Rövid (?), velős cím után egy hasonló kvalitásokkal bíró recept.

Tehát vannak dolgok, amiket nem kell túlbonyolítani, ez egy ilyen gyors vacsora, ahol a bacon miatti bűntudatot a kukorica és paprika hivatott ellensúlyozni, a feta meg, nos az egy kis sós ráadás. Pici csili, ami még feltüzeli a hangulatot, hűvös nyári estékre kifejezetten jól tud esni. Bagett, sör mellé,  amennyiben férfiember is van a láthatáron, kötelező kísérő.

• fejenként
• 1 cső zsenge kukorica
• 1 kápia vagy 1 piros kaliforniai paprika
• 3-4 vékony szelet bacon (2-3 dkg)
• 5 dkg feta
• 1 salotta
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 tk juharszirup
• 1 ek fehérborecet
• 1 ek vaj
• 1/2 ek olívaolaj
• 1-1/2 cső csili, ízlés szerint

A kukorica csövéről éles késsel levágjuk a szemeket. A bacont felcsíkozzuk. A salottát, csilit, fokhagymát finomra aprítjuk. A paprika héját zöldséghámozóval lehámozzuk, kicsumázzuk, kimagozzuk, felkockázzuk.

A vajon mérsékelt láng felett ropogósra, pirosra sütjük a bacont és a salottát a juharsziruppal, majd hozzáadjuk az ecetet, beforraljuk. Hozzáadjuk a kukoricát, fokhagymát, csilit, sózzuk (csak kicsit, a feta és bacon is elég sós) és fedő alatt kis lángon puhára pároljuk. Ha szükségesnek érezzük, egy löttyintésnyi vizet is adhatunk hozzá. Kiszedjük a serpenyőből, félretesszük.

A serpenyőbe öntjük az olívaolajat, majd megsütjük rajta a paprikát, nagyobb láng felett, folyton kevergetve.

A paprikához adjuk a kukoricát, összemelegítjük, lehúzzuk a tűzről, rámorzsoljuk a fetát, majd forrón tálaljuk.

Azért én csak jobban szeretem, ha egy helyen vannak a receptjeim. Ezek azok a juhtúrós receptek, amik eredetileg a Magyar Konyha számára készültek.

• Aszalt szilvás diós juhtúróval töltött sertésszűz
• 4 főre
• 2 kisebb szűzpecsenye (egyenként 30-35 dkg)
• 20 dkg juhtúró
• 2 maréknyi aszalt szilva ( 7 dkg)
• 2 maréknyi dió (4 dkg)
• 2 dkg vaj
• 1 ág rozmaring
• 2 gerezd fokhagyma
• só
• bors
• olívaolaj

A szűzpecsenyéket lehártyázzuk, majd éles késsel centi vastag bevágást ejtünk a húson hosszában. A hosszanti bevágást csigavonalban folytatjuk a hús belseje felé, így egy téglalap alakban kihajtható széles, lapos húst kapunk.

Az aszalt szilvát és a diót felaprítjuk, elkeverjük a juhtúróval és a puha vajjal, majd a tölteléket egyenletesen elosztjuk a húson. A szűzpecsenyét feltekerjük, konyhai kötözőspárgával rögzítjük a tekercset.

Serpenyőben kevés olajat hevítünk, hozzádobjuk a kés pengéjével meglapított fokhagymát, egész rozmaringágat, majd nagy láng felett 2 perc alatt körbesütjük a húsokat. Sütés közben sózzuk, borsozzuk.

Kiolajozott sütőtálba tesszük a szűzpecsenyéket, melléjük dobjuk a fokhagymát és rozmaringot is, majd előmelegített sütőben 160°C fokon 30 percig sütjük.

Tejszínes krumplipüré remekül illik hozzá köretnek.

 

• Juhtúrós újkrumpli krémleves
• 4 főre
• 50 dkg újkrumpli
• 3 szál újhagyma
• 1 liter csirke alaplé (vagy lezsírozott húsleves)
• 1 ek vaj
• 10 dkg juhtúró
• 4 vékony szelet húsos szalonna

A vajon üvegesre sütjük a megtisztított, zöld szár zsenge részével együtt felkarikázott újhagymát, majd hozzáadjuk a meghámozott, felkockázott újkrumplit, felöntjük az alaplével és puhára főzzük a zöldségeket.

Hozzáadjuk a juhtúrót, botmixerrel pürésítjük, sózzuk, ha szükséges, borsozhatjuk is, ízlés szerint.

A szalonnacsíkokat serpenyőben mérsékelt lángon ropogósra sütjük, tálalásnál ez kerül a leves tetejére.

• Juhtúró felfújt diós aszalt paradicsom mártással
• 4 kis felfújt formához
• 20 dkg juhtúró
• 4 tojás
• 4 dkg kukoricadara
• vaj
• kukoricaliszt
• a mártáshoz:
• 10 dkg olajban eltett aszalt paradicsom lecsöpögtetve
• 1 dl zöldség alaplé
• 5 dkg dió
• 2 gerezd fokhagyma
• 3 ek finomra aprított petrezselyemzöld
• 1 ek vaj

A felfújthoz a tojásokat kettéválasztjuk, a sárgákat kikeverjük a darával és a juhtúróval, a fehérjéket habbá verjük. A tojáshabot óvatosan hozzáforgatjuk a juhtúrós masszához, majd kivajazott, kukoricaliszttel kihintett felfújt formákba osztjuk szét.

Előmelegített sütőben 200°C fokon 15 percig sül.

A mártáshoz a diót száraz serpenyőben megpirítjuk. Vajon megsütjük a felszeletelt fokhagymát, majd felöntjük a zöldség alaplével, felforraljuk. Lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk az aszalt paradicsomot, pirított diót és botmixerrel pürésítjük, sózzuk, ha szükséges. Végül hozzákeverjük a finomra aprított petrezselymet.

• Sült paprika juhtúróval töltve
• 2 nagy kápia paprika
• 25 dkg juhtúró
• 2 ek kukoricadara (3 dkg)
• 3 dkg dió
• 3 ág kakukkfű
• 5 dkg parasztsonka
• 2 dkg vaj
• 2 ek tejföl (4 dkg)
• 1 ek virágméz
• fekete bors
• olívaolaj

A sonkát apró kockákra vágjuk, a diót késsel durvára aprítjuk, a kakukkfű levélkéit lecsipkedjük. A juhtúrót elkeverjük a kukoricadarával, puha vajjal, tejföllel, kakukkfűvel, sonkával, mézzel és dióval, borsozzuk, sózzuk, ha szükséges.

A paprikákat hosszában kettévágjuk, kiszedjük a csumát, magokat, ereket, majd szétosztjuk bennük a tölteléket.

Olívaolajjal kikent sütőtálba tesszük, előmelegített sütőben 180°C fokon 30 percig sütjük.

• Petrezselymes juhtúróval töltött gombafejek
• 6 fej nagyobb, tölteni való csiperke
• 25 dkg juhtúró
• 5 dkg húsos szalonna
• 3 ek kenyérmorzsa
• 1 csokor petrezselyem
• 2 gerezd fokhagyma
• só
• bors
• olívaolaj

A szalonnát apró kockákra vágjuk, a petrezselymet finomra aprítjuk, a fokhagymát szintén, majd mindezeket elkeverjük a juhtúróval, kenyérmorzsával, borsozzuk, sózzuk, ha szükséges.

A gombafejeket megtisztítjuk, tönkjüket kitörjük, és a kalapokat betöltjük a töltelékkel.

Olívaolajjal kikent sütőtálba tesszük a gombákat, majd olívaolajjal megcsepegtetjük.

Előmelegített sütőben 200°C fokon 30 percig sütjük.

Egy gyors krémleves, és elképesztő mennyiségű zöldséget juttathatunk az amúgy válogatós gyerekbe, a kis- és nagykorúakba egyaránt. Hatalmas előny, hogy nem lehet belőle egyenként kipiszkálni az egészséges alkatrészeket- bár ebbe most tulajdonképpen másmilyen nem is került. A zöldség alaplé ne tántorítson el senkit, ez egy fokkal komplikáltabb, mint eltárolni a krémleveshez a vasárnapi húslevest, de tényleg csak egy fokkal. A leves pedig kiváló azok számára is, akik csak most ismerkednek még az egyre több helyen beszerezhető édesburgonyával. Hogy miért érdemes összebarátkozni vele? A gumók béta-karotin és fehérjetartalma magas, tehát tápanyagban gazdag zöldségfélével van dolgunk. Magas a C vitamin tartalma is, de ez a hőkezelés során lebomlik, így talán nem ez a fő erénye. Ízre enyhén édeskés és kicsit talán a sütőtökhöz hasonló, de ez egész évben kapható, azonos minőségben, így akár egy kiváló alternatíva lehet a sütőtökmentes hónapokban sütőtök helyett, az elvonási tüneteink enyhítésére is.

• 1 kg édesburgonya
• 1 liter zöldség alaplé*
• 2 nagy kaliforniai paprika (piros)
• 2 salotta (vagy 5-6 dkg édeskés vörös/fehérhagyma)
• 20 dkg feta
• 2 ek olívaolaj
• 8 nagyobb levél bazsalikom
• 2 marék dió
• hidegen sajtolt dióolaj  a tálaláshoz (elhagyható)

Az olívaolajon enyhén aranyszínűre sütöm a kicsumázott, apróra kockázott paprikát a nagyjából felaprított salottával és a meghámozott, felkockázott édesburgonyával együtt. Felöntöm a zöldséglével, fedő alatt puhára főzöm a  zöldségeket, majd botmixerrel pürésítem a levest.

Végül fetát morzsolok bele, hozzákeverem a finomra metélt bazsalikomot és tálalásnál pirított, durvára vágott diót szórok a tetejére.

Ha van otthon aromás, intenzív ízű hidegen sajtolt dióolaj, az is kerülhet a tetejére a tálalásnál.

*zöldségalaplé: 2 répa, 3 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 1 nagyobb babérlevél, 6-8 szem szegfűbors. Felönteni kicsit több, mint egy liternyi vízzel, fél órán át gyöngyöztetve főzni, leszűrni, és kész.

A szeptemberi babamenü a gombócolás jegyében született, joghurtos almaleves tejbegrízgombócokkal, pulykagolyók sajtszószban és túrógombóc szilvamártással kicsiknek és nagyoknak a Gasztrotippen!

A gyerekeknél nemcsak az ízek, de a színek és formák is fontosak, ha az evésről van szó. Egy kis kerek gombóc a legtöbb apróság szimpátiáját elnyeri, főleg ha ő is segíthet anyunak az elkészítésében.

Ebben a hónapban a főszereplők a gombócok, tejbegrízből, túróból, pulykából.

Az alma kiemelkedően magas ásványi anyag tartalma, magas pektintartalma (és nem utolsó sorban könnyű beszerezhetősége) miatt értékes része az gyerekek őszi-téli étrendjének. Bár a legtöbb gyerek nyersen elrágcsálva is kedveli ezt a gyümölcsöt, azért vannak olyanok is, akiknél kis cselhez kell folyamodnunk, ha rá akarjuk bírni őket az elfogyasztására.

Az édeskés gyümölcslevesbe tejbegrízből készül finom levesbetét, a gombócok formázása pedig remek elfoglaltság lehet a kicsiknek, amíg a leves elkészül. A tejbegrízes masszát akár előző este is el lehet készíteni, akkor biztosan kellőképpen hideg lesz a gurigázás idejére.

Joghurtos almaleves tejbegríz gombócokkal

• 1,5 kg alma
• 7,5 dl víz
• 1 csillagánizs (vagy 1 tk őrölt fahéj)
• 2 dl natúr joghurt
• nádcukor vagy méz ízlés szerint
• 3 dl teljes tej
• 3 púpos ek búzadara (6 dkg)
• 3 dkg vaj
• 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• nádcukor ízlés szerint

A tejet melegítsük fel a vaníliával, majd szórjuk bele állandó kevergetés közben a grízt. Addig főzzük kis lángon kevergetve, amíg besűrűsödik. Adjuk hozzá a vajat, édesítsük ízlés szerint, keverjük el, majd öntsük egy tányérba, fedjük le folpackkal,  hagyjuk, amíg teljesen kihűl és megdermed.

A hideg grízből formázzunk 1 centi átmérőjű gombócokat.

Az almát meghámozzuk, a gyümölcshúst nagyobb kockákra vágjuk, majd felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a citrom levét, a fahéjat vagy a csillagánizst és fedő alatt puhára főzzük. Ha ánizst használtunk, azt halásszuk ki a levesből, majd adjuk hozzá a joghurtot és  botmixerrel pürésítsük simára. Ízesítsük mézzel vagy nádcukorral ízlés szerint.

A leves langyosan vagy hidegen a legfinomabb, tálalásnál adjuk mellé az elkészült gombócokat.

1 éves kor után adható.

A hús-zöldség-tészta hármasa ideális arányban tartalmazza az összes tápanyagot, fehérjét, szénhidrátot és zsiradékot, amire az állandóan aktív kisgyerekeknek szüksége van. Tapasztalatom szerint a darált húsból készülő, ízes gombócok még a húsért nem túlzottan lelkesedő apróságokat is megnyerik.

Pulykagolyók sajtszószban, párolt zöldségekkel, tésztával

• 6 adag
• 80 dkg pulykamell
• 4 gerezd fokhagyma
• 2 ek olívaolaj
• 4 ág majoranna (vagy 2 ek szárított)
• só
• 3-4 ek napraforgó (vagy szőlőmag) olaj a sütéshez
• 4 dl húsleves
• 25 dkg Philadelphia (típusú) krémsajt
• 3 kaliforniai paprika
• 4 zsenge cukkini (~ 80 dkg)
• 5 dkg vaj
• 50 dkg durum száraztészta (pl penne)

A húsról levágjuk a hártyákat, majd átdaráljuk legalább kétszer, a fokhagymával együtt. Hozzáadjuk az olívaolajt, a finomra vágott friss, vagy szétmorzsolt szárított majorannát, sózzuk (én 2 csapott teáskanálnyit használtam ennyi húshoz), majd másfél centi átmérőjű gombócokat formázunk belőle (de higiéniai okokból a nyers szárnyas hússal kicsi gyerekek ne dolgozzanak).

Teflon serpenyőben kevés olajon több adagban kisütjük a gombócokat.  Sütés közben időnként rázogassuk meg a serpenyőt, ha így nem fordulnának át maguktól, fordítsuk át a gombócokat, hogy minden oldaluk egyenletesen átsüljön. Egyszerre ne kerüljön túl sok gombóc a serpenyőbe, úgy könnyebb lesz kisütni. Ha minden oldaluk kifehéredett, akkor készen vannak, szedjük őket papírtörlővel bélelt tálba. Lehetőleg ne süssük túl, mert akkor kiszárad és megkeményedhet.

Közben készítsük el a zöldséget és a szószt.

A szószhoz a húslevest forraljuk be a felére, majd keverjük hozzá habverővel a krémsajtot.

A zöldségeket hámozás nélkül vágjuk apró kockákra, majd fedeles serpenyőben kevés vajon, fedő alatt pároljuk meg. Bár a zöldségek engednek majd levet, így nem fog odaragadni, de ha tartunk ettől, akkor locsolhatunk alá néhány kanálnyi húslevest vagy vizet is. Ha puhák a zöldségek, vegyük le a fedőt és nagyobb lángon rázogatva süssük addig, amíg már nem marad alatta folyadék.

Tálalás előtt főzzük ki a tésztát. Szedjük a sajtszószba  a gombócokat és forraljuk össze.

A tányérra egy adag tészta, egy adag zöldség és egy adag gombóc kerül a sajtszósszal leöntve.

1 éves kor után adható.

Tipp: ez hatalmas adag, de az elkészült gombócok mélyhűtőben lefagyaszthatók. Sütés előtt nem is kell kiolvasztani, az apró gombócok hamar felengednek és átsülnek a forró serpenyőben.

A túró magas fehérjetartalma, a szilva pedig magas rosttartalma miatt nagyon hasznos a kicsik étrendjében. Az enyhén édeskés, élénk színű szósz és a gombóc alakú finomság pedig általában kedvező fogadtatásra talál az apróságok körében. Hát még ha segíthetnek is az elkészítésben! A gombócok formázása vagy a szilva magozása például megfelelő elfoglaltság lehet a nagyobbacska gyerekek számára.

A hagyományos édes pirított prézli és tejföl helyett a gyümölcsből készült szósz a gombócok tetején kiváló módja a gyümölcs becsempészésének a gyerekek étrendjébe.

1 éves kor után adható, miután a tojás már bevezetésre került.

Túrógombóc szilvaszósszal

• 4 főre
• 50 dkg túró (félzsíros)
• 6 púpos ek (= 6 dkg) zsemlemorzsa, lehetőleg házi
• 2 tojás
• 2 dkg puha vaj
• 1 ek nádcukor
• 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• csipet só
• a szószhoz:
• 50 dkg szilva
• 1 dl víz
• 1 tk őrölt fahéj
• 2 ek nádcukor

A tojást elhabarjuk, hozzáadjuk a túrót, a vajat, a cukrokat, a sót és a zsemlemorzsát, villával alaposan összedolgozzuk. Diónyi gombócokat formázunk belőle.

Forró, enyhén sós vízben kifőzzük, akkor jó, amikor a gombóc felúszik a víz tetejére. Szűrőlapáttal kiszedjük.

Közben elkészítjük a szószt, amelyhez a kimagozott szilvát a vízzel és a fahéjjal együtt fedő alatt puhára pároljuk, majd botmixerrel pürésítjük. Hozzáadjuk a nádcukrot, ha egyáltalán szükséges, mert ha elég édes a szilva, elegendő lehet az a mennyiség is, ami a gyümölcsben van.

Tálalásnál a gombócokra szedjük a szószt.

Vagyis holnap utazunk Pestre, utána hétfőn a Balatonra. Bár a nyaralást valószínűleg inkább őszelésnek lehet majd csak nevezni a meteorológiai előrejelzések szerint (megint csak ne legyen igazuk), de akkor is, sok éve ez az első, szervezett kereteken (én szerveztem) zajló, előre megtervezett és nem spontán, több napos, ottalvós nyaralásunk. Pontynak pedig konkrétan ez az első. Ma már átruháztuk a kulcsainkat és a kutyáink (megkönnyebbülten és végtelenül boldogan sóhajtva vigyorgó szmájli) felügyeletét részben anyuékra, részben a szomszédainkra, még hátra van a pakolás, de utána a telefonok (na jó, legalább egy) és agyak kikapcsolva egy teljes hétig.

A pakoláshoz pedig koktélok, a nyaralás előrevetüléseként, és könnyű, de elegáns hideg élelem.

A palacsinta a hamis pekingi kacsa rizslisztes palacsintájának tojásos változata, így a tészta könnyebben kezelhető, nagyobb palacsintákat is lehet sütni belőle (az már egy más dolog, hogy Férj a kacsa mellé ragaszkodik(!) a csak rizslisztből és vízből álló tésztához, merthogy az úgy a legfinomabb. Na ja, nem ő süti) Szóval a kacsa mellé marad a tojásmentes, de ezekhez a tekercsekhez a tojásos is teljesen megfelel, sőt, igazából ízben még jobban is passzol. (egyébként hasznos tanács: ne mutassunk meg a férjünknek mindenféle macerása(bba)n elkészülő újdonságokat, mert még a végén rászoknak)

Töltelékek: egy klasszikus füstölt lazac-uborka-tejföl kombináció, és egy ricottás-sült paprikás-pirított diós, a koktél pedig az aktuális kedvenc Creme de Cassis likőrrel készült, becsapósan erős, rendkívül jól csúszó fajta. Isteni finom mind, de tényleg, viszont most hosszasabban nem áradozom, mert pakolnom kell.

• 8 db nagyobb palacsinta
• 20 dkg rizsliszt
• 4 dl víz
• 2 tojás
• 2 ek napraforgó vagy szőlőmagolaj
• lazacos töltelék 4 palacsintához:
• 15 dkg füstölt lazac
• 1 kígyóuborka
• 1/2 citrom leve
• 2 tk cukor
• 20 dkg tejföl
• 1 kis csokor (szűk maréknyi) kaporlevél
• sült paprikás-ricottás töltelék 4 palacsintához:
• 4 kaliforniai paprika
• 2 ek olívaolaj
• 4 ág kakukkfű
• 3 gerezd fokhagyma
• 15 dkg ricotta
• 2 marék dió

A palacsintához elkeverem habverővel csomómentesre a tojást, a rizslisztet, az napraforgóolajat, bő csipet sót és a vizet. Sütés előtt állni hagyom jó negyedórát, majd a szokásos módon palacsintákat sütök belőle teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül. Arra az egyre kell figyelni itt is, hogy minden sütés előtt alaposan keverjük át a masszát, mert a rizsliszt hajlamos leülepedni.

A palacsinta kész.

sült paprikás-ricottás-pirított diós

A paprikákat éles zöldséghámozóval nagyjából meghámozom, majd a húsukat felcsíkozom. Az olívaolajon addig sütöm a kés pengéjével meglapított fokhagymagerezdekkel és a kakukkfű ágakkal együtt, amíg kis színt nem kap. A fokhagymát és  a kakukkfüvet kidobom belőle, sózom, majd a ricottával elkeverem. A diót száraz serpenyőben illatosra pirítom, majd késsel durvára vágom.

A palacsintákon eloszlatom egyenletesen a paprikás tölteléket, megszórom a durvára vágott dióval, szorosan feltekerem, majd felszeletelem.

füstölt lazacos-kapros tejfölös-uborkás

Az uborkát meghámozom és a zöldséghámozóval vékony szeletekre vágom. A középső magos rész nem kell, azt ki lehet dobni/meg lehet enni. Meglocsolom a citrom levével, megszórom a cukorral, összeforgatom és szűrőbe teszem, hogy a leve lecsepegjen.

A kapor levélkéit (de nem a szárát!) nagyon finomra aprítom, elkeverem a tejföllel és egy csipet sóval.

A palacsintára tépkedem a szeletelt lazacot, megkenem tejföllel, ráhalmozom a lecsepegtetett uborkát és szorosan feltekerem. Szeletelem, tálalom.

Balaton sunrise

• 1 dl frissen facsart narancslé
• 1/4 lime leve
• 2 cl vodka
• 4 cl Creme De Cassis

A vodkát, narancslevet, lime levét shakerbe öntöm (ha nincs, befőttes üvegben) egy jó adag jégre, összerázom, pohárba szűröm.

Óvatosan beleöntöm a Creme De Cassist.

Ha még látványosabbra szeretnénk, a pohár fala mentén lassan csorgassuk le a likőrt, akkor egy intenzívebb színű, keskenyebb rétegben ül majd meg a pohár alján.

Én eddig azt hittem, hogy csak azért nem szeretem a borjúmájat, mert nem ettem még jól elkészítve.

Nos, ez a tézis megdőlt, én egyszerűen csak nem szeretem a borjúmájat. (mint ahogy a csirke, sertés, vagy akármilyen más májat sem a hízott liba- és kacsamájon kívül. Ilyen kis olcsó ízlésem van, sajnos… )

A probléma ezek után csak annyi, hogy a legutóbbi borjúvágásból sikeresen beszereztem belőle vagy 3-4 kilóval, annyira biztos voltam benne, hogy majd vajpuhán, finoman megváltom vele a világot.

Tegnapelőtt szépen meg is sütöttem, persze előtte gondos tanulmányokat végeztem, így teljesen tökéletes lett. Ez most szerénytelenül hangzik, de tényleg az lett. Mondjuk én is meglepődtem rajta. Az állaga vajpuha, de nem véres, hozzá Mamma fügés velencei borjúmájának mintájára egy nagyon finom, balzsamecetes, fügés, rozmaringos ragu is készült, a köret meg parmezános krumplipüré, szóval minden stimmelt. Kivéve azt az apró, de nem elhanyagolható tényt, hogy kiderült, nem szeretem a borjúmájat.

Persze az is kiderült, hogy Férj meg nagyon is szereti, így az én adagomat is boldogan belapátolta, sőt, minimanó is vidáman elnyammogott rajta. Szóval készítek majd még ilyet is, és akkor már nem leszek annyira dühös a csalódottságtól, hogy fénykép és recept nélkül hagyjam.

De vissza a pástétomhoz.

Arra jutottam, hogy az állaga az igazi mumus, nem az íze, így pástétom formájában majd biztosan én is megszeretem. Ez bejött.

Viszont a recept felkutatása nem ment zökkenőmentesen, hosszas szakácskönyvekből és a világhálóról végzett kutatómunka után ezt az egyet találtam, ami kicsit is tetszett, szóval ezt fazoníroztam át erőteljesen az én ízlésem szerint.

Az átfazonírozás olyannyira sikeres lett, hogy zsemlemorzsát el is felejtettem hozzáadni. Pedig akartam. Ennek következtében nem egy masszív, tömött pástétom lett belőle, hanem egy levegős, könnyű, remegős. Lehet, hogy így nem a legszebb látvány, de ízre valami isteni. De tényleg. Én alig bírtam abbahagyni az evését…

Az adagot megfeleztem, és az egyik részbe nem került semmilyen aszalt gyümölcs, Férj kedvére, a másikba viszont mazsolát tettem, mert én meg így szeretem. Az már egy másik dolog, hogy Férj most meg inkább az én mazsolásomat eszi…

A sültpaprikás mindazonáltal szerintem kicsit nedvesebb lett a kelleténél (de a mazsolás, az TÖKÉLETES!), így abba mindenképpen tennék 2-3 evőkanálnyi zsemlemorzsát legközelebb.

Itt most az következne, hogy borjúmáj hiányában elkészíthető…. mondjuk sertésmájból is? De ezt teljesen biztosra nem tudom állítani, mivel a belsőségekben annyira én nem vagyok jártas (fent említett kacsák és libák máját leszámítva). Sertésmájat én az életben nem ettem (lehet, nem is fogok), viszont  állagra hasonlónak képzelem. Persze az is lehet, hogy nem így van, akkor lehet engem a kommentekben kiokosítani…

• 2×20 cm szögletes kenyérforma
• 40 dkg borjúmáj
• 10 dkg vaj
• 1 dl tejszín
• 5 nagy  tojás (vagy 6 kisebb)
• 1 nagy fej hagyma (~ 10 dkg)
• 6 gerezd fokhagyma
• 1 ek szárított rozmaring
• 1/2 citrom leve és reszelt héja
• só (nekem 2 tk, de mi nagyon sószegényen étkezünk)
• a borsos sültpaprikáshoz:
• 1 kaliforniai paprika
• (2-3 ek zsemlemorzsa)
• 1 tk olívaolaj
• bors
• a csilis mazsoláshoz:
• 1 marék mazsola
• 1 kk szárított, őrölt csili

A hagymát nagyobb darabokra vágtam, és a vajban kis láng fölött, lassan világos aranyszínűre sütöttem. Ezután hozzádobtam a meghámozott, egészben hagyott fokhagymát, ezzel is sütöttem fél percig.

A májról lefejtettem a külső, erős tokját (ez lehet, hogy felesleges óvatosság volt, de féltem, hogy a botmixer nem birkózik meg vele), a nagyobb ereket kivágtam, majd kockákra vagdostam. A tejszínnel, vajas-hagymás keverékkel, tojások sárgájával, mozsárban kevés sóval porrá őrölt rozmaringgal, a citrom reszelt héjával és levével együtt botmixerrel/turmixgéppel pürésítettem. (én turmixgéppel csináltam, mert első körben a botmixerrel nagyon fröcskölt, de majdnem megint leégettem a motorját, úgyhogy ez lehet, hogy mégsem szerencsés)

A tojások fehérjéből a maradék sóval kemény habot vertem, majd a májas masszához forgattam óvatosan, úgy, hogy lehetőleg ne törjön össze nagyon a hab.

A masszát megfeleztem, majd

- az egyik felébe késsel durván megvágott mazsolát és őrölt csilit kevertem

- a másik felébe zöldséghámozóval nagyjából a héjától megfosztott, kicsumázott, fél centisre kockázott, majd teflon serpenyőben kevés olívaolajon, lassú tűzön aranyszínűre sütött paprikát kevertem, (a zsemlemorzsa is itt következne) és bőven megborsoztam.

A masszát én szilikonos formákba öntöttem, de ennek hiányában béleljünk ki alufóliával egy őzgerinc vagy szögletes sütőformát, és abban gőzöljük.

A pástétommal teli formákat egy magasabb falú tepsibe állítottam, felöntöttem annyi forróvízzel, ami csak belefért (ezt a műveletet lehet a már a sütőbe rakott tepsivel is végezni, úgy kevésbé balesetveszélyes), majd 160°C fokon (gázsütő) 80 percig sütöttem/gőzöltem.

A formákban hűtöttem, és csak teljesen hideg állapotban borítottam ki belőlük.

Pirítós és ecetes gyöngyhagyma járt mellé.

Folytatódott a rekreáció, ezúttal az apagyi horgásztó zsibongó tömegtől mentes partján, majd otthon, a konyhában, némi bárány és fehérbab társaságában.

Holnaptól minden visszaáll a régi kerékvágásba, nem mondhatnám, hogy várjuk…

Rövid volt ez az egy hét.

Most ez az összeállítás kapott egy “hús nélkül” címkét is, mivel a maradék salátára morzsoltam 10 dkg  fetát és ezáltal a másnapi ebéd önálló fogásává léptettem elő.

2 főre a bárány, 4 főre a saláta

350 gr bárány T-bone steak, olívaolaj, só, bors

3 dkg vaj, 10 kicsi levélke menta, 1/2 citrom reszelt héja, 1 gerezd fokhagyma

50 dkg nagy szemű fehérbab, 40 dkg vastag húsú, édeskés paradicsompaprika (vagyis pritamin), 5 dkg vöröshagyma, 3 ek friss kakukkfű levélke (vagy 1 ek szárított), szűk 1 ek római kömény, 2 gerezd fokhagyma, 1 citrom leve és a felének a reszelt héja, olívaolaj, só, bors

A babot célszerű előző nap beáztatni. De ha ez elmaradt, az sem baj, csak akkor tovább fő.

A beáztatott babot megfőzöm. Közben a hagymát apró kockákra vágom, a fokhagyma gerezdeket kés pengéjével összenyomom. A paprika héját zöldséghámozóval lehántom. Célszerű kevéssé göröngyös, feszes héjú példányokat választani ehhez a művelethez. Nem baj, ha nem sikerül tökéletesen, az aprításnál majd lehet korrigálni. A paprika húsát 3 mm kockákra vágom.

Kevés olívaolajon a hagymát üvegesedésig sütöm a fokhagymával együtt. Ezt követően megy hozzá a paprika. Ha a paprika is megsült, mehet hozzá a szárazon megpirított, mozsárban porrá őrölt római kömény, a citrom leve és reszelt héja, végül a kakukkfű is. Só, bors kerül még rá.

Ha a bab megfőtt, leszűröm és még forrón összeforgatom a hagymás paprikával. Ízlés szerint kerül még bele olívaolaj és citromlé.

Mielőtt nekiállnék a húsnak, elkészítem a fűszervajat. Ehhez a szétlapított fokhagymát összemelegítem a vajjal. Épp csak össze kell langyosítani, nem kell, hogy felhabozzon a vaj. Ha ez megvan, megy bele a reszelt citromhéj és ha kihűlt, akkor a nagyon finomra aprított menta is.

A bárányt sózom, borsozom, kevés olívaolajjal bedörzsölöm. Forró serpenyőben mindkét oldalán megpirítom, majd a lehető legkisebb lángon félangolosra sütöm (kiszáradt gumicukor állag, illetve ha megszúrom, piszkos rózsaszín húslé csorog majd belőle). Ha kész, meglocsolom a fűszeres vajjal.

Vacsora után a maradék salátába fetát morzsoltam, így került a hűtőbe, mint leendő ebéd.

]]> http://flat-cat.hu/2009/09/06/citromos-mentas-baranysult-sultpaprikas-feherbab-salataval/feed/ 5 http://flat-cat.hu/2009/08/29/lecso/ http://flat-cat.hu/2009/08/29/lecso/#comments Sat, 29 Aug 2009 11:36:42 +0000 killervidra http://flat-cat.hu/?p=3857

Lecsót főzni mindenki tud, ez igaz, de ezen blog célja mégis elsősorban a saját receptjeim összegyűjtése, szóval jöjjön a lecsó. A hagyományos receptet kissé meggyötörve, meglehetősen sok paradicsommal készítem (igazából a paprika-paradicsom arányait tekintve nálam pont fordítva kerül bele), de Férj csak így szereti és ez a változat az én ízlésemnek is kedvesebb.

Viszont most leírom a hagyományos receptet is, mert kissé kezd elegem lenni abból, hogy lépten-nyomon pocskondiázzák a hagyományos magyar konyhát, főleg olyanok, akik azt sem tudják, mi fán terem. Már attól is lever a víz, ha valaki öntudatosan kijelenti, hogy a bécsi szelet, a brassói vagy a frankfurti leves az igazi magyarosch, de ha nem ez, akkor a pörkölt-gulyás-töltött káposzta (amit persze illik mélységesen megvetni) és semmi más. A fűszerpaprika használata mintha manapság egyenesen bűn lenne, ellenben a gagyi curry por… Az egy dolog, hogy már a XIX. századi polgári konyhát sem illik a kizárólagos hagyományos magyar konyhaként aposztrofálni szerintem, de hogy az átkos alatt elterjedt össznemzeti igénytelenséget miért kell idekeverni, azt nem tudom. Szerintem arról nem a pörkölt intézménye tehet. Mellesleg megjegyzem, a nagyszüleim, szüleim akkor is finoman, változatosan főztek, nem úszott minden a zsírban, de amibe kellett, igenis belekerült a paprika (másba meg nem) és a legfinomabb (szabolcsi) töltött káposztát meg pörköltöt Apu főzi. (nyilván ez egy szubjektív vélemény. Bár aki evett belőle, az még mindig megerősítette… Ettől eltérő véleményt azért természetesen elfogadok)

Azt sem gondolom, hogy a paprika mellőzése és vad gyűlölete elégséges a korszerű konyhához. Inkább a vegetán, húsleveskockán, MINDENFÉLE kockán, gyorséttermeken és egyéb glutamáttal agyonnyomott vackokon kellene elgondolkozni. Pusztán a paprika elhagyásával ugyanis még nem fog minőségi étel képződni. Továbbá szép dolog más nemzetek konyhájából szemezgetni, én is gyakran ezt teszem, de közben nem kellene megfeledkezni a saját hagyományainkról.

A főzés kicsit több annál, hogy egybedobálom az alapanyagokat. Sok esetben a magyar  konyha felett annyira biztos ítélet hozók az alapvető főzéstechnikai ismeretekkel  sincsenek tisztában (amelyek ismerete pedig például pont a jó pörkölt elkészítéséhez elengedhetetlen). (akinek nem inge, ne vegye magára) Milyen meglepő, hogy mégis inkább (külföldi) magazinok 5 perces tortareceptjeivel és kamukínai különlegességeivel pallérozzák magukat, ahelyett, hogy megtanulnának tisztességesen főzni. (ismét akinek nem inge…)

Miért nem lehet elfogadni, hogy mindennek megvan a maga helye, hogy sokfélék vagyunk és az ízlésünk is sokféle? Miért nem az igénytelenség ellen (nemcsak a főzésben) küzdenek ennyire lelkesen kis hazánk fiai, miért mindig csak egymás torkának esünk? Ez valami olyan dolog, amit én sosem fogok megérteni.

Ennyi sok mellébeszélés után jöjjön a recept!

Elsőként a hagyományos (így főzöm másoknak) változat:

• 4 adag
• 25 dkg füstölt, húsos szalonna (erdélyi),
• 40 dkg vöröshagyma,
• 1,2 kg paprika (színes, lehetőleg édes és félcsípős vegyesen),
• 50 dkg édes húsú, lédús paradicsom,
• 1 csapott ek fűszerpaprika
• opcionális: 1 gerezd fokhagyma
• só

A szalonnát apró kockákra vágom, kiolvasztom a zsírt belőle ( és ha csak magunknak készül, pörcösre sütöm). Ha túl soknak találnánk a zsírt, itt ki lehet kanalazni belőle. Én nem szoktam. Bár amúgy a zsírszegény ételeket preferálom, ezt így szeretem.

A zsíron a félfőre vágott, hajszálvékonyra szeletelt hagymát üvegesre sütöm. Megy hozzá a félbevágott, 2 mm szeletekre metélt paprika, és addig sütöm időnként megkeverve amíg a paprika összeesik. Megszórom a fűszerpaprikával (és hozzáadom a finomra aprított fokhagymát. Ez ugye elvileg nem kell bele, de én ezzel szeretem) . Hozzáadom a gerezdekre vágott paradicsomot is. Addig főzöm, fedő alatt, amíg a zöldségek kellőképpen megpuhulnak. Ha túl sok lenne a leve, fedő nélkül be lehet forralni.

Friss fehér kenyér jár mellé.

Van nekem az az érdekes szokásom, hogy amúgy nem vásárolok főzős újságokat, csak akkor, ha bugyuta női magazinok különkiadásaként jelenik meg. (nem volt ez mindig így, a Konyhaművészet összes száma megvan… Talán azért nem érdekel ezek után az összes többi magyar nyelvű kiadvány, mert a régi Konyhaművészetekhez képest csak a hatalmas színvonalbeli zuhanás az, amit tapasztalok bennük…) (húúú, de negatív voltam, elnézést. Ez persze csak az én véleményem, és mivel nem vásárolom, csak átnézem az újságosnál ezeket az újságokat, így igazából ez a vélemény megalapozatlan és rendkívül szubjektív) (főleg hogy utána meg megveszem a Joy Bistrot…)

Vissza, még csak nem is a témához. Szóval megvettem a Joy Bistrot. Szép képek méregdrága és zömmel felesleges konyhai eszközökről, kiegészítőkről, kevésbé szép képek és bugyuta szövegek celebekről, aki éppen esznek  és rendkívül életszagú receptek, amik így kezdődnek: végy 40 dkg pácolt marhabélszínt. És így folytatódnak: szeleteld fel és tálald zöldsalátával. Szóval jó újság. Mégis szeretem a műfajt, mert néha rendkívül elborult ötletek vannak benne, és az nekem bejön. ( mondjuk ez pont nem ilyen) Szóval  ebben volt a fetakrém sült paprikával. Az eredeti recept nem tudom milyen, sose merném kipróbálni egyiket sem. De az ötlet jó. Én pedig így készítettem:

150 gr feta, zsíros joghurt (vagy zsírszegény tejföl), amennyit felvesz (nekem 1 dl kellett bele)

1 nagyon nagy, húsos kaliforniai paprika, jelen esetben sárga

olívaolaj, 1 gerezd fokhagyma, 1 kis ágacska rozmaring, só, bors

A fetát elmorzsoltam, és annyi joghurtot kevertem hozzá, hogy kenhető, sűrű, krémes állaga legyen. Én villával kevergettem, így kicsit darabos maradt, de botmixerrel sima, krémes lesz az eredmény.

A paprikát éles  zöldséghámozóval meghámoztam a teljesség igénye nélkül és a húsát 3 mm(=pici) kockákra vágtam. Kevés olívaolajon az egészben hagyott, kés pengéjével meglapított fokhagymagerezddel és a rozmaring ággal addig sütöttem, amíg kis színt kapott. Ezután kidobtam a rozmaringot és a fokhagymát (jó, azt nem. De ki lehet…)

A fetakrémmel elkevertem a sült paprikát, sóztam (mert most kellett. Sósabb fetánál persze nem kell), borsoztam. A színes kenyerekhez ettük.

Az elkészítéséhez szükséges idő nem több 15 percnél.

A költségek pedig 600 FT körül mozognak, a felhasznált feta minőségétől függően.

Sima gazpacho, vagyis semmi különös, a legelterjedtebb, legközismertebb receptekhez hasonlóan készítem én is. Már ha készítem egyáltalán… Ugyanis az történt, hogy a nagy recept dömpingben rám szakadt tengernyi fehér, zöld, sárga gazpacho receptek kipróbálgatása közben ez a változat valahogyan elsikkadt. Pedig ez az egyik legfinomabb. Még mindig.

Most is csak azért készült, szégyen vagy sem, mert a finom, nagyon finom, anyuéknál termett, rendkívül lédús paradicsom meghámozása-kimagozása során keletkező hulladékot sajnáltam kihajítani. Így kapóra jött a Beatbull átszerkesztett paradicsoma és áttetsző paradicsomlevese során használt gondolatmenet, a “hulladékot” szűrőbe tettem, és hagytam lecsepegni. Ameddig volt hozzá türelmem. Aztán nekiestem egy kanállal, átnyomtam a maradékot, és egészen indulatos lehettem, mert puskapor száraz végtermék maradt csak fenn a szitán. Nem használtam finom szűrőt/textilpelust stb., így a lé nem lett áttetsző, csak zavaros rózsaszín. Az így kapott levet hozzáadtam a többi paradicsomhoz, és víz helyett ezzel hígítottam a gazpachot. Az íze így sokkal intenzívebb lett, mintha csak vizet adtam volna hozzá. És ráadásul még büszke is lehettem magamra, hogy milyen takarékos vagyok…

De nem bánom, jó ez vízzel is.

4 adag

1 kg paradicsom+ 0,5 liter áttetsző/rózsaszín lé és/vagy víz, 30 dkg uborka, 1 hegyes, erős zöldpaprika, 2 szelet szikkadt kenyér (7-8 dkg), 0,5 dl olívaolaj, 3-4 szál  zellerzöld, sherryecet, só, bors ízlés szerint

Mindent beleteszek a turmixgépbe, simára mixelem, és hűtőbe teszem néhány órára, de inkább 1 napra kellene, csak addigra mindig elfogy…

Elkészítési idő: (vízzel) 10 perc+ a pihentetés

Költségek: paradicsom: 150 Ft (ha ennél drágább, az szupermarketes. Abból neki se kezdjünk…Tessék lemenni a sarki zöldségeshez!), Uborka: 70 Ft, paprika: 15 Ft, olívaolaj: 100 Ft, kenyér: 20 Ft, sherryecet: 100 Ft, zellerzöld: 30 Ft ?

összesen 485 Ft