni már nem kell.

Kihalászom a kakukkfű ágait, a babérlevelet, végül megszórom a levest a nagyon finomra aprított petrezselyemzölddel, majd tálalom.

Címkék: babának, bárány, leves, répa, zeller, zöldborsó

Nagyon baba répatorta mézzel, zabpehellyel

Ez pedig egy baba barát változat. (úgy tűnik, ma ilyen babás hét lesz, hiába, kárpótolnom kell Pontyot a sok medvehagyma miatt…)

Azt egyáltalán nem ígérem, hogy ez az utolsó répatorta a blogon, mert Earl narancs szirupos répatortája után tervbe van még véve egy csupa répa, házi fejlesztés is, meg Mamma mogyorós-csokoládés répatortája is. Szóval egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy rákattantunk kicsit a répatortára.

A mostani viszont babáknak készült, mézzel, olajos magvak nélkül, zabpehellyel. De hazudnék, ha azt akarnám elhitetni bárkivel is, hogy az apukák nem kedvelik…

• 26 cm kapcsos tortaforma
• 40 dkg répa (tisztítva mérve)
• 10 dkg zabpehely (finomra hengerelt)
• 5 dkg rétesliszt
• 20 dkg mascarpone
• 5 tojás
• 10 dkg méz
• 1 púpos tk őrölt fahéj
• 1 csapott tk őrölt gyömbér (elhagyható)
• 4 kardamom tok magja (mozsárban porrá őrölve)
• szerecsendió frissen reszelt (vagy őrölt) ízlés szerint (én 1/4 kk-nyit használtam)
• 1 púpos tk sütőpor

A répát finomra reszeljük, majd elkeverjük a zabpehellyel, mézzel, sütőporral elkevert liszttel, mascarponeval, fűszerekkel és a tojások sárgájával.

A tojások fehérjét kemény habbá verjük, majd óvatosan a répás masszához forgatjuk.

Kivajazott, kilisztezett tortaformába simítjuk a masszát, majd 180°C fokon (gázsütőben) 70 percig sütjük.

Rácsra borítva hűtjük ki.

Ez egy szolidan édes, továbbá nagyon puha, szaftos, mondhatni szottyos tészta(a jó értelemben, emberek, a jó értelemben!), rizskoch-szerű az állaga, én a 15 hónapos kisfiamnak sütöttem, így nem is került rá se krém, se szirup, mert annyira nem szükséges, de ehhez is jól illik a narancsos szirup, illetve valamilyen mascarpones krém.

Ha valakit érdekelne, akkor annak leírom Férj kedvenc mascarpones krémjét, amit sütőtök tortára is szoktam kenni:

40 dkg mascarponet kikeverek egy citrom és egy narancs finomra reszelt héjával, ízlés szerinti mennyiségű mézzel (nagyjából 1 dl szokott kerülni bele), és hozzáadom még a citrusok 1 púpos ek étkezési keményítővel csomómentesre kevert és összeforralt levét is. Miután kihűlt, bevonom vele a tortát.

Ha pedig hígabb, öntetszerű krémet szeretnénk, akkor a keményítős sűrítés el is maradhat.

Címkék: édes, gyors&könnyű, méz, répa, zabpehely

Sóban sült márna egyszerű kevert salátával

Már megint márna, mert maradt még mára.(elnézést)

Szóval ezért nem szabad menni a Metroba éhesen vásárolni… Mert képes vagyok elkölteni a család kosztpénzét, és cserébe hazahozni mindenféle tücsköt-bogarat. Néha szó szerint. A halas pult a gyengém, ha valami friss és szép, azt el KELL hoznom. Így jártam a márnával is. Tegnap lett belőle egy újhagymával megtömködött, egészben sütött változat, ma meg Lorien receptje után sóban sütöttem meg a halakat (bár az én kis olasz import márnáim mindössze 25 dekásak voltak 2,5 kiló helyett). Igazából a sóban sütés hatalmas találmány, egészen elvette a márna (számomra) tolakodóan erős aromáját, szóval nagyon jót tett a halnak.

A saláta mellé a világ legegyszerűbb kevert salátája, igazi retró kilencvenes évek, amikor minden étteremben ezt lehetett kapni, némi sajttal vagy sült csirkemellel megspékelve, és hatalmas innovációnak számított az ecetes-cukros lében ázó löttyedt, bánatos zöldségek után. Nos, Férjnek igazából még mindig ez az egyik kedvenc salátája, szóval ezért.

• adagonként
• 1 márna (~25 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 karika citrom
• kb 0,5 kg durva szemű (nem csomósodásgátolt) só ( a legolcsóbb asztali só épp megfelel)
• a salátához ( 4 adag)
• 1 fej jégsaláta
• 2 nagyobb répa
• 4 közepes paradicsom
• 2 szál újhagyma
• olívaolaj
• fél citrom leve

A halat papírtörlővel áttöröljük, alaposan kiitatjuk a hasüregéből a nedvességet, majd a hasába tesszük a megtisztított, kés pengéjével meglapított fokhagymát és a félbevágott citromkarikát.

Egy sütőtálba terítjük a só felét, úgy 3 centi vastagon, megspricceljük vízzel, erre kerül a hal. Ezt befedjük a maradék sóval, úgy, hogy mindenhol betakarja. Szintén kis vízzel megcsepegtetjük (nem kell sok, csak hogy a só kicsit összeálljon).

Maximális hőfokra előmelegített sütőbe kerül (gázsütőben 260°C fok), itt 30 percig sül ezen a hőfokon.

Közben elkészül a saláta. Az jégsalátát vékony csíkokra metélem, a paradicsomot vékony gerezdekre vágom, a répát miután megtisztítottam, durvára reszelem, az újhagymát pedig hajszálvékonyra karikázom. Az összes zöldséget egy nagy tálba öntöm, meglocsolom a citrom levével és bőségesen olívaolajjal, kicsit sózom, és alaposan összeforgatom.

Ha a hal kész, a kemény páncéllá összeállt sóréteg alól kiszabadítom (kés pengéjével megütögetem hogy széttöredezzen, és a nagyobb darabokra tört sóköpenyt lefejtem a halról), a salátaágyon tálalom.

Figyelem! A hal bőre ebben az esetben nem lesz ehető, túlságosan sós!

Címkék: gyors&könnyű, hal, paradicsom, répa, saláta, újhagyma

VKF! 33.- Zöldségleves hajdinával

A Limara által kiírt VKF! forduló legnagyobb kihívása számomra a hajdina volt.Persze olyan kihívás ez, amit én állítottam saját magamnak. Ugyanis a hajdinát nem igazán szeretem. Ha finoman akarok fogalmazni. Ennek oka viszont, mint később kiderült, nem maga a hajdina volt, hanem azok a szerencsétlen elkészített  ételek, amikben eddig kóstoltam.

A receptben semmi innovatív nincs a hajdinán kívül, ez egy egyszerű gazdag zöldségleves, olyan, amit apukám annak idején gyakran készített árpagyönggyel, csak épp most itt levesbetétként hajdina került bele.

És most ki kell jelentenem: a hajdina igenis finom.

• 2-3 adag
• 5 dkg hajdina
• 1 fej vöröshagyma (~ 10 dkg)
• 1 szál nagyobb sárgarépa (~ 10 dkg)
• 4 szál halványítózeller
• 1 kis petrezselymegyökér (5 dkg)
• 1 nagyobb újkrumpli (10 dkg)
• 25 dkg csiperkegomba
• 2 gerezd fokhagyma
• 2-3 szál a zeller középső, leveles részéből
• 2 ek paradicsompüré
• 1 ek koriandermag
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj

A hagymát finomra aprítjuk, a többi zöldséget miután megtisztítottuk, nagyjából azonos méretű, fél centis szeletekre-kockákra vágjuk. A zeller leveleit lecsipkedjük, félretesszük, a szárat szintén feldaraboljuk. A fokhagymát finomra aprítjuk.

Az olívaolajat felhevítjük, hozzáadjuk vajat, mozsárban finomra őrölt koriandert, a hagymát, azt üvegesedésig sütjük, majd hozzáadjuk a többi zöldséget is. Nagy lángon, sűrűn rázogatva-kevergetve addig sütjük, amíg a zöldségek egy kis színt nem kapnak, majd hozzáadjuk 10 másodpercre a fokhagymát és a paradicsompürét is.

Hozzáadjuk az átöblített hajdinát, felöntjük háromnegyed liternyi vízzel, sózzuk, és addig főzzük, amíg minden megpuhul benne.

Végül a főzés utolsó 1-2 percére a leveshez adjuk a zeller finomra metélt zöldjét is.

Címkék: babának, fél óra, gomba, hajdina, hús nélkül, leves, petrezselyemgyökér, répa, zeller

Gyömbéres sárgaborsó krémleves

Ez a leves is minimanó álcázott zöldségfogyasztását hivatott elősegíteni, mivel mindenféle zöldségből készült krémlevest szívesen fogyaszt, még akkor is, ha a zöldség szilárd halmazállapotában berzenkedést váltana ki belőle. Viszont miért is főznék külön bébiételt, ha a kisded kifinomult ízlése lehetővé teszi, hogy mi is szívesen fogyasszuk az elsősorban számára készülő leveseket?

De most inkább néhány szó enerváltságom okáról.

A mai délutánra különleges meglepetéssel készült Ponty: még most sem tudom hogyan, de sikerült szert tennie az egyébként számára elérhetetlen helyen lévő majomkenyér (crassula ovata, vagy micsoda) két levelére, amire csak abból jöttem rá, hogy harsány csatakiáltása néhány másodpercre elhallgatott. Amilyen ráérősen tud nyammogni minden egyes falaton a hivatalos étkezések alkalmával, most olyan gyorsasággal sikerült internalizálnia a levelek csúcsi részét. Hiába koboztam el tőle a maradékot, a végeket már lerágta. Gyors tájékozódást követően a növényt első körben sikerült crassula argentea néven beazonosítani, amiről mindössze annyit sikerült megtudnom, hogy közepesen mérgező, macskákban (?) hányást és depresszív tüneteket okozhat.

Mivel az orvos szülőknél nincs is rosszabb, gyorsan hónom alá csaptam az egyébként rendkívül vidám és csínytevésével teljes mértékben elégedett csöppséget, és a totális pánik állapotában beloholtunk a gyermek sürgősségire. Itt körülbelül három perc alatt levett a lábáról négy nővérkét gurgulázó nevetésével, és igazából nem tűnt betegnek, depresszívnek meg még annyira sem. Rövid eszmecsere következett az ügyeletes doktornővel, aki még pont ilyen növény elfogyasztásával nem találkozott, de felsorolta azt a 15 félét, amivel már igen. Próbált megnyugtatni, hogy ezek közül alig akad mérgező, és ha igen, akkor is legalább egy egész bokrot meg kellett volna belőle enni a kisdednek. Természetesen nem sikerült. Végül kigugliztuk, hogy a crassula argentea csak a macskáknál és kutyáknál okoz enyhe mérgezéses tüneteket, emberre ártalmatlan. Még később az öcsém kiguglizta, hogy ami nekem van, az nem is argentea, hanem ovata, az pedig mindenkire ártalmatlan. Amiért mindezt leírtam, az (azon kívül, hogy kicsit még mindig remeg a gyomrom), hogy belinkeljek két táblázatot a mérgező szoba- és kerti növényekről. Hátha másoknál is hajlamos a kisgyermek a kertészkedésre…

Magyarországon található toxikus növények listája

Mérgező növények/Kismamablog

A történet aztán itt még hosszan folytatódik, a nagy izgalomban nem bírtam hazajönni a szakadatlanul vidám és egészséges Ponttyal, így kimentünk meglátogatni az apját az ibrányi ügyeletben, ahol a hivatalos szöveg szerint szoros orvosi obszerváció következett. Nem hivatalosan pedig Ponty lebontotta a rendelőt, szétszórt és felborogatott mindent, talált egy sakk-készletet (?), majd egy paraszttal a szájában rohangált fel és alá, és közben gurgulázva nevetett rendíthetetlenül. Az apja volt olyan szerencsés, hogy ki kellett vonulnia, de mi ketten az asszisztensnővel a rendelőben maradtunk, és együttes erővel sem sikerült megfékezni vidám kis démonunkat.

Aztán Ponty most édesdeden alszik, hiszen jól végezte dolgát, csak én ülök itt a gép előtt, és gondolkodom még mindig azon, hogy honnan, hogyan szerezte meg azokat a leveleket…

• Recept
• 4 adag
• 20 dkg sárgaborsó
• 4 szál szárzeller
• 1 nagyobb répa (10 dkg)
• 1 kisebb petrezselyemgyökér (5 dkg)
• 1/2 fej fehérhagyma (5 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 3-4 cm gyömbérgyökér
• 1 nagy narancs leve (1 dl)
• 3-4 ek olívaolaj

A hagymát, répát, petrezselyemgyökeret, szárzellert megtisztítottam, a zeller rostjait lehúztam, majd mindent feldaraboltam 2-3 centisre. A gyömbért meghámoztam és felszeleteltem.

Az olívaolajon megsütöttem a zöldségeket és a gyömbért, kis láng felett, kevergetve, amíg egy kis aranyszínt nem kaptak. Néhány másodpercre hozzádobtam a felszeletelt fokhagymát is, majd felöntöttem háromnegyed liternyi vízzel, a narancs levével, és hozzáadtam az átöblített sárgaborsót. Sóztam, majd fedő alatt addig főztem, amíg minden megpuhult.

Botmixerrel pürésítettem a levest. Ha túl sűrű lenne, lehet még egy kevés vízzel hígítani és ismét felforralni.

Tálalásnál mehet bele érett, kemény juhsajt lereszelve, vagy néhány kisütött csípős szárazkolbász karika, de azok nélkül is finom.

Címkék: gyors&könnyű, hús nélkül, leves, petrezselyemgyökér, répa, sárgaborsó, zeller

Earl répatortája narancs sziruppal

Az Earl nevű étteremben, amiről ez a sütemény a nevét kapta, én sosem jártam, de a Konyhaművészetben sok évvel ezelőtt megjelent receptet már évek óta készítem. A készítem a pontos kifejezés, mert enni még nem nagyon sikerült belőle. Eddig.

A jól beváltnak tűnő recept a kóstolás után nekem már kicsit unalmasnak hatott, így némi extra kiegészítést igényelt. A dió, aszalt vörösáfonya és a narancs szirup után viszont a végeredmény egy egészen elfogadható, sőt mi több nagyon finom kis sütemény, mindenképpen érdemes arra, hogy  a kockás füzetből átkerüljön a virtuális receptgyűjteménybe. Répatortának azért nem nevezném a benne megbújó csekélyke répamennyiség miatt, legfeljebb répás gyümölcskenyérnek narancs sziruppal, annak viszont igazán finom.

A narancssziruphoz narancslekvárt használtam, bio narancs héjának a hiányában (Ugye mindenki olvasta már a hálós narancs cetlijén lévő figyelmeztetést, hogy mivel kezelik a külsejét és hogy ezért a héja emberi fogyasztásra nem alkalmas?), és meglepően finom lett, kiváló módszer az ajándékba kapott narancslekvár felhasználására, ami nekünk önmagában túl keserű, süteményekben viszont kiválóan működik.

Ez az adag azért hatalmas, szóval meg is lehet felezni. Eredetileg egy 28 cm kapcsos tortaformához való, de én is két kis 20 cm kerek formában sütöttem, részben hogy hamarabb elkészüljön, részben mert a szilikonos formába visszatéve egyszerűbb átitatni sziruppal a süteményt anélkül, hogy különösebb erőfeszítéseket tennénk a szirup szivárgásának a megakadályozására.

• 1×28 cm vagy 2×20 cm kerek tortaforma
• 30 dkg répa
• 125 ml narancslé (lehetőleg frissen facsart)
• 50 dkg liszt (fele rétes, fele sima)
• 20 dkg nádcukor
• 8 tojás
• 10 dkg aszalt vörösáfonya
• 20 dkg dió
• 10 dkg olívaolaj (vagy napraforgóolaj, vagy olvasztott vaj)
• 1 zacskó (12 gr) sütőpor
• 1 tk őrölt fahéj
• 1 tk őrölt gyömbér
• 1 tk vaníliás cukor (házi)
• 5 kardamom tok belseje porrá őrölve
• 1 kk őrölt szerecsendió
• a sziruphoz:
• 2 dl narancslé (lehetőleg frissen facsart)
• 2 dl nádcukor
• 4 ek narancslekvár

A hozzávalókat a liszt és a sütőpor kivételével késes robotgépbe tesszük, és addig dolgoztatjuk a gépet, amíg az egész massza ki nem világosodik, meg nem nő a térfogata, és benne a répa egészen apró darabos nem lesz. Késes robotgép hiányában a tojásokat habverővel keverjük addig cukorral, amíg ki nem világosodik, majd adjuk hozzá a finomra reszelt répát, narancslevet, olajat, késsel durvára vágott diót, aszalt vörösáfonyát és a fűszereket.

Végül keverjük hozzá a sütőporral elkevert lisztet, és miután alaposan eldolgoztuk vele, öntsük szilikonos süteményformába, vagy sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformába, de ha jól kivajazzuk, kilisztezzük a tortaformát, az is megteszi.

Előmelegített sütőben 180°C fokon 45-50 percig (tűpróbáig) sül a két 20 cm átmérőjű formában, a jegyzeteim szerint pedig 1 órán át a 28 cm kapcsos tortaformában.

A tortá(ka)t rácsra borítva hűtjük ki, majd visszaborítjuk a tortaformába (a kapcsost érdemes előtte folpackkal leszigetelni) és meglocsoljuk a sziruppal. Én egy egész este hagytam pihenni a sütit, hogy magába szívja az összes szirupot.

A sziruphoz a narancslevet felforraljuk a cukorral és a lekvárral, majd kis láng felett addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik. Még melegen érdemes a sütire locsolni, úgy könnyebben beissza a tészta.

Címkék: áfonya, aszalt gyümölcs, dió, édes, narancs, répa

Sárgarépa főzelék

Férj ügyel, így ketten vigyázzuk anyósommal a nagybeteg Pontyot. Valóban vigyázni kell rá, mert egyáltalán nem veszi fel a 40°C fokos lázat, és képes lenne változatlan vehemenciával vetni magát a kutyák közé, vagy akár egy szál pelenkában meglépni a teraszra, ha nem figyelnénk eléggé. Ugyanis ugyanolyan gyors és eleven (ha ébren van, mert azért most napközben egy picit többet alszik),és azon kívül, hogy nem hajlandó lenyelni semmiféle folyadékot az anyatejen kívül, meg a tűzforró kis testét leszámítva nem hagy rajta nyomokat az első tüszős mandulagyulladás. Azt nem állítanám, hogy mi nem vagyunk bepánikolva, de minimanó ezt fel sem veszi. És tényleg olyan, mint egy kis hős. Ahogy a lángoló kis buksijával ül a priznicben, egy szál pelusban, és mégis teljes méltósággal tudja szopizni az ujját, miközben az apja pólóját morzsolgatja az ujjai között…

Szóval igyekszem a kedvében járni, mert enni azt azért tud, és ezért a kedvenceit készítem. Például sárgarépát. Az már csak hab a tortán, hogy ez anyósom egyik kedvenc étele is.

• 2-3 adag
• 1 kg sárgarépa
• 1 kisebb fej fehérhagyma (~ 8 dkg)
• 1 nagy csokor petrezselyem
• 3 dkg vaj
• 1 dl tejszín
• 1 dl tej (lehetőleg zsíros)
• só

A répát megtisztítom, és vékonyan felkarikázom. A hagymát nagyon finomra aprítom.

A vajon 5 percig sütöm a hagymát és a répát, gyakori kevergetés mellett, majd sózom és fedő alatt puhára párolom. Vastag aljú teflon öntvény serpenyő előny.

Ha a répa már majdnem eléri a kellő állagot (ez esetünkben minimanóra való tekintettel a puha), hozzákeverem a finomra aprított petrezselymet, és 1-2 perc alatt készre párolom.

Felöntöm a tejjel és a tejszínnel, felforralom, majd lehúzom a tűzről, és a répa felét a tejszínes tejjel botmixerrel pürésítem.

Hozzákeverem a maradék répát, és tálalom, mondjuk a fűszeres morzsában sült halfilék mellé.

Címkék: fél óra, gyors&könnyű, répa

Paradicsomos lencse egytál

Néhány nappal és másfél évadnyi Dollhouse-zal később… (meg egy lakás átrendezéssel, de ez aztán már végképp nem ide tartozik)

Szóval Dollhouse. Hát, a Firefly után azért jobbra számítottam Joss Whedontól. Ez az egész sorozat kicsit kaotikus, az egyik rész lazán vicces, a másikban itt a világvége, olyan terminátorosan, aztán sorozatgyilkososba vált, mintha nem is tudná, kinek szól igazából, és főleg hogy miért és miről. A főhősnő, Eliza Dushku, alias Echo ostoba tekintetéről nem is beszélve… Igazán hiteles agymosott babának, de valahogy neki nem tudom elhinni egyik “valódi” személyiségét sem (elnézést. A butuska örömlányokat jól hozza), pedig elvileg a babaháznak pont ez lenne a lényege. Másfél évad végignézése után az összes többi mellékszereplő érdekes, izgalmas, szerethető lesz mellette (még a negatív szereplők is) és simán lejátssza egy-egy epizód során. Pedig elvileg Echo lenne a főszereplő…

Na mindegy, nem is méltatlankodom tovább, hiszen ennek ellenére három nap alatt sikerült megnéznem a sorozat eddigi részét, szóval kicsit hiteltelennek tűnhetek (jó, rendben, azért nem annnyira rossz a sorozat…), de ennek is van magyarázata: most már minden bizonnyal sorozatfüggő vagyok. Milyen szerencse, hogy egyúttal kissé (csak nagyon-nagyon kissé) válogatós is, így a Dollhouse mellett csak néhány jelenleg is futó szériát nézek, különben nem tudom, hogyan jutna időm a főzésre is minimanó mellett.

Pedig jut. Igaz, az ilyen egytálételeket nem egy ördöngősség elkészíteni, még akkor sem, ha egy 13 hónapos a lábunkba csimpaszkodva segíti a munkánkat (igazából a csimpaszkodós rész a jobb, két napja még a fém tálkákat hajigálta szét a konyhakövön. Na, az hangos volt…)

A recept ismét nincs kőbe vésve, döntően a kamra és a hűtőszekrény tartalma határozza meg az összetételét, így a póré bátran helyettesíthető mondjuk vöröshagymával benne. Igazából az olívaolaj helyett is használhatnánk hozzá füstölt húsos szalonnát, ez talán jobban is illene hozzá, de én azért nem tettem, mert Ponty nem szereti a füstölt ízeket. A felengedéshez lehetne használni alaplevet, és kevés fehérbort is. Bár szerintem ez az egytálétel most ilyen extrák nélkül is igen finom lett.

• 6 adag
• 50 dkg lencse
• 20 dkg krumpli
• 2 szál póré fehér része
• 1 doboz hámozott paradicsomkonzerv (darabolt) (450 gr)
• 1 nagy szál répa (~10 dkg)
• 1 nagy szál petrezselyemgyökér (~10 dkg)
• 8 gerezd fokhagyma
• 1 babérlevél
• 1 tk római kömény
• 1 tk szárított kakukkfű
• olívaolaj
• kemény juhsajt( vagy grana padano, parmezán) reszelve és vajas pirítós a tálaláshoz

A zöldségeket megtisztítom, vékony karikákra vágom, a krumplit durvára reszelem. A római köményt mozsárban porrá őrölöm. A fokhagymát vékony szeletekre vágom.

Két-három evőkanálnyi olívaolajon megpirítom a római köményt, kb fél percig, majd hozzáadom a zöldségeket a krumpli kivételével, és néhány percig sütöm őket, gyakran kavargatva. Végül megy hozzá a fokhagyma, és néhány másodpercnyi sütés után a paradicsomkonzerv is.

A lencsét átöblítem, majd ez is mehet a zöldségek mellé, akárcsak a reszelt krumpli, babérlevél, kakukkfű, só, és 2 liternyi víz.

Miután felforr, a legkisebb lángon főzöm, fedő nélkül, amíg a lencse megpuhul és csak kevés, sűrű lé marad alatta. A teljesen puhára főtt zöldségek és a reszelt krumpli sűrítik be az ételt, így rántásra, habarásra nincsen szükség. Továbbá a pépesre főtt zöldségeket nem tudja kipiszkálni belőle a gyerekek.

Tálalásnál a még forró ételre bőven szórunk reszelt sajtot és mellé meleg vajas pirítóst tálalunk.

Címkék: hús nélkül, krumpli, lencse, paradicsom, póré, répa, sajt