Flat-Cat » méz

Tejberizs parfé kandírozott akácvirággal

killervidra — Fri, 21 May 2010 07:51:00 +0000

Ezzel a recepttel meg még adós voltam, ez készült ugyanis először a kandírozott akácvirág alá.

Mit is írhatnék róla? Mennyei. De tényleg. Ez lett a legfinomabb parfé, amit eddig készítettem.

Ismét el kell mondanom persze, hogy nem szükséges a tetejére kandírozott akácvirágot tenni, de azért határozottan jól állt neki.

6 kis szuflé formához
10 dkg rizs (kerek szemű, rizottóhoz való)
4 dl tej
10 dkg fehér csokoládé
10 dkg akácméz
1 lime reszelt héja és 2 leve
3 dl tejszín
5 tojás fehérje
kandírozott akácvirág a tetejére

A parféhoz rizst késes robotgépben nagyon óvatosan megdarálom, egy-két pördítés elég, csak épphogy feleződjenek méretüket tekintve a rizsszemek. Ez azért szükséges, mert az egész rizsszemeket nem tudja megtartani a hab, lesüllyednének a parfé aljára.

A tejet felforralom, beleszórom a rizst és egy csipet sót, majd mérsékelt lángon gyakori kavargatás közepette 5 percig főzöm. Ekkor hozzáadom az apróra tördelt fehér csokit, a mézet, a lime levét és reszelt héját, az edényt lefedem, és fedő alatt hagyom kihűlni. A pihentetés végéra az összes tejet fel kell szívnia a rizsnek.

A tojások fehérjét és a tejszínhabot külön-külön kemény habbá verem. A tejszínhab felét a teljesen kihűlt tejberizshez keverem, fellazítom vele, majd ezután óvatosan hozzáforgatom a maradék tejszínhabot és tojáshabot is.

6 szuflé formába osztom szét a masszát, majd a fagyasztóba kerül. Fogyasztás előtt legalább 6-8 óra fagyasztást igényel.

Tálalásnál 10-12 kandírozott akácvirágot szórok a parfé tetejére.

Ha korábban készítjük el, és tovább áll a mélyhűtőben akkor jobban kifagy, így akkor tálalás előtt legalább 2 órával tegyük át a hűtőszekrénybe, és ott kellően megenged majd.

Akácvirág likőr, akácvirág szörp, ecet akácvirággal

killervidra — Wed, 19 May 2010 13:36:51 +0000

Avagy az akácos poszt.

Annyit még el kell mondanom az elején, hogy jelenleg csak a szörp lett letesztelve, a többinek még jó egy hétig kell érnie számításaim szerint. Na de akkor meg már nem lesz akácvirág. Mindenesetre ha készen lesznek, beszámolok az eredményekről.

Aztán még talán az is magyarázatot igényel, hogy mi ez a nagy akác-láz.

Hát mi egy akácerdő mellet (vagy inkább benne) lakunk. Ez még nem baj, vagy nem ok, de igazából mi ezért vettük meg ezt a házat. A vacak beosztás, az összecsapott, másodosztályú kivitelezés, a sóderral félig “bevetett” kopár és terméketlen kert, a falu infrastruktúrájának egyre inkább maradandónak tűnő hiányosságai ellenére. Mert van tavasszal az az egy-két hét, amikor részegítő az illat, és elég csak kiülni a teraszra, hogy megfeledkezzünk minden rosszról, ami valaha történt, vagy történni fog. Aztán meg késő őszig a hatalmas akácfák árnyékában figyeljük a nyüzsgő természetet (mert itt az őz tényleg benéz az ablakon), nem merek lecsapni egyetlen bogarat sem, mert a 80%-uk védett, van saját rozsdafarkú párunk, nyüzsögnek a citromsármányok, kormosfejű cinegék, és tavaly a széncinegék még a teraszra is betelepültek, de velük támadt egy kis nézeteltérésünk, amikor be akartak költözni Ponty babakocsijába (amikor éppen ő is benne volt).

Mielőtt végképp elmennék az ornitológia irányába, inkább folytatom az akácillattal. Tudniillik, hogy most nincs. Hiába nyílik az akácvirág, az állandóan szemerkélő eső miatt nem érezni a bódító illatot.Hát gondoltam konzerválom.

Ilyen megfontolásból készült a kandírozott akácvirág is, és tervezetem még mézes likőrt és ízesített ecete belőle. Aztán a hozzászólásoknál Felhőlány említette, hogy ő szörpöt készítene belőle, így az is felkerült a listámra.

A szörpnél a bodzaszörp receptjét vettem volna alapul (ahogy anyu készíti: 5 literes befőttesüvegbe 15-20 nagy bodzavirág tányér, jól megmosva, lerázogatva, bogártalanítva, hozzá 3 kiló cukor, 10 dkg citromsav és 3 citrom vékony karikára vágva. Aztán ezt felönti vízzel, és állni hagyja hűvös helyen egy hétig. Leszűrés után hűtőben tárolható.), de nekem egyfelől nincs 5 literes befőttesüvegem, másfelől meg ekkora hűvös helyem sem lenne hozzá, mármint olyan ahonnan picuri nem rámolja le, meg nem akartam cukrot tenni bele, csak mézet, meg citromsavat sem, meg nem akartam várni egyáltalán. Aztán lett belőle ez az egy nap alatt elkészülő variáció. Ami finom, csak nem kristálytiszta. Egyébként még ez a rész is megoldható lett volna, csak olyan baromi lassan csepegett le a kávéfilteren a második szűrésnél, hogy nem bírtam kivárni, és hagytam az egészet zavarosan. Ha úgy tetszik, ez most egy rostos szörp lett. Egyébként az arányok rendben vannak, ha valaki tudja tárolni, turmixolás helyett érlelje egy hétig hűvös helyen, aztán szűrje le. Nagyon finom. Ja igen, ha van otthon bio citrom, akkor azt karikázza bele egészben, aki gondolja. Nekem most nem volt, de Férj szerint meg nem is kellett volna bele.

A mézes akácvirág likőrről és a mézes akácvirágos fehérborecetről egyelőre nem tudok nyilatkozni, az illatuk mennyei, és ennyi. A recepteket viszont leírom, részben magamnak, hogy el ne keverjem.

Egyébként még egy kis adalék: a friss vagy szárított akácvirágból készült tea gyógyító hatású, csökkenti a köhögést, hurutos tüneteket, és mérsékeli a gyomorégéssel járó panaszokat is, tehát érdemes szárítani. Készülhet belőle akácbor, illetve palacsintatésztába mártva ki is lehet sütni bő olajban, és porcukorral meghintve kiváló édesség. Aztán még lenne egy pár ötletem nekem is, amihez azt hiszem, a rendelkezésemre álló fél-egy hét már kevés lesz. Na majd jövőre…

Mézes akácvirág szörp
1 liter akácvirág (magyarázat lent)
75 dkg akácméz
2 dl citromlé (4 kicsi citrom leve)
víz

Az átválogatott, egészséges akácvirágot megmostam, és salátacentrifugával leszárítottam. Lehúztam a virágokat a szárról, és lazán egy literes befőttesüvegbe töltöttem. Nem kell nyomkodni, tuszkolni, tömöríteni, csak lazán belepakolni a virágokat.

Ráfacsartam a citromok levét, ráöntöttem a mézet, és annyi vízzel töltöttem fel, hogy tele legyen az üveg.

Egy éjszakán át hűvös helyen hagytam pihenni.

Másnap leturmixoltam, és átszűrtem. Az első szűrésnél nagyobb lyukú, a másodiknál finom szövésű teaszűrőn. Egy kicsit még így is zavaros maradt, így megpróbáltam átszűrni papír kávéfilteren, de egy óra alatt 1 deci csöpögött le, úgyhogy feladtam.

Én tartósítószert nem akarok keverni hozzá, sem felfőzni és utána dunsztolni, így hűtőben tárolom.

Mézes akácvirág likőr
1 liter akácvirág
7,5 dl fehér rum (jó minőségű, ha lehet)
50 dkg akácméz

A virágot átválogatom, mosom, szárítom, leszedegetem a szárról, mint fent. Lazán egy literes üvegbe töltöm, majd ráöntöm a mézet és a rumot.

Hűvös helyen 1 hétig fog állni szűrés előtt.

Mézes akácvirágos fehérborecet
2 dl akácvirág
4 ek akácméz
2 dl fehérborecet

A megmosott, leszárított, lecsipegetett akácvirágot egy 2 decis üvegbe töltöm, rá a méz és az ecet. 1hétig fog pihenni hűvös helyen a leszűrés előtt.

Tapasztalatok

Akácvirág likőr

Az akácvirág likőr 1 hét után leszűrve nagyon kellemes ízű, olajosan folyón sűrű… Pálinka lett. Legalábbis jobb szót nem tudok rá, mert eszméletlen tömény. Ebből a mennyiségből 1 liternyi lett, ki lehet számolni, hogy az alkoholtartalom úgy 30% körül mozog, ez azért likőrnek erős. De mélyhűtött pohárkákba szervírozva nagyon finom, nem tűnik töménynek, csak úgy itatja magát. Szóval veszélyes. Így önmagában, likőrként fogyasztva én még javasolnék jó 3-4 deci szénsavmentes ásványvizet hozzá.

A másik megoldás, hogy nem kell hígítani, csak a fogyasztás előtt. 4 cl likőr+1/4 citrom leve+ 2 dl szóda vagy szénsavmentes ásványvíz néhány jégkockával kiegészítve remek és könnyű frissítő. Édességekhez, krémekbe, piskótára locsolva szintén nem szükséges a hígítás.

Nagyon baba répatorta mézzel, zabpehellyel

killervidra — Wed, 21 Apr 2010 08:12:18 +0000

Ez pedig egy baba barát változat. (úgy tűnik, ma ilyen babás hét lesz, hiába, kárpótolnom kell Pontyot a sok medvehagyma miatt…)

Azt egyáltalán nem ígérem, hogy ez az utolsó répatorta a blogon, mert Earl narancs szirupos répatortája után tervbe van még véve egy csupa répa, házi fejlesztés is, meg Mamma mogyorós-csokoládés répatortája is. Szóval egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy rákattantunk kicsit a répatortára.

A mostani viszont babáknak készült, mézzel, olajos magvak nélkül, zabpehellyel. De hazudnék, ha azt akarnám elhitetni bárkivel is, hogy az apukák nem kedvelik…

26 cm kapcsos tortaforma
40 dkg répa (tisztítva mérve)
10 dkg zabpehely (finomra hengerelt)
5 dkg rétesliszt
20 dkg mascarpone
5 tojás
10 dkg méz
1 púpos tk őrölt fahéj
1 csapott tk őrölt gyömbér (elhagyható)
4 kardamom tok magja (mozsárban porrá őrölve)
szerecsendió frissen reszelt (vagy őrölt) ízlés szerint (én 1/4 kk-nyit használtam)
1 púpos tk sütőpor

A répát finomra reszeljük, majd elkeverjük a zabpehellyel, mézzel, sütőporral elkevert liszttel, mascarponeval, fűszerekkel és a tojások sárgájával.

A tojások fehérjét kemény habbá verjük, majd óvatosan a répás masszához forgatjuk.

Kivajazott, kilisztezett tortaformába simítjuk a masszát, majd 180°C fokon (gázsütőben) 70 percig sütjük.

Rácsra borítva hűtjük ki.

Ez egy szolidan édes, továbbá nagyon puha, szaftos, mondhatni szottyos tészta(a jó értelemben, emberek, a jó értelemben!), rizskoch-szerű az állaga, én a 15 hónapos kisfiamnak sütöttem, így nem is került rá se krém, se szirup, mert annyira nem szükséges, de ehhez is jól illik a narancsos szirup, illetve valamilyen mascarpones krém.

Ha valakit érdekelne, akkor annak leírom Férj kedvenc mascarpones krémjét, amit sütőtök tortára is szoktam kenni:

40 dkg mascarponet kikeverek egy citrom és egy narancs finomra reszelt héjával, ízlés szerinti mennyiségű mézzel (nagyjából 1 dl szokott kerülni bele), és hozzáadom még a citrusok 1 púpos ek étkezési keményítővel csomómentesre kevert és összeforralt levét is. Miután kihűlt, bevonom vele a tortát.

Ha pedig hígabb, öntetszerű krémet szeretnénk, akkor a keményítős sűrítés el is maradhat.

Banánfagylalt

killervidra — Sun, 11 Apr 2010 16:48:37 +0000

Eredetileg banánfagylalt babáknak. Aztán később a felnőttek is behódoltak a jeges finomságnak. Ez volt a tegnapi nap legnagyobb szenzációja, és ez azért durva, tekintetbe véve, hogy tegnap miket főztem még ezen kívül.

A grand finálé, a megdicsőülés viszont igazából csak ma következett! Mivel tegnap itt nem részletezendő okok miatt én este már nem bírtam többet enni a fagyiból, a maradék a mélyhűtőbe került. Aztán ma kivettem, kicsit felengedett, és tádááám! Láss csodát, krémes és lágy, mint a mesében!

Azt már nem is taglalom, hogy csipetke mennyit evett meg belőle (az én kisfiam, akit a fagylalttalan gyümölccsel órákig lehetne kergetni!), és milyen elkeseredett üvöltéssel díjazta azon szándékunkat, amikor terminálni akartuk a fagylalt fogyasztását.

750 ml massza (a fagyasztás előtti mennyiség)
4 érett banán
10 dkg méz
10 dkg mascarpone
20 dkg zsíros tej (ha van, házi)

A hozzávalókat turmixgéppel összedolgozzuk, majd fagylaltgépben kifagyasztjuk a masszát.

Ennyi.

Ezt kivételesen minőségromlás nélkül lehet sokáig mélyhűtőben is tárolni, miután elkészül. Már ha marad belőle…

Mézes joghurtfagylalt citromfűvel

killervidra — Sat, 03 Apr 2010 14:41:33 +0000

Amióta szalmaözvegy lettem, és kisded is elvonult kipihenni egész heti fáradalmait, belevetettem magam az ünnepi készülődésbe. Viszont (nem meglepő módon) a főzéssel sokkal jobban lehet haladni, ha az aprónép nem kolompol fém tálkákon az ember lábánál. Így esett, hogy mostanra készen van már az összes sárgatúró, kel a kalács, fel van mosva a lakásban, és még olvasni is maradt időm. Egy jó könyv mellé pedig elengedhetetlen egy nagy tál fagyi, legalábbis nálam ez így működik.

Nem utolsó szempont, hogy fagyigépppel fél óra alatt elkészül.

700 ml massza/2-4 adag
500 gr natúr joghurt (3,5%)
100 gr mascarpone
100 gr méz
1 nagy marék friss citromfű levélke
cukrozott kukoricapehely a tálaláshoz (elhagyható)

A citromfüvet nagyon finomra aprítom, majd azzal együtt az összes hozzávalót alaposan kikeverem.

Ha nem akarnánk a citromfű aprításával bajlódni, akkor levelestől tegyük a többi hozzávalóval turmixgépbe, és azzal mixeljük össze az egészet.

A kész keveréket fagyigépben fagyasztom ki.

Voltam annyira elvetemült, hogy az én adagomat alaposan megszórtam cukrozott kukoricapehellyel, így aztán kevéssé lett egészséges, viszont ropogós meg annál inkább. Minimanó is nyalakodott belőle, miután felébredt, hiszen ő is lelkes fagylalt fogyasztóvá avanzsált immáron két napja, amikor is sikerült összebarátkoznia a jeges (de szigorúan házi készítésű!) finomsággal.

De mivel önző gonosz meg nem vagyok, ezért a fele adagot elraktam Férjnek a fagyasztóba.

Mézes, citromos panna cotta tejföllel

killervidra — Fri, 05 Mar 2010 15:40:42 +0000

Na, mára ez az utolsó, de ebben nem ez a döbbenetes, hanem hogy a mai konyhai ténykedésemhez összesen fél órára volt szükség.

Egészen kezdek kibékülni a zselatinnal. Mostanra párhuzamosan gyártom a tojásfehérjés és zselatinos panna cottákat, mert valahogy mindig úgy alakul, hogy belebotlok olyan összeállításokba, amik rosszul tűrik a gőzölést, és a zselatin az egyetlen megoldás. A kiborítással meg eleve nem próbálkozom, maradnak az üvegben.

A mai nyertes Ottis tejfölös panna cottája, ami szerelem volt az első látásra.

4 adag
2,5 dl tejszín
1,5 dl tejföl
1 citrom leve és finomra reszelt héja
6 dkg méz
4 gr zselatin (2 csapott tk)

A tejszínt a zselatinnal és a citrom héjával összemelegítem, amíg a zselatin teljesen fel nem olvad. Hozzáadom a mézet, és félreteszem 15 percre pihenni.

Hozzákeverem a citromlével kikevert tejfölt, majd üvegekbe vagy poharakba, tálkákba öntöm. Itt érdemes megkóstolni, nekem elég édes volt, de ízlés szerint mehet még bele méz.

Hűtőbe kerül néhány órára, amíg teljesen meg nem dermed.

A mai nap kedvenc képe pedig a vázám (egy Cointreau-s pohár), amiben végre van virág, és a “kedvenc” száma pedig egy dal, Zorántól, ami reggel óta nem megy ki a fejemből, pedig nem is szeretem, és ezer éve nem is hallottam…

Babakeksz Update- almás-mézes-zabpelyhes 1 éves kor felett

killervidra — Thu, 04 Mar 2010 15:10:05 +0000

Nem, nem a Norbis update, isten őrizze tőle a babákat, hanem a tojásmentes változat updateje (milyen hülye szó ez, de a frissített változat meg nemkülönben), tojással, vajjal, de egyelőre még olajos magvak nélkül. Mivel már Ponty elmúlt egy éves.

Mivel idegenbe szakadt barátném hasonló élelmezési gondokkal küzd, mint mi, csak nála két éhes száj csipog egyszerre reggelente, így ezt a receptet is neki, illetve az ikreknek, Borkának és Bercinek ajánlom!

A keksz kifejezés persze itt is egy puha, cookies-hoz hasonló süteményt takar, ami csak enyhén édes, hogy ne rontsuk el az apróságok fogait és ízlését, és azért azt is el kell, hogy mondjam, nem csak a babák fognak belőle fogyasztani szívesen.

3 tepsi
10 dkg zabpehely (finomra hengerelt)
10 dkg finomliszt
10 dkg rétesliszt (ha nincs, helyette finomliszt)
10 dkg vaj (lehetőleg puha)
10 dkg durvára reszelt alma
10 dkg méz
1 tojás
2 tk őrölt fahéj vagy mézeskalács fűszerek finomra őrölve (vanília, szegfűszeg, fahéj, kardamom, narancshéj)
1 púpos tk sütőpor

Az összes hozzávalót összegyúrjuk annyira, hogy lehetőleg nem maradjanak benne vajdarabkák, majd egy órára (vagy többre, ahogy sikerül) félretesszük pihenni a hűtőbe.

A masszából diónyi gombócokat formázunk, ezeket két tenyerünk között ellapítjuk, majd egymástól tisztes távolságra sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük. (azért nem fog annyira megnőni)

200°C fokon (gázsütőben) 15 perc alatt megsült. (villanysütő: 180°C fok, légekeverés, és 10 perc után érdemes már ránézni)

Lehetőleg rácsra emelve hűtjük ki.

Az én minimanóm imádja.

Kamillás panna cotta narancsos, mézes sziruppal

killervidra — Fri, 19 Feb 2010 09:01:08 +0000

Végre sikerült dűlőre jutni a sütőmmel, és sikeresen elkészült a Gabah féle zselatin nélküli panna cotta. A megoldás rém egyszerű volt: le kellett takarni alufóliával a formák tetejét a gőzölés alatt.

Azért kamillás, mert tényleg finom. Még a trüffelek készítésének idején sikerült megbarátkoznunk a zöldfűszeres, gyógynövényes ízek és a tejszín házasságával, és ez annyira megtetszett, hogy azóta Férj egész kis ötletbörzéket rendez itthon, hogy mibe lehetne még belepakolni például a kamillát ( a kamillás mézes fehér csoki trüffel lett ugyanis a kedvence). Azért ez számomra is meglepő fordulat volt, de nem mondom, hogy nem örülök neki.

A tetejére eredetileg karamellizált mézbe forgatott vérnarancs gerezdeket terveztem, de amikor kifiléztem, meg kellett állapítanom, hogy ez nem vér-, csak narancs. Csalódottságomban nem is szenvedtem vele többet, lett belőle egy sima mézes narancsszirup.

A panna cotta tojásfehérjés változatát -esetleg a “normális”, vaníliás ízesítéssel- meg nagyon ajánlom kipróbálásra, mert tényleg remek!

4 adag
200 gr tejszín
200 gr tej
100 gr tojásfehérje (kb 3 kicsi tojásból)
40 gr méz
20 gr cukor
1 tk kamilla (egész virágfejek)
szirup:
2 nagyobb narancs
10 dkg méz

A tejszínt a tejel együtt felforraltam, majd hagytam öt percig hűlni (így kb 80°C fokos lett), ekkor beleszórtam a kamillát. Öt perc pihentetés után hozzáadtam a mézet, cukrot, tojásfehérjét, és habverővel nagyon lazán összedolgoztam. Nem szabad felverni, csak annyira kell elkavarni, hogy a tojásfehérje teljesen egyenletesen eloszoljon benne, ne maradjanak belőle nagyobb darabok. Ha valaki nem tudja megállni a habverést a habverővel, az inkább habarja el villával.

A tejszínes lötyit tűzálló tálkákba szűrtem finom lyukú szűrőn keresztül, és egy mélyebb tepsibe állítottam, majd alufóliával letakartam a tetejüket, olyan szorosan, ahogy csak tudtam.

A tepsit már az előmelegített sütőbe állítva töltöttem fel forró vízzel a formák kétharmad részéig, ez így kevésbé balesetveszélyes.

160°C fokon 90 percig gőzöltem.

A gőzölés végén még cseppfolyósnak tűnik a panna cotta, de nem kell megrémülni, amikor kihűl, megszilárdul.

A narancssziruphoz a narancsok levét a mézzel addig forraltam, amíg sziruposan sűrű nem lett.

Kihűtve tálaltam a narancssziruppal. Ki is lehetett volna borítani a formából, akkor célszerű előtte késsel meglazítani a formák oldalánál körbe a panna cottát, majd néhány másodpercre forró vízbe mártani a formát a kiborítás előtt.

Zselatin vs tojásfehérje: a zselatin. Panna cotta citromfűvel, mézzselével

killervidra — Thu, 11 Feb 2010 17:09:05 +0000

Mivel senkit nem akarok hagyni kétségek között vergődni, amíg a másik panna cottát el nem készítem újra/ a másik bejegyzést meg nem írom, ezért gyorsan az elején leszögezem: a tojásfehérjés a nyerő.

Hogy miért? Zselatinnal két nap alatt két teljesen különböző állagú panna cottát sikerült készítenem, azonos mennyiségű alapanyagok felhasználásával. Csak tegnap a Szilasfood zselatinját használtam (okkersárga, karcos illatú, de a legközelebbi boltban csak ez volt), ma meg a Horváth Roziét (találtam itthon belőle egy keveset). Ez nekem kicsit nagy szórás, nem szeretem a kétes kimenetelű kísérleteket, szóval maradok a tojásfehérjésnél. (az is készült tegnap, állagra, ízre kiváló volt, csak még a sütővel harcolok, nevezetesen próbálom eltalálni, hogy az én érzékeny lelkű kis tűzhelyemben pontosan hány fok és mennyi idő kell ahhoz, hogy megszilárduljon, de még ne süljön meg a teteje)

Persze a Horváth Rozis igen jó lett, így megérdemel egy bejegyzést, a tetején lévő mézzseléért mindenképpen.

A citromfűvel meg Férj már nyúz egy ideje, ő joghurtos krémbe gondolta eredetileg, de így is meg lett vele elégedve. Ebből egyébként most nagyon szép, egészséges cserepeseket lehet kapni errefelé, szóval talán nem ez volt az utolsó citromfüves recept tőlem mostanában.

Egyébként a recept rém egyszerű, már megint. A zselatin arányaihoz pedig Piszke panna cotta receptjét vettem alapul.

4 adag
4 dl tejszín
4 gr zselatin = 2 csapott tk
1 marék citromfűlevél ( kb 40 db levélke)
40 gr cukor
a mézzseléhez:
75 gr méz
75 gr víz
2 gr = 1 csapott tk zselatin

A tejszín felét meglangyosítjuk, hozzáadjuk a citromfű levélkéit, és turmixgéppel vagy botmixerrel összepürésítjük. Félretesszük pihenni, amíg a tejszín eléggé átveszi a citromfű aromáját, és leülepszik a tetején képződő minimális hab.

A tejszín másik felét elkeverjük a zselatinnal és a cukorral, összemelegítjük, amíg a cukor és a zselatin teljesen fel nem olvad benne (a zselatin olvadáspontja 35°C fok, szóval forralni nem szükséges)

A citromfüves tejszínt összekeverjük a zselatinossal, majd finom szűrőn keresztül csinos üvegpoharakba szűrjük.

A hűtőbe, vagy egyéb hideg helyre kerül 1-2 órára, amíg megdermed.

Ha a tejszínes réteg már kocsonyás, akkor elkészítjük a mézzselét.

A mézet a vízzel és a zselatinnal elkeverjük, majd addig melegítjük, amíg a zselatin maradéktalanul fel nem oldódik benne. Ha ez megvan, félretesszük a masszát, amíg kissé kihűl.

A tejszínes rétegre csorgatjuk a mézes folyadékot egy kanál segítségével ( a mézes lötyit a közvetlenül a tejszínes cucc fölé tartott kanálra öntjük, innen csorog le lassan, széles sugárban, így nem kavarja fel a tejszínes réteg tetejét, és szép áttetsző marad a zselé)

Ismét hűtő, néhány órára, majd lehet tálalni.

Ha inkább kiboríthatós formában szeretnénk, akkor a mézes réteg kerül alulra, azaz ezzel kell kezdeni az elkészítését. Ha ez megszilárdult, erre jön a tejszínes.

Szilikonos formából egyszerűbb kiborítani, de ha csak üveg, vagy fém van, az is jó. Előtte célszerű forró vízbe mártani néhány másodpercre, úgy könnyen kijön.

Mézes almaszirup palacsintához, süteményekhez

killervidra — Mon, 08 Feb 2010 14:53:23 +0000

Az úgy történt, hogy ma reggel arra lettem figyelmes, elfogyott a juharszirup. Gyors pánikroham után arra jutottam, hogy kénytelen leszek helyette valamit nagyon gyorsan kitalálni, mielőtt minimanó fellázad a palacsintához kötelezően járó szirupos kíséret elmaradása miatt.

A hó miatt nem nagyon ugrálok be a városba kocsival minden kis semmiségért-reggeli előtt meg főleg nem, a helyi nonstop kocsma&vegyesboltban pedig nem túl nagy a választék juharszirupból.

A méz kézenfekvő választás lett volna, ha az én kistermetű kincsem nem úgy szeretné a palacsintát, hogy az apró pórusokba maradéktalanul beszivárog az édes, nem túl sűrű lötty, nevezetesen a juharszirup, és nem ragadós masszaként egyenletesen vonja be a palacsinták felületét. Mivel a méz normál állapotában az utóbbi kategóriába tartozik, ezt nem túlzottan kedveli a kisded, mármint megenni, mert azt el kell mondanom, hogy ezzel így azért rengeteg mókát tud kieszelni, például mézzel sokkal ügyesebben tudja a palacsinta darabkáit a hajába ragasztani.

Mivel a cél ma reggel inkább a reggelizés, mintsem a mulatozás lett volna, így a méztől eltekintettem. A joghurtos, tejfölös kencékért a gyerkőc nem lelkesedik egyáltalán (nem úgy, mint én), így ezek sem játszottak.

Na de. A szükség nagy úr. Szóval volt itthon almalé, 100%-os, préselt, nem koncentrátumból hígított, meg méz. És ez lett a megoldás erre az egetrengető problémára. Az igazat megvallva az én lokálpatriótizmus által befolyásolt szabolcsi ízlelőbimbóimnak ez még jobban is tetszett, mint a juharszirup… Persze nem egy kategória, de nagyon finom lett. Továbbá könnyen elérhető, és olcsóbb.

Az igazi az lett volna, ha finomra reszelt almából én passzírozom ki hozzá a levet egy finom szűrőn keresztül (nincs gyümölcscentrifugám, bár nem is vágyom rá, ha kell némi gyümölcslé, én így állítom elő), de a mai reggel nem erről szólt, hanem hogy hamarabb elkészüljek mindennel, mint a lábamnál játszó kisded a kenyérpirító egészen apró darabokra szerelésével.

A recept nem szentírás, én ezekkel az arányokkal készítettem, és finom lett. Almalé helyett el tudnám képzelni kevés vízzel hígított narancslével és reszelt narancshéjjal, vagy egyéb gyümölcslével is. De ezt már kinek-kinek a fantáziájára bízom.

3 dl lesz belőle
2 dl méz
2 dl almalé (100%-os, vagy frissen préselt)

A mézet az almalével felfőzöm, majd lassú tűzön gyöngyöztetve beforralom kb a háromnegyedére, amíg nem túl sűrű sziruphoz hasonlóvá válik.

Üvegbe töltve a hűtőben tárolom, miután kihűlt.