Flat-Cat

Paradicsomos lencse egytál

Néhány nappal és másfél évadnyi Dollhouse-zal később… (meg egy lakás átrendezéssel, de ez aztán már végképp nem ide tartozik)

Szóval Dollhouse. Hát, a Firefly után azért jobbra számítottam Joss Whedontól. Ez az egész sorozat kicsit kaotikus, az egyik rész lazán vicces, a másikban itt a világvége, olyan terminátorosan, aztán sorozatgyilkososba vált, mintha nem is tudná, kinek szól igazából, és főleg hogy miért és miről. A főhősnő, Eliza Dushku, alias Echo ostoba tekintetéről nem is beszélve… Igazán hiteles agymosott babának, de valahogy neki nem tudom elhinni egyik “valódi” személyiségét sem (elnézést. A butuska örömlányokat jól hozza), pedig elvileg a babaháznak pont ez lenne a lényege. Másfél évad végignézése után az összes többi mellékszereplő érdekes, izgalmas, szerethető lesz mellette (még a negatív szereplők is) és simán lejátssza egy-egy epizód során. Pedig elvileg Echo lenne a főszereplő…

Na mindegy, nem is méltatlankodom tovább, hiszen ennek ellenére három nap alatt sikerült megnéznem a sorozat eddigi részét, szóval kicsit hiteltelennek tűnhetek (jó, rendben, azért nem annnyira rossz a sorozat…), de ennek is van magyarázata: most már minden bizonnyal sorozatfüggő vagyok. Milyen szerencse, hogy egyúttal kissé (csak nagyon-nagyon kissé) válogatós is, így a Dollhouse mellett csak néhány jelenleg is futó szériát nézek, különben nem tudom, hogyan jutna időm a főzésre is minimanó mellett.

Pedig jut. Igaz, az ilyen egytálételeket nem egy ördöngősség elkészíteni, még akkor sem, ha egy 13 hónapos a lábunkba csimpaszkodva segíti a munkánkat (igazából a csimpaszkodós rész a jobb, két napja még a fém tálkákat hajigálta szét a konyhakövön. Na, az hangos volt…)

A recept ismét nincs kőbe vésve, döntően a kamra és a hűtőszekrény tartalma határozza meg az összetételét, így a póré bátran helyettesíthető mondjuk vöröshagymával benne. Igazából az olívaolaj helyett is használhatnánk hozzá füstölt húsos szalonnát, ez talán jobban is illene hozzá, de én azért nem tettem, mert Ponty nem szereti a füstölt ízeket. A felengedéshez lehetne használni alaplevet, és kevés fehérbort is. Bár szerintem ez az egytálétel most ilyen extrák nélkül is igen finom lett.

6 adag

50 dkg lencse

20 dkg krumpli

2 szál póré fehér része

1 doboz hámozott paradicsomkonzerv (darabolt) (450 gr)

1 nagy szál répa (~10 dkg)

1 nagy szál petrezselyemgyökér (~10 dkg)

8 gerezd fokhagyma

1 babérlevél

1 tk római kömény

1 tk szárított kakukkfű

olívaolaj

kemény juhsajt( vagy grana padano, parmezán) reszelve és vajas pirítós a tálaláshoz

A zöldségeket megtisztítom, vékony karikákra vágom, a krumplit durvára reszelem. A római köményt mozsárban porrá őrölöm. A fokhagymát vékony szeletekre vágom.

Két-három evőkanálnyi olívaolajon megpirítom a római köményt, kb fél percig, majd hozzáadom a zöldségeket a krumpli kivételével, és néhány percig sütöm őket, gyakran kavargatva. Végül megy hozzá a fokhagyma, és néhány másodpercnyi sütés után a paradicsomkonzerv is.

A lencsét átöblítem, majd ez is mehet a zöldségek mellé, akárcsak a reszelt krumpli, babérlevél, kakukkfű, só, és 2 liternyi víz.

Miután felforr, a legkisebb lángon főzöm, fedő nélkül, amíg a lencse megpuhul és csak kevés, sűrű lé marad alatta. A teljesen puhára főtt zöldségek és a reszelt krumpli sűrítik be az ételt, így rántásra, habarásra nincsen szükség. Továbbá a pépesre főtt zöldségeket nem tudja kipiszkálni belőle a gyerekek.

Tálalásnál a még forró ételre bőven szórunk reszelt sajtot és mellé meleg vajas pirítóst tálalunk.

Címkék: hús nélkül, krumpli, lencse, paradicsom, póré, répa, sajt

Zabpelyhes, répás palacsinta

Nem múlhat el hét újabb palacsinta nélkül, ismét bővült a repertoár.

Igazából kísértetiesen hasonlít az almás, zabpelyhes változatra, csak az almát cseréltem le répára, a joghurtot pedig tejre, meg még néhány apróságot megváltoztattam benne, amit szükségesnek láttam.

Mint minden répás süti, ez is finom. A fő szempont pedig ismét az, hogy minél többféle zöldséget, gyümölcsöt juttassak a fiatalúrba, mintegy észrevétlenül, többnyire palacsinta formájában.

A spanyolviaszt ismét nem én találtam fel, a répa müzlibe keverve nem egy szokatlan dolog, így a palacsintába való hasznosítása is logikusnak tűnt. Legalábbis számomra…

2 kicsi adag (igazából 1+1/2)

4 ek = 5 dkg zabpehely (finomra hengerelt)

2  ek = 3 dkg simaliszt

2 tojás

1 dl tej

1 közepes répa (tisztíva ~ 6 dkg)

2 ek olvasztott vaj vagy olívaolaj (vagy sima napraforgó olaj)

2 ek nádcukor (vagy méz)

1 kk sütőpor (lehet foszfátmentes is)

1 kk fahéj, kevés reszelt szerecsendió és őrölt kardamom

( de mehet bele még vanília, vagy akár mézeskalács fűszerkeverék is, ízlés szerint)

juharszirup, mézzel kikevert joghurt vagy vaníliás cukorral kikevert tejszínes krémsajt a tálaláshoz

A répát megtisztítom, finomra reszelem.

Hozzáadom a tojást, sütőporral elkevert lisztet, zabpelyhet, vajat/olajat, cukrot, fűszereket, majd lehetőleg habverővel alaposan kikeverem. Sűrű palacsintatészta állagúnak kell lennie.

Félreteszem pihenni fél órára, de ha tovább, az még jobb.

Mérsékelt láng fölött, lehetőleg vastag aljú, teflon serpenyőben két evőkanálnyi adagokban sütöm a palacsintákat, mindkét oldalukon pirosra. Szétkenni nem kell, magától szétterül. Teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása már nem is szükséges a sütéshez, a hagyományos serpenyőt viszont ki kell olajozni minden adag előtt.

Tálalásnál a vaníliás cukorral kikevert tejszínes krémsajt a kedvencünk hozzá(a’la Martha Stewart), de a juharszirup és a mézes joghurt is megteszi.

Megjegyzés: Ha nincs finomra hengerelt zabpehely, csak a hagyományos, akkor legalább egy órát pihenjen a tészta, vagy még jobb, ha előző este összeállítjuk, és betesszük a hűtőbe.

Címkék: édes, gyors&könnyű, palacsinta, reggeli, répa, zabpehely

Retró menü januárban a Gasztrotippen: csülkös bableves fehéren és csőben sült túrós palacsinta

Új hónap, új menü a retró jegyében.

Ezúttal csülkös bableves paprikás rántás nélkül és vaníliás szószban sült palacsinta, a hideg, barátságtalan téli napokra való tekintettel.

Tejfölös, csülkös bableves

8 adag

a leveshez:

1 kisebb füstölt csülök (1-1,2 kg)

500 gr tarkabab

1 ek disznózsír

2 fej vöröshagyma (~ 8 dkg)

3 szál répa (~ 25 dkg)

5 szál halványítózeller vagy ¼ cikk zellergumó (~ 20 dkg)

450 gr tejföl ( 1 nagy pohár)

2 ek étkezési keményítő (vagy finomliszt)

2 babérlevél

8 gerezd fokhagyma

5 ek fehérborecet

a tésztához:

100 gr finomliszt

1 tojás

A csülköt egy akkora fazékban, amiben épp elfér, körülbelül 3 liter vízzel felöntve felforraljuk, majd fedő alatt, kis lángon puhára főzzük. Ez körülbelül 3-4 óra, addig kell főzni, amíg a hús szinte magától elválik a csonttól. A víz mindenképpen lepje el a csülköt.

Ezt a műveletet el lehet végezni előző napon is, így jobban lehet gazdálkodni az idővel.

A babot szintén előző este áztassuk be.

A leveshez a hagymát vágjuk fel apró kockákra, a fokhagymát aprítsuk fel finomra. A répát, zellerszárat vagy zellergumót csak nagyobb, 6-8 cm darabokra vagdossuk a tisztítás után.

A zsíron süssük a hagymát addig, amíg üveges nem lesz, majd adjuk hozzá a fokhagymát, répát és zellert is. Rövid ideig pirítsuk együtt a zöldségeket, majd adjuk hozzá az átmosott leszűrt babot, és öntsük fel a csülök főzővizéből 3 liternyivel. Adjuk hozzá a babérlevelet, majd fedő alatt főzzük, kis lángon. Óvatosan sózzuk, a csülök is sós, egy evőkanálnyinál többet nem érdemes hozzáadni, inkább a végén igazítsuk ki az ízeket.

A csülök bőrét, zsíros részeit fejtsük le, csontját vegyük ki (ez mehet a levesbe), a húsát pedig vágjuk nagyobb kockákra, 2-3 cm jó méret, de ez is ízlés dolga. A csülökhúst is adjuk a leveshez.

Amíg a bab megpuhul, elkészül a csipetke is.

A lisztből és a tojásból sima felszínű, ruganyos, keményebb tésztát gyúrunk, majd lisztes kézzel lencsényi darabokat csipkedünk belőle. Ezeket ujjbegyeink között golyóvá gyúrjuk és szintén ujjbeggyel kicsit meglapítjuk, hogy lencse formájú csipetkéket kapjunk.

Ha a bab megpuhult, a leveshez adjuk a csipetkét, ez néhány perc alatt puhára fő, így elég 5 perccel a főzési idő vége előtt beleszórni.

A tejfölt a keményítővel, lehetőleg habverővel csomómentesre keverjük, majd 3-4 merőkanálnyi forró levessel elkeverve hőkiegyenlítést végzünk. A habarást vékony sugárban a levesbe csorgatjuk, állandó keverés mellett. Megvárjuk, amíg ismét felforr a leves, majd lehúzzuk a tűzről.

Ha szükséges, még sózzuk, illetve az ecettel savanyítjuk.

Túrós palacsinta

4 adag

a palacsintához

8 dkg finomliszt

1 tojás

1,25 dl tej

1 ek olaj

1 tk cukor

csipetnyi só

a túrós töltelékhez

25 dkg félzsíros tehéntúró

1 tojás

3 ek cukor

1 ek Bourbon vaníliás cukor

1 citrom reszelt héja és fél citrom leve

3 dkg mazsola (elhagyható)

a mártáshoz

2 dl tejföl

2 ek cukor

1 ek Bourbon vaníliás cukor

½ citrom leve

A palacsintához a tészta hozzávalóit lehetőleg habverővel csomómentesre keverjük, majd félretesszük 15 percre pihenni.

Közben a túrót villával összetörjük, hozzáadjuk a cukrokat, a tojás sárgáját, a citrom levét és reszelt héját, alaposan összedolgozzuk, majd a mazsolát is hozzákeverjük.

A tojás fehérjét csipet sóval kemény habbá verjük, majd lazán a túróval összeforgatjuk.

A palacsintatésztát átkeverjük, és annyi buborékos ásványvizet vagy szódát adunk hozzá, amennyivel nem túl sűrű palacsintatésztát kapunk. Ez körülbelül fél deci víz szokott lenni.

Egy kisebb, 20 cm-es palacsintasütőben vékony palacsintákat sütünk.

Megtöltjük a túrós töltelékkel, négyrét hajtjuk, és két-két palacsintát egymással enyhe átfedésben kivajazott sütőtálba vagy mélytányérba fektetetünk.

A tejfölt a cukrokkal és a citrom levével alaposan kikeverjük, majd szétosztjuk a palacsinták tetején.

180°C fokon, légkeverés mellett 20 perc alatt megsütjük. Akkor jó, ha a teteje enyhén megpirul.

Címkék: baba, édes, leves, palacsinta, répa, tészta, túró

Vörösboros, gombás borjúragu

Ismét egy egyszerű recept, a boeuf bourguignon, azaz a vörösboros marharagu egy hétköznapi változata, borjúból. A borjú a jól ismert okok miatt került a marhahús helyére: hamarabb elkészül, ezért általában ez van itthon a mélyhűtőben és én jobban is szeretem.

Ez sem egy kifejezetten macerás étel, nagyon finom, házias és laktató.

A recept írásos rögzítése következik, szintén a konyhába visszatérni vágyó Férj kedvéért.

3 adag

60 dkg borjúcomb

25 dkg gomba (champion)

3 közepes szál sárgarépa (~ 20 dkg)

1/4 cikk kisebb zellergumó (~ 10 dkg)

2 fej vöröshagyma (~ 15 dkg)

6 gerezd fokhagyma

1 babérlevél

3-4 ek paradicsompüré

2 dl száraz vörösbor

1 csokor petrezselyemzöld

só, bors, olívaolaj

A húst lehártyázom, ha vannak benne lemezek, inas részek, azokat kivágom, majd a maradékot 2 cm kockákra vágom.

A hagymát és a fokhagymát apró kockákra vágom. A gombát megtisztítom (mosni nem szabad!), centis darabokra vágom, a megtisztított répát felkarikázom. A meghámozott zellert 2-3 darabra vágom, így majd ki lehet könnyen halászni belőle a végén (mert én nem szeretem megenni).

4-5 evőkanálnyi olívaolajon a lehető legnagyobb lángon megpirítom a húst, azaz addig sütöm, amíg kis színt nem kap (de még nem ég meg). Ehhez célszerű szélesebb serpenyőt/edényt választani, a húsból kicsorgó lé így könnyen elillan alóla, és nem fő benne a hús. Ha kisebb edényben készítjük, célszerű inkább több részletben sütni a húst.

Ha a hús megpirult és már nem csordogál belőle ki több húslé, hozzáadjuk a hagymát és üvegesedésig sütjük vele. Ezt követően megy mellé a répa, zeller, fokhagyma, ezekkel is együtt sütöm egy-két percig, majd hozzáadom a gombát, ezzel is sütöm néhány percet, amíg a gomba el nem kezd levet ereszteni.

Felöntöm a borral és hozzáadom a paradicsompürét, sózom, borsozom, hozzáadom a finomra aprított petrezselyemzöld felét, majd továbbra is nagy lángos addig forralom, amíg az összes folyadék el nem párolog alóla (visszapirítom).

Beledobom a babérlevelet és felöntöm 2-3 dl vízzel, annyival, ami a ragut 3/4 részéig lepi el, majd fedő alatt a lehető legkisebb lángon addig főzöm, amíg a borjú teljesen megpuhul, szinte rostjaira esik szét.

Végül, ha a hús már puha, fedő nélkül addig főzöm, amíg csak kevés lé marad már alatta (persze ez ízlés kérdés, ki mennyi szafttal szereti) és hozzáadom a maradék finomra aprított petrezselymet is.

Friss fehér kenyérrel tálalom.

Címkék: borjú, egytál, gomba, répa, zeller

Lencsesaláta

Tisztában vagyok vele, hogy ez körülbelül az ezredik lencsesaláta recept, ami a napokban megjelent szerte a gasztroblogokon. De nekem ez a kedvencem.

Ez egy hagyományos változat, lilahagymával és répával, annyi extra van csak benne, hogy a lencsét még forrón összeforgatom a hajszálvékonyra szeletelt zöldségekkel, így azok kicsit megpuhulnak, de épp csak annyira, hogy kellemes legyen. Szóval tényleg semmi extra.  Csak a kedvenc salátám receptje következik.

4-6 adag

50 dkg lencse, 1 babérlevél

2 kis fej édes lilahagyma (~ 6-8 dkg), 2 szál répa (~ 15 dkg), 3 gerezd fokhagyma, 5 ek extra szűz olívaolaj (Borges), 4-5 ek fehérborecet, 1 kis csokor (~ maréknyi) petrezselyemzöld, 1 tk nádcukor

A lencsét előző este átmosom, beáztatom, majd másnap a babérlevéllel és egy evőkanálnyi sóval együtt bő vízben puhára főzöm. Szétfőzni nem szabad.

A répát és a hagymát tisztítás után hajszálvékony karikákra vágom. A fokhagymát megpucolom, kés hátával meglapítom. A zöldségeket egy mély salátástálba teszem.

A lencsét, ha megpuhult, leszűröm, a babérlevelet kidobom belőle, és még forrón a zöldségekre öntöm. Meglocsolom az olajjal, ecettel, hozzáadom a cukrot, a finomra metélt petrezselymet, majd alaposan összeforgatom. Ha szükséges, még sót adhatunk hozzá.

Fogyasztás előtt jó, ha legalább két órát pihen a hűtőben, hogy összeérjenek az ízek.

Hideg és meleg sültek mellé is ideális.

Címkék: lencse, lilahagyma, répa, saláta

Szabolcsi ételek/káposztás paszulyleves

Már régóta tervezem ennek a sorozatnak a megírását, részeben azért, hogy rögzítsem a régi családi receptjeinket, részeben pedig mert a szabolcsi konyha igen kedves szívemnek és szeretném, ha mások is megismernék.

Az elhatározás azóta él bennem, amióta a fülem hallatára azt találták mondani a szabolcsi töltött káposztáról, hogy az gusztustalan. Mert milyen már az, hogy édes káposztából, paradicsomos lében főzve, kukoricadarával. Hát kérem az olyan, hogy finom. Szerintem a legfinomabb, de nyilván szabolcsi lévén kissé elfogult vagyok.

Rossz azt látni, hogy az országon belül nem ismerjük a saját tájegységeink konyháját, de egy thai vagy egy amerikai az megy mindenkinek kapásból. Mármint azok közül, akik tudnak egyáltalán főzni.

De ez most itt nem a kesergés és a világmegváltás helye lesz, hanem a szabolcsi recepteké. Egészen pontosan édesapám és nagymamám receptjeié. Egyébként is hasznos lejegyezni az ilyesmit, mert nemsokára nekem is tovább kell majd adnom a fiamnak.

Elsőként a káposztás paszulyleves, ami egy savanyú káposztából és tarka babból, füstölt csülökkel készülő tartalmas, savanykás leves. Apu receptje szerint.

8-12 adag

1 kisebb füstölt csülök (~1,5 kg)

80 dkg tarka bab (a mályvaszínű, cirmos)

80 dkg savanyú káposzta

30 dkg vöröshagyma, 2-2 szál (15-15 dkg) répa és petrezselyem gyökér, 1 nagy fej fokhagyma (a magyarból nagy fej, ~ 15 gerezd)

5 ek disznózsír, 2 púpos ek liszt (~ 5 dkg), 5 dl tejföl

1-1 maréknyi (~3-3 evőkanálnyi) köménymag, koriander, mustármag, szegfűbors, fekete bors

2 ek pirospaprika, 3 cső szárított erőspaprika

1 csokor borsikafű (vagy 4 ek szárított), 3 babérlevél

Apu a lelkemre kötötte, hogy azzal kezdjem, mindenből a legjobb minőségű házi kell bele. Savanyú káposztából is (szigorú kritérium, hogy birssel savanyítsák), pirospaprikából is, füstölt csülökből is. Én meg mondtam, hogy leírom, de tudom, hogy nem mindenkinél általános az, hogy az édesapja füstöli a disznót és tapossa a káposztát. De azért ha lehet, a piacon válogassunk hozzá jobbféle alapanyagot.

A babot a füstölt csülökkel együtt egy éjszakára hideg vízbe áztatjuk. Másnap leöntjük róla az áztatóvizet és hideg vízzel (kb 3 liternyivel) felöntve feltesszük főni. Megy mellé a megtisztított, de egészben hagyott répa és gyökér is. A szemes fűszereket fűszertojásba vagy gézbe kötve érdemes a levesbe tenni, de ha nem zavarnak a magok, akkor mehet bele csak úgy simán is. A borsikafüvet konyhai cérnával szoktam összekötözni, így a végén könnyebb kihalászni. Ez is megy a levesbe a babérlevéllel és a szárított csipőspaprikával együtt. Sózni elvileg nem kell a csülök miatt. Ha mégis, akkor majd a végén kiigazíthatjuk.

Fél-háromnegyed órányi főzés után kiveszem a csülköt, ekkor már elég puha ahhoz, hogy darabolni lehessen. A húst lefejtem a csontról, a csontot visszateszem a levesbe. A bőrét lefejtem, a húst 2 cm kockákra vágom és visszateszem a bab mellé.

A bab egy-másfél óra alatt puhul meg. Ezt kóstolgatással bőszen ellenőrizni kell, mivel a savanyú káposztát a főzési idő legvége előtt 10 perccel kell csak a leveshez adni, hogy ne főjön szét, ropogós maradjon.

Közben hagymás rántást készítek. Ehhez a zsíron üvegesre sütöm a nagyon finomra aprított hagymát, majd hozzászórom a lisztet és világos aranyszínűre pirítom. A végén hozzáadom a finomra aprított fokhagymát, majd néhány másodperc után lehúzom az egészet a tűzről. Hozzáadom a pirospaprikát és felengedem kb fél liternyi vízzel. Simára keverem, lehetőleg habverővel, hogy biztosan csomómentes legyen.

Ha a bab már majdnem puha, hozzáadom a káposztát (ha ez nagyon savanyú volt, akkor előtte átöblítem, majd jó alaposan kinyomkodom belőle a vizet) és a rántást. Még tíz percig főzöm.

Végül kevés meleg levessel kikeverem a tejfölt, visszaöntöm a levesbe, egyet forralok rajta és lehúzom a tűzről. A répát, gyökeret, fűszeres tasakot, a borsikafű csokor maradékát kihalászom belőle, majd nagyon sok tejföllel és szárított erőspaprikával tálalom.

Másnap a legfinomabb, ha kicsit már összeértek az ízek.

Megjegyzés: A répa és a gyökér nem az eredeti recept része, de szerintem finomabb lesz tőle. Ha autentikusak szeretnénk lenni, akkor elhagyható.

Címkék: bab, leves, petrezselyemgyökér, répa, savanyú káposzta, sertés, szabolcsi

Borjúszelet citromos, kapris, tárkonyos szószban és egy kis répás tócsni

Jelen esetben a hús és a köret nem egymáshoz lett tervezve, ez csak így alakult. Mert szétszórt asszony abból főz, amit otthon talál. Például most összesen két szál répát és négy szem krumplit a borjú mellé, köretnek.

Ennek ellenére nagyon finom volt a zöldséges lepényke a hússal együtt is, de ezt akár máshoz, akár magában is el tudom képzelni némi tejföllel.

A hús szintén nagyon finom volt, lepénnyel, vagy anélkül, más körettel, nem ragozom tovább, ezt is el lehet képzelni. Én most combból készítettem és nem akarok senkit hergelni, de a hátszín, bélszín is megfelelő lett volna hozzá.

2 (bőséges) adag

A húshoz:

400 gr borjúcomb

2 marék kapribogyó, 3 gerezd fokhagyma, 1 közepes citrom leve+ reszelt héja, 1 ek tárkony (szárított, de ha van friss, inkább azt tegyük bele), 2 dkg vaj, 2 ek olívaolaj, 0,5 dl tejszín, só, bors

A körethez:

20 dkg krumpli, 15 dkg répa, 4 dkg simaliszt 3 ek olívaolaj, só, bors

A fokhagymát felaprítom. A kapribogyót lecsöpögtetem, felaprítom, ha nagyobb szemű.

A húst lehártyázom, megtisztítom, majd 2 cm vastag szeletekre vágom. Sózom, borsozom, az olívaolajon nagy lángon elősütöm, mindkét oldalán 2-2 percig sütve. Sütőtálba teszem. A sütőt előmelegítem 160°C fokra (gázsütő!).

A serpenyőbe, amiben a hús sült, beledobom a vajat, a fokhagymát, fél percig sütöm, majd hozzádobom a kaprit, reszelt citromhéjat, a citrom levét és a tárkonyt. Kis láng felett addig kevergetem, amíg a pörzsanyagok feloldódnak a serpenyő aljáról és kissé be is sűrűsödik, majd az egészet a húsra öntöm. Megy a sütőbe 15 percre, így félangolos lesz. Ha jobban át szeretnénk sütni, több idő kell, összesen kb 30 perc.

Közben a zöldséges lepényekhez meghámozom a répát, krumplit és késes robotgépbe dobálom a liszttel, olajjal, sóval, borssal együtt, majd addig járatom a gépet, amíg az az összes zöldséget felszecskázza. Robotgép hiányában kénytelen lennék finomra reszelni a zöldségeket és alaposan összedolgozni a többi hozzávalóval.

Forró teflon serpenyőbe további zsiradék hozzáadása nélkül evőkanálnyi halmokat teszek, melyeket a kanál hátával elkenek fél centi vastag amorf pacákká és mérsékelt lángon mindkét oldalukat addig sütöm, amíg kis színt nem kapnak.

Ha a húsnak letelt az ideje, kiveszem a sütőből, tálba szedem. A sütőtálban visszamaradt pecsenyelevet sűrűre beforralom (lehet a sütőtálban is, de lehet az eddig még el nem mosogatott, hús sütésére használt serpenyőben is, ha nem akarunk még többet mosogatni), végül hozzáöntöm a tejszínt, a hús alatt a tálban felgyűlt húslét, azzal is forr egyet, majd visszaöntöm az egészet a húsra.

Én külön tálban tettem az asztalra a tócsnikat és a borjút, aztán mindenki szedett magának.

Címkék: borjú, kapri, köret, krumpli, répa

Téli zöldségkrémleves

Tudom, hogy még nincs itt a tél, de csak a naptár szerint. Ha előkerülnek a kesztyűk a fiókból, és fel kell installálni a téli gumikat a kocsikra, akkor az már tél, legalábbis nálunk.

Ez nem panaszkodás, szeretem én a telet, csak most kicsit rosszul érint, hogy az ősz meg elmaradt.

De ha már így alakult, akkor legalább jöjjenek a finom, meleg krémlevesek. Annyi változtatással, hogy most a tejszínes receptek helyett a Ponty-barát verziók kerülnek előtérbe, azaz csupa olyasmi készül, amit egy 10 hónapos csöppség is nyugodtan fogyaszthat, velünk együtt. Ez ugyanis szempont, kisded nem igazán szereti, ha kirekesztjük a családi étkezésekből, azaz ő is azt akarja enni, amit mi, nem elég, hogy etetőszékestől odaültetjük az asztalunkhoz, holmi bébitáppal. A gyermek szaglása pedig igen kifinomult, észlelése élénk, így egyből kiszúrja, ha nem ugyanazt kapja és iszonyú hisztit rendez. Enni meg persze nem eszik belőle.

A kisördög ízlése szerencsére igen kiváló, szóval lehet úgy is nézni a dolgot, hogy enyhe külső kényszer hatására ugyan, de a krémleveseim forradalmasítva és tejszín-mentesítve lettek és egy sokkal egészségesebb irányba mozdultak el. A fejenként egy deci tejszín helyett ugyanis most mást kell kitalálnom.

2+ 1/4 adag

200 gr zöldborsó (zsenge, amúgy meg mirelit),

2 répa (~ 15 dkg),

2 szál angol zeller (vagy kéz pici, zsenge zellergumó, ~ 6 dkg a kettő együtt. Nekem most ilyen volt, nem tudom hogyan, de Apu szerezte)

1 szem nagyobb krumpli (~ 20 dkg)

1 fej fokhagyma (~ 10 gerezd. Nem tévedés. Ez egy kisebb fej a magyarból, és nem a  kínai fokhagymából)

5 dl csirke alaplé

2 dl víz

2-3 ek olívaolaj

a felnőtt adagba őrölt csili, reszelt parmezán/grana padano, barna kenyér kockák, vaj

A fokhagyma gerezdeket nagyjából felvágtam, az olajon kissé megsütöttem. Rövid ideig (~ 1 perc), színt ne kapjon!

Ment hozzá a meghámozott, nagyobb kockákra vágott répa, krumpli és a zeller, kicsit ezeket is átpirítottam. Felöntöttem a vízzel és az alaplével, beleöntöttem a borsót, majd fedő alatt addig főztem, amíg a krumpli is megpuhult.

Botmixerrel pürésítettem. Ezen a ponton lehet hígítani, ha túl sűrűnek találjuk, én nem tettem, és át is lehet szűrni, én ezt sem tettem.

A baba adag ezzel kész, ezt kimertem. Ez már így is nagyon finom.

A maradékot felforraltam, majd került bele némi őrölt csili és reszelt grana padano, úgy egy maréknyi (~ 3 dkg). Közben vajon fél centisre vagdosott barna kenyér kockákat pirítottam aranyszínűre, ezzel tálaltam.

A babáknak való változat passzírozással 7, passzírozás nélkül 8 hónapos kor után adható. 9 (10)  hónapos kor után egy kis parmezán is kerülhet a bébitápba.

Címkék: babának, fél óra, gyors&könnyű, krumpli, leves, répa, tejmentes, zeller, zöldborsó

Sertésszűz mézes pácban, zöldségkrémes polentával

Igazából ez sem egy bonyolult étel, a hangzatos cím ellenére (írtam már, a frappáns  elnevezésekkel gondban vagyok).

Még csak sertésszűz sem szükséges hozzá, lehet karajból vagy combból is készíteni, de én vagyok olyan szerencsés helyzetben, hogy a felsorolt húsokat azonos, nem túl magas áron szerzem be, és ha már lehet választani, ugye, akkor értelemszerűen a szűzpecsenye… Legalábbis nálunk.

Már most nem írom, hogy ez milyen finom, mert kezdem saját magamat is unni az örökös ismételgetés miatt.

(pedig az, nem tehetek róla, de tényleg)

Nem édes, csak nagyon(-nagyon) fűszeres, persze a jó értelemben.

Érdemes előtte legalább egy nappal bepácolni, de ha erre nincs idő, akkor néhány óra is elég lesz neki. Viszont ezen kívül más hátránya nincs is ennek a receptnek. Szerintem.

2 (+ 1/4) adag

A húshoz:

1 sertésszűz (35 dkg)

1-1 csapott ek koriandermag, mustármag, római kömény, őrölt csili, 1 kk őrölt fahéj, 1 gerezd fokhagyma, 1,5 ek méz, 2 ek olívaolaj, 1 lime leve (vagy 1/2 narancsé)

A polentához:

1 szál szárzeller, 1 répa (~7 dkg), 1 lilahagyma (~5 dkg), 1 nagy paradicsom (~13 dkg), 1 gerezd fokhagyma, 4-5 kis kakukkfű ágacska, 1-1 kk őrölt fahéj, csili és római kömény, 1 tk nádcukor, olívaolaj

2 dl kukoricadara, 6 dl víz

A húst lehártyázom, megtisztítom.

A koriander, mustár és római kömény magokat mozsárban porrá őrölöm, összekeverem a csilivel, fahéjjal, mézzel, lime/narancs levével, 2 ek olívaolajjal és alaposan a húsba dörzsölöm. A fokhagymát vékonyan felszeletelem és annak a tálnak az aljára szórom, amiben a húst pácolni fogom, majd ráfektetem a húst a szeletekre. Folpackkal lefedve mehet a hűtőbe. Én félidőben megfordítottam a pácban, de ez el is maradhat. Sózni csak a sütés előtt kell.

Sütésnél serpenyőben, nagy lángon a húst körbesütöm (minden oldalán rövid ideig sütöm, amíg épp csak színt kap), majd egy alkalmas méretű sütőtálba teszem, a pácléből kihalászott fokhagyma szeleteket pedig aládugdosom.  A serpenyőbe öntöm a visszamaradt pácot is és beforralom igen sűrűre, az sem baj, ha a méz már karamellizálódik benne egy kicsit. Ezt is ráöntöm a húsra és egyenletesen eloszlatom rajta.

Sütőben 160°C fokon  45 percig sütöm

A hús alatt maradó szaft a tálalásnál majd mártásként funkcionál.

A polentához először megtisztítom a zöldségeket, a paradicsomot leforrázom, meghámozom, kimagozom.  Nagyobb darabokra vágom mindet, a fokhagyma maradhat egészben is.

Kevés olívaolajon megpirítom a római köményt, majd hozzáadom és üvegesedésig sütöm a hagymát. Megy hozzá  a répa, zeller, fokhagyma és paradicsom is. Rövid sütést követően hozzáadom a kakukkfű lecsipkedett levélkéit, a fahéjat, cukrot, csilit, picit sózom, majd lehúzom a tűzről és ha kicsit kihűlt, botmixerrel/turmixgépben az egészet pürésítem.

A pépet visszaöntöm a serpenyőbe és hozzáadom a kukoricadarát, majd felöntöm a vízzel. Ha felforrt, lefedem, és fedő alatt, időnként megkeverve kis lángon addig főzöm, amíg a dara megpuhul és magába szívja a folyadékot. Ez az idő a szemcsemérettől is függ, finomra darált kukorica esetén kb 10 perc. Azért a főzési idő vége felé már gyakrabban kell kevergetni, oda ne égjen.

Ez így elég sűrű lesz ahhoz, hogy kanállal gombócokat lehessen formázni belőle, ha már nem forró. Én ezt tettem. Mellé néhány szelet hús, rá egy kis szaft. Finom. (itt már lehet írni megint, ez már a vége, idáig úgyis csak a legkitartóbbak jutnak el)

Címkék: köret, kukoricadara, paradicsom, répa, sertésszűz, zeller

VKF! XXVIII.- Tokaji aszús, mazsolás zöldségkrémleves, kuszkuszos bárányhús gombócokkal (esetleg szőlővel)

Trinity a 28. VKF! témájának a szüretet, szőlőt és a bort választotta. Szabolcsi lány lévén a  szüret sajnos nem az én világom, legfeljebb, ha almáról van szó. De a bor meg a szőlő az igen kedves a számomra.

Szóval először azt gondoltam, milyen egyszerű, hiszen én úgyis  -kis túlzással- többet főzök borral, mint anélkül. Aztán meg rájöttem, hogy pont ezért nehéz. A bor ugyan kiváló kiegészítő, remek másodhegedűs az ételeimben, szép kerekké teszi a fogásokat, de nem ő a főszereplő, pedig most ez lenne a cél.

A borkrémlevesben, abban igen, de most még nincsen karácsony. És ennél a pontnál aztán jól el is akadtam.

Sokkal később (ma) pedig arra jutottam, hogy az a biztos, ha mindenből van benne egy kicsi. Szőlő is, bor is, mazsola is.

Meg bárány, mert szerintem az remekül illik ehhez a hármashoz. Szerintem szőlővel együtt volt igazán nagyszerű, de konzervatívabb családtagok kedvéért (nocsak, lenne nálunk ilyen?) a szőlő belőle el is hagyható…

2-4 adag (nekünk 2, de szigorúan előételként szerepeltetve 4)

A leveshez:

2 szálzeller, 1 nagyobb répa (15 dkg), 1 vöröshagyma (5 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 2 marék  mazsola (5-7 dkg), 2 dl tokaji aszú (3 puttonyos), 10 dkg báránycsont (vagy több, de nekem csak ennyi volt), 1 liter nem túl erős csirkealaplé, 3 szál kakukkfű, 2 csipet sáfrány, 2 ek olívaolaj, só

A gombóchoz:

10 dkg sovány bárány színhús, 2 tojás, 2 dkg kuszkusz, 2 dkg hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 ág kakukkfű, só, bors

Levesbetétként még:

2 marék nagy szemű szőlő (elhagyható)

A gombócot állítom össze először, mert annak pihennie kell. A bárány húsát ledarálom (vagy késsel apróra vágom) és kevés olívaolajon a nagyon apróra vágott hagymával megsütöm. Az utolsó egy percben mellé kerül az apróra vágott fokhagyma is. Ha ez kész, még egyszer ledarálom/megvágom, hogy biztosan egészen finom legyen a massza. Megy hozzá a kuszkusz és a tojások, a kakukkfű lecsipkedett levelei, némi só és bors.  Jó alaposan összekeverem (nagyon lágy masszának kell lennie) és félreteszem pihenni legalább egy órára (amíg a leves elkészül).

A leveshez az olívaolajon barnára pirítom a csontokat, ezt követően hozzáadom a nagyobb darabokra vágott hagymát, répát, zellert és az egészben hagyott fokhagymát is. Az egészet még pirítom néhány percig, hozzáadom a sáfrányt, majd felöntöm a borral. Azzal beforralom, és ha már alig maradt alatta folyadék, felöntöm az alaplével. Megy hozzá a jól megmosott mazsola és az egészben hagyott kakukkfű ág.

Körülbelül egy-másfél órán át főztem, fedő alatt, hogy a csont átadja az ízét a levesnek. Ezután kihalászom a csontot és a kakukkfű szárát, majd a levest botmixerrel pürésítem.

A főzési idő vége felé lobogó  sós vízben kifőzöm a gombócokat, melyeket két teáskanál segítségével formázok a bárányhúsos masszából.

A levest a gombócokkal és felezett, kimagozott, hámozott szőlőszemekkel tálalom.

Megjegyzés: A mazsola mennyisége lehet több is, ha valaki szereti az édeskésebb ízeket, de lehet kevesebb is, ha valaki szereti a konzervatívabb családtagokat.

Címkék: aszalt gyümölcs, bárány, leves, répa, szőlő, zeller