Pici csalás azért van a címben, mivel ezek nem mind ajándékba, hanem inkább házi felhasználásra készültek, de igazából s.k. karácsonyi gasztroajándéknak is kitűnőek. Mindegyik percek alatt elkészül, és mégis különleges a végeredmény.

A fűszeres almalikőr nálunk leginkább a szenteste előkészületeit hivatott megkönnyíteni, a narancsos szirup pedig a kisfiam nagy kedvence palacsintára, sőt, ha nem figyelünk eléggé,  akkor akár önmagában is  (bár itt őszintén el kell mondanom: engem az íze leginkább egy kanalas orvosságra emlékeztet, de valamiért az aprónép odáig van érte meg vissza…).

A mézes csemege sok karácsonyi vásárban felbukkan, de otthon is könnyen (és sokkal gazdaságosabban) elkészíthető, látványos ajándék. Én még egy kis rozmaringot is adtam hozzá, hogy izgalmasabb legyen az íze, a mazsolaszemeket pedig aszúban puhítottam, mert hát karácsony van mégiscsak.

A balzsamecet szintén egy kedvenc kombináció, a Vom Vassban kapható datolyabalzsam után született, a házi változat természetesen nem ugyanolyan, de nagyon finom, és egy kevés rozmaring itt is nagyon jól kikerekíti az ízeket. Klasszikus előételként, vékony prosciutto crudoba tekert, olívaolajjal meglocsolt bébimozzarellák marinálására ideális.

A mazsolás, kakaós diókrém ismét a gyerekeknek kedvez, bár pirított kalácsra kenve azért elég ünnepi reggeli kerekedhet ebből is.

• fűszeres almalikőr
• 0,75 liter jó minőségű szűretlen almalé
• 20 dkg méz
• 1 rúd fahéj
• 10 szem szegfűszeg
• 2,5 dl rum

Az almalevet a fűszerekkel és a mézzel felforralom, majd legalább 10 percig nagy láng fölött forralom. Ezután kihűtöm, átszűröm, elkeverem az alkohollal, majd üvegekbe öntöm.

Magában is finom, de forró, mondjuk gyömbéres gyümölcsteába öntve az igazi.

• narancsos mézes szirup palacsintához, süteményekhez
• 3 dl frissen facsart narancslé (kb 6 narancsból)
• 20 dkg méz
• 1 rúda fahéj, 1 csillagánizs, 8 szem szegfűszeg, 3 cm gyömbérgyökér (meghámozva, négybe vágva), reszelt szerecsendió, egy darabka vaníliarúd félbevágva

A hozzávalókat felforralom egy szélesebb edényben (így hamarabb elkészül), majd kb 10 percig nagy láng fölött főzöm, amíg sziruposra sűrűsödik. Ha kihűlt, átszűröm, üvegekbe töltöm.

• rozmaringos mézes csemege
• 5 dkg mandula
• 5 dkg dió
• 5 dkg arany mazsola
• 0,75 dl tokaji aszú
• 2 ág rozmaring
• méz

Az olajos magvakat száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk, kihűtjük.

Az aszút felforraljuk, a mazsolára öntjük, folpackkal lefedjük és időnként összerázzuk a tálat, amíg a mazsola az aszút magába szívja. A mazsoláról leitatjuk a nedvességet, megszárítjuk a felületét.

A megmosott, leszárított rozmaringot sterilizált befőttesüvegbe tesszük (lehetőleg a falhoz tapasztva), majd az üveget feltöltjük a mazsola, dió, mandula keverékével. Ezután az üveget óvatosan feltöltjük annyi mézzel, ami a gyümölcsöket ellepi.

• datolyás rozmaringos balzsamecet
• 2 dl sűrű balzsamecet
• 8 szem datolya (magozva)
• 1 tk friss rozmaringlevélke (kb egy ágról)

A hozzávalókat összeturmixoljuk, 1 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd finom szűrőn üvegbe szűrjük.

• mazsolás kakaós diókrém
• 10 dkg dió
• 5 dkg mazsola
• 5 dkg méz
• 2 ek kakaó
• 1 kk őrölt fahéj
• 10 dkg vaj

A diót szárazon megpirítjuk. A vajat összemelegítjük a kakaóporral, fahéjjal, mézzel. A diót késes robotgépben darálni kezdjük, közben adagoljuk hozzá a vajas keveréket is. Amikor már krémes, hozzákeverjük  a durvára vágott mazsolát.

Sterilizált befőttesüvegekbe töltjük.

Tipp: a méz mennyiségét ízlés szerint növelni is lehet, és ha felnőtteknek készül, akkor a mazsolát felhasználás előtt be lehet áztatni egy-két kanál brandybe is….

Volt a flatcat facebook oldalán egy játék, amit végül Gabriella nyert meg, és a három felajánlott nyeremény közül ő a csatni+lekvár+pesto összeállítást választotta. Ezek most neki készültek, illetve hát némi “fölösleges” mennyiség azért maradt belőlük itthon is, de mivel közeledik a karácsony, úgy gondoltam, megosztom a recepteket, hiszen kiváló gasztroajándék is válhat belőlük. A lekvár finom, fűszeres, nemcsak ajándékba, de a karácsonyi reggeli kalácshoz is nagyszerű lehet, a fűszeres csatni pedig remek kísérője lehet a karácsonyi pulykának, akár hidegen, akár melegen fogyasztjuk azt. A pesto pedig remekül jöhet a karácsony előtti készülődésben, ha egy gyors vacsorára épp csak egy gyors tésztára van idő.

Kis kiegészítés a receptekhez: a csatni készítése közben elfogyott a citrom, vagyis a kívánt savanykás ízhez az itthoni állománynál kettővel többre lett volna szükségem, de a receptet már a korrigált mennyiséggel írtam me, így az elég pikáns, édes-savanykás lesz. A csipkebogyó pedig nálam herbáriából származó szárított volt, da aki teheti, nyugodtan használjon hozzá saját szüretelésű gyümölcsöt. Ekkor egy kicsit több kellhet majd belőle, hiszen annak magasabb a víztartalma, de nagyjából 5 dkg elegendő lehet.

• mézes körtés almalekvár mazsolával
• 400 ml
• 50 dkg alma
• 25 dkg körte
• 15 dkg méz
• 3,5 dkg mazsola
• 1 púpos tk őrölt mézeskalács fűszer
• 1 citrom leve

Az almát, körtét meghámozzuk, feldaraboljuk, majd a mézzel, fűszerekkel, durvára vágott mazsolával és a citrom levével és fél pohár vízzel feltesszük főni. Ekkora mennyiséget én egy magasabb falú, széles serpenyőben főzök, ebben hamar elkészül. Amikor már sűrűsödik a lekvár, érdemes gyakrabban kevergetni, majd ha kész (ez nagy lángon tényleg csak nagyjából 15-20 perc), akkor sterilizált üvegekbe szedem még forrón.

A levegőt kiütögetem a lekvárból amennyire csak lehet, majd a tetejét lezárom két réteg celofánnal és egy csavaros tetővel. Aki úgy biztosabbnak érzi, és hosszabb távra szánja a lekvárt, a két réteg celofán közé tehet késhegynyi szalicilt is.

Az üvegeket egy pillanatra a fejükre állítom, majd visszafordítva, talpukkal lefelé dunsztba kerülnek egy napra.

• csipkebogyós birsalma-alma csatni
• 2×300 ml
• 50 dkg alma
• 50 dkg birsalma
• 5 citrom leve (3 dl)
• 10 dkg nádcukor
• 10 dkg lilahagyma
• 2,5 dkg csipkebogyó
• 10 cm gyömbérgyökér
• 1 rúd fahéj
• 2 csillagánizs
• 8 szem szegfűszeg
• 2 ek koriandermag
• 1 cső csili
• 1 tk só

Az almát, birsalmát meghámozom, felkockázom, majd a finomra aprított lilahagymával, a késsel nagyjából durvára aprított csipkebogyóval, a meghámozott, lereszelt gyömbér kinyomkodott levével, a mozsárban porrá tört koriandermaggal, finomra aprított csilivel, és a többi, egészben hagyott fűszerekkel, sóval egy széles, magas falú serpenyőbe teszem. Felöntöm a citrom levével és egy fél pohár vízzel, majd nagy láng felett addig főzöm, amíg a gyümölcsök megpuhulnak és az egész lekvár sűrűségűvé válik (ez nagyjából 20 perc). Amikor már sűrűsödik, gyakran kevergetve főzöm készre. A gyümölcsöket krumplinyomóval vagy habverővel szétnyomkodom a végén, az egész fűszereket kiszedem, de úgy a legfinomabb, ha maradnak benne nagyobb darabok is.

Sterilizált üvegekbe töltöm, miután kihűlt hűtőben tárolom.

Ha ajándékba, hosszabb távra készül, lehet ezt is tartósítani, a lekvárnál leírt celofános-szaliciles-dunsztolós módszerrel.

aszalt paradicsomos diós pesto friss kecskesajttal, rozmaringgal

• 3,5 dkg aszalt paradicsom
• 3,5 dkg dió
• 3,5 dkg friss típusú lágy kecskesajt
• 1 tk friss rozmaring levél
• 2 ek olívaolaj
• 1 ek dióolaj

A diót száraz srepenyőben kissé megpirítom, ha kihűlt, a héját ledörzsölöm.

A rozmaringot kevés olajjal mozsárban szétdörzsölöm. Az feldarabolt aszalt paradicsomot, diót, rozmaringos olajat és a többi olajat, kecskesajtot botmixerrel pépesítem.

Kis, sterilizált üvegbe töltöm, e tetejét kevés olívaolajjal zárom le.

Mivel friss típúsú sajtból készül, hűtőben tárolható.

Az aszalt paradicsomról pár szó: ha olajban eltett paradicsomot használunk hozzá, akkot a súly alapos lecsöpögtetés utánra vonatkozik, és ilyenkor, ha jó minőségű olívaolajban volt eltéve a paradicsom, akkor annak az olaja is használható a pestohoz.

Eredetileg a mézes puszedli egy sütőtökös tiramisu variációhoz készült tésztának, de olyan jól sikerült, hogy szerintem egy külön bejegyzést is megérdemel. A családi recept nálunk a hagyományos, három-négy nap után puhuló fajta, ezen kívül remek díszeket tudok még sütni soha meg nem lágyuló mézes tésztából, így nem meglepő, hogy eddig én és a mézes puszedli nem voltunk túl nagy barátságban. De a gyerek lassan cseperedik és a közelgő karácsonyhoz bizony hozzátartozik a mézes puszedli is, hát milyen anya fosztaná meg ettől a gyerekét. Tehát elkezdtem receptet keresgélni, és Chiliinél találtam is egy igazán ígéretes darabot. A recepttől aztán kénytelen voltam kissé eltérni, mivel itthon nem volt elég méz, viszont a módosításokkal is azonnal puha, rendkívül gyorsan fogyó süteményt kaptam. A formázásnál itt főként a gyorsaság vezérelt, azaz kis golyókat gyúrtam és lapítottam csak el nyújtás és szaggatás helyett, mert hát a tiramisuban amúgy sem nagyon látszanának a fenyőfák, viszont karácsonyra majd bevetem a süti kiszúrókat is, illetve van pár ötletem, mivel lehetne még feldobni a puszedliket. De ezekről inkább majd egy másik bejegyzésben.

• 33 dkg rétesliszt
• 12 dkg méz
• 5 dkg nádcukor
• 2 tojás
• 2 ek víz
• 3 ek olaj (napraforgó, de földimogyoróval is nagyon finom)
• 1 ek mézeskalács fűszer*
• 1 tk szódabikarbóna

A tojást kikeverem a mézzel, majd hozzáadom a szódabikarbónával elkevert lisztet és a többi hozzávalót. Összegyúrom, egy viszonylag lágyabb tészta lesz belőle. Formázás előtt 1 órán át letakarva hideg helyen pihentetem.

A tésztából diónyi gombócokat gyúrok enyhén nedves kézzel, ezeket sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, egymástól tisztes távolságba, majd vízbe mártott kanál hátuljával lelapítom a golyókat nagyjából fél centi vastagságúra (így nem ragad rá a tészta). A csinosabb formázáshoz erősen lisztezett deszkán ki lehet nyújtania tésztát fél centi vastagra, majd lisztezett sütemény kiszúróval ki lehet szaggatni.

Előmelegített sütőben  180 °C  (villanysütő, alsó-felső sütés) 12-14 percig sütöm, amíg aranyszínűre sülnek.

Rácson hűtöm ki.

*mézeskalács fűszerkeverék: használhatunk kész bolti keveréket, de házilag is kikeverhető, én 1 tk őrölt fahéjat, 1/4 kk reszelt szerecsendiót, 1 tk őrölt gyömbért, 3-4 szem  szegfűszeget, szegfűborsot és 1 kk ánizst mozsárban porrá őrölve szoktam hozzá használni.

A friss füge az ország északi részén elég kétesélyes, gyakran bele lehet futni az ízetlen, éretlen példányokba. Szerencsére velem most nem ez történt. Egy kosárnyi finom, édes gyümölcsöt sikerült szereznem, amit persze részben csak úgy, magában megettünk,  aztán készült belőle egy egyszerű saláta, prosciutto crudoval, rukkolával, kecskesajttal, olívaolajjal, balzsamecettel,  a maradék pedig isteni portóis fügeként végezte fagylalt mellé.

A tejfölös alapú fagylaltot egyébként érdemes kipróbálni, nagyon finom, krémes, annak ellenére, hogy nem főzött hozzá az alap. A gorgonzola mennyisége pedig ízlés kérdése, én dekánként adagoltam a masszához, és négy deka tűnt az optimálisnak számunkra, de ez egyéni ízléstől függően több és kevesebb is lehet.

Aztán ki tudja, hátha még szerencsém lesz az idén egy újabb adag friss fügéhez…

• 25 dkg mascarpone
• 25 dkg tejföl
• 10 dkg méz (dió vagy erdei a legjobb)
• 4 dkg gorgonzola
• 6 szem füge
• 2 dl portói
• 2 ek nádcukor

A tejfölt, mascarponet, mézet, gorgonzolát turmixgép kancsójában simára mixelem, majd behűtöm.
Fagylaltgépben kifagyasztom.
A fügéket félbevágom, majd nádcukorba nyomom vágott felükkel lefelé. Egy serpenyőt felhevítek, és a fügékat a cukros felükkel lefelé a serpenyőbe teszem. köréjük szórom a maradék cukrot. Amikor elkezd olvadni a cukor és enyhén karamellizálódni, a fügékre öntöm a bort. Addig forralom erősebb lángon, amíg a portóiból sűrű szirup lesz a fügék körül.
Tálalásnál a hideg fagyi mellé szedem a forró fügét, és meglocsolom a sziruppal.

Fagyi reggelire? Igen! Úgy tűnik, Férj álma végre valóra vált. Bár a fagyi itt most csak kísérő lett, de önmagában is megállja a helyét, akárcsak a gofri, amit a tejfölt vadul gyűlölő Csipi például juharsziruppal evett. Ez  a gofri először anyósom kívánságára készült, aki a kamrában árválkodó kanárisárga gofrisütőmet meglátva kedvenc almás kelt palacsintáját terveztette velem újra kockás formátumban, az idő rövidségére való tekinettel pedig még a kelt kitételtől is eltekintett.

Az almás gofri tésztája a Szakácsok könyvében található (egyébként igen kiválóan működő) tésztából lett átalakítva, a mézes tejföl fagylalt pedig szintén szerepelt már korábban a blogon, fahéj nélkül. Bár a vaj mennyisége miatt nem feltétlenül diétás darab, de ünnepi reggelikre vagy anyósok tiszteletére belefér.

• 8 darab
• 25 dkg réteslisz
• 12,5 dkg vaj
• 3 tojás
• 1 nagy alma (25 dkg)
• 2 ek nádcukor
• 1 dl tej
• 1 tk fahéj
• 1,5 tk sütőpor
• 1/2 tk szódabikarbóna
• fagyi:
• 5 dl tejföl
• 10 dkg méz
• 1 tk fahéj

A tejfölt kikeverem a mézzel, fahéjjal, kihűtöm a masszát, majd fagyigépben kifagyasztom.

A lisztet elkeverem  a sütőporral, szódabikarbónával, hozzáadom a tojásokat, tejet, az olvasztott, kihűtött vajat, a meghámozott, durvára reszelt almát, fahéjat, majd habverővel csomómentesre keverem. Sűrű, egyensúlytészta állagú tészta lesz az eredmény.

15 percig pihentetem a tésztát majd gofrisütőben kisütöm.

Bár nálunk még szépen tartja magát az akácvirág, köszönhetően a több magasságban virágzó fáknak, de az elsőként kinyílt virágok már itt is megadták magukat, szóval az idén ezek az utolsó akácos posztok. Bár korábban elkészült már ez a palacsinta, ahogy azt a facebookon is említettem, de sajnos az elmúlt napok ismét igen zsúfoltra sikerültek, így aztán a szezon legvégére sikerült csak megírnom ezeket a posztokat, viszont ahol akad még egy-két fürt akácvirág, ott még elkészülhet ez a finom palacsinta.

Azért jó oldala is van a dolgoknak, mivel így a citromfű szirup helyett Olzka időközben posztolt erdő illatú desszertje nyomában járva citromfüves mézet készítettem, ami még a szirupnál is sokkal de sokkal finomabb.

• 25 dkg ricotta (lágy, kis szemcséjű, Óvártej, vagy a tégelyes olasz fajta)
• 2 tojás
• 1,5 dl tej
• 10 dkg liszt
• 4 dkg vaj
• 2 ek nádcukor
• 1 dkg friss élesztő
• 5 fürt akácvirág (3 maréknyi virág)
• a mézhez:
• 2 dl folyós semlegesebb ízű virágméz (vagy akácméz)
• 1 nagy csokor citromfű, szárával együtt (nagyjából 3 maréknyi)

A vajat megolvasztom, hozzáadom a tejet és langyosra melegítem. (de ne legyen túl meleg!) Feloldom benne az élesztőt, majd hozzáadom a cukrot, tojásokat, lisztet, ricottát és habverővel csomómentesre keverem. Sűrű palacsintatészta állagúnak kell lennie. Félreteszem kelni.

Ha a tészta a duplájára emelkedett és tele van buborékokkal, átkeverem, hozzáadom a megmosott, leszárított, száráról lecsipkedett akácvirágokat is.

Forró teflon palacsintasütőbe kis merőkanálnyi (úgy 3 evőkanálnyi) adagokat szedek belőle, szétkenni nem kell, amennyire magától szétterül a massza, az épp elég. Mindkét oldalán mérsékelt láng felett aranyszínűre sütöm. Ha nem teflon a palacsintasütő, akkor minden adag előtt kenjük ki zsiradékkal a serpenyőt.

A mézhez a megmosott, leszárított, szárával együtt széttépkedett citromfüvet a méz hozzáadása után botmixerrel pürésítem. 1 órán át hagyom állni, majd leszűröm.

A palacsintákat a mézzel leöntve adom az asztalra, de lehet díszíteni citromfűvel vagy akácvirággal is.

Szintén egy tavalyi kedvenc trüffel végezte szifonos hab formájában, de most egy kevés citrommal kiegészítve. Ezeknek a haboknak nagy előnye (a gyors és egyszerű összeállíthatóságon túl), hogy látványos és izgalmas színfoltjai lehetnek egy ebédnek vagy vacsorának, nem kell hozzájuk nyers tojást használni a könnyű állag eléréséhez, és mindehhez elég egy teljesen hagyományos habszifon. A variációk száma pedig végtelen, hiszen a tejszínes csokoládé alap többféle fűszerrel, citrusokkal, likőrökkel kombinálható.

• 2 dl tejszín
• 10 dkg fehér csokoládé
• 2 ek méz (virág)
• 1 ek szárított kamillavirág
• 1 citrom finomra reszelt héja
• 3 ek a citrom levéből

A tejszínt felforralom, majd lehúzom a tűzről és hozzáadom a kamillát, a széttördelt fehér csokoládét, a mézet (én szűk két evőkanálnyit használtam hozzá, de érdemes kóstolgatni, és úgy korrigálni az édességét), a citrom finomra reszelt héját és a citromlevet, addig kevergetem, amíg a csoki felolvad, és félreteszem pihenni 15 percre.

Habszifonba szűröm teaszűrőn (vagy egyéb finom szűrőn) keresztül, egy patronnal felhabosítom, majd hűtőbe teszem legalább 4-6 órára (de még jobb, ha egy egész éjszakára). Csak akkor lesz az alakját szépen megtartó a hab ha előtte alaposan lehűl.

4-6 adagnyi lesz belőle, a tálalástól függően. Én most kisméretű ipszilon poharakba fújtam, így 4 adag lett belőle.

Én a tálaláshoz hajszálvékony ropogós mákos karamell lapokat készítettem, ehhez 2 púpos evőkanálnyi cukorból és egy kis csipet finom szemcséjű sóból világos karamellt készítettem, majd hozzáadtam egy púpos teáskanálnyi egész mákot. Miután a mák kipattogott, a karamellás masszát szilikon sütőlapra öntöttem és egy spatulával szétterítettem olyan vékonyra, amennyire csak lehetséges. Miután kihűlt, nagyobb darabokra törtem és a habot ezzel díszítettem.

Nagy omlós kekszek szempillantás alatt, az a kategória, amit szerencsére annyi ideig tart csak elkészíteni, mint megenni. Karácsonyra szerintem ideális, ha már az összes kézműves remek elfogyott, de a vendégség még nem.

• 10 dkg rétesliszt
• 5 dkg finomliszt
• 10 dkg vaj
• 5 dkg méz
• 1 ek nádcukor
• 1 tk gyömbérpor
• 1/4 tk szódabikarbóna
• 1/4 tk sütőpor

A liszteket elkeverem a sütőporral és a szódabikarbónával, majd összegyúrom a többi hozzávalóval.

Egy nagyobb darab folpack fóliát letekerek és a tésztából hengert formálok a fólia közepén. Betekerem a fóliába, mint a szaloncukrot, így még szép egyenletes vastagságú 4-5 cm átmérőjű henger alakúra formázom, majd megy a hűtőbe egy órára, amíg megszilárdul benne a vaj.

Éles késsel fél centis szeleteket vágok belőle, majd sütőpapírral bélelt tepsiben teszem egymástól távolabb, meg fog nőni sütés közben. Előmelegített sütőben, 180°C hőmérsékleten (villanysütő, alsó-felső sütés), 10-12 perc.

Sütőlapon hűtöm ki, csak hidegen szedem fel, mert melegen még lágy.

Megjegyzés: Ízesítéssel lehet variálni, mehet bele mézeskalács fűszerkeverék, vaníliás cukor, reszelt citrom vagy narancshéj is.

Elöljáróban néhány szóval szeretném figyelmeztetni azokat, akik még valamilyen okból kifolyólag nem értesültek volna róla: a mai napon elkezdődött újra a SegítSüti licit! 27 gasztroblogger anyuka finomságai közül lehet válogatni, a befolyt összeggel pedig a budapesti I.sz. Gyermekklinikát és a szegedi kórház koraszülött osztályát támogatjuk. Kérek minden kedves érdeklődőt, látogasson el a SegítSüti honlapjára ahol megtudhatják a további részleteket.

Most jöhetne a műfelháborodás, hogy mennyire kiborultam, amikor szeptember elsején kipakolták az ÖSSZES karácsonyi édességet kedvenc német áruházláncomban, hogy jaj, hova tart a világ, szeptember elsején már karácsony… De nem így volt, hanem ehelyett visítva és ugrándozva elkezdtem a Spekulatius kekszes dobozokat a kosaramba hajigálni.

Nos a tiramisu klónok után elérkezett a keksztorták ideje is kedvenc Spekulatiusunkból, íme. Tíz perc aktív munkával. Nagyon finom.

• 18 centis kapcsos tortaformához
• 15 dkg Spekulatius keksz
• 7,5 dkg vaj
• 5 dl tejföl (lehet zsírszegény is)
• 10 dkg mascarpone
• 7,5 dkg méz
• 2 púpos tk zselatin ( 8 gr)
• 2 marék mandulaforgács
• 2 ek nádcukor
• 1 tk mézeskalács fűszerkeverék

A kekszet erős műanyag zacskóba teszem, majd egy masszív tárggyal (pl sodrófa) finom morzsásra töröm. A vajat felolvasztom, elkeverem a kekszporral, majd jó alaposan sütőpapírral bélelt aljú kapcsos tortaformába nyomkodom.

A mascarponet elkeverem a zselatinnal és a mézzel, majd addig melegítem kevergetve, amíg a zselatin teljesen fel nem oldódik. Ha ez megvan, hozzákeverem a tejfölt és a tortaalapra kanalazom.

Hűtőben legalább 3-4 órát, de inkább egy éjszakát pihen szeletelés előtt, amíg a krém megdermed.

A mandulát egy kisebb száraz serpenyőben kissé megpirítjuk, kiöntjük, majd a helyére megy a cukor és két evőkanálnyi víz. Amikor már a víz elpárolgott és a fortyogó cukor elkezd karamellizálódni, akkor visszaöntjük  mandulát és megszórjuk a mézeskalács fűszerkeverékkel. Egy-két gyors kavarás, majd sütőlemezre terítjük. Ha kihűlt, összemorzsoljuk (vagy sodrófával összetörjük) és a torta tetejére szórjuk tálalás előtt.

Ezzel a recepttel meg még adós voltam, ez készült ugyanis először a kandírozott akácvirág alá.

Mit is írhatnék róla? Mennyei. De tényleg. Ez lett a legfinomabb parfé, amit eddig készítettem.

Ismét el kell mondanom persze, hogy nem szükséges a tetejére kandírozott akácvirágot tenni, de azért határozottan jól állt neki.

• 6 kis szuflé formához
• 10 dkg rizs (kerek szemű, rizottóhoz való)
• 4 dl tej
• 10 dkg fehér csokoládé
• 10 dkg akácméz
• 1 lime reszelt héja és 2 leve
• 3 dl tejszín
• 5 tojás fehérje
• kandírozott akácvirág a tetejére

A parféhoz rizst késes robotgépben nagyon óvatosan megdarálom, egy-két pördítés elég, csak épphogy feleződjenek méretüket tekintve a rizsszemek. Ez azért szükséges, mert az egész rizsszemeket nem tudja megtartani a hab, lesüllyednének a parfé aljára.

A tejet felforralom, beleszórom a rizst és egy csipet sót, majd mérsékelt lángon gyakori kavargatás közepette 5 percig főzöm. Ekkor hozzáadom az apróra tördelt fehér csokit, a mézet, a lime levét és reszelt héját, az edényt lefedem, és fedő alatt hagyom kihűlni. A pihentetés végéra az összes tejet fel kell szívnia a rizsnek.

A tojások fehérjét és a tejszínhabot külön-külön kemény habbá verem. A tejszínhab felét a teljesen kihűlt tejberizshez keverem, fellazítom vele, majd ezután óvatosan hozzáforgatom a maradék tejszínhabot és tojáshabot is.

6 szuflé formába osztom szét a masszát, majd a fagyasztóba kerül. Fogyasztás előtt legalább 6-8 óra fagyasztást igényel.

Tálalásnál 10-12 kandírozott akácvirágot szórok a parfé tetejére.

Ha korábban készítjük el, és tovább áll a mélyhűtőben akkor jobban kifagy, így akkor tálalás előtt legalább 2 órával tegyük át a hűtőszekrénybe, és ott kellően megenged majd.