Bár nálunk még szépen tartja magát az akácvirág, köszönhetően a több magasságban virágzó fáknak, de az elsőként kinyílt virágok már itt is megadták magukat, szóval az idén ezek az utolsó akácos posztok. Bár korábban elkészült már ez a palacsinta, ahogy azt a facebookon is említettem, de sajnos az elmúlt napok ismét igen zsúfoltra sikerültek, így aztán a szezon legvégére sikerült csak megírnom ezeket a posztokat, viszont ahol akad még egy-két fürt akácvirág, ott még elkészülhet ez a finom palacsinta.
Azért jó oldala is van a dolgoknak, mivel így a citromfű szirup helyett Olzka időközben posztolt erdő illatú desszertje nyomában járva citromfüves mézet készítettem, ami még a szirupnál is sokkal de sokkal finomabb.
A vajat megolvasztom, hozzáadom a tejet és langyosra melegítem. (de ne legyen túl meleg!) Feloldom benne az élesztőt, majd hozzáadom a cukrot, tojásokat, lisztet, ricottát és habverővel csomómentesre keverem. Sűrű palacsintatészta állagúnak kell lennie. Félreteszem kelni.
Ha a tészta a duplájára emelkedett és tele van buborékokkal, átkeverem, hozzáadom a megmosott, leszárított, száráról lecsipkedett akácvirágokat is.
Forró teflon palacsintasütőbe kis merőkanálnyi (úgy 3 evőkanálnyi) adagokat szedek belőle, szétkenni nem kell, amennyire magától szétterül a massza, az épp elég. Mindkét oldalán mérsékelt láng felett aranyszínűre sütöm. Ha nem teflon a palacsintasütő, akkor minden adag előtt kenjük ki zsiradékkal a serpenyőt.
A mézhez a megmosott, leszárított, szárával együtt széttépkedett citromfüvet a méz hozzáadása után botmixerrel pürésítem. 1 órán át hagyom állni, majd leszűröm.
A palacsintákat a mézzel leöntve adom az asztalra, de lehet díszíteni citromfűvel vagy akácvirággal is.
Milyen régen volt már palacsinta…
Na azért ez önmagában nem igaz, csak gondoltam Csipi legújabb ízkombinációira, mint a körtés zabpelyhes palacsinta kacsatepertővel, nem lenne akkora igény. (milyen fura, hogy a gyerekek a legkülönfélébb dolgokat képesek összeenni, boldogan és mosolyogva, pedig én már a látványtól is rosszul voltam…)
Szóval kelt palacsinta, de ez annyit tesz, hogy picivel több ideig kell várni a tésztára, miközben az kel, aktív munka nincs sok vele. Sós változat, vagyis egy kis tejföllel kiváló vacsora lehet az egész családnak. Én most érett, kemény kecskesajttal és parasztsonkával készítettem, de tudom, hogy ilyesmit sajnos néha nehezebb beszerezni, mint prosciutto crudot és pecorinot, ezért nem tartom szentségtörésnek azt sem, ha azokkal készül el.A spenót még bolti bébi benne, de nemsokára itt a friss a kertben, azzal is remekül működni fog!
Az élesztőt feloldom a langyos tejben, hozzákeverem a lisztet, tojást és a cukrot (habverővel érdemes, hogy csomómentes legyen). Félreteszem kelni, és ha a tészta megemelkedik majdnem a duplájára, buborékos lesz, hozzákeverem az olajat, finomra reszelt fokhagymát, apróra kockázott sonkát, sajtot és a felcsíkozott spenótot. Borsozom ízlés szerint. Sózni is ízlés szerint, a sonka és a sajt sósságának a függvényében.
Felhevített palacsintasütőben kis merőkanálnyi adagokban sütöm ki mérsékelt láng felett, mindkét oldalán aranyszínűre. Ha teflon a serpenyő, nem kell további zsiradék, ha hagyományos, akkor minden újabb adag előtt kenjük ki olajjal.
Tejfölt adok mellé.
Ez lesz a karácsonyi reggeli, ami a fiúk szerint az ünnep (és egyéb napok) legfontosabb része. Habos kakaóval. Tényleg olyan, mint az ünnep, legalábbis nekem, a stollen illata, amely betölti a lakást, jó lesz ezután díszíteni a fát.
Az expressz gasztroajándék pedig amiről szó volt, az két fűszersó. Persze ez így snasszul hangzik, de egyáltalán nem az, mert egyfelől csinos darálókba töltve nagyon szép és mutatós ajándékok, másfelől meg ez most két klasszikus és igen jól sikerült összeállítás, amivel életünk párját is visszazavarhatjuk a konyhába, mert ezekkel még ő is tud húst sütni különösebb bonyodalmak nélkül. A fűszersókat ugyanis most a pár perc alatt kisüthető, különösebb macerát nem igénylő hússzeletekhez készítettem, amit legtöbbször steaknek szoktak titulálni, és ami egyébként nálunk párolt zöldséggel igen kedvelt vacsorának számít. Tehát semmi pác, csak néhány szép szelet hús, meg ez a só, és Férj vacsorát készít. Tadaaam. Legalábbis ez a terv, mert ezek neki készültek elsősorban.
Az első sertéshez, halakhoz és csirkéhez is kiválóan illik, ehhez 3 evőkanálnyi durva szemű tengeri sót kevertem össze 1 evőkanálnyi szárított kakukkfűvel, 1 evőkanálnyi szemes fehérborssal és fél evőkanálnyi szárított, reszelt citromhéjjal. A másodikat kacsához és borjúhoz szántam, ehhez 3 evőkanálnyi durva szemű sót kevertem össze 1 evőkanálnyi szárított rozmaringgal, fél evőkanálnyi apró, egész szárított csilipaprikával és fél evőkanálnyi szárított reszelt narancshéjjal.
Most pedig a palacsinta receptje és én pedig elvonulok téli szünetre, így minden kedves olvasómnak ezúton kívánok boldog, békés karácsonyt és boldog új évet!
A vajat megolvasztom, hozzáöntöm a tejet és langyosra melegítem. Feloldom benne az élesztőt, majd hozzáadom a tojásokat, lisztet, cukrot (házi vaníliás elfogyott, így 1 ek nádcukrot+ 1 cm vaníliarúd kikapirgált belsejét használtam, szóval így is lehet), narancskivonatot és habverővel csomómentesre keverem.
Félreteszem, amíg a tésztában buborékok nem jelennek meg és az egész tömege szemmel láthatóan megnő. Ezután átkeverem és hozzáadom az apróra kockázott marcipánt és aszalt gyümölcsöket is.
Vastag aljú teflon serpenyőben kis merőkanálnyi adagokban sütöm ki, nagyjából 10 cm átmérőjű, duci palacsinták formájában, további zsiradék hozzáadása nélkül. (ha nem teflon a serpenyő, szükség lehet némi zsiradékra hozzá)
3 dl tejfölt kikevertem 2 evőkanálnyi cukorral és egy mokkáskanálnyi keserű mandula kivonattal és ezt adtam mellé a teszt reggelin, meg felfőzött és felére beforralt (azaz reményeim szerint alkoholmentesített) rumba áztatott aszalt gyümölcsöket, vörösáfonyát, mazsolát. Meg persze habos kakaót.
Megjegyzés: Előző este is elő lehet készíteni és hűtőben pihentetni a tésztát. Reggel belekeverjük a darabolt marcipánt és aszalt gyümölcsöket, a meleg konyhában pedig fél-háromnegyed óra alatt magához tér a tészta.
Első reakciók.
Férj: “Ezek a kedvenceim, ezek a zőcccséges* palacsinták. @*#$*& finom. Mi benne ez a zöld? Snidling?”
(*zőccség=körte)
Csipi:Fugózus állapotban tömi magába a palacsintát, amikor meg akarom puszilni az arcát, palacsintás tenyérrel elnyomja az arcomat. Férj buzdít, hogy kuttyogjak bele a nyakába, az mindig beválik, de semmi reakció a szájba tömős-palacsintás kézzel eltolóson kívül. Férj így szól: “Elvesztettük.”
Szóval mi benne az a zöld? Bazsalikom. De a konzervatívabb ízlésűek persze készíthetik csak vaníliával is. Meg tisztán rétesliszttel. Mi ma egy félig teljes kiőrlésű lisztből készült, bazsalikomos változatra szavaztunk.
A vajat megolvasztom, hozzáöntöm a tejet és enyhén meglangyosítom.(ne legyen túl meleg, maximum langyos!) Feloldom a vajas tejben az élesztőt, hozzáadom a tojásokat, liszteket, cukrot, meghámozott, durvára reszelt körtét, ricottát, finomra aprított (vagy mozsárban kevés cukorral szétdörzsölt) bazsalikomot, majd habverővel simára keverem.
Félreteszem kelni, amíg a tészta buborékos lesz és enyhén megemelkedik.
Vastag aljú öntvény teflon palacsintasütőben mérsékelt láng felett sütöm ki, kis merőkanálnyi adagokban, további zsiradék nélkül. (a hagyományos palacsintasütőt persze minden adag előtt ki kell olajozni, mint a hagyományos palacsintánál)
Magában is finom, de lehet mellé adni joghurtos mascarpones krémet is, ami fele-fele arányban natúr joghurtból és mascarponeből áll, kevés nádcukorral édesítve.
Ébresztő, mely a következőképpen zajlik: Csipi hangos Jooooj! (“Uram isten, már megint elaludtam!”) vagy Vvááváá! (ha a kutyás pizsamája van rajta) felkiáltással ébred, és ébreszt mindenkit, aki 50 méteres körzetben lakik.
Az ujjánál fogva kirángatja az ágyból az apját, vagy engem, attól függően hogy kit talál ott és kitől remél több focizást kora (tényleg nagyon kora)reggel, majd kituszkol minket a konyhába. Heves mutogatás kezdődik, mellyel követeli a reggeli narancslevét és tálka corn flakeset. Szigorúan magában, korán reggel még nem tud enni rendesen, de valami rágcsa azért kell. Vagy csak amivel lomolni lehet.
Anya +/- apa közben laposkúszásban elcsúszik a kávéfőzőig és bemelegíti azt.
Anya összeállítja, bekeveri a palacsintát.
Opcionális: amíg anya +/- apa felöltözik, addig Csipi kipakolja az ÖSSZES kávéscsészét, kettőt aláilleszt a kávéfőzőnek, a maradékot kipakolja az asztalra, majd egy csészécskéből ő is imitálja a kávé ivását, miközben kisujját kecsesen az égnek emeli. (ezt kitől tanulta?) Szintén opcionális: anya +/- apa összepuszilja a kacagó kisdedet.
X mennyiségű kávé lefőzve, attól függően, hogy mennyi alvást engedélyezett nekünk előző éjszaka a miniatűr. Természetesen X mennyisége fordítottan arányos az alvással töltött órákkal.
Közben a palacsinta kel/pihen, Csipi pedig számos kisautóját eregeti le a csúszdán. A kisautók után jönnek a repülőgépek. Végül a nagy(tényleg nagy) dömper.
Anya +/- apa partvis nyelével kikotorja a járműveket a tűzhely és a konyhaszekrény alól.
Nota bene: ha Ponty Úr elvonul, és látszólag csendben eljátszik a szobájában, az soha semmi jót nem jelent (bár mi még mindig bedőlünk ennek). Ilyenkor például a papírzsebkendőket húzgálja ki a dobozból és tépi apró darabokra (honnan szerezte?)/ egy doboz fülpiszkálóval játszik olyat, hogy mindegyikről lecsipkedi a vattát a végéről és szétszórja az ágyon (de tényleg honnan szerezte?). És ez csak a mai reggeli programja volt.
Anya leül a számítógép elé bogarászni, amit Csipi azonnal terminál és közös mesenézés következik a legújabb, legkedvencebb, kicsit azért (legalábbis szerintem) elmeroggyant kínálatból.
Egy műveletlen kispók balladája
Patakiskola (a patakiskola azért anyának is tetszik, tisztára mintha Yonderboi írta volna a zenéjét (na jó, kis túlzással))
Palacsinta megkelt, palacsintasütés. Csipi természetesen itt is segít: ellopja a spatulákat, az elkészült palacsintákat. Meg ilyenek.
A kicsi, fél centis-centis kockákra vágott sütőtököt a tejben fedő alatt puhára főzöm. Ez hamar megvan, forrástól számított 4-5 perc elég neki, mert utána fedő alatt még úgyis puhul. Ha ez megvan, hozzáadom a vajat, és fedő alatt hagyom langyosra hűlni.
Közben a lisztekkel elmorzsolom az élesztőt, hozzákeverem a tojást, cukrot, a fűszereket és a késsel durvára vágott diót és vörösáfonyát is.
A sütőtököt botmixerrel vagy habverővel pürésítem. Igazából a puha tököt habverővel is össze lehet törni, és így még a palacsintának is jobb, rusztikusabb állaga lesz. A tejes keveréket hozzákeverem a tésztához.
Félreteszem meleg helyre kelni, és amikor a tésztában buborékok képződnek, megemelkedik, átkavarom és kisütöm. Teflon serpenyőben, mérsékelt lángon, további zsiradék hozzáadása nélkül, kis merőkanálnyi adagokban.
Chai latte szirupot vagy juharszirupot adok mellé.
Megjegyzés:
1.) Ha chai szirup van mellé, akkor elég a tésztába a reszelt szerecsendió és a narancshéj. Ha szirup nélkül szeretnénk enni, akkor mehet bele a mézeskalács fűszerkeverék.
2.) 2 év alatti gyereknek ne adjunk diót. Én a Csipi adagját kisütöttem először, majd a maradék tésztához kevertem a diót.
3.) Úgy még finomabb, ha a diót kissé megpirítjuk a felhasználás előtt. De én ettől reggelente általában eltekintek.
Hát mostanában meg ez a kedvenc. Ez sem egy váratlan fordulat a mákos kelt palacsinta és a diós kelt palacsinta után, csupán csak azért váratott magára eddig, mert a mandula aromától ódzkodom (ti. nem jó az íze), és keserű mandula kivonatot pedig csak a nyáron tudtam szerezni a Culinarisban hozzá. Mert mandulásítani kell egy kicsit, attól lesz az igazi. Az általunk ismert mandulás íz ugyanis nem az édes mandulának köszönhető, amit zacskókban vagy héjastól árulnak a legtöbb helyen, hanem a keserű mandulától. Ez egyébként egy ciánvegyület tartalmú, nagy mennyiségben mérgező gyümölcs, de a jellegzetes mandulás ízhez csak néhány szem keserű mandula hozzáadására van szükség kilónként(!) az édes mandulához, és ettől lesz például a marcipán olyan ellenállhatatlan. Az ebből készült alkoholos kivonatból pedig néhány csepp is elég és őszintén szólva az aromák a nyomába sem érhetnek. Egy kicsi üveg 1600 Ft körül volt nyáron, de nagyon kiadós, szerintem évekig kitart majd. Na, ennyi volt az ingyenreklám. (de ha valakit nagyon megijesztettem a mérgezős történettel, akkor még közlöm, hogy a kivonat 4% töménységű (a többi főleg alkohol), vagyis az egész üvegcse elfogyasztása sem okozna különösebb tüneteket. Hacsak alkoholmérgezéseseket nem…)
Tehát recept.
A tejet (és a tejszínt)összemelegítem a vajjal, megvárom amíg a vaj elolvad, félreteszem, amíg kézmelegre nem hűl. Feloldom benne az élesztőt, majd hozzákeverem a lisztet, őrölt mandulát, tojást, cukrot, keserű mandula kivonatot, habverővel simára keverem, majd meleg helyen hagyom kelni, amíg tésztában buborékok nem jelennek meg és az egész meg nem emelkedik kissé.
Felhevített teflon serpenyőben közepes lángon kis merőkanálnyi adagokból további zsiradék nélkül tenyérnyi vastagabb palacsintákat sütök belőle.
A mascarponet a cukorral és a joghurttal simára keverem, majd a palacsinta mellé adom.
Megjegyzés: Készült már fele-fele arányban rétes és teljes kiőrlésű búzaliszttel is, reggelire így is tökéletes volt.
Vagyis holnap utazunk Pestre, utána hétfőn a Balatonra. Bár a nyaralást valószínűleg inkább őszelésnek lehet majd csak nevezni a meteorológiai előrejelzések szerint (megint csak ne legyen igazuk), de akkor is, sok éve ez az első, szervezett kereteken (én szerveztem) zajló, előre megtervezett és nem spontán, több napos, ottalvós nyaralásunk. Pontynak pedig konkrétan ez az első. Ma már átruháztuk a kulcsainkat és a kutyáink (megkönnyebbülten és végtelenül boldogan sóhajtva vigyorgó szmájli) felügyeletét részben anyuékra, részben a szomszédainkra, még hátra van a pakolás, de utána a telefonok (na jó, legalább egy) és agyak kikapcsolva egy teljes hétig.
A pakoláshoz pedig koktélok, a nyaralás előrevetüléseként, és könnyű, de elegáns hideg élelem.
A palacsinta a hamis pekingi kacsa rizslisztes palacsintájának tojásos változata, így a tészta könnyebben kezelhető, nagyobb palacsintákat is lehet sütni belőle (az már egy más dolog, hogy Férj a kacsa mellé ragaszkodik(!) a csak rizslisztből és vízből álló tésztához, merthogy az úgy a legfinomabb. Na ja, nem ő süti) Szóval a kacsa mellé marad a tojásmentes, de ezekhez a tekercsekhez a tojásos is teljesen megfelel, sőt, igazából ízben még jobban is passzol. (egyébként hasznos tanács: ne mutassunk meg a férjünknek mindenféle macerása(bba)n elkészülő újdonságokat, mert még a végén rászoknak)
Töltelékek: egy klasszikus füstölt lazac-uborka-tejföl kombináció, és egy ricottás-sült paprikás-pirított diós, a koktél pedig az aktuális kedvenc Creme de Cassis likőrrel készült, becsapósan erős, rendkívül jól csúszó fajta. Isteni finom mind, de tényleg, viszont most hosszasabban nem áradozom, mert pakolnom kell.
A palacsintához elkeverem habverővel csomómentesre a tojást, a rizslisztet, az napraforgóolajat, bő csipet sót és a vizet. Sütés előtt állni hagyom jó negyedórát, majd a szokásos módon palacsintákat sütök belőle teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül. Arra az egyre kell figyelni itt is, hogy minden sütés előtt alaposan keverjük át a masszát, mert a rizsliszt hajlamos leülepedni.
A palacsinta kész.
sült paprikás-ricottás-pirított diós
A paprikákat éles zöldséghámozóval nagyjából meghámozom, majd a húsukat felcsíkozom. Az olívaolajon addig sütöm a kés pengéjével meglapított fokhagymagerezdekkel és a kakukkfű ágakkal együtt, amíg kis színt nem kap. A fokhagymát és a kakukkfüvet kidobom belőle, sózom, majd a ricottával elkeverem. A diót száraz serpenyőben illatosra pirítom, majd késsel durvára vágom.
A palacsintákon eloszlatom egyenletesen a paprikás tölteléket, megszórom a durvára vágott dióval, szorosan feltekerem, majd felszeletelem.
füstölt lazacos-kapros tejfölös-uborkás
Az uborkát meghámozom és a zöldséghámozóval vékony szeletekre vágom. A középső magos rész nem kell, azt ki lehet dobni/meg lehet enni. Meglocsolom a citrom levével, megszórom a cukorral, összeforgatom és szűrőbe teszem, hogy a leve lecsepegjen.
A kapor levélkéit (de nem a szárát!) nagyon finomra aprítom, elkeverem a tejföllel és egy csipet sóval.
A palacsintára tépkedem a szeletelt lazacot, megkenem tejföllel, ráhalmozom a lecsepegtetett uborkát és szorosan feltekerem. Szeletelem, tálalom.
Balaton sunrise
A vodkát, narancslevet, lime levét shakerbe öntöm (ha nincs, befőttes üvegben) egy jó adag jégre, összerázom, pohárba szűröm.
Óvatosan beleöntöm a Creme De Cassist.
Ha még látványosabbra szeretnénk, a pohár fala mentén lassan csorgassuk le a likőrt, akkor egy intenzívebb színű, keskenyebb rétegben ül majd meg a pohár alján.
Most úgy alakult, hogy az új kenyér ünnepén nálunk pont kenyér az nincs. A sütőm ajtaja még mindig boldogtalanul liffeg az egy megmaradt rögzítőpánton, a bevásárlás meg… nos az nem az erősségem az elmúlt napokban.
Minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy kihasználjuk a nyár utolsó perceit és még annyi strandot szuszakoljunk bele a fennmaradó időbe amennyit csak lehet, de a napi 130 km levezetése, a korai kelés-késői fekvés azzal is jár, hogy a legmozgalmasabb és legvidámabb napok egyben a legfárasztóbbak is lettek. De ez egyáltalán nem panaszkodás, már most keserédes nosztalgiával gondolunk arra, hogy egy teljes évet várni kell, amíg újra egy teljes napot átizgulhatunk, hogy vajon a gyerek melyik pillanatban tűnik el a víz alatt, hogy soha többet nem akar kimászni belőle, hogy a kisautó alakú úszógumicsónak szerinte a szárazföldön való közlekedésre is alkalmas (azt már nem is említem, hogy itthon is lerakja a földre, beleül, és abban kucorog). Mikor dönt úgy, hogy az a kék tüskés gumilabda még pont hiányzik a több száz példányos gyűjteményéből, és hangosan sivalkodva veti rá magát az utcai árusnál. És teljes egy évig nem kell gondolkodnunk azon sem, hogy vajon a gyermekmedence vize miért sokkal sósabb, mint a többi gyógyvíz…
De most ez nem lesz megint egy strandbeszámoló, csak még egy-két kép, mert anyukám kérte. (a fáradtságnak ugyanis az az az előnye is megvan, hogy még utoljára elfelejtettem kipakolni a fényképezőgépet a strandolós táskánkból)
Vissza a palacsintához. Nem kínai, csak rizsliszttel készült, a hamis tortillák mintájára. Ahogy a kacsa sem pekingi, csak ötfűszeres tepertővel van “ízesítve”. (az ötfűszeres tepertő egyébként valami eszméletlen lett, csak úgy magában, nasinak sem utolsó!) Szóval megint csak egy “inspired by” recept. De finom. Ráadásul annyira, hogy ez a palacsinta különféle formában nemsokára ismét felbukkan majd a blogon. Meg még annyit, hogy a látszat és a bőséges hozzávalólista ellenére sem macerás. Tényleg nem.
A rizslisztet habverővel csomómentesre keverem a vízzel, olajjal, két csipet sóval. Félreteszem pihenni 15 percre.
Sütés előtt (minden sütés előtt, a rizsliszt hajlamos leülepedni) alaposan átkeverem, majd nagyon forró teflon palacsintasütőben további zsiradék hozzáadása nélkül sütöm ki kis merőkanálnyi adagokban (érdemes kör alakúra kicsorgatni a masszát a merőkanálból, a palacsintasütő mozgatásával való formázásra itt nem nagyon lesz lehetőség). Mini, úgy 15 centi átmérőjű palacsintákat lehet sütni belőle, mert ennél nagyobbnál szakad a tészta a fordításnál. Akkor kell fordítani, ha a széle elkezd pöndörödni, akkor sült ropogósra egy oldal.
A kisütött palacsintákat egymás tetejére fektetem, majd lefedem alufóliával és langyos sütőben vagy a gáztűzhely szélén melegen tartom.
Az újhagymát vékony csíkokra vágjuk, és ha nem elég zsenge, akkor blansírozzuk is (fél percre lobogó forró vízbe dobjuk, majd jéghideg vízbe szedjük és ha kihűlt leszűrjük)
A kimagozott szilvát felöntöm a borral és hozzáadom a finomra reszelt gyömbér kicsavart levét. Addig főzöm, amíg a folyadék majdnem teljesen elpárolog alóla, majd botmixerrel pürésítem. Annyi cukrot adok hozzá, hogy édeskés legyen, de nem túl édes, ez nem csatni, csak gyümölcsszósz. Érett, édes szilvánál a cukor lecsökkenthető, esetleg el is maradhat.
A kacsa bőrét lenyúzom, majd fél centis kockákra vágom és nagyon kis lángon ropogós tepertőnek kisütöm. Az elején lehet hozzá löttyinteni egy kevés vizet, de teflon edényben készítve még ez sem szükséges. Időnként megrázogatom, majd ha már aranyszínűek a pörcök, leszűröm róluk a zsírt, visszateszem a tepertőt az edénybe, egyenletesen megszórom az ötfűszer keverékkel, sóval, meglocsolom a mézzel, és alacsony láng felett pár pillanata alatt összeforgatom. Ha a fűszerek mindenhol egyenletesen vonják be a tepertőt, akkor kész.
Közben a kacsamellből kivágok minden nagyobb eret és hártyát, a húst pedig fél centis csíkokra vágom. A kiolvadt zsírból két evőkanálnyin 2-3 perc alatt, nagy lángon, gyakran rázogatva megsütöm a húst. Teljesen átsütjük, vagyis meg kell várni sütés közben, amíg mindenhol kivilágosodik a hús és már nem szivárog belőle színes (véres) lé, de ez néhány perc alatt megvan, ha túlsütjük, megkeményedhet. Ha kész a hús, hozzáadjuk a 2 tk mézet és a szójaszószt, nagy lángon összeforgatjuk még pár másodpercig, mélyebb tálba szedjük, azt lefedjük alufóliával, majd meleg helyre tesszük tálalásig.
Tálalásnál mindent kis tálkákban az asztalra teszünk, és mindenki összeállíthatja magának ízlés szerint a palacsinta batyukat.
Csak azért sem túró rudis, pedig…
Szóval azon gondolkodtam el, hogy milyen fura a magyar ember ízlése, hogy tudjuk mi így imádni együtt a túrót, a citromot meg az étcsokit? Mert imádjuk, ez tény.
De ebbe most nem fogok belemenni mégsem, mert a gyerek épp most firkálja össze (nem is firkál, napocskát rajzol…) rotring ceruzával az LCD monitort. Még szerencse(?) hogy a többit már megírtam.
És igen. Finom.
A lisztet lehetőleg habverővel simára keverjük a tojások sárgájával, a túróval, a tejjel, cukorral, olvasztott vajjal, finomra reszelt citromhéjjal, majd ha a massza már csomómentes, hozzákeverjük a késsel apróra (de nem szilánkosra, csak kisebb kockákra) vágott csokit is.
Pihenni hagyjuk sütés előtt jó 15 percet (még jobb, ha félórát), majd közvetlenül a sütés előtt lazán, óvatosan hozzáforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét is.
Teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül evőkanálnyi halmokban kisütjük. A kanál hátával itt nem kell nagyon egyengetni, nehogy kinyomkodjuk a levegőt a habból, a massza valamelyest úgyis magától szétterül. A nagyon a szélekre került csoki (nem kell megijedni, ez nem túl sok) hajlamos kiolvadni sütés közben a palacsintából, ezért a serpenyőből az olvadt csokit (ha van) papírtörlővel töröljük ki minden újabb adag előtt.
Melegen, hidegen, langyosan, akárhogy nagyon finom.
Megjegyzés: elméletileg ilyen célra a nálunk nem kapható csokipasztilla lenne az ideális, de teljesen jól működik a 75% kakaótartalmú étcsokival is. Csak teflon legyen a serpenyő, meg ne hagyjuk ki az adagok sütése közbeni papírtörlős törölgetést, ha kiolvadna egy kevés csoki.
Nos, én egész jól elvagyok az eddigi palacsintáimmal, de a szülői ház kamrája mindig tartogat meglepetéseket (vagyis inkább nem tartogat), szóval kénytelen voltam egy kicsit újítani. Hát nem meglepő módon ez is jól sikerült, jó alapanyagokkal hibázni ugye (szinte) lehetetlen, aki szereti a zserbót, annak ez is be fog jönni.
Még egy igen fontos dolgot sikerült belátnom a napokban: fény nélkül sehogyan sem lehet szép fényképeket készíteni! Hát nem megdöbbentő?
Na, ennyi a gasztro(?), sokkal érdekesebb az, hogy hol voltunk a múlthéten.
Kis képes segítség.
Bár a fenti volt a fő program, de ott több és informatívabb kép nem készült, mert állítólag a strandon nagy hajlandóságot mutatnak tolvajok a fotóapparátok eltulajdonítására, szóval azt oda nem vittük magunkkal. Pedig… Na de majd később.
Aztán.
Ha nem derült volna ki, az állatkertben készült az utolsó három kép. ( a többi, kattákról, lámákról és az elefántokról készült számtalan fotótól azonban inkább mindenkit megkímélek) És igen, a mi Pontyunkat érdekelték ugyan az állatok is, de azért a fő attrakció mégiscsak a szökőkút és a függőhíd volt. Újfent. Hát ez van, így jártunk. Bár ismét csak az nyert bizonyosságot, amit már eddig is tudtunk, hogy a Pontyok alapvetően vízi élőlények. (és akkor azt még nem is említettem, hogy a szökőkutas mutatványnál az állatkertbe videókamerával látogató apukák népes csoportja állta körül a fiunkat és rendkívül vidáman rögzítették filmre a mi kisdedünk ingyencirkuszát. A gyerek egyébként tényleg vicces volt, de a vidámságuk oka szerintem az is volt részben, hogy nem az ő gyerekük csinálja ezt.)
Viszont ami a legnagyobb élmény volt mindenkinek, az a Ponty a strandon! Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyi időt képes egy ilyen pici gyerek egyhuzamban a vízben tölteni! (még akkor is, ha Ponty) Az első napon a zárás előtt pár perccel tudtuk csak kihalászni a medencéből iszonyú sivalkodás közepette, pedig már ráncosra volt ázva a bőre, főleg a lábán, mivel az tényleg folyamatosan a vízbe lógott a versenyautós úszógumicsónakjából. A második napon megtudtuk, hogy a gyerek odavan a tömegért, a break táncosokért, az élőzenéért (az más kérdés, hogy az aranyos énekesnéni így meg nem annyira tud énekelni a röhögéstől, amikor egy 19 hónapos teljes átéléssel rázza magát előtte és közben fura, tekergőző kézmozdulatokat is végez ( elfogultabb(?) szülők úgy mondanék hogy táncol)), a fagylaltozókért és a lacipecsenyésekért, meg úgy általában a karneváli hangulatért. A harmadik napra pedig az is kiderült, hogy Ponty mellé 5 fő az ideális személyzet, akik vetésforgóban játszanak vele: egy, aki leengedi a csúszdán, és egy ember, aki lent elkapja)/ visszahozzák a labdáját/folyamatosan ellátják minifánkkal.
Na hát dióhéjban. Még annyit, hogy mindez a hajdúszoboszlói strandon történt, ami hihetetlenül jó hely, és nem is azért mondom, mert elfogult vagyok, mert karonülő korom óta járunk ide és enyhén szólva is hozzánőttem a helyhez. Hanem azért mert az a hely nagyon nagyon jó, de tényleg.
Először az öntet: kevés vízzel csomómentesre keverem a kakaóport, lehetőleg habverővel, majd hozzáöntöm a maradék vizet és felforralom. Lehúzom a tűzről, belekeverem a darabokra tördelt csokit, a nádcukrot, hozzáadom a vajat, majd addig kevergetem, amíg a csoki fel nem olvad teljesen. (ha kell, visszateszem még a tűzre egy kicsit) Az öntet kész, ízlés szerint még lehet rajta édesíteni.
A tojások sárgáját kikeverem, lehetőleg habverővel a tejszínnel, tejjel, a liszttel, olvasztott vajjal, cukorral. Ha már csomómentes a tészta, hozzáadom a durvára vágott diót is. Félreteszem pihenni sütés előtt legalább 15 percre.
Közvetlenül a sütés előtt a tojások fehérjét kemény habbá verem, majd óvatosan a tésztához forgatom.
Teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül bő evőkanálnyi adagokat téve mérsékelt láng fölött kisütöm a palacsintákat. A kanál hátával el lehet egyengetni a lepényeket, hogy csinosabbak legyenek.
Az összeállításnál a palacsintákat megkenem lekvárral, egymás tetejére rétegezem őket (4 palacsinta/ 1 torony), majd lelocsolom a csokiöntettel.