paprika

Két palacsinta, egy koktél és egy hurrá nyaralunk!

2010. augusztus 21., szombat | előétel, hús nélkül, italok, sós, tészta | 9 hozzászólás



P1016047


Vagyis holnap utazunk Pestre, utána hétfőn a Balatonra. Bár a nyaralást valószínűleg inkább őszelésnek lehet majd csak nevezni a meteorológiai előrejelzések szerint (megint csak ne legyen igazuk), de akkor is, sok éve ez az első, szervezett kereteken (én szerveztem) zajló, előre megtervezett és nem spontán, több napos, ottalvós nyaralásunk. Pontynak pedig konkrétan ez az első. Ma már átruháztuk a kulcsainkat és a kutyáink (megkönnyebbülten és végtelenül boldogan sóhajtva vigyorgó szmájli) felügyeletét részben anyuékra, részben a szomszédainkra, még hátra van a pakolás, de utána a telefonok (na jó, legalább egy) és agyak kikapcsolva egy teljes hétig.

A pakoláshoz pedig koktélok, a nyaralás előrevetüléseként, és könnyű, de elegáns hideg élelem.

A palacsinta a hamis pekingi kacsa rizslisztes palacsintájának tojásos változata, így a tészta könnyebben kezelhető, nagyobb palacsintákat is lehet sütni belőle (az már egy más dolog, hogy Férj a kacsa mellé ragaszkodik(!) a csak rizslisztből és vízből álló tésztához, merthogy az úgy a legfinomabb. Na ja, nem ő süti) Szóval a kacsa mellé marad a tojásmentes, de ezekhez a tekercsekhez a tojásos is teljesen megfelel, sőt, igazából ízben még jobban is passzol. (egyébként hasznos tanács: ne mutassunk meg a férjünknek mindenféle macerása(bba)n elkészülő újdonságokat, mert még a végén rászoknak) (egyébként pedig ez hagyományos, sós palacsinta tésztával is éppoly finom lehet)

Töltelékek: egy klasszikus füstölt lazac-uborka-tejföl kombináció, és egy ricottás-sült paprikás-pirított diós, a koktél pedig az aktuális kedvenc Creme de Cassis likőrrel készült, becsapósan erős, rendkívül jól csúszó fajta. Isteni finom mind, de tényleg, viszont most hosszasabban nem áradozom, mert pakolnom kell.

  • 8 db nagyobb palacsinta
  • 20 dkg rizsliszt
  • 4 dl víz
  • 2 tojás
  • 2 ek napraforgó vagy szőlőmagolaj
  • lazacos töltelék 4 palacsintához:
  • 15 dkg füstölt lazac
  • 1 kígyóuborka
  • 1/2 citrom leve
  • 2 tk cukor
  • 20 dkg tejföl
  • 1 kis csokor (szűk maréknyi) kaporlevél
  • sült paprikás-ricottás töltelék 4 palacsintához:
  • 4 kaliforniai paprika
  • 2 ek olívaolaj
  • 4 ág kakukkfű
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 15 dkg ricotta
  • 2 marék dió

A palacsintához elkeverem habverővel csomómentesre a tojást, a rizslisztet, az napraforgóolajat, bő csipet sót és a vizet. Sütés előtt állni hagyom jó negyedórát, majd a szokásos módon palacsintákat sütök belőle teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül. Arra az egyre kell figyelni itt is, hogy minden sütés előtt alaposan keverjük át a masszát, mert a rizsliszt hajlamos leülepedni.

A palacsinta kész.

P1016050

sült paprikás-ricottás-pirított diós

A paprikákat éles zöldséghámozóval nagyjából meghámozom, majd a húsukat felcsíkozom. Az olívaolajon addig sütöm a kés pengéjével meglapított fokhagymagerezdekkel és a kakukkfű ágakkal együtt, amíg kis színt nem kap. A fokhagymát és  a kakukkfüvet kidobom belőle, sózom, majd a ricottával elkeverem. A diót száraz serpenyőben illatosra pirítom, majd késsel durvára vágom.

A palacsintákon eloszlatom egyenletesen a paprikás tölteléket, megszórom a durvára vágott dióval, szorosan feltekerem, majd felszeletelem.

P1016068


füstölt lazacos-kapros tejfölös-uborkás

Az uborkát meghámozom és a zöldséghámozóval vékony szeletekre vágom. A középső magos rész nem kell, azt ki lehet dobni/meg lehet enni. Meglocsolom a citrom levével, megszórom a cukorral, összeforgatom és szűrőbe teszem, hogy a leve lecsepegjen.

A kapor levélkéit (de nem a szárát!) nagyon finomra aprítom, elkeverem a tejföllel és egy csipet sóval.

A palacsintára tépkedem a szeletelt lazacot, megkenem tejföllel, ráhalmozom a lecsepegtetett uborkát és szorosan feltekerem. Szeletelem, tálalom.

Balaton sunrise

  • 1 dl frissen facsart narancslé
  • 1/4 lime leve
  • 2 cl vodka
  • 4 cl Creme De Cassis

A vodkát, narancslevet, lime levét shakerbe öntöm (ha nincs, befőttes üvegben) egy jó adag jégre, összerázom, pohárba szűröm.

Óvatosan beleöntöm a Creme De Cassist.

Ha még látványosabbra szeretnénk, a pohár fala mentén lassan csorgassuk le a likőrt, akkor egy intenzívebb színű, keskenyebb rétegben ül majd meg a pohár alján.

Címkék: , , , , , , , , , ,

Citromos borjúmájpástétom rozmaringgal kétszer: sültpaprikával, borssal és mazsolával, csilivel

2010. február 2., kedd | borjú | 5 hozzászólás

P1010074

Én eddig azt hittem, hogy csak azért nem szeretem a borjúmájat, mert nem ettem még jól elkészítve.

Nos, ez a tézis megdőlt, én egyszerűen csak nem szeretem a borjúmájat. (mint ahogy a csirke, sertés, vagy akármilyen más májat sem a hízott liba- és kacsamájon kívül. Ilyen kis olcsó ízlésem van, sajnos… )

A probléma ezek után csak annyi, hogy a legutóbbi borjúvágásból sikeresen beszereztem belőle vagy 3-4 kilóval, annyira biztos voltam benne, hogy majd vajpuhán, finoman megváltom vele a világot.

Tegnapelőtt szépen meg is sütöttem, persze előtte gondos tanulmányokat végeztem, így teljesen tökéletes lett. Ez most szerénytelenül hangzik, de tényleg az lett. Mondjuk én is meglepődtem rajta. Az állaga vajpuha, de nem véres, hozzá Mamma fügés velencei borjúmájának mintájára egy nagyon finom, balzsamecetes, fügés, rozmaringos ragu is készült, a köret meg parmezános krumplipüré, szóval minden stimmelt. Kivéve azt az apró, de nem elhanyagolható tényt, hogy kiderült, nem szeretem a borjúmájat.

Persze az is kiderült, hogy Férj meg nagyon is szereti, így az én adagomat is boldogan belapátolta, sőt, minimanó is vidáman elnyammogott rajta. Szóval készítek majd még ilyet is, és akkor már nem leszek annyira dühös a csalódottságtól, hogy fénykép és recept nélkül hagyjam.

De vissza a pástétomhoz.

Arra jutottam, hogy az állaga az igazi mumus, nem az íze, így pástétom formájában majd biztosan én is megszeretem. Ez bejött.

Viszont a recept felkutatása nem ment zökkenőmentesen, hosszas szakácskönyvekből és a világhálóról végzett kutatómunka után ezt az egyet találtam, ami kicsit is tetszett, szóval ezt fazoníroztam át erőteljesen az én ízlésem szerint.

Az átfazonírozás olyannyira sikeres lett, hogy zsemlemorzsát el is felejtettem hozzáadni. Pedig akartam. Ennek következtében nem egy masszív, tömött pástétom lett belőle, hanem egy levegős, könnyű, remegős. Lehet, hogy így nem a legszebb látvány, de ízre valami isteni. De tényleg. Én alig bírtam abbahagyni az evését…

Az adagot megfeleztem, és az egyik részbe nem került semmilyen aszalt gyümölcs, Férj kedvére, a másikba viszont mazsolát tettem, mert én meg így szeretem. Az már egy másik dolog, hogy Férj most meg inkább az én mazsolásomat eszi…

A sültpaprikás mindazonáltal szerintem kicsit nedvesebb lett a kelleténél (de a mazsolás, az TÖKÉLETES!), így abba mindenképpen tennék 2-3 evőkanálnyi zsemlemorzsát legközelebb.

Itt most az következne, hogy borjúmáj hiányában elkészíthető…. mondjuk sertésmájból is? De ezt teljesen biztosra nem tudom állítani, mivel a belsőségekben annyira én nem vagyok jártas (fent említett kacsák és libák máját leszámítva). Sertésmájat én az életben nem ettem (lehet, nem is fogok), viszont  állagra hasonlónak képzelem. Persze az is lehet, hogy nem így van, akkor lehet engem a kommentekben kiokosítani…

  • 2×20 cm szögletes kenyérforma
  • 40 dkg borjúmáj
  • 10 dkg vaj
  • 1 dl tejszín
  • 5 nagy  tojás (vagy 6 kisebb)
  • 1 nagy fej hagyma (~ 10 dkg)
  • 6 gerezd fokhagyma
  • 1 ek szárított rozmaring
  • 1/2 citrom leve és reszelt héja
  • só (nekem 2 tk, de mi nagyon sószegényen étkezünk)
  • a borsos sültpaprikáshoz:
  • 1 kaliforniai paprika
  • (2-3 ek zsemlemorzsa)
  • 1 tk olívaolaj
  • bors
  • a csilis mazsoláshoz:
  • 1 marék mazsola
  • 1 kk szárított, őrölt csili

A hagymát nagyobb darabokra vágtam, és a vajban kis láng fölött, lassan világos aranyszínűre sütöttem. Ezután hozzádobtam a meghámozott, egészben hagyott fokhagymát, ezzel is sütöttem fél percig.

A májról lefejtettem a külső, erős tokját (ez lehet, hogy felesleges óvatosság volt, de féltem, hogy a botmixer nem birkózik meg vele), a nagyobb ereket kivágtam, majd kockákra vagdostam. A tejszínnel, vajas-hagymás keverékkel, tojások sárgájával, mozsárban kevés sóval porrá őrölt rozmaringgal, a citrom reszelt héjával és levével együtt botmixerrel/turmixgéppel pürésítettem. (én turmixgéppel csináltam, mert első körben a botmixerrel nagyon fröcskölt, de majdnem megint leégettem a motorját, úgyhogy ez lehet, hogy mégsem szerencsés)

A tojások fehérjéből a maradék sóval kemény habot vertem, majd a májas masszához forgattam óvatosan, úgy, hogy lehetőleg ne törjön össze nagyon a hab.

A masszát megfeleztem, majd

– az egyik felébe késsel durván megvágott mazsolát és őrölt csilit kevertem

– a másik felébe zöldséghámozóval nagyjából a héjától megfosztott, kicsumázott, fél centisre kockázott, majd teflon serpenyőben kevés olívaolajon, lassú tűzön aranyszínűre sütött paprikát kevertem, (a zsemlemorzsa is itt következne) és bőven megborsoztam.

A masszát én szilikonos formákba öntöttem, de ennek hiányában béleljünk ki alufóliával egy őzgerinc vagy szögletes sütőformát, és abban gőzöljük.

A pástétommal teli formákat egy magasabb falú tepsibe állítottam, felöntöttem annyi forróvízzel, ami csak belefért (ezt a műveletet lehet a már a sütőbe rakott tepsivel is végezni, úgy kevésbé balesetveszélyes), majd 160°C fokon (gázsütő) 80 percig sütöttem/gőzöltem.

A formákban hűtöttem, és csak teljesen hideg állapotban borítottam ki belőlük.

Pirítós és ecetes gyöngyhagyma járt mellé.

Címkék: , , ,

Citromos, mentás bárány sültpaprikás fehérbab salátával

2009. szeptember 6., vasárnap | hús nélkül, juh-bárány-birka, köret, saláta | 5 hozzászólás

P2120007

Folytatódott a rekreáció, ezúttal az apagyi horgásztó zsibongó tömegtől mentes partján, majd otthon, a konyhában, némi bárány és fehérbab társaságában.

Holnaptól minden visszaáll a régi kerékvágásba, nem mondhatnám, hogy várjuk…

Rövid volt ez az egy hét.

Most ez az összeállítás kapott egy “hús nélkül” címkét is, mivel a maradék salátára morzsoltam 10 dkg  fetát és ezáltal a másnapi ebéd önálló fogásává léptettem elő.

2 főre a bárány, 4 főre a saláta

350 gr bárány T-bone steak, olívaolaj, só, bors

3 dkg vaj, 10 kicsi levélke menta, 1/2 citrom reszelt héja, 1 gerezd fokhagyma

50 dkg nagy szemű fehérbab, 40 dkg vastag húsú, édeskés paradicsompaprika (vagyis pritamin), 5 dkg vöröshagyma, 3 ek friss kakukkfű levélke (vagy 1 ek szárított), szűk 1 ek római kömény, 2 gerezd fokhagyma, 1 citrom leve és a felének a reszelt héja, olívaolaj, só, bors

A babot célszerű előző nap beáztatni. De ha ez elmaradt, az sem baj, csak akkor tovább fő.

A beáztatott babot megfőzöm. Közben a hagymát apró kockákra vágom, a fokhagyma gerezdeket kés pengéjével összenyomom. A paprika héját zöldséghámozóval lehántom. Célszerű kevéssé göröngyös, feszes héjú példányokat választani ehhez a művelethez. Nem baj, ha nem sikerül tökéletesen, az aprításnál majd lehet korrigálni. A paprika húsát 3 mm kockákra vágom.

Kevés olívaolajon a hagymát üvegesedésig sütöm a fokhagymával együtt. Ezt követően megy hozzá a paprika. Ha a paprika is megsült, mehet hozzá a szárazon megpirított, mozsárban porrá őrölt római kömény, a citrom leve és reszelt héja, végül a kakukkfű is. Só, bors kerül még rá.

Ha a bab megfőtt, leszűröm és még forrón összeforgatom a hagymás paprikával. Ízlés szerint kerül még bele olívaolaj és citromlé.

Mielőtt nekiállnék a húsnak, elkészítem a fűszervajat. Ehhez a szétlapított fokhagymát összemelegítem a vajjal. Épp csak össze kell langyosítani, nem kell, hogy felhabozzon a vaj. Ha ez megvan, megy bele a reszelt citromhéj és ha kihűlt, akkor a nagyon finomra aprított menta is.

A bárányt sózom, borsozom, kevés olívaolajjal bedörzsölöm. Forró serpenyőben mindkét oldalán megpirítom, majd a lehető legkisebb lángon félangolosra sütöm (kiszáradt gumicukor állag, illetve ha megszúrom, piszkos rózsaszín húslé csorog majd belőle). Ha kész, meglocsolom a fűszeres vajjal.

Vacsora után a maradék salátába fetát morzsoltam, így került a hűtőbe, mint leendő ebéd.

Címkék: , , ,

Lecsó

2009. augusztus 29., szombat | zöldség | 6 hozzászólás


P1016110


Lecsót főzni mindenki tud, ez igaz, de ezen blog célja mégis elsősorban a saját receptjeim összegyűjtése, szóval jöjjön a lecsó. A hagyományos receptet kissé meggyötörve, meglehetősen sok paradicsommal készítem (igazából a paprika-paradicsom arányait tekintve nálam pont fordítva kerül bele), de Férj csak így szereti és ez a változat az én ízlésemnek is kedvesebb.

Viszont most leírom a hagyományos receptet is, mert kissé kezd elegem lenni abból, hogy lépten-nyomon pocskondiázzák a hagyományos magyar konyhát, főleg olyanok, akik azt sem tudják, mi fán terem. Már attól is lever a víz, ha valaki öntudatosan kijelenti, hogy a bécsi szelet, a brassói vagy a frankfurti leves az igazi magyarosch, de ha nem ez, akkor a pörkölt-gulyás-töltött káposzta (amit persze illik mélységesen megvetni) és semmi más. A fűszerpaprika használata mintha manapság egyenesen bűn lenne, ellenben a gagyi curry por… Az egy dolog, hogy már a XIX. századi polgári konyhát sem illik a kizárólagos hagyományos magyar konyhaként aposztrofálni szerintem, de hogy az átkos alatt elterjedt össznemzeti igénytelenséget miért kell idekeverni, azt nem tudom. Szerintem arról nem a pörkölt intézménye tehet. Mellesleg megjegyzem, a nagyszüleim, szüleim akkor is finoman, változatosan főztek, nem úszott minden a zsírban, de amibe kellett, igenis belekerült a paprika (másba meg nem) és a legfinomabb (szabolcsi) töltött káposztát meg pörköltöt Apu főzi. (nyilván ez egy szubjektív vélemény. Bár aki evett belőle, az még mindig megerősítette… Ettől eltérő véleményt azért természetesen elfogadok)

Azt sem gondolom, hogy a paprika mellőzése és vad gyűlölete elégséges a korszerű konyhához. Inkább a vegetán, húsleveskockán, MINDENFÉLE kockán, gyorséttermeken és egyéb glutamáttal agyonnyomott vackokon kellene elgondolkozni. Pusztán a paprika elhagyásával ugyanis még nem fog minőségi étel képződni. Továbbá szép dolog más nemzetek konyhájából szemezgetni, én is gyakran ezt teszem, de közben nem kellene megfeledkezni a saját hagyományainkról.

A főzés kicsit több annál, hogy egybedobálom az alapanyagokat. Sok esetben a magyar  konyha felett annyira biztos ítélet hozók az alapvető főzéstechnikai ismeretekkel  sincsenek tisztában (amelyek ismerete pedig például pont a jó pörkölt elkészítéséhez elengedhetetlen). (akinek nem inge, ne vegye magára) Milyen meglepő, hogy mégis inkább (külföldi) magazinok 5 perces tortareceptjeivel és kamukínai különlegességeivel pallérozzák magukat, ahelyett, hogy megtanulnának tisztességesen főzni. (ismét akinek nem inge…)

Miért nem lehet elfogadni, hogy mindennek megvan a maga helye, hogy sokfélék vagyunk és az ízlésünk is sokféle? Miért nem az igénytelenség ellen (nemcsak a főzésben) küzdenek ennyire lelkesen kis hazánk fiai, miért mindig csak egymás torkának esünk? Ez valami olyan dolog, amit én sosem fogok megérteni.

Ennyi sok mellébeszélés után jöjjön a recept!

Elsőként a hagyományos (így főzöm másoknak) változat:

  • 4 adag
  • 25 dkg füstölt, húsos szalonna (erdélyi),
  • 40 dkg vöröshagyma,
  • 1,2 kg paprika (színes, lehetőleg édes és félcsípős vegyesen),
  • 50 dkg édes húsú, lédús paradicsom,
  • 1 csapott ek fűszerpaprika
  • opcionális: 1 gerezd fokhagyma

A szalonnát apró kockákra vágom, kiolvasztom a zsírt belőle ( és ha csak magunknak készül, pörcösre sütöm). Ha túl soknak találnánk a zsírt, itt ki lehet kanalazni belőle. Én nem szoktam. Bár amúgy a zsírszegény ételeket preferálom, ezt így szeretem.

A zsíron a félfőre vágott, hajszálvékonyra szeletelt hagymát üvegesre sütöm. Megy hozzá a félbevágott, 2 mm szeletekre metélt paprika, és addig sütöm időnként megkeverve amíg a paprika összeesik. Megszórom a fűszerpaprikával (és hozzáadom a finomra aprított fokhagymát. Ez ugye elvileg nem kell bele, de én ezzel szeretem) . Hozzáadom a gerezdekre vágott paradicsomot is. Addig főzöm, fedő alatt, amíg a zöldségek kellőképpen megpuhulnak. Ha túl sok lenne a leve, fedő nélkül be lehet forralni.

Friss fehér kenyér jár mellé.

Címkék: ,

Fetakrém sült paprikával

2009. augusztus 25., kedd | felvágott helyett, hús nélkül | 5 hozzászólás

p1310075

Van nekem az az érdekes szokásom, hogy amúgy nem vásárolok főzős újságokat, csak akkor, ha bugyuta női magazinok különkiadásaként jelenik meg. (nem volt ez mindig így, a Konyhaművészet összes száma megvan… Talán azért nem érdekel ezek után az összes többi magyar nyelvű kiadvány, mert a régi Konyhaművészetekhez képest csak a hatalmas színvonalbeli zuhanás az, amit tapasztalok bennük…) (húúú, de negatív voltam, elnézést. Ez persze csak az én véleményem, és mivel nem vásárolom, csak átnézem az újságosnál ezeket az újságokat, így igazából ez a vélemény megalapozatlan és rendkívül szubjektív) (főleg hogy utána meg megveszem a Joy Bistrot…)

Vissza, még csak nem is a témához. Szóval megvettem a Joy Bistrot. Szép képek méregdrága és zömmel felesleges konyhai eszközökről, kiegészítőkről, kevésbé szép képek és bugyuta szövegek celebekről, aki éppen esznek  és rendkívül életszagú receptek, amik így kezdődnek: végy 40 dkg pácolt marhabélszínt. És így folytatódnak: szeleteld fel és tálald zöldsalátával. Szóval jó újság. Mégis szeretem a műfajt, mert néha rendkívül elborult ötletek vannak benne, és az nekem bejön. ( mondjuk ez pont nem ilyen) Szóval  ebben volt a fetakrém sült paprikával. Az eredeti recept nem tudom milyen, sose merném kipróbálni egyiket sem. De az ötlet jó. Én pedig így készítettem:

150 gr feta, zsíros joghurt (vagy zsírszegény tejföl), amennyit felvesz (nekem 1 dl kellett bele)

1 nagyon nagy, húsos kaliforniai paprika, jelen esetben sárga

olívaolaj, 1 gerezd fokhagyma, 1 kis ágacska rozmaring, só, bors

A fetát elmorzsoltam, és annyi joghurtot kevertem hozzá, hogy kenhető, sűrű, krémes állaga legyen. Én villával kevergettem, így kicsit darabos maradt, de botmixerrel sima, krémes lesz az eredmény.

A paprikát éles  zöldséghámozóval meghámoztam a teljesség igénye nélkül és a húsát 3 mm(=pici) kockákra vágtam. Kevés olívaolajon az egészben hagyott, kés pengéjével meglapított fokhagymagerezddel és a rozmaring ággal addig sütöttem, amíg kis színt kapott. Ezután kidobtam a rozmaringot és a fokhagymát (jó, azt nem. De ki lehet…)

A fetakrémmel elkevertem a sült paprikát, sóztam (mert most kellett. Sósabb fetánál persze nem kell), borsoztam. A színes kenyerekhez ettük.

Az elkészítéséhez szükséges idő nem több 15 percnél.

A költségek pedig 600 FT körül mozognak, a felhasznált feta minőségétől függően.

Címkék: , ,

“Sima” gazpacho és a konyhai hulladékok újrahasznosítása

2009. augusztus 20., csütörtök | leves | 2 hozzászólás

p1250050

Sima gazpacho, vagyis semmi különös, a legelterjedtebb, legközismertebb receptekhez hasonlóan készítem én is. Már ha készítem egyáltalán… Ugyanis az történt, hogy a nagy recept dömpingben rám szakadt tengernyi fehér, zöld, sárga gazpacho receptek kipróbálgatása közben ez a változat valahogyan elsikkadt. Pedig ez az egyik legfinomabb. Még mindig.

Most is csak azért készült, szégyen vagy sem, mert a finom, nagyon finom, anyuéknál termett, rendkívül lédús paradicsom meghámozása-kimagozása során keletkező hulladékot sajnáltam kihajítani. Így kapóra jött a Beatbull átszerkesztett paradicsoma és áttetsző paradicsomlevese során használt gondolatmenet, a “hulladékot” szűrőbe tettem, és hagytam lecsepegni. Ameddig volt hozzá türelmem. Aztán nekiestem egy kanállal, átnyomtam a maradékot, és egészen indulatos lehettem, mert puskapor száraz végtermék maradt csak fenn a szitán. Nem használtam finom szűrőt/textilpelust stb., így a lé nem lett áttetsző, csak zavaros rózsaszín. Az így kapott levet hozzáadtam a többi paradicsomhoz, és víz helyett ezzel hígítottam a gazpachot. Az íze így sokkal intenzívebb lett, mintha csak vizet adtam volna hozzá. És ráadásul még büszke is lehettem magamra, hogy milyen takarékos vagyok…

De nem bánom, jó ez vízzel is.

4 adag

1 kg paradicsom+ 0,5 liter áttetsző/rózsaszín lé és/vagy víz, 30 dkg uborka, 1 hegyes, erős zöldpaprika, 2 szelet szikkadt kenyér (7-8 dkg), 0,5 dl olívaolaj, 3-4 szál  zellerzöld, sherryecet, só, bors ízlés szerint

Mindent beleteszek a turmixgépbe, simára mixelem, és hűtőbe teszem néhány órára, de inkább 1 napra kellene, csak addigra mindig elfogy…

Elkészítési idő: (vízzel) 10 perc+ a pihentetés

Költségek: paradicsom: 150 Ft (ha ennél drágább, az szupermarketes. Abból neki se kezdjünk…Tessék lemenni a sarki zöldségeshez!), Uborka: 70 Ft, paprika: 15 Ft, olívaolaj: 100 Ft, kenyér: 20 Ft, sherryecet: 100 Ft, zellerzöld: 30 Ft ?

összesen 485 Ft

Címkék: , , ,

Linguine sült paprikával, szalonnával

2009. augusztus 18., kedd | tészta | 6 hozzászólás

p1240024

Ez még mindig a múlt heti Anyu-megőrzés hozadéka. Ez a paprika ugyanis nem úúúgy sült, hanem máshogy.

A kormozós-zacskóbanpárolós-kaparászós paprika sütéstől ugyanis engem kiver a hideg veríték. Nem szívesen szánom rá magam, mondhatni extrém ritkán. Akkor, ha majd  Vesta levesét elkészítem. Majd akkor. De ahhoz előtte komoly lelki trenírozás szükségeltetik.

Pedig imádom a sültpaprikát. Így nagyon megörültem, amikor a TV paprika egyik műsorában (igen. CSAK a TV paprika mehetett, ha már be kellett kapcsolnom a TV-t. Szerintem anyu egy életre megutálta a főzős műsorokat, de lehet, hogy még a TV-t is… Nem vagyok én gonosz alapvetően a felmenőimmel, de úgy gondoltam, hogy akkor most kihasználom a lehetőséget elmém és főzési technikám pallérozására. Valóban sok új dolgot láttam, amit fel tudok/fogok használni a jövőben. Tán még rehabilitáljuk is a TV-t… Nem, dehogy, csak vicceltem! (cinkosan kacsintó, ugyanakkor hamiskásan mosolygó szmájli)).

Szóval volt egy fiatal cseh szakács, akinek a nevét én nem tudom, és egyszerűen meghámozta zöldséghámozóval a kaliforniai paprikát, felcsíkozta, és megsütötte. Pofonegyszerű! Hogy ez nekem eddig miért nem jutott eszembe? A héj eltűnik, a húsa meg édesre sül. Tudom, nem ugyan az az élmény, mint az igazi, de ez sokkal egyszerűbb, tisztább, satöbbi. És nem eleve lehetetlen, hogy én is nekiálljak.

Nem utolsó szempont az sem, hogy így ez a fogás negyedóra alatt elkészül. Mivel mostanában Ponty Úr ismét leszokott az alvásról, helyette (még) ellenállhatatlan(abb)ul aranyos lett, és felfedezte, hogy velünk játszani sokkal izgalmasabb, mint egy plüss békával. Hát ki tudna neki ellenállni? Így nem is nagyon marad ennél több időm főzésre napközben. (csak éjszaka. Tudom, beteg dolog)

Onnan is látszik, hogy esténként meg ráérek, amikor a fiúk már alszanak, hogy megint egy regényt írtam egy pár perces receptről.

Fejenként (hozzávetőleges mennyiségek, én így készítettem, de ízlés szerint módosíthatóak)

1 kaliforniai paprika, 1 pici vöröshagyma (3 dkg), 3-4 dkg füstölt, húsos szalonna (erdélyi), 2 gerezd fokhagyma, 4-5 cm rozmaring ágacska, olívaolaj, só, bors, fél citrom leve

10-12 dkg linguine (vagy tetszőleges tészta)

kemény, reszelhető juhsajt vagy pecorino reszelve, ízlés szerint (sok), vagy friss kecskesajt, elmorzsolva

A paprikát határozott mozdulatokkal, a teljesség igénye nélkül meghámozom egy nagyon éles zöldséghámozóval. Vastag húsú, feszes héjú példányokat válasszunk, azzal könnyebb. Ami héj maradt, azt szeletelésnél majd lefarigcsálom.

A paprika húsát vékonyan felcsíkozom. A hagymát félbe, majd milliméteres karikákra vágom. A fokhagyma gerezdeket egészben hagyom, a kés pengéjével szétlapítom. Szalonnát pici kockákra vágom.

Széles serpenyőt használok, hogy süljön a paprika, ne párolódjon. Kevés olívaolajban pörcösre sütöm a szalonnát, megy hozzá a paprika, hagyma, fokhagyma, rozmaring is (ha nincs friss, akkor a szárítottat csak porrá őrölt formában használjuk!). Mérsékelt lángon addig sütöm, amíg kezd színt kapni a paprika. Sózom, borsozom, citromlevet csepegtetek rá.

Itt ki lehet halászni a rozmaringot és a sült fokhagymát is belőle. Bár én nem szoktam…

Összeforgatom az időközben kifőzött, és a teljesség igénye nélkül lecsepegtetett tésztával. Sajtot reszelek rá. Ennyi.

Elkészítés: 15 perc

Költségek: Itt nem tudok pontos összeget írni, függ a hozzávalók márkájától, a beszerzés helyétől és a felhasznált mennyiségektől is. De nagyjából 250-300 Ft/ adag

Off: Kedves Mókus! Léci állítsad vissza a szöveg beállításait, mert ettől a betűtípustól meg a szöveg elrendeződésétől megőrülök!!!! Nekem nem sikerült. A jó hír meg az, hogy mást sem állítottam el/töröltem ki. De ha nem igyekszel még valamit elrontok a nagy felindultságomban!!! (érzelmileg zsarolósan vigyorgó szmájli)

Címkék: , ,