Gyors vacsora 1.: paradicsomos csirkemell diós morzsával

Mostanában született pár gyors vacsora, amiről úgy gondolom, sokaknak jól jöhet. Rövid idő alatt összeállítható, kiadós fogások, ahol a munka zömét a sütő végzi. Ez most egy paradicsomos alapban sült-párolt csirke, finom, ropogós diós kenyérmorzsával. Köretnek ki mit szeret, én párolt zöldséget vagy salátát adok mellé, ehhez például kevés olívaolajjal és balzsamecettel elkevert rukkolát készítettem, és friss bagett is került még mellé.

• parmezános paradicsomos csirkemell diós morzsával
• 3 főre
• 3 fél csirkemellfilé, csont és bőr nélkül (45 dkg)
• 1,5 dl passzírozott paradicsom (Mutti passata)
• 1 salotta (vagy 3-4 dkg édeskés vöröshagyma)
• 2 gerezd fokhagyma
• só
• bors
• 1 kk nádcukor
• 2 ek olívaolaj
• 1 marék reszelt parmezán (3 dkg)
• 1 kis csokor petrezselyemzöld
• 1 zsemle
• 1 marék dió (3-4 dkg)
• 2 dkg vaj

A hagymát, fokhagymát, petrezselyemzöldet finomra aprítom, összekeverem a passzírozott paradicsommal, parmezánnal, olívaolajjal, cukorral, sózom, borsozom, majd beleforgatom a lapjában kettévágott csirkemelleket. Ha kisebb csirkemelleket használunk, nem szükséges kettévágni sem. Sütőtálba szedem a húst, ráöntöm azt a szószt, ami nem tapadt rá.

Előmelegített sütőben 200°C fokon 30 percig sütöm (villanysütő, alsó-felső sütés)

Közben a széttépkedett zsemlét és diót késes aprítógéppel felaprítom, majda  a vajon kis láng felett aranyszínűre sütöm.

tálalásnál a csirkemellek tetejére szedem a ropogós morzsát.

Címkék: csirke, dió, kölyök kaja, paradicsom, parmezán, rukkola

Paradicsomos marharagu hajdinával

Ismét egy könnyen elkészíthető egytálétel. A hajdina mostanában már a legtöbb helyen beszerezhető, bioboltokban, orosz csemegeüzletekben, vagy éppen a keleti fűszeresnél érdemes keresni, de találkoztam vele már nagyáruházak polcain is. Szerintem igen hálás alapanyag, ragukba, levesekbe levesbetétként, vagy épp köretként is használható, könnyű puhára főzni anélkül, hogy szétfőne, és akkor a finom diós ízéről még nem is beszéltem. A leírtakból talán már sejthető, hogy nálunk a gersli mellett ez is nagy kedvenc lett.

• 3 főre
• 30 dkg marhahús (nyak)
• 1 fej vöröshagyma (8 dkg)
• 1/4 rúd fahéj
• 1 babérlevél
• 2 ág oregánó (vagy 1 kk szárított)
• 15 dkg hajdina
• 4 dkg mazsola
• 2 pohár víz (4 dl)
• 1 hámozott, darabolt paradicsom konzrev (400 gr)
• 1,5 ek olívaolaj
• 1,5 ek vaj

A marhahúst nagyjából 2 centis kockákra vágom, a hagymát finomra aprítom. Az olívaolaj és vaj keverékén üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a húst, nagyobb lángon kavargatva addig sütöm, amíg a hús egy kis színt kap. Hozzáadom a babért, fahéjat, egészben hagyott ág oregánót, majd felöntöm a paradicsomkonzrevvel és a vízzel. Sózom, felforralom, majd lefedem és kis láng fölött addig főzöm, amíg a hús megpuhul.

Ha a hús puha, hozzáadom a késsel durvára aprított mazsolát, a hajdinát, majd fedő alatt tovább főzöm, amíg  ahajdina is megpuhul. Ha túl sok lé maradna alatta a főzés végére, akkor azt pár perc alatt nagy lángon elforralom.

Tálalás előtt a fahéjat, babért kiszedem, és ízlés szerint kevés apróra vágott friss petrezselyemzöld is kerülhet a tetejére.

Címkék: egytál, hajdina, marha, mazsola, paradicsom

Malackaraj, spenót pesto zöldséges gerslivel és egy gerslis saláta

Ismét egy (viszonylag) gyors vacsora, ami szerintem eszméletlen finom lett ÉS kivételesen le is tudtam fényképezni vállalható minőségben. Meg egy járulékos nyereség: csomagolható ebéd magamnak, másnapra. A malackaraj ismét Metros szerzemény, de mind a pestot, mind a köretet el tudom én képzelni más natúr sült mellé is, mert tulajdonképpen a pesto a lényeg és a gersli. A gersli spenóttal pedig egy új szerelem, ami egészen biztosan elő fog fordulni még mostanában a blogon.

• fejenként 4 darab ujjnyi vastag csontos, bőrös malackaraj szelet (~50-60 dkg)
• olívaolaj
• fokhagyma
• só
• bors
• a pestohoz 2 főre:
• 6 dkg spenót ( 2 bő maréknyi)
• 2 ek dióolaj
• 2 ek olívaolaj
• 1 marék dió (3-4 dkg)
• 1 gerezd fokhagyma
• 3 dkg kéksajt (Danish Blue Cheese)
• a gerslihez 2 főre:
• 10 dkg gersli
• 10 dkg datolyaparadicsom
• 1 kis cukkini (20-25 dkg)
• 1 salotta
• 1 gerezd fokhagyma
• olívaolaj

A karajszeleteket forró serpenyőben olívaolajon, 1-2 gerezd meglapított fokhagymagerezddel 2-2 perc alatt mindkét oldalukon aranyszínűre sütöm, a sütés közben sózom, borsozom. Tepsibe szedem és előmelegített sütőben 160°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 15 percig sütöm.

A pestohoz a spenótot és a fokhagymát fél percre forróvízbe dobom, majd jéghideg vízzel átöblítem, leszűröm, kinyomkodom belőle a nedvességet. A száraz serpenyőben kissé megpirított dióval, az olajokkal és a sajttal együtt késes robotgépben pépesítem.

A gerslit bő, enyhén sós vízben puhára főzöm. Közben a cukkinit felkockázom, a salottát és fokhagymát finomra aprítom. Kevés olívaolajon átsütöm a hagymát, majd hozzáadom a cukkinit is és aranyszínűre pirítom. Megy mellé a fokhagyma, az egészben hagyott paradicsom, majd addig sütöm, amíg a paradicsom bőre kissé megráncosodik. Hozzákeverem a megfőtt, leszűrt gerslit.

Minden szelet húsra kerül tálalásnál egy-egy kanálka pesto, mellé a zöldséges gerslit adom.

• a salátához 1 főre:
• 10 dkg gersli
• 10 dkg feta
• 6 dkg spenót (két nagy marék)
• 10 dkg datolyaparadicsom
• 1 salotta
• 1 nagyobb fokhagymagerezd
• 1 maréknyi petrezselyemzöld
• olívaolaj
• fehér balzsamecet

A gerslit bő, enyhén sós vízben puhára főzöm. Közben a salottát, fokhagymát finomra aprítom, a spenótot mosom, leszűröm, leszárítom.

Kevés olívaolajon üvegesre sütöm a salottát, majd megy hozzá az egészben hagyott paradicsom és a fokhagyma is. Ha a paradicsom bőre már kissé megráncosodik, lehúzom a tűzről, és a még forró zöldségekhez keverem a spenótot. Ezzel már nem kell párolni, elég amennyire a maradék hőtől összeesik.

A megpuhult gerslit leszűröm, hideg vízzel átöblítem, lecsöpögtetem, és a zöldségekhez keverem a felkockázott fetával együtt. Végül sózom, majd olívaolajjal, fehér balzsamecettel ízesítem ízlés szerint. (én 1-1 evőkanálnyit használtam hozzá), és megszórom a finomra aprított petrezselyemzölddel.

Hidegen a legfinomabb, néhány óra pihenés után.

Címkék: cukkini, feta, gersli, hús nélkül, köret, paradicsom, saláta, sertés, spenót

Paradicsomos olajbogyós csirke

Még mindig a minimális energiabefektetéssel elkészíthető, de nagyon finom, egytálétel jellegű kategória. Ez persze nem csökkenti az érdemeit, és sajnos a főzési időt sem, de cserébe szépen csendben elrotyog magának és nekünk közben nem marad más dolgunk, csak merőben különös ételeket készíteni a kisded játék konyhájában (pl serpenyőben sült ujjbáb béka műanyag tojással), természetesen(?) a kisdeddel együtt.

Maga a csirke zöld olajbogyóval, oregánóval és paradicsommal ugyan kissé olaszos beütésű, de a képzavar kedvéért nálunk friss bagett lett mellé a köret.

• 2 csirkecomb és 1 csirkemell bőrrel, csonttal
• 1 nagy fej fehérhagyma (25 dkg)
• 2 dl passzírozott paradicsom (passata)
• 2 dl csirke alaplé (vagy zsírtalanított húsleves)
• 15 dkg nagy szemű zöld olajbogyó (magozott)
• 4 gerezd fokhagyma
• 2 dkg vaj
• 2 ek olívaolaj
• 4 ág friss vagy 1 tk szárított oregánó

Az olívaolajat felhevítjük a vajjal, majd körbesütjük benne a szétbontott csirkedarabokat ( a combját alsó és felső combra bontva, a mellét hosszában a mellcsontnál kettévágva). Ezt több részletben is lehet csinálni, a lényeg hogy színesre piruljanak és ne párolódjanak a darabok. Az elősütött húst kiemeljük, félretesszük, majd a zsiradékon üvegesre sütjük a finomra aprított hagymát.

Hozzáadjuk a felaprított fokhagymát és az egész ág oregánót is, felöntjük a paradicsommal, húslevessel (vagy ha nincs, helyette vízzel), beletesszük  a csirkét, olajbogyót, sózzuk, majd fedő alatt addig pároljuk, amíg a csirke puha lesz, a húsa pedig szinte leomlik a csontról.

Végül fedő nélkül addig főzzük nagyobb lángon, amíg a szaft el nem éri a kívánt (ízlés szerinti) sűrűséget.

Friss fehér kenyér nagyon jól illik hozzá.

Címkék: csirke, egytál, olajbogyó, paradicsom

Borjúmájkrém aszalt paradicsommal

Gyors, nagyon, kiadós, és finom. Felvágott helyett. Az egyik legjobb májkrém amit készítettem evör. Érdekes, hogy errefelé nem nagyon tudnak mit kezdeni a borjúmájjal, azon kívül, hogy resztelik, és igazából én több kilónyit kaptam szinte ajándékba, de legalábbis rendkívül jutányos áron, olyan okból kifolyólag, hogy aki vágta a borjút, annak ez nem kellett semmire. Na. A vidéki élet szépségei. Pedig lehet belőle mindenféle blikkfangos meg elegáns dolgot is készíteni. És még májkrémet is.

• 50 dkg borjúmáj
• 15 dkg erdélyi szalonna (enyhén füstölt, húsos)
• 1 fej vöröshagyma (5 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 5 nagy zsályalevél
• 1,5 dl tejszín
• 2 marék szárított paradicsom (3,5 dkg)
• 1 dl sherry fino

A májról lefejtem a tokot (egy ponton éles késsel óvatosan alányúlok, egészen a tok alatt, majd lassan, óvatosan végigvezetem a kést körben a májon, végig szorosan a tok alatt maradva a pengével), majd kivágom belőle a nagyobb erek falát. Felkockázom egyforma, nagyjából 2 centis darabokra. A hagymát, fokhagymát, zsályát felaprítom, a szalonnáról levágom a bőrkét és ezt is felaprítom.

Kiolvasztom a szalonna zsírját, majd üvegesre sütöm rajta a hagymát. Felöntöm a sherryvel és elforralom alóla szinte az összes folyadékot. Hozzáadom a májat, fokhagymát, zsályát, és addig sütöm, amíg a máj kockák mindenhol egyenletesen kivilágosodnak (beszürkülnek, attól függ, honnan nézzük). Felöntöm a tejszínnel, és ahogy felforr, azonnal lehúzom a tűzről és fedő alatt még 5 percig pihentetem.

A májat sózom, botmixerrel pürésítem, majd hozzákeverem a késsel durvára aprított aszalt paradicsomot. (én most a házilag szárazra aszaltat használtam, ez szinte teljesen vízmentes, könnyű. Olajban eltettből ennél több kell, legalább 5 dkg, alaposa lecsepegtetés után mérve)

Hűtőben tárolom.

Címkék: borjú, fél óra, felvágott helyett, paradicsom

Expressz sütőtökös gnocchi zsályás paradicsomszósszal, báránnyal

És hogy mitől expressz? Hát a habzsáktól! Vagy műanyagzacskótól. De ezt majd a végén.

A bárány pedig opcionális alkotórész, természetesen hazudnék, ha azt állítanám hogy nem jobb így együtt, de ez a zsályás paradicsomszósz+gnocchi annyira rendben van, hogy csak a bárány hiánya miatt vétek lenne kihagyni.

De térjünk rá az érdekesebb részre. Mitől expressz? Persze akkor már azt is el kell mondani, hogy nem lesz kész 5 perc alatt, de határozottan haladósabb, mint a hagyományos eljárással készülő fajta. Tehát ha valaki nem akar vákuum fóliázottat enni, inkább friss házit, és úgy fél óra aktív pancsolást rászán a vacsorára, akkor ez határozottan járható út. Tehát a nagy ötlet -ami nem az enyém, hanem apu egyik Tobrai Róbert füzetecskéjében olvastam- az a habzsák. Vagy levágott végű erősebb műanyagzacskó. A viszonylag lágy masszát bele kell tölteni, aztán a lobogó vízbe nyomni, miközben egy kés pengéjének az életlen felével centinként lenyisszantjuk a tésztát. Nemcsak ehhez a gnocchihoz jó, a könyvben például eredetileg egy ricottás változat szerepel. Hát tulajdonképpen működik. A zsákban minél jobban tömöríteni kell a masszát, ne legyenek benne lehetőleg buborékok, és akkor megtévesztően hasonló lesz a végeredmény a kézzel gyurmázotthoz. Persze nem annyira tömör és a vízben lebeg majd némi uszadék is, de ha nem a nagykövet jön vacsorázni, akkor ez nekem vállalható kompromisszum egy hétköznap estére. És igazából ízre meg annyira finom, hogy a nem teljesen tökéletes állag és külalak is megbocsátható.

• 3 főre
• 80 dkg sütőtök (tisztítva mérve)
• 10 dkg mascarpone
• 1 tojás
• 20 dkg finomliszt
• 2 dl passata (passzírozott paradicsom)
• 5 nagy levél zsálya
• 1 kis fej vöröshagyma ( 4 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 ek vaj
• 1 ek olívaolaj
• 6 vastag, bő ujjnyi szelet bárány- karaj vagy borda, csontostól ( kb 30-35 dkg)

A sütőtököt kisebb kockákra vágom, majd fedeles teflon serpenyőben, fedő alatt, egy-két kanál víz alálocsolását követően kis láng felett megpárolom. Ha már puha, fedő nélkül nagyobb lángon addig melegítem, amíg a nedvesség elpárolog alóla, tehát nem marad semennyi lé sem a sütőtök alatt. (itt már kell néha rázogatni is, hogy le ne égjen) Persze lehet vízben főzni és leszűrni is, de úgy nem lesz annyira intenzív az íze. Meg lehet sütőben is sütni, de ahhoz most nem volt kedvem az úgy meg nem elég gyors.

Szóval a puha sütőtököt/pürét egy nagyobb edényben szétterítjük (hogy minél több nedvesség párologjon el belőle), majd ha kihűlt, habverővel teljesen sima pürévé kavarjuk, hozzáadjuk a tojást, mascarponet, a lisztet, sózzuk, jól átkavarjuk és pihenni hagyjuk legalább 15 percig. A masszának nokedlitésztánál sűrűbbnek kell lennie. A liszt mennyisége a sütőtöktől függ, illetve hogy mennyire sikerült vízteleníteni a pürét, így lehet, hogy ennél több vagy kevesebb kell majd belőle, de én most ennyit használtam hozzá.

Közben a hagymát, fokhagymát és a zsályát nagyon finomra aprítjuk, a bárányt megtisztítjuk a hártyáktól, faggyútól. Egy serpenyőben felhevítjük az olajat, hozzáadjuk a vajat, majd a bárány mindkét oldalát 3-3 percig sütjük közepesnél erősebb lángon. Mivel az a hús amit én használtam elég csontos és vastag karaj volt, így ennyi idő alatt csak félangolosak lettek a szeletek. Viszont bordánál úgy 2-2 perc sütés bőven elég. Ha ez kész, akkor a húst kivesszük egy kisebb tálba, sózzuk, majd alufóliával lefedjük. A visszamaradt zsiradékon üvegesre fonnyasztjuk a hagymát a fokhagymával és zsályával, majd felöntjük a passataval és kb 1 dl vízzel. Kis lángon sűrűre főzzük. A paradicsomszószba visszaszedjük a húst, beleöntjük a levet is, ami alatta összegyűlt, majd összeforraljuk és lehúzzuk a tűzről.

Közben vizet forralunk, sózzuk, majd a gnocchi masszáját habzsákba töltjük, kiütögetjük belőle a levegőt, amennyire csak lehet (a zsákhoz csak a műanyag véget használtam, amire a csillagcsöveket kell tekerni, és nem került rá csillag(sem egyéb)cső, így pont jó lett a méret és elég stabil volt a zsák vége az adagoláshoz is) , és a lobogó víz felett lassan kinyomjuk a tésztát a zsákból az egyik kezünkkel, a másikkal meg egy kés pengéjének az életlen élével(?) nyiszatoljuk le centinként. Én ekkora mennyiséget három részletben főztem ki, minden adag közben megkavartam egyszer-kétszer főzés közben, megvártam hogy felússzon a víz tetejére ami már elkészült, még kb 10 másodpercig főztem, majd szűrőlapáttal lehalásztam és az elkészült szószba szedtem.

A gnocchit összeforgatjuk a szósszal, majd tálaljuk. (Az esztétikusabb és informatívabb küllem érdekében azonban a fotó az összeforgatás előtti állapotban készült)

Címkék: juh-bárány-birka, köret, paradicsom, sütőtök, tészta

Tésztasaláta fetával, aszalt paradicsommal, kaprival

Csak hogy ne maradjon a blog új recept nélkül.

Nos a legjobb kirándulós ellátmány szerintünk még mindig a tésztasaláta, de az az igazság, hogy ez nem csak kirándulás mellé jó, hanem még frissen, langyosan is isteni.

Az aszalt paradicsom most hozzá egy babérlevéllel, szegfűborssal és fokhagymával ízesített olajban eltett darab, de egy mezei olívaolajjal feltöltött is megteszi, csak akkor fűszerezzük kicsit gazdagabban a salátát.

• 4-6 adag
• 50 dkg apróbb száraztészta (én mini farfallet használtam)
• 2 ek édesköménymag
• 4 gerezd fokhagyma
• 10 dkg olajban eltett aszalt paradicsom lecsepegtetve
• 1 dl az aszalt paradicsom olajából
• 2 marék kapribogyó
• 2 ek pácolt zöld bors
• 20 dkg feta
• 1 szardellafilé
• 3-4 ek balzsamecet (bianco)

Vizet forralok a tésztának a kevés sóval mozsárban porrá őrölt édesköménymaggal és a kés pengéjével meglapított fokhagymákkal. Ha felforrt sózom, majd kifőzöm benne a tésztát.

Közben a szardellafilét elkaparom, egy mély tálba teszem, elkeverem a nagyon apróra vágott paradicsommal, lecsöpögtetett átöblített zöld borssal és kapribogyóval (ha a kapri nagyobb szemű, akkor szárazzuk le és aprítsuk finomra azt is), hozzáadom az olajat, ecetet. A kifőtt tésztát leszűröm, hideg vízzel átöblítem, alaposan lecsöpögtetem, majd összeforgatom a paradicsomos keverékkel. Rámorzsolom a fetát, átkeverem, és kész.

Azonnal tálalható, de hűtőbe is kerülhet hideg salátának.

Címkék: paradicsom, sajt, saláta, tészta

Bloody Mary szorbet

Amilyen népszerű a sültpaprika, olyannyira nem volt divatos paradicsomot sütni. Eddig. Aztán most Beatbull és Niki is úgy döntött, hogy véget vet ennek a rossz szokásnak. Meg én is. Én Beatbull ízkombinációját követtem (kivéve a borókabogyót, mivel én a vodkás változatra szavaztam), amivel sikerült elérni azt a bizonyos bloody mary ízhatást.

A sült paradicsomot igazából nem is olyan bonyolult elkészíteni és hihetetlenül finom. Csak úgy magában is. De én most egy erősen alkoholos szorbet-t készítettem belőle, szülinapom alkalmából, amolyan welcome drinkként (igen, persze, amit kanállal kell enni) A paradicsom besűrítése egyébként elkerülhetetlen, mert az alkohol olyan mértékben változtatja meg a fagyási paramétereket, hogy a szorbet alapnak már majdhogynem kenőcsös állagúnak kell lenni ahhoz, hogy megdermedjen (amihez egyébként még egy egészen kevés zselatinra is volt szükség). Ha pedig már be kell sűríteni, akkor érdemesebb sütni, hisz ez az eljárás sokkal intenzívebbé, gazdagabbá teszi az ízeket.

Aztán a végeredménnyel vigyázni kell, mert a klasszikus long drink hosszúságú koktél helyett ez inkább egy shooter töménységű lett, szóval alattomosan fejbe tudja kólintani az embert (mert egyébként meg itatja, azaz jelen estben eteti magát), de hát muszáj volt(?) ennyi vodkát belezsúfolni ebbe  a szorbetbe, mert a sós fagyi az mégsem pohárban melengethető koktél, szóval egy gombócnál többet nem célszerű belőle fejenként kiadagolni. Elvileg.

• 1 kg koktélparadicsom (vagy más édeskés fajta)
• 3 babérlevél
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 tk cukor
• 1 kis csokor zellerzöld a vastag szárakkal együtt vagy 3 szál angolzeller
• 2 gr zselatin
• 2 dl vodka
• 1 tk Worcestershire szósz
• zellerzöld a díszítéshez

A paradicsomot megmosom, félbevágom, és egy tepsibe terítem, összeforgatom a nagyjából feldarabolt zellerrel,  2 gerezd egész fokhagymát teszek mellé, a babérleveleket a paradicsomok alá. 170°C fok, légkeverés, 1 óra.

Hozzáadom a cukrot majd a paradicsomot botmixerrel pürésítem, szitán/szűrőn átpasszírozom (kb 3 dl sűrű püré lesz belőle). Egy kevés paradicsomban elkeverem a zselatint, addig melegítem, amíg az feloldódik benne. Hozzáadom a maradék paradicsomot és felöntöm a vodkával, ízestem pár csepp Worcestershire szósszal. Kihűtöm majd fagyigépben kifagyasztom.

Ez a mennyiség nagyjából 8 főre elég.

Címkék: italok, paradicsom, zeller

Szűzpecsenye kelkáposztás fehérbabbal

Nemrég Debrecenben járva (szokás szerint farkaséhesen) szembetaláltuk magunkat a Gusta táblára karcolt napi ajánlatával: bőrös malackaraj kelkáposztás fehérbabbal-880 Ft, borjúragu tagliatellevel- 880 Ft. Mondanom sem kell, hogy mi nemigen mentünk innen tovább. A Gusto taglalásába most nem mennék bele, főleg mert hétköznap délben a napi ajánlatból nem biztos, hogy korrektül meg lehet ítélni egy konyha színvonalát, elég annyi róla, hogy az ár-érték arány nagyon jó. Szóval én ettem a malacot, Férj meg próbálta kinézni a falatot a számból. Ebből azt a következtetést vontam le (kis segítség: utána két napig ezt hallgattam tőle), hogy szeretné, ha ez az összeállítás felbukkanna a napokban otthon is.

S lőn. Malac hiányában szűzpecsenyével.

• 2 adag
• 1 szűzpecsenye (35 dkg)
• 1 tk őrölt kömény
• 1 ek sertészsír
• 1 gerezd fokhagyma
• só
• fél fej kelkáposzta
• 25 dkg fehérbab (50 dkg konzervből, lecsepegtetve)
• 2 ág majoranna (vagy 1 tk szárított)
• 2 gerezd fokhagyma
• 8 koktélparadicsom
• 1 ek olívaolaj

A szűzpecsenyét lehártyázom, levagdosom róla a zsírt, és egyenletesen megszórom köménnyel. Forró serpenyőben (lehetőleg ne teflon) a zsíron körbesütöm, amíg szép aranyszínt nem kap, majd bekenem a nagyon finomra aprított fokhagymával, amit a sütéshez használt zsírból egy kevéssel elkevertem, sózom. (a serpenyőt nem mossuk el!) Előmelegített sütőben 90°C fokon alsó-felső sütésnél villanysütőben másfél órán át sütöm, az utolsó tíz percre átfordítom a húst.

Az előző nap beáztatott babot friss, enyhén sós vízben puhára főzöm, majd leszűröm. (ha konzervet használunk, azt csak a felhasználás előtt átöblítjük, lecsepegtetjük)

A kelkáposztát megtisztítom, a torzsáját kivágom, negyedelem, majd nagyon vékonyra felmetélem. A paradicsomokat félbevágom, a fokhagymát vékonyra szeletelem. Az olívaolajban közepes lángon megsütöm a kelkáposztát, gyakran rázogatva-kevergetve, ha már összeesett és kezd színt kapni, megy hozzá a fokhagyma és a paradicsom is. Fél perc múlva megy melléjük a bab és a majoranna (ha szárított a majoranna, akkor a paradicsommal együtt adjuk hozzá), alacsonyabb lángon összeforrósítjuk, majd az egészet a szűzpecsenye serpenyőjébe öntjük, hogy a zöldséges raguval feloldjuk az abban maradt ízes pörköt és zsírt. Kis lángon melegítjük, a serpenyőt gyakran rázogatva, amíg az összes pörzsanyag fel nem oldódik. Ha úgy érezzük, löttyinthetünk alá kevés vizet, hogy le ne égjen/legyen egy kis szaft alatta.

A szűzpecsenyét ujjnyi vastagon felszeleteljük és a kelkáposztás fehérbabbal körítjük.

Címkék: bab, babának, kelkáposzta, köret, paradicsom, sertés

Az öt perces kéksajtos aszalt paradicsomos tészta, a derítés, egy fotós könyv, meg az aszalógép

Jaj de hosszú cím. De hát a bejegyzés is hosszú lesz. (nem riogatni akartam, recept szokás szerint a lila macskás keretben/után)

Tehát a tésztáról röviden: mostanában ezek vannak gyakran, ezek az öt perces tészták, mindig ötletszerűen, hangulat és ízlés (mármint Ponty hangulata és ízlése) szerint. Igazából nem szoktam ezeket fotózni, annyira gyors ebédek, de ez a mai most így járt, mert fényképeznem KELLETT valamit, hogy kipróbáljam amit ma olvastam. Egyébként mellékesen finom, tényleg, és számomra érthetetlen módon Ponty toplistájának azonnal az élére is került. Mondjuk jó ízlése van a gyereknek, csak kissé fura egy kisbabának…

Szóval először a fényképezős rész. Tudom, hogy nem én vagyok az abszolút illetékes fotózási tanácsok adogatása ügyében, de hát most nem is az én felfedezéseim és fotózási szokásaim következnek, hanem Scott Kelbyé. Az ő könyvét kaptam meg előszülinapra Férjtől, A digitális fotóskönyv második részét.

Erről lenne szó:

Bár a könyv többnyire a tükörreflexes géppel rendelkezőknek szól, de a világításhoz, derítéshez a kompakt géppel rendelkezők is meríthetnek belőle bőven ötleteket, ráadásul abszolút amatőröknek íródott és abszolút konyhanyelven. Feltételezem, nem csak én küzdök állandóan a fénnyel, illetve inkább annak a hiányával egy fotózás szempontjából nem túl kedvező fényviszonyokkal rendelkező lakásban illetve kertben. A könyv körbejárja a külső vakuk használatát, a házi stúdiók létrehozásához szükséges felszereléseket, azok használatát, viccesnek szánt nyelven, de nem is ezért írok róla, hiszen ez kevés gasztrobloggernek aktuális, tényleg jó gép kell hozzá, és csak nagyon elhivatottak (meg elég hellyel és pénzzel rendelkezők) számára hasznos, de ezek mellett számos tipp szerepel a könyvben, amit otthon mi is megvalósíthatunk némi barkácsolással, illetve olyan info, ami barkácsolásra késztethet minket. Például engem most a derítésem új ruhába bújtatására. Azt már sokan tudjuk, hogy az árnyékok kitakarására derítést kell használnunk, ez pedig többnyire egy fehér valami. Én csak egy A4-es papírral körberagasztott 40x40x20 cm dobozt használok általában. Viszont azt is láthattuk már, hogy a profi(és nem annyira olcsó) derítéseken van egy arany és egy ezüstszínű oldal is. A könyv szerint az arany színű oldal inkább szabadban, napfényben hasznos, melegebbé teszi a fényeket, a fehér kül- és beltérben is használható, míg az ezüst inkább csak stúdióban használatos, de ez veri vissza a legtöbb fényt. Nos, stúdióm az nincs, viszont egy töksötét konyhám kicsi ablakkal az van. A művészi hatás, profi fotó szóba se kerül, de azért igyekszem a legtöbbet kihozni a rendelkezésre álló fényből. Szóval, bár nem pont erre és így találták ki az ezüst színű derítést, én úgy döntöttem, hogy a mai, nem túl barátságos és fényes napon kipróbálom ételfotózáshoz is (egyébként tárgyfotózáshoz a fehér derítést javasolja). Alufóliát tekertem a dobozos derítésemre, a kevésbé fényes oldalával kifelé , a tányér jobb oldalán a keleti fekvésű, nem túl nagy ablak (+ az eső és egy erdő= gyakorlatilag szürkületi fényviszonyok), balra az alufólia, és ily módon a derítés nem is annyira derítésként, mint amolyan kezdetleges mesterséges fényforrásként működött-de működött. Nos, tudom hogy nem tökéletes, de azért én nagyon büszke voltam magamra. (a fólia fényesebbik oldallal kifelé a gyűrődéseknél foltokban tükrözte vissza a fényt, vagyis foltos lett a kép, bár ez az oldal nagyobb mértékben verte vissza a fényt. De a fólia helyett lehetett volna tükröt használni, csak az nekem az nincs a megfelelő méretben)

Ha valaki pedig mégsem akarná megvenni, akkor annak itt az úr internetes oldalának a linkje. És azért azt még egyszer ki kell hangsúlyoznom, hogy a könyv a magamfajta nagyon kezdő és nem Capa-i magasságokba törő hobbifotósoknak íródott, ráadásul a szerző nem is annyira viccesjófej, mint amilyennek hiszi magát, szóval az érzékenyebb lelkű fotósznobok inkább messziről kerüljék el.

A másik az aszalógép. Na ezt nem is olyan régen szereztük be, tekintettel a kisebb vagyonba kerülő aszalt paradicsom felhasználásunkra, hogy akkor majd ezzel aszalunk. (a napon aszalás nálunk nem kivitelezhető, egyszerűen túl sok a bogár és a kutya a kertben, meg túl kevés a közvetlen napfény az aszalásra alkalmas helyeken)(a sütőben aszalás meg egyszerre csak kevés produktum, nagy áramfelhasználással, ekkora mennyiségeknél nem kifejezetten zöld dolog) És lőn. Anyuéknál van a gép (foglalja csak ott a helyet), és azóta anyu teljesen rákattant az aszalásra. Egyszerre 3 kg fürtös paradicsom fér be a gépbe, ha olajban tesszük el, akkor csak egy kört (9-10óra) tölt az aszalóban, de én rendeltem már teljesen kiszárított, jól szellőző zsákban tárolható fajtát is, ez egy kicsit több időt volt benne (12-13 óra), főzéshez kiváló és egyszerűbb a tárolása is. (a pontos időről anyunak az a véleménye, hogy figyelni kell, és addig aszalni, amíg jó nem lesz. Nos ez így nem annyira konkrét, úgyhogy inkább megadtam a tájékoztató jellegű időtartamokat) Az olajban eltettnél kifertőtlenített üvegekbe kerül a paradicsom, itt lehetőség van még ízesítésre is, bazsalikom, rozmaring, fokhagyma, peperoncini kerülhet bele, aztán feltöltöttük extra szűz olívaolajjal, és irány a hűtő, csak a biztonság kedvéért. Mi kicsi édes fürtös paradicsomot használtunk hozzá, mert csak ebből a fajtából lehet igazán jó ízűt kapni a piacon, és félbevágva került a gépbe. De anyu aszalt már azóta egy zsák szilvát is (félbevágva, kimagozva. Finom, de csak főzéshez, turmixba), meg szerintem még más egyebet, amit be sem mert vallani. Az aktualitás pedig azon túl, hogy most van paradicsom, az az, hogy most van aszalógép is az ALDI-ban kedvező áron. Mi ilyet vettünk, és nagyon bevált.

Ez lenne a teljesen kiszárított fajta. (de a recepthez nem ezt használtam)

Végül pedig a recept.

• 2 adag
• 20 dkg rövid tészta (pl maccheroni)
• 1 marék olajban eltett aszalt paradicsom lecsöpögtetve (~ 5 dkg)
• 3 dkg kéksajt (pl Danish Blue Cheese)
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 dkg vaj
• 2 ek tejszín
• 1 marék dióbél
• hidegen sajtolt dióolaj

A tésztát sós vízben kifőzöm. Lehet Panzani express, csak hogy 5 percen belül végezzünk..

Közben a diót száraz serpenyőben kissé megpirítom.

A vajon néhány másodpercig sütöm a finomra aprított fokhagymát, majd hozzáadom az apróra tépkedett aszalt paradicsomot és a tejszínt, összeforralom, rámorzsolom  a sajtot és addig kevergetem, amíg a sajt elolvad. Lehúzom a tűzről.

A tészta főzővizéből bő féldecit a szószhoz öntök, a tésztát leszűröm, összekeverem a szósszal, összemelegítem, majd tányérokba szedem.

A tetejét megszórom a durvára vágott dióval és csepegtetek rá dióolajat.

Megjegyzés: Két évesnél kisebb gyerek tésztájára nem kerül sem dióolaj, sem pirított dió.

Címkék: babának, dió, fél óra, hús nélkül, kéksajt, könyv, más, paradicsom, tészta