Nemrég hosszabb időt töltöttünk a szüleimnél, tekintettel az újabb tartós áramszünetre, ott pedig én most csak többnyire a desszertes poszton jeleskedtem. Ott viszont nagyon. Az egyik nagyon jól sikerült darab ez a forró csokipuding, vagy lávasüti, ahogy tetszik. Arról a műfajról van szó, aminek a belseje még forrón olvadva folyik, miközben a külseje már megszilárdult egy kissé. Egyik kedvenc csokis sütim egyébként, érdemes kipróbálni, de csak saját felelősségre, mert erősen addiktív. A blogra az “egyszerű” csokis változat már korábban felkerült, de most úgy döntöttem, hogy kap egy kis csavart a történet a darált dióval és a datolyával, na meg a parféval a tetején. Szerintem jól döntöttem, legalábbis erre utal hogy a család minden egyes tagja elkezdte rajtam dühödten követelni a receptet miután megették… hát minden egyes morzsáját, amihez hozzájutottak. Azóta beindult belőle családszerte a tömeggyártás, erre vonatkozott a “csak saját felelősségre” kitétel. A recept persze elég liberális, datolya vagy dió nemszeretése esetén tetszőleges olajos mag őrleménnyel vagy aszalt gyümölccsel helyettesíthetők ezek az alkatrészei, és a vaníliaparfé helyett mehet hozzá csak egyszerűen tejszínhab, esetleg vaníliafagyi. De ez a parfé is annyira finom… és olyan egyszerűen elkészül hozzá minden, de minden 5 perc alatt. Nem is folytatom tovább az áradozást, recept.
A tejszínhabot kemény habbá verem, a tojásfehérjét szintén, a tojáshabhoz a habverés vége felé a cukrokat is hozzáadom. A tejszínhabba keverem óvatosan a tojáshabot, műanyag edénybe lapátolom (vagy pici befőttesüvegekbe), lefedem, és hűtőbe teszem legalább 3-4 órára.
A széttördelt csokit a vajjal összeolvasztom, majd hozzáadom a cukrot, a darált diót és a finomra aprított datolyát. Ha langyosra hűlt, belekeverem az elhabart tojásokat, tojássárgáját is, a masszát pedig kivajazott szuflé formákba vagy hőálló csészékbe adagolom.
Előmelegített sütőben 210°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) nagyjából 14 percig sül. Nekem pont 14 perc kellett hozzá. Az a megfelelő állapot, amikor a massza már megemelkedett a csészében, a teteje kirepedezett, és itt látszik, hogy a belseje már folyékony. Tehát a megemelkedéstől számított 1 percen belül ki kell szedni a sütőből.
Tálalásnál a parfét adok a puding mellé.
Megjegyzés: Nagyon finom kis csavar bele, ha egy csipet őrölt szegfűborsot vagy finomra reszelt narancshéjat adunk a csokis masszához.
A gyerekbarát verzió pedig készülhet fele-fele arányban étcsokival és tejcsokival is.
Ezzel a recepttel meg még adós voltam, ez készült ugyanis először a kandírozott akácvirág alá.
Mit is írhatnék róla? Mennyei. De tényleg. Ez lett a legfinomabb parfé, amit eddig készítettem.
Ismét el kell mondanom persze, hogy nem szükséges a tetejére kandírozott akácvirágot tenni, de azért határozottan jól állt neki.
A parféhoz rizst késes robotgépben nagyon óvatosan megdarálom, egy-két pördítés elég, csak épphogy feleződjenek méretüket tekintve a rizsszemek. Ez azért szükséges, mert az egész rizsszemeket nem tudja megtartani a hab, lesüllyednének a parfé aljára.
A tejet felforralom, beleszórom a rizst és egy csipet sót, majd mérsékelt lángon gyakori kavargatás közepette 5 percig főzöm. Ekkor hozzáadom az apróra tördelt fehér csokit, a mézet, a lime levét és reszelt héját, az edényt lefedem, és fedő alatt hagyom kihűlni. A pihentetés végéra az összes tejet fel kell szívnia a rizsnek.
A tojások fehérjét és a tejszínhabot külön-külön kemény habbá verem. A tejszínhab felét a teljesen kihűlt tejberizshez keverem, fellazítom vele, majd ezután óvatosan hozzáforgatom a maradék tejszínhabot és tojáshabot is.
6 szuflé formába osztom szét a masszát, majd a fagyasztóba kerül. Fogyasztás előtt legalább 6-8 óra fagyasztást igényel.
Tálalásnál 10-12 kandírozott akácvirágot szórok a parfé tetejére.
Ha korábban készítjük el, és tovább áll a mélyhűtőben akkor jobban kifagy, így akkor tálalás előtt legalább 2 órával tegyük át a hűtőszekrénybe, és ott kellően megenged majd.
Mákkal, ahogy ez egy rendes karácsonyi desszerthez illik. A mák fogyasztása karácsonykor ugyancsak a földi javakban gazdag újesztendő reményében történik, akárcsak a halé.
A klasszikus mákos bejgli és mákos bobajka helyett azonban most egy könnyebb édesség következik. Könnyebb, mind a fogyasztás, mind az elkészítés szempontjából. Bár jelen esetben célszerű előző nap elkészíteni, hogy legyen ideje megfagyni, de az elkészítése nem tart tovább tíz percnél. A mártás hozzá pedig csak újabb öt-tíz percet igényel. Az eredmény viszont egy látványos (szerintem legalábbis), könnyű és finom édesség.
A mákot a tejszínnel, a cukorral, a fél citrom reszelt héjával és a félbevágott vaníliarúddal felfőzöm, majd 1-2 perc után lehúzom a tűzről. Ha sietek, hideg vízzel telt edénybe állítom a lábast, így hamar kihűl.
Ha kihűlt, a vaníliarudat kihalászom belőle, hozzáadom a csokit és a keveréket habverővel kissé felhabosítom.
Közben a tojások fehérjét csipet sóval kemény habbá verem, majd óvatosan hozzáforgatom a tejszínes keveréket. Lehetőség szerint szilikonos muffin formába kanalazom, de csak azért, mert ezzel szép formát lehet adni a parfénak. Ha ez nincs, akármilyen kisebb, kb 1,5 dl űrtartalmú edény, akár szuflé forma is megteszi, de lehet egyben is fagyasztani és tálalás előtt szeletelni.
A citromos öntethez a citromok héját, levét, az étkezési keményítőt és a cukrot habverővel csomómentesre keverem, majd kis láng fölött, gyakori kevergetés mellett besűrítem, végül hozzákeverem a mascarponet is.
Fogyasztás előtt fél órával kiveszem a parfét a mélyhűtőből (ezt kb a főétel tálalása előtt lehet megtenni), ha szilikonos muffin formában voltak, azonnal kifordítom a formából és tálkába teszem, ha más edénybe, azt néhány pillanatra meleg vízbe mártom, amíg a parfé külseje felenged és ki lehet borítani a formából. De ha szuflé formában fagyasztjuk ki, akkor akár maradhat abban a tálkában is.
A hideg parfét meleg citromos öntettel tálalom.
Megjegyzés: A citromhéj és citromlé naranccsal is helyettesíthető!

Nahát, nahát megint parfé! És ráadásul milyen csúf!
Hát igen, ez van, ronda volt, de finom volt.
Mivel alapvetően szemérmes vagyok (OK, ez nem igaz, csak jól hangzik), és ez meg ráadásul egy gasztroblog, ezért most nem taglalom, hogy mihez hasonlítottak leginkább az elkészült jégkrémek. (pedig ennek a fotónak az eltorzításán is sokat dolgoztam, hogy a hasonlóság minél kevésbé legyen szembeötlő.)
Persze ez nem csak a kecses fröccsöntött műanyag forma kifinomult dizájnja miatt van. Nem feltétlenül szerencsés ötlet ugyanis kevéssé vonzó küllemű dolgokat a maguk pőre valójában közszemlére tenni. Ráadásul pont ebben a geometriai formában. Na mindegy, ez a fejtegetés messzire vezetne, summa summárum- ha vendégek jönnek, NE ez legyen a desszert. Különben még kikacagnak minket. Vagy ha igen, akkor ne pálcikás jégkrém formájában. És lehetőség szerint öntsük is le valamiféle szósszal, hogy minél kevesebb látsszon belőle.
Remélem, mostanra már sikerült mindenkit elrettentenem.
Ha nem, akkor még dolgozok rajta egy kicsit.
Szóval arra jutottam, hogy kell kerítenem ennél helyesebb jégkrém formákat, ennek a kivitelezésén jelenleg még dolgozom. Ugyanis a parfé ilyen formában fogyasztva számomra tökéletes- krémes, hideg, finom, nincs macera a tányérokkal, meg az evőeszközökkel, kicsi adagok eleve, nem kell szeletelni, nem kell mosogatni, és még nem is kell előre kivenni a mélyhűtőből. És el lehet vele vonulni csendben, egyedül a teraszra, és lassan le lehet rágicsálni a pálcikáról, mert én a jégkrémet úgy szeretem, és közben csak picit zavar, hogy a lábam alatt torka szakadtából ordít Lola, a frissen betelepült kölyökcicánk…
Szóval minden szempontból ideális lenne- ha nem lenne ennyire csúf.
Mert azt csak Férj tudja, hogy ezek a nem túl előnyös fotók is mennyi khmmm.. morcos szó elhangzása közepette készültek … Bár kétségtelen, hogy közben azért khmmm… annyit nevettünk, hogy megfájdult a pocink tőle!
És akkor még nem is írtam a parfé/jégkrémről! Az íze klasszikus, mind az aszalt szilvás, mind a mákos rétegnek, nem akartam csavarni rajta, szerintem ezeken nem szükséges. Ami rendkívül jól sikerült, az a gyümölcs velő a jégkrém közepén, igazi meglepetés, amikor ide elérkezünk a fogyasztás során- az aszalt szilva alacsony víztartalma miatt nem lesz betonkemény, hanem meglepő módon finom, krémes marad. Nagyon finom kontrasztot ad a mákos réteggel!
Házi fogyasztásra mindenképpen érdemes kipróbálni!
6 jégkrém
15 dkg aszalt szilva, 1 nagy, lédús narancs leve (1 dl), 1 tk fahéj, 1 kk reszelt narancshéj, 1 ek rum, 1 ek nádcukor
2 dl tejszín, 2 tojás fehérje
1,5 ek finomra darált mák, 1/6 rúd vanília, 1,5 ek cukor, 1/2 kk reszelt citromhéj
Az aszalt szilvát a narancslével, rummal, narancshéjjal és a fahéjjal összeforralom, és hagyom, hogy a szilva jól magába szívja a fűszeres levet. (így könnyebb lesz turmixolni) Ezt követően hozzáadom a nádcukrot, botmixerrel pürésítem.
A mákot ekkora mennyiségben én mozsárban szoktam őrölni, így kevesebb a mosogatnivaló. Ha ez kész, akkor 1,5 dl tejszínnel, a vaníliarúd kikapirgált belsejével és a hüvellyel, meg a citromhéjjal összefőzöm, kb 5 percig kis lángon forralom. Hozzáadom az 1 ek cukrot, és félreteszem kihűlni.
A tojások fehérjét csipet sóval kemény habbá verem, és kétfelé osztom a masszát.
A maradék 0,5 dl tejszínt két púpos ek szilvapürével simára keverem, lazán összeforgatom a tojás fehérje hab felével, majd szétosztom a jégkrém formákban.
A mákos masszából eltávolítom a vaníliarudat, majd felhabosítom habverővel, és összeforgatom a maradék tojás fehérje habbal. A műanyag formában szilvás masszára rétegezem.
Végül 1-2 teáskanálnyi szilvapürét kanalazok minden jégkrém közepébe, ami a mákos rétegen át a parfé közepébe süllyed (de a sűrű szilvás rétegen nem megy át, így tényleg középen is marad). Nekem ekkora mennyiséggel pont tele lett a hat forma, egy pici püré maradt ki, de azt friss, fehér zsömlével megettem.
Mélyhűtőben kb 5 óra alatt megfagyott, innentől kezdve fogyasztható jégkrémként, előtte szigorúan csak kanalas krémdesszert.
A tartóból való kinyerés legegyszerűbb módja pedig az, ha néhány pillanatra meleg vizet engedünk rá. Ezt egyesével is ki lehet vitelezni a jégkrémeknél, nem kell vízbe mártani az egész formát. Mondjuk ilyenkor pálcikával lefelé kell a csap alá tartani, és ezért célszerű alulról tartani a kivarázsolandó darabot, mielőtt szélsebesen a mosogatóban landol. (vajon ezt honnan tudom?) Mindegy, ha nekem ment, akkor más is képes erre, az bizonyos!
Azért még ide tartozik, hogy a formákat a Lidlben vettem, nem tudom, mekkora az űrtartalmuk. Ha emellett a kivitelezés mellett döntünk, akkor a mennyiségek erre a formára vonatkozva elégségesek hat pálcikás nyalánkság előállításához.
Nahát, már megint kisregényt írtam egy 10 perces konyhai munkát igényelő krémes-édes csacskaságról!
Ígérem, jó ideig nincs több parfé. Könnyű ezt most megígérni, mert miután mindegyiket végigkóstoltuk, kicsit elteltünk a jóval. ( a mérleg meg ma reggel azt írta ki, hogy “error” amikor ráálltam, és azon gondolkodtam, hogy üzenni akart ezzel valamit…) Szóval az utolsó. És este tízkor már csak erre futotta. Egyszerűen nem jutott más az eszembe, és mivel kekszet is sütöttem, hát lett ez a parfé.
4-6 adag
1 dl tejszín, 1 dl mascarpone, 2 tojás, fél citrom leve, 1 citrom lereszelt héja, 2 ek cukor, 2 db zabpelyhes keksz+ a díszítéshez
A tojások sárgájából a tejszínnel és a citromhéjjal sűrű krémet főzök, mint mindig. Aztán megy bele a cukor, citromlé, mascarpone, majd a keményre felvert tojásfehérje. A formákat félig megtöltöm a masszával, 1-1 kekszet rámorzsolok, majd a maradék masszát is szétosztom. Kifagyasztom. Tálalás előtt 20 perccel kiveszem a mélyhűtőből.
Kekszmorzsával tálalom. Mert már csak ennyi jutott eszembe :)
Kézenfekvő ízválasztás. Nem túl eredeti, de késő volt már, és a konyhát is meg lehet unni egyszer. A tiramisu ízű dolgokat meg amúgy is jobban szeretem, mint az igazit :)
4-6 adag
1 dl tejszín, 1 dl mascarpone, 2 tojás, 1/3 rúd vanília belseje, 3 ek cukor, 4 db babapiskóta, 1 presszókávé ( 3 cl, szóval inkább ristretto), 1 ek rum
A tejszínből, vaníliából, tojássárgából sűrű krémet főzök, ha kész, folyamatos habverés mellett belekeverem a cukrot, mascarponet. A kávét a rummal összekeverem. A babapiskótát elmorzsolom kézzel, úgy, hogy finom por állagú és nagyobb darabos része is legyen a morzsának. Meglocsolom a rumos kávéval. A tojások fehérjéből kemény habot verek. Ha már teljesen hideg a tejszínes massza, beleforgatom a piskótamorzsát és a tojáshabot. Parféformába öntöm és kifagyasztom. 20 perccel fogyasztás előtt veszem ki a mélyhűtőből.
Kávéból és cukorból kevés kakaóporral sűrű szirupot főztem hozzá, és kakaóporral megszórtam tálaláskor a tányért, de a fényképezős példányhoz ma már csak babapiskóta jutott :) .
A harmadik, és egyben az eddigi kategóriagyőztes (na jó, a chai lattessal holtversenyben)
4-6 adag
2 dl tejszín, 2 tojás, 5 dkg ricotta, 1/2 narancs leve, 1 narancs lereszelt héja, másfél narancs húsa filézve, 2 ek cukor, 1/3 rúd vanília belseje
A tojások sárgáját a tejszínnel, narancshéjjal, narancslével és a vaníliával sűrűre főzöm( folyamatos kevergetés-verés habverővel, vízgőz felett vagy óvatosan, kis lángon, szóval a szokásos), hozzáadom a cukrot, majd folyamatos habverés mellett kihűtöm. Megy hozzá a ricotta is. A tojásfehérjékből vert kemény habot óvatosan hozzáforgatom. A parféformák alját kibélelem a narancsgerezdekkel, ha szükséges felezem a gerezdeket, a lényeg, hogy ne legyen hézagos, különben lukacsos lesz a parfé. Szétosztom a masszát, kifagyasztom.
Tálalásnál lehet hozzá adni további lehártyázott narancsgerezdeket, de nekem erre most nem jutott időm.
A második.
4-6 adag
1 körte, 2 dl tejszín, 5 dkg étcsokoládé (70%), 3 ek nádcukor, 1 tk reszelt gyömbér, 3 tojás fehérje
2 vilmoskörte, 2 ek cukor, fél citrom leve, 1 tk reszelt gyömbér
A tejszínt a csokoládéval összeolvasztom, megy hozzá a cukor. A körtét meghámozom, lereszelem, a gyömbérrel sűrűre főzöm,a csokis masszához keverem. Az egészet kihűtöm, majd egy óra pihenés után szitán/szűrőn áttöröm, és hozzáforgatom a nagyon kemény habbá vert fehérjét. Parféformákba, majd fagyasztóba.
A raguhoz a körtét meghámozom, fél centis kockákra vágom, majd a többi hozzávalóval addig főzöm, amíg a leve szirupos lesz. Kihűtöm.
Én most kihasználtam, hogy nem én rázom a kisded popóját, és hideg csokiszószból rajzolgattam a tányérra, a körte szirupjával meg kitöltöttem a minta hézagjait, a körtéből meg kicsi piramist építettem a parfé tetejére (persze a hűtőben lévő szósz túl híg volt ehhez, de újat már nem főztem, mindegy, így is üdítő volt ez a fajta változatos cselekvéssor számomra a pelenkázás-szoptatás-éneklés-rohamtempóbanházimunkavégzéshez képest, szóval mindenki nézze el most nekem, hogy kicsit bumfordira sikerült. És itt kérek elnézést a fényképekért is, de vagy fotózok, vagy főzök, vagy blogot írok, nekem a háromból egyelőre csak kettő sikerül egyszerre :D )
Az történt, hogy hazavittem egy hadseregnek elegendő tejszínt, és otthon konstatáltam, hogy 2 napig szavatos még. Így aztán, mivel a férjem menedzselte kisdedünket, nekiálltam parfét készíteni ipari mennyiségben. Íme, az első.
4-6 adag
2 dl tejszín, 1 tk porrá őrölt zöld tea (matcha porból gondoltam volna, de hát kicsiny városunkban ezt még hírből sem ismerik), 1 ek reszelt gyömbér, 1 ek citromfű, 2 ek nádcukor, 2 tojás fehérje
300 gr őszibarack, 3 ek nádcukor, 1 citrom leve, 10 levél menta
A zöld teát 2 ek forróvízzel elkeverem, a tejszínhez adom. Megy hozzá a gyömbér és citromfű is, felforralom, cukrozom, majd egy órán át pihentetem. Leszűröm, kihűtöm, megpróbálom felhabosítani. Beleforgatom óvatosan a kemény habbá vert tojásfehérjét. Szétosztom négy parféformába, kifagyasztom.
Az őszibarackot meghámozom, fél centisre felkockázom, és a citromlével meg a cukorral felfőzöm, néhány percig forralom. Miután lehúztam a tűzről, belekeverem a csíkokra metélt mentalevélkéket. Hidegen adom a parfé mellé.
Megjegyzés: Ez a parfé főként gyömbér ízű. Ha igazán zöld tea parfét akarunk készíteni, azt csak matcha porból érdemes, mert a sima zöld tea nem oldódik jól át a tejszínbe, ezen a forró vizes mutatvány sem igazán változtat. Viszont ha valakinek van matcha por otthon, nem kell a forró vízzel bűvészkedni, és bátran hagyja el a gyömbért, akár még a citromfüvet is!
Amiből három hete folyamatosan lenni kell legalább 1-2 adagnak a mélyhűtőben. Nem ragoznám tovább, klasszikus, finom.
4-6 adag
2dl tejszín, 2 tojás, 1 ek vaníliás cukor (házi, ha ez nincs, fél rúd vanília), 2 ek cukor
a grillázshoz: 1-1 csésze cukor és darált mogyoró
az öntethez: 5 dkg 70%, jó minőségű étcsoki, 7 ek tejszín, 5 tk cukor, 1 kk ánizs finom porrá őrölve, 2 ek Cointreau
A parféhoz a tojások sárgáját a tejszínnel és a vaníliával vízgőz fölött, állandó kavarás mellett (habverővel) sűrűre főzöm. Ok, nem vízgőz fölött szoktam, hanem kis lángon. De könnyen rántottásodhat, ha nem vigyázunk. Ha kész, leveszem a tűzről és belekeverem a cukrot, és folyamatos kevergetés-habverés közepette kihűtöm. Ezután a tojások fehérjéből csipet sóval nagyon kemény habot verek, és óvatosan 3 ek mogyorógrillázzsal együtt a tejszínes masszába forgatom. Formákba szedem kanállal, ügyelve, hogy a grillázsból mindenhová jusson, és mehet a mélyhűtőbe.
A grillázshoz a cukrot karamellizálom, hozzákeverem a darált mogyorót, és szilikonos sütőlapra öntöm ( erről könnyű leszedni, ha kihűlt). Ha már hideg, nagy darabokra tördelem, és blenderben durvára őrölöm. Úgy finom, ha egy része finom por lesz, de maradnak benne nagyobb darabok is. Ez elég nagy adag, de érdemes (nálunk) ennyit készíteni egyszerre, mert elég jól fogy. Fagyira szórva, pohárkrém tetejére, satöbbi…
Az öntethez az ánizst az összetördelt csokoládéval egy kis edénybe szórom, hozzáadom a tejszínt, cukrot, és folyamatos kavargatás mellett összeolvasztom. Ha kész, mehet bele a Cointreau, és még forrón szoktam a parfé mellé adni.
Tálalásnál a tányér aljára öntöm a forró öntetet, ráhelyezem a hideg parfét (ilyenkor nem kell kivenni 10 perccel korábban, mert a meleg csoki meglágyítja. Szóval a formát langyos vízbe mártani, parfét kiborítani, és tányérra vele). A tetejét megszórom mogyorógrillázzsal, és jól esett volna mellé némi friss málna is, de hát annak még nincs itt a szezonja. Érdemes mélyebb tányérba tenni, és gyorsan tálalni, mert hamar olvad!
Amúgy pedig a parféról általában néhány dolog, ami nekem bevált:
1 dl tejszínhez 1 tojás fehérje kell. Ha felhasználom hozzá a tojás sárgáját is, azt általában a tejszínnel előbb sűrűre főzöm. Ha olyan ízesítést használok (fűszerek, tea), akkor összeforralom előtte a tejszínnel, és legalább fél órát pihentetem, majd leszűröm. A tejszínt is fel kell habosítani habverővel, de a tojás fehérjéből kifejezetten kemény habot kell verni hozzá. A tejszínes rész mindig legyen nagyon hideg! 1 dl tejszín kb 1 púpos ek “szárazanyagot” bír el állagromlás nélkül (kandírozott vagy aprított, friss gyümölcs, őrölt grillázs, durvára vagdosott csoki, darált olajos magvak, stb), ha nem túl apró a hozzáadott anyag, akkor viszont lesüllyed az aljára, és így mehet bele akár több is (2 evőkanálnyinál azonban nem több, mert akkor “elvész” a parfé az adalékok között, és elvész a könnyed állag is). Ha folyadékot vagy vizesebb állagú anyagot adunk hozzá, attól elkezd hókristály állaga lenni a jegesedés miatt, de azért 1 dl tejszínhez 1 evőkanálnyi még mehet (citromlé, alkohol, gyümölcspüré, ricotta stb) Ha már bele van keverve a tojáshab, akkor már nagyon óvatosan kell bánni vele, hogy könnyű, levegős maradjon, keverni lehetőleg nem kell tovább, és mihamarabb kerüljön formába, majd a fagyasztóba. Tálalás előtt 20 perccel kiveszem a hűtőből, ennyi idő alatt kellemesen meglágyul, de nem olvad még. ( persze ez az idő függ a parfé nagyságától. Minél nagyobb adagban fagyasztjuk ki, annál tovább tart, amíg felenged) A formát kivétel után langyos vízbe mártom, mielőtt a parfét kiborítom, de ezt szerintem mindenki tudja. Kivéve, ha szilikonos a forma, itt nem kell vízzel pancsolni, csak azonnal a hűtőből kivett parfét kifordítani belőle. Messze ezzel a legszebb a végeredmény. A szilikonos muffin forma kiváló a fagyasztáshoz, de a csinos kis műanyag edénykék is. Lehet persze püspökkenyérformában, egybe fagyasztani, és szeletelni, ez különösen kontrasztos színű adalékok esetén látványos (fehércsoki parfé étcsoki darabokkal vagy málnával például) illetve rétegezett parfék esetén ( a folpack bélést én nem szeretem, “ráncos” lesz tőle a parfé felülete, de kétségtelenül megkönnyíti a kiemelést) Ennyi jut most eszembe, és elnézést kérek mindazoktól, akik számára ez már evidens, de én szoktam örülni a hasonló összefoglalóknak, ha beléjük botlok néha.
Az ízesítések variálása, a forró, vagy éppen hideg szószok mindenesetre hatalmas teret adnak a kísérletezésnek. Remélem, meghoztam néhány ember kedvét ehhez a kicsit (méltatlanul) elhanyagolt desszerthez, én mindenesetre a közeljövőben valószínűleg receptek tucatját fogom bejegyezni ebben a témakörben.