Az aktuális VKF! házigazdája, Olzka kirándulni hívott minket. Már hogyne mennénk! Igaz, az időjárás és a család egészségi állapota most nem kedvez a szabadtéri programoknak, de az egy hete tartó szobafogság után az aprónépnek már a fűtött terasz is hatalmas örömet okozott, arról nem is beszélve, hogy számára most hatalmas öröm mindenféle valós élethelyzet imitálása, most van a képzeletbeli csészékből fogyasztott képzeletbeli kakaózások korszaka, így hát nem okozott neki problémát az sem, hogy őzeket és nyuszikat képzeljen a játszósszőnyegén berendezett piknik takaró köré.
A receptek egyszerűek, vagyis pár perc alatt összekészíthetők egy családi kirándulás előestéjén, és a lapocka ugyan igényel némi kitartást, amíg omlósra párolódik, de tennivaló nincs vele az alatt a pár óra alatt. A lencsés hajdina saláta tartalmas, köretként és önmagában is funkcionál, a zellerkrém könnyű ugyan, de még a barátságos, melengető téli ízekben játszik, és remekül passzol a diós lepénykenyérhez. Akárcsak a narancsos gyömbéres lapocka. A zabpelyhes szelet pedig egy könnyen szállítható, és nem is túl egészségetlen csemege, ami percek alatt elkészül, és valószerűtlenül retro életérzést hagy maga után, mivel az íze megtévesztésig emlékeztet a zselés szaloncukorra, de ezen felül, a pikniken kívül akár egy uzsonnásdobozban is megállja a helyét.
A póréhagymát felkarikázom, a fokhagymát megtisztítom, kés pengéjével meglapítom.
A lapockát nagyjából 5 cm vastag szeletekre vágom, megszórom a porrá őrölt római köménnyel és korianderrel, majd az olívaolaj és vaj keverékén körbesütöm nagy láng felett, amíg színt kap, mellédobom a pórét, fokhagymát, felöntöm a narancs levével, hozzáadom a finomra reszelt héját, a kakukkfűből kötött csokrot, mézet és a finomra aprított gyömbért. Sózom, összeforralom, majd lefedem és a legkisebb lángon addig párolom, amíg a hús omlóssá válik, az összes zsír kiolvad belőle. Ha szükséges, közben vízzel pótolom a hús alatt a szaftot. Ez nagyjából 2 óra.
Ezt követően leveszem a fedőt, és nagy láng felett beforralom a szaftot, a kakukkfüvet kidobom belőle. Kihűtöm, feldarabolom, és szaftjával együtt tálalom.
A lencsét pár órára beáztatjuk, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük. A hajdinát haraphatóra főzzük enyhén sós vízben, leszűrjük, majd a lencséhez keverjük.
A hagymát vékony karikára vágjuk, majd az olívaolajon a mézzel elkeverve nagyon kis láng felett lassan karamellizáljuk, amikor már világos aranyszínű, megszórjuk a garam masalával és még 2-3 percig sütjük. A lencsés hajdinához keverjük, hozzáadjuk a finomra aprított aszalt paradicsomot és a fehérborecetet, sózzuk, ízlés szerint.
A lisztet elmorzsolom az élesztővel (aki úgy biztonságosabbnak érzi, az előtte a vízet keverje el pár kanál liszttel, a cukorral és futassa fel az élesztőt), majd a dió kivételével a többi hozzávalóval összegyúrom, alaposan kidolgozom, amíg rugalmas, közepesen kemény, fényes tésztát kapok belőle. A kelesztőtálat letakarom, majd a tésztát duplájára kelesztem.
Miután megkelt, hozzáadom a durvára vágott diót, átgyúrom, hat gombócra osztom, és minden gombócot lisztezett deszkán vékony (3-4 mm) lepénnyé nyújtok ki, majd sütőpapírral bélelt tepsire teszem. 10 percig pihentetem.
Előmelegített sütőben 220 C fokon 12 perc alatt hólyagos, arnyszínű lepényeket sütök belőle.
A zellert, körtét, meghámozom, a körte magházát kivágom, nagyjából centis kockákra vágom. A salottát megtisztítom, felkarikázom. A vajon lassan aranyszínűre sütöm a zellert és a salottát, majd hozzáadom a körtét is, a csokorba kötött kakukkfüvet és kis lángon fedő alatt puhára párolom. Végül beforralom, ha sok levet enged a körte, majd kidobom a kaukkfüvet, sózom, hozzáadom a kéksajtot és botmixerrel pürésítem.
A zabpelyhet száraz serpenyőben enyhén megpirítom, majd lehúzom a tűzről és hozzáadom a széttördelt csokoládét és a fahéjat, kevergetem, amíg felolvad. Ha nem olvad meg eléggé, akkor pár másodpercre vissza lehet még rakni a tűzre kis láng fölé. Hozzáadom a durvára aprított kandírozott gyömbért és mazsolát, a mézet, a narancsolajat/héjat, összekeverem, majd szilikonos vagy folpackkal bélelt formába egyengetem, alaposan lenyomkodom, hogy ne maradjon túl sok levegő a masszában, majd kihűtöm és hidegen szeletelem.
Ez pedig a karácsonyi vacsoránk volt, csak akkor főtt gesztenye is tarkította a képet. Arról fotó ugyan nem készült, de olyan nagyon meg voltunk elégedve vele, hogy amint felengedett a föld és ismét tudtam kiásni csicsókát, azonnal megismételtük. Gesztenye nélkül ugyan, de így is nagyon finom. A vaníliás sótól nagyon különleges a végeredmény, és itt ha lehet, használjunk azt hozzá sima tengeri só helyett. Házilag is elkészíthető az itt leírt recept alapján, akár egy receptre elegendő mennyiségben is.
Amit pedig még nem említettem: ismét egy sütőtálban elkészül minden. A csicsóka tisztítását leszámítva gyerekjáték (és ezt most szó szerint értem) az egész.
A kacsacombokat megtisztítjuk, bekenjük a kacsazsírral, tekerünk rá vaníliás sót, fekete borsot, majd sütőtálba tesszük és 160°C fokos sütőben sütjük (villanysütő, alsó-felső sütés), bőrös oldalukkal felfelé. 1,5 órán át sütjük, ezután adjuk hozzá a csicsókás almás keveréket.
A csicsókát megtisztítjuk (én a zöldséghámozó+ kiskés kombinációban hiszek), a nagyobbakat feldaraboljuk úgy, hogy mindegyik darab nagyjából egyforma legyen. Az almát meghámozzuk, magházát kivágjuk, a csicsókához hasonló méretűre vágjuk. Összekeverjük a csicsókát, almát, meglocsoljuk a narancs levével, hozzáadjuk a finomra reszelt héját, tekerünk rá vaníliás sót, fekete borsot, hozzáadjuk a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét.
A kacsacombokat kiszedjük a sütőtálból, az alatta felgyűlt zsiradékot a csicsóka-alma keverékre locsoljuk, összeforgatjuk vele, majd a sütőtálba szedjük. A tetejére tesszük a combokat is, bőrükkel felfelé.
Még egy órán át sütjük 160°C fokos sütőben.
Pici csalás azért van a címben, mivel ezek nem mind ajándékba, hanem inkább házi felhasználásra készültek, de igazából s.k. karácsonyi gasztroajándéknak is kitűnőek. Mindegyik percek alatt elkészül, és mégis különleges a végeredmény.
A fűszeres almalikőr nálunk leginkább a szenteste előkészületeit hivatott megkönnyíteni, a narancsos szirup pedig a kisfiam nagy kedvence palacsintára, sőt, ha nem figyelünk eléggé, akkor akár önmagában is (bár itt őszintén el kell mondanom: engem az íze leginkább egy kanalas orvosságra emlékeztet, de valamiért az aprónép odáig van érte meg vissza…).
A mézes csemege sok karácsonyi vásárban felbukkan, de otthon is könnyen (és sokkal gazdaságosabban) elkészíthető, látványos ajándék. Én még egy kis rozmaringot is adtam hozzá, hogy izgalmasabb legyen az íze, a mazsolaszemeket pedig aszúban puhítottam, mert hát karácsony van mégiscsak.
A balzsamecet szintén egy kedvenc kombináció, a Vom Vassban kapható datolyabalzsam után született, a házi változat természetesen nem ugyanolyan, de nagyon finom, és egy kevés rozmaring itt is nagyon jól kikerekíti az ízeket. Klasszikus előételként, vékony prosciutto crudoba tekert, olívaolajjal meglocsolt bébimozzarellák marinálására ideális.
A mazsolás, kakaós diókrém ismét a gyerekeknek kedvez, bár pirított kalácsra kenve azért elég ünnepi reggeli kerekedhet ebből is.
Az almalevet a fűszerekkel és a mézzel felforralom, majd legalább 10 percig nagy láng fölött forralom. Ezután kihűtöm, átszűröm, elkeverem az alkohollal, majd üvegekbe öntöm.
Magában is finom, de forró, mondjuk gyömbéres gyümölcsteába öntve az igazi.
A hozzávalókat felforralom egy szélesebb edényben (így hamarabb elkészül), majd kb 10 percig nagy láng fölött főzöm, amíg sziruposra sűrűsödik. Ha kihűlt, átszűröm, üvegekbe töltöm.
Az olajos magvakat száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk, kihűtjük.
Az aszút felforraljuk, a mazsolára öntjük, folpackkal lefedjük és időnként összerázzuk a tálat, amíg a mazsola az aszút magába szívja. A mazsoláról leitatjuk a nedvességet, megszárítjuk a felületét.
A megmosott, leszárított rozmaringot sterilizált befőttesüvegbe tesszük (lehetőleg a falhoz tapasztva), majd az üveget feltöltjük a mazsola, dió, mandula keverékével. Ezután az üveget óvatosan feltöltjük annyi mézzel, ami a gyümölcsöket ellepi.
A hozzávalókat összeturmixoljuk, 1 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd finom szűrőn üvegbe szűrjük.
A diót szárazon megpirítjuk. A vajat összemelegítjük a kakaóporral, fahéjjal, mézzel. A diót késes robotgépben darálni kezdjük, közben adagoljuk hozzá a vajas keveréket is. Amikor már krémes, hozzákeverjük a durvára vágott mazsolát.
Sterilizált befőttesüvegekbe töltjük.
Tipp: a méz mennyiségét ízlés szerint növelni is lehet, és ha felnőtteknek készül, akkor a mazsolát felhasználás előtt be lehet áztatni egy-két kanál brandybe is….
Miután ezen a nyáron már olyan sok koktélt linkeltem be a facebookon, ideje előállni nekem is egy kis összeállítással a kedvenc saját kreációkból. Ezek könnyű, csak kicsit alkoholos italok, inkább frissítők, rengeteg jéggel. Ezen a nyáron eddig két abszolút kedvenc született, most ezek következnek. Az első egy kiszőkített Bloody Mary, nekem ez a személyes kedvencem, vagy hát nem is tudom, nehéz eldönteni…
A poharat teletöltöm jéggel, ráöntöm a vodkát, a Worcestershire szószt, tekerek rá borsot és pici sót, felöntöm narancslével, átkeverem, majd a zellerszárat beleállítom.
Tipp: ha a zellerszár végét kés hátlapjával kicsit megcsapkodjuk előtte, intenzívebb lesz a zelleres íz.
A második egy, a kedvenc whiskeymmel készült ital, aminek két változata van, mivel megoszlanak a vélemények, hogy a menta túlzásnak számít, vagy még belefér. Szerintem túlzás, de hát a férfiak, ugye… Szóval ez őszibarackból, jégből, hideg teából és whiskeyből áll(+/- menta), ami lehet Jack Daniel’s, vagy valamilyen Bourbon whiskey, ízlés szerint.
Az őszibarackot meghámozom, gerezdekre vágom, majd a pohár aljában megtöröm (muddlerrel vagy villával). Teletöltöm a poharat jéggel, ráöntöm a whiskeyt, felöntöm a hideg teával, átkeverem, szívószállal és kanállal adom.
Mentás változat: ekkora mennyiséghez 4-5 levél mentát teszek a pohár aljába a barackhoz és azzal együtt töröm össze.
Még becsúszó szereléssel jöjjön néhány spárgás recept, így a szezon végére. Tehát egy lepény, igazából lapcsánka. Kicsit macerásan hangzik, de az az igazság, hogy ez is készen van majdnem fél óra alatt, még a házi kapris majonézzel együtt is. Egy-két szelet sült csirkemellel pedig komplett főétkezés, mert ki tudja miért, de nekem ez illik hozzá a legjobban. És még ezzel együtt is fél órán belül vagyunk. Hétköznapokon, este hét után, apró gyermek mellet az ilyesmi nagyon praktikus tud lenni.
A krumplit megtisztítom, finomra reszelem. A spárgát elpattintom, és a felső részét, ami nem fás (ez a zsenge zöld spárgánál szinte az egész szárat jelenti), azt késes robotgépben felszecskázom. A spárgát elkeverem a krumplival, sózom, hozzákeverem a lisztet, és sütés előtt 15 percig pihentetem.
A majonézhez a tojások sárgájához adom a borecetet, a narancs levét, a cukrot és sót, majd folyamatos habverővel való keverés mellett cseppenként, később, ha kezd összeállni vékony sugárban öntöm hozzá az olajat, annyit, amennyit felvesz. Végül hozzákeverem a narancs finomra reszelt héját és az átöblített, lecsepegtetett, durvára aprított kaprit is.
A lapcsánka tésztáját átkeverem, majd felhevített, vastag aljú, kiolajozott serpenyőben evőkanálnyi adagokat szedek, a kanál hátával elegyengetem a masszát nagyjából centi vastagra, és mérsékelt láng felett mindkét oldalán aranyszínűre sütöm.
A majonézzel tálalom. Magában is megállja a helyét, de kiváló natúr hús mellé köretnek is.
Van ám spárga is, persze spenóttal. Még mindig fehér, bár ez az étel épp zölddel is kiváló, sőt, de az igazsághoz most az is hozzátartozik, hogy az éjszakai fotózásban még nem vagyok annyira jártas, hogy egy csupa zöld ételt bevállaljak. Szóval ezért most fehér a spárga, de aki a zöldet kedveli inkább, az készítse azzal nyugodtan. Az étel kvalitásairól meg annyit, hogy a lent szereplő, egyébként szerintem 3 főre elég adagot az én kicsi fiam majdnem teljesen egyedül megette. (a spárgát pedig elkeresztelte “sápgának”, de ez most mellékes)
A spenót-kecskesajt atombiztos párosa mellé kiválóan illeszkedik az édeskés narancs üde, gyümölcsös íze, na meg a pirított spárga. Egyébként ezt a spárgás kombinációt leginkább a meleg saláta, könnyű vacsora kategóriába sorolnám, de az az igazság, hogy kecskesajt nélkül köretként is megállja a helyét, sült pisztrángfilé mellé, mondjuk….
(a mai három kecskesajtos recept után pedig nem ér megkérdezni, hogy mikor vettünk kecskét. Igazából a Beregi kecsketej állított ki nemrég a városnapokon, ahol jelentős készleteket halmoztam fel belőle. Itt pedig egyszolgálati közlemény: június 1-től üzemel egy boltjuk a nyíregyházi piacon, ahol napi 8 órában árusítanak majd kecsketejből készült tejtermékeket)
A spárgát elpattintom, az alsó fás részt elteszem levesnek. A maradékot rézsútosan szeletelve 3-4 centis darabokra vágom.
A salottát finomra aprítom, majd kevés olívaolajon a spárgával együtt sütni kezdem. Sütés közben megszórom a nádcukorral, majd nagy láng felett rázogatva addig sütöm, amíg a zöldségek kis aranyszínt nem kapnak. Végül tekerek rá sót, borsot, ráreszelem a narancs héját, ráfacsarom a levét és összeforralom, hozzáaforgatoma spenótot és lehúzom a tűzről. Párolni a spenóttal már nem kell, ennyi hő épp elég neki, hogy kicsit összeessen. Ha nem fiatal, apró levelű spenótból készül, akkor csíkozzuk fel előtte a leveleket.
Tálalásnál mindegyik adag tetejére morzsolok kecskesajtot.
A kacsáról majdnem azt írtam, hogy lerágott csont, hányszor volt már a blogon, aztán keresgélek -és egyszer sem. Milyen furcsa ez, pedig a rozmaringos fokhagymás után ezt készítem talán a leggyakrabban. Ugyanis amikor fiatal és tudatlan voltam, mindig ilyennek képzeltem a pekingi kacsát: narancs, ötfűszer, újhagyma, valamilyen kevéssé autentikus kínai étterem után szabadon. Mára ugyan már egy fokkal okosabb lettem, de ezt a változatot még akkor is nagyon szeretem.
A másik, a köret. Ez viszont új fejlesztés, kicsit talán téli hangulatú, de a megmaradt gyökérzöldség készletek felhasználására ideális. Lesz belőle még zellergumós is, hamarosan, amint sikerül megírnom az összes elmaradásomat, sőt, igazából az volt először, és annyira megtetszett, hogy kipróbáltam petrezselyemgyökérrel is, vajon működik-e? Mi az hogy! Tehát petrezselyemgyökér, hagymával kissé lepirítva, juharsziruppal, krumplival, pürének megtörve, isteni!
- 4 főre
- 4 pecsenyekacsacomb
- 4 szál újhagyma
- 2 narancs
- 2 tk ötfűszer keverék
- 4 ek kacsazsír
- köret:
- 50 dkg petrezselyemgyökér
- 40 dkg krumpli
- 2 salotta (ha nincs, 6-7 dkg édeskés vöröshagyma)
- 3 ek juharszirup
- 3 dkg vaj
- 2 ek tejszín
Az újhagymákat megtisztítom, a szárakon hagyok egy kevés zsenge zöld részt, kettévágom, majd kizsírozott sütőtálba fektetem. A narancsok héját finomra reszelem, az újhagymákra, majd a levüket is ráfacsarom. A kacsát megtisztítom, majd bedörzsölöm az ötfűszer keverékkel, sózom és a hagymára fektetem, bőrös részükkel felfelé, elosztom rajtuk a maradék kacsazsírt. A sütőtálat lefedem alufóliával, és előmelegített sütőbe teszem, 160°C, 2-2,5 óra, a combok méretétől függően. A sütési idő felénél leveszem a fóliát, a sütési idő vége felé pedig meglocsolgatom a combokat egy-két alkalommal a saját zsírjukkal.
A körethez a megtisztított és feldarabolt petrezselyemgyökeret a felaprított hagymával együtt a vajon kis láng felett aranyszínűre sütöm, hozzáadom a juharszirupot, sózom, majd egy-két perc után a meghámozott, felkockázott krumplit is. Aláöntök egy kevés vizet, lefedem, és fedő alatt, kis lángon puhára párolom. Végül hozzáadom a tejszínt és burgonyanyomóval összetöröm a puha zöldségeket.
A narancs-bazsalikom-sült cékla nálunk a tél nagy kedvence volt, de most megtaláltam a módját, hogy átmentsem a meleg és napsütéses tavaszi napokra is egy könnyű, hidegen készülő krémleves formájában. Mivel tavaly pedig a menta, narancs és sült cékla is remekül működött együtt ebben a salátában, ezért most kipróbáltam ezt az összevont megoldást és remekül sikerült. És nem is azért, hogy megpróbáljam felvenni a harcot a kertet egyre inkább uraló mentával szemben… (azért ha egy napon túl sok lesz már a menta a blogon, szívesen veszem a visszajelzéseket).
A céklát megmosom és héjával együtt megsütöm, 200°C, 1-1,5 óra, a gumók nagyságától függően. Érdemes süteménysütéshez vagy kenyérsütéshez igazítani, az alsó rácson remekül megsül, és így még energiatakarékos is.
A meghámozott céklát turmixgép kancsójába teszem a többi hozzávalóval (só, bors, dióolaj ízlés szerint), majd leturmixolom.
Hidegen a legfinomabb.
Mivel a gyermek most olyan diétát tart, hogy a feketekagyló az egyetlen fehérje, amit hajlandó megenni (ígérem, lesz majd recept egyszer abból is, ha hagyja lefotózni), viszont már hetek óta szinte folyamatosan beteg kisebb megszakításokkal, így most különösképpen nem lenne mellékes, hogy mit eszik, ezért muszáj vagyok trükközni. Ez vagy bejön, vagy nem. Ez most itt bejött. Nem is meglepő, hiszen egy enyhén édeskés felfújtba bújtattam el tetemes mennyiségű túrót és tojást. A siker pedig osztatlan volt, a család minden tagja lelkesedett érte. Ez most itt nem is igazán édesség, desszert, hanem olyan tartalmasabb leves után való második fogás. Mivel én imádom a kukoricadarával készülő ételeket, ezért ebbe is az került, de nem tartom kizártnak, hogy búzadarával is működik.
Még annyit a fotóról, hogy sajnos a felfújtnak nem tesz jót, ha sütőből kivéve kirohanok vele az 1°C hőmérsékletű teraszra fényképezkedni, így a képen ez most nem látszik, de ez nagyon szép magasra feljön. Tehát vendégeket elkápráztatni is kiváló darab, csak hamar tálaljuk, és kerüljük vele a nagy hőmérséklet ingadozással járó manővereket.
A túrót kikeverem a tojások sárgájával, a cukrokkal, a kukoricadarával, a narancs levével és finomra reszelt héjával, majd 20 percig pihentetem.
Sütés előtt a tojások fehérjéből kemény habot verek, majd óvatosan a túrós masszához forgatom, lehetőleg minél több levegőt megőrizve a habban. Kivajazott sütőtálakba kanalazom, a tetejébe pedig belenyomkodom a kettőbe-háromba tépett aszalt szilvát (ha az nem volt puha, akkor mindenképpen áztassuk be előtte, mert sütés közben nagyon ki fog száradni)
Előmelegített sütőben 180°C fokon 20 percig sülnek (villanysütő, alsó-felső sütés). (Sütés közben lehetőleg ne nyitogassuk az ajtót, mert hajlamosak összeesni)
Megjegyzés: Aki a narancs+aszalt szilva+fahéj kombinációra szavaz, az a vaníliás cukrot cserélje le nádcukorra, a túrós masszához pedig keverjen egy teáskanálnyi őrölt fahéjat.
Hát igen, ez nem sós, és ismét csak gyermekétkeztetés következik. Szerencsére a sárgarépa hálás téma, szinte bármilyen formában megeszik a gyerekek, legalábbis az enyém így van ezzel. Aztán a másik dolog, hogy az édességet meg csak megkívánják időnként az apróságok is, főleg ha hozzászoktak a desszerthez a nagymamánál. Mivel pedig előítéleteik sincsenek a sárgarépa édességekben való alkalmazásával kapcsolatban, ezért ez szerintem egy kiváló nyalánkság az apróságok visszatérítésére a csokis útról. Persze nyitottabb szemléletű anyukáknak és apukáknak éppúgy tudom ajánlani, hiszen mégiscsak nagyon finom dologról van itt szó.
Ha valakit csak a datolya tántorítana el tőle, működik mazsolával vagy aszalt vörösáfonyával is, bár szerintem datolyával a legfinomabb.
A narancslében fedő alatt puhára pároljuk a megtisztított, feldarabolt répát a fahéjjal. Fahéjat kiszedjük, majd botmixerrel pürésítjük, visszatesszük a tűzre és folyamatos kevergetés mellet beleszórjuk a búzadarát. Addig főzzük, amíg besűrűsödik. Lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a finomra aprított, magozott datolyát, a narancs finomra reszelt héját, narancsvirágvizet, a vajat és édesítjük ízlés szerint.
Tálkákba adagolva hűtőbe kerül.