palacsinta

Rizslisztes palacsinta kacsával, ötfűszeres tepertővel, szilvaszósszal, újhagymával

2010. augusztus 21., szombat | kacsa, tészta | 6 hozzászólás

P1016027

Most úgy alakult, hogy az új kenyér ünnepén nálunk pont kenyér az nincs. A sütőm ajtaja még mindig boldogtalanul liffeg az egy megmaradt rögzítőpánton, a bevásárlás meg… nos az nem az erősségem az elmúlt napokban.

Minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy kihasználjuk a nyár utolsó perceit és még annyi strandot szuszakoljunk bele a fennmaradó időbe amennyit csak lehet, de a napi 130 km levezetése, a korai kelés-késői fekvés azzal is jár, hogy a legmozgalmasabb és legvidámabb napok egyben a legfárasztóbbak is lettek. De ez egyáltalán nem panaszkodás, már most keserédes nosztalgiával gondolunk arra, hogy egy teljes évet várni kell, amíg újra egy teljes napot átizgulhatunk, hogy vajon a gyerek melyik pillanatban tűnik el a víz alatt, hogy soha többet nem akar kimászni belőle, hogy a kisautó alakú úszógumicsónak szerinte a szárazföldön való közlekedésre is alkalmas (azt már nem is említem, hogy itthon is lerakja a földre, beleül, és abban kucorog). Mikor dönt úgy, hogy az a kék tüskés gumilabda még pont hiányzik a több száz példányos gyűjteményéből, és hangosan sivalkodva veti rá magát az utcai árusnál. És teljes egy évig nem kell gondolkodnunk azon sem, hogy vajon a gyermekmedence vize miért sokkal sósabb, mint a többi gyógyvíz…

De most ez nem lesz megint egy strandbeszámoló, csak még egy-két kép, mert anyukám kérte. (a fáradtságnak ugyanis az az az előnye is megvan, hogy még utoljára elfelejtettem kipakolni a fényképezőgépet a strandolós táskánkból)

P1240015

P1240010

P1240029

Vissza a palacsintához. Nem kínai, csak rizsliszttel készült, a hamis tortillák mintájára. Ahogy a kacsa sem pekingi, csak ötfűszeres tepertővel van “ízesítve”. (az ötfűszeres tepertő egyébként valami eszméletlen lett, csak úgy magában, nasinak sem utolsó!) Szóval megint csak egy “inspired by” recept. De finom. Ráadásul annyira, hogy ez a palacsinta különféle formában nemsokára ismét felbukkan majd a blogon. Meg még annyit, hogy a látszat és a bőséges hozzávalólista ellenére sem macerás. Tényleg nem.

  • 3-4 főre
  • hús+tepertő:
  • 2 bőrös, csont nélküli kacsamell (60 dkg)
  • 2 ek szójaszósz
  • 2+1 tk méz
  • 1 púpos tk ötfűszer keverék
  • szilvaszósz:
  • 30 dkg szilva (magozva)
  • 2 dl száraz fehérbor
  • 1-2 ek cukor
  • 2 cm gyömbérgyökér
  • palacsinta:
  • 30 dkg rizsliszt
  • 6 dl víz
  • 3 ek földimogyoró (vagy napraforgó) olaj

A rizslisztet habverővel csomómentesre keverem a vízzel, olajjal, két csipet sóval. Félreteszem pihenni 15 percre.

Sütés előtt (minden sütés előtt, a rizsliszt hajlamos leülepedni) alaposan átkeverem, majd nagyon forró teflon palacsintasütőben további zsiradék hozzáadása nélkül sütöm ki kis merőkanálnyi adagokban (érdemes kör alakúra kicsorgatni a masszát a merőkanálból, a palacsintasütő mozgatásával való formázásra itt nem nagyon lesz lehetőség). Mini, úgy 15 centi átmérőjű palacsintákat lehet sütni belőle, mert ennél nagyobbnál szakad a tészta a fordításnál. Akkor kell fordítani, ha a széle elkezd pöndörödni, akkor sült ropogósra egy oldal.

A kisütött palacsintákat egymás tetejére fektetem, majd lefedem alufóliával és langyos sütőben vagy a gáztűzhely szélén melegen tartom.

Az újhagymát vékony csíkokra vágjuk, és ha nem elég zsenge, akkor blansírozzuk is (fél percre lobogó forró vízbe dobjuk, majd jéghideg vízbe szedjük és ha kihűlt leszűrjük)

A kimagozott szilvát felöntöm a borral és hozzáadom a finomra reszelt gyömbér kicsavart levét. Addig főzöm, amíg a folyadék majdnem teljesen elpárolog alóla, majd botmixerrel pürésítem. Annyi cukrot adok hozzá, hogy édeskés legyen, de nem túl édes, ez nem csatni, csak gyümölcsszósz. Érett, édes szilvánál a cukor lecsökkenthető, esetleg el is maradhat.

A kacsa bőrét lenyúzom, majd fél centis kockákra vágom és nagyon kis lángon ropogós tepertőnek kisütöm. Az elején lehet hozzá löttyinteni egy kevés vizet, de teflon edényben készítve még ez sem szükséges. Időnként megrázogatom, majd ha már aranyszínűek a pörcök, leszűröm róluk a zsírt, visszateszem a tepertőt az edénybe, egyenletesen megszórom az ötfűszer keverékkel, sóval, meglocsolom a mézzel, és alacsony láng felett pár pillanata alatt összeforgatom. Ha a fűszerek mindenhol egyenletesen vonják be a tepertőt, akkor kész.

Közben a kacsamellből kivágok minden nagyobb eret és hártyát, a húst pedig fél centis csíkokra vágom. A kiolvadt zsírból két evőkanálnyin 2-3 perc alatt, nagy lángon, gyakran rázogatva megsütöm a húst. Teljesen átsütjük, vagyis meg kell várni sütés közben, amíg mindenhol kivilágosodik a hús és már nem szivárog belőle színes (véres) lé, de ez néhány perc alatt megvan, ha túlsütjük, megkeményedhet. Ha kész a hús, hozzáadjuk a 2 tk mézet és a szójaszószt, nagy lángon összeforgatjuk még pár másodpercig, mélyebb tálba szedjük, azt lefedjük alufóliával, majd meleg helyre tesszük tálalásig.

Tálalásnál mindent kis tálkákban az asztalra teszünk, és mindenki összeállíthatja magának ízlés szerint a palacsinta batyukat.

Címkék: , , , , , ,

Csokis túrós palacsinta

2010. augusztus 20., péntek | desszert | 8 hozzászólás


P1015923

Csak azért sem túró rudis, pedig…

Szóval azon gondolkodtam el, hogy milyen fura a magyar ember ízlése, hogy tudjuk mi így imádni együtt a túrót, a citromot meg az étcsokit? Mert imádjuk, ez tény.

De ebbe most nem fogok belemenni mégsem, mert a gyerek épp most firkálja össze (nem is firkál, napocskát rajzol…) rotring ceruzával az LCD monitort. Még szerencse(?) hogy a többit már megírtam.

És igen. Finom.

  • 3-4 főre
  • 10 dkg simaliszt
  • 2 tojás
  • 2 dl tej
  • 25 dkg sovány(!) túró
  • 5 dkg étcsoki (min. 60%, én most 75% kakaótartalmút használtam)
  • 3 ek cukor
  • 3 dkg vaj
  • 1 citrom finomra reszelt héja

A lisztet lehetőleg habverővel simára keverjük a tojások sárgájával, a túróval, a tejjel, cukorral, olvasztott vajjal, finomra reszelt citromhéjjal, majd ha a massza már csomómentes, hozzákeverjük a késsel apróra (de nem szilánkosra, csak kisebb kockákra) vágott csokit is.

Pihenni hagyjuk sütés előtt jó 15 percet (még jobb, ha félórát), majd közvetlenül a sütés előtt lazán, óvatosan hozzáforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét is.

Teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül evőkanálnyi halmokban kisütjük. A kanál hátával itt nem kell nagyon egyengetni, nehogy kinyomkodjuk a levegőt a habból, a massza valamelyest úgyis magától szétterül. A nagyon a szélekre került csoki (nem kell megijedni, ez nem túl sok) hajlamos kiolvadni sütés közben a palacsintából, ezért a serpenyőből az olvadt csokit (ha van) papírtörlővel töröljük ki minden újabb adag előtt.

Melegen, hidegen, langyosan, akárhogy nagyon finom.

Megjegyzés: elméletileg ilyen célra a nálunk nem kapható csokipasztilla lenne az ideális, de teljesen jól működik a 75% kakaótartalmú étcsokival is. Csak teflon legyen a serpenyő, meg ne hagyjuk ki az adagok sütése közbeni papírtörlős törölgetést, ha kiolvadna egy kevés csoki.

Címkék: , , ,

Zserbó palacsinta

2010. augusztus 17., kedd | desszert | 10 hozzászólás

P1015754

Nos, én egész jól elvagyok az eddigi palacsintáimmal, de a szülői ház kamrája mindig tartogat meglepetéseket (vagyis inkább nem tartogat), szóval kénytelen voltam egy kicsit újítani. Hát nem meglepő módon ez is jól sikerült, jó alapanyagokkal hibázni ugye (szinte) lehetetlen, aki szereti a zserbót, annak ez is be fog jönni.

Még egy igen fontos dolgot sikerült belátnom a napokban: fény nélkül sehogyan sem lehet szép fényképeket készíteni! Hát nem megdöbbentő?

Na, ennyi a gasztro(?), sokkal érdekesebb az, hogy hol voltunk a múlthéten.

Kis képes segítség.

P1180006

Bár a fenti volt a fő program, de ott több és informatívabb kép nem készült, mert állítólag a strandon nagy hajlandóságot mutatnak tolvajok a fotóapparátok eltulajdonítására, szóval azt oda nem vittük magunkkal. Pedig… Na de majd később.

Aztán.

P1140080

P1140085

P1140106

Ha nem derült volna ki, az állatkertben készült az utolsó három kép. ( a többi, kattákról, lámákról és az elefántokról készült számtalan fotótól azonban inkább mindenkit megkímélek) És igen, a mi Pontyunkat érdekelték ugyan az állatok is, de azért a fő attrakció mégiscsak a szökőkút és a függőhíd volt. Újfent. Hát ez van, így jártunk. Bár ismét csak az nyert bizonyosságot, amit már eddig is tudtunk, hogy a Pontyok alapvetően vízi élőlények. (és akkor azt még nem is említettem, hogy a szökőkutas mutatványnál az állatkertbe videókamerával látogató apukák népes csoportja állta körül a fiunkat és rendkívül vidáman rögzítették filmre a mi kisdedünk ingyencirkuszát. A gyerek egyébként tényleg vicces volt, de a vidámságuk oka szerintem az is volt részben, hogy nem az ő gyerekük csinálja ezt.)

Viszont ami a legnagyobb élmény volt mindenkinek, az a Ponty a strandon! Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyi időt képes egy ilyen pici gyerek egyhuzamban a vízben tölteni! (még akkor is, ha Ponty) Az első napon a zárás előtt pár perccel tudtuk csak kihalászni a medencéből iszonyú sivalkodás közepette, pedig már ráncosra volt ázva a bőre, főleg a lábán, mivel az tényleg folyamatosan a vízbe lógott a versenyautós úszógumicsónakjából. A második napon megtudtuk, hogy a gyerek odavan a tömegért, a break táncosokért, az élőzenéért (az más kérdés, hogy az aranyos énekesnéni így meg nem annyira tud énekelni a röhögéstől, amikor egy 19 hónapos teljes átéléssel rázza magát előtte és közben fura, tekergőző kézmozdulatokat is végez ( elfogultabb(?) szülők úgy mondanék hogy táncol)), a fagylaltozókért és a lacipecsenyésekért, meg úgy általában a karneváli hangulatért. A harmadik napra pedig az is kiderült, hogy Ponty mellé 5 fő az ideális személyzet, akik vetésforgóban játszanak vele: egy, aki leengedi a csúszdán, és egy ember, aki lent elkapja)/ visszahozzák a labdáját/folyamatosan ellátják minifánkkal.

Na hát dióhéjban. Még annyit, hogy mindez a hajdúszoboszlói strandon történt, ami hihetetlenül jó hely, és nem is azért mondom, mert elfogult vagyok, mert karonülő korom óta járunk ide és enyhén szólva is hozzánőttem a helyhez. Hanem azért mert az a hely nagyon nagyon jó, de tényleg.

  • 16 palacsintához/ 4 főre
  • 10 dkg finomliszt
  • 6 dkg dió
  • 1 dl tejszín
  • 1 dl tej
  • 2 tojás
  • 2 dkg nádcukor
  • 2 dkg vaj
  • a rétegezéshez:
  • sárgabaracklekvár
  • az öntethez:
  • 10 dkg étcsoki (min. 60%)
  • 1 dl víz
  • 2 tk kakaópor (keserű, holland, nagyjából 6 gr)
  • 2-3 ek nádcukor
  • 1 dkg vaj

Először az öntet: kevés vízzel csomómentesre keverem a kakaóport, lehetőleg habverővel, majd hozzáöntöm a maradék vizet és felforralom. Lehúzom a tűzről, belekeverem a darabokra tördelt csokit, a nádcukrot, hozzáadom a vajat, majd addig kevergetem, amíg a csoki fel nem olvad teljesen. (ha kell, visszateszem még a tűzre egy kicsit) Az öntet kész, ízlés szerint még lehet rajta édesíteni.

A tojások sárgáját kikeverem, lehetőleg habverővel a tejszínnel, tejjel, a liszttel, olvasztott vajjal, cukorral. Ha már csomómentes a tészta, hozzáadom a durvára vágott diót is. Félreteszem pihenni sütés előtt legalább 15 percre.

Közvetlenül a sütés előtt a tojások fehérjét kemény habbá verem, majd óvatosan a tésztához forgatom.

Teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül bő evőkanálnyi adagokat téve mérsékelt láng fölött kisütöm a palacsintákat. A kanál hátával el lehet egyengetni a lepényeket, hogy csinosabbak legyenek.

Az összeállításnál a palacsintákat megkenem lekvárral, egymás tetejére rétegezem őket (4 palacsinta/ 1 torony), majd lelocsolom a csokiöntettel.

Címkék: , , , ,

Banános palacsinta, gyümölcssaláta, banános-avokádós turmix matchaval, banános poszt

2010. május 5., szerda | babának, desszert, italok, reggeli | 25 hozzászólás

P1013522

A napokban felmerült a kérdés, hogy mire jó a túlérett banán? Lehet e belőle amerikai palacsintát sütni?

Mi az hogy! Sőt, itt most azt is meg kell jegyeznem a történeti hűség kedvéért, hogy ez minimanó kedvenc amerikai típusú palacsintája, és a mindenkori rekordot( 9(!) db palacsinta/ 1 db 16 hónapos) ezzel állította fel. Készült mellé gyümölcssaláta is, inkább csak az én kedvemért, mivel Ponty 1.) nem szereti a gyümölcsöket nyersen, 2.) még nem kaphat málnát, lévén túl picike az apró magvakhoz.

De most félre az elbeszéléssel, banános posztot ígértem. Azaz mi legyen a túlérett banánokkal?

Nálam általában banánkenyérként végzik, zabpelyhes-tejcsokis, vagy kókuszos-fehér csokis formában, illetve újabban nagy keletje van a banánfagylaltnak is. Aztán készül még belőle turmix, mi sem egyértelműbb ennél, tejjel, vaníliával, tejszínnel, egészségtudatosabb napokon joghurttal, mézzel, álmosabb napokon joghurttal és matchaval. A barnuló banánok meghámozva, feldarabolva, műanyagzacskóba csomagolva kiválóan elvannak a fagyasztóban, így már nem romlanak tovább, és bármikor felhasználhatóak turmixokba. Ilyenkor azon túl, hogy lágy, selymes állagot kölcsönöznek bármelyik gyümölcsös vagy csokis turmixnak, kellemesen le is hűtik azt, sőt, nagyobb adag fagyasztott banánnal jégkása állagú turmix készíthető. (még nagyobb adagban, masszívabb robotgéppel fagylaltgép nélküli fagylalt)

És akkor eddig tartott a tudomány. Mert banános süti, turmix, édesség az sok van, de nemcsak az merült fel, hogy milyen édességbe, hanem hogy milyen főfogásba lehetne felhasználni a barna gyümölcsöket. Hát, igazából nem tudom. Van kics Vú banánchutneyja és currys gyümölcslevese, meg Fűszeres Eszter banán ketchupja, és körülbelül ennyi jut az eszembe. A karibi, afrikai banános ételekhez, illetve általában a sós(abb) ételekhez főzőbanán kell, ami ugye itt nincs, de éretlenebb banánnal helyettesíthető.De nem túlérettel.

Szóval én magamtól eddig jutottam, de ha valaki tudja, hogy mihez lehetne még túlérett banánt felhasználni, ami nem desszert, akkor várom az ötleteket!

Addig is itt egy palacsinta.

Igazi babás, cukor alig van benne, csak a vaníliás cukor, és teljes kiőrlésű búzaliszttel is készíthető (én azt előtte át szoktam szitálni, mert ha nem keverjük be fehér liszttel, pici babáknak a szitálás nélkül túl sok benne a korpa). Joghurttal készült, mert szerintem a banán elég édes, jót tesz neki, ha egy kis savanyúval van egyensúlyba hozva, de lehet tejjel is, csak abból kicsit kevesebb kell majd a tésztához. Aztán ennél is igaz, ami minden amerikai palacsintánál: akkor lesz igazán könnyű, levegős a tésztája, ha a tojásokat szétválasztjuk, a sárgájával bekeverjük a tésztát, és a fehérjét kemény habbá verve csak közvetlenül a sütés előtt forgatjuk hozzá óvatosan.( nekem ehhez azonban reggel, kávé előtt nincsen lelkierőm, igazából ma fél órán át néztem meredten a tésztát, hogy mikor kel már meg, mert még annyira sem voltam képben, hogy észben tartsam: ez most nem is élesztős…)

  • 2-3 adag reggelire
  • 15 dkg joghurt (natúr, 3,5%)
  • 2 kis banán (hámozva 15 dkg)
  • 10 dkg rétesliszt
  • 2 tojás
  • 3 dkg vaj (olvasztott)
  • 1 tk vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
  • 1 tk sütőpor

Az összes hozzávalót beleöntjük a turmixgép kancsójába, összeturmixoljuk, majd félretesszük pihenni 15 percre.

(ha a tojáshabos változat mellett döntünk, akkor csak a tojások sárgája kerüljön a turmixgépbe, a tojások fehérjét verjük habbá a pihentetési idő letelte után, és csak sütés előtt forgassuk óvatosan a masszához.)

Vastag aljú teflon serpenyőben 2 evőkanálnyi adagokban kisütjük mérsékelt lángon, további zsiradék hozzáadása nélkül. Ha nem teflon serpenyőben sütjük, akkor minden adag előtt kenjük ki a palacsintasütőt olajjal.

Lehet mellé adni juharszirupot, de magában is elég nagy sikere volt, én viszont gyümölcssalátát készítettem mellé.

1 banánt felkarikáztam, meglocsoltam 1/2 lime levével, 1 ek mézzel, és 2 marék málnát (mirelitet, kiengedés nélkül) kevertem hozzá. 4-5 mentalevélkét vékonyan felcsíkoztam, és ezt is a salátához kevertem, illetve a menta egy részét a tetejére szórtam. Fél óra múlva a málna kiolvadt, és közben s alátát is kellemesen behűtötte.

Plusz egy bónusz a végére, hogy jól induljon a nap. (vagy hogy valahogy egyáltalán elinduljon…)

banános avokádós joghurt turmix matchaval

  • 250 gr natúr joghurt
  • 1 érett avokádó
  • 1 érett banán
  • 1-2 ek méz (el is hagyható)
  • 1 tk matcha

A hozzávalókat turmixgép kancsójába öntöm, pürésítem, és megiszom.

P1013497

Címkék: , , , , , , , , , ,

Kelt diós palacsinta rumos aszalt szilvával

2010. április 29., csütörtök | desszert, kelt tészta | 13 hozzászólás


P1013179


Ma a dédihez megyünk látogatóba Pontyostól, akinek csak annyi kérése volt legutóbb amikor nála jártunk, hogy süssek már neki olyan jó vastag kelt palacsintát, amilyet anno az anyukája csinált.

Mivel mostanában ennek a változatnak a tesztelése zajlik, ezért ez a diós készült.

Hát, vannak váratlan fordulatok, amik bekövetkezhetnek, de ez nem az. Igazából idő kérdése volt, hogy elkészül a másik biztos befutó a mák-meggy kombináció után: a rumos aszalt szilva-dió párosa.

Nem is tudom, mi tartott idáig vissza. Mindenesetre a mai félig-meddig ünnepi alkalomra igazán kiváló választásnak bizonyult, bár nem megvetendő ez a hétköznapokon sem. A rumból az alkoholt pedig még az elején elforraltam, így a gyerekek (továbbá sofőrök+szoptatós anyukák= én) is ehetnek belőle (persze nem a 15,5 hónapos Ponty, neki még a dió kicsit korai lenne).

  • 2-3 adag (ami lehet, hogy kevésbé eltökélt családokban 4 is megvan)
  • 8 dkg rétesliszt
  • 20 dkg tej (~ 2 dl)
  • 5 dkg darált dió
  • 2 tojás
  • 1 ek nádcukor
  • 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
  • 3 dkg olvasztott vaj
  • 1 dkg élesztő
  • aszalt szilvás ragu:
  • 15 dkg aszalt szilva
  • 0,5 dl rum
  • 1,5 dl víz
  • 1 nagyobb narancs leve
  • 2 ek nádcukor
  • 1 tk fahéj

Az élesztőt elmorzsoljuk a liszttel, majd hozzáadjuk a felolvasztott vajat, langyos tejet (ezt az olvasztott vajhoz szoktam önteni, és még egy pár percig melegítem, így kevesebb a mosatlan), tojást, diót, cukrot, és lehetőleg habverővel simára keverjük. Sűrű palacsintatésztát kapunk. Félretesszük pihenni jó háromnegyed órára, amíg a tészta kissé megemelkedik, és tele lesz buborékokkal.

Közben elkészül a ragu: az aszalt szilvát a rummal, narancs levével, cukorral, vízzel, és fahéjjal feltesszük főni, és addig rotyogtatjuk, amíg a szilva megpuhul, megduzzad, és be nem sűrűsödik alatta a folyadék. A szilva felét kihalásszuk, a többit botmixerrel pürésítjük. A szilvát egészben vagy késsel durvára vágva visszatesszük a pürébe. (ha alkoholmentesre szeretnénk, akkor a rumot forraljuk be teljesen, kb az 1/3-ra, utána adjuk hozzá a többi hozzávalót, és főzzük meg a szilvát)

A megkelt tésztából kis merőkanálnyi halmokat adagolva vastagabb, duci palacsintákat sütünk. A tészta elég sűrű, nem terül szét magától, így érdemes a merőkanál hátával lesimítani a korongok tetejét. Ha vastag aljú teflon serpenyőt használunk hozzá, további zsiradék nem szükséges, egyébként minden sütés előtt olajozzuk ki a serpenyőt.

A palacsintákat az aszalt szilvás raguval meglocsolva tálaljuk.

Megjegyzés: Én a diót egy kicsit megpirítottam, mielőtt ledaráltam, így sokkal intenzívebb lett az íze.

Címkék: , , , ,

Duplán kókuszos palacsinta gyömbérszirupos eperrel

2010. április 19., hétfő | desszert | 15 hozzászólás

P1012828

Csupa-csupa kókusz édes, pillekönnyű palacsinták. Nem is tudom, mit írjak még róla… Ez most nem a reggelire készülő fajta, hanem a nagybetűs DESSZERT maga. Valami észveszejtően finom.

A tészta kókusztejjel és sok kókuszreszelékkel készült, ezért lett a neve duplán kókuszos. Ez most ismét a mini, duci, leginkább az amerikaihoz hasonló változat, de ezúttal légiesebben, köszönhetően a sok kókuszreszelék miatt laza, könnyű tésztának és a keményre felvert tojáshabnak.

Eredetileg gyömbérszirupot terveztem mellé, csak úgy, simán, egyszerűen, de aztán a hirtelen elmezavarból kifolyólag beszerzett, tökéletesen ízetlen, de hatalmasra nőtt spanyol eper is belekerült, mert magában valahogy nem csúszott olyan könnyen. Hiába, a szépség nem minden. Az ötletadó természetesen ismét Mamma, és a gyömbéres eperpüréje, melynek hála még ezek a félig érett gyümölcsök is a mennybe mentek. Az éretlen import eper természetesen nem kritérium, a mélyhűtött éppúgy megfelel.

  • 4 adag
  • palacsinta:
  • 25 dkg kókusztej
  • 5 dkg kókuszreszelék
  • 5 dkg simaliszt
  • 3 tojás
  • 2 ek nádcukor
  • 2 ek földimogyoró olaj (vagy ha nincs, valamilyen semleges ízű olaj is megteszi)
  • 1 tk sütőpor
  • gyömbérszirupos eper:
  • 50 dkg eper
  • 2 dl nádcukor
  • 2 dl víz
  • 4 cm gyömbér (vagy 2 tk szárított)
  • 1 lime
  • 1 ek ázsiai citromfű (szárított)

A sütőporral elkevert lisztet és kókuszreszeléket csomómentesre keverem a kókusztejjel, cukorral, földimogyoró olajjal és a tojások sárgájával.Félreteszem 15 percre pihenni. A tojások kemény habbá vert fehérjét csak közvetlenül a sütés előtt forgatom hozzá óvatosan.

A sziruphoz a cukrot felfőzöm a vízzel, a felaprított gyömbérrel, citromfűvel és a lime levével, majd beforralom szirup sűrűségűre. Amikor ez kész, hozzáadom a megtisztított, negyedekbe vágott epret, és azzal is főzöm még fél percig.

Forró vastag aljú teflon serpenyőbe evőkanálnyi halmokat teszek a palacsintatésztából, a kanál hátával kicsit elegyengetem, és mindkét oldalukon aranyszínűre sütöm. Ha teflon serpenyőben készül, akkor már nem kell hozzá további zsiradék, elég ami a tésztában van, a hagyományos serpenyőt viszont minden újabb adag előtt olajozzuk ki.

Címkék: , , , , ,

Mákos kelt palacsinta meggyel

2010. március 31., szerda | babának, desszert, hús nélkül, kelt tészta | 33 hozzászólás

P1012037

Na és akkor végre következik az a recept, amit a legrégebb óta nem sikerült megírnom. Először ugyanis ezt a palacsintát akkor készítettem, amikor még minimanóval voltam terhes, annak az időszaknak is a legvégén, amikor főzni még csak-csak tudtam, de a számítógép elé leülni már egyáltalán nem. Egészen pontosan karácsonykor készült először, guba helyett, mert azt elkészíteni a tankhajókat megszégyenítő méreteimmel már nem sikerült. Az arányokat akkor még bepötyögtem, majd az ismétlésre és a megírásra vártam jó másfél évet. Most, miután megkóstoltam megint, nem igazán értem ezt a fajta önuralmat, mert ez eszméletlenül finom. Olyan hetenként kétszer ismétlősen finom. Hiába, no, minimanó érkezése megzavarta az agyamat…

(tartozom némi magyarázattal a fotókat illetően, még mielőtt bárki sikítófrászt kapna az újabb és újabb kopott deszkás képeimtől: ígérem, a héten felhozom a teraszra a kerti bútorokat a garázsból, és ha lesz asztal már nem leszek többé ehhez a szétmállófélben lévő, ismeretlen eredetű deszkalaphoz, plusz nagyapám sámlijához kötve)

  • 2 adag második fogásnak/ 4 adag desszertnek (10-12 palacsinta)
  • 8 dkg rétesliszt
  • 5 dkg darált mák
  • 2 dl tej (3,5%)
  • 2 tojás
  • 3 dkg vaj
  • 1 ek cukor
  • 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
  • 1 dkg friss élesztő
  • 1/2 kk szárított citromhéj (vagy 1/2 citrom reszelt héja)
  • a meggy raguhoz:
  • 50 dkg magozott meggy (mirelit)
  • 2-3 ek cukor

A vajat felolvasztom és hozzáöntöm a tejet, addig melegítem, amíg langyos (max kézmeleg nem lesz)

A tejben feloldom az élesztőt, majd hozzákeverem a mákot, cukrot, lisztet, citromhéjat, tojásokat. Sűrűbb palacsintatészta lesz belőle. Félreteszem kelni, amíg a tésztában buborékok nem képződnek. (fél-egy óra nagyjából)

A meggyet összeforralom a cukorral, és addig főzöm, amíg a leve sűrűvé, szirupossá nem válik.

A megkelt tésztát átkeverem, majd lehetőleg öntvény teflon palacsintasütőben további zsiradék hozzáadása nélkül kis merőkanálnyi adagokban kisütöm. A tészta elég sűrű lesz, így a merőkanál hátával el kell majd egyengetni a korongok felszínét. Ha nem teflonban sül, akkor kell alá némi zsiradék is. Lehetne rendes méretű palacsintákat is sütni belőle, és négyrét hajtva tálalni a meggyel, eredetileg így készült nálam is, de ezt a sütés idején én egyszerűen elfelejtettem, annyira megszoktam már a pici, duci palacsintákat (ekkor azonban lehet, hogy érdemes hígabbra hagyni a tésztát, mondjuk csak 10 dkg lisztet tenni bele, és akkor magától is szétterül. De majd ezt is inkább kipróbálom, és utána majd beszámolok róla a biztonság kedvéért).

A palacsintákat a forró meggyes raguval tálalom.

Címkék: , , ,

Kelt túrós palacsinta

2010. március 22., hétfő | babának, desszert, kelt tészta, reggeli | 10 hozzászólás

P1011940

Amiért ez a bejegyzés halaszthatatlanná vált, az:

1.) Három napja zsinórban ez a reggeli, és ma már dupla adagot sütöttem belőle.

2.) A nálunk vendégeskedő anyósomnak annyira ízlett ez a palacsinta, hogy elkérte a receptjét.

3.) Ponty a legnagyobb betegség közepette is betuszkolja a szájacskájába, akkor is, ha mást már nem hajlandó megenni vagy meginni.

Egyébként az egész a véletlen műve volt, mert az amerikai típusú túrós palacsintát akartam megsütni, de a kamrában lévő totális káoszban nem találtam meg a sütőport. Így hát élesztőt tettem bele. Aztán a recept kis tökéletesítésen ment keresztül, és megszületett a végeredmény, ami leginkább egy instant túrós buktához hasonló, és NAGYON finom!

  • 4-6 adag
  • 500 gr félzsíros tehéntúró
  • 3 dl tej
  • 1 dl tejszín (vagy helyette tej, de tejszínnel finomabb lesz)
  • 8 dkg vaj
  • 25 dkg rétesliszt
  • 4 tojás
  • 4 ek (nád)cukor
  • 2 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
  • 1 tk szárított citromhéj (vagy egy kisebb citrom finomra reszelt héja)
  • 2 dkg friss élesztő

A tejet a vajjal és a tejszínnel összemelegítem, és ha már a vaj felolvadt, hozzáöntöm a túróhoz, cukrokhoz, citromhéjhoz, liszthez.

Ha a sima állagú túrós édességeket kedveljük, akkor botmixerrel is át lehet dolgozni a masszát, hogy ne maradjon benne szemcsés a túró. De mi szemcsésen szeretjük, úgyhogy én nem szoktam.

Elkeverem lehetőleg  habverővel, majd ha már az egész massza csak langyos, de nem túl meleg, megy hozzá a tojás és az élesztő is. (az élesztőt érdemes egy kicsit eldolgozni előtte egy kevés palacsintatésztával, és úgy visszaönteni a tésztába)

Habverővel addig kavarom, amíg a masszában egyenletesen el nem oszlanak a hozzávalók. Sűrű palacsintatésztát kell kapnunk.

Félreteszem kelni, amíg a tésztában meg nem jelennek a buborékok, ez körülbelül háromnegyed-egy óra.

Vastag aljú, lehetőleg teflon serpenyőben sütöm, további zsiradék hozzáadása nélkül, kis merőkanálnyi adagokban, mérsékeltebb tűzön, mindkét oldalán pirosra. (ha nem teflonban sütjük, akkor szükség lehet zsiradékkal, olajjal átkenni a serpenyőt minden sütés előtt)

Címkék: , , , ,

Kelt krumplis palacsinta

2010. március 1., hétfő | babának, kelt tészta | 9 hozzászólás

P1011330

Egyre több az elmaradásom, a blogokkal, és egyéb dolgokkal kapcsolatban is.

Minimanó öntudatára ébredt, és most már egyértelmű, hogy teljes egészében az én természetemet örökölte. Vagy csak eltanulta tőlem, lényegében mindegy. A helyzet végső soron ugyanaz: mostanra én már csak a második legmakacsabb, legönfejűbb ember vagyok a világon.

A korábban békés és türelmes kisangyal, aki órákig tudott csörömpölni a konyhakövön a kenyérpirítóval, az már a múlté, a mostani kistermetű birodalmi lépegetőm senkinek és semminek nem hajlandó kegyelmezni, egyetlen percre sem. Azt, amit gyönyörű buksijába vett, csakis azt akarja, de lehetőleg azonnal. Csöppet sem érdekli, hogy mondjuk az lehetetlen, mert nem szabad belenyúlni a konnektorba, pont azért van benne a dugó, vagy például az antenna drótja nem ehető, és a telefonomat meg nem arra találták ki, hogy teljes erejéből hozzávágja a konyhakőhöz, és aztán gurgulázva kacagjon, amikor az darabjaira hullik. Satöbbi, satöbbi. Ha nem Ponty lenne az első gyermekünk, nyilván nem lennénk ezen ennyire meglepődve, hogy ez bizony ilyen, de hát ő az, így kicsit még szoknunk kell a megváltozott felállást.

Miután kellőképpen kipanaszkodtam magam, inkább gyorsan kihasználom a hirtelen támadt szabad perceimet, és gyorsan bepötyögöm a recepteket, amikről csodával határos módon sikerült fényképeket is készítenem.

Elsőnek a krumplis palacsinta, kelt tésztával, finom, vastag, puha, sokféle kencével, reszelt sajttal ideális vacsora. Vagy ebéd. Nálunk ez utóbbi, jelenleg minimanó abszolút kedvence, amiből számomra hihetetlen mennyiségeket képes belapátolni. Természetesen úgy, hogy én négykézláb mászkálok utána a tányérral, és falatonként tömködöm a szájába, miközben ő hihetetlenül fontos dolgait intézi szerte a lakásban…

  • 2-3 adag
  • 20 dkg nyers, finomra reszelt krumpli
  • 10 dkg rétesliszt
  • 2 tojás
  • 2 dl tej
  • 3 ek olaj (nálam olíva)
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 dkg friss élesztő
  • 2 tk cukor
  • 1 kk só
  • a tálaláshoz sóval, borssal, esetleg snidlinggel kikevert tejföl, juhtúróval kikevert tejföl, reszelt sajt, tetszés szerinti kencék

A liszttel elmorzsolom az élesztőt, majd hozzáadom a többi hozzávalót, és habverővel simára keverem. Sűrűbb palacsintatésztának kell lennie. A hozzávalók legyenek szobahőmérsékletűek legalább, a tejet pedig meg is lehet kissé langyosítani, így hamarabb megkel a tészta.

Lehetőleg meleg helyre félreteszem pihenni a tésztát körülbelül egy órára. Akkor jó, amikor már látszanak benne a buborékok.

Lehetőleg vastag aljú, teflon serpenyőben kis merőkanálnyi adagokban sütöm, mérsékelt lángon, további zsiradék hozzáadása nélkül, mindkét oldalukon aranyszínűre. Ha nem teflon serpenyőben sütjük, akkor természetesen kell zsiradék is a sütéshez. A mérsékelt láng azért fontos, hogy a nyers krumpli megsüljön a tésztában.

Melegen reszelt sajttal, és valamilyen kencével tálalom.

Címkék: , , ,

Kelt almás palacsinta

2010. február 16., kedd | babának, desszert, kelt tészta, reggeli | 4 hozzászólás

P1010765

A duci palacsintáknak bizony nem csak a másik kontinensen van nagy hagyománya.

Csak valahogy a mi kelt palacsintáinkról mindig megfeledkezünk. Pedig, pedig.

Az a vastag kelt tészta, az az utánozhatatlan illat, ezt bizony nem tudja egyik pancake sem.

Igaz, hogy sokkal tovább készül, na persze nem valami bonyolult konyhai mesterkedésre kell itt gondolni, csak hát az élesztő, ugye, azt ki kell várni. Én egyébként nagyon szeretem (mint most kiderült, minimanó is, még jobban, mint a sütőporos amerikai fajtát), de reggelire nem szoktam készíteni, pont a várakozási idő miatt.

Most viszont kihagytam a tejben való felfuttatást (aki jobb szereti látni, hogy miként működik az élesztője, az futtassa fel nyugodtan, de én ennél türelmetlenebb vagyok), a tésztát egyszerűen csak bekevertem, majd egy óra múlva, amikor már tele volt a tál buborékokkal, belereszeltem az almát és kisütöttem.

Bár nagymamám csak fahéjas porcukorral szórta meg annak idején, én most a kultúrák találkozásának jegyében mézes almasziruppal locsolgattam. Isteni volt. De komolyan.

A tésztát szerintem lehetne bekavarni előző este is, és hűvös helyen hagyni lassan kelni, akkor nem kellene várni a reggelire semennyit se, legközelebb ezt is kipróbálom. Főleg azért, mert rengeteg kelt palacsintás receptem, ötletem van (többek között az egyik legrégebben bejegyzésre várakozó vázlat is a blogon), ami szépen lassan előkerül. Lelkes fogyasztó meg éppen akad idehaza.

A recept egy kicsit eltér a legtöbb kelt palacsintás recepttől, de csak azért, mert több tojással szerintem finomabb lesz a tészta. Egyébként a natúr kelt palacsintához is ezt a tésztát használom, ahhoz egyszerűen el kell hagyni belőle az almát, a tésztából a hagyományosnál kicsit vastagabb palacsintákat sütni, majd megtölteni. Lekvárral, párolt almával, túróval, akármivel.

A sütéshez itt is vastag aljú, de teflon serpenyőt használok, mert nem szeretem (sőt, én meg sem bírom úgy enni egyáltalán), ha a zsiradékot magába szívja a tészta. Persze lehet hagyományos palacsintasütőben is sütni, de akkor szükségeltetik zsiradék a sütéshez, minden egyes palacsinta előtt ki kell olajozni a serpenyőt.

  • 2-3 adag
  • 15 dkg rétesliszt
  • 2 dl tej
  • 2 tojás
  • 4 dkg vaj
  • 10 gr élesztő
  • 2 ek nádcukor
  • 1 tk vaníliás cukor
  • 1/2 kk szárított citromhéj
  • 2 kisebb alma (~ 25-30 dkg, tisztítás nélkül, egészben mérve)
  • fahéjas porcukor, méz, vagy mézes almaszirup a tálaláshoz

A vajat felolvasztom, hozzáöntöm a tejet, majd egy kicsit még melegítem, de épp csak annyira, hogy kézmeleg legyen.

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd a vajas  tejet hozzáadva lehetőleg habverővel csomómentesre keverem a tésztát. Hozzáadom a tojásokat, cukrokat, citromhéjat, és alaposan kikeverem.

Az almát meghámozom, és durvára reszelve a tésztához adom.

Félreteszem háromnegyed-egy órára, amíg az élesztőtől buborékos nem lesz a tészta.

Vastag aljú, öntvény teflon palacsintasütőbe kis merőkanálnyi halmokat merek, a palacsinták tetejét elegyengetem, majd azokat mérsékelt lángon mindkét oldalukon pirosra sütöm.

A kész palacsintákat meghintem porcukorral, vagy szirupot, mézet adok melléjük.

Megjegyzés: A liszt fele mennyiségben teljes kiőrlésű búzaliszttel is helyettesíthető.

Címkék: , , , ,