meleg lencsesaláta, paprikás túrókrémmel töltött sonkatekercsek, aszalt vörösáfonyás csokis cookie, pisztáciás kecsekesajtkrém aszalt sárgabarackba töltve, fűszeres popcorn, avagy mi kerüljön a szilveszteri asztalra?

Ezzel a bejegyzéssel szeretnék minden kedves olvasónak boldog új évet kívánni, és reményeim szerint egy kis segítséget is adni a szilveszteri készülődéshez. Nálunk előszilveszter formájában lezajlott az év végi ünneplés, holnaptól az óév maradék napjait felváltva munkával töltjük a férjemmel, így a klasszikus szilveszteri buli nálunk az idén elmarad. Viszont pár gyors fotót készítettem, mivel az elkészült ételek  szerintem igen jól sikerültek.

A fenti cím ugyan hosszú, de a benne szereplő ételek valójában percek alatt elkészülnek, és igazán változatossá tehetnek egy büféasztalt, vagy akár egy szűkebb körű, otthon mozizós szilvesztert is színesebbé tehetnek.

A lencsesaláta a tavalyi nagy kedvenc, a citromos rukkolás nyomdokaiban halad, de ez most meleg, petrezselyemzölddel, kaprival és baconnel van gazdagítva, igazi komfortos darab, akár egy komplett főétkezésnek is megfelel.

A pisztáciás kecskesajtkrémmel töltött aszalt sárgabarack ötlete a Cucina Moderna aktuális számából származik, amit hála a sógornőmnek, ismét van szerencsém forgatni. A recept kis módosításon esett át, de ez szerintem az előnyére vált.

A cookie természetesen a fiatalúr kérésére készült, de ez is gyors, ízletes darab, és hát a gyerekekre is gondolni kell…

A túrókrémmel töltött sonkatekercs eredetileg otthon, az édesapám által beszerzett sváb sonkára lett kitalálva, de most egy egyszerű levegőn szárított  szeletelt sonkával is remekül működött. (persze használható hozzá prosciutto crudo is) Ízeiben a túrókrém leginkább a körözöttre hajaz, illetve egészen pontosan a körözöttre, ahogy édesanyám értelmezi. Ő soha nem tett bele juhtúrót, sört és lilahagymát viszont igen, és fura módon ez a kissé bizarr kombináció egészen jól működött. Én a sört nem forszíroztam, és a körözöttnek ehhez az egészen kevéssé autentikus értelmezéséhez egy kevés apróra vágott zöldpaprikát is adtam. Büféasztalra érdemes kisebb tekercseket készíteni, egy-egy szelet sonkát kettévágni és úgy betölteni, viszont ez nálunk most vacsorára készült, így a hosszú szeleteket spirálisan tekertem fel, szerintem szép lett, de ez már igazán ízlés dolga.

A pocornnak is van története: popcorn készítőt kaptam karácsonyra. Bár nem szeretem a kevés célra használható konyhai kütyüket, erre már régóta vágytam, mert a popcornt nagyon szeretem, a serpenyőben pattogtatást viszont annál kevésbé. Természetesen úgy is készíthető, én most viszont igyekszem kihasználni a masinámat (ami egyébként remekül működik, minden popcorn fanatikusnak csak ajánlani tudom!). A fűszeres popcorn sem saját ötlet, Nigella karácsonyi popcornjának mintájára készült, kicsit módosított fűszerezéssel, és igazán nagyon finom darab.

Remélem a fenti összeállítással sikerült segítenem a szilveszteri készülődésben, és még egyszer, boldog új évet kívánok!

Jövőre jövök, első körben a karácsonyi receptekkel.

• meleg lencsesaláta baconnel, citrommal, kaprival
• 30 dkg lencse
• 8 dkg bacon
• 1 citrom
• 1 csokor petrezselyem
• 3 ek kapribogyó (átöblítve)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 kisebb fej édeskés vöröshagyma (~8 dkg)
• 2 ek olívaolaj

A lencsét előző este beáztatom, másnap friss, enyhén sós vízben puhára főzöm.

A bacont apróra kockázom, a vöröshagymát, fokhagymát finomra aprítom. Az olívaolajon kisütöm ropogósra a bacont, majd hozzáadom a hagymát, üvegesre sütöm, hozzáadom a fokhagymát, néhány másodperc alatt ezt is megsütöm. A szalonnás keverékhez adom a leszűrt lencsét, összeforrósítom. Végül lehúzom a tűzről és hozzáadom a citromlevet, a finomra reszelt héját, a kaprit (ezt, főleg ha kaprigyümölcsöt használunk, durvára is lehet előtte vágni) a finomra aprított petrezselyemzöldet. Összeforgatom és tálalom, magában vagy vajas pirítóssal.

• paprikás túrókrémmel töltött sonkatekercsek 
• 25 dkg tehéntúró
• 10 dkg vaj
• 175 gr (1 kis doboz) tejföl
• 1 fej lilahagyma (5 dkg) (vagy helyette 5 dkg édes fehérhagyma)
• 2 tk pirospaprika
• 2 tk őrölt kömény
• só
• 1 hegyes, erős zöldpaprika
• 10-12 vékony szelet sonka (sváb pirospaprikás vagy valamilyen más levegőn szárított, pl  prosciutto crudo)

A lilahagymát finomra aprítom. A vajat megolvasztom, majd hozzáadom a köményt és a hagymát, üvegesre sütöm benne a hagymát. Lehúzom a tűzről, majd belekeverem a pirospaprikát, tejfölt, túrót, összedolgozom, sózom. Ha teljesen kihűlt, hozzáadom az apró kockákra vágott zöldpaprikát is.

A vékony sonkaszeletek szélére kanalazok pár kanál túrókrémet és feltekerem a sonkát.

• aszalt vörösáfonyás csokis cookie (20-22 db)
• 20 dkg finomliszt
• 10 dkg vaj
• 5 dkg nádcukor
• 5 dkg étcsoki (65%)
• 5 dkg aszalt vörösáfonya
• 1 tk mézeskalács fűszerkeverék (vagy kb 1 kk őrölt fahéj, 1/4 kk őrölt gyömbér, reszelt szerecsendió, 2-3 szegfűszeg és koriander porrá őrölve)
• 2 tojás
• 1 tk sütőpor
• 1/2 tk szódabikarbóna

A lisztet elkeverem a sütőporral, szódabikarbónával, mézeskalács fűszerekkel, majd hozzáadom a többi hozzávalót, a puha vajat, a durvára vágott aszalt vörösáfonyát, a nagyobb kockákra tördelt/vágott étcsokit, az elhabart tojást, nádcukrot, majd összegyúrom.Hűtőben pihentetem nagyjából egy órán át, majd nagyobb diónyi gombócokat gyúrok a tésztából, ezeket ellapítom és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem.

Előmelegített sütőben 180C (villanysütő, alsó-felső sütés), 12 perc.

Rácsra szedve hűtöm ki.

Megjegyzés: aki már nagyon unja a karácsonyi hangulatú sütiket, az mézeskalács fűszerek helyett használhatja egy kisebb narancs finomra reszelt héját is.

aszalt sárgabarack pisztáciás kecskesajtkrémmel

• 25 szem aszalt sárgabarack
• 1 dl tokaji aszú
• 15 dkg kecskesajt (puha, friss típusú, krémes)
• 1 maréknyi hámozott, sózott, pörkölt pisztácia (nagyjából 3 dkg)
• 3-4 nagyobb levél bazsalikom

Az aszút felforralom egy szélesebb edényben (akkorában, hogy  a barackok egy rétegben elférjenek benne), majd lehúzom a tűzről, beleszórom a barackokat és lefedem. Ha a barack magába szívta az aszút, leitatom róla a maradék nedvességet és kettévágom.

A kecskesajtot kikeverem a durvára aprított pisztáciával, finomra aprított bazsalikommal.

A kecskesajtkrémmel megtöltöm a barackokat.

fűszeres popcorn

• 10 dkg pattogatni való kukorica
• 3,5 dkg vaj
• 1 tk pirospaprika (édesnemes)
• 1 kk római kömény, mozsárban porrá őrölve
• 1 kk szegfűbors, mozsárban porrá őrölve
• 1 csapott tk nádcukor, mozsárban porrá őrölve
• csipetnyi őrölt fahéj
• 1 tk só

A kukoricát kipattogtatom, gépben vagy száraz serpenyőben (lefedve, kis láng felett, gyakran rázogatva).

A vajat a római köménnyel megolvasztom, majd lehúzom a tűzről és még forrón belekeverem a cukrot, sót, a maradék fűszereket.

A kész popcornt összeforgatom a fűszeres vajjal.

Címkék: aszalt sárgabarack, aszalt vörösáfonya, bacon, cookies, édes, étcsoki, fél óra, felvágott helyett, kecskesajt, kukorica, lencse, pisztácia, sonka, sós, szilveszter, túró

Pisztáciás sütőtökpüré baconos feta nyársakkal

Szeptember első napján menetrendszerűen megérkezett az első sütőtök. Rajongásunk narancssárga színű tárgya rögtön két nagyszerű vacsorával is megörvendeztetett minket, most mégsem ez volt a fő attrakció, hanem a fotó. Ezt ugyanis Csipi készítette. De nem csak úgy, hogy lenyomta az exponáló gombot, henem rendesen kivette a részét az előkészületkeből, tologatta a lámpákat, szaladgált a konyharuhával, és például a kissé kaotikus pisztáciás szórás is egyes egyedül az ő érdeme, akárcsak az evőeszközök keresetlen összevisszasága. De pici székére állva ott pipskedett a fényképezőgép mellett, és természetesen ő nyomta meg az exponáló gombot, és most először jobban érdekelte a fotózás, mint az, hogy miként kellene a fotómodellt elorozni a színről.

Persze ezzel nem a vacsora érdemeit akarom kissebbíteni, hiszen a juharszirup-bacon páros az édeskés sütőtökkel remekül működik, a feta baconba tekerve, nyársra húzva pedig percek alatt elkészülő, nagyon hálás darab, szerintem ehhez a püréhez ideális, de akár főzelékek, például cukkinifőzelék mellé is el tudnám képzelni. Az egész bő negyedóra alatt elkészül, és azon kívül, hogy igen finom, igazán szemet gyönyörködtető látvány.

• 2 főre
• 50 dkg sütőtök (tisztítva)
• 2 ek olívaolaj
• 2 ek vaj
• 1 salotta
• 1 ek juharszirup
• 1 bő marék pisztácia (pirított, sózott)
• 15 dkg feta
• 9 szelet bacon (vagy ahány kocka sajt lesz)
• bambusznyársak

A salottát finomra aprítom, a sütőtököt kisebb kockákra vágom. A vaj és olaj keverékén nagy láng felett, gyakran kevergetve addig sütöm a zöldségeket a juharsziruppal együt, amíg kezdenek enyhe aranyszínt kapni. Ezután sózom, majd fedő alatt a legkisebb láng felett puhára párolom  atököt. Végül villával pépesre töröm.

Közben a pisztáciát meghámozom, durvára vágom.

A fetát nagyobb kockákra vágom (nekem 9 kockára sikerült), majd minden kockát egy-egy szelet baconba göngyölök, és bambusznyársra húzom azokat. Egy serpenyőben zsiradék nélkül minden oldalukon (vagyis mind  a 4 oldalukon) addig sütöm a nyársakat, amíg a bacon ropogós piros, a sajt aranyszínű lesz.

Tálalásnál a tányérba szedett pürét megszórom a pisztáciával, majd szétosztom rajtuk a nyársakat.

Címkék: bacon, fél óra, feta, kölyök kaja, pisztácia, sütőtök

SegítSüti: Variációk cantuccinire

Az idén ősszel egy újabb csapat gasztroblogger anyuka fogott össze Nemisbéka vezetésével, hogy a SegítSüti segítségével adományokat gyűjtsön, ezúttal a budapesti I. számú Gyermekgyógyászati Klinika és a szegedi kórház koraszülöttosztályainak. Az a megtiszteltetés ért, hogy ezúttal én is a csapat tagja lehetek. A licitről és az egyéb részletekről minden információt megtaláltok a SegítSüti honlapon, aki pedig úgy érzi, hogy lecsúszik róla, mert esetleg elszabadulnak az árak, az se csüggedjen, hisz meg lehet majd vásárolni ismét a recepteket csokorba kötve  a SegítSüti receptfüzetben, és az idén lesz még meglepetés is, de erről részleteket egyelőre még nem árulhatunk el.

Amikor megkaptam a felkérést, szinte azonnal eldőlt, hogy cantuccinit sütök, mivel esetemben a nagy távolság és a még elég pici fiam miatt a személyes átadás nem biztos, hogy megvalósul (de azért igyekszem!), és mi más is lehetne jobban utaztatható ennél az olasz finomságnál. A kérdés ezután már csak az volt, hogy milyet. Sok-sok próbasütés után sem tudtam eldönteni, hogy a mogyorós mandulás étcsokis szegfűborsos, a sáfrányos pisztáciás mandulás, vagy a klasszikus fenyőmagos mandulás közül melyiket válasszam. Így hát nem választottam, a licit nyertesének mindhármat megsütöm (illetve ezeket tetszőleges kombinációban, igény szerint).

A cantuccini receptet illetően egy kis kutakodást végeztem az olasz szakácskönyveimben és az interneten is, és végül egy a legtöbb helyen fellelhető tradicionális receptet követtem. Többnyire. A hagyományos receptek ugyanis nem tartalmaznak semmilyen lazító ágenst, vagyis a tészta elég tömör, és csak tetemes mennyiségű Vino Santoba áztatva rágcsálható, hisz tulajdonképpen ennek a süteménynek ez is a fő funkciója. Viszont már a legtöbb olasz recept is engedményt tesz ez ügyben, így én is a levegősebb változatra szavaztam. Főként hogy az ízesítésnél is eltértem a klasszikusnak számító fenyőmag-mandula kombinációtól, és készült egy pisztáciás változat, a szintén elég elterjedt sáfrányos fűszerezéssel és egy mogyorós szegfűborsos étcsokis, ami forró csokiba mártogatva (de csak úgy magában elrágcsálva is) szintén nagyon finom. A süti szeletelésénél szintén lehet választani, a hagyományos egy centi vastag, tunkolásra szánt, és a kissé vékonyabbra szelt, de így magában is könnyen elropogtatható szeletek között.

• mandulás fenyőmagos
• 25 dkg rétesliszt (BFF-55)
• 15 dkg cukor
• 2 nagy tojás
• 12,5 dkg mandula
• 2,5 dkg fenyőmag
• 8 gr sütőpor (2 púpos tk)

A mandulát és a fenyőmagot külön külön száraz serpenyőben enyhén megpirítom. A hagyományos receptekben a pirítás nem szerepel, de tapasztalataink szerint így sokkal finomabb lesz.

A lisztet elkeverem a sütőporral, majd tészta hozzávalóit összegyúrom, két részre osztom és lisztezett gyúródeszkán 4-5 centi vastag, a tepsivel azonos hosszúságú rudakat sodrok belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a rudakat (óvatosan, elég lágy lesz a tészta), egymástól kissé távolabb, ellapítom kissé a tetejüket, mert meg fognak nőni, majd előmelegített sütőben a középső rácson 170°C fokon (villanysütő, légkeverés) 30 percig sülnek.

A rudakat még melegen éles késsel háromnegyed-egy centi vastagon felszeletelem, majd sütőpapírral bélelt tepsibe terítem. 140°C fokon légkeverésen sül, illetve inkább szárad 10 percig, majd minden szeletet átfordítva ismét 10 perc következik 140°C fokon a sütőben.

Rácsra szedve hűtöm ki az elkészült süteményt majd jól záródó dobozba teszem.

• étcsokis szegfűborsos mogyoróval, mandulával
• 25 dkg rétesliszt
• 15 dkg cukor
• 2 nagy tojás
• 7,5 dkg mandula
• 7,5 dkg mogyoró
• 5 dkg étcsoki (70%)
• 1 ek szegfűbors
• 2 tk sütőpor (8 gr)

A mandulát és a mogyorót külön-külön száraz serpenyőben megpirítom, a szegfűborsot mozsárban finom porrá töröm, a csokit késsel kis, 3 milliméteres kockákra vágom (ha lehet, ne forgácsoljuk vágás közben, a finom csokipor ugyanis beleolvad a tésztába, megszínezi és megpuhítja majd!).

A továbbiakban ugyanúgy készül, mint az első változat.

• sáfrányos pisztáciás mandulás
• 25 dkg rétesliszt
• 15 dkg cukor
• 12,5 dkg mandula
• 2,5 dkg pisztácia (sózatlan, lehetőleg nem pirított)
• 2 nagy tojás
• 2 tk sütőpor (8 gr)
• csipet sáfrány

A sáfrányt egy mokkáskanálnyi cukorral mozsárban porrá őrölöm, majd egy teáskanálnyi forró vízzel feloldom. A mandulát száraz serpenyőben kissé megpirítom.

A továbbiakban ugyanúgy készül, mint az első változat.

Címkék: édes, étcsoki, fenyőmag, mandula, mogyoró, pisztácia

Krémes tejpuding (muhallebi)

Nos, eredetileg spontán született az első változat, mert elfogyott itthon a gríz, és tejbegríz helyett rizsliszttel készítettem Mogyorónak a pótvacsorát. Vagyis tej, vanília, rizsliszt. Aztán eszembe jutott, hogy Chilinél találkoztam már ezzel az édességgel, és ez nem más, mint a muhallebi, azaz a törököknél honos krémes tejpuding. A következő elkészítésnél már Chili receptjét követtem, vagyis a vanília helyett rózsavizet használtam, és az általa megadott mennyiségeket használtam. Az elkészítés nagyjából annyira “bonyolult” mint a tejbegríznél, és a ráfordított idő is hasonló, de az eredmény… hát hogy is írjam, hogy az imádott tejbegríz erényeit ne kisebbítsem? Elegánsabb? Határozottan!

Ha pedig valakit csak a rózsavíz tartana vissza az elkészítésétől, hát használjon hozzá vaníliát. Az eredmény ugyan így nem lesz autentikus, de az magyar ízlelőbimbóknak így talán jobban megfelel.

Készült mellé egy kis mentás őszibarack saláta és cukros pirított pisztácia is, nem annyira az autentikusság, mint az élvezetek halmozásának jegyében.

Szóval a hihetetlenül egyszerű (de nagyszerű) recept következi.

• 4 adag
• 1 liter zsíros tej
• 7 dkg rizsliszt
• 1 ek rózsavíz
• 4 ek cukor
• 6 ek pisztácia (hámozott, sózatlan
• 2 ek cukor
• 2 nagy őszibarack (30 dkg)
• lime
• cukor
• 1 marék mentalevél

A rizslisztet habverővel csomómentesre keverjük nagyjából 2 deci tejjel. Hozzáöntjük a többi tejet, és habverővel folyamatosan kevergetve addig főzzük mérsékelt lángon, amíg besűrűsödik. Ezt követően lehúzzuk a tűzről, hozzákeverjük a cukrot és a rózsavizet, majd poharakba adagoljuk. Kihűtjük, hűtőbe tesszük néhány órára fogyasztás előtt.

A pisztáciát késsel durvára vágjuk, szárazon egy serpenyőben pirítani kezdjük, majd ha már illatozik/mikor elkezd színt kapni, megszórjuk a cukorral.Néhány másodpercig kevergetve együtt sütjük, hogy a cukor csak ráolvadjon, de a cukor ne karamellizálódjon, majd lehúzzuk a tűzről. Ha már kissé kihűlt, fakanállal összetörjük majd a pudingok tetejére szórjuk.

Az őszibarackot meghámozzuk, felszeleteljük, megcsepegtetjük lime levével, megszórjuk egy kevés cukorral, majd hozzákeverjük a finomra aprított mentát.

A puding mellé külön tálkában adjuk a salátát.

Megjegyzés: ha vaníliával készítjük, akkor a vaníliás cukrot (vagy a vaníliát) még az elején adjuk hozzá a tejhez, és azzal forraljuk fel. 1/3 rúd félbevágott vanília vagy 2 ek házi (2 tasak Bourbon) vaníliás cukor elég lesz hozzá.

Címkék: édes, őszibarack, pisztácia, pohárkrém, rizsliszt

Illatos sült kókusztejberizs epersalátával

Az tejberizs sütőben sütésének az ötlete Billtől, Sydney szakácsától származik, bár azóta találkoztam már vele a Casa Moroban is, de ott pont a Bill-féle változat karamellizált, pirított teje maradt el, ami nekem a legjobban tetszett benne. Billnek egyébként nagyon jó receptjei vannak, többet kipróbáltam már, és még egyszer sem kellett csalódnom benne. Több, mint Nigella bumfordi módon bájos ételeinek végtelen egyszerűsége, de kevesebb mint Gordon Ramsay szofisztikáltabb és komplexebb (mind ízben, mind elkészítésben) receptjei, valahol a kettő között van, és én pont ilyesmire vágyom a letargikusabb napjaimon. Azért írok most ennyit Billről, mert nem tudom, ki hogy van vele, de nekem bizony sokáig nem volt bizodalmam az úriemberhez. Azt nem tudom, hogy a tenyérbemászóan nyálas mosolya és a hozzá társuló arcberendezése miatt (elnézést, tudom hogy nem tehet róla, és felületes ember ítél csak a külső alapján), vagy az iszonyatos, kétes nemiséget sugárzó magyar szinkron vette e el a kedvem a műsoraitól, de én sokáig nem bírtam nézni, és nem az ételek miatt. Aztán egyszer végignéztem a műsorát, majd felálltam, megcsináltam a csokifelfújtat a receptje alapján, és azóta nincsenek előítéleteim.

Na ennyit az ausztrál úrról, most jöjjön inkább a tejberizs. A rizs kókusztejben való főzése nem újdonság, többször éltem már vele, amikor Ponty táplálása miatt tejmentes diétára kényszerültem. Finom, ezen nincs is mit magyarázni tovább. A rózsavíz, kardamom pedig még több fantasztikus illatot ad neki, amire még a végén jön a karamellizálódó barnacukor… hát a szimpla tejberizs ily módon elkészítve teljesen átlényegül. Azért én nem teljesen a sütőben puhítottam meg a rizst, mert az jó másfél-két órás program, a sütő pedig ugye melegít, nagyon, és akkor hiába megy a légkondi. Szóval energiatakarékossági szempontok alapján a rizst megfőztem, majd ezután ment a sütőbe pirulni. Lehet készíteni teljes egészében sütőben, a Casa Moro szerint ehhez 3 óra kell 150°C fokon, Bill szerint másfél-két óra, 180°C fokon, a sütés feléig alufóliával lefedve a tálat, utána meg anélkül.

Aztán végül, de egyáltalán nem utolsósorban, ami mellé jár. Az epersaláta. Természetesen Mamma mogyoróolajos és pisztáciás epersalátájáról van szó. Most erről mit is írhatnék többet, az eper, pisztácia, mogyoró együtt eszméletlen finom! Szerintem ez minden eper rajongónak kötelező program, amíg még tart az eperszezon.

• 6 adag
• tejberizs:
• 1 liter kókusztej
• 2 dl= 17,5 dkg kerek szemű, lehetőleg rizottóhoz való rizs
• 1 ek rózsavíz
• 4 zöld kardamomtok magjai
• 1 citrom reszelt héja
• 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• 2 ek barna nádcukor+ 4 ek a tetejére
• vaj a sütőtálhoz
• epersaláta
• 50 dkg eper
• 3 ek hidegen sajtolt törökmogyoró olaj
• 10 nagyobb levél menta
• 3 ek pisztácia (natúr, pörköletlen)
• 1/4 citrom leve
• 2 tk nádcukor

A kókusztejben a vaníliával fedő alatt, kis lángon, időnként megkavarva puhára párolom a rizst.

A kardamomot mozsárban porrá őrlöm, majd a rózsavízzel, a reszelt citromhéjjal, 2 ek nádcukorral együtt a rizshez keverem.

Kivajazott sütőtálba öntöm (én 22 centi átmérőjűt használtam), a tetejét megszórom a maradék nádcukorral, majd 220°C fokon (gázsütőben) 30 percig sütöm.

Közben a megmosott, megtisztított epret félbe vagy negyedekbe vágom, mérettől függően, meglocsolom a mogyoróolajjal, citromlével, megszórom a cukorral és a finomra metélt mentával, összeforgatom. A tetejére durvára aprított pisztáciát szórok.

Címkék: édes, eper, kókusztej, pisztácia, rizs

Joghurtos lepénykenyér pisztáciával

Lassan (nagyon lassan) kezdek magamhoz térni és/vagy már kezdjük unni a paradicsomos húsgolyót. Kivéve Pontyot. Ő egyfelől még nem tért magához, másfelől meg képtelen megunni a darált húsos, paradicsomos ízes gömböcöket, amik -külön öröm-egészben beférnek a szájába. A rágás/nyelés/beszéd így persze kicsit nehezebben megy, de viccesebb. Legalábbis a a miniatűr így gondolja.

De vissza a kenyerekhez. Ezek is a lapos fajtából valók, én szendvicsekhez ezt szeretem, könnyebb átharapni. Az is igaz, hogy nem ez az első belőlük a blogon, időről időre visszatérnek, és szerencsére még mindig lehet őket variálni.

Ezeknél most a dagasztáshoz csak joghurtot használtam, cserébe egy sokáig friss, puha tésztát kaptam, a tetejére pedig pisztácia került. Én most natúr pisztáciát használtam, de ez egy olyan étel, ahol a natúr pörkölt sózottal is helyettesíthető.

Még egy apróság így elöljáróban: a tésztába is szerettem volna tenni a pisztáciából, plusz jó lett volna pisztácia olajat használni a dagasztáshoz is olívaolaj helyett, de csipetke még túl pici, nem kaphat olajos magvakat, így nálam az csak a tetejére került (kivéve a miniatűrnek készült lepényeket). Viszont ahol nincsenek tiltólistán az olajos magvak, ott szerintem érdemes ezekkel a változtatásokkal készíteni a tésztát, mert biztos, hogy különlegesebbé fogja tenni.

• 6 laposkenyér
• 400 gr rétesliszt
• 250 gr natúr joghurt (3,5%)
• 15 gr olívaolaj
• 5 gr friss élesztő
• 1 csapott ek só
• 1 szűk ek koriandermag
• 4 ek pisztácia

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a joghurtot, olajat, a mozsárban porrá őrölt koriandert és a sót. A tésztát addig gyúrom, dagasztom, amíg sima, fényes felszínű, ruganyos nem lesz, és könnyen elválik a kéztől. Közepesen kemény, de rugalmas, jól formázható tésztának kell lennie.

A kelesztőtálat letakarom egy konyharuhával és félreteszem, amíg a tészta a duplájára nem nő. Mivel kevés élesztő került bele, ez jó 3-4 óra, ha kevesebb az idő erre, akkor lehet több élesztőt is adni hozzá (1,5 dkg-ot), de a lassabb kelesztés jobb szerkezetű kenyeret eredményez.

Ha a tészta duplájára nőtt, átgyúrom, hat részre osztom, és azokból egyenként lisztezett gyúródeszkán lapos, 1 centi vastag korongokat nyújtok. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. A tetejét lekenem vízzel, jó alaposan, majd megszórom a durvára vágott pisztáciával.

Ismét kelesztés, legalább fél óra, vagy amíg a lepények jó másfélszeresükre (de inkább a kétszeresükre) nem nőnek.

Előmelegített sütőben 240°C fok (gázsütő)  20 perc, amíg aranyszínűek nem lesznek.

Rácsra emelve hűtöm ki.

Címkék: joghurt, kelt tészta, kenyér, pisztácia

Sült cékla-mangó saláta rukkolával, kecskesajttal, pisztáciával

Szintén egy nemrég készült sült cékla-narancs saláta nyomán, amelynek a hozzászólásaiban Beatbull azzal az ötlettel állt elő, hogy milyen jó lenne ez mangóval is.

Bár a cékla készletek nálam már kifogytak, és én azt gondoltam botor módon, hogy akkor másutt is, de csodával határos módon a zöldségesnél még sikerült néhány darabot szereznem. Ennek eredménye pedig egy céklaszínű gyermek, és ez a saláta lett.

A mangó-sült cékla páros együtt remekül működik, rukkolával és kecskesajttal kiegészítve pedig egy igazán gazdag ízű saláta lett az eredmény.

• Adagonként:
• 1 cékla (~ 15 dkg)
• 1/2 mangó
• 2 marék rukkola
• 1/2 guriga friss típusú kecskesajt (75 gr)
• 1/2 narancs leve
• 1 ek pisztáciaolaj (ha nincs, extra szűz olívaolaj is megteszi)
• 1 kk koriandermag
• 1 ek pisztácia (sózatlan, natúr, ha van)

A céklákat héjastól, alufóliába csomagolva megsütöttem 240°C fokon egy óra alatt. Miután kihűlt, meghámoztam és felkockáztam.

A mangót meghámoztam, és a kecskesajttal együtt a céklához hasonló méretű kockákra vagdostam.

A koriandermagot mozsárban megtörtem, a pisztáciát késsel durvára vágtam.

Összeforgattam a rukkolát, kecskesajtot, mangót, céklát, pisztáciát, koriandert, meglocsoltam a pisztáciaolajjal és a narancs levével.

Pirítóssal egy könnyebb ebédnek is megjárja.

Címkék: cékla, előétel, hús nélkül, mangó, pisztácia, rukkola, sajt

Narancsos sült cékla saláta pisztáciával

Lassan hivatalosan is itt a tél vége, azaz elfogy az összes céklám.

Az utolsó zacskónyi belőle ebben a salátában végezte. Gyönyörű finálé volt.

A saláta ismét Mamma pisztácia-sült cékla kombinációjára lett alapozva, mint nemrég a sült céklás polenta pirítósok, és ismét meg kellett állapítanom, hogy ez egy remek páros, ami most kiegészült még némi naranccsal, korianderrel és friss mentával is.

Szerintem önmagában, esetleg némi friss sajttal, mondjuk kecskesajttal vagy fetával kiegészítve is megállja a helyét, de mi most ezt köretnek ettük a joghurtban sült bárány mellé.

Írnék még róla többet is, dicshimnuszokat is, ha Ponty nem éppen a lábamnál próbálná meg kifeszíteni a CD író tálcáját a papucsommal…

• Hozzávalók személyenként:
• 2 közepes cékla (~ 25 dkg, tisztítás nélkül mérve)
• 2 narancs
• 1 púpos ek pisztácia (pirítatlan, sózatlan, ha van rá mód)
• 6-8 nagyobb levél menta
• 1-2 ek extraszűz olívaolaj (vagy ha van, hidegen sajtolt pisztáciaolaj)
• 1 kk koriandermag

A céklákat alaposan lemosom, megtörlöm, és alufóliába csomagolva az előmelegített  sütőben 220°C fokon 1 óra alatt puhára sütöm.

Ha kihűlt, meghámozom, és annyira vékonyan felszeletelem, amennyire csak lehetséges.

A narancsot alaposan megmosom, megtörlöm, a héját levágom, majd kifilézem, miközben a levét egy tálkában felfogom. A narancs maradékából is kinyomom a levet a tálkába.

A narancsléhez adom a szárazon megpirított és mozsárban porrá zúzott koriandert, az olajat, a finomra aprított mentát, sózom, ha szükségesnek érzem, és a keverékbe óvatosan beleforgatom a narancsgerezdeket.(Eddig a pontig előre is el lehet készíteni a salátát.)

A céklaszeleteket elrendezem a tányéron, majd minden szelet céklára egy-egy gerezd narancsot fektetek, a narancsléből készült öntettel pedig meglocsolom az egészet.

A saláta tetejére finomra aprított pisztácia kerül.

Ha tálalás előtt van rá mód, pihentessük legalább fél óráig.

Megjegyzés:

Ha csak sózott pisztáciánk van, akkor a salátaöntetből el is lehet hagyni a sót!

Mivel nekem most csak félig-meddig vérnarancsom volt itthon hozzá, ezért abból készült, de sima naranccsal még látványosabb!

Címkék: cékla, előétel, hús nélkül, köret, narancs, pisztácia, saláta

Alles müller oder… Pisztáciás-kókuszos “müller milch” házilag

Van néhány erősen arteficiális ízű, ijesztő színű, élelmiszernek mondott késztermék, aminek én a rabja vagyok. Az egyik ilyen a címben szereplő müller milch.

A házilagos előállítására azonban nem az egészségtudatosság sarkallt engem, hanem az az egyszerű tény, hogy itt bizony nem mindig kapni ilyesmit. A havonta egyszer, valamelyik multiban megejtett beszerzőkörutam alkalmával szoktam magamnak venni belőle, jutalomfalatka gyanánt. Már ha egyáltalán kapok. (mert azt gondolom, havonta egyszer még némi mesterséges neonzöld élelmiszerfesték is beleférne…) De már egy éve nem sikerült hozzájutnom.

Néhány napja sikerült szereznem egy üveggel, és meg kellett állapítanom, hogy én ezt bizony imádom. És gyakrabban is el tudnám fogyasztani, mint évente egy-két alkalommal. A tejmentes periódus is lezárult már az életemben, így semmi nem képezheti gátját a rendszeres fogyasztásnak, csak a beszerzés nehézségei, meg persze az az apróság, hogy napi rendszerességgel viszont már nem szeretnék mesterséges adalékanyagokkal telezsúfolt élelmiszereket fogyasztani.

Innen egyenes út vezetett a házilagos előállításhoz. Több variáció is készült, ami itt szerepel, az hasonlít leginkább az eredetihez (bár Férj szerint finomabb lett…). Ez egy kicsit macerásabb, a szűrés miatt, de ízre ez a kókuszreszelékkel készült változat-meglepő módon- sokkal jobb, mint a kókusztejes.

A recept elkészítéséhez természetesen szükség van sózatlan, pörköletlen pisztáciára, de újabban a Metro ilyet rendszeresen tart, így nekem ezt egyszerűbb beszereznem, mint az ízesített neonszínű tejet. Az ára elég borsos, 10 dkg 1200 Ft, de egy adag tejhez csak 1 evőkanálnyi, azaz 5 gr szükséges belőle. Így az ára házilag kb annyira jön ki, mint az eredeti bolti változaté, de a házi bármikor előállítható, és nem utolsó sorban teljesen természetes. ( aki pedig fővárosi, az a Culinárisban is be tudja szerezni, emlékeim szerint ott is láttam kimérős változatban. Ott talán még olcsóbb is volt.)

A müller milchhez használt buttermilch (író?) helyett a Good Foodon talált ötlet nyomán tej+citromlé keverékét használtam, és ez elég jól működik.

Az egészet bele lehet önteni a turmixgépbe egyszerre is, és ezután leszűrni, ez gyorsabb, de így kevésbé lesz színes és pisztáciás a végeredmény.

A visszamaradó kókuszos masszával pedig lehet dúsítani például müzlit is. (legalábbis nálunk ez lett a sorsa)

• 400 ml
• 4 dl 3,5 % tej,
• 4 ek kókuszreszelék,
• 1 ek pisztácia,
• 2 ek nádcukor,
• 1 ek citromlé,
• 1 ek tejszín

A tejet, kókuszreszeléket, tejszínt, citromlevet, cukrot összeturmixolom, nagy fordulatszámon, legalább 2 percig, majd leszűröm.

Az átszűrt tejet visszaöntöm a turmixgépbe, a pisztáciával együtt, és ismét alaposan összeturmixolom.

Ha teljesen sima italt szeretnénk, ezt követően át lehet szűrni még egyszer, de ettől én már eltekintettem, a kisebb darab pisztáciák egy-két perc alatt úgyis leülepednek az aljára.

Címkék: italok, kókusz, pisztácia

Fetával fedett bárányborda pisztáciás-sárgabarackos kuszkusszal

A rögtönzött húsvéti vacsi főfogása, ami olyan nagyon kevés lett, hogy muszáj volt mellé gyorsan levest és desszertet is készítenem. A 40 dkg-os báránybordát tisztítás után meg sem mertem mérni, és csak csekély vigaszt jelentett a fantasztikus íz az elenyésző mennyiséggel szemben.

2 főre (ha legalább 5 fogásos a vacsora)

40 dkg bárányborda (ebből 8 érme lett), 3 gerezd fokhagyma, 3 ág oregánó, 1/2 citrom leve és 1 kk reszelt héja, 1 tk méz, 10 dkg feta (nem túl sós), olívaolaj, só, bors

a kuszkuszhoz: 1,5 dl kuszkusz, 8 db aszalt sárgabarack, 3 ek pirított, sózatlan pisztácia, 25 db nagy mentalevél, 3 szál újhagyma, 2 gerezd fokhagyma, fél citrom leve, 1 csapott ek nádcukor, őrölt csili, korianderzöld

A bordáról levágom a hártyákat, faggyút, a nem szervesen oda tartozó húsrészleteket, megtisztogatom a csontokat, majd elsírom magam, és kiadom a hulladékot a kutyáknak.

Az egész bordát kis, nyeles érmékre vágom: a bordacsontok között átvágom az izületeket, a húst a bordán hagyom. Sütőtálba rendezem. A fokhagyma gerezdeket átpréselem, elkeverem a letépkedett, finomra metélt oregánó levelekkel, a citromhéjjal és -lével, a mézzel, kis sóval és 1-2 evőkanálnyi olívaolajjal. Az igen aprócska húsokra púpozom egyenletesen elosztva, úgy, hogy a darabos fűszerek (fokhagyma, oregánó) csak a húson maradjanak. A fetát 0,5 cm kockákra vágom, és a húsok tetejére púpozom, alaposan rányomkodom. Borsozom, olívaolajjal jól meglocsolom, és 150°C fokon 35 perc alatt sütőben megsütöm.

A mentát és a koriandert finomra metélem, elkeverem az átpréselt fokhagymával, cukorral, csilivel, citromlével, 2-3 ek olívaolajjal. A sárgabarackot 3 mm kockára vágom, a pisztáciát durvára vágom, az újhagymát felkarikázom, és mennek a többihez. A kuszkuszt kétszeres mennyiségű vízzel leforrázom, megkeverem, és amíg még forró, elkeverem a többi hozzávalóval, majd lefedem és állni hagyom legalább 5 percig. Azért legalább fél óra pihentetés jót tesz neki.

Címkék: juh-bárány-birka, köret, kuszkusz, pisztácia, sajt