napraforgómag

sárgarépaleves kelkáposztával

2015. május 25., hétfő | leves | Nincs hozzászólás

 

Hiába itt a tavasz, én most is csak a “téli” zöldségekhez húzok, annyi kitétellel, hogy ezek most “újak”. Szóval zsenge, idei répa és kelkáposzta, meg társai. A krémlevesek meg amúgy is a gyengéim. Ez a változat most nagyon családbarát, azaz a szokásos petrezselyemzöld+fokhagyma kombinációval készült (de még így sem ment át a rostán a zöldséget újabban nagy ívben kerülő gyerekeimnél), ami nagyon finom, de lehet, hogy kissé unalmasan hangzik. Ezért írom az alternatív változatát is, amit csak a felnőtteknek készítek igehaza, és ami már annyira tartalmas, hogy akár munkahelyi ebédnek is beillik. Ez currys alappal készül, és a kelkáposzta mellé megy vörös lencse is, ha pedig akad otthon, kókusztejjel is meg lehet fejelni. Csak az íze végett. :)

  • sárgarépaleves kelkáposztával
  • 1 kg répa
  • 1,5 l húsleves (átszűrve, lezsírozva) vagy vegán változathoz zöldség alaplé
  • 25 dkg hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 30 dkg kelkáposzta (1/2 fej)
  • 2 marék napraforgómag (hántolt)

A répát meghámozom, nagyjából feldarabolom, a hagymát szintén. Felöntöm az alaplével, hozzáadom a petrezselyemzöldet, fokhagymát, és addig főzöm, amíg a répa megpuhul. Botmixerrel pürésítem.

A kelkáposztát hajszálvékony metéltre vágom. A pürésített leveshez adom, majd további két percig főzöm. Ha szükséges, sózom.

A napraforgómagot száraz serpenyőben illatosra pirítom, majd tálalásnál a leves tetejére szórom.

(Ha nem próbálunk meg elkeseredetten a gyerekek kedvében járni, akkor a petrezselyemzöldet ne főzzük a levesbe, hanem finomra aprítva, frissen keverjük a levesbe, miután lehúztuk a tűzről)

felnőtt változat:

mint fent, de kell hozzá még egy evőkanálnyi madras curry (tandoori masala lenne az ideális, ha van otthon), 2 ek olívaolaj (vagy kókuszzsír), 5 dkg vörös lencse, 2-3 órára beáztatva, 2 dl kókusztej, vagy ízlés szerint, és napraforgómag helyett pirított kókuszchips a tetejére. Ha pedig sikerül beszerzeni, korianderzöld a petrezselyem helyett.

Az egész nagyon hasonlóan készül, de a kezdésnél a hagymát felkarikázom, és megfonnyasztom az olajon/kókuszzsíron, hozzákeverem a curryt, majd ehhez adom hozzá a répát és az alaplevet.

A botmixerig hasonlóan haladok, mint fent, ezután megy vissza a tűzre, és hozzáadom a lencsét (azért kell csak beáztatni, hogy hamarabb főjön meg, mivel a leves elég sűrű, és tartós rotyogtatásnál félő, hogy odakap az alja) 6-7 perc után (amikor a lencse már majdnem megpuhult) adom hozzá a kelkáposztát és a kókusztejet, majd újraforrástól számított 2-3 percig főzöm.

Tálalásnál aprított korianderzöld és pirított kókuszchips megy a tetejére.

 

Címkék: , , , , , , ,

keksz olívaolajjal, napraforgómaggal, sajttal

2014. szeptember 24., szerda | sós | 2 hozzászólás

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A kisebbik fiunk érkezésével családunk telített zsírsav fogyasztása megsokszorozódott, mivel ő olyan diétát tart, hogy kacsazsír+szalonna. Eszik még ezen kívül húst, kacsát és vaddisznót, magában (sértődött arca tankönyvbe illő, ha egy-egy falatba elrejtve zöldség vagy más hasonlóan felháborító dolog érkezik a szájába, és neki ki kell válogatni, ki kell tuszkolni a nyelvével, mivel mi gonoszak vagyunk és időről-időre cselhez folyamodunk, és próbálkozunk és megkísérelünk vele mást is etetni az előbb felsoroltakon kívül)

Persze voltak elveink korábban, és próbálkoztunk gyerekhez illő étrenddel, de egy súlyos betegség, és az ezzel járó még súlyosabb fogyás után feladtuk ezeket, és örültünk, hogy eszik a gyerek – kacsazsíros kenyeret,  mi mást. De azt legalább megette. Lehet azzal takarózni, hogy végső elkeseredésünkben már mindennel próbálkoztunk, és hogy amúgy minden házi, a szalonna pedig általunk abált császárhús igazából, nem füstölt áru, de igazából felesleges. Ő a második rosszul evő fiam (de ő legalább bőséggel fogyaszt abból, ami ínyére való), én magam is az voltam gyerekkoromban, megkeserítve ezzel édesanyám életét. Az ő véleménye egyébként az, hogy én most duplán kapom mindazt vissza, amin ő keresztülment velem. :) Hát lehet hogy így van. Mindenesetre bízunk benne, hogy nem marad így örökre, és nem adjuk fel, hogy egyszer majd enni fog ennél egy fokkal egészségesebb ételeket is, de addig is a közös étkezéseinket igazítanunk kell hozzá is.

Hogy ennek most mi köze van a recepthez? Szóval a férjem örökletes magas koleszterin szintje miatt mi eddig elég komoly diétát tartottunk idehaza, ő kényszerűségből, én szolidaritásból. Telített zsírokat csak módjával ettünk, olajat használtam, szinte mindenbe, amit neki főztem (ezekből viszont normál mennyiséget, hiszen asúlya rendben van, a fogyás nem volt cél). Sokféle, szinte kivétel nélkül hidegen sajtolt olajokat. Én magam is megszerettem a főzésnek ezt a módját, és most, hogy kicsit csillapodott a helyzetünk, igyekszem ezt feleleveníteni. A sós kekszek nálunk remek alternatívát nyújtanak a reggeli kávé mellé fogyasztandó pár falatra, néha még a reggelit is helyettesítik, főként most, hogy a férjem kora hajnalban indul dolgozni, és nincs ideje másra. A keksz vajjal remek, de nem túl kívánatos diétás szempontból, szóval arra gondoltam, mi lenne, ha olívaolajjal készülne. Az eredmény meglepően jó lett, és bár a nyers tésztával dolgozni nem olyan egyszerű, mint vajas tészta esetén (nyújtani, tetszőlegesn formázni például nem lehet, mert morzsálódik a tészta), a kisült eredménnyel már semmi gond nincs, mivel a tojás és az olvadt sajt remekül egyben tartja a kekszeket. Ropogós is viszonylag, egészen sajtos kekszes a végeredmény, a forma pedig nem a legszebb, de ez most itt nem is volt szempont.

  • keksz olívaolajjal, napraforgómaggal, sajttal
  • 1 tepsihez
  •  60 gr olívaolaj
  • 60 gr tönkölybúza liszt (teljes kiőrlésű)
  • 60 gr rétesliszt
  • 60 gr sajt, finomra reszelve (kemény, aromás, reszelhető, pl ementáli, grana padano, érett juhsajt)
  • 60 gr napraforgómag (vagy dió, tökmag, durvára aprítva)
  • 1 tojás
  • 1 mk köménymag (egész)
  • 1 ek porcukor
  • 1 tk sütőpor
  • 1 csapott tk só
  • reszelt sajt a tetejére

A sütőport elkeverem a lisztekkel, majd hozzáadom a többi hozzávalót és alaposan összegyúrom

A tésztából diónyi adagokat veszek, majd ezeket gombóccá gyúrom és ellapítom. Két tenyér közti hengergetésre a tészta nem alkalmas, inkább csak össze kell tapasztani nagyjából a gombócokat, majd két tenyér között szétlapítani óvatosan.

Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a kekszeket, a tetejükre egy-egy csipet reszelt sajtot teszek, majd előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 15-17 percig sütöm, amíg a teteje enyhén aranyszínű lesz.

Tepsiben hűtöm ki (melegen még morzsalékony)

Jól záródó dobozban tárolom.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Címkék: , , , ,

csokis cookies, ementális napraforgómagos kekszek és egy könyvajánló

2013. február 18., hétfő | desszert, más, sós | Nincs hozzászólás

Kezdem a könyvvel. Szakácskönyv természetesen. Nem egy új darab, régebben jelent már meg Varga Gábor Desszert szerelem című műve, és azon kevés süteményeskönyv közé tartozik, amit 1. megvettem, 2. elejétől a végéig, mindegyik receptjét szeretném kipróbálni. Nem titok, hogy nem vagyok nagyon édesszájú, a sütemények közül is a hagyományosabb, és főleg a klasszikus magyar darabokat kedvelem, így nagymamám receptjeivel és a Váncza süteményeskönyvvel, meg azzal a néhány, szintén huszonéves, régi darabbal én le is tudnám élni az életem, minden különösebb hiányérzet nélkül. Félreértés ne essék, én is kipróbáltam a kötelező külhoni klasszikusok receptjeit, meg is vettem a könyveiket – amit aztán mélyen meg is bántam és elsüllyesztettem az összeset a könyvespolcom mélyére. Az utóbbi években két süteményeskönyv volt, ami igazán felkeltette az érdeklődésemet, amiben számunkra használható recepteket találtam és amiben nem csalódtam, az egyik Nigella Hogyan váljunk házi istennőké? című könyve, a másik pedig Varga Gábor könyve. Ízléseken persze nem érdemes vitatkozni, de nekem ez a két könyv mutatott olyan újdonságokat, amikre én fogékonyabb vagyok.

Varga Gábor könyvében a pár perc alatt összeállítható receptek mellett, mint például a zöld teás madeleine, chilis-csokis amarena meggyes cupcake, vaníliás-mentás almaásrétes, egy külön fejezet foglalkozik a csokoládés édességekkel, a nagy klasszikusok, a sajttorta, fordított almatorta, Sacher torta saját értelmezésével, amikbe épp csak annyi csavart rak, hogy kissé izgalmasabb legyen a történet, de nem esik át a ló túlsó oldalára. Külön fejezet jutott az alkoholos desszerteknek (amelyben olyan recepteket találunk, mint a borhab, whiskeys datolyapuding, narancslikőrös csokitorta Varga Gábor olvasatában), az édes aprósüteményeknek (itt például a Raffaello golyó, rugelach és az amaretti receptje szerepel), és egy a nevezetesebb tésztáknak is, mint például a challah, pitakenyér vagy grissini. Minden kötelező kört teljesít, ami napjainkban elvárható, a tiramisutól kezdve a financieren át a macaronig, de minden receptje valamitől egyedi, amitől ez a könyv más lesz, mint a hasonló tematika alapján készülő tucatnyi egyéb desszertes könyv. Jól megférnek a könyvben egymás mellett a klasszikus darabok, az egyszerűbb, közkedvelt édességek, tészták és a patikamérleggel összeállítható, kifinomultabb és divatosabb receptek is. A komoly tésztákat, a rétest, búzakalász bagettet, vajas croissant, knédlit pedig nem bolygatja, egyszerűen megtanítja nekünk a hagyományos recepteket. A könyv mottója pedig az, hogy a leírt receptek az alapok, de azokat mindenki variálja a saját ízlése szerint- mondanom sem kell, hogy ez számomra mennyire szimpatikus.

A minőségi, természetes (bár sajnos néha nehezebben beszerezhető) alapanyagok mellett a hangsúly az izgalmas ízeken, bátor fűszerezésen van, de ezek sosem túlzottan komplikáltak vagy megbotránkoztatóak, nem használ megdöbbentő kombinációkat, fűszereket, és valószínűleg a nagymamámat sem kellene sokáig győzködnöm arról, hogy kóstoljon meg egy-egy darabot (na jó, a matchás sajttortát kivéve). A receptek nem bonyolultak, külön hangsúlyt fektet arra, hogy bárki számára könnyen elkészíthetőek legyenek, akár jártas a konyhában, akár nem. Minden recept mellett igen részletes a leírás és valóban informatív fázisfotók is segítik a kezdőket is az elkészítésben.  Egyszóval, hozzám nagyon közel áll Varga Gábor stílusa, amit a süteményekhez, édességekhez, tésztákhoz hozzáad, az csupa olyan ötlet, íz, eljárás, amit én is biztosan ki szeretnék próbálni, és ki is fogok a közeljövőben.

Először két apróságot hozok a könyvből, egy csokis cookiest, ami azért nem épp olyan, mint az amerikai alapdarab (és épp ezért ízlik nekünk annyira), hiszen kívül roppan, belül puha, a másik egy sajtos rúd, aminek a receptjét valószínűleg mindenki ismeri, de ez nem csökkenti az érdemeit szerintem. Mindkét recepten változtattam kicsit, így a végeredmény nekünk még jobban tetszik, ezeket a recepteket írom le ide, de akit az eredeti változat érdekel, annak megjegyzésben feltüntetem azt is.

  • csokis cookies
  • 3 tepsihez
  • 220 gr étcsokoládé (50 % kakaótartalmú)
  • 170 gr barnacukor
  • 80 gr búzaliszt (finomliszt)
  • 20 gr vaj
  • 2 tojás
  • 2 gr sütőpor
  • 1 púpos tk őrölt fahéj
  • fél narancs finomra reszelt héja
  • szűk késhegynyi só

A csokoládét vízgőz fölött vagy kis lángon, óvatosan megolvasztom a vajjal együtt.

A tojást a cukorral habosra keverem. Hozzáadom a narancs héját és a sót. A lisztet összekeverem a sütőporral és a fahéjjal, majd a tojásos masszához adom, alaposan kikeverem. Végül hozzáadom a csokoládét is, alaposan átkeverem.

A masszát hűtőben kissé kidermesztem, hogy jobban lehessen adagolni (15 perc elég), majd sütőpapírral bélelt tepsibe egymástól 3-4 centis távolságra teáskanálnyi (nagyjából diónyi) adagokat-gombócokat rakok ki a tésztából.

Előmelegített sütőben 180 C fokon 12 percig sütöm, majd a tepsiben vagy a sütőpapírral együtt átemelve rácson hűtöm ki.

Megjegyzés: Az eredeti receptben a fahéj és narancshéj nem szerepel, viszont a sóból többet, bő csipetnyit használ. Elvileg a masszát nem kell hűteni adagolás előtt, de szerintem ettől könnyebben kezelhetővé válik.

  • sajtos rudacskák
  • 4 tepsihez
  • 20 dkg puha vaj
  • 20 dkg ementáli, lereszelve
  • 20 dkg finomliszt
  • 2 dkg porcukor
  • 1 tk só (finomra darálva)
  • 5 dkg hántolt napraforgómag (vagy durvára aprított tökmag, esetleg 4 ek egész mákszem)
  • 1 tk egész köménymag
  • tojás a kenéshez

A hozzávalókat összegyúrom alaposan, majd két részre osztom a masszát és nagyjából 5 centi átmérőjű hengert formázok belőlük. Folpack fóliára teszem a rudakat, a fóliába tekerem, majd ezt követően szögletesre, hasáb formájúra formázom a rudakat. Hűtőbe teszem egy órára.

A fóliát lehúzom a tésztáról, majd éles késsel fél centi vastag szeleteket vágok belőle, amiket sütőpapírral bélelt tepsire teszek, egymástól kissé távolabb, 3-4 centire. Elhabart tojással lekenem a tetejüket (ez a képen látható daraboknál kimaradt, mivel elfelejtettem, de tojással szebb és finomabb is a végeredmény)

Előmelegített sütőben 180 C fokon 12 percig sütöm, vagy amíg aranyszínűek lesznek. A tepsiben vagy a sütőpapírral együtt rácsra emelve hűtöm ki.

Megjegyzés: Az eredeti receptben nincs cukor, de szerintem ettől sokkal finomabb és ellenállhatatlanabb lesz, a 20 dkg vaj és fehér liszt mellett ez a tétel pedig már nem okoz különösebb lelkiismeret furdalást. A köménymag sem az originális recept része, és ementáli helyett ott trappista sajt szerepel. Ez is ízlés kérdése, mi a trappistát nem szeretjük, de a köménymagot igen.

Az eredeti recept szerint a tésztát gombóccá formázva, fóliázva hűtsük, majd ezt követően lisztezett felületen nyújtsuk ki és vágjuk szeletekre, továbbá eredetileg a napraforgómag nem a tésztába, hanem a tészta tetejére kerül, miután a kekszeket elhabart tojással alaposan lekentük. Szerintem ez a tésztában is nagyon finom, sőt, és hát így legalább nem tud róla sütés után utólag leperegni.

 

Címkék: , , , , ,

sütőtök gnocchi sült kapris céklával, pirított őrölt napraforgómaggal

2013. február 6., szerda | hús nélkül, tészta | Nincs hozzászólás

Elismerem, nem a leggyorsabban elkészülő recept, és nem is biztos, hogy a cím sok embert győzne meg arról, hogy érdemes nekiállni, de az az igazság, hogy egy nagyon finom étel következik. A sütőtök gnocchi már magában is megér egy misét, nagy kedvencünk és minden télen legalább egyszer el kell készülnie, mindegy, hogy esik vagy havazik vagy épp gyermekáldás közeleg. A gnocchikra került barnított vajas- sült kapris- sült céklás feltét a pirított napraforgómaggal is egészen különlgesen finom, amit akár a gnocchik nélkül, egy egyszerű spagettivel is érdemes kipróbálni.

Az igaz, hogy mindkét elem önmagában is némi rákészülést igényel, mivel sült zöldségeket használtam hozzá, viszont a sült cékla és sült tök télen nálunk nagy tételben készül, heti rendszerességgel, érdemes egyszer-egyszer nekiállni, hiszen finom, szezonális és nem utolsósorban megfizethető téli zöldségfélékről van szó. A sütésnél az alaposan megmosott céklát alufóliába csomagolom, majd 180 C fokon 45 percig-egy órán át sütöm, mennyiségtől függően, a sütőtököt általában csak félbe- négyfelé vágom, kikaparom a magjait, majd így sütöm 180 C fokon 45 percen- egy órán át. Mindkét zöldsége elkészül egy-egy sütemény vagy kenyér mellett is  a sütőben, ha csak ezért nem szeretnénk beizzítani a tűzhelyet. Az megsült zöldségeket kihűtöm, meghámozom, majd a hűtőben tárolom, 2-3 napig minőségromlás nélkül még garantáltan felhasználható, ennél több időt sajnos még nem tudtunk tesztelni.

  • sütőtök gnocchi sült kapris céklával, pirított őrölt napraforgómaggal
  • 3 főre
  • 40 dkg sült sütőtök
  • nagyjából 18 dkg finomliszt
  • 1 tojás
  • szerecsendió
  • 25 dkg sült cékla (hámozva, tisztítva)
  • 3 púpos ek kapribogyó
  • 3 ek vaj (5 dkg)
  • 1,5 ek balzsamecet
  • 2 marék napraforgómag (tisztítva, 4-5 dkg)

A kaprit átöblítem, lecsepegtetem, leszárítom. A céklát apró, fél centis kockákra vágom. A vajat egy serpenyőben kis láng felett enyhén megbarnítom, majd beledobm a kaprit és addig sütöm rázogatva, kavargatva, amíg a kapri kissé haragosabb zöld színűre sül. Ezután hozzáadom az apróra vágott céklát és balzsamecetet, majd beforralom. Sózni nem szükséges, a kapri elég sós.

A pirított napraforgómaghoz a magokat száraz serpenyőben enyhén aranyszínűre pirítom kis láng felett, majd késes robotgéppel durvára darálom.

 A sült tököt krumplipüréhez használt nyomóval vagy villával (esetleg botmixerrel) pürésítem, majd összegyúrom a többi hozzávalóval. Nekem 18 dkg finomliszt kellett hozzá, de ez a mennyiség ennél kicsit több vagy kevesebb is lehet, a sült tök nedvességtartalmától függően. Annyi lisztet adjunk hozzá, amennyivel egylágyabb, de azért jól formázható tésztát kapunk. Fél óra pihentetés után nedves kézzel 2 centi átmérőjű gombócokat formázok belőle, majd lisztezett deszkára teszem egyesével. Ez a módszer kicsit egyszerűbb és kevesebb konyhai takarítással jár, de természetesen lehet hagyományos módon is készíteni, lisztezett deszkán 2 centis rudakat hengergetni belőle, ezeket 2 centis darabokra vágni majd villa hátán kicsit átpörgetni.

Az elkészült gnocchikat bő, sós vízben kifőzöm, majd szűrőlapáttal kiemelem, lecsepegtetem, és a sült kapris céklával, pirított napraforgómaggal tálalom.

 

Címkék: , , , ,

VKF! 44.- Müzliszelet házilag

2011. szeptember 2., péntek | desszert, reggeli | 1 hozzászólás

A 44. VKF! témájának A’la Carte Kriszti a készételekkel, előregyártott, adalékanyagokkal feljavított élelmiszerekkel való leszámolást tűzte ki, és ez a téma hozzám különösen közel áll. Bár némi csúszással, de két pályaművet is hoznék, egy házi müzliszeletet a Smitten kitchenről, és néhány kencét, na meg egy összefoglalást arról, ami ebben a műfajban eddig a blogon szerepelt.

A müzliszelet receptje nekem nagyon bevált, bár kellett némi igazítás, mivel kukoricasziruppal továbbra sem gyakran találkozom a helyi boltok kínálatában. Hidegen szépen szeletelhető, és akár egyenként csomagolható is, így minden uzsonnás dobozba belefér egy-egy szelet belőle.

Ami pedig az eddigi házi gyártású, késztermékeket helyettesítő recepteket illeti:

müzli házilag

kencék, májkrémek:

-Fehérbabos aszalt paradicsomos és füstölt lazacos, citromos, kapris krémsajtos kence

-Kecskesajtos diós sült céklakrém

-Aszalt paradicsomos kapris kence

-Aszalt paradicsomos csicseriborsó krém

-Citromos tonhalkrém

-Kacsamájkrém aszalt vörösáfonyával

Borjúmájkrém

Citromos brandys velőkrém

-Májkrém házilag csirkemájból vagy kacsamájból

-Paradicsomos olajbogyós mártogatós

-Borjúmájpástétom

-Aszalt sárgabarackos kacsamájkrém

-Fetakrém sült paprikával

-Libamájkrém

felvágott helyett:

-Pulykamellsonka helyett: hideg pulykasült (házi szendvicskenyérrel, majonézzel) egyszer

és még egyszer

-Marinált mozzarella

Aztán persze akadnak itt még kekszek, vaníliás jégkrém házilag gyorsan és egyszerűen, földimogyoróvaj és mandulavaj, valamint a retro gyűjteményben számos gyermekkori kedvenc, például a Túró Rudikrémtúró, karamellás tej vagy a Kapucíner szelet, Szamba szelet és a Lottó szelet házi kivitelezésű, jóval egészségesebb változata.

Végül a müzliszelet receptje:

  • 17×27 cm szögletes formához
  • 1 2/3 csészefinomra hengerelt zabpehely
  • 1/2 csésze nádcukor
  • 1/3 csésze finomliszt
  • 1/2 mk só
  • 1/2 tk őrölt fahéj
  • 3 csésze aszalt gyümölcs és olajos mag (én másfél csésze aszalt gyümölcsöt (mazsola, aszalt vörösáfonya, aszalt sárgabarack) és másfél csésze olajos magot (napraforgó, mandula, dió) használtam)
  • 1/3 csésze mogyoróvaj (ez is lehet házi készítésű)
  • 1 tk vanília kivonat
  • 6 ek semleges ízű olaj (napraforgó vagy szőlőmag)
  • 1/4 csésze méz
  • 4 ek víz
  • 1 csésze=250 ml

Az aszalt gyümölcsöket, olajos magokat durvára vágjuk (vagy ízlés szerinti méretűre aprítjuk), majd a száraz hozzávalókat összekeverjük. Hozzáadjuk a mézet, vizet, olajat, mogyoróvajat és alaposan összegyúrjuk.

Sütőpapírral kibélejük a formát, a masszát egyenletesen belenyomkodjuk. Alaposan le kell nyomkodni, hogy nem maradjon morzsás, levegős.

Előmelegített sütőben 160 C fokon 40 percig sütjük (villanysütő, alsó-felső sütés). Rácsra emelve hűtjük ki, hidegen éles késsel szeletehető.

 

 

 

Címkék: , , , , , ,

Rozsos kenyér sörrel, hagymával, napraforgómaggal

2009. október 18., vasárnap | kelt tészta | 2 hozzászólás

P3250016

Hát a cím alapján ez a kenyér igencsak férfiasra sikeredett.
Bár én nem vagyok férfi, de azért nekem is nagyon bejött. Most nem illik azt írni, hogy ez a legjobb kenyér amit eddig sütöttem, mert mostanában majdnem minden hétre jut egy szenzációs kenyér, amiről azt írom.
Na jó, akkor legyen ez az egyik legjobb kenyér. De tényleg. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy kell hozzá némi elkötelezettség az alkoholos nedű irányába, mert a sör íze igen jelentősen érezhető rajta. De ha valaki azt szereti, akkor ez az ideális választás a kenyér minden halmazállapotban való egyszerre történő elfogyasztására.
Ebből az is következik, hogy nem árt valami jobbféle sört venni hozzá, nem kell nagyon puccos, csak jobbféle.
Eredetileg barna sörrel akartam sütni, egészen pontosan Guinnesst kerestem hozzá, de mostanában akadozik kissé a beszerzés. Azzal nem tudom, milyen lehet (gyanítom, jó), nem baj, majd legközelebb.

  • 4 kis vekni vagy 1 cipó
  • 15 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt,
  • 40 dkg rétesliszt,
  • 1 kis üveg= 0,33 l világos sör (nem keserű, nem pilseni, én pl Hoegaardent használtam)
  • 2 fej vöröshagyma (10 dkg),
  • 2 marék napraforgómag (~ 6 dkg),
  • 4+2 dkg napraforgóolaj,
  • 2 ek koriandermag,
  • 1 ek köménymag,
  • 2 tk fehérborecet
  • 2 tk só,
  • 1 dkg friss élesztő

Az élesztőt elmorzsolom a lisztekkel, hozzáadom a sört, sót, a 4 dkg olajat, ecetet, majd alaposan összegyúrom, kidolgozom. Közepesen kemény, sima, rugalmas tésztát kell kapnunk. Cipóvá formázom, a kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarom, majd hagyom pihenni, amíg a duplájára nő. Nem egy szapora tészta, nálam ez 3 órát vett igénybe (igaz, az utolsó másfél órában megfeledkeztem róla). Ha ennél gyorsabb eredményre vágyunk, duplázzuk meg az élesztő mennyiségét.

A hagymát apró kockára vágom és a 20 gr olajon kis láng fölött, időnként megkavarva addig sütöm, amíg lassan aranyszínűvé válik, karamellizálódik.

A napraforgómagot száraz serpenyőben kissé megpirítom.

A koriandert és köménymagot száraz serpenyőben szintén megpirítom, majd mozsárban porrá őrlöm.

Ha a tészta megkelt, megy hozzá a hagyma, napraforgómag, őrölt fűszerek, jól átgyúrom. A tésztát annyi részre osztom, ahány kenyeret akarok formázni belőle, majd lisztezett gyúródeszkán a kívánt alakra formázom, most én hosszúkás vekniket készítettem belőle.

A kenyereket párosával nagyobb darab sütőpapírra fektetem, éles késsel haránt irányba jó mélyen bevagdosom, majd pihenni hagyom, hogy a duplájára nőjenek.

A sütőt fedeles sütőtállal együtt előmelegítem a maximális hőfokra (280°C), majd a vekniket a sütőpapírral együtt a tálba teszem (kettőt sütöttem egyszerre). Fedő alatt, 280°C fokon sült 15 percet, majd fedél nélkül 200°C fokon 20 percet.

Ha 1 nagy vekni készül, akkor a sütési idő: fedő alatt, max hőfokon 15 perc, fedő nélkül 180°C fokon még 35 perc.

Rácsra emelve hűtöttem ki.

Címkék: , ,

Fitness kenyér Férjnek graham lisztből, répával és napraforgómaggal

2009. június 5., péntek | kelt tészta | 5 hozzászólás

pb110059

Egy kenyér a nagyon elhivatottaknak.

Ugyanis ez tisztán Graham lisztből készült. Vagyis nem az a kis pihe-puha, csupaluk semmiség, inkább olyan tömör-gyönyör .

Viszont aki szereti az igazi, tartalmas ízes-magos cipókat, annak őszintén ajánlom. Mert nagyon finom.

Az egész amúgy azzal kezdődött, hogy Férj hazaállított egy vekni rozskenyérrel. Nagyon büszke volt magára, hogy milyen remek pékséget talált, ahol ilyesmit kapni, és hogy ez mennyire jó lehet. Mondta is az eladó hölgy, hogy ez a kenyér csak ma az igazi, holnap már nem jó, hát ilyen az igazi friss áru!

Ezután rövid beszélgetés következett arról, hogy nem az a jó kenyér, ami másnap már ehetetlen, a kenyereknél ez picit máshogy van. Majd következett a kóstoló. És valóban, a hölgynek igaza volt: ez a kenyér csak aznap(?) ehető (jónak semmiképpen nem mondanám), komlótól fekete, ízetlen, felfújt vacak, ami rozsot látott ugyan, de nem túl sokat.

Ezen a ponton Férj kifakadt: Hát ő akkor már soha nem fog finom, ropogós héjú cipókat enni?

Én itt kicsit meglepődtem, mert ezen kívánságát eddig nem jelezte. Mármint hogy igény van a ropogásra. A bolti kenyér ugyanis tényleg nagyon ropogott, ennyit legalább el lehetett mondani róla.

Szóval azóta ropogós kenyeret sütök itthon. Meg zsömlét. Mivel eddig a kísérleti stádium zajlott, nemigen lettek közölve a receptek. Mostanra azonban véglegessé vált a módszer, és csak a véletlen (meg a nemsokára lejáró szavatosság) műve, hogy pont egy ilyen csupa korpa csoda kerül először bejegyzésre. A fehérek, egyebek pedig ezután következnek majd szépen sorban.

Itt jegyezném meg, hogy számos recept, házi praktika átolvasása és kipróbálása után nekem ez a hibrid technológia vált be, nem azért, mert feltétlenül ez a legjobb, hanem mert ez illik legjobban az életmódunkhoz (reggeli dagasztás), a sütőmhöz (sima gáz), és az ízlésünkhöz.

1 közepes cipó/ 24 cm átmérőjű fedeles sütőtál

400 gr graham liszt (lehet vegyesen is fehérrel, de én most így készítettem), 25 gr friss élesztő, 1 ek almaecet, 2 tk cukor, 1 púpos tk só, 200 ml langyos víz, 45 gr napraforgó olaj, 1/4 csésze (60 ml) frissen pirított napraforgómag, 1/3 csésze (80 ml) finomra reszelt sárgarépa, 1 ek koriander

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, hozzáadom a cukrot, sót, olajat, ecetet és alaposan összegyúrom. Csaknem gyúrt tészta keménységű, rugalmas cipót kell kapnom. Olajjal lekenem, nedves konyharuhával letakarom a kelesztőtálat, és 6-8 órára félreteszem kelni. Ha 10 órát pihen, az sem baj. Nekem ez azért jó így, mert reggel összeállítom, és vacsorára kész a friss kenyér. Több élesztővel hamarabb kész, ha későn állok neki, akkor 25 dkg lisztre 1 dkg élesztőt számolok, így másfél óra alatt megkel.

Én nem tapasztaltam a kenyereimnél, hogy nem jön fel, nem kel meg, és az állagukkal sem volt soha semmi bajom, de tény, hogy nem olyan lesz, mint amit a pékségben kapni. Az ottani barna- vagy rozskenyerek színét ugyanis gyakran a komló, vagy más színező anyag adja, és a liszt benne inkább fehér. Szóval a levegős-lukacsos barna kenyér az alapvetően gyanús. (szintén egy megjegyzés kívánkozik ide: mifelénk nincsen jó pékség. Tudom, hogy sok helyen van, az ottani rozs- vagy graham kenyér nyilván más. Ha itt is lenne megfelelő műintézmény, nem sütném én a kenyeret! :) )

Szóval ha duplájára kelt, hozzáadom a répát, a szárazon megpirított, majd finomra őrölt koriandert, és a pirított napraforgómagot. Belegyúrom, majd a tésztát cipóvá formázom. Egy akkora sütőpapír-darabra teszem, hogy a széleinél fogva át tudjam majd emelni a kenyeret a sütőtálba, és a cipó tetején éles késsel két mély bevágást ejtek keresztben. Ismét kelesztés, amíg a duplájára kel.

Közben előmelegítem a sütőt 260°C fokra, úgy, hogy a sütéshez használt tál a tetővel együtt már benne legyen.(nekem egy nagy jénai tálam van, amúgy ebben sütöm a chili con carnet)

Ha a cipó a duplájára kelt, a sütőtálat kiveszem, a sütőpapírral együtt beleemelem a cipót, ecset segítségével vízzel jól lekenem, visszateszem a tál fedelét, és mehet a sütőbe. 260°C fok 15 perc, majd visszaveszem a hőfokot 180°C fokra, és még 25 percig sütöm fedél nélkül.

Igazi nagyon egészséges reggeli lett volna belőle sovány túróból készült zöldséges krémmel és egy pohár kefirrel, de Férj a fokozatosság híve az egészséges életmódra való átállásban, szóval a tegnapi oldalas sült zsírjával ette.

pb110060

És hogy miért fitness? Mert valami hasonló fantázianév alatt futó kenyér volt az, amit Férj hazahurcibált, és ami miatt az egész kenyér-project létrejött! :)

Címkék: , , ,

Kínai kel saláta

2009. február 8., vasárnap | csirke, saláta | Nincs hozzászólás

p7170025Ezt a salátát jó pár éve a férjem készítette nekem először, és azóta is a kedvencem. Kicsit hosszadalmas elkészíteni, de megéri. Az hozzávalók elsőre kissé kaotikusnak tűnhetnek, de-lehet, hogy elfogult vagyok-szerintem nagyon finom.

2-3 adag

1 közepes kínai kel, 4 közepes répa, 8-10 koktélparadicsom, 1 csomag újhagyma, 1 doboz bébikukorica (sima, sós leves konzerv, nem savanyított, vagy, ha van, friss), 25 dkg feta, 30 dkg csirkemellfilé, 1 kisebb fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 5 dkg napraforgómag, 2-2 ek koriandermag és mustármag, 2 citrom,0,5 dl olívaolaj

A kínai kelt megmosom, leszárítom, keskeny csíkokra vágom, a vastagabb részeket kidobom. Egy nagy keverőtálba teszem. A répát és az újhagymát vékonyra szeletelem, és a kelhez adom. A koriandert és mustármagot mozsárban kicsit megtöröm, forró olajon megpirítom.  A húst fél centis kockákra vágom, és a fűszerekre hajítom, az egészet nagy lángon megsütöm, majd hozzáadom a finomra vágott hagymát és fokhagymát, 1-2 perc után meglocsolom 1 citrom levével, pár percig még pirítom, majd az egészet forrón a keverőtálban lévő zöldségekre öntöm, és átkeverem. A serpenyőben a visszamaradt zsiradékban megpirítom a nagyobb darabokra vágott bébikukoricát, és ezt is forrón a zöldségekre dobom. Ez azért szükséges, hogy a hőtől a zöldségek picit megpuhuljanak, de csak annyira, hogy kellemes állaguk és ízük legyen. A fetát és a paradicsomot feldarabolom, és a salátához adom, a napraforgómagot megpirítom, és ez is mehet a többihez. Végül még 1 citrom levét rácsavarom, ha szükséges. Öntet külön nem kell, mert a hússal sült fűszerek és olaj, meg a citromlé adja az ízesítést. Fél óra pihentetés a hűtőben, majd lehet enni. Frissen jó.

Címkék: , , , , , , , ,