nektarin

Saláták nektarinnal: mozzarelás, rukkolás, szárított sonkás nektarin saláta és sült paprikás, fetás, nektarinos gerslisaláta

2011. augusztus 31., szerda | előétel, hús nélkül, saláta | 2 hozzászólás

Mára néhány kedvenc jutott nektarinból, két saláta, aztán egy desszert. Először a két saláta.

Az első saláta Jamie O. őszibarackos rukkola salátája után, meglehetősen szabadon. Az az igazság, hogy amióta, annak idején az első Naked chef sorozatban megláttam, azóta az egyik kedvencem, bár az idők folyamán történt benne némi változtatás, például az őszibarack le lett cserélve a tömörebb húsú nektarinra, nekem ez salátához valahogy még jobban passzol.

  • nektarin saláta mozzarellával, pármai sonkával, bazsalikommal
  • fejenként
  • 1 nagyobb nektarin
  • fél golyó mozzarella (5 dkg)
  • 2 vékony szelet pármai sonka
  • 5-6 nagyobb levél bazsalikom
  • 1 maréknyi rukkola (40-50 gr)
  • olívaolaj (1-2 ek)
  • balzsamecet (1 ek)
  • fekete bors

A nektarint félbevágjuk, magját kiszedjük, gerezdekre vágjuk.

A megmosott, leszárított rukkolát összeforgatjuk a kisebb darabokra tépkedett mozzarellával, a szintén apróra tépkedett sonkával, bazsalikommal, nektarinnal, olívaolajjal és balzsamecettel. Tányérra rendezzük és borsot tekerünk rá.

A következő darab ismét a munkahelyi ebéd kategória egyik szereplője, bár azt most be kell vallanom, hogy csak olyan napokon érdemes ezt csomagolni, amikor nem töltünk túl sok időt embertársaink közvetlen közelében, mivel a lilahagyma erejét a citromlé sem igen tudja elvenni. Anélkül viszont nem az igazi, szóval nem tudtam kihagyni belőle. Piknikre, családi ebédnek viszont minden szempontból ideális.

  • gersli saláta sült paprikával, nektarinnal, fetával
  • 2 főre
  • 15 dkg gersli
  • 15 dkg feta
  • 2 nagyobb nektarin (30 dkg)
  • 1 nagy pritamin paprika (25-30 dkg) (vagy 2 piros húsú kaliforniai vagy kápia paprika)
  • 1 maréknyi mentalevél
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 1 fej lilahagyma (5-6 dkg)
  • 1 citrom leve és finomra reszelt héja
  • 2 tk nádcukor
  • 1 maréknyi dió
  • 1+2 ek olívaolaj
  • csili

A gersilt átöblítjük, enyhén sós vízben megfőzzük, leszűrjük.

A petrezselyemzöldet, mentát nagyon finomra aprítjuk, a lilahagymát szintén, majd elkeverjük a citromlével, olívaolajjal, nádcukorral, csipet sóval. Aki szereti a csípős ízeket, az tehet bele finomra aprított friss csilit is.

A nektarint meghámozzuk (ez nem kötelező), félbevágjuk, magját kiszedjük, gerezdekre vágjuk.

A paprika héját zöldséghámozóval nagyjából lehámozzuk, kicsumázzuk és apró kockákra vágjuk. Kevés, evőkanálnyi olívaolajban nagy láng felett megsütjük rajta a paprikát.

A salátához az öntetebe forgatjuk a gerslit, a kihűlt paprikát, nektarint és a szétmorzsolt fetát. Megszórjuk pirított, durvára vágott dióval.

Megjegyzés: Ezt a salátát sült grillcsirkemellel is lehet gazdagítani, vagy sült csirkemell mellé köretként tálalni.

 

 

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

Nektarin fagyi csilivel, csokival

2011. augusztus 21., vasárnap | desszert | 4 hozzászólás

Lassan helyreáll idehaza a dolgok rendje, a berendezési tárgyak a helyükre kerülnek és a fagyigép ismét befér a mélyhűtőbe. Szóval a nagy nyári nélkülözés után a melegebb napokkal egyetemben ősz elejére beköszönt ismét a fagylalt korszak. Legalábbis nálunk.

Volt-van még pár megvalósításra váró ötletem, ez az egyik, és mivel igen jól sikerült, itt a helye a blogon.

  • 65 dkg nektarin (tisztítva 45 dkg)
  • 10 dkg jó minőségű étcsoki (85%)
  • 10 dkg nádcukor
  • 2 dl víz
  • 1 cső csili
  • tölcsérek

A vizet felforralom a cukorral és addig kavargatom, amíg az feloldódik benne. Lehúzom a tűzről, beletördelem a csokit és addig kavargatom, amíg az is felolvad benne. A csilit kettévágom, a magjait, ereit kivágom, felaprítom, majd mozsárban 1 tk nádcukorral szétmorzsolom. A sziruphoz adom.

A nektarint meghámozom, kimagozom, feldarabolom, simára turmixolom. Hozzáadom a már kihűlt szirupot, összeturmixolom, majd a masszát hűtőben kihűtöm.

Fagylaltgépben kifagyasztom, tölcsérbe adagolom.

 

Címkék: , , , ,

Ötfűszeres sertéshúsgolyók gyömbéres nektarin szósszal

2010. július 28., szerda | babának, sertés | 5 hozzászólás


P1015123
Ami persze eredetileg a sokkal konvencionálisabbnak számító szilvaszósszal készült volna el -ha időközben a szilva nem került volna cseppfolyós állapotba a hűtés ellenére. Pedig tegnap vettem. Nektarint meg találtam itthon. Na mindegy, mostanában a beszerzés nem megy simán.

Ötfűszer: hát igen, egy kacsaleves miatt vettem belőle egy elég nagy dobozzal (mert csak ilyenben volt), és mostanában elég sok mindenbe kerül, mert nem bírom kerülgetni azt a nem túl esztétikus bödönt, és bármit elkövetnék, hogy gyorsan kiürüljön. De ha nincs otthon, semmi pánik! Az ötfűszer keverék csillagánizs, fahéj, szecsuáni bors, szegfűszeg és édesköménymag egyenlő arányú keveréke, porrá őrölve, szóval az alkotórészek birtokában otthon is elkészíthető. Bár készen megvenni olcsóbb és egyszerűbb.

Pontyos sztorik ma nincsenek, ez nem azt jelenti, hogy nincsenek egyáltalán, csak időszűke van állandóan, az energiatartalékaink lemerültek, és ami maradt, azt mindet a miniatűrre fordítjuk. Aki egyébként valami hihetetlen tempójú szellemi fejlődést produkál mostanában, alig bírjuk követni, és csodálni azt a folyamatot, aminek egyetlen pillanatát sem szeretnénk elmulasztani (és nekem még ez össze is jöhet).

Azért egy bájos adalék a bloghoz: akadt egy önjelölt keresztapánk, aki Pontyot Harcsa Bácsira keresztelte, mert valamiért a Ponty Úr megjegyezhetetlennek bizonyult számára. A legszebb az egészben, hogy azóta már időnként mi is így hívjuk szegény ezer nevű fiunkat. Kedves Tamás, köszönjük, Ponty/Harcsa nevében!

A golyók ismét a csipet kedvére készültek, puha, enyhén fűszeres hús, pont amilyennek szereti. A szósz meg csípős a gyömbértől, édes, savanyú, akár egy csatni, ahogy mi szeretjük. Eredetileg rizstésztával készült volna, hogy ne kelljen szöszölni a rizs főzésével, meg úgy sokkal jobban hajazott volna a paradicsomos húsgombóc+spagetti című kedvenc összeállításunkra is, már ami a külsőségeket illeti, és ezt én még tegnap viccesnek találtam, de ma már nem annyira, szóval maradt a rizs mellé.(és nem is azért, mert rizstésztát nem találtam itthon, és nem volt kedvem 20 kilométert kocsikázni érte…)

  • 3 adag
  • 65 dkg sovány sertéscomb (tisztítva mérve 60 dkg)
  • 5 dkg vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 púpos tk ötfűszer keverék
  • 1 tk szárított narancshéj (vagy 1 kis narancs héja finomra reszelve)
  • 1 ek napraforgóolaj+ a sütéshez egy kevés
  • 2 tk só
  • 40 dkg nektarin
  • 4 cm gyömbérgyökér
  • 4 tk sötét szójaszósz
  • 2 ek rizsecet
  • 1-2 ek nádcukor
  • 2 dl jázminrizs

A sertéscombról levágtam a zsíros és a vastagabb hártyás részeket, nagyobb kockákra vágtam. Húsdarálón háromszor átdaráltam a fokhagymával és a nagyobb darabokra vágott hagymával együtt. Húsdaráló hiányában jó a késes robotgép is, akkor pürésítsük egészen finomra a húsos masszát. Az ilyen módon finom péppé darált hús tojás nélkül is szépen összeáll majd, de akinek kétségei vannak, üssön hozzá egy tojást is, a massza elbírja.

A darált húst alaposan összegyúrtam az ötfűszer keverékkel, egy evőkanálnyi olajjal, és a mozsárban sóval eldörzsölt szárított narancshéjjal. 2 centis gombócokat hengergettem a masszából, majd azokat felhevített teflon serpenyőben kevés olajon megsütöttem. Kb 15 perc alatt sültek át mérsékelt lángon, és sütés közben egyszer átfordítottam a golyóbisokat. Teflon serpenyőben elég 1 ek olaj sütésenként (én két részletben sütöttem ki, így nem került egyszerre túl sok gombóc a serpenyőbe), hagyományos serpenyőbe ennél egy kicsit több kell.

Közben elkészült a szósz, amihez a kimagozott, nagyobb darabokra vágott nektarint fél deci vízzel, a szójaszósszal és a lereszelt gyömbér kinyomkodott levével együtt összefőztem, amíg a gyümölcs meg nem puhult és az alatta lévő lé be nem sűrűsödött. Utána turmixgépben pürésítettem a cukorral és az ecettel (melyek mennyisége tájékozódó jelleggel került feltüntetésre a receptben, mert nagyban függ a gyümölcs édességétől-savasságától is).

A rizst bő, sós vízben puhára főztem, leszűrtem.

Tálalásnál egy adag rizst elterítettem a tányéron, szedtem rá a gombócokból, majd meglocsoltam a szósszal. A maradék szószt egy tálban mellékeltem a tányérok mellé.

Címkék: , , ,

VKF! XXVI.- Grillezett padlizsán nektarinnal, fetával csőben sütve

2009. július 11., szombat | előétel, hús nélkül | 4 hozzászólás

pc170064

Sajnos ez nem igazi szabadtéri grill-étel lett most (ahogyan Vesta kérte), mert a télen, az egerekkel támadt incidensünk jelenleg a szabadtéri grillsütő használatát nem teszi lehetővé (egyelőre). Úgyhogy a padlizsán grillserpenyőben készült hozzá. De biztos vagyok benne, hogy a faszénparázs csak emelné ennek az ételnek a fényét!

Amúgy könnyű, egyszerűen elkészül, és aki szereti a gyümölcs-zöldség házasságokat (bár ugye a padlizsán is gyümölcs valahol ), annak biztosan ízleni fog!

Fejenként 1 kis padlizsán, 2 közepes nektarin, 3-4 dkg enyhe ízű feta, 2 ek fenyőmag, friss rozmaring, oregánó (2-2 ek-nyi aprított levélke), só, bors, olívaolaj, nádcukor, citromlé

A padlizsánt fél centis szeletekre vágom hosszában (a legalsó szeletből egy vékony csíkot levágok, hogy ne billegjen, ez lesz a talp), pár csepp olajjal megkenem (tényleg nagyon kevéssel, különben füstölni fog!) és grillserpenyőben további zsiradék nélkül mindkét oldalát csíkosra sütöm. 2-3 evőkanálnyi olívaolajjal összekeverem a rozmaringot, oregánót, borsot, kevés sót, és még forrón megkenem vele a kisült padlizsán szeleteket.

A nektarint meghámozom, vékony cikkekre vágom, és grillserpenyőben szintén csíkosra sütöm. Még forrón nádcukorból és citromléből készült marinádba teszem.

A fenyőmagot száraz serpenyőben aranyszínűre pirítom.

Ha minden kész, egyszemélyes sütőtálakban elkezdem összeállítani. Egy réteg padlizsán, arra fektetem egy sorban a nektarint, morzsolok rá fetát, megszórom a fenyőmaggal, és locsolok rá egy keveset a maradék fűszeres olívaolajból.

pc170004

Ismét padlizsán, nektarin, és így tovább.

Az utolsó szeletnél, a kalap előtt  kissé összenyomom az egészet, és a biztonság kedvéért még három helyen bambusznyárssal is átszúrtam, hogy szét ne csússzon véletlenül se. Ezt persze tálalás előtt ki kell venni. Végül jön a legfelső szelet, ezt nem akartam átszúrni, így szebb volt. Kevés olívaolaj a tetejére, és irány a sütő, 220°C fok, 20-25 perc.

Friss, fehér kenyérrel, természetesen.

Az ital hozzá pedig egy 2008-as  Frittmann cserszegi fűszeres, nekem pedig limonádé. De arról majd inkább holnap!

pc170017

Címkék: , , ,