A minap beállított az öcsém, kezében egy Pöttyös Guruval, és közölte hogy új feladat van: domesztikáljam a Gurut. Merthogy az asszony (aka a keresztanya) rákapott, és hogy nem lehetne e ezt is házilag, ha már a Túró Rudit sikerült.
No jó, hát legyen, szeretem az ilyen projecteket. Aztán ma telefon, és egy rövid értesítés, hogy ma érkeznek kölöklátogatóba. Hát a savó kipréselésre, hosszas pepecselésre nem volt már idő, szóval egy ilyen pohárkrém lett belőle.
(ha valaki úgy látja, hogy mennyi tenger időm van nekem már megint, az nem téved, az egyik fiú alszik, a másik dolgozik (tisztázzuk a félreértések elkerülése végett, Ponty alszik, Férj dolgozik), én meg beszabadultam a konyhába felügyelet nélkül. Ez van. De szerintem az öcsémék örülni fognak, ha befutnak végre.)
Ja igen, vissza a recepthez. Ez finom! Meg még gyorsan készen van, szóval Guru rajongóknak tökéletes.
A túrót kikeverjük a citrom finomra reszelt héjával és a cukorral. Kelyhekbe vagy poharakba kanalazzuk/ töltjük habzsák (kivágott sarkú műanyagzacskó) segítségével.
A cukorból nagyobb lángon, néha rázogatva az edényt világos karamellt készítünk egy kis csipet sóval, majd felöntjük a tejszínnel, és folyamatos kavargatás mellett addig melegítjük, amíg a karamell felolvad. (kitartás, lassan, de menni fog). Ha már kihűlt, a túrókrém tetejére kanalazzuk.
A törökmogyorót kis láng felett megpirítjuk száraz serpenyőben, amíg illatozni kezd, majd ha langyos, ledörzsöljük a héját a teljesség igénye nélkül, és késsel durvára vágjuk. Az apróra tördelt csokit összemelegítjük a tejszínnel, és ha megolvadt (30°C fok körül már megvan, ne melegítsük tovább!), belekeverjük a mogyorót. Ha langyos, a túrós desszertek tetejére kanalazzuk egyenletesen szétosztva.
Fogyasztás előtt célszerű 1-2 órát pihentetni a hűtőben, hogy megdermedjen a tetején a csoki.
Az apropó: a “kedvenc”, azaz a hozzánk legközelebb, alig 7 kilométerre lévő áruházamban (aminek a nevét most juszt sem fogom leírni, reklámoztam én már őket éppen eleget) az áfonya most le van értékelve, de jelentősen. Amúgy meg szép, egészséges és nagyon finom, mézédes. Ergo most tele lett vele a hűtőm hirtelen.
Eszem én magában, joghurtos turmixban, salátában, de csak nem fogy olyan ütemben, mint ahogy vásárolom (említettem már, hogy vannak kis problémáim az élelmiszerek falhalmozásával?). Így aztán most egy gyors desszert is lett belőle. Nem fagyi, az nem megy nálunk amióta fagypont körül van a hőmérséklet, hanem egy hűvös csokikrém. Igazából végtelenül egyszerű, igazából nem is recept, csak felhasználási javaslat, elkészíteni és megenni is percek kérdése, és a Créme de Cassison kívül még csak nagyobb csavar sincsen benne. Ez csak egyszerűen finom.
Az összetördelt csokit a tejszínnel együtt megmelegítjük, amíg a csoki fel nem olvad. Lehúzzuk a tűzről, hozzákeverjük a cukrot és a likőrt.
Ha a krém kihűlt, alig langyos, hozzákeverjük a megmosott, leszárított áfonyát, 4 evőkanálnyi kivételével, amit félreteszünk a tálaláshoz, majd 4 tálkába adagoljuk.
Hűtőbe kerül, amíg megdermed a krém.
Tálalásnál megszórjuk a maradék áfonyával.
Ennyi.
Megjegyzés:
1.) A díszítésre használt menta remekül passzolt hozzá, már ha valaki szereti a csokit mentával.
2.) Ez a csokikrém megint elég sűrű (nincs mit tenni, mi így szeretjük), könnyebben kanalazható krémhez még egy decivel több tejszín (azaz összesen 3 deci) hozzáadása szükséges.
Én készültem, de tényleg. Amikor elolvastam Duende VKF! kiírását, tengernyi ötlet jutott az eszembe, sőt, még Férje is inspirálóan hatott, gondolatban már megtervezte a fotózáshoz a díszletet, és fejébe vette, hogy kerít nekem galambot a csokoládés fogáshoz, amit szintén ő talált ki a fordulóra.
Aztán ember tervez…
Férj ebben a hónapban háromnaponta ügyel, én meg néhány napja betegedtem le annyira, hogy jobb esetben a konyhában ügyetlenkedem, rosszabb esetben az ágyban fekszem, ha szeretném elkerülni az ájuldozásaimmal járó riadalmakat. Jelen állapotomból kifolyólag nem nagyon mer felügyelet nélkül hagyni a család, nem is annyira miattam, hanem Ponty miatt, nem igazán alkalmas még az önellátásra, sem arra, hogy szakszerűen kerülgesse átmenetileg cselekvésképtelen anyukáját.
Azért a VKF! aktuális fordulójáról nem szerettem volna lemaradni teljesen, és legalább a desszertet megvalósítottam félig-meddig. A betervezett kávés babapiskótát ugyan nem tudtam megsütni hozzá, de a csokoládés krém azért még sikerült.
A vágykeltő alkatrészek így a csokoládé, vanília, a kávé, tojás sárgája lettek volna, no meg a brandy, bár az alkohol azért nem a klasszikus értelemben vett afrodiziákum. A krém egyébként eszméletlen finom, akár magában is meg tudtuk volna enni (anyu ezt a tervet konkrétan ki is vitelezte, bár közben arról győzködött, hogy milyen finom lenne ez a Rigó Jancsiba…)
A csokit apróra tördelem, és a tojások sárgájával, vaníliás cukorral meg a tejszínnel kis láng fölött, habverővel folyamatosan kevergetve felolvasztom. Kicsit tovább melegítettem az olvadás után, hogy a nyers tojássárgáját hőkezeljem, csak a biztonság kedvéért. (felforralni azért nem kell) Végül még melegen belekevertem a cukrot is.
A tejszínes-csokis keverékhez adtam a mascarponet, majd alaposan összedolgoztam vele.
A piskótákat egy rétegben leraktam üvegpoharak aljába (vagy egy nagyobb tálba is lehet), meglocsoltam a brandy és a kávé felével, miután teljesen magukba szívták a folyadékot, rájuk kentem a krém felét.
A maradék piskótát meglocsoltam a maradék kávéval és brandyvel, majd miután ezeket magába szívta, a csokis krémre rétegeztem. Erre került ismét egy réteg krém.
A tetejére kakaóport szitáltam, majd hűtőbe került tálalásig.
Ebben a hónapban a Gasztrotipp retró rovatának témája a gesztenyepüré: meggyes gesztenyepüré tiramisu a Gasztrotippen!
A piskótát a hagyományos módon készítjük el, a tojások fehérjét csipet sóval habbá verjük, amikor a hab már kezd megszilárdulni, akkor kanalanként hozzáadjuk a cukrot is.
A kemény cukros tojáshabhoz óvatosan hozzáforgatjuk a tojások sárgáját, majd kanalanként adagolva, szintén óvatosan beleforgatjuk a lisztet is.
Sütőpapírral bélelt kisméretű tepsibe öntjük, majd 180°C fokon (gázsütő) tűpróbáig sütjük. Ez nagyjából 15 perc.
A piskóta sütése helyett használhatunk babapiskótát is, ebből 8 darab szükséges.
A meggyet a cukorral addig főzzük, amíg a leve a felére bepárolódik.
A felengedett gesztenyemasszát kikeverjük a mascarponeval és a porcukorral. Használhatunk hozzá eleve cukrozott, rumaromával vagy vaníliával ízesített masszát is (akkor a hozzáadott cukor mennyiségét csökkenteni kell), de a natúr masszánál az ízesítés, édesítés a saját igényeink szerint alakítható.
Az összeállításnál a piskótából a tálkáknak megfelelő alakzatot vágunk ki, vagy ha egy nagyobb formába rétegezzük, akkor csak kettévágjuk a lapot.
Egy réteg piskótára kerül egy réteg meggy, egy kevés a meggy levéből, majd egy réteg krém. Ismét egy réteg piskóta, meggy, majd a tetejére krém kerül.
Tálalás előtt csokoládét reszelünk a „tiramisu” tetejére.
Az úgy volt, hogy elbambultam. Elfelejtettem szólni Férjnek, hogy a munkából hazafelé jövet Toffifeet is kellene hozni a boltból, mert kifogytak a készleteim.(lehet, hogy ciki, de én bizony imádom. Ez van)
Mit lehet hát tenni, ha az ember lányára estefelé rátör az édes karamellás semmiségek utáni sóvárgás, és éppen nincs itthon az imádott ragacsos-csokis bogyóból?
Nem, ezt most nem gyártottam le házilag. Csak valami olyasmit.
Meglepő módon tényleg kicsit hasonló lett az életérzés, bár azért ez még nem az igazi. De majdnem.
A mogyorót száraz serpenyőben nagyon kis láng fölött, lassan megpirítom. Akkor jó, ha elkezdi ledobni a héját, és alatta már aranyszínű. Lassan kell pörkölni, különben kívül megég- belül meg nem sül meg. Lehet hántolt mogyorót is használni hozzá, de azt is meg kell pirítani.
Ha kissé kihűlt, ledörzsölöm a két tenyerem között a héját, majd késsel nem túl apróra vagdosom.
A csokit összetördelem, és a nádcukorral, meg a tejszínnel kis láng fölött összeolvasztom.
A folyékony csokis krémbe keverem a mogyorót, majd szétosztom négy pohárba. (lehetőleg aprócskákba, különben bután fog kinézni)
A cukrot karamellizálom, majd ha már világos borostyán színű, hozzáöntöm a tejszínt is, egy csipet só kíséretében. Vigyázat, köpköd!
Kis láng fölött kevergetve addig melegítem az egészet, amíg a karamell fel nem oldódik maradéktalanul, és a tejszínes szósz be nem sűrűsödik.
Ha a karamellás krém kihűlt, óvatosan a csokis réteg tetejére csorgatom.
Hűtőbe kerül, amíg teljesen meg nem dermed.
Megjegyzés:
1.) Én most ezt négy részre osztottam, de inkább hatfelé kellett volna, mert elég tömény. Még nekem is. És, mivel igen finom, nehéz megállni egy teljes pohárka maradéktalan kiürítését, viszont utána nagyon rosszul lehet lenni.
2.) A csokis réteg nem lágy krém, hanem kicsit keményebb, a Toffifee belső, nugátos rétegéhez hasonló. Nekem ez így ízlett, kicsit olyan érzésem lett tőle, mintha igazi Toffifeet ennék, de aki krémesebbnek szeretné a csokoládés részt, az legalább duplázza meg a tejszín mennyiségét benne!
3.) Ha a tetejére a karamellás szószba tejszín helyett mascarpone kerül, akkor kihűlés után egy egészen sűrű, eszméletlen finom krémet kapunk. Itt már úgy kell elképzelni a desszertet állagra, mint egy pohárba szorított trüffelt, egészen sűrű lesz az egész, de a Férj és a Keresztanya szerint ez így még finomabb.
Ez egy igen gyors, de legalább annyira finom desszert.
Lehet hozzá sütni a piskótát sk., de egy jobb minőségű babapiskóta, vagy piskótatallér szerintem kiválóan megfelel, és így abban a szerencsés helyzetben lehet majd részünk, hogy tíz perc munkával tömegeket nyűgözünk le.
Vigyázat! Nem diétás.
A málnát a cukorral és a narancs levével vagy a likőrrel felforraljuk, majd 1-2 perc főzés után lehúzzuk a tűzről.
Közben a fehér csokit késsel felaprítjuk, és a mascarponeval kis láng fölött, gyakran kevergetve, lehetőleg vastag aljú teflon edényben összeolvasztjuk. 30°C fok körül már felolvad, nem szabad túlhevíteni!
Ha már nincsenek benne csoki darabkák, hozzákeverjük a joghurtot.
Desszertes tálkák aljába szétosztjuk a piskótatallérokat, vagy a nagyobb darabokra tördelt babapiskótát, meglocsoljuk a málnás szósszal.
Egy műanyag zacskó egyik sarkába kanalazzuk a krémet, melynek a csücskén kb 2 cm lyukat vágunk, és ezt nyomózsákként használva a piskótára rétegezzük a krémet. Ez az egész cécó persze el is maradhat, és rá lehet csak simán kanalazni, akkor meg rusztikus lesz a végeredmény, de gyorsabb. És úgyis az íze számít.
Fogyasztás előtt hűtőbe kerül, legalább fél órára.
Megjegyzés: Ennek egy változata, ha a krémhez 1:1 arányban keverünk ki mascarponet joghurttal, és édesítjük, a krém minden 10 dkg-jára kb 1 púpos evőkanálnyi porcukrot számítva. A piskóta helyett pedig itt használjunk amarettit lehetőség szerint.
Ez még egyszerűbb, de nagyon finom, és ez anyósom kedvenc desszertje is.
Na jó, barackvirág színű inkább, ha nagyon szigorú akarok lenni.
Az alapjául szolgáló rózsaszín birskompót receptjét Starfokkernél találtam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a színe fogott meg benne elsőre. De igazságtalanság lenne csak a színe miatt szeretni, mert az íze legalább annyira elbűvölő, mint a látványa.
Bár a kompót már önmagában is nagyon finom és látványos darab, de én nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy egy púderes színű pohárkrémet ne készítsek belőle.
A birsalmát meghámoztam, kivágtam a magházát és a kukacokat. Meghámozni nem kellett volna, ha nem lett volna kukacos és nem kellett volna farigcsálni.
A csillagánizzsal, félbevágott vaníliarúddal, sáfránnyal, a citrom levével, a cukorral és egy liter vízzel feltettem főni. Az első két órában fedő alatt, a legkisebb gázrózsán, takarékon főtt, majd az utolsó órára levettem a fedőt, hogy a levét beforraljam.
Nekem három óra alatt szép, mély, narancssárgás, sötétebb rózsaszín árnyalatot kapott a gyümölcs és a leve.
A gyümölcsöket a főzés végén leszűrtem, a fűszereket kidobáltam közülük, majd szétosztottam négy pohár aljába.
A visszamaradt kompót leve 3 dl-nyi volt. Ha ennél több, forraljuk be, ha ennél kevesebb, hígítsuk fel 3 dl-re.
A tejszínt habverővel simára keveretem a keményítővel és a tojások sárgájával, hozzáadtam a kompót levét, majd vízgőz felett/kis lángon habverővel való állandó verés-kevergetés mellett besűrítettem a krémet.
A krémet a gyümölcsök tetejére kanalaztam, majd kihűtöttem.
Díszítésnek csillagánizst kaptak a tetejükre.
Hát igen, nem az a hétköznapi desszert, de nem is hétköznap volt tegnap. Ez készült a blogszülinapra.
Az alapja a kacsi, azaz a friss házasok és gyermekágyas édesanyák számára készülő perzsa sáfránykrém, de úgy tűnik, az én puhány ízlésemnek az autentikus változat nem jön be, így kicsit változtattam rajta. Az eredeti recept szerint csak nagyon sok vaj, cukor, liszt és víz van benne fűszerekkel, de nekem hiányzott a tejes-tejszínes alap hozzá, így ez a változat már azzal készült. A fűszerek viszont maradtak.
Az ára ugyan húzós, mivel a két fős adagba egy zacskó sáfrány került, de megérte. Egyébként pár perc alatt elkészül, az alapanyagok pedig minden elfajzottabb gasztroblogger konyhájában fellelhetőek hozzá.
2 adag
2 dl zsíros tej, 1 dl tejszín, 2 dkg vaj, 2 tojás sárgája, 3 dkg étkezési(kukorica)keményítő, 4 ek cukor,
1 kk= 0,12 gr sáfrány (1 zacskó Kotányi), 1 kk kardamom mag ( 4 hüvelyből), 1 ek rózsavíz,
4 ek hámozott, szeletelt mandula forgács
A sáfrányt és a kardamomot mozsárban 1 ek cukorral porrá őrölöm, majd a többi cukorral, a rózsavízzel és 1 dl vízzel felteszem főzni. Sűrű szirupot készítek belőle, azaz beforralom az 1/3-ra.
A mandula lapkákat száraz serpenyőben kis láng fölött aranyszínűre pirítom.
A keményítőt és a tojások sárgáját habverővel csomómentesre keverem a tejjel, tejszínnel. Vízgőz fölött, vagy némi gyakorlat után kis láng fölött folyamatos habverővel való verés-keverés közben sűrűre főzöm.
Ha kész az igen sűrű krém, megy hozzá a vaj és a szirup. Én a szirupot inkább átszűrtem előtte, hogy ne maradjon benne darabos fűszer.
Még melegen poharakba/tálkákba töltöm és megszórom a mandulával. Melegen vagy langyosan a legfinomabb.
A tetejére kerülhet még pirított, apróra vágott pisztácia is, de abból sózatlant itt nem kaptam.
Lehet még rá gránátalmát is kanalazni, de amit én vettem hozzá, az bűn rossz volt, így most az sem került rá.
A kenyértészta és sertésszűz házasításából született, remekbe szabott vacsora után annyira virágos jókedvem támadt, hogy önfeledt tapsikolás és táncikálás közepette még egy könnyű kis desszertet is összeütöttem. (a könnyű az ízre és az elkészítésre vonatkozik, nem az energiatartalomra!)
(senki ne gondolja, hogy nálam a főzés hűvös, kimért, aprólékos és precíz műhelymunka. (bár igen gyakran vágyom rá) A konyhám többnyire egy vándorcirkusz színpadára emlékezetet több szempontból is.
Részben azért, mert a közepén egy járóka található benne néhány köbméter plüssállattal és egy darab Ponty Úrral, akit zenés-táncos misztériumjátékkal szórakoztatok az alatt az idő alatt, amíg főzni próbálok és ezen apropóból -több, de inkább kevesebb sikerrel- megpróbálom nem ölbe venni. Kemény munka azt elérni, hogy akárcsak percekre is megfeledkezzen arról, hogy ő voltaképpen még karonülő csecsemő, amit nagyon komolyan, szó szerint szokott értelmezni.
Részben pedig a folyamatosan fennálló relatív koffeinhiány és alvásmegvonás miatt fennálló zaklatott elmeállapotom az oka, ami időnként tényleg igen furcsa viselkedést eredményez nálam. Ez a fajta viselkedés azonban kisdedünket módfelett szórakoztatja, így egyelőre ennek még hasznát veszem. Bár gyanítom, az óvodában már szégyenkezni fog miattam. Hacsak addig nem alszom ki magam/nem iszom igen sok kávét.
Minden bizonnyal ez a leghosszabb zárójeles kitérő a blog történetében.
Akit csak a recept érdekelt volna, attól most elnézést kérek.)
2 adag
10 dkg fehér csokoládé, 1 doboz= 165 ml kókusztej, 4 ek kókuszreszelék, 1/2 citrom leve, 1 cm gyömbér(~ 1 kk őrölt, szárított gyömbér)
A gyömbért meghámozom, lereszelem, a levét kinyomkodom, csak a levét fogom használni.
A csokit összetördelem, a gyömbér levével és a kókusztejjel óvatosan összeolvasztom. A fehér csoki hajlamos megégni, így kis láng felett és folyamatos kavargatással kell próbálkozni. Ha felolvadt a csoki, akkor már jó is, nem kell tovább melegíteni. Megy bele a citrom leve is.
A kókuszreszeléket egy serpenyőben szárazon, kis láng felett aranyszínűre pirítom. Vigyázni kell, ez is könnyen megég.
3 evőkanálnyi kókuszreszeléket belekeverek a csokis masszába, majd azt poharakba adagolom. (ezek igen kis adagok térfogatra, de kalóriatartalomra nem azok)
Hűtőbe teszem legalább fél órára és tálalásnál megszórom a maradék kókuszreszelékkel.
Nem kell mindenre karamellt égetni. De lehet. Erre is.
Azt nem mondom, hogy jobb nélküle, mert az nem igaz, de ez a krém önmagában is finom. Nagyon.
Csak egy életkép ennek illusztrálására: Férj meglépett a fazékkal, amiben főztem. Halkan csörömpölt a kanállal, miközben suttyomban próbált minden egyes molekulát kinyerni az edényből és hangosan morgott, amikor rátaláltam és megpróbáltam tőle azt elvenni mosogatás céljából…
2 adag
2 dl zsíros tej, 1 dl tejszín,
2 dl aszú (3 puttonyos), 2 tojás, 1 dl mazsola,
2 ek nádcukor, 1 ek vaníliás cukor (házi, ez kb 1 tasak Bourbon vaníliásnak fele meg),
1 csapott ek étkezési(kukorica)keményítő (~ 1 dkg), cukor a tetejére
A bort a mazsolával együtt elkezdem forralni. A puttonyoknak jelen estben csak a későbbi édesítés miatt van jelentősége, 5 puttonyoshoz nyilván kevesebb cukor kell majd (de ki főzne 5 puttonyos aszúból krémet???) Aszú hiányában pedig a tokaji szamorodni, vagy egy tokaji fordítás is megfelel.
Akkor lesz jó, ha majdnem az összes bor elpárolgott vagy felszívta a mazsola. 1-2 evőkanálnyi mennyiségnél több ne maradjon a mazsola alatt. Ha ez megvan, botmixerrel egy kicsit pürésítem a mazsolát, nem nagyon, maradjanak benne nagyobb darabok is. Botmixer hiányában késsel is meg lehet vágni kissé.
A keményítőt kevés tejjel habverővel csomómentesre keverem, majd hozzáadom a többi tejet, tejszínt, tojást, vaníliás cukrot, és habverővel alaposan kikeverem, felverem.
Innen két módon készülhet tovább: 1.) Hozzákeverjük a mazsolát és a cukrot, majd szuflé formába öntve, azokat forró vízbe állítva, sütőben 160°C fokon 45 perc. Én természetesen nem ezt választottam, a sütőmben ugyanis hús sült (már megint)
2.) Kis láng felett habverővel folyamatosan (tényleg!) verve-keverve besűrítem. A lángról lehúzva is még néhány percig keverni kell. Viszont 5 perc alatt kész. Jó esetben a krém és nem a rántotta. Csak ezután adom hozzá a mazsolát és a nádcukrot, csinos edénykékbe töltöm, majd mehet a hűtőbe.
Ha kihűlt, már fogyasztható is.
De ha van otthon mini lángszóró, azért cukrozzuk meg és égessünk rá karamellt!